 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| Mita (49495) 13.01.24 08:17:34 | ||
|
Sziasztok! :)
Régebben írtam egy történetet, a címe az volt, hogy: A szellemsuli De már olyan régi, hogy hiába keresem vissza a fórumban, nem találni, és nincs meg sehol máshol sem. Valakit érdekelne a folytatás? ^^ | |
| Fjord (10419) 13.01.26 20:51:26 | ||
|
Sziasztok ^^
hoztam egy újabb versem: 
Megsebzett szabadság Talpa alatt fehér lepel, Hulla az égből,halált lehel. Rubin gurul bundáján, Vér csorog hulláján. Nyomot hagy a leplen, Vörös tócsán nyargal. Üldözői horda ember, Farkasunk fut, s hallgat. Éhes volt a húsra, Tettét már megbánta. Lohol át tengeren, Havas réteken, hegyeken. Éhesen, nesztelen, Kullog, keservesen. Egy percre megáll, Körbenéz, s fut tovább! Nyilak kergetik, Csapódnak húsába. Keserves vonyításba, Remeg, s elesik. Sötétség borul szemére, Hideg, borzalom mellére. Csapzott elméje, Remeg, s elmélyed. P. Klaudia 2013.01.26. Ihlette Fjord | |
| Breki (6616) 13.01.28 16:54:43 | ||
|
Ez nagyon szép, Fjord! A rímelése ugyan szabálytalan, de a vers tetszik! | |
| Breki (6616) 13.01.28 17:00:02 | ||
|
Sziasztok fórumuzók! Én is hoztam egy karácsonyi versemet, akkori hangulatomhoz mérten írtam. Kritikákat kérhetek? 
Kedves lovam A karácsonyfa alatt van az álmom, Kedves lovam, nagyon sajnálom! Nem akarlak még elengedni, Nem mondhatod, hogy ez csak ennyi! A boldogság önfeledt percein kacagva, Nem vettem észre életem, mely most itt van. Romokba. A karácsonyfa alatt van az álmom, És te, kedves lovam? Sajnálom. Most már tudom, nem láttalak eleget, Az illúzió küldött elém színes felleget. Veled maradtam, míg csak lehetett. De megértem, neked menned kellett. A karácsonyfa alatt van az álmom, Remélem, egyszer még valóra váltom. Itt hagytál engem, kedvesem. Nincs ki ködös napokon boldoggá tegyen. Emlékeimben megmaradsz, megígérem, Legyél örökké szabad, csak ezt kérem. A karácsonyfa alatt van az álmom, Itt a tél, és én nagyon bánom. Angyal lettél, egyetlen barátom, Így hogy váltsam valóra az álmom? Miért hagytál itt, ebben a percben, Most minden sötét, és lehetetlen. A karácsonyfa üresen áll, Nincsen rajta dísz, se virág. Egyedül ünneplem a karácsonyt, Kedves lovam, úgy hiányzol! De nem adom fel, érzem a szívemben, Boldog vagy, örökké élni fogsz odafenn. Búcsúznom kell, kedves lovam, Elindulni, továbblépni… Elmondom akkor is, hogyha fáj: Örökké a lovasoké a világ. Mert itt vagy nekem kedvesem, Mélyen eltemetve, a szívemben. | |
| Tündéérke (56850) 13.01.29 14:46:42 | ||
|
Sziasztok. Hoznám a 2. elkészült novellámat. Ez a Leilánál sokkal rövidebb, de a magyar tanárom imádja :) | |
| Tündéérke (56850) 13.01.29 15:09:38 | ||
|
Fagyos téli éjszaka volt. Odakint a hótól látni sem lehetett, hó- és szélvihar tombolt az utcákon, ahol egy lélek sem volt. A délutános műszak dolgozói már otthon voltak, az éjszakások pedig már munkában. De ebből Sára semmit sem vett észre. Odabent a szobában forróság volt. A fa és a szén izzott a kandallóban, jó melegen tartva a házat. Sára rémálmai miatt dobálta magát az ágyában. Ez elég gyakran fordult elő vele, s a szülei már nem is foglalkoztak ezzel. Ilyenkor a lány messze kerül otthonról, s a barátaitól. Képzelete csak úgy szárnyal. Aztán a rémálmot felváltja valami kellemes, nyugodt történet. Ilyenkor a lány vágyai kerekednek felül. Álmában vágyai valóra válnak, azokkal van, akikről a való életben csak áhítozik. Titkolt érzései valósak, kölcsönösek. Olyan férfit szeret, akiről tudta. számára tiltott gyümölcs. Neki barátja, Ábelnek, pedig felesége, gyereke van. De álmában ők nem léteznek, csak a lány és a férfi szerelme. Nem számít