 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Dóry98 (52330) 13.03.28 18:06:50 | ||
|
- Szívesen. – Mondta Anya. Én felsiettem a szobámba, hogy összeszedjem a cuccaim. Ahogy dobáltam be a táskámba a dolgaim, megakadt a szemem a Cím nélküli könyvön. Leültem, és belelapoztam. Elkezdtem olvasni a következő részletet, ami így szólt: „A lány éppen a lovához készül, amikor a bicikli fékje nem fog ezért egyenesen az erdőbe rohan a biciklivel.”
- Ezt nem értem. Annyira nem illenek össze a részletek, hogy az már különös. Na, mindegy. – Gondolkoztam fennhangon. Felkaptam a táskám, és már rohantam is le a lépcsőn. - Szia, Anya, majd jövök! – Kiáltottam, miközben már az ajtót téptem fel. - Szia! – Szólt utánam Anyu, de én már meg sem hallottam, mert már a biciklimen ültem. Hamarosan meg is érkeztem a bolthoz, leraktam a bicajom, és bementem. - Jó napot! – Köszöntem mielőtt megcsapta az orromat a bór és a zab illatának keveréke. - Szia! – Köszönt vissza a pult mögött álló magas, szőke hajú, fiatal lány, majd visszamélyedt a kezében tartott lovas újság olvasásába. Azonnal megindultam a magazinok felé, és levettem egy gyerekeknek szóló példányt. A sónyalókáknál álltam, amikor megpillantottam egy nagyon furcsa tárgyat. Gyorsan leemeltem egy nyalósót, és közelebbről is megvizsgáltam a furcsaságot. Egy labda volt, nem vitás, de a tetején egy fogantyú díszelgett. Nagy volt, és lovas emblémával ellátott. - Ez micsoda? – Kérdeztem az eladót, aki erre rögtön válaszolt: - Ez a legújabb termékünk, a lólabda. Ez a lovaknak van kifejlesztve, állítólag nagyon szeretik. - „Fanny biztosan örülne neki.”- Gondoltam magamban, így hát levettem egyet (mind piros színű volt), és a többi dologgal együtt kifizettem. Felpattantam a biciklimre, és már tekertem is az istálló felé. Nagyon begyorsítottam, mert már minél előbb látni akartam Fannnyt. Már láttam az épületet, ami az erdő mellett van, így hát arra vettem az irányt. A tervem azt volt, hogy majd az erdő mellett megállok, és már mehetek is. De ebbe egy elég nagy hiba csúszott. Mégpedig nem fogott a fékem, ezért egyenesen belerohantam egy fába. - Jaj, Emma! Mégis mit csinálsz? – Jött oda Anna, elég döbbenten. - Én csak… Hát nekimentem egy fának. – Válaszoltam, miközben feltápászkodtam a földről. - De hát te teljesen megbolondultál? – Anna nem értette mi történt, ezért gyorsan felvázoltam neki a történteket. Miután befejeztem felállítottam a biciklim, majd bementünk az istállóba. - Sziasztok! Hogy vagy, Emma? Fáj még a hátad?- Köszöntött minket Ádám. - Nem, én jól vagyok, de bringámnak elkélne egy orvos! - Miért mi történt?