Hokalovi - Fórum

Fórum - Alkotók Kuckója

» Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 5123

Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)

Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15

--És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--

Négy évvel ezelőtt...

Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást.
- Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim.
- Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám.
“Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye?

---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni---

csacsizó (47011) 13.03.17 13:52:22

Én már ebédeltem, szóval hol is van?

Bogi2001 (22306) 13.03.17 14:06:43

VáááxD
Úgy gondoltam, hogy miután én ebédeltem, utána hozom.
Egyébként én is ebédeltem már, szal 1 órán belül jön.

Bogi2001 (22306) 13.03.17 14:50:39

5. fejezet: A verseny
Vettem egy nagy levegőt, hogy lenyugtasam magamat. Becsuktam a szemem. A hangok kiélesedtek, a tömeg hol azt kiáltotta, “Laura a győztes“, hol azt, “Emma a vesztes“. Őszintén kirekesztettnek éreztem magam. Körülöttem zsibongott mindenki, de ezek a zajok egyre jobban elhalkultak. Elhatároztam, hogy csakis a versenyre fogok koncentrálni. Egyszer csak egy erőteljes hang törte meg a tömeg monoton véleményét:
- Hajrá Emma, te fogsz győzni! - ordibálta valaki túl a többieket. Ami nagy szó. A hangzavarban is tisztán ki lehetett venni ezt a mondatot.
Mosolyogva kinyitottam a szemem. George volt az üvöltő. Amikor azt mondta, egyszemélyes szurkolótábor, nem hittem volna, hogy hangosabb lesz a fél falunál. Amikor felé néztem, biztatóan rám mosolygott, amitől kissé feldobódtam.
Az iskolából egy számomra ismeretlen elkántálta, hogy kik állnak szemben egymással, majd elindította a versenyt.
Rátettem a lábam a pedálra. Amikor a fekete-fehér kockás zászló, amiről fogalmam sem volt, hol szerezték, meglendült, jelezve ezzel, hogy indulhatunk, a legnagyobb erőfeszítéssel kezdtem tekerni.
Oldalra pillantottam. Fej-fej mellett haladtunk Laurával. Ha ő tisztességesen küzd, és én is, akkor valószínűleg ugyanakkor érjük el ugyanazt a csúcssebességet. Tehát csakis azon múlik, hogy mennyire ismerjük a terepet.
Visszanéztem az útra és megmarkoltam a kormányt. Sikerülnie kell! Küzdenem kell a becsületemért. És a kerékpároméért. Amikor már nem hallattszott a tömeg, elértem a végsebességet. Innentől kezdve csak a kormányzáson múlik minden. Abbahagytam a tekerést.
- Csak nehogy pofára ess! - kiáltotta a verseny hevében Laura.
Ez még önmagában nem lett volna baj. De olyan közel jött hozzám, hogy a kormánya hozzáért az enyémhez. Az nyekergés közepette szép engedelmesen elfordult, én pedig egyensúlyomat vesztettem.
Minden olyan gyorsan történt. A kerékpárom első kereke nekicsapódott az út szélének, hatalmas homokfelhőt kavarva ezzel.
Mindennek vége. Ezen az útszakaszon nem volt senki, így hiába mondanám, hogy Laura csalt. De ez akkor sem volt tisztességes! Mindegy. Ezt az előnyt sohasem hozom be. Kész. Vége. Feladom.
Hirtelen nyerítés rázta meg a levegőt. A porfelhőtől köhögve fordultam oda, de nem láttam semmit. Mire kitisztult a szemem, egyetlen egy élőlényt sem láttam magam körül. De amikor ismét a hang vélt iránya felé fordultam, megpillantottam egy utat. Pont a versenyre kijelölt útvonal mellett. Igen, emlékszem rá. Miért nem jutott előbb eszembe? Ezen az úton sokkal gyorsabban lehet menni.
Újra feléledt bennem a versenyszellem és a küzdeni akarás. Igen! Meg fogom csinálni! Le fogom győzni Laurát! Sikerülni fog!
Dühtől fűtött szívvel löktem el magam lábbal az út irányába. Pilanatok alatt rákormányoztam hűséges biciklim és tekerni kezdtem. Hajtottam, hajtottam, csak hajtottam. A becsületemért. Az igazságért. A tisztességtelen ember vesztes ember!
Kis idő múlva megpillantottam Laura alakját a másik úton. Még jobban belehúztam. Sikerült lehagynom, de ő nem vette észre. Már láttam a célt, így még jobban belehúztam.
Laura pár méterre volt már csak a céltól. Egy határozott mozdulattal átvágtam a két út között elterülő füves részen és leugrattam a versenyre kijelölt útra. Igen, leugrattam, mert az út széle itt sokkal magasabb volt, körülbelül fél méternyi. Megkíséreltem egy hátranézést és elégedettséggel töltött el látnom Laura falfehér, döbbent arcát.
Egyenes háttal száguldottam át a célvonalon. Nyertem! Csakugyan nyertem! A tömeg, ki tudja hogyan, közben leért a célhoz. Lelassítottam és egy könnyed mozdulattal leugrottam a kerékpáromról. És a tömeg, mit sem törődve az ócsárló szavakkal, melyeket verseny előtt zúdított rám, megéljenzett.
Elégedetten pillantottam körbe. Hát ilyen mámorító érzés nyerni?
Hirtelen egy hatalmas árnyat láttam elsuhanni a tömeg mögött. Ló alakja volt. Megráztam a fejem és inkább örültem a győzelemnek. De nem sokáig. Laura jött oda mellém, szinte belefulladt saját dühébe.
- Emma csalt!

