Hokalovi - Fórum

Fórum - Alkotók Kuckója

» Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 5123

Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)

Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15

--És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--

Négy évvel ezelőtt...

Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást.
- Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim.
- Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám.
“Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye?

---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni---

bataviki (69554) 13.03.22 20:05:06

I.fejezet
A múltról

Szüleim kiváló díjugratók voltak,barátjukkal Mark bácsival...
Azonban elérkezett az egyik verseny napja,amin apu és anyu egyaránt Mark bácsival versenyeztek.Anyuék remek időt teljessítettek,de Mark bácsi következett,viszont az egyik akadálynál Dreamer a lova,megállt...
Mark, az ifjú tehetség, a földre esett, nem lélegzett...Meghalt a leendő bajnok.Anyuék ezt nem mondták a szemembe,de az egyik este felkeltem és azt mondták:
-Nem akarom,hogy Mark története újra előjöjjön más szereplőkkel.-anya hangja elcsuklott.
-Ugyan drágám!-szólt közbe apa.-Te nem érted?!Minden perc az életében a lovakról szól.Megkell tennünk...Ő is erre vágyik.
Tudtam hogy rólam van szó,de mit akarnak velem?Pár perc múlva gyorsan felfutottam a falépcsőn,egyenesen a szombámba.
Másnap reggel a nap keltett fel,aranyozott sugaraival.Szombat volt,vagyis a “pihinapom“.De a heverészés helyett autóval mentünk egy addig ismeretlen helyre.És az a hely nem volt más mint a RIDE Ranch lovarda.Ez volt életem “hivatalos“ első lovaglóórám.Lovas tornával kezdtem, egy Pentagon nevű lovon.Jövő héten választanom kell egy lovat az istállóból,hogy legyen egy iskolalovam.
Azon az éjszakán gyönyörű álmom volt egy csodálatos lóról.A következő óra előtt szomorú voltam mert az utolsó nagy lovat is oda adták az egyik haladónak.Csak a pónik maradtak, de ők nem örültek nekem túlzottan.

II.fejezet
Smaragd az új ló

Következő lovaglóórám már egy új lovon kellett lovagolnom még pedig Smaragdon az 5 éves arab telivéren.Gyönyörűen volt, egyszerűen álmaim lova.Csillogott a napfényben a világos pej szinű herélt.A szemei mindent elmondtak róla...
Megsimogattam az izmos nyakát és máris bevitték a boxba.A lovaglás olyan volt rajta, mint a repülés a felhők között!Meglepően könnyed mozgású,kiegyensúlyozott volt,ráadásul a lovarda legszebbje is.Az óra után becsempésztem neki egy kockacukrot.Akkor újra belenéztem okos kis szemébe amiben tükröződött a szin tiszta szeretet és a lelkesedés amit én akkor éreztem mikor a jövőmre,vágyaimra gondoltam.
Miután hazamentem s csak Smaragdról beszéltem...Az a ló volt az első szerelmem.Már mindenkinek az volt a vágya, hogy beragaszthassák a számat.Egész nap vigyorogtam,mint aki ellenne varázsolva.
-Bell boldog vagyok,hogy jól telt a napod,de legyél szíves nem őrületbe kergetni másokat.Mi lenne,ha olvasnál egy kicsit az engem mindig kikapcsol.Jó ötlet nem?-tanácsolta anyukám.
-Jól van!Az tényleg pihentető tud lenni.Még az arab telivért kell elolvasnom...-és már is ropogott alattam az öreg falépcső.
Pár oldal után elaludtam...újra a “Csodalóról“ álmodtam,de most jöttem csak rá az eddig ismeretlen ló,SMARAGD!Ez nem lehet véletlen,ez volt az első gondoltam mikor felriadtam.

