Hokalovi - Fórum

Fórum - Alkotók Kuckója

» Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 5123

Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)

Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15

--És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--

Négy évvel ezelőtt...

Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást.
- Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim.
- Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám.
“Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye?

---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni---

Flémó (80958) 13.12.26 12:17:56

Most jobb nem? (Kiritikákat írjatok rá légyszi!)

bataviki00 (78757) 13.12.27 13:37:03

Helló!
Kritika,tip jöhet! A szereplő lovak és lovasok léteznek /nagy részben/ :D

1. Nyár az Öreg tölgyben

Ma van a nyár szünet első napja, ami a lovardában azt jelenti hogy kezdődik a munka. Az Öreg tölgy farmon még csend volt, csak a lovak nyerítettek. A Nap sugarai arannyal takarták be a legelőket, a szél pedig kellemes levegőt hozott.
Martin természetesen most is nyargalt a farm területén, vidàm hangokkal üdvözölte a nyarat. A kis shetlandi csak nem rég került ide, mivel mindig kicselezte a lovászokat és kinyitotta a zárakat már nem is akarták bezárni a bokszába. Apró, barna tarka herélt volt aki gúnyosan nyihogott a többi lónak, mikor edzettek vagy dolgoztak.
-Jó reggelt Martin! Ugye megvédted a lovardát?- kérdezte Gábor a tulajdonos.
Éppen most kelt fel, ő a feleségével egy kisebb tégla házban lakott a farm közepén a klub ház mellett. Még a nagyapjától örökölte a lovardát, és úgy gondolta hogy itt kell élni mindig is. A felesége Kriszta egy szőke, kedves fiatal nő volt, aki férjéhez híven imádta a lovakat.
Gábor visszament a házba, de pár perccel később máris a lovak hangos nyerítésére lett figyelmes. A lovak hallották már lovasaik hangját és lépteit.
Többnyire csak lányok jártak ide, viszont akadt néhány srác is, bár ők nem sportszerűen lovagoltak. Sok tanuló volt eredményes a maga sportágában, lovaik pedig remekül képzettek voltak. Az Öreg tölgy hatalmas fakapuja felé, egy kis kavicsos vezet be, mely a farmot összeköti a főúttal.
~*~*~*~*~

Miután mindenki megérkezett a farmra, elkezdődött a munka. Kisebb gyerekek tornáztak a legnyugodtabb lovon a kis Rickyn. Egy welsh herélt volt, màr 10 éve a lovardában dolgozott, szinte bevezette magát a bokszába vagy a legelőre.
Zsófi mindig segédkezett a lovagoltatásban Katának, a lovasterapeutának amíg csak tudott.
-Köszönöm hogy segítessz, igazán rendes tőled! De menj mert Melissa már egész biztosan vár rád.-mondta Kata.
Ricky horkantással helyeselte társa mondandóját. Zsófi megállította a pónit és lesegítette a kislányt. Majd az oktatónak átnyujtotta a szárat és elindult az istálló felé. Arra felé menet ő is összefutott a kis Martinnal aki dobbantott a lábával. Természetesen a nasit követelte. A lány a táskájából elő vett egy kis csomag jutalom falatot és a tenyerébe zárta. Martin felé nyújtotta markát kinyitotta és a póni lassan odament érte és elvette. Èlvezettel ropogtatta jutalmát és követte a lányt.
Zsófi belépett az istállóba és azonnal érezte a szalma és a lovak jellegzetes illatát. Beljebb ment, majd a jobb oldali öltözőve ment.
-Szia Zoé! Topjoyjal edzetek ma is?-kérdezte
-Szia! Természetesen nem...inkább lovagolok vele. Neki nem kell edzeni...-dünnyögte
-Jah értem... Többiek?
Zoé megrántotta a vállát, felhúzta a csizmáját és szó nélkül ki ment. A lány lerakta nehéz táskáját és átöltözött. Ahogy kilépett az ajtón, halk horkantásra lett figyelmes.
Melissa volt az, Zsófi haflingije. A kanca 10 éves volt, imádta a gazdáját és a többi lóval is szívesen játszadozott. Kihajolt a boksz ajtó és lovasát várta. Gyönyörű izabella fakó volt.
-Szia... -suttogta Zsófi.
Megsimogatta a ló fejét majd bement a bokszba. Átkarolta lova nyakát, közben kis kopogásokat hallott maga mögül.
A lovarda kutyája volt az Jake a vizsla keverék. Imádta a lovakat bár Martinnal voltak vitái néha. Főleg a simogatás miatt. A kutya át futott az istálló sötét folyosóján ki az udvarra.
-Szia Zsófi! Nincs kedved ugrani? Vagy valami trükköt tanítani?-kérdezte Réka.
-Dehogynem! Viszem a nyakmadzagot oké?-felelte.