Bogi2001 (22306) 13.03.17 16:18:01

Álltam a szavam, 44 perc alatt írtam meg:)
Ééés unatkoztam.
Úgyhogy kitaláltam valamit.
Az Arany percek szürke árnyai lesz életem első triológiája.
Az első rész(amit most írok) ugyebár Ábránd megmentéséről szól, de lesz folytatása.
Ééés szerkesztettem hozzá egy borítót:

Bocsi ha nagy.

Dóry98 (52330) 13.03.17 18:48:02

Sziasztok!
Leloowe: Nagyon-nagyon jóó! imádom.
Majrés: Tetszik, várom a folytatást!
Bogi2001: Úú, ez nagyoon jó lett!

pacibarát00 (39309) 13.03.18 15:32:22

A különleges ménes folytatás
Este fél tízkor lefeküdtem aludni. Még mindig suttogta valami kis hang a fejemben talán felülhetek Spartanra, a nagy szürke ménre.
- Istenem! - riadtam fel
Miért álmodozok én lehetetleneket.- kérdezgettem magamat
Talán a nyári szünetben megpróbálhatnék annyira közel kerülni a méneshez, hogy.....................
- Kislányom kellj fel ma még iskola van. -Rontott be a szobámba anya
- Jólvan megyek - feleltem
Felkaptam magamra egy rövidnadrágot és egy trikót és elindultam kerékpárral a suliba. Ma Történelem óra az első ahjj.... - jajdultam fel én nem szeretnék már tanulni lovakkal szeretnék leni!
Mikor beértem a suliba üres udvar fogadott. Gondoltam magamban: mi történt, hogy senki sincs rajtam kívül itt? Ekkor ránéztem az órámra.
08:15 -öt mutatott.
- Te jó ég -kiabáltam
Már megint elkéstem.......
Lezártam a biciklimet és szaladtam a 2. emeletre, lihegve nyitottam be az órára.
- Ricky ! Már megint késtél ráadásul 15 percet - teremtett le tanárnő
- Elnézést kérek - mormoltam
- Sajnos ezt már nem tudom elnézni. - mondta tanárnő
Fel kell hívnom a szüleidet óra után.
- Micsoda? Gondoltam magamban ez a vén banya neki mindenki hisz még anyáék is most mi lesz? Tuti eltiltanak a lovaktól ha megtudják.
- Na ülj le! - parancsolt rám tanárnő
Katonás léptekkel ültem a helyemre és meghúztam magam.
Az órán végig a lovak jártak a fejemben. Egyszerűen képtelen voltam odafigyelni az órán, természetesen ezért is megkaptam a magamét.....
- Ricky!
- Tessék tanárnő?
- Ne álmodozz inkább figyelj amúgy is rádfér.
- Igen tanárnő!
Nagy nehezen végigszenvedtem az órát. És a többi 5-öt is. Már csak 1 nap a suliból , örültem odakint az udvaron miközben a biciklim lakatját próbáltam kinyitni.
- Ahh! A fenébe beletört a kulcs a zárba.
Most gyalog kell mennem.......
Hazasétáltam aztán vissza egy fűrésszel, elég hülyén néztem ki egy vágószerszámmal a kezemben de ez most nem számít. Fő, hogy ismét láthassam a ménest. Hazakerékpároztam és otthon ismét meséltem anyáéknak a ménesről, hogy ma is meg szeretném nézni őket háttha ott vannak a kilátónál.
- Kislányom mr megint menjünk? - kérdezte apa
- Igen légyszi - feleltem hízelgően
- Rendben de már ezen a héten nem megyek töbször!
- Igennnn! - sikoltottam föl
Hozom a fényképezőgépet.

