 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Fjord (10419) 11.11.05 16:00:58 | ||
|
Sziasztok!
Készítettem egy elvihető kutyás képet. Ne mondjátok sajátnak! | |
| Sztike1998 (42150) 11.11.05 17:37:19 | ||
|
Fjord: Deédess *-* | |
| musztángimádó88 (51116) 11.11.06 17:20:59 | ||
|
cukiiiiii* | |
| CherryGirl (46107) 11.11.06 17:32:14 | ||
|
nagyon jóóó :D | |
| rekaianett (32539) 11.11.07 17:56:00 | ||
|
sziasztok, nézzétek, mit csinált nekem thestral27! ugye milyen széép???
<- | |
| thestral27 (21282) 11.11.07 17:57:35 | ||
|
jaajj,köszönöm a dícséretet.:$$:)) | |
| TamZeen (35494) 11.11.08 10:38:08 | ||
|
Sziasztok!
Mint említettem, hamarosan itt is elindítom a Tűznyelők című könyvemet. A Tűznyelők elég sok időt és munkát vett igénybe, de nekem tetszik, és úgy gondolom, hogy mielőtt elküldeném a kiadóhoz, azelőtt beteszem ide nektek. :D DE Mielőtt belevágnék valamibe, szeretnék elkezdeni egy Vampire Knight fanfictiont. Ezt sajnos csak azok értenék, és azoknak tetszeni, akik látták már a Vampire Knight című animét. Mindenesetre azért érdekelne a véleményetek! Üdv. BB7, TamZeen | |
| rekaianett (32539) 11.11.08 17:55:04 | ||
|
Június 28., hétfő Egy telefon, egy ötlet Csörög a telefonom. Nem egy nagy varázs: a hátlapot nagy cellux-csík tartja a helyén. Borzalmas színe van, három gombja kiesett, és csak egy kék semmi a háttér rajta. A csengőhangnak nevezett szívrohamgerjesztő, meg egy berregő valami csoda. Nehezemre esik, de leteszem a magazinom, (igen, nem vehettem volna meg, de egy kis kikapcsolódás jár, és csak 50€ volt!) és felveszem. Úgy rezeg, majd’ kiesik a kezemből. Megnézem a számot, de csak egy név van rajta: Lizzy. Lizzy? Lizzy! Igen, végre felhív! Gyorsan felveszem: - Szia, Lizz! - Helló, Emy! Mizu? - Semmi. Csak éppen tanácstalan vagyok. - Mert? - Össze kell kaparnom húsz dolcsit, különben nem mehetek az írói tanfolyamra. Tudod, firkálgatok néha… - Ja, igen. Te, én tudod, mit csinálnék? - Nem, mit? - Bébi csőszködnék. Meg bevásárolnék. Meg ilyesmik… - Hé, ez jó ötlet! Zseni vagy! - Kösz. A vidék csodákat tesz. - Aha. Te, most megyek, mert egészen belehevültem ebbe az egészbe! Szia, jó volt dumálni! - Szia, szerintem is! Leteszem, és odatelepedek a géphez. Vagy húsz cetlit gyártok az elkövetkező órákban és kiragasztatom őket a városrész különböző pontjain. Tereken, boltoknál, megállókban… Forgalmas helyeken. Remélem, bejön… 11.50 Most teszem le a telefonom. Egy idős néni arra kér, menjek el helyette bevásárolni, kapok listát meg mindent. Gyorsan átszaladok a nappalin, de Anya megállít. - Hova, hova kisasszony? - Csak dolgozni. Így akarom megszerezni a tanfolyam árát. - Rendben, de gyere haza egy-két órán belül. Oké? - Oké. Cipőbe ugrok és vágtatok a megkapott cím felé. Csak pár saroknyira van. Hamarosan meg is érkezek, megkeresem a névtáblán a néni nevét, és csengetek. - Halló? - Jó napot, én Emily vagyok, telefonon beszéltünk. - Igen, igen emlékszem, gyere be! Berreg a kapu és én beléphetek. Felmegyek a harmadikra és bekopogok a 12. lakásba. Az ajtó hamarosan kitárul, és egy ősz asszony áll a küszöbön. Korántsem néz ki olyan öregnek, mit képzeltem. Lepillantok a lábára. Gipszben van. Akkor hát ezért! - Szervusz, Emily, látod, a lábam még nem lépcsőzhet