 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| -Anna- (56551) 14.07.30 18:31:00 | ||
|
22. fejezet: Kitálalás Egy alapos kifaggatás és egy még alaposabb fejmosás után hullafáradtan indultam meg a szobám felé. Gyorsan lefürdök és aludni fogok, mint a bunda. Gondolkozni ráér holnap gondoltam. Ó, én naiv! Az igazi szenvedés még hátravolt. Csendesen nyitottam be a szobába, hátha a többiek már alszanak. Ezért aztán igazán meglepődtem, amikor három visító fúria rontott nekem, élükön Laurával. - Hol voltál? George-dzsal, igaz? Mit csináltatok? Csak nem...? - kérdezgettek egymás szavába vágva egyre kínosabb kérdéseket. - Fáradt vagyok - csak ennyit bírtam kinyögni. - Nem érdekel, halljuk, halljuk, halljuk! - kántálták. Az alvásnak lőttek. Remek. Megadóan feltettem a kezem. - Rendben - hangos visítás a részükről. - De most lefürdök. Meglepő módon hagyták, hogy elhagyjam a szobát. Talán azért, mert megígértem nekik, hogy válaszolok a kérdéseikre. És mert tudták, hogy visszamegyek. Elvégre hol aludnék máshol? Ábránd mellett szólalt meg lóbolond énem, de gyorsan elfojtottam. Fürdés közben megpróbáltam gondolkodásra bírni az agyam, hogy kitaláljak valami elfogadható sztorit, de nem ment. Tulajdonképpen miért is hazudozom? Nem mondhatnám meg nekik egyszerűen az igazat? Természetesen kihagynék belőle pár részletet, például azt, hogy megváltoztattam a múltat, meg hasonlók. De valami legbelül olyan erősen tiltakozott ez ellen, hogy szinte már fájt. Már ahhoz is fáradt voltam, hogy megvívjam ezt a kis csatát magamban. El kellett tennem holnapra. Ahogy magamat is. Ehhez viszont az kell, hogy elhárítsam a szobatársaim kérdéseit. És ez igen nehéz feladatnak bizonyult. A folyosón sétálva próbáltam kitalálni, hogyan utasítsam el őket anélkül, hogy megsértődnének és - ismerve Laurát - ezért porig aláznának. A válasz sehogy. És ez nyugtalanított. A gondolataimba mélyedve észre sem vettem merre tartok, ezért erősen meglepődtem, amikor egy kanyarban beleütköztem George-ba. - Ehm... bocs - léptem ki oldalra, hogy folytassam utamat, de a fiú elém állt. - Mi az? - kérdeztem elcsigázott hangon. - Rossz irányba mész - világosított fel. És tényleg. Most, hogy végiggondoltam az utam, rájöttem, hogy a legutóbbi helyen rosszfele fordultam. - Akkor már megyek is vissza - fordítottam neki hátat rosszkedvűen. De most is elém vágott. - Mi van? - kérdeztem a szükségnél talán kicsit udvariatlanabbul. - Emma... jól vagy? Csak mert... aggódom miattad. Mármint... mióta visszajöttünk, nagyon furcsán viselkedsz... - ügyetlenül keresgélte a szavakat, miként fejezhetné ki magát. - Fáradt vagyok - válaszoltam unottan, mintha évek óta ugyanezt az egy mondatot ismételgetném. - Biztos, hogy csak ez a baj? - kérdezte, és mostmár tényleg kihallatszott a hangjából az aggodalom. Már a nyelvem hegyén volt a gépies “igen“, amikor a szemébe néztem. Úgy éreztem, nem leszek képes többé hazudni. Legalábbis ma nem. - Nem - mondtam halkan, még mindig a tekintetét fürkészve. Egy pillanatig összeszorítottam a fogam, mintha nem akarnék többé már megszólalni. Aztán megszólaltam és olyan gyorsan kezdtem beszélni, mintha a következő pillanatban már nem lenne lehetőségem arra, hogy elmondjam azt, amit akarok. Mindent elmondtam. Kezdve onnan, amikor először megláttam Ábrándot, egészen mostanáig. Egy apró részletet sem hagytam ki. Sem Fredéket, sem Luckast, senkit és semmit. Az egész mindenséget elhadartam, ami két nap leforgása alatt történt velem, bár úgy tetszett, mintha két év eseményeit sorolnám el. Csak dőltek belőlem a szavak, de közben nem mertem ránézni. Mert nem csak azt mondtam el neki, ami történt velem, hanem minden egyes gondolatomat is. - És mivel Laura sokáig nem látott se engem, se téged, most azt hiszi hogy mi, izé... szóval