III.fejezet
Az első versenyem Smaragddal

Másnap reggel miután kimásztam az ágyból, a fürdő felé vettem az irányt,hogy előkészüljek a mai lovasórámra.Szerencsére anya előkészítette a ruhám.Kicsit késésben voltam ezért siettem le a lépcsőn,hogy végre neki essem a reggelinek.Elindultunk a Ranch felé és már betéve tudtam az oda vezető utat.Természetesen megint elcsentem egy répát a konyhából.Már odaértünk persze azonnal Smaragdhoz siettem ahol össszefutottam Katetel.
-Szia Bell!Hallotad már,versenyt rendeznek a kezdőknek,díjugratásból.
-Ma verseny lesz??Hogy-hogy én erről nem tudok?
-Hát

Ramee (57283) 13.03.24 11:41:38

csacsizó aaand dóry: a lehető leghamarabb kérem mindkettőből a folytatást :)
bataviki: lehetnének hosszabbak a fejezetek és lehetne benne több leírás is ..kíváncsi vagyok mit hozol ki ebből a későbbiekben

Gondoltam arra ,hogy most is hozok egy kis részletet a történetemből ,de megmakacsoltam magam ezéért most nem viszont lehet ,hogy még ma hozom a kövi fejit :)

Száncsengő (69564) 13.03.24 13:54:29

Én is hoznék v.mit (kimikat és építő kritikákat várok :O )

Remélem tettszett. Megj.: Azért hoztam képen, mert lusta voltam begépelni.

Ramee (57283) 13.03.24 14:02:10

Száncsengő: nagyon tetszik ,hogy kép formájában hoztad,tetszik a leírás és úgy kerek perec az egész :) remélem hamar folytatod

Panka0204 (50739) 13.03.24 16:17:44

Dóry: várom már a folytatást! nagyon jó a történeted!
száncsengő:a tiéthez nem tudok mit hozzáfűzni, mert nem tudom elolvasni,nem látok. de Ramee vileménye alapján gisztos jó :)

Száncsengő (69564) 13.03.24 16:34:36

A kép minősége miatt nem látsz?

herrina (12812) 13.03.24 17:00:37

Száncsengő: jól leírtad, csak túl hamar lett vége :)

Amúgy emberek: nyitottam egy honlapot, ahol hokás írók történeteit gyűjtöm össze. A részletek a honlapon találhatóak. :)

