 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 12.01.31 18:36:55 | ||
|
Sennala: Köszi.:D Csak azért írtam magyarul,hogy aki nem érti az angolt.:D De amúgy igen,az angol sokkal jobb.:P | |
| Fanday99 (50302) 12.01.31 18:42:54 | ||
|
Sennala: oké:)
Mivel a két komi megvan, nem tudom mikor, de elkezdem:) | |
| lovasíjjász (41190) 12.01.31 19:02:48 | ||
|
Sennala: Köszi! Egyébként lehet, hogy én tévedek, de mi úgy tanultuk -és könyvekben is így láttam- hogy a párbeszébek reakciói után nem kell pont, hanem a mondat után új sorba kell írni. ^-^ Egyébként szerintem jó, hogy ien hosszú komikat írsz. Ezek az igazi építő kritikák, amikből tanul az ember.(Nathy is ijeneket szokott írni)
Fanday: Kezdd el *-* Zsebi: Jó lessz, csak figyelj a szóismétlésekre!;) | |
| Zsebi (4537) 12.01.31 19:04:26 | ||
|
Köszi♥ | |
| Sennala (35031) 12.01.31 19:05:11 | ||
|
lovasíjjász:ok. Én máshogy láttam más könyvekben. :) Nem baj. | |
| lovasíjjász (41190) 12.01.31 19:08:43 | ||
|
Akkor biztos neked van igazad.=) Ezentól figyelek erre is ;) | |
| Zsebi (4537) 12.01.31 19:10:01 | ||
|
Sennala: köszi♥ | |
| Sennala (35031) 12.01.31 19:24:51 | ||
|
nincs mit zsebi :D
lovasíjjász:attól még lehet,hogy nekd van igazad. ^^ | |
| Victory (24965) 12.01.31 20:14:33 | ||
|
Sziasztok!
Hát nem igazán kaptam választ, így nem tudom mi tévő legyek.De mégis próbálkozom, szóval itt van néhány részlet a Waya-egy elfeledett lény c. történetemből. Farkassá lett élet “Az 1800-as évek közepén jártam, akkor változott meg minden. Az volt életem legrosszabb és egyben legjobb napja. Már rég benne jártunk az estében, a vendégek is megérkeztek. Aznap táncestet rendezett a családom az én érdekemben. De én tudtam mit akarnak, átláttam az álcán bármennyire is tagadták. Kiszemeltek a számomra egy nemes fiát, a legnagyobb bánatomra. Pedig én már valaki mást szerettem, igaz ő nem tartozott a mi rétegünkhöz, de mégis volt benne valami ami megfogott. Éjféltájt – amikor már mindenkivel táncoltam, akivel kötelességem volt – végre kiszökhettem a bálteremből. Óvatosan néztem körbe mielőtt futásnak eredtem. Már ha azt futásnak lehetett nevezni amit műveltem hosszú kék szoknyámban, alig kapva levegőt a fűzőm szorításától. De kitartóan mentem tovább amíg el nem értem az erdő szélét. Ahogy beértem a fák közé elveszetnek éreztem magam, mert a telihold fénye ide már nem ragyoghatott be a fák lombjától. Nyugtalanul néztem körül, aztán megpillantottam őt. Csupán csak egy árny volt a sötétben, de én tudtam, hogy ő az. A fiú előlépett a sötétből, s illedelmesen felkért egy táncra. Én örömmel mentem bele, és nemsokára együtt táncoltunk az erdő zajaira a halvány holdfényben. Varázslatos volt… Az emlékképnek váratlanul vége szakadt, hosszú-hosszú álomból ébredtem. Szemeim hirtelen nyíltak ki, s egy ideig semmit se láttam a félhomályban. Lassan a szemem hozzászokott a gyér fényhez, mely a szobában terjengett. Hol vagyok és mégis mi ez az egész? – kérdeztem magamtól. Amint sikerült kivennem a bútorok alakjait minden nagyon ismerősnek tűnt, mégis olyan idegennek. Óvatosan megmozdítottam a végtagjaimat, amiket furcsamód nem éreztem sajátoménak. Elárasztotta lelkemet a rémület.Csak nem lebénultam?