 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Flémó (80958) 14.01.05 15:38:58 | ||
|
*- Persze! -vágtam rá, úgy, hogy nem tudtam miről van szó. Ha Cseszihez van köze, akkor vállalom.
Csszter = Cseszter Bocsánat. Ez most milyen? | |
| UZsó (83125) 14.01.05 17:25:16 | ||
|
Szerintetek elkezdjem?
Bemutató: Zoe a 11 éves lány szüleivel él Golden-rod Farmon.Hirtelen különös dolgok történek a Tanyán: Az istálló kigyullad, járvány tör ki a lovak között,Dolgok tűnnek el és ellopják Mázlit a 1 éves csődört amikor épp amikor a legnagyobb szükség van rá. Zoe titokban útnak indul hogy megkeresse ázlit | |
| UZsó (83125) 14.01.05 19:16:53 | ||
|
ázli= Mázli | |
| Rosee (59053) 14.01.05 22:13:55 | ||
|
szia!Szerintem vàgj bele a történetedbe :D | |
| -Anna- (56551) 14.01.06 17:57:28 | ||
|
Flémó: némi szóismétlés, belesetem neked is, mer né má nem vagyunk parasztok, szegény paci nevét jól eldeformáltad(Chester -nek kell írni), utánna amúgy meg kevés benne a hiba. Szép munka:D | |
| Flémó (80958) 14.01.07 14:57:39 | ||
|
Az Cseszter. A lovardába is Cseszternek írják. | |
| Flémó (80958) 14.01.07 15:26:32 | ||
|
Egy lóimádó naplója
4. Fejezet Hiány A szél reggel óta tombol, a pulikutya sem megy ki ebben a cudar időben. Nekem azonban lovaglásom van, és ha esik, ha fúj eljutok a lovaglásra, az én Cseszteremhez... A következő hét a karácsony előtti utolsó lovaglás volt. Miden lónak vittem egy sárgarépát karácsonyi ajándék gyanánt. Cseszter kettőt kapott. Na jó, hármat... Ismételte Sason, a volt versenytelivéren lovagoltam. Sas egy pej ló volt, aki valóban indult versenyeken. Vagy tíz éve. Ő a harmadik kedvenc lovam, hetek óta csak őt lovagolom, ami nagyon különös volt számomra. Olyan mintha az Attila (mármint az oktatóm) direkt rajta tanítana lovagolni. De midegy is. Ahogy belovagoltam a pályára, Sas nagyon idegeskedni kezdett. Először nem tudtam mi az oka... Utánna rájöttem, hogy csakis az erős szél miatt lehet. A szél csaposta a pálya szélére kifüggesztett zöld vásznat, ami így különös hangokat adott ki. Sas félreugrott, amikor a vászon egy erős fúvás hatására meglendült, és különös alakzatban fodrozódni kezdett. Odahajoltam Sas nyakára és szavakat suttogtam a fülébe, ahogyan Cseszterrel szoktam tenni. A paci először mégjobban megrémült, azonban végül elkezdett lenyugodni. Különösen sok lovas érkezett aznap, meg kellett várnunk mire végre mindenki megjelent. És a legnagyobb csodálkozásomra megjelent... ... Cseszter. A fekete méncsikó hátán Anikó férje lovagolt, ait mindössze kétszer láttam eddig a lovardában, és egyszer sem lovagol még. Ben gazdája szerint a férfi nagyon beképzelt, és csak egy puccos lovardában, fajtiszta hannoveriken hajlandó lovagolni. Erre tessék, most itt van. - Szervusz Morris! - köszöntötte az idegen férfit a pálya közepén álló Attila. Morris visszaköszönt neki. Nekem nem tűnt beképzeltnek. Legalábbis nem jobban mint bárki más, akinek saját lova van. Ügetni kezdtünk, bemelegítés képpen. Sas az elején jól viselkedett, nem volt semmi baj. Három ló is volt előttünk. Bani ment közvetlenül előttünk. Az ideges, fiatal sárga folyton ugrándozott, nem akart