- Kérdezte Nóri, aki időközben belépett az istállóba. Gyorsan nekik is elmondtam, hogy mi történt, mire hangos röhögésben törtek ki. De még Huncut is felnyihogott, mintha engem nevetett volna ki. - Ejthetnénk a témát? Inkább kezdjük a lovaglást! – Javasoltam. - A lovak már le vannak ápolva, már csak nyergelni kell. – Indult el Nóri a bokszok felé. - Emma, te hozd a nyergeket, Ádám, te segítesz kivezetni a lovakat! – Alig mondta ki Nóri, máris indultam a nyerges felé. Levettem Fanny és Bónusz nyergét a helyükről. - Nóri! Ádám melyik lóval megy? –Kiabáltam ki, mire rögtön jött a válasz: - Herceggel! Az ő nyergét hozd! Odavittem Nórinak és Ádámnak a nyergeket, majd felnyergeltem Fannyt. Már éppen ki akartam vezetni a bokszból a lovam, amikor megakadt a szemem a lólabdán. - Majd lovaglás után. - Mondtam Fannynak. Kint felültünk a lovakra, és már jött is egy kérdés Nóri szájából: - Nincs gond, Emma? - Semmi baj, mehetünk! | |
| Dóry98 (52330) 13.03.28 18:09:54 | ||
|
Kritikák:
Zamír: Nagyon.nagyon tetszik! Kíváncsi vagyok a folytatásra! Unmei: Tetszik, hogy a Starshine-hoz írsz történetet, biztos jó lesz! bataviki: Jó lett, csak kicsit olyan, mintha elkapkodtad volna. | |
| Száncsengő (69564) 13.03.28 18:57:31 | ||
|
Egy újabb rész:
 | |
| Dóry98 (52330) 13.03.28 19:02:37 | ||
|
Száncsengő: Nagyon jó lett, várom a folytatást! :) | |
| Fanday99 (50302) 13.03.28 19:09:28 | ||
|
Unmei: Izgis, de nagyon rövid és sok a névismétlés.
bataviki: Elkapkodtad, vannak benne elgépelések és rövid. Próbáld jobban kidolgozni a szöveget. tanácsolnám, hogy amikor megvan a teljes rész, dolgozd át még egyszer, így ellenőrizheted magadat. Dóry: Rengeteg a szó/névismétlés, van pár elgépelés, és szerintem nyugodtan írhatnád a számokat is betűvel, így valamivel olvasmányosabb és nem olyan furcsa. Száncsengő: Tetszik, de szerintem kicsit elkapkodtad | |
| Ramee (57283) 13.03.29 09:25:53 | ||
|
Zamír:várom a fojtatást
Ummei: kicsit kevés még ahhoz ,hogy rendes kritikát tudjak írni Dóry98: Szokásosat mondom /írom neked ...imáádom Száncsengő: Ban pár elírásod,picit hosszabbak lehetnének a részek vagy lehetne benne a több a cselekmény ,de tetszik Na nem vagyok toppon bocsi hogy nem tudtam értelmes kritikákat összehozni. Mivel nagyon beteg így nem hiszem,hogy egyhamar hozom a folytatást :/ de olvasni fogom írásaitokat :) | |
| len (20724) 13.03.29 10:36:20 | ||
|
Unikornia
1 fejezet A vihar A nap lassan jött felfelé a horizonton, fel az égre. A tájat lassan megvilágította, a holdat elküldte, s melegséget kezdett sugározni. Unikornia e nap hajnalában is csodálatos volt:a hegyekkel körülvett terület, a dús aljnövényzetű tölgyerdők, és a csodálatos virágos rétek szinte festményként mutatták be a Birodalmat. Az első madárcsicsergés is felhangzott egy rigó pártól. Ekkor hirtelen egy hatalmas porfelhő rázta fel a csendet: több mint ötven, vad, hófehér megszelídítetlen unikornis vágtatott át a réten. Sebességüktől sok szép virág esőként hullott szét. Pár kis szürke nyúl bújt vissza a rejtekhelyükre, nehogy eltapossák őket, de persze az unikornisok ilyet nem tettek volna.