Hokalovi - Fórum

Fórum - Alkotók Kuckója

» Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 5123

Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)

Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15

--És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--

Négy évvel ezelőtt...

Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást.
- Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim.
- Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám.
“Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye?

---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni---

Majrés (6862) 13.03.30 19:44:48

nahát akkor hozom a harmadik fejezetet is míg el nem felejtem xD (7 fejezet teljesen meg van, szóval így roham gyorsan tudom hozni a részeket, de ha elfogy akkor meg áll nálam a világ xd tudom milesz benne, elejétől a végig minden este át veszem, de nem tudom leírni xd)

Szótlanul figyeltük, ahogy a kis fehér jövevény viháncol szürke anyja körül. Néhol a nap meg-megcsillant mind kettőjük szőrén, azzal valami mesebeli látványt nyújtottak nekünk. A doki mielőtt elment mondta, hogy jövőhéten jön és akkor kap még egy injekciót a kicsi és megcsinálja a törzskönyvét is. Nálunk minden ló törzs könyves, mind egy hogy fajta tiszta vagy sem, ám ha tudjuk a szülők fajtját és eltérő választhatunk hogy milyen fajta legyen hivatalosan a könyvecskében. Már nagyon untam a nagy csöndet, épp meg akartam szólalni mikor egy autó motorjának a morgását halottam meg. Megfordultunk mind ketten, és egy Volkswagen gurult be az udvarra egy ló szállítóval. Pár perc múlva a motor bőgése el hallt és egy férfi szállt ki a kocsiból. Fiatal és erős férfi volt, sötét barna haja csillogott valószínű, hogy nem rég meglocsolta hűtés képen. Szétnézett majd anyámat vette észre, hogy közeledik felé, és ő is elindult.
- Anya nem mondta, hogy új bértartott lovat hoznak ma - mondtam értetlenül. Josh közömbösen megrántotta a vállát, majd elindult anyáék felé.
- Gyere, nézzük meg!- intett nekem. Furcsálltam ezt az egészet, de furdalt a kíváncsiság így oda siettem Josh mellé. Úgy látszott anya már várta a férfit. De akkor mért nem szólt nekem? Csak nem? Neeem dehogy!!! Anya már túl öreg a randizáshoz! Remélem…
-Jó napot!- köszöntünk egyszerre Josh-sal. Anya ránk nézett és elmosolyodott.
-Gyerekek ő itt Mr. Richard Alis, lehet, itt fogja tartani az egyik versenylovát - Szólt nekünk anya, majd Mr. Alis felé fordult - Ő itt a lányom Riley, és ő a kisegítőnk Josh, ők ketten tanítják és lovagolják a lovainkat.
- Örülök, hogy meg ismertelek benneteket!- szólt a férfi és kezet fogott Josh-sal. Én anya mellet álltam így nem értettem mit mormolt el Josh Mr. Alis-nek, de biztos valami olyat hogy ő is örül.
- Riley, Josh kérlek, vezessétek körbe az urat a Farmon!- adta ki a feladatot anya, Josh és én bólintottunk és elindultunk Mr. Alis társaságában az istállók felé. Az istállóban csak a két kancacsikó volt. Spidergirl a nyári fekete kanca, és Táncos a szürke kanca, amely némi arab vonással rendelkezik.
- Szóval, ti képzitek a két kancát? Eddig hogy megy?- kérdezte az úr majd megcsodálta a két 3 éves musztáng csikót. Mire kinyitottam a szám hogy válaszolok, Josh már felelt is helyettem.
- Egész jól haladunk. Tavaly, ahogy elkezdtünk velük foglalkozni, kezelhetetlenek voltak. 2-3 hónapig szinte nem volt olyan nap hogy ne harapott vagy rúgott volna meg bennünket valamelyik. A szürke nagyon nyugodt, ám a fekete eléggé heves. Ami furcsa mivel a szürke apja egy arab, és általában az arab vérrel rendelkező lovak egy fokig idegesebbek az átlagnál - magyarázta Josh.
Ám míg ő a két kancát vizslatta Mr. Alis a kis karám felé vette az utat. Valamit meg láthatott. Értetlenül néztünk egymásra Josh-sal majd követtük az urat. A férfi meg rökönyödve állt a karám előtt. Mint aki szellemet látott.
- Mennyi idős az a csikó?- kérdezte kissé feszülten.
- Nincs még egy napos se - feleltem gyorsan, majd láttam, hogy valamit mormol a férfi. Majd, két perc után újra kérdezett.
- Az apja is albínó lenne?
- Hát nem egészen. Egy nyári fekete csődörrel lett befedeztetve a kanca, nem tudjuk miért lett hófehér a csikó! - Úgy látszott gondolkozik valamin. Pár perc múlva sóhajtott.
- Én tudom!- felelte Mr. Alis.
Azt hittem csak tréfál. Hogyan tudhatná? Nem is erre lakik! Vártam, hogy elnevesse magát, de nem tette. Halál komolyan beszélt. Meg sem várta, hogy válaszoljak neki, de a ló szállító felé vette az irányt. Nem figyeltem semmire, csak gyorsan utána rohantam. Alig tudtam vele lépést tartani, szinte kocognom kellet mellette. Amikor a trailer-hez értünk meg álltam, majd az úr lenyitotta a rámpát, bement és levezette a lovát. Hátra hőköltem, ahogy megláttam azt a lovat. Egy erős hófehér angol telivért vezetett le Mr. Alis, nem értettem semmit még mindig. Az úr sóhajtott egyet, majd beszélni kezdett.
-Tavaly augusztus körül erre mentünk haza egy versenyről. Pár mérföldnyire van egy benzinkút ahol meg álltunk pihenni. Azt hittük a társammal, hogy ott nyugalomban leszünk. Pár óra múlva nagy csörömpölésre és egy nyerítésre ébredtünk. Kinéztem az ablakon hátra a trailer felé ás láttam, hogy lent van a rámpa, és két ember fut el. Gyorsan felkeltettem a társam majd kiugrottunk az autóból. Salvador addigra már sehol sem volt. Még épp megláttam, hogy egy fehér ló fut be a prérire, persze ő volt az. Nagyon gyors és makacs ló, nem csoda hogy nem tudták elvinni...

