 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| zsófics (75588) 14.07.09 15:23:33 | ||
|
Felrohantam a szobámba, felvettem egy csajos, lenge, lila és flitteres felsőt és egy hozzáillő, rózsaszín farmer rövidnadrágot. Gyorsan megfésülködtem, kisikáltam a körmeimet és lerohantam. Anya adott 200 dollárt és azt mondta, hogy ne költsek sokat. Gyorsan elköszöntem tőle, megsimogattam Pajkost és a két macskát, majd kirohantam, bevágva magam mögött az ajtót. Anya felvont szemöldökkel nézett utánam, de én csak mosolyogva intettem neki. Rohanni kezdtem, majd megálltam a kocsifeljáró mellett. Kirstie letekerte az ablakot és kikiáltott, hogy „Ülj be!”. Megkerültem a kocsit és beültem Kirstie mellé.
- Sziasztok! - köszöntem. – Hova megyünk előbb? - John Scott-hoz - válaszolt Anna és rátaposott a gázpedálra. - Rachel, hogy van Prince? - kérdezte Kirstie. - Jól, ma reggel kitakarítottam a bokszát és kivittem a legelőre Stormi-val együtt. - Rendben – válaszolt. Ezután csendben ültünk, alig esett egy-két szó. Tizenöt perc múlva Anna leparkolt egy régimódi, ütött-kopott faház előtt. Kiszálltunk és körülnéztünk. - Nincs itt senki! Menjünk! - mondta Kirstie. - Várj! - suttogtam. A ház mögött egy erdő húzódott. Minden bizonnyal mögötte vannak az istállók. Ekkor vérlázító nyerítés hasított a levegőbe. Az erdő mögül jött. Mindannyian futni kezdtünk a poros udvaron át az istállók felé. Odaértünk és megláttuk, hogy egy férfi – aki valószínűleg John Scott - egy gyönyörű pej lovat ver a poros és gondozatlan udvaron. Istálló nem volt, csak egy kis karám, ahol két tucat sovány angol telivér volt összezsúfolva. A látványtól kikerekedett a szemem. Ekkor Anna, akit szintén sokkolt a látvány, előrelépett és ezt kiáltotta: - Ne mozduljon! Másodperceken belül itt van a rendőrség! Szépen adja át azt a lovat nekem és üljön le arra a kőre! – A következő mondatot nekünk mondta, miközben előhalászta a farmerja zsebéből a mobilját. – Rachel, te hívd ki a rendőröket, Kirstie menj a kocsihoz és várd őket!-suttogta. Anna odament Mr. Scotthoz és átvette tőle a ló vezetőszárát. Gyorsan tárcsáztam a rendőrség számát. A telefon kicsengett és rögtön felvette egy rendőr. - Ha-halló! Itt Rachel Hughes beszél… - szólaltam meg, majd gyorsan elhadartam, mit láttunk. - Mi a hely neve? - kérdezte a rendőr. - Öö… - dadogtam. Ekkor a pillantásom egy nagy táblára esett, tőlem balra. – Scott Ranch. A tulajdonosa John Scott – mondtam. - Rendben, küldöm a járőröket és az állatvédőket. Köszönöm! – mondta a rendőr és lerakta a telefont. Remegő kézzel raktam el a készüléket és odabólintottam Anna-nak, aki éppen rám nézett. Most már csak várni kell… Odamentem a lóhoz és megkérdeztem Anna-tól, hogy átvehetem-e. Azt mondta, hogy igen, vigyázzak rá. A ló gyönyörű volt, de ficánkolt, nyerített, minden bordája kilátszott és kivillant a szeme fehérje. Csillapítóan maszírozni kezdtem a füle tövét, amitől ellazult valamennyire. Ekkor szirénák hangját hallottam és egy perccel később két nagy kamiont és egy rendőrautót láttam áthajtani az erdőben lévő ösvényen. Megálltak mellettünk és néhány állatvédő szállt ki a kamionokból és két egyenruhás rendőrtiszt a járőrautóból. - Jó napot! – köszöntem az állatvédőknek. - Szia! Te vagy Rachel Hughes? – köszönt egy barátságos, 20 év körüli nő és nyújtotta a kezét. - Igen, én vagyok – mondtam és kezet fogtunk. – Ő az egyik megkínzott ló – mutattam a már nyugodtnak nevezhető pej kancára. – A többiek ott vannak a karámban. Segítek őket felterelni. - Köszönöm – mondta hálás mosollyal. A kollégái egy hordó vizet és két zsák zabot öntöttek vályúkba a kamionok belsejében. – A nevem Kelly Smith. Gyere, tereljük fel az állatokat a kamionokra. Jim, tolass egy kicsit! – kiáltott oda a sofőrnek, mire az öt métert tolatott. Egy másik állatvédő köteleket hozott és egy egyszerű folyosót csináltunk