Na ez a rész már jobb?? Próbálom a tanácsaitok szerint összeállítani :)

Ramee (57283) 13.03.19 17:03:21

phu el vagyok havazva kritikákat majd később tudok írni ,de addig is itt egy kis részlet

Már több ,mint 4 hét telt el amióta nem láttam Koljat és újra feleslegesnek éreztem az életem. Fel a fejjem kislány .Mondtam sokszor magamnak ,de eljutottam arra szintre,hogy nem mozdultam ki a házból.Persze,mint mindennek ennek is van jó oldala. Tanárok segítségével elkezdtem bepótolni a tanulni valót,de sajnos még így is magántanulónak kell lennem és összebarátkoztam Szavannával is. Ezor jött-ment és minden nap próbált kicsalni a lovardába,de amikor kimentem mindig csak Koljan járt az agyam. Nem egyszer próbáltunk bejutni a másik lovas iskolába, de mivel Kolja gazdája haragudott rám(övé volt a lovarda) és félt ,hogy újra ellopom a lovát nem engedett be. Ezor az elmúlt két napban nagyon izgatott volt és izgatottsága rám is rám tapadt. Jövő héten kezdődik a lóvásár és egy pályázatnak köszönhetően nálunk lesz megrendezve. Rávettem magam és a lóvásár előtti napon én is kimentem segédkezni a lovak elhelyezésébe.

Dóry98 (52330) 13.03.19 17:25:13

pacibarát: Egyre jobb, de nincsenek leírások, és hiányérzetem van.
Ramee: Már naon-naon vááárom!!!

herrina (12812) 13.03.19 20:40:11

De rég voltam itt! Nah, komizni nem fogok, csak kérnék valamit. Szavazzatok! Katt! Aki nem tudja, miről beszélek, nézzen fel ide! (Egyébként az én történetem.)