~*~*~*~*~

Melissa és Zsófi már ott voltak a “suttogó“ karámban. Éppen Rékára és Kócosra a deres welshre vártak.
-Helló!-köszönt Evelin.
Zsófi visszaintett a lánynak. Evelin lova My Lady volt, a 15 éves kisbéri, gidrán kanca. Az ugrópályára tartottak, a legközelebbi versenyre gyakoroltak. A verseny kanca bértartva volt, néhány éve került a lovardába. Evelin és lova nagyon ügyesek voltak, több szalagot és kupát szereztek a farm javára. Zsófi percek óta várt.
-Úgy látszik valami gond lehet...-gondolta Zsófi.
Felült lovára szőrén és kiindult a karámból. A kaput ló hátról nyitotta ki, és az istálló felé vette az irányt, ügetve.
Odaérve a lány leugrott, egy oszlophoz kötötte lovát is, egy karabíneres vezetőszárral. Befutott az istállóba, Kócos bokszához és ott találta Rékát, aki a boksz sarkában ülve sírt. Zsófi bement barátnőjéhez és ő is leült egy kis széna kockára.
-Hé! Mi a baj?
-Az... hogy anyák... el... akarják adni Kócost... és Airant...
Zsófi meglepődve hallotta a hírt. Az első kérdés ami eszébe jutott a Miért? volt. De inkább nem faggatta barátnőjét. Àtölelte és hagyta hogy sírjon. Kócos értetlenül nézett rájuk, nem sejtette mi a baj. Puha orrával bökdöste gazdáját.

Folytatom...