belőlük, majd feltereltük a lovakat a két kamionra… Immár itthon ülök az istállóban egy sámlin Stormi boxa előtt és négy órával később a ma történteken gondolkodom. John Scott-ot letartóztatták állatkínzás és törzskönyvhamisítás miatt. Stomi igazi törzskönyvét megtaláltuk és azt láttuk, hogy tényleg híres felmenői vannak, csak nem galoppban, hanem díjugratásban és akadályversenyzésben. Ezután elmentünk vásárolni. Mikor rendesen bevásároltunk, Anna hazahozott engem, majd Kirstie-vel egy étterembe mentek egy családi összejövetelre. Rögtön idejöttem, miután beköszöntem anyáéknak és lecsutakoltam Stormit. Most pedig kihozom a szerszámokat és edzek Stormival! Komikat, kritikákat kérek!!! | |
| Mohito (86536) 14.07.09 15:39:40 | ||
|
Zsófics: Izgalmas, folytasd! De szerintem lehetne benne több leírás, mert mindig elkezded egy picit, de mintha félnél tőle, le is csapod, és így túl gyorsak az események. Pörög az egész, de ha ilyen lesz végig, nem tudom majd beleélni magam a történetbe. Az ötlet nagyon jó, két hiba volt benne (amit én észre vettem)
Te mondatod: Felrohantam a szobámba, felvettem egy csajos(?), lenge, lila és flitteres felsőt és egy hozzáillő, rózsaszín farmer rövidnadrágot (szóismétlés) Így lenne jobb (SZERINTEM): Felrohantam a szobámba, hogy felvegyek egy lila flitteres, lenge felsőt, és egy hozzáillő rövid, rózsaszín farmert. A végén pedig túl sok a Stromi, és az sem derül ki, hogy a lányok miért mennek a farmra + ki az a Stromi | |
| zsófics (75588) 14.07.09 15:42:51 | ||
|
Mohito: ez mind kiderül a töri elején, mert ez egy kisregény. Azért mennek a farmra, h érdeklődjenek a törzskönyv felől. Tudom, h nem vok jó a leírásokban, de a töri legelején egyáltalán nem írtam le semmit. | |
| Mohito (86536) 14.07.09 23:29:18 | ||
|
(Hupsz, most esett le, hogy ez nem prológus... Ciiikiii) Nagyon prológus szerű, de most tisztázva vannak, így már nagyon tetszik! :3 | |
| zsófics (75588) 14.07.11 17:10:18 | ||
|
Mohito: az előző oldalon van a fejezet első része és a borító az előző oldin van. | |
| Mohito (86536) 14.07.11 17:16:39 | ||
|
Igen, láttam :D | |
| zsófics (75588) 14.07.11 17:38:58 | ||
|
Akk jó. | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.07.23 15:11:15 | ||
|
zsófics : jó lett! | |
| Aloren (85645) 14.07.23 15:47:56 | ||
|
Sziasztok.Gondoltam rakok be egy kis valamit és ha valakit érdekel jelezze és beteszem az egészet:(cím luxus,am nem volt ötletem)
1.fejezet:Bevezetés Telihold volt.A fénye mindent elárasztott.A baglyok huhogása félelmetesen hangzott ezen az éjjen.Mindenki aludt már,kivéve egy illetve két lélek.Ezek a személyek a kertjük végében,egy fűzfa alatt húzták meg magukat.Az a fa nem volt túl méretes,de pont elég nagy volt ahhoz,hogy senki ne vegyen észre egy 14 éves lányt na meg persze egy méretes csődört. -Félek-súgtam szeretett amerikai foltosom,Oreo Jr. fülébe,miközben megpróbáltam eltüntetni néhány levelet az arcomból-nagyon félek. Ideges voltam a holnap miatt,hisz most költöztünk ide,semmit és senkit nem ismertem.Jó az meglehet,hogy az előző sulimban 4-es tanuló voltam,de mi van ha itt minden más lesz?!Pikkelnek majd rám...vagy nem tudok beilleszkedni?! Bár mivel holnap kezdődik a suli,lehet nem itt kéne dekkolnom fél kettőkor egy fa alatt a kertben és ezen gondolkodni. -Igen jobb lesz ha visszamászok az ágyba-határoztam el magam és egy hatalmas puszi keretében amit Oreo orrára nyomtam elköszöntem az imádott táltosomtól. A puszira Oreo egy kisebbet prüszkölt.Remélem nem ébresztette fel Rose nénit!Igen,ezt még nem is mondtam.Árva vagyok.A nagynénémnél,Rose néninél élek mióta a szüleim meghaltak autóbalesetben.12 éves voltam,de erről nem szeretek beszélni.Ettől mindig feldúlt és dühös leszek. Bocsi ha hasonlít valakiére nem akartam 302 oldalt visszaolvasni. Aloren | |
| zsófics (75588) 14.07.23 19:43:42 | ||
|
Dicső: köszi!
