 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Póniló15 (15108) 12.01.15 20:50:57 | ||
|
Készült Frank E. Peretti Ez élet sötétsége című Best Seller-e nyomán 14. Fejezet Mezítláb - Az Ashton‘s Child általános iskola itt van a közelünkben. Már régen beirattunk oda apáddal, és hétfőtől oda fogsz járni. - A nő hangja kemény volt, ellentmondást nem tűrő. - De hát minek? Még három hét, és vége az iskolának! Itt a nyáriszünet! Azonban anyja kiment, és nem válaszolt. Elmondta, amit akart, és ez nem választási lehetőség volt vagy ötlet, hanem egy kijelentés. Hétfőn iskolába mész. Fél nyolcat ütött az óra. A Nap már az ég legalján járt, és a sötét éjszaka lassan átvette a helyét. A lány felállt, és az ablakhoz sétált. Elnézett a távolba. Látta a templom tetejét, és a fimonan kivilágított tornyot is, a zöldellő fenyőkkel körülvett dombon. Atán feltekintett az égre. Chimon ott állt közvetlenül mellette: kardja lapjával hozzárét a lány lábához, másik keze két ujja pedig a szemén volt. A démonok sipákolva húzódtak minél távolabb az angyaltól. - Menj el oda! - Suttogta Chimon a lány fogvatartott szellemének. - Szükséged van rá. Találkozz vele! Én a helyedben megkérném azt a Valakit, hogy segítsen nekem. Alexa azonnal megpördült, s az ajtóhoz rohant. Lenyomta a kilincset, aztán tovább szaladt. Le a lépcsőn, és ki a kertbe. Szerencsére nem találkozott a szüleivel. Tíz perc múlva nyolc óra lesz. De ő csak rohant. Az ég már bestötétedett, s hamuszürke felhők bármelyik pillanatban elkezdhették volna ontani magukból az esőt. A lány teljesen mezítláb volt, és azt sem tudta, hogy hová lép. De szelleme űzte, hajtotta őt. Lelke égett a szomjúságtól, és meg akarta találni azt a Valakit, aki segíthet rajta. Nagyjából emlékezett az útvonalra, amin kora délután hajtottak keresztül. Szobája ablakából pedig látta azt az erdőt, ami mellett most éppen rohant. Chimon finoman oldalba lökte, mire a lány letért a járdáról, és beszaladt a fák közé. Az örökzöld tűleveleűek sötét árnyként magasodtak fölé. Kezeit maga elé tartotta hogy az ágak ne csapjanak az arcába, s csak a saját zihálását, meg a lépteit alatt ropogó leveleket hallotta. Tüdeje égett, és a talpa is fájt, de futott tovább. Nem is olyan sokára kint termett az erdőből, és nem messze látta a templom tetejét. Lassan odaért, felrohant a lépcsőn, majd lenyomta a kilincset. Úgy érezte magát, mint egy megfáradt utazó. Egy réges régen üldözött, fogvatartott rab, aki most talán hazatalált. De hát, mi ez? Nem rég még annyira idegennek tartotta ezt a helyet... most azonban mindenképp ide akar jönni...? Nem ért rá ilyenekkel foglalkozni, és a közel tíz perces futás után túl fáradt is volt hozzá. Pontosan este nyolc óra. Belökte a hatalmas, barnára mázolt fa ajtót, majd végigrohant a padok sora között. Lábai végül felmondták a szolgálatot: remegve terült el a hideg márványon. Szemeiből ömleni kezdtek a könnyek. Teste rángatózott, és rázkódott a sírástól. Minden erejét és lélekjelenlétét összeszedve feltolta magát, és megtámaszkodott remegő kezein. Chimon és Scion kétoldalról támasztotta Alexa vállait. Szárnyaikat oltalmazóan kiterjesztették, s az egész terem fényességbe burkolózott. A halványsárgára meszelt falak visszaverték a ragyogást, amit a folyosón álló angyalok bocsátottak ki magukból. Tudták jól, hogy nemsokára itt lesz a Megváltó. Itt lesz, hogy magához ölelje ezt az elesett lelket, és hogy drága vérével elmossa a bűneit. Ő kész volt segíteni. Csak a lány kiáltására várt. | |
| Sennala (35031) 12.01.15 21:04:55 | ||
|
Nah...Akkor itt az utolsó előtti rész.Ha rövid akkor előre is bocsi :/.