“ Farkasok völgye “A leghátsó padban foglaltam helyet, s onnan szemléltem a diákokat; egyre éhesebben. Az órák lassan teltek, én pedig ez idő alatt a kínok kínját éltem át. Mikor már az utolsó előtti óra végénél jártunk kitartásom végleg elpárolgott. A csöngetés pillanatában kirohantam a lányvécébe, hogy menekülhessek a rémes érzés elől, ami már iszonyatos erővel marcangolt engem. Az ajtó azzal a lendülettel csapódott be mögöttem amellyel én berohantam rajta. Szerencsémre senki sem volt a kis helyiségben rajtam kívül. Az egyik mosdókagylóra támaszkodva fürkésztem magam a tükörben. Na ne! Mégis, hogy nézek ki! A látvány rémes volt. Barna hajam ráomlott hamuszürke arcomra, viszonylag takarva azt. Így senkinek sem tűnhetett fel, hogy mennyire magamon kívül vagyok. Szürke szemem élettelenül csillogott, még a bőrömnél is halványabb színben pompázva. Láthatóan erősen hasonlítottam egy élőhalottra. Ráadást éheztem. Váratlanul kinyílt az ajtó és egy számomra vadidegen lány lépett be rajta. Én azonnal megláttam benne a leendő áldozatot. Az éhség végre győzedelmeskedett fölöttem.“ A magány farkasa “S ezzel átvonultam a konyhába a nappaliból. Előkaptam egy poharat a konyhaszekrényből és megnyitottam a csapot, amiből eleinte nem jött semmi sem. Végül nagyokat hörögve kelletlenül kiköpött valami rozsdás folyadékot, ami egykoron víz lehetett. Undoromban elhúztam a számat és dühösen a konyhapultra csaptam az ártatlan poharat, mely szilánkokra tört a kezemben. Felszisszentem a fájdalomtól, amit a hirtelenjében a tenyerembe hatoló üvegdarabok okoztak. Fájdalmamban káromkodtam egy sort és átkoztam magam meggondolatlanságom miatt. Majd vérző kezemre meredtem. Bár az üvegszilánkok továbbra is benne álltak, vérem máris vészesen csorogni kezdett, és hamarosan az egész kezemet beborította. Hirtelen a szemem sarkából mozgásra lettem figyelmes, Eyolf jelent meg az ajtóban – bizonyára a nagy csörömpölés zaja keltette fel a figyelmét. Gyorsan a hátam mögé rejtettem sérült kezemet és a fiú felé fordultam. Még magamra kényszerítettem egy halvány mosolyt is, mintha minden rendben lenne. Persze nem így volt, de semmi kedvem nem lett volna újra az ő aggodalmaskodását hallgatni.“ Ha valakinek van kedve tovább olvasni a történetet, akkor itt megtalálható: Waya-egy elfeledett lény története Valamint megköszönném,ha véleményezné valaki ezt a pár sort. Hamarosan a 4.kötetből is lesz fent rész, de azt még csak most írom... | |
| thestral27 (21282) 12.01.31 20:35:02 | ||
|
lovas: még mindig imádom.^^ <3 | |
| Póniló15 (15108) 12.01.31 21:02:53 | ||
|
21. Fejezet Ige... Üdvösség - ÜDVÖZÜLT?! - Luciust majdnem szétvetette a düh. Elindult előre, háttal az apró, csupasz bőrű követnek, aki reszketve bámulta a földet. A kapitány minden egyes lépésébe beleremegett a föld. Aztán hirtelen sarkon fordult, és a kicsi démon felé vette az útját. A torkánál fogva felemelte, s míg egyik karjával megtámaszkodott a fában, a másikkal odaszegezte a lényt. Közel hajolt annak torz arcához, s sárga ként pöfögve megszólalt. - Mondd még egyszer... A démon nagyot nyelt. - Üdvözült. Lucius karmai mégjobban összezárultak, és annyira közel hajolt a követ képéhez, hogy orruk összeért. A kapitány haragtól villogó szemei vízszintes vonallá szűkültek. - Még... egyszer. - Lehellte. A karmai közt tartott démon tudta, hogy