egy ideig, és kellene nekem pár dolog a boltból. Kezembe nyom egy listát. Elég hosszú… ad még egy tárcát, és elkéri a diákigazolványomat. - Azt miért? - Kedveském, volt, már aki nem jött vissza, és nála volt a pénzem. Viszont egy ilyet sokba kerül pótolni. - Zokszó nélkül odaadom. Elvégre nem ismerjük egymást, kell neki valami zálog. Valami, ami kell annak, aki esetleg átverné. - A fizetséged ezért úgy két dollár lesz. - Rendben, körülbelül egy óra múlva itt leszek. - Elindulok, kezemben a listával és a tárcával. Két dollár! Egy kis vásárlásért! Befordulok a sarkon és belépek az áruházba. Végigolvasom a listát: - Majonéz, keksz, virsli, zsemle, barack, babkonzerv… Nagy nehezen összeszedek mindent, (ami korántsem egyszerű, mert ez az áruház óriási!) és a pénztárhoz igyekszek. Te Jó Ég! Legalább ötvenen állnak előttem! És az összes kosár és kocsi roskadozik! 13.35 Most loholok föl a harmadikra. Izzadva és lihegve csengetek be. - Sajnálom, rengetegen voltak és… - kezdek magyarázkodni. - Semmi baj, de nézzük a minőséget! Minden megvolt, épen és egészben. Odaadtam a blokkot és a visszajárót is. Hamarosan megkapom a két dolcsimat, és robogok haza. - Emily! - Fogad Anya, amit belépek. - Tessék? - Két és fél órája mentél el! - Igen, de nagyon sokan voltak a boltban, mert bevásárlást kaptam feladatul… Anya végül elbocsát és bevánszorgok a vackomba. Beledobom a perselymalacomba a két nyamvadt dollárom és (azt hiszem, meggárgyultam) beszélgetni kezdek vele. - Szia, te nagy röfike! Tudom, éhes vagy, de Én, megtöltelek… PLS KOMIKAT! | |
| herrina (12812) 11.11.08 17:59:01 | ||
|
Fjord: Nagyon jó lett :O :O :O :O | |
| herrina (12812) 11.11.08 18:05:30 | ||
|
rekaianett: a tied is :) | |
| thestral27 (21282) 11.11.08 18:31:41 | ||
|
rekianett: megint csak szuper!:)kíváncsi leszek hogy sikerül-e neki:)
én még egyetlen egy kommit sem kaptam a legújabb fejezetre az Egx vérfarkas naplójából,de beteszem még 1x,hátha.. | |
| thestral27 (21282) 11.11.08 18:34:36 | ||
|
7. fejezet Liz Megint ugyan úgy feküdtünk. A lábam az ő lábain, fejem a mellkasán, keze a hátamon. Erősen magamhoz szorítottam, de persze csak annyira hogy ne fájjon neki. Mélyet szippantotta a levegőből. Fejem feljebb fordítottam. Így pont láttam Fred arcát. A fiú oda hajolt hozzám és lágyan megcsókolt. A testem már úgy kicsavarodott, hogy kénytelen voltam Fredre úgymond „ráfeküdni”. Ahogy elnéztem nem zavarta. Amikor elhajoltunk egymástól szótlanul néztük a másikat. - Őőő… Fred… - kezdtem kicsit elpirulva. – Ugye nem baj hogy így… huh… Tudod, mire gondolok, ugye? - Persze, és nyugodtan maradhatsz így. – mondta és végig simított az arcomon. Furcsa volt. Nem is az, hogy megsimogatott. Hanem ez a póz… Rajta fekszem… Érdekes, de így annyira, de annyira közel kerültem hozzá hogy az mámorító! Körülbelül fél óra múlva megint kopogtattak. Pont indultam volna, hogy megnézzem ki az de Fred megragadta a karom. - Ne menj! Majd elmegy, ha nem olyan fontos neki. – rám mosolygott. Visszafeküdtem, de a kopogtató személy nem adta fel. - Ez csak az idegeimre megy! Megyek és elküldöm. – mondtam és mielőtt Fred visszatarthatott volna kiugrottam az ágyból. Oda siettem az ajtóhoz és résnyire kinyitottam, hogy meglessem ki az. Nem volt