érted, és most mivel hosszú ideig eltűntünk és csak sötétedés után jöttünk vissza és ráadásul együtt, ezért most azt akarja hogy mondjak el neki mindent, mármint amit ő hallani akar, de... én nem is tudom, mit akar hallani, hogy mit kéne mondanom és hogy és nem ez az első eset hogy tanácstalan vagyok, de most nagyon fáradt vagyok és úgy érzem képtelen lennék hazudni, és most nem tudom mit tegyek - fejeztem be elég zavarosan, zihálva. Nem voltam biztos benne, hogy George felfogta, miről beszélek, hiszen olyan gyorsan mondtam... vagy hogyha megérti, elhiszi-e... sokáig nem mertem ránézni. Amikor viszont megtettem, két hatalmas, csodálkozó, mogyoróbarna szem meredt rám értetlenül. - Tudom, hogy ez az egész túl hihetetlen - két pislogás George részéről. - Aj, felejtsd el. Csak felejtsd el - temettem arcom a kezembe. Hát ez remek. Miért kellett ezt most elmondanom? Őrült vagyok. Igen, minden bizonnyal. És ez mind az én képzeletem szüleménye. Csakis ez lehet. Ez az egyetlen értelmes magyarázat. Eddig azt akartam elkerülni, hogy hülyének nézzenek. Most meg én mondtam el mindent. Tényleg hülye vagyok. - Hiszek neked - hallottam George hangját. | |
| -Anna- (56551) 14.07.30 18:42:48 | ||
|
Dóry: miért kell fennakadni egy saras patakaparón? Karcol, ergo nyomot hagy. Ha sáros, akkor még arra is van esély, hogy jól látható lesz a nyoma. *Bogilogi*
Nem tudom te meg mások (=ti) hogy vagytok vele, de én úgy érzem, kezd kicsúszni a billentyűzet a kezemből(ne tessék szó szerint érteni)... nem én írom a történetet, hanem az írja önmagát. És nekem ez egyáltalán nem tetszik. Egy történet ne vezessen engem az orromnál fogva! Na jó, ha ti kéritek, akkor hagyom magam. Mármint ha jó ez így, ha tényleg jó irányba haladok. | |
| zsófics (75588) 14.07.31 12:11:52 | ||
|
Dicső: Most mi van? a te törid, vagy MagyarHidegvérű-é? | |
| -Anna- (56551) 14.07.31 14:51:10 | ||
|
zsófics: Dicsőség-Útja és MagyarHidegvérű egy és ugyanazon személy (ami egyébként szabályellenes, de ma már nem nagyon veszem észre, hogy szólnának érte. Ha mégis rajtakapnak akkor meg buktad lol).
Am. Tegnap este azt álmodtam, hogy a Silver Darknessben a következő Lovas képessége a sebesség lesz. Ráérek akkor hátraesni a széken, hogyha tényleg ez fog történni XD | |
| zsófics (75588) 14.07.31 15:23:49 | ||
|
De miért van két felhasznija? | |
| -Anna- (56551) 14.07.31 17:58:47 | ||
|
mit‘omén. kérdezd meg tőle ;) | |
| 666 (86916) 14.08.01 11:09:27 | ||
|
Dicsőség-Útja és MagyarHidegvérű nagyon jó!!! Siessetek a következő fejezettel, amennyire tudtok!!!! | |
| BlackDevil (61658) 14.08.01 14:07:19 | ||
|
Sziasztok hoztam egy újabb mesét,ezt igyekszem majd befejezni :) Bocsánat ha az események gyorsak :( de kezdő vagyok :)
Előszó: Eme gyönyörű pusztán rengeteg vadló él,minden nap harcot folytatnak az élelemért,a területért, és a védelemért. Szembe szegülnek a ragadozókkal,a szélsőséges időjárással,és az emberekkel. A Ménesek vezér csődörei minden áron megvédik utódaikat és “háremüket“ ,most te is betekintést nyerhetsz egy olyan Ménes életébe,amely másnak még nem sikerült. Ezek a Musztángok nem hétköznapiak! Tehát készülj fel,és kezdődhet a “Született Legenda“! ---------------------------------------------------------------------------------------------------- Ahogy emlékszem egy viharos napon kezdődött minden. Anyám félrevonult ménesünktől hogy világra hozhasson,amikor megszülettem azt sem tudtam hol is vagyok,de örültem a napvilágnak. Anyám felé fordítottam a fejem,aki üdvözölt. Már akkor tudtam hogy különleges kanca. Pillanatok alatt kiment minden gondolat a fejemből és arra törekedtem hogy fel álljak,egy kis noszogatás után végre sikerült.-Ezaz!