Majrés (6862) 13.03.30 19:48:38

Több milliót ér ez a ló, szóval érthető volt, hogy kellet valakinek. Szóval bepattantunk az autóba és követtem az úton a lovam. Végül erre a kis földútra tértem át. Két órás keresés után már azt hittem, hogy soha nem fogjuk megtalálni ám egyszer csak kifutott elém erről a tanyáról. Az hogy eltűnt a legkisebb gondom volt éppen akkor, azt hittem sikerül elgázolnom a szerencsétlent. Bele tapostam a fékbe és hála égnek sikerült meg állnom pár centire tőle, és sikeresen berúgta az egyik fényszórómat. Kiszálltam és megfogtam a szárat, ami a kötőfékén lógott. Akkor nem gondoltam volna, hogy bármi történt, igaz nagyon jó ugró ló is, de sejtelmem sem volt, hogy magától ekkorát képes ugrani. Nagyon sajnálom, ha ez miatt kellemetlenséget okoztam, szívesen meg veszem a csikót, ha úgy gondolják! – Fejezte be a kis történetet a férfi, szemeiben látszott a mély megbánás.
Ledermedtem, mikor rá eszméltem, hogy ettől a csődörtől van csikója Szellőnek. A kicsinek egy Angol telivér az apja? SZUPER! Régi vágyam, hogy letehessem galoppra a rajt engedélyt. Pláne hogy még ugró bajnok az apja a vágta mellett, még egy jó pont. Viszont elgondolkoztam az ajánlaton. Mindent szép sorjába vettem majd boldogan és határozottan így feleltem:
- Nem, nem eladó. És nem is lesz az! Kérem, ne sajnálkozzon ez miatt, ami megtörtént az megtörtént. Én személy szerint nem bánom, terveim vannak vele - mondtam a férfinak és mosolyogtam egyet. Rettentő boldog voltam.
-Remek! Nos, akkor, elhelyezhetném valahol a lovam? És utána megmutathatnátok, hogyan haladtok azzal a két kancacsikóval.
- Rendben! – értettünk egyet Josh-sal.
A nagy mén idegesen toporzékolt, hát nem csodálom! Új hely, új lovak. A legelőhöz közel lévő box-ot választottam Salvador-nak, mivel itt ki tudott leselkedni a rétre a többi lóhoz. Gyorsan bedobtam egy kis bála szalmát, amit szét terítettem a földön, adtam friss vizet meg egy kis szénát is, majd be vezettük a lovat. Gyorsan körbe szaglászott mindent, majd észrevette az ablakot amin ki tudott nézni. Rögtön hegyezni kezdte a fülét, ahogy meglátta a lovakat. Majd egy óriásit nyerített, nem tetszett neki, hogy nem veszik észre őt a többiek. Hamarosan több nyerítés is érkezett, válasz képen. Egyik egész biztosan Ezredes volt. Ő volt itt a legnagyobb, ezért a vezér”mén” pozíciót is betöltötte. Nagyon felelősség teljes egy herélt, ha bármi van mindig ő közeledik először az idegenhez, és távozik utoljára. Szikrával mindig kemény kezű, a kancákkal és a csikókkal meg gyengéd és védelmező. Bár van, hogy rajta kapom a két heréltet, hogy egymás mellet fekszenek az árnyékban, ilyenkor ha észrevesznek Ezredes rögtön fel áll és tovább áll. Csak megjátssza a kemény kezűt. Pár percig még néztük a lovakat míg a két kanca fel nem horkantott, hogy engedjük ki őket is. Sajnos meg fognak lepődni, de először dolgozunk és utána jön csak a siesta. Megfogtam Táncos kötőfékét majd fel helyeztem a szürke kancára, Josh is ugyan így tett Spidergirl-nél. Automatikus vették az írányt a legelő felé, alig bírtam meg állítani Táncost, szinte húzott maga után, láttam Josh-sal is ez a helyzet.
-Hééé!! – szóltunk hangosan egyszerre a két kancára, mire azok nagy nehezen kínlódva meg álltak. Be látták, hogy nincs menekvés, munka van!