ismerős. Szintén lány volt ő is. Kicsivel magasabb, mint én, barna hosszú haja az arcába lógott. Fekete kabátja a bokájáig ért. Bakancsa szintén fekete, pár ezüst szegeccsel. Kitártam teljesen az ajtót hogy köszönjek az idegennek. - Beatrix gyere gyorsan! – megragadta a csuklóm és elkezdett rohanni velem az erdő felé. Maga mögött gyorsan becsapta az ajtónkat. Rohant, mint akit üldöznek. Percenként hátra tekintett. Amikor már jóval beljebb voltunk az erdőben megállt. - Ki vagy te? – lihegtem. - Mindent elmesélek, ha találtam egy biztonságos helyet. Most viszont szólj a barátodnak, hogy zárja be az ajtót és mond meg neki hogy semmi bajod. Hidd el nem foglak bántani! – rám mosolygott. - Oké. – tudtam, hogy csak úgy üzenhetek neki, ha farkas leszek tehát egy gyors mozdulattal már a hófehér farkas képében álltam ott. Tudat alatt szóltam Frednek és elmondtam neki mindent. Szerencsére meghallotta, amit mondtam így nem kellett miatta aggódnom. Visszaváltoztam emberré. Amint ezt meglátta a titokzatos idegen megragadta a csuklóm és megint rohanni kezdett velem. Amikor kiértünk az erdőből Dél felé kanyarodott és egy eléggé régi romos házba vitt be. Leült egy por lepte fotelra. Én inkább egy régi konyhaszéket választottam ülőhelynek. - Na tehát engem Elizabeth Villington-nak hívnak, de nyugodtan szólíts csak Liz-nek. Én nem a ti fajtátokba tartozom. Gondolod, tudom, hogy mire mondom ezt. - Igen-igen, persze. - Na tehát az én fajom olyan hogy csak Teliholdkor változik farkassá. De olyankor kegyetlenül gyilkolunk. Képesek vagyunk másik fajból is táplálkozni. Ezzel csak arra akarom felhívni a figyelmedet, hogy a mi fajunkban 3 farkas eldöntötte, hogy téged és Fredet megöl. Csak figyelmeztetni akartalak. Én megesküdtem, hogy sosem bántok másik fajból valót. – rám mosolygott megint. - Oké… De őőő… Olyan nincs, hogy egyik fajból a másikba átkerülj? - De van. Csak ó istenem az mennyi fájdalommal jár! Vagy egy hónapig ájultan fekszik az illető. Mondjuk, én nagyon szívesen átkerülnék a ti fajotokba. – vágyakozóan rám tekintett. Sejtettem, hogy mit szeretne, de nekem fogalmam sincs arról, hogy ez hogy is működik. - Én őőő… Nem tudom, hogy hogy lehet. - Egyszerű. Csak átváltozol farkassá és beleharapsz az alkaromba. Kérlek! – esdeklően rám nézett. – Nem akarok ebbe a fajba tartozni, mert szörnyű! Amikor farkasok leszünk, elvesztjük az eszünket és nem tudunk parancsolni neki. Csak gyilkolunk! Nem akarok egy gyilkoló gép lenni! – szomorúan sóhajtott egyet. Semmit sem szóltam csak farkassá változtam és már haraptam is. Az alkarján hatalmas seb lett. Mielőtt elöntött volna a vágy, hogy teljesen megöljem visszaváltoztam. Liz már ájultan feküdt. Kabátja kapucniját a fejére húztam és úgy felemeltem. Hazáig rohantam vele. Bekopogtattam a házunk ajtaján. Fred pár perc múlva már nyitotta is ki. Én beloholtam a nappaliba hogy lefektessem Liz-t az egyik fotelra. - Szia, Bea! – köszönt Fred és belépkedett a nappaliba. - Szia Fred. Bocsi az eltűnésért, de döntésem sem volt. Most viszont itt vagyok Lizzel együtt. - Értem. De mi történt vele? - Elmesélem, csak feküdjünk le, mert pihenned kell. De Liz egy hónapig marad, ha nem gond… folyt.köv.új hozzászólásba. | |
| thestral27 (21282) 11.11.08 18:35:26 | ||
|
...