-gondoltam örömtől megtelve és anyával visszaindultunk a méneshez. Először kicsit féltem,mert láttam hogy a többiek sokkal nagyobbak nálam,és a színük sem olyan mint az enyém. Egy kis gondolkozás után megszólaltam:-Anya,ők miért barnák,és én miért nem? Én is barna akarok lenni,a szürke szőröm feltűnő!-mondtam,de anya csak nyugtatgatott hogy ez természetes. Én is megnyugodtam és vidámabban mentem oda minden család tagomhoz,már egészen jól éreztem magamat amikor egy hatalmas szürke csődör megjelent. Meg rémültem és anyám mögé bújtam. De ahogy eddig mindenre,anyu erre is választ adott hogy nem kell félnem,mert ez a csődör az apám,és védeni fog. Nagyon megnyugodtam és élveztem a társaságot,de inkább anya mellett maradtam még pár napig. Amikor egy hetes lettem a lábaim kissé kierősödtek és már futkároztam,ez idő alatt születtek más kancáktól is kis csikók,velük töltöttem minden napjaimat,de így is én voltam a leg első,és egyben legidősebb csikó aki ebben az évben született. Amikor már a többiek is kicsit nagyobbak lettek,és én is,kezdtem el rosszulni,minden érdekelt,és hát mondhatni,csak kerestem a bajt. Az egyik legjobb barátommal viszont nem bírtuk megállni hogy ne csináljunk semmit,ezért egy meleg napon félre hívtam és beszélgetni kezdtünk.-Figyelj csak Pajkos,már fél évesek vagyunk,és eddig semmi izgalmas nem történt velünk,valamit csináljunk már!-mondtam neki izgalommal teli élettel.-Hagyjál már Demon,tudod jól hogy az ősök nem engedik hogy rosszat csináljunk...megint!-mondta nekem Pajkos,amivel kissé lehangolt.-Jó,tudom igazad van,de unom már mindig ugyan azt csinálni,legelés,hempergünk a homokban,iszunk,pihenünk és ugyanezt előről...unalmas érted?!-mondtam neki és leheveredtem a hűvös fűbe és az eget néztem,Pajkos szótlanul állt mellettem,én pedig gondolkozni kezdtem. Egyszer csak felkaptam a fejem.-Megvan mit csináljunk!-kiáltottam fel.-Jajj ne,rosszat sejtek!-jelentette ki Pajkos.-Ugye nem?-kérdezte.-De igen!-válaszoltam,majd felkeltem és elindultam,de Pajkos folyton elém ugrott.-Ezt nem teheted,a főnök mérges lesz,és az emberek veszélyesek!-próbált megakadályozni.-Dehogyis azok,csak okosnak kell lenni,de ha nem akarsz nem muszáj jönnöd,te úgy is fekete színű vagy,észre sem vennének!-mondtam.-Épp ezaz látod?! Az én szőröm fekete,de te szürke vagy,és a tested fehér mint a hó,észre fognak venni!-mondta Pajkos majd elgondolkozott és rám nézett.-Alkonyatkor indulunk rendben?!-néztem rá boci szemekkel.-Jajj..hát nem si tudom....jolvan..-nyögte ki.-Az szuper,na de most menjünk vissza mielőtt aggódnának miattunk!-mondtam és vissza indultunk. Én csak mosolyogtam,de erről nem szóltunk senkinek sem.-Te Pajkos,én úgy tudom hogy a közelben van valami versenylovakat kiképző Ranc,oda kellene elmennünk!-fordultam hozzá.-Te vagy a főnök a csikók között,ahová te mész megyek veled,de mitől jobbak azok a versenylovak mint mi? Őket etetik minket nem,elkényeztetett az összes!-mondta Pajkos,és ez el is gondolkoztatott még engem is.-Nem tudom,na látod,ha elmegyünk,akkor talán erre is választ kapunk! De ne feledd,erről senkinek egy szót sem,már van egy tervem is hogyan szökjünk el úgy hogy senki se gyanakodjon hová is indulunk ma este.-mondtam titokzatos mosollyal,Pajkos csak nézett engem és bólogatott. Vártuk hogy lemenjen a nap és a ménes visszavonuljon a szokásos helyére. Odamentem Pajkoshoz.-Na,már indulhatnánk!-mondtam izgatottan.-Rendben, de a nagyfőnök elől nehéz lesz elszökni!-mondta a bajtársam.-Csak bízd rám,és kövess engem!-mondtam és elindultam apa felé.-Figyelj apa,ugye ha nagyok leszünk el kell hagynunk a ménest és sajátot alapítani...körülnézhetnénk a környéken hogy vannak-e kancák?-kérdeztem és Pajkosra kacsinottam.-Persze,de iőben haza!-mondta apa,és mi már futottunk is. | |
| hogolyo123 (88274) 14.08.01 18:09:25 | ||
|
Hogyan bírtok ilyen sokat írni?