Ramee (57283) 13.03.24 17:30:35

Na hoztam a kövi részét sőt egy képet is

(igaz lemaradt róla Evra mert őt most találtam ki a végén >< no para majd ő is lesz)
Már több mint 4 hét telt el amióta nem láttam Koljat és újra feleslegesnek éreztem az életem. Fel a fejjel kislány .Mondtam sokszor magamnak ,de eljutottam arra szintre,hogy nem mozdultam ki a házból.Persze,mint mindennek ennek is van jó oldala. Tanárok segítségével elkezdtem bepótolni a tanulni valót,de sajnos még így is magántanulónak kell lennem és összebarátkoztam Szavannával is. Ezor jött-ment és minden nap próbált kicsalni a lovardába,de amikor kimentem mindig csak Koljan járt az agyam. Nem egyszer próbáltunk bejutni a másik lovas iskolába, de mivel Kolja gazdája haragudott rám(övé volt a lovarda) és félt ,hogy újra ellopom a lovát nem engedett be. Ezor az elmúlt két napban nagyon izgatott volt és izgatottsága rám is rám tapadt. Jövő héten kezdődik a lóvásár és egy pályázatnak köszönhetően nálunk lesz megrendezve. Rávettem magam és a lóvásár előtti napon én is kimentem segédkezni a lovak elhelyezésébe. Felvettem rövid farmernadrágom és fehér ujjatlanom, ami kissé kivágott volt ,na jó nem kissé ,hanem nagyon ,de vágytam a figyelemre.
-Na mi van hugi kinyúlt a pólód nyaka?-ugratott Ezor én pedig egy őszinte mosollyal válaszoltam viccére. Ahogy közeledtünk a lovarda felé egyre több és több ló szállító kamion sorakozott végig az úton.Na jó erre tényleg nem számíttottam.Azt hittem,hogy lesz egy-két max 30 eladásra kínált ló és ennyi,de itt minimum 50 kocsi áll és ki tudja hány ló bennük. Az autónkat letettük egy erdei ösvényen, mert jobbnak láttuk, ha gyalog megyünk. Határozottan mentem előre a járatlan úton.
-Te honnan tudod ,hogy erre rövidebb?-kérdezte ,,bátyám” bukdácsolva a gyökerek között.
- Megérzés és mivel itt töltöttem életem nagy részét.
-Ajj ezek a gyökerek az agyamra mennek –panaszkodott
-Nekem mondod épp követ engem egy –fordultam hátra pimaszul mosolyogva.
-Hé te most rólam beszélsz? –nevetett miután leesett neki ,hogy róla van szó.
-Na nem meg mondtam,hogy jó fele jövünk?-húztam ki magam mikor elértük az első karámot .
-Üggyes-paskolta meg a fejem, mintha kutya lennék. Sok számomra ismeretlen ember járkált ki és be lovakat vezetve. Egyik autó jött ,másik épp a parkolóhelyére sietett,hangos lónyerítések emberek érthetetlen kiabálásai fogadtak minket. Thom ott állt a kapuba és kiosztotta mindenkinek a feladatát.Mikor meglátott elmosolyodott,odajött hozzánk és átölelt. Én a csikók és kancák elhelyezését kaptam plusz a Z16-os szektorba tartozó lovakat. Értetlen tekintetem láttán kaptam egy gyors magyarázatot. A z16-os lovak azok, amiket nagy valószínűséggel senki se akar majd megvenni. ,,Hurrá megint lesz sikerélményem”gondoltam magam, ahogy tudatosult bennem,hogy én kaptam a selejtet. Tudom ,hogy nem szép kifejezés ,de na akkor is. A Z16-os szektor selejt, B4 kancák és csikók kántáltam magamba miközben elfoglaltam a parkoló azon részét ahol vártak kuncsaftjaim .A lapokat nézegettem mikor egy férfi megköszörülte a torkát magára vonva figyelmem.
-Z16-os szektor? –kérdezte körítés nélkül.
-Igen – biccentettem .A férfi eltűnt,majd rövid idő múltán egy hidegvérű lóval tért vissza. A ló és lovásza mintha egymáshoz öltözött volna. A hidegvérű kávébarna színébe fehér foltok keveredtek ,mint amikor a kávét összekeverjük a tejjel,hosszú fehér sörénye a szemébe lógott eltakarva tekintetét. Gazdája egy néger férfi a harmincas éveinek végét taposhatta,fehér inget és farmert viselt.
-Mi a ló neve?
-Bicsak-válaszolta gondolkodás nélkül.Végigfutattam szemem a listán .
-Rendben ,meg van –pipáltam ki a ló neve mellett lévő kis négyzetet és a kantárért nyúltam ,de nem adta oda.
-Majd én odavezetem, te csak az utat mutasd –kicsit furcsálltam ezt a megjegyzést, de nem törődtem vele túlságosan ,hisz tudom milyen érzés elveszíteni egy lovat. Visszatérve őrhelyemre már kisebb hadsereg várt.Azt sem tudtam hol a fejem.Futkoztam oda vissza,elírások esetén Thomhoz irányítottam az embereket. Az idő telt a hőmérséklet emelkedett. Mikor már azt hittem,hogy kifogytak a védenceim (igen ,mert fogadást kötöttünk ,hogy kinek a szektorából adnak el több védencet ) egy fekete BMW húzta ,korom sötét ló szállító fékezett le előttem.
-Z16?-hajolt ki az ablakon én pedig csak biccentettem –Remek-mért végig pimasz mosollyal a fiú aki a volán mögött ült. Napszemüvegét lejjebb tolta és rideg kék tekintete találkozott az enyémmel-Neved?Korod? Mikor érsz rá?-egy pillanat kellett még megemésztettem ezt a sok kérdést ,majd tartva a szemkontaktust feleltem :
-Itt most én kérdezek-mosolyogtam-Ló neve?
-Alex vagyok örvendek –válaszolt egy fel nem tett kérdésre.
-És lónak érzed magad?,mert a pszichiátria máshol van –kis döbbenet jelent meg az arcán és beletúrt felzselézett tarajába.
-Delírium-felelte.
- Sajnálom nincs a listán-futottam át még egyszer a lapot.