sem idő, sem korkülönbség. Ahogy Sára fokozatosan jött ki a egyik álmából a másikba, mosoly ült ki arcára. Ábel jött vele szemben. A férfi magas, izmos. Barna szemében tűz égett, s sötétbarna haján, a nap sugarai táncot jártak. - Szeretlek! - mondta a lánynak, amikor az hozzáért és átölelte. Ebben az ölelésben benne volt minden. Tudták mindketten, helytelen amit tesznek, de ennek okával valójában csak Sára volt tisztában. - Én is szeretlek! - válaszolt a lány mosolyogva. Nem akarta elengedni a férfit, mert habár álmában napokig, hónapokig együtt lehettek, tudta, kevés ez az idő. Akármennyit töltöttek ekkor együtt, nappal csak ritkán látta a lány. És csakis akkor, amikor a férfi dolgozott. Ábel sofőr, és Sára gyakran utazik vele. Ilyenkor mindig beszélgetek, s a lány akaratlanul is mosolyog Ábelre, s a férfi is őrá. Sárának különös érzései voltak vele szemben. Megjegyzéseiből sokszor arra következtetett, hogy Ábel számára sem közömbös. De ezt sosem merte megkérdezni. Félt a választól. Így maradtak meg álmai, amikor a férfival lehet. Épp az utcán sétáltak, amikor hirtelen beborult, s elkezdett szakadni az eső. Sára számára ez a valóságot is jelentette. Most azonban ez nem számít. Ki akarta használni az időt. Először megijedtek az esőtől, aztán nevetve kezdtek rohanni az úton. Mire hazaértek bőrig áztak. Mihelyt beléptek az ajtón egymás karjaiba omolva csókolták egymást. Nem foglalkoztak vizes ruhájukkal, ami egymáshoz tapasztotta őket, észre sem vették. Csak a pillanat, a csók és egymás volt számukra fontos. Mire Ábel is megszárítkozott, s átöltözött Sára már az ebédet készített. A spagetti illat hozta ki a férfit is a fürdőből. Szerette, ha a lány főz neki, és ízlett is neki Sára főztje. Amikor végeztek, elpakoltak s filmet nézve beszélgettek a nappali kanapéján. Sára a férfinek dőlt, aki a lány hosszú barna haját simogatta. Még vége sem volt a filmnek, a szoba és Ábel körvonalai kezdtek elmosódni. A lány kapaszkodott a férfiba, de már nem érezte annak szorítását. Kiabálni akart, de egy hang sem jött ki a torkán. Amikor felébredt sírt. Még nem akart felkelni, elszakadni tiltott szerelmétől, de az óra felébresztette. Csak azt remélte, ma is látja Ábelt, annak pedig külön örült volna ha még utazhat is majd Vele. Ekkor már egyszerre sírt és mosolygott. Várnék kritikákat, építőt és javítót egyben levélben, vagy a blogomon, ahol szintén megtalálható. | |
| Breki (6616) 13.01.29 15:21:14 | ||
|
Nya akkor Tündérke!
Alapjában véve nem rossz, de váltogatod az igeidőket, ami igencsak kellemetlen az olvasó számára. A mondatok tőmondatok, sok mindent másképp írhatnál, esetleg egy vesszővel elválasztva, ami megkönnyíteni az olvasó dolgát. A helyesírás rendben van, de a mondatok tényleg nagyon nem tetszenek! Nem bántásból mondom, mert a fogalmazásmódod is egész jó, de ismerd meg a vessző fogalmát :) Amúgy (egy kicsit hosszabb mondatokkal) így tovább! | |
| Tündéérke (56850) 13.01.29 15:34:05 | ||
|
Breki: Köszönöm, igyekeztem hosszabb mondatokat írni, meg vesszőzni, de azt hittem hogy az már sok lesz. Az igeidőkkel az a baj, hogy a sztori miatt muszáj voltam váltogatni, mert ha te pl visszaemlékezel valamire, akkor ugye múlt időt használsz, de ha idézel belőle akkor jelent, és így picit nehéz. Egyébként tervezek neki majd folytatást is, de nem teljesen összefüggőt. szóval a szereplők és a kapcsolatok megmaradnak, de nem ott folytatom ahol abba hagytam...remélem érthető xD | |
| Ramee (57283) 13.01.29 19:21:41 | ||
|
Sziasztok kérhetnék rá komit? Építő kritikát vagy akármit.Ennek a történetnek még nincs címe ,de majd lesz. Egy csajról szól aki részese egy bandának.