Ez már durva. És jókat is irtok.  | |
| zsófics (75588) 14.08.01 19:33:54 | ||
|
Martina: Tök jó, nagyon tetszik. Igen, kicsit pörögnek az események, csinálhatnál több leírást. | |
| BlackDevil (61658) 14.08.01 23:56:21 | ||
|
rendben,köszönöm a kritikát :) holnap vagyis ha azt nézzük pár perc múlva már ma be fog kerülni az új fejezet :) | |
| BlackDevil (61658) 14.08.02 00:02:51 | ||
|
ja és majd próbálok az eseményeken lassítani :D | |
| BlackDevil (61658) 14.08.02 14:56:03 | ||
|
2.Rész:
Engedélyt kaptuk a terület elhagyására. Pajkos követett engem,én pedig mentem a fejem után. Egyszer csak megálltam. Pajkos rám nézett,egy beszélgetést folytattunk.: -Valami baj van?-kérdezte nyugtalanul. -Nem tudom,valamit érzek a levegőben,de nem tudom pontosan mi is az,menjünk tovább...talán rátalálunk arra a verseny Ranchra.-mondtam feszülten,de tovább mentem utunkon,a sűrűből mindenféle árnyékok rajzolódtak ki,kissé ilyesztő volt a táj este,egyszer csak azt hallottam hogy valami reccsent. Pajkosra néztem. -Ez te voltál?-kérdeztem reménykedve hogy ő volt. -Ne...Nem...én azt hittem te voltál!-jelentette ki rémülten. -Figyelj mennünk kell,biztos nem lesz baj!-ahogy ezt kimondtam egy lasszó süvített el a fejem mellett ,hátra se néztünk,futottunk ahogy csak tudtunk mindketten. Nem sokkal később megálltunk újra és füleltünk,hátha rájövünk mi is lehetett az. ~Talán egy ember volt.~fordult meg a fejemben,majd kiabálást hallottam,mint akit hajtani akarnak,több sem kellett,neki iromodtunk,egyenesen előre. Amikor kiértünk a sűrű növényzetes erdőből,egy hosszan húzódó kerítést láttam. -Hé Pajkos,szerintem közel járunk,kövessük a kerítést!-mondtam izgatottan,teljesen megfeledkezve a veszélyről. -Jolvan te vezetsz,én megyek utánad!-felelte Pajkos. El is indultunk vágtázva a kerítés mellett. Nem sokkal később már hatalmas termőföldeket láttunk,és egy hatalmas itállót,ahonnan fény szűrődött ki,majd pár perccel később kialudt,és egy ember távozott onnan. -Ez a hely az,biztos!-mondtam halkan de nagyon izgatott lettem. -Ööö...Hát biztos,ilyet még sosem láttam,de hogy akarsz bejutni?-nézett rám értetlen fejjel. -Hát így!-mondtam és átugrottam a kerítést. -Te honnan tudsz ilyeneket? Pár percre hagylak egyedül szótlanul,és már őrült ötleteid vannak,kezdek félni tőled!-felelte Pajkos humorosan és ő is átugrott. -Na most figyelj,az istállóba fogunk bemenni ,te kövess az ajtóig,nem kell bejönnöd ha nem akarsz!-mondtam és elindultunk. Hátulról közelítettük meg az istállót,halkan mentünk a bejárathoz. Beléptem az ajtón. -Figyelj én inkább nem megyek veled!-mondta Pajkos -Rendben,akkor várj meg itt!-mondtam és beljebb mentem. Amikor beértem nem hittem a szememnek,rengeteg boksz sorakozott egymást mellett,és egymással szembe,mindegyikben volt egy-egy ló. A levegőben friss szalma szag volt,és a lovaknak a boksz ajtajukon volt az étel,friss víz. Mindegyik aludt,de az egyik kanca különösen más volt mint a többi. Odamentem hozzá. -Szia! Neked mi a neved,és te hogyhogy nem alszol még?