 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Sennala (35031) 12.01.14 21:01:09 | ||
|
Vettem a fáradságot és megírtam a 12.részt. Remélhetőleg jó a hossza is. :)
12.rész:Vámpírok közt Hiroe reggel sértődötten ült az iskolapadban,de ugyanakkor aggódott is Eikiért. A tegnapi viselkedése nagyon furcsa volt,nem is értette miért ilyen ellenszenves vele a fiú. Talán megutálta valamiért,pedig erre nem is volt oka. Hiroe fejeiben a találgatások kavarogtak. Ki kell derítenie Eiki különös viselkedésének okát. Órák után kopogtatott a fiú szobája ajtaján,de nem kapott visszajelzést. Fél órán keresztül verte a fából készült ajtót és már a földre roskadt. Az ajtónak dőlve feküdt a padlón,majd kis idő elteltével elaludt. * -Otoya! Ne piszkáld!-csapott Chisaki a vörös hajú fiú kezére,aki Hiroe hajával játszott. -Most miért ne?-kérdezte Otoya. A zöld szemű lány sóhajtott és elhúzta a kanapén fekvő lánytól. -Amíg Shinji úrfi ide nem érkezik, nem érünk a lányhoz! Majd utána osztozunk.-huppant az ágyra a lány. -Ez felesleges! Itt éheztet minket,ahelyett,hogy adna végre friss vér csomagot!-dünnyögött a sarokban az alacsony fiú. -Kisuke! Igazán tisztelhetnéd egy kicsit Shinji úrfit,hiszen egy csomó mindent megtett érted és értünk!-okította Hana a mogorva fiút. -Nem leszek olyan,mint te,aki állandóan Shinji-ről álmodozik!-forgatta a szemét Kisuke. -Nem is álmodozok!-pirult el a lány. -Hagyd Hana-t Kisuke!-lépett be az ajtón Ben egy kék hajú magas fiú. -Ő kezdte és nem én!-morogta az orra alatt. Hiroe a vita közben lassan ébredezni kezdett és ijedten tapasztalta azt,hogy egy idegen szobában van. -Nocsak! Felébredt a kaja!-ballagott Hiroe felé az éhes Otoya. -Miért vagyok itt?-kérdezte rémülten Hiroe és felpattant a kanapéról. Otoya inden egyes lépésénél hátrálni kezdett. -Otoya! Ugye nem akarod törött nyakkal a padlón végezni?-szólt Shinji komor arccal. -Shinji úrfi!-Hana szeme ragyogott a boldogságtól. -Hana!-fordította fejét a fekete hajú lány felé. -Shinji! Magyarázatot követelek! Mit keresek itt? Nem rég még Eiki ajtaja előtt kopogtattam most meg mit tudom én hol ébredtem fel!-kiabált a lányt. -Nyugodj meg! Csak ezek az idióták téged néztek vacsorának!-sétált Hiroe mellé. Hana arcán látni lehetett,azt,hogy nem tetszik neki Shinji viselkedése Hiroe-val. * Eiki a folyosón sétált zsebre dugott kezekkel és a szobája felé tartott. Mikor benyitott unott arccal ült le az ágyára. -Miért viselkedtem vele úgy? Hisz nem menekülhetek el előle…-Eiki elterült az ágyon és mélyen elgondolkozott. Hosszas gondolkozás után döntésre jutott. Felugrott az ágyáról és futva kirohant a folyosóra. Eszeveszett sebességgel futott a folyosón,majd bekopogott a 39-es szoba ajtaján. Egy rövid hajú lány nyitotta ki. -Eiki?-kérdezte Ruriko meglepve. -Hol van Hiroe?-kérdezett vissza. -Nem tudom! Még délben hozzád indult,de nem jött …-folytatta volna,de Eiki már rohant is el. A fiúk szobái felé tartott,ahol Shinjiék szobájába rontott. Sehol egy lélek,csak sötétség és porszag. Eiki ide-oda rohangált az épületben,de sehol sem találta Hiroe-t. Már nem is volt ötlete hol lehet. * -Kinek az ötlete volt idehozni Hiroe-t?-kérdezte Shinji és körbenézett társai arcán.Pár perc néma csönd után Otoya állt a fiú elé. -Én voltam,de Hana javasolta! Megláttuk az egyik szoba előtt és behoztuk ide! –mesélte a fiú. -Hana?! Ez igaz?-nézett a vörös fejű lányra. -Nem!-vágta rá gyorsan. | |