lenyugodni. Idegesítete valami, bizonyára a szél. Sas egy ideig jól viselte. Az óra fele jól telt el. Semmi rosszaság, minden feladatot tökéletesen végeztünk el. Sas jó ló volt. Azán derült égből villámcsapás: Sas megbolondult. Felkapta a fejét, és nagyot horkantott. Megint próbáltam lenyugtatni a telivért, azonban ezúttal nem sikerült. Sas toporzékolt, és tudtam, hogy bakolni akar. Ha pedig bakol, akkor megrúgja szegény Csesztert, aki mögöttünk halad. Azt pedig nem bocsátanám meg, ha Cseszinek bárm baja lett volna miattam! Nem tudtam mit tegyek. Sas emelgette a hátsó bal lábát, én pedig kétégbeesésemben előrehajtottam. Ha mozog nem bakolhat, csengtek a fülembe Attila egykori szavai. Az oktató éppen kiment, hogy kitessékeljen három nemkívánatos vendéget a farmról. Sas vágtába ugrott. Meglepetésemre Cseszter jött utánna. Sas versenynek fogta fel, és száguldani kezdett. A jóval fiatalabb Cseszter sem maradt le. Vágtáztunk, aztán egy valódi ötlet jutott eszembe. Leforgattam kisköre a vágtató telivért. Sas először nem reagált. Aztán minél erőssebben húztam a szárat, nyomtam a külső lábammal, illetve testsúlyomat befelé helyeztem, és végre befordult. Kiskörön vágtáztunk, végül ügettünk. Majd hosszú idő múlva lépkedtünk. Sas leizzadt ahogyan én is. Ez volt az első száguldásom. Cseszter engedelmesen megállt mellettünk. Mintha csak erre várt volna, hozzám dörgölte az orrát, mire Sas felé kapott, de nem érte el. Attila óra végén megdicsért, amiért ilyen ügyesen megállítottam a száguldó lovat. Morris tulajdonéppen jól lovagolt, a fríz kedvencem is ügyes volt. Óra végén egyedül vezette be a lovat, és leszerszámozta. Anikó nem volt sehol. Tűnődtem, hogy vajon hová lehetett. De ez nem volt fontos, majd következő héten eljön ő is... | |
| Flémó (80958) 14.01.07 15:27:00 | ||
|
Milyen lett? | |
| Dóry98 (52330) 14.01.07 18:22:40 | ||
|
UZsó: Szerintem kezdd el! :)
Flémó: Na, ez már sokkal jobb! :D Vannak szóismétlések, elírások, amik nagyon zavaróak. Az edzést szerintem jól leírtad! :D És még hozzátenném, hogy én általában rühellem, amikor fonetikusan írnak angol nevet, de te tudod. :D | |
| Flémó (80958) 14.01.09 14:09:29 | ||
|
De a lovardában is úgy írják. Ki van téve egy papírra a karámhoz, hogy Cseszter. | |
| Flémó (80958) 14.01.09 14:47:36 | ||
|
Egy lóimádó naplója
5. Fejezet Témazáró A matekóra sohasem tartozott a kedvenceim közé. És amikor a matektanár bejelenti a kettes témazárómat, pedig egyébkét ötös vagyok, na azt egyenesen rühellem. Főleg amikor még be is írja az ellenörzőmbe, pirossal, a lap közepére. Legszivesebben sikítottam volta. Anya így biztosan nem enged el lovagolni. Hacsak... - A tájékoztató itt marad! - jelentetem ki a barátnőmnek, és a közös, iskolai szekrényünkbe dobtam a noteszt, és jó erősen rázártam a ajtót, hogy a szörnyű titok odabenn maradjon a szünet végéig. Legalább a szünetben had lovagoljak. Ismételten eljött a szombat, ahogyan az álltalában lenni szokott. Felébredtem. Azt hittem lovagolni megyünk. Persze nem... Aznap volt az iskolai karácsonyi ünnepség, amit az igazgató volt szíves szombatra tenni, nehogy az emberánya eljusson a lovardába. Szóval