-kérdeztem,próbáltam kedves lenni,nagyon tetszett a kanca. -Heló,te meg ki vagy ? Az én nevem Szöszi,ma érkeztem ide,miért nem vagy a bokszodban?-kérdezte és csábos szemekkel nézett rám,elmerültem benne. -Ö,bácsonat,az én nevem Demon,és nem ide tartozom,én vadló vagyok,pontosabban Musztáng.-mondtam és mosolyogni kezdtem. -Hogy egy vadló ? Nem lenne szabad akkor itt lenned,az istállóban van egy mén is,ő itt a legjobb versenyló,és nem tűr meg más méneket akik a kancák körül vannak,jobb ha sietsz mielőtt észre vesz!-mondta idegesebben,de nem hallgatta rá,továbbra is ott maradtam. -Ugyan,ő csak egy versenyló,mit tud amit én nem?-kérdeztem kiváncsian. -Épp ezaz,hogy ő egy versenyló,ahogy én is,és itt mindenki más,gyosan fut nagyon,és erős is,jobb ha nem szállsz szembe vele!-hallottam hogy egyre idegesebb. Később már nyihogást hallottam és prüszkölést,a pej mén kitört és futni kezdett felém,ágaskodott nekem,harcra kényszerített. Noha ez nem élet-halál harc volt,de lehet belőle baj. Nem hagytam magam én is a hátsó lábaimra álltam és rugdosni kezdtem. Szerencséjére kitért egy halálos rúgás elől,ami majdnem az állkapcsát találta el. Az összes ló felébredt és nyeríteni kezdtek,a kijárat felé vettem az irányt,de egy ember ott állt és kötelet dobott rám. Pajkos ezt mind látta és elfutott. Menekülni akartam de nem tudtam,a kötél fogott,és egyre jobban szorította a nyakam,ugráltam,rugdostam,de nem tudtam leszedni magamról. Kétségbeesetten hívtam segítséget,de túl messze voltunk a vad lovaktól. Csak is magamra számíthattam. Rájöttem hogy nem szabadulhatok,muszáj volt engedelmeskednem a férfinak. Elvezetett egy kifutóba,oda levert egy karót és kikötött. Lehajtott fejjel néztem rá. Közelebb akart jönni,de felkaptam a fejem,és jeleztem neki hogy ne merjen közelebb jönni. Elhallgattam és figyeltem mit is mond. -Gyönyörű Musztáng,ráadásul szürke! Nem mindennapi fogás...Majd holnap elintézem a sorsod!-mondta nevetve és elment. ~Elintézem majd én a te sorsod!~gondoltam. Továbbra is figyeltem,alig vártam hogy reggel legyen,és hogy kiszabadulhassak,egy őrült ötletem támadt,már csak a reggelt kellett kivárnom. ~Holnap nem fogsz így nevetni!~gondoltam és elmosolyodtam. -------------------------------------------------------------------------------- Sajnos a mai részbe ennyi fért bele,kicsit unalmas,de a kövi jobb lesz :) kritikákat ^^ | |
| Dóry98 (52330) 14.08.02 18:17:18 | ||
|
Bogi: Igazad van, szerintem bátran tegyél a történetbe egy naaagy csavart! Akkor csak még jobban fogom várni a következő részt! :D Nem tudom, mit vársz tőlem, normális kritikát még mindig nem tudom írni, mert profi, átnézett fejezetet adsz ki a kezedből! :D
U.I.: Jól van, na, muszáj volt fennakadnom valamin! :D | |
| zsófics (75588) 14.08.02 19:12:13 | ||
|
Martina: szuper! folytasd, már nagyon várom a kövi fejezetet! | |
(aktuális oldal: [ 304 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [301] [302] [303] [304] [305] [306] [307] [308] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