csacsizó (47011) 13.03.19 21:22:16

Második felvonás
-És ez lenne az istállónk. Remélem elnyerte teszésüket-fejezte be idegenvezetésünket a tulaj, Holden Woods. Kissé feszélyezetten érezte magát tőlünk. Apám napszemüvegben meglehetősen ijesztő látványt nyújtott és én sem voltam gyengén öltözve. Fehér farmer rövidnadrág, koptatott farmermellény, fehér csipkehatású póló, barna saru és nagy csigákban omló haj. Sminket sose használtam, egyesek szerint nem is volt rá szükségem.
-Igen, minden kielégítő-jellemző apám milyen szavakat használ. Felnéztem rá a szó szoros értelmében úgy kérdeztem.
-Láthatnám Develt?-apám a tulajra nézett, aki csaknem haptákba vágta magát és megindult az istállófolyosó felé. Sokkal barátságosabb volt mint Golden Stable, semmi fölösleges pomádé. Kellemes hűvös volt a folyosón a fa bokszok között, a lovak közül egy-kettő kidugta a fejét, köztük Devel is. Sietni kezdtem felé és megsimogattam puha rózsaszín orrát.
-Szia paci! Hogy érzed magad?-válaszul visszaprüszkölt.
-Felülhetek rá?
-Tudnak biztosítani egy edzőt a lányomnak?-kérdezte egyértelmű válaszra várva apa.
-Szóval…-hebegett Mr. Woods.
-Hagyja csak-mondtam kedvesen-, inkább mondja meg, használhatnám-e valamelyik pályát?
-Természetesen, a kis homokos szabad még egy óráig.
-Köszönöm-adtam meg a végszót. Behoztam a kocsiból a cuccom és átöltöztem, majd felnyergeltem Develt. Megkerestem a kis homokos pályát a hatalmas, árnyas lombú fákkal tűzdelt farmon. Valóban kicsi volt, de nekünk pont elég. Ma egy kevésbé feltűnő öltözéket választottam, fekete csizma, nadrág és rózsaszín póló. Felcsatoltam a kobakot, alatta összefogtam kilógó tincseim, megigazítottam a nyerget és fellendültem. Megpaskoltam Devel nyakát aki körbenézett új lakhelyén. Beállítottam a kengyelt, csak utána szedtem össze a szárat és indítottam lépésbe a tinkert. Meg akartam mutatni a szüleimnek, hogy Devel nem csak egy hobbiló, ezért ma díjllovas edzést tartottam. A bemelegítés után összeszedett vágtát, ugrásváltást, kígyóvonalat és nyolcast kértem tőle. Kissé sután ugyan, de készségesen teljesített. Nem vártam tőle sokat, de jól esett hogy ennyire igyekszik. Alig fél órát gyakoroltunk. Apa azt mondta, két órát lovagolhatok.
-Nem ártunk senkinek, ha egy kicsit terepre megyünk, igaz?-hajoltam a nyakára. Megböktem az oldalát és az alig pár lépésre lévő fák felé irányítottam. Széles ösvény mutatta az utat amelyen valószínűleg csoportokban lovagoltak. Alig vártam már, hogy Devellel együtt belépjünk az erdőbe.
-Kész vagy egy kis csatangolásra?-kérdeztem félhangosan. Nekikészültünk az első lépésnek, amikor…
-Sydney! Várj egy kicsit!-meglepetten fordultam hátra. Nem szoktak Sydney-nek hívni, már ha hozzám szóltak. Kezem Devel farára tettem, hogy jobban tudjak támaszkodni. Egy fiú közeledett felém egy gyönyörű lovon. Először csak magasabb lakját láttam, az arcát később pillantottam meg.
-Will!- kiáltottam olyan hangosn, hogy Devel ijedten hátrált néhány lépést-Nem is tudtam, hogy itt lovagolsz.
-Én sem tudtam rólad. Te lennél az új gazdag lány, akire figyelni kell?
-Ezek szerint igen-húztam félre a szám. Jellemző, hogy előbb ítélnek mint ahogy ismernének.
-Látom, nem tetszik a státuszod. Holden nagyon kedves, de a semmiből nem tudja fenntartani a lovardát. Ma vagy itt először?
-Igen-bólintottam-, de már szeretnék terepre menni.
-Elkísérlek, ha megtűrsz engem és Fuego-t.
-Furcsa név egy lónak.
-Egy luzitániainak spanyol név dukál, azt jelenti tűz. És a fickóban van tűz, az biztos-paskolta meg a nyakát. Gyönyörű ló volt, duzzadtak fehér szőre alatt az izmok és ami igazán különlegessé tette az volt, hogy a farka és sörénye ébenfeketén csillogott.
-Benne vagyok a lovaglásban.
-Akkor induljunk. Gyia Fuego- ügetett előre az ösvényen. Devellel nem akartunk lemaradni, de szedni kellett a lábát hogy behozza a hátrányt. Árnyas tölgyek alatt ügettünk néma csendben, én a fényben és az előttem haladó lovasban gyönyörködtem. Teljesen elvesztem a gondolataimban, csak akkor riadtam fel, amikor majdnem lerepültem Devel hátáról.
-Kapaszkodj ha nem tudsz fentmaradni!-szólt hozzám Will. Fuego kecses lépteit a tinkerem bandukolásához igazította, és amíg ki nem értünk egy széles mezőre, meg sem szólalt.
-Mióta lovagolsz?-tettem fel az első kérdést.
-Négyéves korom óta. A nagyapám különleges lovakkal foglalkozik. Tinkereket, lusitanokat, fjordokat, izlandikat és paso fino-kat tenyészt. Kicsi koromtól fogva a lovak között voltam. Amiket a vásáron láttál, mind a mi lovaink voltak. Nem illett a sok úri és pedigrés versenyló közé a karám, ezért kaptunk ott helyet. Csak Develt sikerülteladni.
-De ő legalább jó helyre került. Egy ideig-tettem hozzá némi habozás után.
-Ezt hogy érted?
-A szüleimnek nem igazán tetszik, mert nem tudok vele ugratni, vagy díjlovagolni, és a Golden Stables arculatához sem passzol egy tinker. Szeretnék ha lemondanék róla és eladnám.