- Nem, dehogy. – mondta és már indultunk is a szobájába. Amikor lefeküdtünk mindent elmeséltem neki. Minden egyes mondatot elmondtam. – Tehát meg… Meg akarnak minket ölni? - Azt hiszem igen. De Liz azt mondta, hogy ha a házban maradunk bezárkózva, úgy mintha itt sem lennénk, akkor elkerülnek minket. De szerintem okosabb lenne addig valahova máshova menni… - De édesem, hova? - Van egy ötletem! Mi lenne ha Erlinahoz bérelnénk arra a pár napra egy-egy helyet? - Nem az nem jó. Ott könnyen megtalálnak minket. Mit szólnál, ha elutaznánk? - Nem, sajnálom. Nem szeretem a hosszú utakat. – sóhajtottam egyet majd, mint egy villámcsapás olyan gyorsan villant be az agyamba a legmegfelelőbb búvóhely. – Fred megvan! Az én házam! Oda sohasem jönnének az biztos! - Okos gondolat. – mondta Fred és hátrébb húzódott az ágyon. – De nem léphetünk ki a házból, mert fogalmunk sincs róla hogy kik az ellenségeink. - Igaz… Akkor itt maradunk bezárkózva, halottat játszva. – mondtam és a fejemet Fred mellkasára hajtottam. Ahogy így feküdtünk csak úgy repült az idő. Szemeim egyre nehezebben nyíltak fel, majd szépen, lassan álomba szenderültem. Reggel elnyúzottan keltem fel. Még csak épphogy kelt fel a nap mikor én már felébredtem. Első dolgom volt, hogy letusoljak. Majd megcsináltam a többit is. Mire mindennel végeztem fél 7 volt. Kezembe ragadtam a naplóm és az előző nap eseményeit bele írtam. Majd visszafeküdtem az ágyba. Óvatosan, persze, hogy Fred fel ne keljen. 7 óra 30-kor kopogtattak. Azt hittem szétvet az ideg. Kiugrottam az ágyból és egy heves mozdulattal ajtót nyitottam. Hát ki más állt volna ott: a szomszéd lány. Arcán hatalmas mosoly ült. Az én arcomra meg kiült a harag. Lenéző tekintettel rá néztem. - Mit akarsz? – kérdeztem nem leplezve mérgemet. Sajna nem sikerült letörölnöm a vigyort az arcáról. - Gondoltam szólok, hogy neked iskolába kell járnod… - a „kell” szót szörnyen kihangsúlyozta. Magába a hangjától frászt kapok, de ezzel a kihangsúlyozással csak növelte a mérgemet. - Te nem parancsolgathatsz nekem! Nem is ismerlek szinte! Hogy… hogy képzeled, hogy te ide jössz és megmondod nekem, hogy mit tegyek?! – vágtam vissza ingerülten. – Frednek az ápolásomra van szüksége. Nem fogom ilyen állapotban itthon hagyni! De különben is… - kérdőn rámeredtem. A szemem megakadt a vörös bőr mini szoknyáján. Aztán jobban szemügyre vettem a fölötte feszülő toppját is. Az is szintén bőr volt. Csak kék. Tegnap még egy deszkapadra hasonlított jobban, mint egy nőre. – fürkészni kezdtem a domborulatait is. – Tuti mű! Erre fogadni merek! – gondoltam lenézően és a lábait is megvizsgálgattam. Fekete térdig érő csizmája, és a magas sarka szörnyen nézett ki. – Te így akarsz iskolába menni??? – kérdeztem meglepődve. - Ellenedre van?! Gondoltam jó benyomást teszek a többiekre… - mondta és a vállam fölött betekintett a házba. Páros lábbal fogják kirúgni a teremből! – nevettem el magamat, persze csak magamban. - Akarsz, még valamit vagy végre eltipegnél innen a csizmácskáidban? – gonosz, ironikus hangom megijeszthette, mert