Majrés (6862) 13.03.30 19:50:10

Menet közben én meg álltam a nyerges előtt, s kihoztam két kantárt. Nem mindig sikerül rájuk fel tennünk és úgy vezetni a lovakat, de csak egy hete kezdtük el a kantárhoz szoktatni őket. Josh kezdett a fekete kancával. Ahogy elengedte a lovat, Spidergirl rögtön vágtába csapott át. Josh-t nem érdekelte, had fussa ki magát. Bár egész nap a legelőn vannak, ám ott inkább csak legelnek, így az energiát itt vezeti le. Tíz percig meg állás nélkül futott a ló, közben Josh próbálta a vezény szavakra szoktatni, párszor sikerült is neki le lassítania ügetésbe, így ment két kört mire újra meg kapta a jelzést hogy gyorsítson és át ment vágtába. Ám ez már olyan kényszerített vágta volt, ezt Josh is látta, és el kezdte lassításra ösztönözni a kancát. Amely örömmel reagált az utasításra, lassan már csak lépésben ment körbe körbe. Nagyokat fújtatott és Josh-t fürkészte. Még jó pár kört ment így lépésben mert nem hagyta megpihenni az idomárja. Mikor nem kapta meg a jelzést hogy lépdeljen tovább, meg állt és tekintetét a fiúra szegezte. Josh maga előtt tartotta a kantárt és lassan el indult Spidergilr felé. Mikor oda ért tartotta a két lépés távolságot majd oda nyújtotta a kantárt a lónak. A kanca megszagolta majd egy jól irányzott mozdulattal kirúgta Josh kezéből a kantárt, és elfutott. Mindannyian nevettünk a reakcióján. Ezt még elakarta játszani párszor, de Josh-nak több esze volt. Gyorsabban reagált ezután, s miután rájött Spidergirl is, hogy már csak magát fárassza a rugdalással, így végül meg adta magát. Josh lassan a fejéhez lépett a lónak és óvatosan próbálta bele helyezni a zablán a ló szájába. Miután az is sikerült, be kapcsolta a torok szíjat, úgy látszott a kanca bele törődött a sorsába. Josh így vezette három körön keresztül majd levette róla a kantárt, amint kivezette a lovat, kapott két kocka cukrot jutalom ként amiért “szépen” viselkedett. Ezután én következtem Táncossal. Ugyan úgy mint mint a társa ő is rögtön vágtázni kezdett égbe emelt farokkal. Szinte zászlóként használta, és még amilyen kecsesen mozgott. Ott volt ám az az arab vér. Ugyan azt és ugyan úgy végre hajtottam mindent ahogy Josh, annyi különbséggel hogy nekem már elsőre meg engedte táncos hogy a kantárt felrakjam rá. Én is vezettem egy darabig a kancát majd levettem a kantárt, megsimogattam izzadt szőrét és adtam neki pár kocka cukrot.
-Nagyon ügyesek vagytok! – Dicsért meg minket Mr. Alis. Egészen eddig el is feledkeztem arról hogy itt van. A két kancát bevezettük a nagy legelőre a heréltekhez. Spidergirl el ügetett tőlünk legelni, ám Táncos másra figyelt fel, észrevette a csikót a másik karámban. Gyorsan oda ügetett és át dugta a fejét a kerítésen. Persze a kicsi meg ilyedt a hirtelen közeledéstől és anyja mögé menekült, ám gyorsan rájött, hogy nincs mitől félni és oda ment a szürke kancához. Szellőnek ez nem tetszett így gyorsan oda rohant és elhajtotta Táncost, aki gyorsan csatlakozott Szikrához. Anya közben meg jött, nem is vettem észre hogy el ment. Mr. Alis-el váltottak még néhány szót majd elköszönt tőlünk és haza hajtott.