Cloe • Ilyen nincs - dühösen másztam ki ágyamból. Az utolsó reggelemet is elrontották, amit alvással tölthettem volna. Holnaptól újra iskolapadba kell ülnöm ééés tessék a szomszédok most költöztek be. Nem elég,hogy egész nyáron a köszörülést,fűrészelést és a munkások kiabálását kellett hallgatnom ami együtt járt az építkezéssel .Nem még most is keresztbe tesznek nekem ! Idegesen csörtettem át meleg szobámból valamivel hűsebb fürdőszobába, hogy lezuhanyozzak. A meleg elviselhetetlen volt egész nyáron .Már alig vártam,hogy eljöjjön a tél és magával hozza ridegségét .A zuhanyrózsából hideg víz zúdult felhevült testemre és lehűtötte vadul tomboló érzelmeimet is. • Cloe hív Brigi-hallottam meg édesanyám ajtó által tompított hangját. • Oké mond meg neki ,hogy mindjárt visszahívom –zártam el a zuhanyt. Kiszálltam a zuhanykabinból és magamra kaptam a tegnapi fekete ujjatlanom és szintén fekete rövidnadrágom. A télbe csak egy dolgot utálok ,még pedig azt ,hogy nem látszanak az általam oly nagy becsben tartott tetkóim. Szám szerint négy darab ékesítette a testem,de ezekről majd később. A lámpa halvány fénye után elvakított a napfényben úszó folyosó világossága. Bementem szürke színű szobámba, amibe bomba robbant. Ruháim szanaszét hevertek a földön, a széken és az ágyam végében. Az asztalomon félig bekötött és felcímkézett könyvek hevertek. Párnám alól előkapartam fekete samsung galaxy advencem és bepötyögtem Bri számát, aki az első csörgés után felkapta a telefonját. • Hell-köszöntem megelőzve • Szio.Azért hívlak ,mert D-mon ma tart egy nyárbúcsúztató bulit és hivatalosak vagyunk rá. • Ja tudom –hangos puffanás és kiabálások hada szűrődött be csukott ablakomon keresztül. Függönyömet arrébb tolva néztem ki.Az egyik munkás kezéből csúszott ki egy koromfekete zongora aminek ára felemésztené szüleim egy éves jövedelmét. Nem arról van szó ,hogy szegények lennénk ,de egy ilyesfajta luxust nem engedhettünk volna meg magunknak. • Haho Cloe figyelsz te rám? - térített vissza valóságba barátnőm hangja • Ja, persze ,hogy megyünk.Te ugye idén is mellém ülsz majd? • Aha ,de ne szaladjunk ennyire előre .Akkor egykor átjössz hozzám vagy én menjek hozzád? –mielőtt válaszolhattam volna kopogtak az ajtómon és anya nyitott be • Egy perc anya akar valamit-mondtam a telefonba • Szia édesem beszéltem az Lindával és ma átjönnének bemutatkozni . • Mi ? Mikor? És ki az a Linda? • Linda az új szomszédunk és átjönnek a kisfiával,kislányával és férjével Georggal 4-kor • De…de nekem programom van . • Akkor mond le • Anya ez az utolsó napom suli előtt .Nem fogom jó pofizással tölteni . • Csókólom Ibi néni –kiabált Bri a telefon túloldaláról - Tessék elengedni Cloet délután .Nagyon fontos lenne • Nem és kész 4 előtt mehetsz bárhová meg 6 után is 9-ig ,ha nem tetszik, meg itthon maradhatsz egész nap-vette elő anyám szigorú hangnemét • Ne máár -mondtuk egyszerre Brivel • De már- válaszolta anyu és vitát lezárva ment ki szobámból. • Na akkor fél egyre hozzád megyek –beszéltem ismét a telefonba –aztán négyre hazaövök és visszamegyek-vázoltam fel a helyzetet.Brinek nagyon fontos volt ez a buli,mert most tetoválják rá a banda jelképét. folytatás ,mert 12-es karikás :) | |
| Ramee (57283) 13.01.29 19:22:36 | ||
|
Tündérke csatlakozom Breki véleményéhez ,de amúgy tetszik a történet :) | |
| Tündéérke (56850) 13.01.29 21:11:26 | ||
|
örülök neki. Ha lesz egy kis időm, akkor a blogon lévő verzióban fogok javítani. | |
| szilajka2 (45196) 13.02.02 09:53:54 | ||
|
Fjord:Kb. úgy írsz,mint Ady Endre,az ő stílusát pedig nagyon szeretem.Nagyon jó lett.