14.rész: Falak közt Ha az ember be van zárva hamar kiszabadul …A vámpíroknak ez örökkévalóságnak tűnik… Hiroe és Eiki hosszú ideig ölelték egymást,amikor megjelent Shinji előttük. -Ugye nem gondolod,hogy ezt hagyom?-lépett ki a sötétből. -Shinji hagyd!-állt Eiki elé a lány és karjait széttárta,hogy bármi áron megvédje a fiút. -Hiroe!-billentette oldalra a fejét és közelebb lépett a lányhoz. -Maradj ott!-mondta figyelmeztetően a lány és hangját egy kicsit megemelte. Shinji megállt és fejében kavarogtak a gondolatok. Kezdett rájönni,hogy nem tudja visszaszerezni a lányt,ezért hátralépett. -Rendben!-hunyta le szemét és mosolygott. Ez a mosoly nem éppen a kedves kategóriába tartozott,inkább a sunyi kategóriába és Hiroe ezt rögtön észrevette. Shinji megfordult és elsétált. * -Otoya!!!-kiáltott a szobában egy női hang. -Chisaki! Ne legyél már ilyen!-futott a szobában,mert a lány üldözte őt. -Még hogy ne legyek ilyen?! Amikor megbabrálod a hajszárítómat és nekem meg leég a hajam?-kiáltozott Chisaki és végre elérte a fiú haját.-Most meg vagy!-a lány zöld szemében,mintha tűz gyulladt volna. -Chisaki…-köszörülte meg a torkát.-Lángol a szemed!-mondta Kisuke. -Tudom!-Chisaki hangja rettenetesen mély volt és ijesztő. -Csak szóltam!-Kisuke rémülten hátrálni kezdett és megkereste az ajtót,ami kinyílt. -Á…Shinji!-sóhajtott Otoya. -Shinji úrfi!-köszönt Chisaki és elengedte a fiú haját,aki a földre rogyott. -Lenne egy feladatom számotokra.-vigyorgott Shinji. * -Köszönöm!-állt fel Eiki és Hiroe-ra nézett. -Nincs mit!-mosolygott a lány. A fiú közelebb lépett hozzá. Pár centi választotta el őket egymástól. -Kawate Eiki!-lépett elő a sötétből Hana.-Parancsot kaptunk téged illetően! Kérlek fáradj velünk!-a lány mögött megjelent még négy személy,akik Eiki felé sétáltak,hogy elvigyék. -Mégis…-Hiroe meglepve pillantott Eikire. A fiút megfogták és elvitték az épületbe. Áthaladtak a még mindig iszonyat hosszú folyosón és lementek az alagsorba. -Hova megyünk?-kérdezte kíváncsian Eiki és a mellette sétáló fiúra nézett. -Majd meglátod!-vigyorgott Otoya. Hamar leértek. Ben kinyitott egy ajtót és betessékelte Eikit,aki kicsit makacskodott. -Én oda be nem megyek!-ellenkezett a fiú majd gyorsan betolták az üres és kihalt szobába. A szoba tele volt pókhálóval és különféle rágcsálókkal,bogarakkal. -Jó étvágyat!-csapták be mögötte az ajtót. Eiki dörömbölt az ajtón,de senki se hallotta. Megpróbálta kirúgni az ajtót,de az kívülről el volt reteszelve. | |
| BlackRosy (7932) 12.01.15 21:16:58 | ||
|
Sennala ne legyen már az utcsó ellőtti :// rossz belegondolni :(
De am jó rész lett ez is és kicsit télleg rövid | |
| lovasíjjász (41190) 12.01.16 12:18:01 | ||
|
Sennala: Visszaolvastam az előzőt is ^^ Közben rájöttem mi tetszik annyira ebben a story-ban. A leírások. Annyira jól leírod a történetet, hogy, mint egy film, lejátszódik a fejemben.