Majrés (6862) 13.03.30 20:01:20

hú de előre látom hogy az lessz az első hogy sok a szó ismétlés xd
mért nem olvasom át elöször az egészet?XDDDD na mind egy én sem vagyok tökéletes :D

Sztike1998 (42150) 13.03.30 20:46:12

Majrés: Öhm. Igen, sok a szóismétlés. :D De ezen kívül nem nagyon tudok kritikát írni. ^^ Várom a folytatást, meg hogy újraolvashassam az összes eddigi részt. :D

bataviki (69554) 13.03.31 16:35:44

IV.fejezet
Furcsa egy reggel!

Mikor lementem reggelizni,anya és apa nagyon furcsán viselkedtek,mert mikor leértem abbahagyták a beszélgetést.Utána pedig valahogy mások lettek.Már tették is elém a finom zsemlét,egy pohár tejjel.Hmm.
Ez még semmi...Mikor felértem leültem afalépcsőnk egyik fokára.De sugdolóztak és nem értettem semmit.Inkább bementem a szobámba,hogy felöltözzek.Ugyanis ma lesz a mezei lovaglás,amit már említettem.Az óra végén,Steve-vel és Kate-tel,na meg Mary-vel.De nem tudtam erre gondolni,mivel anyuék készülnek valamire.De mire?Na,és az álmom a legfurcsább...A szüleimmel lovagolok egy mezőn,a naplementében.Valahogy furcsállottam ezt az egészet hiszen Smaragdról is álmodtam,még azelőtt hogy a lovardába került volna.Lehet hogy anyuék tényleg részt vesznek a lovagláson?“Ezt Te sem hiszed el Bella!“ szólt egy hang a fejemben.

Már a lovardában voltam,mikor összefutottam Steve-vel a magas,szőke oktatómmal.Aki egyébként nagyon helyes is volt.
-Szia!Épp téged kereslek!A terv változott,szóval neked előbb elkellene indulnod Smaragddal.Jó?-és máris eltűnt a sárga,rozzant melléképület mögött.
“De miért?Hiszen mindig azt mondja:mindig maradjunk egymás mellett!“.
Mintha mindenki meglenne zavarodva.Na mindegy,hát elindultam,lesz ami lesz.Smaragdban mindig is megbíztam.Ha rajta ülök akkor nem eshet bajom.Szinte a
testvérem.Hátra fordultam a nyeregben,de a lovarda épületei márcsak hangya nagyságúak voltak.De még mindig nem jött utánam senki.