minden bizonnyal ez lesz az utolsó szava. A kén teljesen körbeölelte őket. - Mondd! - Ü-ü-üdvözült... Luciusnak több sem kellett. Úgy megszorította a démon nyakát miközben egyre jobban remegett a kitörni készülő méregtől, hogy az egy pillanatra azt hitte, a torka mindjárt szétroppan, és feje egyszerűen elválik a testétől. De az utolsó pillanatban a kapitány a földhoz vágta, mire a lény a torkához kapott, és fulldokolva, nyögdécselve fetrengett. Lucius pedig tomboló oroszlánként odavágtatott a hegy lapos tetejének másik oldalára, majd pofonvágta az egyik őrt. - Üdvözült! - Ordította, aztán megütötte a másikat is. - Üdvözült! Utána ismét a hegy közepére ordította magát, s csapott egyet szárnyaival. Körülbelül egy méternyire emelekedett a földttől, mikor aztán visszaértkezett. Helyzeti energiáját kihasználva akkorát dobbantott, hogy szárnyai kicsapódtak, mintha csak egy hanghullám futott volna végig rajtuk, Lucius pedig begörnyedt, hogy még több levegőt gyűjtsön a kitörtni készülő ordításhoz. - NEEEEEEEE! Tal felegyenesedett, majd csöndre intve a többieket, fülelni kezdett. Arcára hosszú, szarkasztikus mosoly húzódott, majd halkan felkacagott. -Hehehe... Úgy látszik, Lucius megtudta a hírt, hogy Alexa többé nem az övé. - Dicsőség Istennek! - Csapott a levegőbe Guilo, a többiek pedig vigyorogva, a megmentett lélek miatti hálás szívvel követték példáját. A kapitány Scion felé fordult. - Scion, nézd meg gyorsan, hogy Chimonnak nem kell-e segítség. Ha kell, akkor maradj ott. Az angyal bólintott, majd izgalomtól lüktető mellkassal vágott bele a levegőbe. Alexa a földön üldögélt, és hatalmas sóhajtások kíséretében pakolta össze a holmikat, amik a holnapi iskolakezdéshez kellettek. Új füzetek, új tankönyvek... Még mindig nem értette, hogy minek kell iskolába járnia arra a pár hétre. Most már nem érzett neheztelést a szülei felé, de ezt a döntésüket még emésztenie kell egy darabig. - Nézd a jó oldalát... - Motyogta magának, miközben megvonta a vállát - Legalább találsz barátokat. Aztán arcára kellemes mosoly húzódott. A nyitott ablakon keresztül felnézett az égre. Tudta, hogy az ő legjobb Barátja már vele él. Itt van a szívében. De attól még be kell pakolnia, és holnap el kell mennie abba az iskolába... - Túl leszel rajta. - Suttogta, majd határozottan bólintott. A szívére tette a kezét. - Vele sikerülni fog. Chimon is a földön ült, pontosan Alexa előtt, és érdeklődve fürkészte az arcát. Jól állt neki ez a hófehér, Krisztus Vére által megmosott ruha. Az angyal örült, hogy végre lecserélte azt a koszos, fekete holmit. Egy pillanatra felnézett az asztalra, de ez is pont elég volt ahhoz, hogy megtudja, amire szüksége volt. A Biblia ott feküdt az íróasztal szélén, és ezt Chimon ki is használta. Az újonnan megtért emberek legnagyobb szellemi tápláléka az Ige volt, így el kellett érnie, hogy Alexa a lehető legtöbbet forgassa a Bibliát. Chimon kinyújtott keze bűven elérte a könyvet, s egy kicsit megmozdítva azt pont a földre tudta lökni. A Biblia hangosan csattant a parkettán. A lány egy pillanatra hátrahőkölt, aztán egyből a kezébe fogta a könyvet. Kinyitotta valahol a közepén, és beleolvasott. - “Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.“ - Olvasta magában, aztán halkan csak suttogva ,amjd elismételte a versszakot hangosan is. Chimon lehunyt szemekkel élvezte, ahogy az Ige csodája és nyugalma betölti a szobát. Szellemi szemmel nézve, mikor a lány hangosan kimondta a szavakat, hirtelen mintha mindent fény és aranypor borított volna be. És az Ige... Az Ige olyan, mint a kétélű, mint a legerősebb fegyver. A mennyei harcosok gyémántberakásos kardja is az Igén épül... | |