Ramee (57283) 13.03.24 17:32:09

-Tudom ,mert ezen nem fogod megtalálni.Thomas mondta ,hogy a Z16-ba helyezzem, el addig még megy ez a hercehurca és utána kap rendes helyet majd .
-Szóval értsem úgy ,hogy te egy újonc vagy?- néztem értetlen tekintettel
-Ahogy neked tetszik

Ezor szemszöge:
Thomas komolyan gondolta, hogy engem oszt be a sok beképzelt tulajdonosokhoz? Az idegeim pattanásig feszültek a sok értetlen gazdától. Mind azt állította, hogy az ő lova a legjobb,a legszebb,a legokosabb, a legjobb vérvonalból származó és ,hogy neki kell az a hely nem a másiknak.Már csak egy nap nyugtattam magam bár tudtam,hogy a holnapi nap lesz a nehezebbik. Egész nap lovakat kell felvezetnem, bemutatnom és a lehető legtöbbet megszereznem értük,hogy végül a régi tulajdonosuk is örüljön az érte kapott pénzért. A Nap már kevésbé perzselte felhevült bőröm, ahogy szép lassan a horizont alá bukott. Az emberek is elindultak szállásaik felé és a helyre nyugalom áradt.Csak páran sertepertéltünk a lovak körül megetetve,leápolva és megitatva őket. Csizmának ütemes kopogására lettem figyelmes. Megfordultam és szemeim elkerekedtek, szívem hevesebben vert.
-Ezor?-hallatszott Evra hangjából a meglepettség, sietős léptekkel közeledett felém és nyakamat átkarolva megcsókolt .Az agyam kikapcsolt,még közelebb húztam magamhoz. Kibontakozott ölelésemből és kihátrált a csókból.Szemében az aggodalom csírája vetette meg gyökerét- Ugye nincs barátnőd vagy ilyesmi? Mond ,hogy nem kavartam be ,mert én nem akartam csak..- mutató ujjam ajkára helyeztem úgy ,mint régen mikor már untam szabadkozását. Zöld szemei ,mint a smaragd ragyogott ,de az aggodalom miatt egy árnyalattal sötétebb volt vagy csak az emlékeimbe fakult meg nem tudom ,de örültem neki ,hogy újra itt van .
-Szia-törtem meg a csendet-Mit keresel te itt?-kérdeztem tőle. Kezével elemelte ujjam a szájáról és kislányosan rám mosolygott .
- Milyen feledékeny lettél.Lehet,hogy annak is örülnöm kéne,hogy még rám ismersz-kacagott – megmondtam ,hogy csak 3 évre megyek el- a homlokomra csaptam mire ismét nevetni kezdett-láttom nem változtál.
- Örülök ,hogy visszajöttél és mi járatban pont itt ebben a lovardában? –erre a kérdésre megfogatta szemeit és fújt egyet.
-Hát az úgy volt, hogy hosszú és unalmas történet. Amúgy meg azért mivel a régi lovam ledobott magáról és anya ragaszkodik hozzá,hogy újat vegye. Sosem szerette a szüleit és azoknak a nagyzolását.Pedig megtehette volna,hogy ő is egy gőgős csaj lesz a sok közül, akik még a levegőtől is irtóznak,de őt sosem érdekelte a pénz- Szóval melyik lovat ajánlod ?
- Én nem ajánlok neked lovat. A végén még életem végéig azt hallgathatnám, hogy miattam lett ilyen meg olyan bajos lovad.
- Van benne valami-vetett rám egy sóvárgó tekintetet.
- Van barátod?-tettem fel azt a kérdést ami mindkettőnkbe ott lappangott.
-Nincs –kapta el tekintetét-és neked ?
- Ne hidd ,hogy meleg lettem –feszült nevetésbe törtünk ki- és nincs barátnőm
-De jó –önkéntelenül felugrott örömébe-mármint.. kezdett volna bele a szabadkozásba ,de megcsókoltam mielőtt folytathatta volna. Alig tudtam elhinni, hogy három év után újra karjaim közt tarthatom törékeny testét,érezhetem a friss orchidea illatát.