bataviki (69554) 13.03.31 16:36:23

Remélem tetszik,mert ha nem akkor tuti hogy nem írom tovább. :(

Bogi2001 (22306) 13.03.31 18:04:02

7. fejezet: Utazás
Az elmúlt napok, hetek, sőt: hónapok eseménytelenül teltek el. George-dzsal azt találgattuk, mi okozhatta Laura viselkedését. Egy eddig számomra ismeretlen oldaláról mutatkozott meg. Egy olyan tulajdonsága nőtte ki magát, amit eddig még soha, de soha nem tapasztaltam rajta: kedves lett. Velem. Az egész olyan zavaros volt. Miért ilyen? Miért akar a bizalmamba férkőzni? Miért... ezer meg ezer kérdés kavargot a fejemben, céltalanul, nagy kuszaságban. Minden kérdésemre választ kaptam a táborban.

Unottan néztem a ki az iskola által bérelt busz ablakán. Figyeltem a mellettem elsuhanó tájat. Fákat, bokrokat, dombokat, pusztákat... és... megtöröltem a szemem. Nem, az nem lehet! Figyelmesebben megnéztem. De, mégis lehetséges. Egy árny vágtat keresztül az egyik hatalmas síkságon az út mellett. Távol van, mégis ki lehet venni a körvonalait. Egy ló! Igen! Ez egy ló! Nem tudom, miért, de valahol legbelül, megmozdult bennem valami. Egy érzés, amit már régóta nem éreztem. Izgatottság, tisztelet és a lovak iránti szeretetem most mind felszínre törni látszott. Előrébb hajoltam és rányomtam az arcomat az üvegre.
De a ló eltűnt.
- Mit nézel úgy, Emma? - kérdezte George, aki az út eddigi részében zenét hallgatott mellettem és közben beletemetkezett egy könyvbe. Érdekes. A ló - akit eddig már többször is láttam, igen, mert ő volt az a versenyen is - csak akkor mutatkozott, amikor csak én láthattam. Hideg borzongás futott végig rajtam. Normális esetben nem hittem a szellemekben, de mi van, ha tényleg léteznek? Akkor vajon ez a ló is egy közülük?
- Semmit - dőltem hátra az ülésemen. - Mit olvasol?
- Kétévi vakáció. Angol kiadás - vigyorodott el. Oké, az tény, hogy anyanyelvi szinten beszéli az angolt és hogy mindenkit megaláz az órákon. Sőt, talán az alapfokú érettségit is simán letehetné. De az, hogy angolul olvas és meg is érti... Ez már nekem túl magas.
- Viccelsz? Nekem még a magyar változattal is meggyűlik a bajom! - nevettem keserűen.
- Te is olvasod? - csillant fel a szeme. Azok a meleg, barna szemek... Képtelen voltam mindannyiszor nem megjegyezni magamban, milyen szép a szeme.
- Igen, de még csak az első pár oldalnál tartok.
- Pontosan hol? - na, ez a kérdés meglepett. Kivettem a kezéből a könyvet. Pont olyan volt, mint az enyém, csak éppen angolul írva. Az elejére lapoztam. Könnyen megtaláltam, hol tartok. Ég tudja, hogyan, de megtaláltam. Akkor vettem csak észre, hogy az egész szerkezete sokkal könnyebben olvasható, ráadásul egyszerű jelenben van.
George kettőnk közé húzta a könyvet. - Ne olvassuk együtt? Lefordítom magyarra - igazán hálás voltam ezért az ajánlatáért. Nem tudom, mikor haladtam annyit ezzel az olvasmánnyal két óra alatt.
George olyan közel hajolt hozzám, hogy éreztem, miként veszi be és fújja ki a levegőt. Eleinte kicsit kényelmetlenül éreztem magam, de aztán a könyvre koncentráltam. Rögtönözve kiszótároztam magamban egy csomó szót. Hihetetlen. Kezdtem élvezni a regényt és közben még angolul is tanultam.