Póniló: Ez rád is vonatkozik! Valamint ez is: I.M.Á.D.O.M.! Nagyon tetszik! | |
| Sennala (35031) 12.01.16 14:35:12 | ||
|
Köszi mindenkinek és gota ne csüggedj mert lesz 2.évad,ami 24 részes lesz,ha minden jól egy ^^ | |
| STLPetra (31825) 12.01.16 14:43:48 | ||
|
Sennala! Ismét hoztad a formád! Jó lett! | |
| Sennala (35031) 12.01.16 14:59:00 | ||
|
Köszi Petya xD | |
| Fanday99 (50302) 12.01.16 15:01:19 | ||
|
Sennala: nagyon jó:)
nemsokára én is hozok valamennyit | |
| Fanday99 (50302) 12.01.16 15:39:07 | ||
|
Az elválaszthatatlanok
2. fejezet Yuky igencsak küzdött, hogy el ne kezdjen sírni, ami ebben az esetben elég nehéz volt, mert ő is egy ember még ha nem is látszik annak. Átsiklott a falakon és körülnézett, hogy van-e valaki abban a teremben, ahova érkezett. A szíve úgy vert, akárcsak egy marokba fogott verébnek. Szerencsére nem volt senki, így megkönnyebbülten fellélegzett és kiugrott az ablakon. Meg sem állt Tokióig. Ha figyelünk, láthatjuk, hogy a lány futás közben kissé húzza a bal lábát, bár ez nem nagyon akadályozza meg a futásban. Ez tulajdonképpen azért van, mert a japán-démon harc során szilánkosra törte a bokáját. Amint felhőkarcolókat vett észre a távolban, lelassított majd megállt. Végre otthon, gondolta. Agya lázasan dolgozott. El akarta vinni valahová Agurit, olyan helyre, ahova nem mehetnek utánuk. Bárhova, csak el. Ezek után még gyorsabban futott. Hamarosan megérkezett úti céljához, egy felhőkarcolóhoz, de csak akkor jött rá, amikor kis híján nekiment. Belépett ezután pedig a lifthez sétált, ahol némiképp megnyugodott. A hetvenedik emeleten megállt a lift, Yuky pedig elvigyorodott, bár azt sem tudta, miért. Elővett a zsebéből egy kulcsot és benyitott a százhuszonkettes lakosztályba. Az első pillantása a sárga falakon lévő órára esett. Te jó ég, gondolta, fél három. Először az ikrek birodalmát nézte meg, és rögvest elmosolyodott. A szépen sorba állított ágyakon aludt édesdeden a három felemás iker. Barna hajuk ráborult az apró párnára. Jó, nem az összes barna, mert a köztük lévő legidősebbnek szőkésbarna, de ez mindegy. A lány lábujjhegyen lépdelt ki, vigyázott arra, hogy nehogy zajt csapjon, mert senkit nem akart fölkelteni hajnalok hajnalán, és halkan benyitott az ő és Aguri szobájába. A fehér falak, fekete és fehér bútorok gyönyörű összhangja elegáns megjelenést nyújtott a szobának. A lány óvatosan hozzáért a fiú kezére. - Meg fogsz ölni, de ezt érted teszem.- mondta, ezzel elteleportált a fiúval együtt. Később persze vissza kellett mennie az ikrekért is. Magyarországon tél volt. A letaposott hó jegesen fénylett, a fák jégbe voltak fagyva.Az ország gyönyörű volt, csak az a jeges szél ne lett volna. Tulajdonképpen a Bakonyban járunk, Cseszneken. Yuky régebbi látogatásaiból kifolyólag imádta ezt a helyet, már akart is itt venni egy házat, hát most megtette, rögtön be is rendezkedett, természetesen varázslat segítségével. Amikor Aguri felébredt, nem tudta hol van, de aztán meglátta barátnőjét, és rögtön megszidta. - Igen, kicsim, mondhatod, hol a francban vagyunk? - Magyar földön- felelt a lány a legnagyobb nyugalomban.