egy napot kuksoltam az iskolban. Már éppen készültem öngyilkosságot elkövetni amikor megszólalt a csengó. Már besötétedett, este hat óra volt. Ugrottam fel a székből, mire a tanár megkérdezte: - Hova? Hova? - Hát haza! - feleltem egy kicsit csípősebben a kelleténél. - Ilyen hamar, Na gyere, akkor segíts leszedni a fát, és összepakolni az osztélytermet! - mondta gonoszul. Ígyhát még két órát dolgoztam a teremben, ami úgy nézett ki mint egy ellenséges atomtámadás után. Végül este nyolckor elindulhattam. A sötét utca igazán rémisztő volt este. A lámpák még nem voltak felkapcsolva, a sötétség súlyos lepelként hullott rám. Máskor hívtam volna apát. Ugyan nem lakom messze a házunktól, de majdnem mindig kocsival megyek haza. Erre, pont most hagyom otthon a telefonom. Persze ha elhoztam volna se lett volna értelme, ugyanis le volt merülve, és nem tettem rá a töltőre. A sötét függönyben akár csukott szemmel is járhattam volna akkor se láttam volna sokkal kevesebbet. Cseszterre gondoltam, aki most úgy beleolvadna a sötézbe, hogy azt se venném érszre ha mögöttem lopakodna. Ezután azokra a gyerekekre gondoltam akik sötétben jönnek haza, és egyik nap hiába várják őket, mert meghalnak. A hideg futkosott ettől a gondolattól a hátamon, pedig minden este ilyesmi megy a híradóban. Egyszer csak mozgásra lettem figyelmes a saroknál. Megbújtam az odvas fa mögött, és vártam, ogy mi az. Néha féltem a kóbor kutyáktól, én magam is inkább macskabarát voltam. Nem kutya volt. Egy ember. Na nem mintha az alakjából jöttem volna rá, hanem abból, hogy rágyújtott egy cigire. A kutya jobb esetben nem cigizik. Na jó, ez csak egy hapsi, nyugodtan elmehetsz mellette, nyugtattam magam, és elindultam a férfi felé. Nem szólt semmit, csak cigizett tovább. Éreztem a füstöt, és köhögni kezdtem. Semmi baj, csak egy normális hapsi, mondogattam magamnak, és kezdtem elhinni. A lámpa még mindig nem kapcsolt fel, és így még kísértetiesebb volt a kerítésnek nekidőlő, cigarettázó alak. Már majdnem elhaladtam mellette. - Állj csak meg! - kiálltott rám egy reszelős férfihang. Rémülten megálltam, és megfordultam. A hapsi, mármint a teljesen normális hapsi odalépett hozzám, és a cigijétől köhögnöm kellett. Az egész embernek tiszta füstszaga volt. - Mit csinálsz errefelé? - Hazamegyek, mert elhúzódott az iskolai ünnepség... - feleltem udvariasan, mert tudtam, hogy az udvariatlan beszéd ingerli a gyilkosokat. Ez a fickó meg igazán nem egy tisztességes embernek tűnt. - Mit tudsz arról a lóról? - kérdezte a reszelős hangján. - Milyen lóról? - kérdeztem vissza bizalmatlanul. - Nagyon jól tuod milyen lóról beszélek! - csattant a hangja. - Nem, nem tudom... És ha megbocsát, most haza kell mennem... - és sietős léptekkel elindultam hazafelé. - Állj meg, vagy kiszedem belőled! - bömbölt a férfi, és futásnak eredt. Én is futottam. Örültem, hogy csak egy oldaltáska van nálam, nem a szokásos hátizsák, mert így sokkal gyorsabb voltam. A férfi futtott, és közben köhögött, a cigarettzás miatt. Gyorsan beugrottam az árokba, és halkan besurrantam az egyik kocsifeljáró alá. Imádkoztam, hogy nem kapcsolódjon fel az utcai lámpa, mert