bataviki00 (78757) 13.12.27 13:38:38

~*~*~*~*~
Eközben a többi lány épp kilovagolt, nem is tudtak semmiről. Délceg a 8 éves magyar sportló vezette a többieket, a lovasa Maya volt. Ha nem ő mehetett volna az élen, egész biztos nem lett volna olyan nyugodt. Mögöttük Bori és Fecske a magyar félvér kanca ment. Ketten távlovas versenyeken vettek részt, így nem volt kérdéses hogy a fekete deres is az élen van a sorban.
Royal és Bogi voltak a következők akik ma ugró edzés helyett a nyarat ünnepelték barátaikkal. Royal sárga gidrán volt bár őt nem mindenki ülte meg. Elég menős, temperamentumos volt egy kezdő lovasnak. A sorvégén pedig Nóri a 21 éves kisbéri ment, Andreával a hátán. Összeszokott páros volt, a ló pedig nyugodt és engedékeny.
A lovarda legelőin túl jártak már egy gyönyörű réten. A nap sugaraitól a lovak szőre csillogott, csak úgy mint a zablák, kengyelek. Körülöttük füves dombok emelkedtek ahova piknikezni szokta menni. A gyönyörű időben míg egy két közeli fán virágok voltak. A lovak patáinak dobbanása töltötte ki a teret.
Délceg hirtelen magasra emelte fejét, mikor meg látta az egyenes terepet. Vágtázni akart!
-Egy kis vágta?-kérdezte Maya.
-Oké!-mondták a lányok egyhangúan.
Lovaikat azonnal vágtára sarkallták, ők pedig könnyített ülésben száguldottak. A lovak egyre gyorsabbak voltak, a szél pedig bele kapott sörényükbe.
Ahogy közelebb értek a fákhoz, ügetve mentek tovább.
-Szerintem álljunk meg és pihenjünk-szólt Bogi.- Jó volt Royal, ügyes vagy!
Bogi megveregette lova nyakát dícséretként. Lépésre váltottak majd lovaikat megállapították. Leszálltak hátukról és az árnyékos fa alá vezették őket. Mindegyikük elégedetten prüszkölt és legelni kezdtek. Lovasaik felhúzták a kengyeleket a szárat pedig csomózva tették nyakukba, hogy békésen legelhessenek.
Bori az egyik nagy fa törzséhez ült le. Fecske gazdájához közel maradt.
Maya még tett egy kört Délceggel hogy eleget vágtázhasson. Visszatérve fejét leengedve már elégedettnek tűnt és ő is csatlakozott s többiekhez.
A fák alól látható volt a farm, a hátsó legelőre kivezetett lovak. Minden olyan csendes volt a lányok körül. Olyan tökéletes. Hiszen lovaikkal vágtattak egy gyönyörű réten, most pedig pihennek a hatalmas virágos fák alatt.
Mindenki ott ült a kellemes árnyékban. Az erős napsütés miatt most szebbek voltak a lovak.
- Hé! Hát az ott mi? Egy ló?- kérdezte Bori.
Felállt az árnyékból és távolba nézett. Mintha egy fekete lovat látott volna. Elindult a fekete dereshez, felült a hátára majd a farm felé fordította. Fecske még a zöld füvet rágcsálta, de lovasa hangjelzésére ez abba maradt. Bori szépen lassan felállt lova hátára.
- Na mi az?- kérdezte Andi.
Csend következett, majd Bori leereszkedett a nyeregbe.
- Valami gáz van! Egy fekete ló van arra, de egész biztos nem a lovardából. És valahogy furán lép! Maya gyere velem, ti kövessetek minket.
Maya azonnal felült a lovára, követte Borit. Lassú ügetésben indultak el, a többiek pedig lépésben. Majd megálltak. Bogi lova Royal rosszul tűrte az ácsorgást, kissé nyugtalanná vált. De a friss fű kiengesztelte.
Nóri pedig hegyezte a fülét, többször a magasba emelte a fejét. Andi kezével intett Boginak hogy induljanak el ismét. Maya és Bori már távol jártak, a fekete ló pedig eltűnt.
Percekig figyelték a tájat, mikor éles nyerítést hallottak. “Valami baj történt!“ mondta Andi. Gyorsan elindultak a lovakkal, előbb ügettek majd vágtáztak. A lovak tudták a dolgukat, minél gyorsabban vágtattak. Egy kisebb emelkedőn meglátták Mayát és Délceget, a lány két karjával jelzett hogy lassabban jöjjenek.
Lassan oda értek hozzájuk, de még mindig nem tudták hogy Bori merre van.
- Nézzétek! Ez hihetetlen... Bori utolérte a lovat, az menekült volna, de megsérült a lába. Elég fájdalmas lehet, mert megadta magát, és lefeküdt. Bori próbálta megközelíteni hogy megnézze a sérülést, de a ló nem engedi.-mesélte Maya.
Fecske a lótól távol állt, legelt. A titokzatos ló egy mén volt aminek a bal első lába sérült volt. Az a csődör gyönyörű volt, szikrázó fekete szőre szemkápráztató látvány volt. Szemeiben fájdalom, félelem és düh látszott. Sörénye és farka selymesen ragyogó.
Egész biztos hogy nem akármilyen ló ez. Fara kerek volt, izmos nyaka pedig erős,íves. Füleit forgatta, fújtatott. Hogyan tovább?
Felülni nem lehet rá, hozzá kötni egy másik lóhoz pedig veszélyes. “A földről felkelteni nehéz lesz, és az sem kizárt hogy nekünk támadhat“ gondolkodott Bogi.
- Mit tegyünk? Nem hagyhatjuk itt... A kancákra is veszélyes lehet... És ha Fecskével csalnánk el? Gyors ló... - tűnődött Bogi.
- Tényleg...a sérülés miatt nem lenne előnye... -helyeselt Andi.
Bogi Royal kantárszárát oda adta Mayának és csendben, kis léptekkel elindult Bori és a ló felé. Nem nézett a ló tekintetébe, csakis Borira.
- Bori... Tudjuk a megoldást... Fecskével elcsalogatjuk... a sérülés miatt nem gyorsabb a lovadnál. Ráadásul fiatal, kitartó... Ez lesz a legjobb! - suttogta Bogi.