várom rá a kritiket bocs a nagy képméretért

Száncsengő (69564) 13.03.24 19:03:07

Újabb fejezettel örvendeztetném a népet

Száncsengő (69564) 13.03.24 19:04:16

herrina (12812) 13.03.25 15:04:14

Száncsengő: őszinte leszek. Ha nem egy fantasy történetről van szó, akkor az ember nem szokott a lónak bemutatkozni. Vagy mást bemutatni. A shetlandit nem kellet volna lerövidíteni (szerintem!). Egyébként figyelj arra, hogy egy csikó szemszögéből írod a dolgokat, aki még nem sokat tud a világról.
Ne sértődj meg, ez a véleményem.

Bogi2001 (22306) 13.03.25 17:18:30

6. fejezet: Hűség
- Csaltál! - fonta keresztbe két karját, arcán elégedett vigyor terült szét.
- Én nem... - kezdtem bele, de félbeszakított:
- Szerinted kinek fognak hinni? Neked vagy nekem? - nevetett fel. Hangja ördögi kacajnak hatott. És - legnagyobb csalódottságomra - az előbb még engem ünneplő tömeg most Laurával együtt röhögött. Ám a hangos hahotázás abbamaradt egy kis csoportnál. A csöndesség lassan kúszott végig a diákokon, egy halk kacajt se hagyva maga után.
- Én hiszek Emmának! - hangja határozott volt, és bár rendes hangnemben beszélt, már-már kiabálásnak tűnt a fojtogató csöndben.
A tömeg szétnyílt előtte és megpillantottam. Arckifejezése elszánt volt. Elég komikusan hatott, hogy a nagy hangú publikum meghajol egy vézna alkatú fiú akarata előtt, de a helyzet komolyságát tekintve nem volt kedvem nevetni.
Biztos léptekkel indult meg a lány felé. Mintha minden egyes mozdulata tiszteletet parancsolt volna... Senki sem állta útját. Megállt Laura előtt. Szeme szikrázott a gyűlölettől.
- Láttuk. Mindannyian láttuk, hogy te csaltál - mondta fenyegetően. Egy pillanatra azt hittem, hogy ez megrendítette Laurát, de nem.
- Ugyan, mit láttatok ti? Szerintem azt láttátok, ahogy ő vágott be elém! Nincs igazam? - fordult a többi gyerek felé. Azok megkövülten néztek vissza rá, mint megannyi szobor. Most először nem engedelmeskedtek Laurának. De nem is mertek ellene szegülni.
A beállt csendet egy nyerítés törte meg, valahol a lovardában. Ekkor, mintha mindenki egyszerre kezdett volna beszélni. Laura és George heves vitába, a többiek pedig szállingózni vagy éppen sustorogni kezdtek.
- Pedig Emma nem csalt! Sőt, te csaltál! - üvöltött George magából kikelve.
- Mi bizonyítja ezt? Senki sem állítja! - vágott vissza Laura.
Úgy éreztem, kettéhasad a fejem. Már nem érdekelt, kinek van igaza és kinek nem, csak az, hogy abbahagyják végre. Odaléptem közéjük és Laura felé fordultam.
- Azért, mert félnek tőled - mondtam mindenféle kertelés nélkül. Nem szeretem kerülgetni a forró kását.
- Ez a pszichológia - dobta hátra haját elégedett képpel.
- De te tényleg csaltál - folytattam. Erre már jobban felfigyelt. - Kibillentettél az egyensúlyomból.
- Miért, az nem tisztességes? - nézett rám elképedve. Komolyan, mintha most jelentettem volna be, hogy marslakó vagyok.
- Nem hát.
- Akkor bocs - nyújtotta felém a jobb kezét. Kezet ráztam vele. Mint az igazi felnőttek. George gyanúsan méregette a lányt. Egyetértettem vele, ezt jeleztem egy pillantással felé.
Csak akkor fogtam fel, mi történt. George kiállt mellettem! Hűűű... Jó, ez most gyerekes meg minden, de aznap reggel láttam először és máris úgy érzem, barátjává fogadott.