Amikor megérkeztünk, festői látvány fogadott. A hatalmas kőépületet égbe nyúló fákkal szegélyezte körül és tartotta távol a város nyüzsgésétől az erdő. Még jobban elámultam, amikor beléptünk a tisteletet parancsoló falak közé. Az előtérben mindenfelé szimbólumokkal telefaragott képkeretekben élethű festmények lógtak a falon. Úgy éreztem, az a csipkeruhájú hölgy engem figyel... Megráztam a fejem.
- Gyertek gyerekek, itt a szobabeosztás! - mondta az ofő. Mindannyian köré gyűltünk. - Egyes számú szoba: Cinthia, Cindy, Vicky, Dory. Kettes számú szoba: Melanie, Samantha, Laura, Emma...
Megszédült körülöttem a világ. Megmarkoltam a bőröndöm fém részét, ujjaim belefehéredtek. A rosszullét kerülgetett. Hát persze! Legszívesebben leütöttem volna saját magamat. Laura kibulizta, hogy egy szobában legyünk. Egy pillanat! Miért jó ez neki? Miért kellett ezért úgy viselkednie, mintha barátok lennénk? Miért...
- Jól vagy? - hallottam mellettem George aggodalommal teli hangját. Tulajdonképpen ez ébresztett rá, hogy össze kell szednem magam.
- Igen - válaszoltam, majd elindultam a kettes számú szoba felé. A kettes volt a szerencseszámom. Ki tudja, lehet, hogy nem is lesz olyan rossz ez a pár nap.
Gyorsan kipakoltam. Hosszú tépelődés után elindultam megnézni a lovardát. Az osztályfőnök természetesen megengedte mindenkinek, hogy szabadon mászkálhassunk az erdő és a velünk szomszédos lovarda területén. Szerintem nagyon jó fej.
Elkerültem a főutat, inkább a karámokat néztem meg. Sorra megsimogattam a lovakat, akik az első karámban legelésztek, s mikor megláttak, odajöttek hozzám. Úgy látszik, hozzászoktak a kedves idegenekhez.
Továbbsétáltam a második karámhoz. Egy felirat volt ott: “Vigyázat! Életveszély!“ Amit láttam, őszintén meglepett...

Bogi2001 (22306) 13.03.31 18:04:55

Ami lemaradt: A képre kattintva el lehet érni az összes eddigi részt.

Dóry98 (52330) 13.03.31 19:19:35

Majrés: Valóban vannak benne szóismétlések, de ettől még jó lett.
bataviki: Nem tudom mit mondhatnák/írhatnák... A történet maga jó lenne, de el van kapkodva, és rövid is. Próbáld kicsit részletesebben írni, úgy bizti jó lesz! :)
Bogi: Nagyon jó, mást meg nem is igazán tudok írni, mert nem találtam benne hibát. :D

Dóry98 (52330) 13.03.31 19:19:35

Unikornis1999 (29546) 13.04.01 15:25:02

Zamír:Nagyon jó folytasd *-*
Majrés:Várom a kövi fejezetet :D
Sztike:Engem érdekel :3 és fog is