| hawai (9368) 12.01.14 21:21:41 | ||
|
Shooting Star (Hullócsillag) Brooke egy hétköznapi lány, hétköznapi vágyakkal. A lány szüleit egy autóbalesetben vesztette el. Miután nevelőotthonba került a szülei elvesztése után érzett fájdalomtól elzárkózott a külvilágtól, s magába fordult. A barátok, s a barátkozni próbálok szép lassan eltűntek, s végül egyedül maradt. S akkor megtörténik az amiről csak a mesékben hallani, s egy álom kezd valóra válni... Ha érdekel titeket, vagy a kép alapján szimpatikus, akkor komizzatok és elkezdem írni! 5 komi kell minimum! | |
| lovasíjjász (41190) 12.01.14 21:25:14 | ||
|
Sennala: Nagyon izgi *-* Várom a folytatást! | |
| hancsi1000 (50548) 12.01.14 21:30:50 | ||
|
Sennala:Nagyon csúcs és most tényleg izgi is és csak ezt tudom mondani:FOLYTASD!!! | |
| hancsi1000 (50548) 12.01.14 22:23:44 | ||
|
Ma mégsem hozok a történetből mert elég keveset tudtam írni:/De remélem holnap tudok hozni valamenyit:) | |
| renamon (19564) 12.01.14 22:26:05 | ||
|
FIGYELEM!
Nem fogom tovább írni a történetem! | |
| Sennala (35031) 12.01.14 23:14:21 | ||
|
hancsi,lovasíjjász:köszi ^^ holnap is kb. 2 rész árható,de még ma elkezdem a 13.részt is ^^
hawaii:Kezdd el! :) A kép és a bevezető is szimpatikus! Engem érdekelne a történeted(Shooting Star)! ^^ | |
| BlackRosy (7932) 12.01.14 23:28:25 | ||
|
Sennala nagyon jó lett :D sajna csak most tudtam gép elé ülni :// | |
| Sennala (35031) 12.01.14 23:37:04 | ||
|
gota:köszí ^^ | |
| lovasíjjász (41190) 12.01.15 10:27:03 | ||
|
renamon:Azért írtad ki, hogy ez legyen a téma, vagy mi? No comment -.-‘ | |
| Fanday99 (50302) 12.01.15 10:39:23 | ||
|
Az elválaszthatatlanok
1. fejezet Tokió városában éjszaka volt. Kellemes, nyári éjszaka, még csak félhomály volt, de már senki sem járt az utcákon. Kivételt képzett persze egy tinédzserpár, melyek ránézésre tizenöt és tizenhat évesek lehettek, de ha közelebbről megnézzük őket, rájövünk, hogy tizennyolc és tizenkilenc esztendősek. Nagyon hasonlítottak egymásra, de nem voltak rokonok, viszont látszott rajtuk, hogy imádják egymást. Fekete hajúak, fekete szeműek voltak, talpig fehér ruhában. A lány hosszú, hátközépig érő hajjal volt megáldva, mely selymesen omlott végig a vállán, míg a fiú borzas volt, mint a pemet, és irtó helyes. Nem csókolóztak, de gyakran ölelgették egymást, és izzott a szerelem a levegőben. Sejted már, kedves olvasóm, ki lehet ez a két ifjú? Hát persze! Aguri és Yuky. Bizonyára azt kérdezed, ez hogyan lehetséges. Elmondom dióhéjban. Yuky és három testvére démonok ellen harcoltak három éve, és akkor a lány Agurin halálos sebet ejtett. Akkor megölhette volna, de nem tette. Sőt, még bűntudata is lett később, és visszament a csatatérre és elvitte egy kórházba a fiút. Három napon keresztül ott volt a legtöbbször eszméletlen fél démon mellett, míg aztán megállapították, hogy az akkor tizenhat éves fiú menthetetlen. A különleges képességekkel megáldott lány ezt nem hagyta annyiban, és felhasználta az egyik leghatalmasabb erőfeszítéseket kívánó képességét, a gyógyítást, és így sikerült megmentenie szíve választottját. Azóta három év telt el. Egy parkban sétáltak, halkan nevetgéltek, aztán Aguri hirtelen felnyögött és féltérdre ereszkedett. - Jól vagy?