bataviki00 (78757) 13.12.27 13:39:30

Bori lassan bólintott és hátra lépett. Halkan füttyentett és szólította a fekete derest. Fecske befejezte a legelést, felemelte a fejét, és elindult a lányok felé. A lány csettegetett neki, hogy álljon meg. A ló hűségesen meg is állt.
- Bogi ülj fel, és gyere ide Fecskével...készülj hogy meg is ilyedhet... Menj!- mondta Bori.
Bogi hallgatott barátnőjére és felült a kancára. Ekkor a mén felemelte fejét, szaglászni kezdett. Fejét elfordította, mellső lábait maga elé rakta és felugrott a földről.

Köszönöm ha elolvastad!
Alapos kritikát várnék :D Szeretnék gyakorolni, tanulni ;)

Viki

bataviki00 (78757) 13.12.27 13:39:30

bataviki00 (78757) 13.12.27 18:19:16

Sziasztok!

Azóta kész a blog ;)

Öreg tölgy farm kalandokhttp://oreg-tolgy.blogspot.hu/

Fogadjátok szeretettel :D

bataviki00 (78757) 13.12.28 15:48:33

...

Rosee (59053) 13.12.31 19:12:11

Sziasztok! Szeretnék véleményt kérni. Plusz hogy jött be az elején Calusa gondolata? itt érhető el a fejezet

MakacsBogi (77975) 14.01.01 21:50:05

Dóry98 (52330) 14.01.04 15:44:18

Flémó: Így már sokkal jobb, de még mindig vannak benne szóismétlések. Néhány helyen váltogatod a jelen és a múlt időt, ez nagyon nagy baj. A történet maga nagyon jó, kíváncsi vagyok mi fog kisülni ebből! ;)
bataviki: Nagyon tetszik! Terjedelmes, szépen van megírva, nagyon jó! Ami nagyon zavaró volt olvasás közben, hogy néhol kimaradt egy-egy szó vagy betű a mondatból. Hiányolom a túrázó lányok leírását, így képtelenség lesz megjegyezni, hogy ki kicsoda. Nagyon tetszik, folytasd! :)
Rosee: Nekem tetszik Calusa gondolata az elején! :) Kicsit zavaros volt ez a fejezet. Az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban ott, ez így kicsit követhetetlen. (nekem) Nagyon tetszik, hogy egyre izgalmasabb, folytasd!

bataviki00 (78757) 14.01.04 20:51:26

Dory98: köszönöm azóta folytattam...tudom sok a szereplő és kevés róluk a leírás :/ a blogomon tervezek egy-egy adatlapot a szereplőkről ;) a hibákért elnézést! :( ha kíváncsi vagy rá: www.oreg-tolgy.blogspot.hu ;)

Flémó (80958) 14.01.05 10:20:40

Köszönöm. Holnap berakom a naplót is, meg a Titokzatos lovat is.

UZsó (83125) 14.01.05 11:41:06

Szervusztok

Flémó (80958) 14.01.05 15:08:23

Szia UZsó: látom új vagy ezen a fórumon. Mit gondolsz az én írásaimról?