- Védekezésképpen, mert tegnap este hallgatóztam a démonvárban, és nem tetszett, amit hallottam. - Jó, és az a megoldás, hogy elviszel a hazánktól távolra, az Isten háta mögé? - Igen, mert ide nem találnak utánad. - De kik? - Kik, hát kik. A te fajtádból való rondaságok. Meg akarnak ölni, ezért hoztalak el. - Jó. Akkor már csak egy magyartanárt kell találnunk, és le van a gond. - Én tudok egyet. Itt áll előtted. - Ahán. Szuper. Szerinted ezt el is hiszem? Erre a lány elkezdett magyarul hablatyolni a fiúnak, aki persze nem értett belőle egy mukkot sem. - Most már elhiszed? - Muszáj lesz. Amúgy miért kellett elhoznod? Szerinted nem tudom megvédeni magam? - Öregem! Ha kikaptál egy lánytól, akkor ezer férfi ellen mennyi esélyed van? - Kicsim. Még ha most nem is egyszer forgatnak tüzes vasat a fejemben, akkor is meg tudom védeni magam. - Megígéred?- ezzel Yuky Aguri nyakába borult. - Hát persze. Kicsit beszélgettek így összeölelkezve, majd egy idegen hangot hallottak a hátuk mögül. - Érzelgős vénemberek! Természetesen a szemtelen Fatime volt. A szénfekete hajú lány megperdült és elvigyorodott. - Most jöttél rá? Egyébként néhány apróságot megtárgyaltunk mi, érzelgős vénemberek. Például azt, hogy elég idősek vagyunk már a házassághoz, és hogy itt maradunk Cseszneken. Addigra már mind a három iker ott vigyorgott, de ez a kijelentés megrendítette őket. - Na, és milyen esküvőt akartok?- kérdezte Fatime. - Legyen régimódi, utána pedig modern.- felelte az ifjú pár. - Meglesz- vigyorgott mindhárom lány- A várban jó lesz? Az ikrek meg sem várva a feleletet, elviharzottak, a két ifjú pedig vigyorogva nézett össze. hááááááááááááátt..... | |
| BlackRosy (7932) 12.01.16 16:29:46 | ||
|
Sennala ez jó hír ^^ már nagyon várom | |
| Sennala (35031) 12.01.16 17:59:33 | ||
|
Köhöm...Lehet rossz hírekkel jövök,de segítene kell anyumnak a munkájában. Ma úgy látszik nem tudok hozni részt. Holnapra esetleg,de nem biztos,mert el kell mennem. :/ | |
| pony56club (16581) 12.01.16 18:05:42 | ||
|
Sennala:kár..:(pedig nagyon vártam már a kövi részt:)ja,és nagyon jó lett!folytasd!
Fanday:ez nagyon jó!folytasd hamar!:) Köszi a komit Sennala^^ | |
| pony56club (16581) 12.01.16 18:06:23 | ||
|
Jaj,téged meg majdnem kihagytalak:
Póniló:nagyon,de nagyon jó!folytasd!;D | |
| Sennala (35031) 12.01.16 21:12:49 | ||
|
Köszi pony,Fanday ^^ | |
| Sennala (35031) 12.01.16 22:02:05 | ||
|
Még gyorsan összedobtam ^^. Muszáj volt írnom,mert nem bírom ki egy nap,hogy nem írok xD. Holnap megcsinálom a 2.évad borítóját,ha benn vagytok. 5 komi kéne arra,hogy elkezdjem a 2.évadot. ^^“
15.rész(VÉGE):Elvesztett barát Bárki egy szemrebbenés nélkül az arcunkba tud hazudni,de az egyszer kiderül…A vámpírok hazugságaikat a leg elhihetőbb módszerrel mesélik el és tesznek arról,hogy semmi se derüljön ki róla… * Kora reggel volt. A Nap teteje éppen hogy felbukkant a fák közt és halvány színekbe öltöztette a tájat. A diákok lassan ébredezni kezdtek és elindultak a tantermek felé. -Hiroe történt valami?-futott Ruriko barátnője mellé,aki elgondolkozva állt a folyosó közepén. –Hiroe…-nézett aggódó szemekkel barátnőjére. -Semmi különös csak fáradt vagyok!