Bogi2001 (22306) 13.03.25 17:18:50

Nagyon katasztrofális lett?

len (20724) 13.03.25 20:40:32

Bogi:Szerintem jó lesz^^
Na akkor az Unikornia első fejezete.Lesz folytatása a fejezetnek csak most nem tudok többet írni.

1.Fejezet
A vihar
A nap lassan jött felfelé a horizonton, fel az égre. A tájat lassan megvilágította, a holdat elküldte, s melegséget kezdett sugározni. Unikornia e nap hajnalában is csodálatos volt:a hegyekkel körülvett terület, a dús aljnövényzetű tölgyerdők, és a csodálatos virágos rétek szinte festményként mutatták be a Birodalmat. Az első madárcsicsergés is felhangzott egy rigó pártól. Ekkor hirtelen egy hatalmas porfelhő rázta fel a csendet: több mint ötven, vad, hófehér megszelídítetlen unikornis vágtatott át a réten. Sebességüktől sok szép virág esőként hullott szét. Pár kis szürke nyúl bújt vissza a rejtekhelyükre, nehogy eltapossák őket, de persze az unikornisok ilyet nem tettek volna.Átvágtattak egy patakon, a víz szőrükre csapodva kristályként csillogtak. Egy hatalmas mén vált ki a ménesből: A vezér.Előre vágtatott, hogy vezessen, míg a vezérkanca leghátul volt.Amikor egy dombra érkeztek, a vezér megállt, ágaskodott;ezzel jelezve, hogy itt megállnak.A ménes többsége legelni kezdett, egy része pedig a forráshoz ment inni.Az öt csikó fáradtan feküdt le a fűbe.Felettük éppen pár madár repült el, pontosan gólyák.Az egész ménes egy idilli képet mutatott be, amikor egy náluk jóval alacsonyabb vastag szőrű, póni-féle unikornis vágtatott el. Va-lószínűleg a fenti fennsíkok egyikéről jött le, azaz vágtázott.Valami nem volt rendben. A vezérmén felnézett az égre:ott nem volt semmi baj, a Nap szépen ragyogott. Felnéz-ett a hegyekre:hócsuszamlás se volt.Prüszkölt egyet, majd oda mentem a forráshoz, hogy igyon.Unikorniában temérdek ilyen forrás volt:Szinte százméterenként, és mindegyik friss, hűs vizű.Ahogy a hatalmas mén inni ment, abban a pillanatban felébredtek a csikók, és elkezdtek bolondozni.Ugráltak, addig-addig míg az egyik bele nem esett egy gödörbe.A gödör saras volt, alig bírt benne felállni, majd kikecmeregni. Amikor kiugrott, fújt egyet, és kergetni kezdte egyik társát.Sokáig vágtáztak, amikor egy hatalmas, akárhonnan felismerhető nyerítés szelte át a levegőt.Ez pedig nem másé volt, mint az egyetlen olyan unikornis akinek szárnya is volt, tehát unizus. Akinek varázsereje nagyobb a többinél.A legfőbb vezér nyerítése volt ez,Crystal-é.

Milyen lesz?Tudom ez szinte semmi, de folytatom még a fejezetet.Kritikákat^^

(aktuális oldal: [ 224 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [221] [222] [223] [224] [225] [226] [227] [228] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]