Átvágtattak egy patakon, a víz szőrükre csapodva kristályként csillogtak. Egy hatalmas mén vált ki a ménesből: A vezér.Előre vágtatott, hogy vezessen, míg a vezérkanca leghátul volt.Amikor egy dombra érkeztek, a vezér megállt, ágaskodott;ezzel jelezve, hogy itt megállnak.A ménes többsége legelni kezdett, egy része pedig a forráshoz ment inni.Az öt csikó fáradtan feküdt le a fűbe.Felettük éppen pár madár repült el, pontosan gólyák.Az egész ménes egy idilli képet mutatott be, amikor egy náluk jóval alacsonyabb vastag szőrű, póni-féle unikornis vágtatott el. Va-lószínűleg a fenti fennsíkok egyikéről jött le, azaz vágtázott.Valami nem volt rendben. A vezérmén felnézett az égre:ott nem volt semmi baj, a Nap szépen ragyogott. Felnéz-ett a hegyekre:hócsuszamlás se volt.Prüszkölt egyet, majd oda mentem a forráshoz, hogy igyon.Unikorniában temérdek ilyen forrás volt:Szinte százméterenként, és mindegyik friss, hűs vizű.Ahogy a hatalmas mén inni ment, abban a pillanatban felébredtek a csikók, és elkezdtek bolondozni.Ugráltak, addig-addig míg az egyik bele nem esett egy gödörbe.A gödör saras volt, alig bírt benne felállni, majd kikecmeregni. Amikor kiugrott, fújt egyet, és kergetni kezdte egyik társát.Sokáig vágtáztak, amikor egy hatalmas, akárhonnan felismerhető nyerítés szelte át a levegőt.Ez pedig nem másé volt, mint az egyetlen olyan unikornis akinek szárnya is volt, tehát unizus. Akinek varázsereje nagyobb a többinél.A legfőbb vezér nyerítése volt ez,Crystal-é. A madarak elhallgattak.A lovak megálltak.Olyan volt az egész mintha megfagyott volna a Birodalom.Mindannyian a medence közepébe néztek.Pár perc után újabb hatalmas nyerítés szólalt meg, amivel üzenve lett az unikornisoknak:áruló van köztük.Nagyjából fél óra múlva három trombita szó volt, ami kijelentette, hogy az áruló az egyik ember volt.Unikorniában ritkán volt baj, és még ritkábban nagy.Az árulás, nagynak számított, ahogy később kiderült, a szomszédos Tűz Birodalom(a sárkányok birodalma)járt szerencsésen az árulással, mivel ők kaptak információt. Ebben az országban, mármint Unikorniában halálbüntetés nem volt, így az áruló éltetett-a Birodalmon kívűl.Mivel száműzött lett.Ezután a vadunikornisok nyugodtan eszegettek tovább, a madarak is újra kezdtek dalolni. Eközben, Unikornia közepén elterülő város közepén idegesen járkált a kastélyban a hercegnő, Elsa.Az ő unikornisa volt Crystal.Mondhattni ők ,,irányították” a Birodalmat.Crystal meg úgy ,,vezethette” a terület unikornisait, hogy ő volt az egyik olyan, aki értett az emberek nyelvén, igaz, beszélni nem tudott.De térjünk vissza a jelenbe.Az előbbi száműzés miatt ideges volt, mellesleg úgy tűnt, mintha valami nem lenne rendben.Pedig minden ugyan olyan szép volt, a nap sütött, a réten ezer virág volt.Mégis, kiderült mi nem volt jó.Hatalmas mennydörgés visszhangzott mindenütt.De ez nem normális mennydörgés volt.Elsa hercegnő az egyik ablakhoz rohant, de a következő másodpercben már a lépcsőn ment lefelé.Kint lovára pattant, majd nem sokára majd a város piacához vágtatott, ahol ilyenkor az emberek többsége lenni szokott.Crystal felnyerített, mire az emberek, unikornisok mind oda fordultak.A hercegnő így szólt: -Valószínűséggel az áruló titkos átjárókat is elárult.Mindenki menjen haza, és maradjon bent-mondta nyugodt, békés hangon. –Hercegnő, jelentés szerint három sárkány jött.Húsz unikornist lovassal együtt