Switch to English Hírek Rólunk
Nick: Jelszó:
Lónevelde
Az összes üzenet megtekintése

Fórum - Alkotók Kuckója

 » Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 8672  

Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)







  pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26    
pony56club

látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:

1.fejezet
Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be...
Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé.
Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen.
Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam.
Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként.
Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját.
-Triss,gyere kész a kaja!
-Oké!-ordítottam le a szobámból.
Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be?
Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk.
-Dehát nincs is új szomszédünk.
-Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e.
-És?
-Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba.


  Sennala (35031) 12.01.13 19:29:35    
Sennala

igen,de nekem a vágtásat mutatja :/


  hancsi1000 (50548) 12.01.13 19:31:24    
hancsi1000

Ez fura nekem nem


  BlackRosy (7932) 12.01.13 19:39:07    
BlackRosy

Sennala írtó jó lett ^^ már türelmetlenül várom a folytatást :D (ja és nemmindig tudom majd elolvasni sajna a fejezeteket mert eltiltottak egy időre a géptől most is csak kikönyörögtem ezt a kis iődt :D


  Sennala (35031) 12.01.13 19:47:30    
Sennala

gota:Köszi ^^


  rekaianett (32539) 12.01.14 09:36:29    
rekaianett

Petra, ez is nagyon király lett! bírom a szenya tisztet!

amúgy lehet, hogy hozok ma valamennyit....


  Fanday99 (50302) 12.01.14 10:02:56    
Fanday99

mindenkié remek lett:) Most laptopról megyek, de ha valakit érdekel, hozhatok valamennyit a történetemből:)

  Fanday99 (50302) 12.01.14 10:29:28    
Fanday99

Az elválaszthatatlanok
1. fejezet

Tokió városában éjszaka volt. Kellemes, nyári éjszaka, még csak félhomály volt, de már senki sem járt az utcákon. Kivételt képzett persze egy tinédzserpár, melyek ránézésre tizenöt és tizenhat évesek lehettek, de ha közelebbről megnézzük őket, rájövünk, hogy tizennyolc és tizenkilenc esztendősek. Nagyon hasonlítottak egymásra, de nem voltak rokonok, viszont látszott rajtuk, hogy imádják egymást. Fekete hajúak, fekete szeműek voltak, talpig fehér ruhában. A lány hosszú, hátközépig érő hajjal volt megáldva, mely selymesen omlott végig a vállán, míg a fiú borzas volt, mint a pemet, és irtó helyes. Nem csókolóztak, de gyakran ölelgették egymást, és izzott a szerelem a levegőben. Sejted már, kedves olvasóm, ki lehet ez a két ifjú? Hát persze! Aguri és Yuky. Bizonyára azt kérdezed, ez hogyan lehetséges. Elmondom dióhéjban. Yuky és három testvére démonok ellen harcoltak három éve, és akkor a lány Agurin halálos sebet ejtett. Akkor megölhette volna, de nem tette. Sőt, még bűntudata is lett később, és visszament a csatatérre és elvitte egy kórházba a fiút. Három napon keresztül ott volt a legtöbbször eszméletlen fél démon mellett, míg aztán megállapították, hogy az akkor tizenhat éves fiú menthetetlen. A különleges képességekkel megáldott lány ezt nem hagyta annyiban, és felhasználta az egyik leghatalmasabb erőfeszítéseket kívánó képességét, a gyógyítást, és így sikerült megmentenie szíve választottját. Azóta három év telt el.
Egy parkban sétáltak, halkan nevetgéltek, aztán Aguri hirtelen felnyögött és féltérdre ereszkedett.
- Jól vagy?- kérdezte a fiú barátnője aggodalmas arccal fürkészve szíve választottját

ennyit tudtam hozni


  Fanday99 (50302) 12.01.14 10:38:23    
Fanday99

most, hogy így visszaolvasom... jujjXD
ez még nem a teljes fejezet


  Póniló15 (15108) 12.01.14 12:43:56    
Póniló15

Hahó! Láthatatlan a láthatáron! :D
ZENE

Készült Frank E. Peretti Ez élet sötétsége című Best Seller-e nyomán

13. Fejezet
Látogató


A lány végigsomfordált ez egyre jobban kiürült templom hosszú, márványozott folyosóján, s anyja mögé állt. Fejét áthajtotta a válla fölött, és halkan suttogni kezdett. Magán érezte a pásztor tekintetét, de ő kínosan ügyelt rá, hogy ne nézzen a szemébe.