- kérdezte a fiú barátnője aggodalmas arccal fürkészve szíve választottját. A fiú fájdalmas grimaszt vágott. - Hát, ha az nem számít rossz dolognak, hogy úgy érzem, tüzes vasat forgatnak a fejemben, akkor igen, nagyon jól vagyok. - Ezt nem hiszem el! Ilyen gyorsan teljes értékű démonná változol? Másoknak évtizedekbe telik, te kilenc éve vagy félvér. - Különleges vagyok.- vigyorgott fájdalmasan.- Sajnálom, de az elkövetkezendő egy hétre tervezett programjainkat el kell halasztanunk. Muszáj lesz pihennem. Felállt, és szédelegve elindult, így Yukynak muszáj volt átölelnie, bár ennek amúgy is örült. Aguri lakásába már két éve beköltözött a négy lány, így oda mentek. Amikor odaértek, a lány elbúcsúzott barátjától, és elment futni. Tudta, hogy most sok érdekességeket láthat, ha a titkos ösvényen fut át, így oda is ment. Negyed óra múlva megérkezett céljához, a már annyira ismert bazalttűhöz a várrommal. Villám sebességgel rohant oda, egy pillanat alatt felmászott, és beugrott egy ablakon, ahol féltérdre ereszkedett és fülelt. A vastag kőfalra tette a fülét, úgy hallgatózott. A szíve majdnem kiugrott a helyéről. Halk kanálcsörgést hallott, így láthatatlanná vált, és átsiklott a falakon. Egy hosszú asztalt ült körbe néhány vörös szemű rondaság. Mindegyiknek egyszerű kender színű ruhája volt, csak az asztalfőn ülőnek volt búzavirág színű, amelyben úgy nézett ki, mint egy haragos pulyka. Kopogás hallatszott, mire a pulyka fölállt, és kiszólt recsegő hangon. - Tessék. Egy beteges, öreg rondaság lépett be és megállt a búzavirág ruhás előtt. - Beszéljen. - Az előző vezérről hoztam információkat, Aguriról, teljes nevét nem mondom, mert túl hosszú lenne. A búzavirágkék ruhás elámult. - Nem halt meg? - Nem. Sőt, erősebb mint valaha, és védelme is van. - Kicsoda? - A japánok seregének egyik vezére: Yuky. - Ó, a francba.Tovább. - Ha meg akarja ölni, itt a megfelelő alkalom. Tisztulás csak egyszer van a démonok életében, és ez most jött el. - Akkor megöljük. Nem hagyhatom, hogy visszajöjjön, és továbbra is ő, egy tizenkilenc éves taknyos irányítson mindenkit. A hallgatózó lány szédült. Meg kell védenem Agurit, villant át az agyán. Meg kell védenem, történjék bármi is! na, ez a teljes fejezet | |
| Fanday99 (50302) 12.01.15 10:39:40 | ||
|
köszönöm az eddigi komikat:) | |
| rekaianett (32539) 12.01.15 11:07:58 | ||
|
Petra, most olvastam el, és fergeteges! nem is nagyon vannak benne hibák! csak
így tovább! renamon: nem azért, de mit vársz visszavelzésnek arra: hogy nem folytatod? azt hogy egy csomó sírós fejecske közt rimánkodik neked 15 ember, hogy folytassad? Nem azért, de ILYESMIT senki nem csinál, pláne nem 5 sor után... lehet, hogy thestralnak lennének ilyen kommentjei, vagy hasonlók, de azért, mert ő vagy 50 oldalt letett már az asztalra... | |
| renamon (19564) 12.01.15 11:50:24 | ||
|
Nem visszajelzést vártam,és nem azt hogy nyomjátok a hisztit.Az hiszem jobb is hogy nem írok.. | |
| Sennala (35031) 12.01.15 12:01:58 | ||
|
Itt a 13.rész. Úgy döntöttem csak 15 részig írom esetleg 16. részig.
Fanday:csak így tovább! ^^Várom a kövi részeket.