küldtek ki, egyet már majdnem ki is ,,ütöttek” innen-mondta a híreket, mire a hercegnő elindult, hogy a lovasságot segítse.Mire odaért, már csak két sárkányt volt. A vadménes elvágtatott, biztonságosabb helyre.Hiába volt varázserejük, a csikóknak még nem volt, egyedül meg nem hagyhatták őket, ezért az egyik tölgyerdőbe mentek be. Egy tóhoz értek, ott megálltak.A vezér mén idegesen nézett körbe, van-e veszély, de úgy látszott, hogy nincs, így hát beállt az egyik fa alá hogy kicsit pihenjen.Eközben három csikó a tó szélén ugrándoztak, miközben szétcsapták a vizet.A másik kettő, akik fiatalabbak voltak, anyjuk lábánál aludtak.Nem sokára teljes csend lett.Majd két sárkány repült el felettük, úgy látszik, legyőzték őket. | |
| len (20724) 13.03.29 10:36:53 | ||
|
Lassan telt az idő, a délután éjszakára váltott.Csak a csillagok és a Hold világított.Ekkor hirtelen az egyik fába villám csapott.A ménes nagy része ijedten bújt össze.Az időjárást nem irányították az unikornisok.Azt a természet uralta.A vezérmén felnyerített, majd a hegyek felé vette az irányt.A ménes követte.Azért a hegyek felé mentek, mert általában a vad unikornisok egy ,,védelmi kört” alkotnak varázslattal, így óvják meg magukat a széltől, esőtől, villámtól, és a további természeti csapásoktól.Ezt a kört, mondhatni védő burát általában minden unikornis tartja, így nem fáradnak ki.Levegőjük van, és attól hogy tartsák a varázslatot, ugyan úgy esznek, isznak, vagy akár aludnak, mint máskor.A csikók, akik még nem tudnak varázsolni, vagy csak minimálisan azok figyelnek, és gyakorolnak, hogy majd ők is meg tudják csinálni.A ménesek egyébként nem szoktak nagyon távolságtartóak, haragosak, lenni egymásra, ezért ha kell, összetartanak.
Eközben a városban is teljes sötétség volt.Az istállóban Elsa épp Crystal szőrét tisztította.Miután unikornisa ragyogott, mint a nap.Megsimogatta, majd elengedte. Mivel ugyanis Crystal kiment a többi egyszarvúhoz, és ők is egy hasonló kört alkottak, mint vad társaik.Igazából lehettek volna az istállóban, de nem szerették.A vihar lassan kezdett elmúlni.Először elállt a villámlás, mennydörgés, majd az eső.A Hold újra látszott, ahogy a csillagok is.Az unikornisok nyugodtan éltek tovább. | |
| len (20724) 13.03.29 10:39:13 | ||
|
Zamí:Nekem nagyon tetszik:)
Unmei:Kíváncsi vagyok a folytatásra:) Dóry:Nagyon jó*-* Száncsengő:Ez is jó, tetszik a formátuma:) Amúgy most tettem be az Unikornia első teljes fejezetét.Kommenteket, kritikákat! | |
| Száncsengő (69564) 13.03.29 11:25:42 | ||
|
Sokan írtátok, hogy rövid(ez speciel kettőt jelent) Most itt a profin kidolgozott mentségem, amin egész este gondolkodtam(nem volt ennyi idő csak ez jobban hangzik):
a valóságban füzetbe írtam, ahol másfél oldalas lett(A4 es lap) | |
| Dóry98 (52330) 13.03.29 12:37:22 | ||
|
len: Van benne pár elgépelés, de nagyon jó lett! | |
| Majrés (6862) 13.03.29 16:44:52 | ||
|
száncsengő: az egy dolog hogy papíron annyi lett, főleg hogy A4-es lap, de egy átlagos könyvben 1 fejezet kiterjedhet 10 oldalon keresztül is.