- Anyu... - Idegesség szavai kikúsztak a lány szájából, s mint a betörők, belemásztak a nő védtelen fülébe. - Rosszul vagyok. Menjünk haza.
A nő szembefordult a lányával, aki addigra olyan fejet vágott, mintha hasba vágták volna. Ashley aggódó tekintettel vizsgálta a “beteget“.
- Mi a baj? - Szőke szemöldökei összeszaladtak, s így mély barázdák keletkeztek a homlokán. Alexa érezte, ahogy fülig vörösödik.
- Hát... Fáj a fejem, és... Mindjárt idehányok! - Fenyegetőzött. A három démon hangosan felkacagott. Egymást taszigálták jókedvükben, s erőteljesen hátbaveregették a másikat.
- Én is mindjárt idehányok! - Dobbantott Triskal, ahogy undorodó arckifejezéssel végignézte a három kis koboldot. Krioni csak megvakarta a tarkóját, és a fejét rázta elképedésében. A két angyal ott állt Henry Busche mellett, s védelmezően közrefogták. Szárnyuk palástként terült szét mögöttük, egyik kezük pedig kardjuk markolatán nyugodott.
Idegesség egy pillanatra rájuk nézett, s gúnyosan elvigyordott. Kinyújtotta barna, vértől elszíneződött villás nyelvét, s úgy sziszegett, mint egy kígyó, miközben orrlyukaiból hosszú fonalakként ömlött a sárga kén. Tudta jól, hogy ez az ember most az övék, és ezt a lehető legjobban próbálta éreztetni az angyalokkal.

Alexa addig-addig nyúzta anyját, amíg az úgy nem döntött, hogy hazamennek. Kicsit vonakodva ugyan, de megindultak a parkolóban várakoz autó felé. Mikor a lány odaért a hatalmas ajtóhoz, Tal Chimonra nézett.
- Este nyolc. - Mondta. De nem is kellett több; a harcos értette, mire utal kapitánya.

Este volt, hat óra. A Nap még az égen volt, de egyre lejjebb csúszott a hatalmas kékségben. Alexa az ágyán feküdt, és a kék-fehér plafont bámulta. Fejében még mindig ott cikáztak a nemrég hallott szavak. Hit... Hallgass rá... Engedd neki, hogy vezessen. Hit... Hallgass rá... Engedd neki, hogy vezessen.
Felsóhajtott, s arcát két kezébe fogta. Gyomra ismét összeszűkült, és most valódi hányinger tört rá. Felült az ágyban, és maga köré csavarta a takarót. Az ablak reggel óta nyitva állt, s friss levegő áramlott be rajta. Valami, vagy inkább valaki más is bejött rajta, de azt a fizikai szemek nem látták. Egy hatalmas, dicsőséges angyali harcos siklott keresztül a kinyitott ablakon, majd hirtelen megállt, még mielőtt átért volna a fal szobán kívüli oldalára. Chimon meglepett mosollyal üdvözölte társát és egyben barátját: az ázsiai Signát.
- Mi járatban errefelé?
- Üzenetet hoztam Tal kapitánytól. Azt mondta, hogy a lánynak nyolcra a Templomban kell lennie. Eltűnik az a három vakarcs - bökött fejével a démonokra. Azok észlelték a helységben egyre növekvő dicsőséget, s egyre kisebbre húzták össze magukat. Szárnyaik alatt égbekiáltó szitkokat köpködtek.
Miután Signa átadta az üzenetet, el is tűnt. Alexa pedig csak feküdt és feküdt az ágyán, a meleg takaróval körülötte. Fejében őrültként röpködtek a gondolatok, szemeiből pedig néha kicsurrant egy könnycsepp. Egyre jobban érezte, hogy kell neki az a valami, amiről ma Henry beszélt. Nem tudta, hogyan kapaszkodjon bele, hol kezdje el, vagy hogy egyáltalán mi is az. Hinni valamiben amit nem látott, és megfogni valakinek a kezét, akivel még sosem találkozott...? Ez a dolog eléggé ingatagnak tűnt a számára.
- Alexa! - Nyílt ki a szoba ajtaja, s Ahley Meenson feje bukkant fel benne. - Csak azt akarom mondani, hogy hétfőn ugyan úgy mész iskolába.
- MI?!




  STLPetra (31825) 12.01.14 13:05:34    
STLPetra

rekaianettnek és a többieknek: Köszönöm a komikat! Hncsi! Jó az avatarod! Fanday99! Folytasd! Kíváncsi vagyok!


  STLPetra (31825) 12.01.14 13:07:06    
STLPetra

És Hancsi nem Hncsi! Elgépeltem, az öcsém már kikoptatta a játékkal az a betűt. Ezért elnézést, mert ez a könyvben is előfordulhat!


  hancsi1000 (50548) 12.01.14 13:12:26    
hancsi1000

Petra nem baj ha létezne olyan hogy ahány szót elgépeltél anyit vágnak le belölled akkor engem már fel lehetne tálalni ebédre!XDDDD


  STLPetra (31825) 12.01.14 13:15:10    
STLPetra

Na abból az ebédből én sem kérnék! Nekem segít az automata hely. írási javítás. Bár egyre kevesebb hibát követek már el.


  hancsi1000 (50548) 12.01.14 13:16:40    
hancsi1000

Nem is azt montam hogy meg kell eni főleg ne engem!Brrr... Hát én Word-be írok és ott is van helyes írás javító:)


  STLPetra (31825) 12.01.14 13:27:45    
STLPetra

Ha belegondolok az kannibalizmusnak számít.... Inkább leteszek róla....



(aktuális oldal: [ 174 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [171] [172] [173] [174] [175] [176] [177] [178] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]



lónevelde információk