-erőltetett egy mosolyt arcára,majd besétált Rurikoval a terembe. * Az alagsor ijesztő dübörgésektől visszhangzott,de ezt nem hallotta senki,mert a lépcsőt egy vastag ajtó zárta el. Egy vasból készült hangszigetelt ajtó mozgott az alagsor végén lévő folyosónál. Hirtelen megszűnt a dobogás és egy tompa csoszogás féleség hallatszott a szobából. -Reménytelen…-Eiki rogyott össze a szoba egyik sarkában és remegő kézzel tartotta meg magát. Úgy látszott végleg feladta a harcot az erős és mozdulatlan ajtóval szembe. A fiú előtt egy patkány futott el. Eiki-t nem érdekelte a nagy testű rágcsáló. Kezdett minden ereje elfogyni és az ajtóval szembeni küzdelem eléggé lefárasztotta. * -Kishi kisasszony!!!-ordított Kurosaki tanár úr Hiroe-ra. A lány az asztal alatt ült és a külvilágot kivonva gondolkozott. -Kurosaki tanár úr!-szólt Ruriko kicsit lámpalázasan.-Tudja! Hiroe nagyon fáradt és igazából nem tudja,hogy valójában ki is ő!-vigyorgott. -Szerintem csak szerelmes!-sóhajtott Hana a szomszédos padsorban. -Te beszélsz?-Hiroe megszólalt,majd Hana felé fordította fejét és közömbös tekintettel nézte. -Én!-mondta büszkén és hosszú fürtjeit babrálta. -Érdekes!-forgatta a szemét Hiroe,majd felült a székére. -Na végre!-sóhajtott Kurosaki tanár úr,de ebben a pillanatban megszólalt a csengő.-Ez nem lehet igaz!-kiáltott mérgében a tanár,amire az éppen pakoló tanulók felfigyeltek. -Tanár úr! Nem kéne ennyit idegeskednie!-vigyorgott Otoya és megveregette a férfi vállát. -Barátkozunk,barátkozunk?!-Kisuke állt meg Otoya mellett. -Most miért ne?-indultak el,majd kisétáltak a teremből. -Csak nehogy vérben ázva találjanak rá!-röhögött az alacsony fiú. -Na? Ki lesz mára a vacsorátok?-kérdezte közmbösen Hiroe,mikor a fiúk mellé ért. -Majd te,ha nem fogod be a szád!-mondta idegesen Otoya és neki ugrott a lánynak,vagyis csak neki ugrott volna,mert Chisaki visszarántotta. -Csak ne járjon el a szád minket illetően!-nézte zöldszemével Hiroe-t. -Nem probléma,ha megmondjátok hova vittétek Eiki-t!-Hiroe határozott hangja Kisuke fülébe jutott el először. -Hogy hol van? Kicsit beszéltünk a fejével és ő mindent elmondott,ami téged érint! Elment a Kollégiumból és nem is jön vissza.-vigyorgott az orra alatt. -Szerintem hazudsz!-vágta rá Hiroe. -Nem Hiroe.-Shinji hangja a lány mögött hallatszott.-Kawate magától lépett ki a Kollégiumból.-magyarázta a fiú. -Nem hiszem.-kulcsolta össze karjait a mellén. -Pedig ez az igazság!-nézte a karba tett kezekkel álló lányt. Hiroe kezdett elbizonytalanodni,ezért elrohant a fiú szobájához. Kopogtatott,de semmi válasz. Benyitott a szobába,ami különös módon nem volt zárva. A szoba üres volt és Eiki bőröndje sehol. Hiroe az ágy melletti éjjeliszekrényhez rohant és kihúzta a fiókokat. Sehol semmi csak a Kollégium ajándékai. -Eiki…-suttogta,majd a szekrényhez lépett. Remegő kézzel nyitotta ki a fából készült ajtót. Halk nyekergéssel nyitódott ki a szekrény ajtaja. -Akkor igaz…Tényleg elment…-bámulta csüggedt arccal az üres szekrényt. | |
(aktuális oldal: [ 180 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [177] [178] [179] [180] [181] [182] [183] [184] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