És bocsánat a versért,mert tényleg nem tudhattam,hogy te is írtál ilyen elejű verset,amit én betettem,méghozzá előbb mint én.  | |
| Death (66605) 13.02.03 17:38:25 | ||
|
Sziasztok elkezdtem írni egy történetet ami a Holnap címet kapta :) kérhetnék rá kritikát?
1.fejezet A holnap mindig késik Sötét utcákon a szapora léptek zaja sokáig víz hangzott.Axel némán követte a maffia vezér lányát,közben pedig otthon lévő családjára gondolt. Az eget jelző fény világította be jelet adva a támadásra. Lépteit felgyorsította még nem utolérte a mit sem sejtő 19 évében járó lányt. Egy autó motorjának zaja egyre csak közeledett .Axel hátulról megragadta a lányt ,bal kezével pedig befogta száját .A kocsi ahogy melléjük ért lelassított,kicsapódott hátsó ajtaja és Axel betuszkolta a lányt. Amilyen hamar érkezett olyan hamar eltűnt immáron új utasával.A srác pedig tovább sétált,mint aki jól végezte a dolgát,nem csoda ,hisz egy újabb,sikeres feladatott hajtott végre. A város fényei egyre ritkultak ahogy a nyomor negyed fele haladt. Egy macska futott el Axel háta mögött nyomában egy kutyával.A srác fegyverét előrántva fordult meg. Szaggatottan fújta ki a benntartott levegőt mikor meglátta ,hogy nincs veszélyben.Még egyszer körbekémlelt,fegyverét visszatette öv részébe és tovább sétált.Egy omló vakolatú,összedőlés szélén álló házhoz vezetett útja. Halkan nyitott be ,látta,hogy nagyszobába az olvasó lámpa halvány fényét ontja.A konyhába ment,kihúzta az evőeszközös fiókot,az aljában kinyitotta a reteszt és belerejtette fegyverét. Ahogy a nagyszobába ért édesanyját pillantotta meg ahogy az elnyűtt fotelban alszik ,ölében egy rongyosra olvasott könyvvel .Alvás közben vonásai ellazultak és ilyenkor olyannak láthatta ,mint régen mikor még élt az apja. Fekete hajában néhány ősz hajszál bújt meg ,pedig a hölgy még csak 30-as éveinek végét taposta. Fia finoman vállára tette a kezét .Anna mély barna szemeit kinyitotta és fiára mosolygott . Lágy,halk hangon köszönt neki : Szia!Kiszálltál? -fogta meg fia kezét . Axel csak megrázta nemlegesen a fejét .Anna szemeibe a szeretett helyét ,megvetés és harag keveréke vette át Majd holnap megmondom -mondta nyugtatólag ,de anyját egyáltalán nem hatotta meg. Apád is mindig ugyan az nap szállt ki ,,majd holnap“-idézte fel magába férje hazugságát-és mi történt vele? Janka már alszik? -tette fel terelésként a kérdést Axel Mi történt vele? -kötötte anyja az ebet a karóhoz-Lelőtték Axel .Lelőtték-mondta ismét tagoltan. ~Másnap~ Axel jóval éjfél után aludt el,de órája nem volt tekintettel erre az apró tényre és hajnali háromkor torz hangon ébresztette. A srác fáradtabbnak érezte magát ,mint mielőtt lefeküdt aludni. Szemeit dörzsölgetve próbált életkedvet lehelni magába. Lelökte magáról összefoltozott, lyukas plédjét és egy szál alsógatyába ,ment ki a konyhába reggelizni. ~Tom nyaralója~ Összeütött valami reggelifélét foglyának és egy pohár tejjel tálalta azt nehogy Rosemarienek panasza legyen. Hiába volt már évek óta gengszter mindig megadta a legnagyobb tiszteletet foglyainak és a legjobb bánásmódot. Ez most se volt másképp .A helyiségbe ahol Rosemarie vagy ahogy hívni szokták Rose félhomály uralkodott. Fogdája otthonosan volt berendezve csak a bokáját szorító lánc zavarta. Szíve mélyén talán még örült is annak ,hogy elrabolták ,mert így apja fordít rá egy kis figyelmet . A vas ajtó hangos nyikorgással nyílt ki és a lány Tomra szegeződő tekintete tele volt dühvel.Nem Tomra volt mérges ,mert a 40-es éveinek végén járó ,enyhén kopaszodó ,barna hajú férfi jól bánt vele. Dühe az apjára és annak piszkos ügyeire irányult,de most nem tehetett semmit. Innen nem Hoztam neked reggelit -vitte oda neki a tálcán lévő rántottát ,egy pohár tejjel,ketchuppal és egy fehér,műanyag villával-ha minden jól megy az estét már otthon töltöd,de addig is jó étvágyat!-mondta és sarkon fordulva ismét magára hagyta a lányt . ~Marcus rezidenciája~ Marcus botjára nehezedve és vörös szőnyeggel ellátott lépcsőjének ,kovácsolt vas korlátjába kapaszkodva vonszolta fel magát irodájába ahol várta egy fax . A kis szobába belépve az ajtó mellé támasztotta botját és elbicegett bőr székéhez.Az asztalával szemben egy üvegfal helyezkedett el csodálatos rálátást nyújtva szépen gondozott kertjében amit nagyrészt rózsa borított. Pár percig csodálattal nézte a kertészek munkáját ,de a kezéből kihulló lap visszarántotta napi teendőihez. Ekkor még nem tudta ,hogy lányát elrabolták. | |
| Hanna_Sara (62696) 13.02.03 19:21:54 | ||
|
Death: 1.az nem víz hangzott hanem visszhangzott.