Flémó (80958) 14.01.05 15:35:56

Egy lóimádó naplója
3. Fejezet
Cseszter

A Ranch hátsó bokszsorának végén helyeszkedett el a barna jelzésű karám. Ez volt minden karán közül a legkisebb. Azonban itt lakott az én kedvenc lovam az én gyönyörűm...

Belesetem a folyosóra, hogy van-e ott valaki. Ha teljesen üres, végre találkozhatok az én Cseszteremmel. Cseszter egy magas fríz méncsikó volt, akit nemrég kezdtek el belovagolni, és azért él egyedül a barna karámban mer mén. Fedezőmén lesz belőle. Nagyon értékes, és arról álmodoztam, hog egyszer az enyém lesz. Ilyen ábrándokra mondja a matektanárnőm, hogy hiú remény. Talán az is volt...

A folyosó üresnek tűnt, ezért bátorkodtam előlépni, amikor megláttam Anikót. Anikó Cseszter gazdája volt. Most nem mehetek a csikót babusgatni, ennek a vágyamnak várnia kell. Aztán gyorsan -de sajnos nem elég gyorsan- hátraugrottam a szénakupac mögé. Anikó azonban megfordult, hosszú fekete haja körüllebegte az arcát. Először csodálkozó képet vágott, utánna kedvesen mosolygott.

- Szervusz! - köszöntött.

- Helló! - modtam én.

- Van kedved segíteni? - ajálnkozott.

- Persze! -vágtam rá, úgy, hogy nem tudtam miről van szó. Ha Cseszihez van köze, akkor

Kivezette a mént a karámból, és Ben, a nagy barna shire nyerített utánna. A gazdája rég nem látogatta meg. Búcsuuszóul megsimogattam a halalmas pofáját, aztán ugrándozva követtem Csesztert és gazdáját, egy póznához. Anikó kikötötte a lovat, és bement a hátsó nyergesbe valamiért. Közben én simogattam és becézgettem a drága ,, lovamat ‘‘. Elmondtam neki, hogy félév múlva kaphatok egy lovat, de akármennyi lovam lenne, mindig ő maradna a kedvencem, mire a nagy mén hozzámdörgölte a fejét, szóval tudom, hogy megértette. Aztán visszatért Anikó. Kezében volt egy nagy lóápolódoboz, tele felszereléssel (ilyet kérek majd karácsonyra) .

Odadobott nekem egy szőrkefét a ló háta fölött. Csszter meg se rezzent. Kefélni kezdtük, bár nekem először fel sem tűnt, hogy milyen piszkos a csikó. Nekem mindegy milyen koszos, számomra mindig gyönyörűszép. Kefélni kezdtük, lassan, a lábától a nyakához haladva, amit a fríz meglehetősen élvezett. Végül kefélgetni kezdtem a sörényét, a sörényfésűvel. Néha néha összerezzent, mert ki kellett bontanom egy-egy kócot a sörényében. Egy másik lónál se mertem volna a háta mögé állva kigubancolni a farkát, csak Cseszternél. Tudtam, hogy ő soha nem rúgna meg engem.

- Mond csak - kezdett bele a mondandójába hirtelen Anikó. - nem tudsz valakit aki szereti ez a lovat? - és megsimogatta a ló lapockáját.

- Miért? - csodálkoztam.

- Á, csak úgy... De tényleg, nem ismersz valakit? - lehajolt a ló patájához, és tisztogatni kezdte azt.

- Nem. Csak magamat.

- Hát igen...

Ezután nem beszéltünk többet. Csak némán pucoltuk a fekete szőrét, gondolatainkba mélyedve. Én arra gondoltam, milyen lenne, ha Cseszi az én lovam lenne. Akkor betanítanám mindenféle magasiskolai gyakorlatokra, mert tudom, hogy a frízt lehet. Elkápráztatnám vele anyuékat, és a tesómat is. Elmennénk együtt terepre, csak mi ketten. De ez persze lehetetlen volt...

(aktuális oldal: [ 276 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [273] [274] [275] [276] [277] [278] [279] [280] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]