| lovasíjjász (41190) 12.02.01 14:08:01 | ||
|
Póniló: Ismét sikerült elkápráztatnod. *-* | |
| renamon (19564) 12.02.01 14:18:36 | ||
|
Bocsi,nem tudok hozni a Phialból egy darabig! | |
| Fanday99 (50302) 12.02.01 15:35:21 | ||
|
Halottak útja
1. fejezet Éjszaka volt. Sötét, kegyetlen, hideg téli éj, mikor csak a hold gyönge fénye világít. A hideg csontig hatolt, és a földeket is vékony jégtakaró fedte. Néhol, ha látunk egy-egy pocsolyát, azok is medrükig jégbe fagyottak.Az út pora az egyedüli, mely nem jeges, azokon viszont mást is észre lehetne venni. Egy poros, kitaposott ösvényen sovány parasztember bandukol hazafelé. Haja hosszú, göndör és fekete, ahogy a sötétségben ki lehet venni, bár néhol elővillannak a fehér hajszálak. Szeme nagy, barna bogárszem, arca szinte cigányosan barna. A lábán szakadt bocskor van, látszik, hogy nem akkor készítette az illető, ruhája egyszerű bőrdolmány, alatta vászoning. Látszott a férfin, hogy örül valaminek. Talán éppen azért, mert aznap jó keletje volt az áruinak, vagy csupán azért, mert végre hazatérhet családjához? Lehet. Boldogan sóhajtott és elvigyorodott. Talpa alatt csikorgott a jeges föld, mely kissé vöröses volt. Két perc múlva azonban valaki megfogta hátulról a jobbágy dolmányát, és lerántotta a földre. Nagyot puffanva esett le. A sötétség miatt a férfi egyebet nem láthatott, csak azt, hogy egy hosszú fémtárgy ott suhog mellette, amely sokszor a fejétől sincs messze. Aki a kardot vagy tőrt ott suhogtatja a szerencsétlen mellett, valószínűleg sötétben is jól láthat, mert különben nem az éjszaka közepén ment volna “zsákmányszerző hadjáratra“. Ez nem tréfa, a megtámadott agyán csak ez a gondolat suhant át, de ez inkább érzés volt. Felpattant, és ezzel magára vonta támadója haragját, mintha csak a saját halálos ítéletét írta volna alá. Az első ütés nem talált, de ha telibe ment volna, a szerencsétlen jobbágy már fejetlenül heverne a porban. Így is érezte, ahogy a bal válla környékén csak úgy ropognak a csontjai. A második, és egyben utolsó ütés már szó szerint szívhez szólt, ugyanis az ismeretlen támadó szíven szúrta áldozatát, aki még utolsó erejével megpróbált védekezni, de ismét földre rántották, porba döngölték szerencsétlent. A porszemek csikorogni kezdtek. Szerencsétlen parasztemberünk halálsikolyát nem hallotta sem ember, sem állat, és ha van Isten, az sem hallotta. őőőőőőő... kissé összecsaptam és rövid is lett:/ | |
| rekaianett (32539) 12.02.01 15:41:28 | ||
|
zsebi tetszik, de ha átolvasod, megtalálod azt a hibád amit én: amikor felkelt a lány fél nyolc azaz 7:30 volt, amikor elindult pedig akkor 7 óra, azaz 30 PERCCEL ELŐBB, mint mikor felkelt. ha én is képes lennék ilyenre! ;) | |
(aktuális oldal: [ 214 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [211] [212] [213] [214] [215] [216] [217] [218] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