2. Használd sűrűbben a vesszőt, mert sok mondatodat ezek hiányában csak a második elolvasásra lehet megérteni. | |
| annaswam (71569) 13.02.07 18:02:43 | ||
|
Sziasztok!
Új novella Egy életem, egy halálom A tengerparton ültem, és bámultam a csillogó víztükröt. A nap sütött, a madarak vígan csiripeltek. Forró augusztusi nap volt. Néztem a boldog embereket, és a szívembe még erősebben nyilallt bele a fájdalom. Talpig feketében voltam. Számomra már nem léteztek színek. Se vidámság. Csak a mély, erős fájdalom, és a veszteség érzése. Először egyetlen, azaz kettetlen hű barátaimat, Missy-t, az angol telivért, és Arnoldot, a fekete macskát vesztettem el. Mély nyomot hagyott a szívemben elvesztésük. Csak ők voltak nekem. Egy-egy rémes nap után hozzájuk szaladtam kibeszélni minden bánatom. Aztán egyik délután, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rájuk, nem találtam őket. - Hol vannak? - kiáltottam apám felé. Ő felém fordult, és láttam a szemében a könnyeket. - Meghaltak. - hangzott a tömény, nyers válasz. Éreztem a tomboló ürességet ott belül, és ezt suttogtam: - Nem... az nem lehet! - de mégis igaz volt. Könnyek futották el a szemem, és zokogni kezdtem. Azóta három év eltelt. Lassan sikerült feldolgoznom, ami történt. Aztán újabb csapás jött. Először is, azt tudni kell, csonka családban éltem. Apám volt a mindenem. Támaszkodhattunk egymásra bármikor. Aztán egy nap bejelentette, hogy két napra elutazik. Szomorú szívvel, de persze elengedtem őt. Két nap múlva nem jött haza. Gondoltam, nem baj, késik a gépe, vagy tovább marad. Harmadnap még vállat rándítottam. Negyednap aggódni kezdtem. Ötödnap elöntött a kétségbeesés. A hatodik napon kihívtam a rendőrséget, hogy bejelentsem az eltűnést. Két hétig magányos, és szörnyű éjszakákban volt részem. Aztán az utolsó ilyen éjszakán csengetést hallottam. Ajtót nyitottam. A rendőr állt az ajtóban. - Lily Asterhez van szerencsém? - érdeklődött. - Én vagyok. - válaszoltam rosszat sejtve. - Mi történt? - Az édesapja... a holttestét a közeli tengerben találtuk meg. Őszinte részvétem. - és kisétált az ajtón. Megmerevedtem. Nem, nem, nem, nem, nem! Nem hagyhatott itt apám is! Ne! De szembe kellett néznem a tényekkel. Árva lettem. Most pedig itt ülök a tengernél, apám sírja előtt, és sírok. Sírok! Zokogok! Mi értelme élni, ha... ha... ha senkid nincs? Se egy barátod, se egy szülőd, senkid. Felálltam, és a vízre pillantottam. Eldöntöttem: követem apám. Mély levegőt vettem, és ugrottam... A rendőrök értetlenül álltak az eset előtt: egy hete egy fiatal lányt találtak a tenger mélyén. Két rendőr ült a holttest mellett. - Követte az apját... - suttogta egyikük. - De miért? - Nem a te hibád, ne rágd magad. - rázta a fejét a másik. - De... ha esetleg... segíthettem volna! A másik felrángatta a kollegáját, és szomorúan nézett rá. - Nem. Már túl késő. Rajta már senki sem segíthet... Milyen? Készülőben egy új történetem: Abyss - Út a mélybe Elkezdjem? | |
(aktuális oldal: [ 24 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]