13.rész:A bevallott szerelem Sokszor gondoljuk azt,hogy ha valakit szeretünk,az nem biztos,hogy viszont szeret. Ezért félünk bevallani szerelmünket egy másik személy iránt… Ez a vámpíroknál nem így van… * Egy barna hajú,magas személy rohant a termek előtt. Minden egyes lépésénél kifújta a levegőt,majd újra beszívta azt. Kezeivel előre hajtotta magát,szemeivel keresett valakit. A sötét folyosóra csak a Hold fénye szökött be és a távolban egy szoba lámpája világított. A sakktábla szerű kövezett padló csúszós volt,de ez a fiút nem érdekelte. Ő csak futott tovább és minden áron megtalálja, akit keres. * -Négy szem közt szeretnék beszélni Hiroe-val! Ha megtennétek…-nézett át a válla fölött Shinji és barátaira pillantott. Engedelmesen elindultak a folyosóra,hogy magukra hagyják a két személyt. Csak Hana maradt ott karba tett kezekkel. -Hana!-mosolygott a fiú és a lány felé sétált. Mikor elé ért lehajolt a füléhez.-Várj meg kint…-suttogta Hana fülébe,aki megborzongott a fiú leheletétől és bizsergető érzés fogta el. -Igen…is…-a lány mintha megfagyott volna,rezzenéstelen arccal bámult előre. -Köszönöm!-egyenesedett fel és megvárta, míg kisétál a lány a szobából. -Maradhatott volna! Nagyon ragaszkodik hozzád!-vigyorgott Hiroe.-Mi lenne olyan fontos? Úgy emlékszem tegnap elég rendesen a lelkembe tiportál,de borítsunk fátylat a múltra.-indult az ajtó felé,de a fiú útját állta. -Ne menj el.-a fiú mély hangján is lágy és csilingelő szavakat mondott. Hiroe egész testében megremegett,amikor a fiú ajkával közeledett az övéhez. Nem ellenkezett csak a fiút nézte,aki már nagyon közel volt hozzá. Ekkor megtörtént az,amire Hiroe soha nem számított. Shinji megcsókolta őt. Hirtelen úgy érezte,mintha lebegne,de nem sokáig élvezhette ezt a pillanatot ugyanis az ajtó kicsapódott és Eiki állt ott döbbenten. Ebben a pillanatban véget ért a csók és Hiroe újra a földön járt. Szemeivel bocsánatért esedezett,viszont Eiki csak elfordult. -Örülök,hogy végig hazudtál.-suttogta. -De én nem is…-Hiroe a földet nézte és kirohant a szobából. Eikit kikerülte és az udvarra rohant. Leült egy fa tövébe és halkan sírni kezdett. Sajnálta Eiki-t és szégyellte magát,azért ami történt. Ez az esemény álomszerű volt,hiszen eddig nem hitt a vámpírok létezésében. * -Most boldog vagy?-kérdezte Eiki és besétált a szobába. -Tulajdonképpen az lettem volna,a te be nem rontassz!-nézte komoly arccal Eikit. -Csak tudd! Sose fog szeretni.-Eiki hangja megremegett a „szeretni” szónál. Pontosan ő sem tudta miért,de meglehetősen furcsállta. -Shinji úrfi!!!-rohant a szobába Chisaki. -Mi történt?-nézett a lányra,aki lihegett. -Az igazgató elrendelte….hogy…derítsék ki…ki vámpír és ki nem…-lihegett még mindig. -Szóval gyanút fogtak.-húzta el a száját Shinji,majd Eiki elé fordult.-Remélem nem öltél meg senkit.-ráncolta össze szemöldökét. Eiki csak vállat vont és ki ment a szobából. -Shinji! Chisaki! Az ugyan igaz,hogy ki akarják deríteni ki vámpír és ki nem,de attól még itt tanulhatunk csak egy másik épületbe. Viszont nem szabad,hogy bárki is rájöjjön erre.-mesélte Ben mikor a szobába lépett. * Eiki kiballagott a kertbe és amikor meglátta Hiroe-t leült mellé. A lány könnyes szemmel nézte a Holdat,ami megvilágította a kertet. -Sajnálom…-suttogta Hiroe és maga elé bambult. -Nem fogok megbocsájtani,de amit mondok tudnod kell…-nézett előre.-Azon az éjjelen,olyan kedves voltál hozzám,hogy egyszerűen nem tudom azt a napot kiverni a fejemből. Eddig még soha nem ajánlotta fel a vérét egy ember…-mondta Eiki és elmosolyodott.-Attól a pillanattól kezdve nem tudtam meg lenni nélküled.-Hiroe a fiúra nézett és egy gondolkodás nélkül megölelte. -Sajnálom…sajnálom…sajnálom…-ismételgette a lány,miközben Eikit ölelte. A fiú összekulcsolta a lány körül a karját és magához szorította. | |
(aktuális oldal: [ 177 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [174] [175] [176] [177] [178] [179] [180] [181] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