akkor rám talál. Életem talán legfélelmetesebb perceit éltem át. A cigivel bevilágított az árokba, csak cenikre a búvóhelyemtől. Elment mellettem. Hallottam a lépteit, és láttam a cigaretta fényét. Csak akkor bújtam elő, amikor már jó messze járt. Futólépésben metem haza. A ruhám tiszta kosz volt az árokban mászákálástól. De nem szóltam a különös találkozásról a szüleimnek. Azt mondta, hogy elestem hazafelé. Részben, mert nem tudtam mitévő legyek, és részben, mert halványlila gőzöm nem volt arról, hogy mit akart a baljós figura. Valami lóról beszélt. Lehetséges, hogy Cseszter volna az a ló, akit kersesett? | |
| Flémó (80958) 14.01.09 14:48:13 | ||
|
Tessék. Jó hosszóú lett. Szerintem izgalmas is! | |
| bataviki00 (78757) 14.01.09 15:01:17 | ||
|
Hát ez nem túl hosszú az enyémhez képest, de naplóhoz illő! :D | |
| Dóry98 (52330) 14.01.09 20:14:19 | ||
|
Sziasztok!
Hogy ne mindig csak pampogjak, hoztam egy mesét, amit még régebben írtam. Folytatása nem lesz, de remélem aranyos lett. :D Kemény építő kritikát várok rá! Avagy A ló esete a színes tyúkkal Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer fekete mén, úgy hívták Ében. Ez a ló nagyon és hiú és öntelt volt. Nem hiába: az egész lovardában ő volt a legszebb paci, az összes kisgyerek csak őt szerette. Mindig csak dicsekedett és nem törődött másokkal. Egy nap nagyon furcsa állat látogatott az istállóba. Gyönyörű színes tollak meredeztek nagy testén. A lovak még soha nem láttak ehhez fogható madarat, így hát azt hitték, hogy egy színes tyúk. - Ki vagy te, tarka jószág? – kérdezte Ében. - Lóri vagyok, a papagáj – azzal felröppent a levegőbe – és embernyelven is tudok! Rögtön be is mutatta idegennyelvtudását: - Segítség, segítség! – rikoltozta. A patások jót derültek ezen a különleges tehetségen. - Ez semmi! – kiáltotta Ében, aki vérig volt sértve, mert ezúttal nem ő volt a középpontban. – Én egy két méteres akadályt is könnyűszerrel átugrok! Te képes vagy rá? - Persze, hogy képes rá! – mondta Bolygó, Ében bokszszomszédja – Nézd a szárnyát! Így nem veheted fel vele a versenyt! Bolygó intelmei ellenére Ében nem tágított, így hát mindenki kiment az akadályokhoz, megnézni a versenyt. A pálya igen nehéz volt: hét félelmetes akadály sorakozott egymás mögött. Elsőként Ében mutatta meg, mit tud. Az összes ló izgatottan nézte Ében „repülését”. Már mindenki örült, hogy Ében hibátlanul teljesítette a pályát, amikor az utolsó akadály rúdjába beleakadt a hátsó lába, leverve azt. A tömeg egy lóként szisszent fel. - Na, most jövök én! – S Lóri azzal a lendülettel körberepült a rudak felett, ráadásként még tizenkét tiszteletkört is tett. Aztán leszállt, és szerényen meghajolt a közönség előtt. - Én mondtam. – vetette oda félvállról Bolygó. – Képtelenség legyőzni. Ében szinte forrt a dühtől. Legyőzte őt egy színes tyúk?! Ez mégis hogy történhetett meg?! Amikor egykedvűen legelészett, nagy éljenzésre kapta fel a fejét. Lórit ünnepelték, mert egy fantasztikus cirkuszi mutatvánnyal állt elő: duplaszaltó a levegőben! Ében nem bírta ki, hogy a háttérbe szorult. - Ez semmi! – mondta felháborodva – Én fél perc alatt körbevágtázok s