Aloren: gondolkozok a címen, de nincs ötletem. amúgy nagyon tetszik, folytasd. | |
| Aloren (85645) 14.07.24 08:46:24 | ||
|
Zsófics:köszönöm és gondoltam arra,hogy Jaquline story‘s (így hívják a főszereplőt) de nem tudom,olyan naaa...ja és ez csak egy része.És kisebb gondban vagyok mert a végét tudom csak az eleje és a végi közti rést kell valahogy megírni :)
Aloren | |
| Dóry98 (52330) 14.07.26 16:10:58 | ||
|
Bogi: Bocsi, eddig nem láttam az új részt! :D A véleményem még mindig ugyanaz: jól írsz, de képes vagy egy “kis“ cselekményt hosszúú,hosszúú időn át boncolgatni. Igazából egyedül a gyorsasággal van baj. Valamikor, még egyszer régen Bocsi a terjedelemért. | |
| MagyarHidegvérű (81500) 14.07.27 18:21:01 | ||
|
Sziasztok!
Jelentem nem haltam meg (még) és hoztam egy fejezetet. | |
| MagyarHidegvérű (81500) 14.07.27 18:22:06 | ||
|
Silver Darkness - Az ezüst sötétség Róma szívében Wyne beszívta Róma kellemesen hűvös téli levegőjét. Öt nappal ezelőtt legmerészebb álmaiban se gondolta volna, hogy egyszer ott sétál majd Róma Labradroke Street nevezetű utcáján. Ez egy sétálóutca volt, vajszínű márványkockákkal lerakva. Wyne sohasem sétát még itt. Őszintén szólva még nem nagyon sétált Rómában, ami különös, tekintve, hogy a szülővárosa. Valószínűleg… Szinte semmit nem tudott a múltjáról, beleértve ebbe a származását is. Életének eddigi 16 évét egy árvaházba zárva töltötte, mint valami kitörésre váró ketrecbe zárt tigris. Túl öreg volt már ahhoz, hogy valaki önként örökbe fogadja, és a szabaduláshoz még két évet várnia kellett volna. Ha a Sors, másképp nem dönt… Ugyanis akkor bekopogott az a bizonyos úr. Napszemüveget és fekete öltönyt viselt, folyamatosan az aktatáskáját szorongatta. A recepción ülő vén boszorkánytól egy bizonyos (itt kivett egy papírt a zsebéből) Winne Maxwell kisasszonyt keresett. Az öregasszony felcsúsztatta az orrán a szemüveget, és jobban megnézte a magas, de erős testalkatú uraságot. Volt képe, és visszakérdezte az előbb elhangzott nevet! Az úr bólintott. Erre a vén öregasszony, vagy, ahogy az árvaház növendékei nevezték: a Boszorkány, erre elmagyarázta, hogy Winne kisasszony (más néven Wyne) elég idős már az örökbe fogadáshoz, nem is beszélve az engedetlen természetéről! De az úr hajthatatlan volt. Wyne másnap már úton volt Rómába, a titokzatos úr ugyanis ott akart találkozni vele. Hát így került a lány a forgalmas Labradroke Street – re. Egyik kezében egy cafrangosra olvasott térkép, másik kezében egy kicsi utazótáska, benne minden holmijával, vagyis egy vékony kabáttal, egy darutollas kalappal, és egy medállal, amelyen egy unikornis fej alakú véset díszelgett. Ez volt a legnagyobb kincse. A sétálóutcán sétáló emberek feje felett az téli szélben lengedező táblák virítottak. Egy különösen megragadta Wyne figyelmét. LABRADROKE STREET 234 NUME Az NUME felirat már döntve volt a táblán. Wyne kutatott az emlékei között. Mit is mondott az idegen? - Most elmegyek… Itt egy repülőjegy, egy járatra szól, Rómába. A gép holnap reggel, pontban 10 – kor indul. Ha odaértél, találkozó a Labradroke Street 234 alatt… - igen, ezt mondta. Wyne akkor annyira zavarban volt, hogy nem kérdezett semmit, még az illető nevét sem. Ezt utólag meg is bánta, de