Bogi2001 (22306) 13.04.01 17:46:25

8. fejezet: Első benyomás
A hatalmas mén bakolva, szélsebesen nyargalt felém. Kilátszott a szeme fehérje. Elöntött a félelem. Ez a ló képes kidönteni a kerítést! suhant át agyamon a gondolat.
Menekülni akartam. Menekülni. Menekülni a múltam elől... Menekülni a hatalmas mén elől... Szinte éreztem, ahogy az adrenalin egyre jobban emelkedik bennem, fülemben dobog a vér. Ösztöneim egyre jobban sürgették megfeszülő izmaimat a menekülésre. De nem mozdultam. Volt valami abban a tüzes tekintetben, abban a mérhetetlen erőben, azokban a harmonikusan mozgó izmokban, abban az ívelt nyakban, abban a suhanó testben... valami, ami egészen elvarázsolt.
Az ösztön egyre jobban késztetett a menekülésre, ahogy a ló felém száguldott. De valami belül, egy erősebb hatalom, nem engedett mozogni.
Ledermedve álltam ott. Tudtam, hogyne tudtam volna, hogy futnom kell! Mégsem mozdultam.
- Vigyázz! - a kiáltás csak tompán jutott el a fülembe, elzsibbadt agyamnak már nem volt ideje felfogni a szó értelmét.
A csődör fújtatva tette meg az utolsó métereket. Ki tudja, mi történt volna...
George az utolsó pillanatban húzott el a kerítés mellől.
- Megőrültél? - lihegte. Futott, láttam rajta. Az adrenalinnak csak most volt ideje, hogy dolgozzon bennem. Szívem dobogása felgyorsult. De nem csak a halálközeli élménytől. George olyan közel került hozzám, mint még soha. Mindig is idegenkedtem attól, hogy egy fiú megérintsen. De nem mozdultam.
- Én... egyszerűen ledermedtem - lihegtem már én is. Azt hiszem, sokkot kaptam. Ennyi izgalom elég egy életre.
- Máskor jobban vigyázz magadra! - hallottam a hangján, hogy keményen és dorgálóan akarta mondani, de kicsengett belőle a színtiszta aggodalom. Miután észrevette, hogy nincs meg a minimális távolság, hátrább lépett egyet.
Tekintetem újra a csődörre vándorolt. Idegesen járkált fel-alá a kerítés mentén. Villámként hasított belém a felismerés. Ez az a ló! Őt láttam a verseny napján és pár órával ezelőtt az út mellett! Nem, mégsem lehet. Észérvekkel próbáltam megmagyarázni magamnak, hogy ez teljességgel lehetetlen, mivel... ááh, kit akarok én becsapni?
- Mi az? - George valószínűleg látta döbbent ábrázatomat.
- Már láttam ezt a lovat... - leheltem a mondatot, szememet az állaton legeltetve.
- Lehetetlen - rázta a fejét hitetlenkedve.
- Nem, nem az - arcomon halvány mosoly jelent meg. - Vannak dolgok, amiket az ember nem tud felfogni. Ez egy közülük - fogalmam sincs, miért mondtam ezt, de őszintén beszéltem.
- Vacsora! - rezgett át a levegőn az ofő kiáltása. Erre a szóra megkordult a gyomrom. George-dzsal mindketten elnevettük magunkat és együtt indultunk el a ház felé.

Vacsora után elindultam sétálni. Természetesen ahhoz a lóhoz mentem, aki kishíján a vesztemet okozta. Most, hogy pár méter távolságot tartottam a kerítéstől, az almásderes nyugodtan legelészett.
- Szép ló, igaz? - lépett mellém egy középkorú férfi. - Nem mindig ilyen nyugodt ám.
Tudom én azt!
- Az én lovam - folytatta. - Ide küldtem, hogy betörjék. De a lovászok nem bírnak vele. Egyszerűen túl vad. Pedig kiváló vérvonala van. Ezért is vettem meg. De az előző gazdái rosszul bántak vele. Kegyetlenül tartották, aztán meg othagyták és elköltöztek valahová. Az állatvédők találtak rá. Csak benyugtatózva lehet szállítani, úgy vitték az árverésre és én is így hoztam ide. Már nem tudok vele mihez kezdeni.
Nem tudom, mit akart ezzel elérni. A lovak mindenesetre akkor nyugodnak meg, ha beszélünk hozzájuk, akármit is mondjunk. Ez így van az embereknél is.
- Miért mondta el ezt nekem? - kérdeztem. Őszinte megdöbbenés látszott az arcán.
- Mert abban reménykedem, hogy valaki megért engem. És nyugodtan tegezz.
Valamiért ez a két mondat rokonszenvet váltott ki belőlem.
- Ó, milyen faragatlan vagyok! Be sem mutatkoztam. A nevem Lucas Black - nyújtotta a kezét.
- Emma Friendberg - fogtam vele kezet. Eközben az almásderes a kerítésen át kinyújtotta a nyakát felénk, mintha csak közelebbről meg akarná nézni, mi történik. Felhorkantott.
Akaratlanul is elmosolyodtam. Ez a ló, aki az előbb nekem rontott, most barátságosan néz rám.
- Takarodó! - hallatszott az ofő kiáltása.
Elköszöntem Lucastól és elindultam a szállás felé.
Micsoda egy nap!

Bogi2001 (22306) 13.04.01 17:47:59

*otthagyták

wáá, bocsi
Elírtam*veri a fejét a falba*

Vivien10 (56101) 13.04.01 18:36:28

Majrés:Nagyon tetszik!(még mindig)XD
bataviki:folytasd!
Bogi:Nagyon szupi!

(aktuális oldal: [ 228 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [225] [226] [227] [228] [229] [230] [231] [232] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]