legelőn! Te képes vagy rá? - Persze, hogy képes rá! – mondta Peckes, aki szeretett Ében mellett legelészni. – Nem versenyezhetsz vele! Add fel! Ez csak olaj volt tűzre: nemsokára már a rajtnál állt a két versenyző. A megadott jelre –Bolygó farklegyintésére- úgy indult el Lóri és Ében, mintha kilőtték volna őket. A mén mindent beleadott, vágtaugrásai egyre hosszabbak lettek, de ez nem volt elég. A papagáj még így is megelőzte. - Én előre szóltam. – ingatta a fejét Peckes. Lóri engesztelésképp lehozta a legszebb almát a fáról. De Ében hallani se akart az ízletes gyümölcsről. - Ez semmi! – a csődör most már igazán mérges volt – Én elhúzom a legnehezebb hintót is! Te képes vagy rá? - Persze, hogy képes rá! – mondta Kedves, Ében egyik jó barátja. – Nem szállhatsz vele versenybe! Miután Ében bemutatta fogathúzó tudományát, Lóri felröppent a szekérre. És várt. És csak várt és várt. - Na, mi lesz már? – kiabált be valaki. Erre elindult egy autó a hintó mellett. Na, a madár csak erre várt. Megfogta a gyeplőt, és rákötözte a kocsira. Amikor az autó vontatni kezdte a „papagájfogatot” Lóri úgy tett, mintha ő húzná. Erre mindenki felnevetett, kivéve Ébent. - Én figyelmeztettelek! – mondta Kedves. – Ravasz, mint egy róka. - Akkor sincs vége! Lefogadom, hogy ő is rossz valamiben! – Azzal sértődötten elviharzott, a többiek pedig követték. Már mindenki aludt, amikor Bolygó, Peckes és Kedves egyszerre kiáltott fel: - Tűz van! Tűz van! Erre mindenki pánikolni kezdett, de senki se tudott segíteni, beleértve Ébent is. Mindenki legnagyobb megkönnyebbülésére berepült Lóri. Amint meglátta, hogy mi történt, elkezdett embernyelven kiabálni: - Segítség! Segítség! Ezt addig ismételgette, míg egy ember észrevette a bajt. Gyorsan eloltották a tüzet, szerencsére senkinek sem lett baja. De arra nem jöttek rá, mi okozhatta a tűzvészt. A lovak az éjszaka hátralévő részét a legelőn töltötték, ami nem is bántak. Ében lassan odaballagott Lórihoz, aki hálálkodói körében állt. - Sajnálom, hogy ilyen makacs voltam. Be kellett volna látnom, hogy jobb vagy nálam. – nyögte a szavakat Ében – Bele se merek gondolni, mi lett volna nélküled ma éjjel. Nagyon és ügyes bátor vagy, már nem akarok veled versenyezni. Lóri rászállt a mén hátára, végiglépkedett a nyakán, és amikor a fejéhez ért, fejjel lefelé belenézett a ló szemébe. - Azt mondom, hogy ne vetélytársak, hanem barátok legyünk! – mondta derűsen, mire Ében azonnal beleegyezett az ajánlatba. | |
| Dóry98 (52330) 14.01.09 20:15:48 | ||
|
* Bizony, néha a legkisebb a legügyesebb, a legokosabb és csak ő tud segíteni a bajban. Azóta, hogy Ében találkozott Lórival, sokkal kedvesebb és barátságosabb lett, mint azelőtt volt, és mindnyájan boldogan élnek, ha meg nem haltak.
---------------------------------------------------- Flémó. jobb, jobb mint az előző, de még mindig kevés. Szóismétlések, elírások. Javítsd ezeket, mert különben nagyon jó stílusa van az írásodnak, nekem nagyon tetszik! | |
(aktuális oldal: [ 277 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [274] [275] [276] [277] [278] [279] [280] [281] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