akkor égett a vágytól, hogy kiszabaduljon gyerekkori börtönéből, ahol mindig csak kín, és megaláztatás várta. Wyne szeme felragyogott. Fogta a régies kopogtatót, amely egy – egy oroszlánfejet ábrázolt. Félénken bekopogott. - Gyere be! – dörmögte egy hang, amely a hangzása alapján egy medve hangja is lehetett volna. A lány tétovázva fordította el a gomb alakú kilincset, és elfordította. Odabenn egy félhomályos folyosó fogadta, amelynek végéről valamiféle vöröses fény szűrődött ki. A lány zavarodottan indult el a folyosón. Nem túl bíztató, gondolta. Így fogadja ez a vendéget? A folyosó végén egy szélesebb terembe jutott. A terem sarkában egy éjjeliszekrényen vöröses fényű lámpa világított halvány fénnyel. A lámpa mellett egy magas alak állt. Magas?! Egy óriás! Simán lehetett két méter magas, napszemüveget viselt, és fekete pólót. A vállán egy tetoválásszerűség látszott, egy kört ábrázol, benne egy hatágú csillaggal. - Üdvözöllek Winne! – köszönt a magas fickó, a medvehangján. - Wyne. Mindenki így hív – mondta a lány. Persze ez kamu volt, senki nem nevezte így az árvaházban, de ő csak Wyne – ként tudott magára gondolni. - Akkor Wyne – javította ki magát a magas ember. – A nevem Tanu Wintsen, de szeretném ha Tanu – nak hívnál. - Hol van az az ember, aki örökbefogadott? - - Lane – t én béreltem fel, mert jelenleg sehova nem mehetek anélkül, hogy a rendőrök követnének – magyarázta Tanu. - - Akkor te bűnöző vagy? – kérdezte Wyne gyanakodva, és hátrált egy lépést. Mibe keveredtem?, kérdezte magától. De az magas ember csak nevetett. - Nem. Legalábbis nem, úgy ahogy te gondolod – magyarázta. – De a hatóságok az utóbbi időben rám vannak szállva, szóval, itt kell bujkálnom. Ennek köze van hozzád. Wyne gyanakodva szemlélt körül. - Maga az apám, igaz? – tette fel az elméjében lüktető kérdést. - Nem, Wyne. Attól tartok nem… Bemutatok valakit, aztán mindent elmondok, amit tudnod kell – a fal felé fordult, a lány akkor vette észre, hogy van rajta egy ajtó. Tanú bekopogott az ajtón. Semmi válasz. - Warren! – kiabált be. - Igen? – hangzott egy fiúhang. | |
| MagyarHidegvérű (81500) 14.07.27 18:22:34 | ||
|
Nyílt, és zárult az ajtó, majd Wyne elé lépett a leghelyesebb fiú, akit addigi életében látott. Nem mintha olyan sok fiút látott volna életében, hiszen az árvaház, ahol addigi életét töltötte, lánynevelő – intézet volt.
A Warren – nek nevezett fiatalember körülbelül 21 éves lehetett, a bőre természetellenesen fehér volt, szinte holtsápadt, a haja és a szeme viszont mély – gesztenyeszín. - Szia! – köszönt a fiú. – A nevem Warren Lawarce. - - Wyne Maxwell – mutatkozott be a lány. Aztán kezet fogtak. Warren – nek természetellenesen hideg volt a keze, mint a jég, ezért Wyne meglepetten felkiáltott. A fiú szomorúan mosolygott. - Tanu nem mondta el, igaz? – kérdezte Warren. - Mit? – kiáltott fel egérhangon cincogva, szinte hisztérikusan a lány. - Gyere, elmondom! – invitálta Tanú az ajtó felé, amelyen az előbb Warren bejött. Majd a nagydarab férfi beleveszett a sötétbe. Wyne vonakodva követte. | |
(aktuális oldal: [ 302 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [299] [300] [301] [302] [303] [304] [305] [306] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