csacsizó (47011) 13.03.19 21:26:06

-De nem akarod, igaz?-hangjában több volt a kétely, mint szerettem volna. Zavartan elfordultam.
-Nem született ugrók, de a díjlovaglásban szép eredményeket érnek el. Talán azzal kellene próbálkozod.
Beállt a némaság, és nem tudtuk feloldani. Vágtáztunk és ügettünk, de beszélgetni, azt már nem. Hamar visszaértünk az istállókhoz, és a gyönyörű délután varázsa semmivé foszlott. Miközben Develt csutakoltam, csak arra tudtam gondolni, hogy elvesztem. Hogy tudnám megvédeni a szüleimmel szemben, ha még magam sem tudom, mit akarok vele kezdeni? Az sem számított, micsoda sikerem volt a szólómmal, vagy hogy újra találkoztam Willel. A bizonytalanság gyászos fekete felhője ott lebegett a fejem felett, és nem jutott át rajta napsugár.

Ennyi lenne a második felvonás, holnap új rész, és itt vissza tudtok olvasnni:
http://irogatok.webnode.hu/devel/

Panka0204 (50739) 13.03.20 21:16:27

csacsizó:tetszik:) folytasd...

Dóry98 (52330) 13.03.21 13:24:10

csacsizó: Nagyon-nagyon várom a folytatást! :)

Dóry98 (52330) 13.03.22 11:57:41

Hali!
Itt a 7. fejezet, komikat kérek! Aki nem olvasta az előző részeket, ITT megtalálja! :)

7. fejezet

- Van egy meglepetésünk számotokra! – Üdvözölt minket Laci. – Már jön is! – Mutatott az udvarba tolató lószállítóra.
- Itt jó lesz? – Kérdezte az autóban ülő férfi, miközben megállt az autóval.
- Oké, jó lesz. – Válaszolta Laci. –Na, most nézzük meg, hogy mit, vagy inkább kit rejt a lószállító! – És kinyitotta. Egy gyönyörű, májsárga hidegvérű, lenszőke sörénnyel és farokkal. Ezt állt előttünk. Megőrizte nyugalmát, mintha az út meg se kottyant volna neki.
- Gyerekek, ő itt Kedves, egy nóri ló, más néven noriker. Kanca. – Mutatta be a lovat Anna, aki időközben kijött üdvözölni Kedvest.
- Nóri ló! Mekkora poén már!- Mondta Ádám NAGYON bunkón, mire Nóri megsemmisítő pillantásokat lövellt felé.
- Segítsetek kivezetni a lószállítóból! – Szólt ránk Anna, mire mi rögtön ott termettünk. Nehéz volt kivezetni, pedig volt, aki hátulról tolta, más éppen elölről húzta. Mikor nagy nehezen sikerült bevezetni az istállóba, nem akart bemenni a bokszba, mert osztoznia kelllett rajta Manóval. Bent leápoltuk, miközben beszélgettünk.
- Emma, neked hol van az apukád? Vetette fel hirtelen Ádám, mire Nóri rögtön haragosan leintette.
- Hagyjad már, nem akar róla beszélni! – Nóri megtanulta a kórházban, hogy ez a gyenge területem, mégis válaszoltam:
- Apa két évvel ezelőtt, amikor a munkájából jött haza, autóbalesetet szenvedett. Én akkor tíz éves voltam. – Szólaltam meg halkan, mire a többiek azonnal felém fordultak.
- Bocsi, nem tudtam! – Mentegetőzött Ádám, miközben a cipője orrát nézegette.
- Persze, hogy nem tudtad, különben nem kérdezted volna meg! – Szólt oda neki Nóri, de én már nem bírtam tovább, egy hatalmas könnycsepp gördült le az arcomon.
- Ne sírj, Emma! Nem akartalak megríkatni! – Mondta Nóri. Jólesett a támogatás, és mintha még Kedves is vigasztalóan böködött volna az orrával.
- Köszi, mármint a bátorítást!- Szipogtam.
- Nincs mit, hisz erre valóak a barátok!