de ne add fel, így tovább :) én is így kezdtem, első fejezet 1 oldal második 2 oldal, és valahogy egyre jobban bele jöttem és egyre több oldal lett egy fejezet :) | |
| Sztike1998 (42150) 13.03.29 19:17:09 | ||
|
A földön fekszek. Hosszú, fekete hajam csomókban összetapadt, barna szememet a kín könnyei áztatják. Bőröm verejtékes, helyenként véres az órák óta tartó vonaglástól. Még egyszer belém nyilall az égető fájdalom. De ez már nem hasonlít az előző érzésekhez. Mintha azt mondaná, mindjárt vége! Tarts ki, menni fog! Miért történik ez velem? Hol van anya? Miért nem segít? Még csak tizenhat éves vagyok, a világ túl sokat vár tőlem… A rohamként jött szenvedés elmúlik. Fáradtan emelem fel a fejem, előttem egy tévé áll. A készülék bekapcsolódik, mintha szellem járna a házban. A vetítés elindul, én pedig megfagyva meredek a képernyőre. Az első képkockán én állok, tizennégy évesen, tesicuccban, a dobogó első fokán. A másodikon az edzőm mellett bámulok egy papírt, majd a barátnőimmel a nyolcadikos évzárón mosolygok a kamerába. Az életem előttem pörög, bulik, versenyek, emberek, ismerősök, rokonok. Rengeteg emlék, sérelem és öröm, esküvők, ünnepségek, temetések. Az utolsó fotón egy lovon ülök, mellettem két fiú. Az arcuk ismerős, pedig még sosem láttam őket. A vetítésnek vége. Mi történik velem? ***** Elkezdjem, ne kezdjem? | |
| Dóry98 (52330) 13.03.29 19:23:15 | ||
|
Sztike1998: Engem érdekelne a történet, szerintem kezdd el! :) | |
| Vivien10 (56101) 13.03.29 19:54:42 | ||
|
Sziasztok!
Megpróbálkozok én is egy történettel. Címet nem tudok,segítsetek! Na akkor: I.fejezet-Rémes reggel Reggel arra ébredtem,hogy csörög az órám.Rápillantok. -Jézusom!Már 7 óra?-ordítottam,mire Anya felszaladt és megkérdezte: -Minden rendben,Rebeca?-kérdezte aggódó,de szomorú szemmel.Nem értettem?Miért szomorú?Máskor olyan vidám... -Ó,persze!-feleltem zavartan-Csak kicsit elaludtam.-Fejeztem be a mondókámat.Lementem,megreggeliztem.Nagyon finom pirítóskenyér volt.Evés közben elgondolkodtam.Máskor reggelente beszélgetünk,nevetgélünk,de ma mintha az egész családot megátkozta volna egy boszorkány,hogy többet ne tudjonak nevetni.Ez egy kicsit még én is kuncogtam,de szerencsére senki nem vette észre.Felmentem a szobámba és felöltöztem.Suli előtt még kimentem drága lovamhoz,Penny-hez.De mikor odaértem borzasztó dolgot láttam,illetve nem láttam:A lovam eltűnt!Ijedtem rohantam be. -Anya,Apa!Hol van Penny? A szüleim sírni kezdtek,majd Apa megszólalt: -Kicsim!Penny....nos.............eltávozott közülünk. -Hogy mi?Penny meghalt?-ordítottam,mire bőgni kezdtem. -Igen,sajnálom.-mondta nagyon együtt érzően Anya. -Ez...ez nem lehet!-bömböltem,majd felrohantam a szobámba.Mialatt sírtam,azon járt az eszem,hogy Mihez kezdek Penny nélkül?Ő nélküle senki vagyok!Majd újra bőgni kezdtem,és egyre csak ezt ordítottam:Ne!Még az utca sarkán is biztos hallottak,nem hogy anyáék.De gondolom nem akartak zaklatni.Mihez kezdek most?Penny volt az életem! Komikat! | |
(aktuális oldal: [ 226 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [223] [224] [225] [226] [227] [228] [229] [230] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