felhúzta az orrát, majd sarkon fordult és elindult. - Még meglakolsz! Még meglakolsz! – kiabálta, amikor elismételte a mondatot. Elnevettem magam és becsuktam az ajtót. A szobámban ültem és rajzolgattam mikor meghallottam Fred álmos ásítását. Felpattantam a székemről és átsétáltam a másik szobába. Leültem az ágy szélére és néztem, ahogy Fred kinyitja a szemét. - Jó reggelt! – szinte énekeltem neki és oda feküdtem mellé. Kicsit fáztam, ezért jó közel húzódtam Fredhez. Ő egy puszit nyomott az arcomra. - Neked is jó reggelt. – elmosolyodott és átkarolt. - Jobban van a hátad? - Persze. Ó, igen ezt nem említettem… a vérfarkasoknak hamarabb begyógyul a sebük, mint az embereknek. Ha gondolod, már leveheted a kötést. – mondta és már le is kapta a pólóját. Óvatosan megfogtam a kötés végét és elkezdtem nagyon lassan letekerni. Mire az egészet leszedtem a seb hűlt helyét, sem láttam. - Aszta! Már meggyógyult! Akkor holnap mehetünk suliba is! – mosolyodtam el. - Mondtam… - válaszolta és megvonta a vállát. – Csak úgy gondoltam, hogy nem fárasztalak ezzel már a seb megszerzése után… - mosolyodott el. Szélesen elmosolyodtam és amennyire erősen, csak tudtam magamhoz öleltem. Fred válla fölött rápillantottam az órára. 13: 29. Ideje ebédelni valamit… - gondoltam és addig enyhítettem az ölelésem, hogy végül elengedtem. folyt.köv.másik hozzászólásban.xD | |
| thestral27 (21282) 11.11.08 18:37:04 | ||
|
...
- Ebédelünk valamit? – kérdeztem. Válaszra nem várva már fel is álltam és kiindultam a konyhába, a nappalin keresztül. Ahogy mentem láttam Lizt ahogy még ájultan, fekszik. Kicsit furcsálltam hogy ennyire lassan veszi a levegőt, de aztán gondoltam ez is valami „mellékhatás” lehet. Közben meghallottam a hátam mögött Fred lépteit is így tovább mentem az eredeti célomhoz. Beléptem a konyhába és egyből a hűtőt nyitottam ki valami étel után kutatva. - Fred… - néztem az éppen belépő fiúra és már vettem is a mély levegőt… - Hova a jó szent égbe tűnt az összes kaja a hűtőből?! – fortyantam fel, mint egy időzített bomba. Éreztem, ahogy vörösödik a fejem dühömben (ami csak akkor van, ha éhes és mérges vagyok egyszerre). - Nem én voltam, esküszöm! – mondta meglepett hangon. Egy méricskélő pillantást vetettem rá majd bólintottam. - De akkor hova lett a sok kaja? – kérdeztem és bementem a spájzba is, hátha ott van valami. – Semmi… - mondtam és lemondóan sóhajtottam egyet. Fred elgondolkodva rám nézett majd csillogó szemekkel megszólalt. - Menjünk vadászni! Talán ma még nem vár ránk kint az ellenség. Egy próbát megér. – és már ment is a teraszajtóhoz. Kattant egyet a kilincs mire Fred már át is változott. Követtem a példáját és utána rohantam a park felé… Kommikat! (bocsi a hosszúságáért..XD) | |
| pony56club (16581) 11.11.08 19:21:46 | ||
|
Mindenkié nagyon jó lett!:)
Blacky...(ha még szólíthatlak így...)én már naagyon várom!Én néztem az animét^^japánul-magyar feliratosan-és magyar szinkronnal is^^már nagyon várom a tűznyelőket is...*-* | |
(aktuális oldal: [ 18 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