*

Pár órával később Ádám lovát simogattuk, Ébent. Egy gyönyörű fríz herélt volt. Lakótársa egy sárga keverék kanca, némi gidrán vérrel, aki a Remény névre hallgatott. Ez a ló Ádám húgáé, Brigié volt. A szüleik nem rajongtak túlságosan a lovakért (ellenben a gyerekekkel), és csak azért voltak lovaik, mert gazdagok voltak.
- Szeretnéd kipróbálni? – Nyújtotta felém a szárat Ádám.
- Én szeretném! – Kapta ki a kezéből Nóri a gyeplőt, és már lóra is pattant. Ment pár kört a pályán minden jármódban, aztán megállt előttünk.
- Ez a ló egy álom! Emma, ezt neked is ki kell próbálnod! – Lelkendezett Nóri, mert tudta, hogy már képes vagyok szabadon lovagolni, de én féltem. Féltem, mert eddig csak Fannyn lovagoltam egyedül. Féltem, mert eddig csak Nóriéknál gyakoroltam. Mindezek ellenére belementem:
- Oké, legyen. – Biztos látszott rajtam az idegesség, hisz a szíven majd kiugrott a helyéről.
- Emma, nem muszáj, ha nem akarod! – Mondta Ádám, mire én megráztam a fejem.
- De, én itt és most kipróbálom Ébent!-. És már be is tettem, a kengyelbe a lábam. Egy, két, há, és már fönt is voltam. A szárat alig bírtam megfogni, úgy izzadt a tenyerem.
- Emma, ez rossz ötlet! – Kiabált utánam Nóri, de én rá se hederítettem, inkább megszorítottam Ében oldalát. Rögtön el is indult. Lépésben haladtunk, aztán könnyű ügetésben tettünk pár kört. De nekem ez sem volt elég. Vágtára sarkalltam, mire az-engedelmes ló létére- Rögtön be is ugrott.
- Nee, Emma! Erre még nem vagy felkészülve!
- Nem érdekel, hogy mire vagyok felkészülve! – Vágtam vissza Nórinak, de a saját csípős nyelvűségem engem is meglepett.
- Igaza van! Azonnal szállj le! Ében néha kiszámíthatatlan!- Kiabált Ádám, de én hajthatatlan voltam. Így száguldottunk a pályán, de egyszer csak a semmiből előugrott Brigi nyuszija, Folti. Mondanom sem kell, Ében felágaskodott, én pedig nagy ívben lerepültem a hátáról. Ádám és Nóri azonnal odaszaladtak. Ében rám fújt, amitől már kevésbé voltam kótyagos.
- Jaj, Emma jól vagy? – Mondta Ádám.
- Hát engem nem érdekel, ha nincs jól, mert én előre figyelmeztettem!- Fonta karba a kezét Nóri.
- Hát kicsit fáj a hátam, de megvagyok. És Nóri: inkább nem mondok semmit! – Válaszoltam haraggal hangomban, de egy mosoly mégis ott bujkált az arcomon. – Én most hazamegyek!
- Egyedül nem mész innen sehová! - Jelentette ki Ádám, ellentmondást nem tűrő hangon.
- Így igaz. - Helyeselt Nóri.
- Oké, de azért nem kell testőri kíséret!- Egyeztem bele a dologba, és már fel is pattantunk a bringánkra.

bataviki (69554) 13.03.22 18:29:38

Sziasztok!

Most írok egy lovas regényt,és illusztrátort keresek valamint borító készítőt!Először készüljön el és mutasd meg nekem és utána fizetek!!!!
Bocsi,hogy zavarom a légkört....Nem sokára legépelem a bevezetést,és kérek rá kritikát.Na meg cím ötleteket!

Tényleg Bocsi!

viki

(aktuális oldal: [ 223 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [220] [221] [222] [223] [224] [225] [226] [227] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]