 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| vallerveronika (44891) 11.11.12 08:57:12 | ||
|
2. fejezet
A suliban egy kicsit mindenki különcnek tart , mert nagyon ló mániás vagyok, de így is vannak akik elfogadnak. Többek között Anna a legjobb barátnőm. Apa kirakott a suli előtt, én pedig nagy teherrel a vállamon cammogtam be az iskolába. Az első óra történelem, dög unalom ,de kibírható volt. A második biológia, amit kifejezetten szeretek. Ezek után pedig a matek. Zsuzsa néni vékony , és elegáns volt, de a hangja nagyon irritáló. Hóna alá csapta a dolgozatokat, a naplót, és megszólalt: - Jó napot! - Jó reggelt kívánok! -harsogta egyhangúan a tömeg! - Jelentést kérek! - Tanárnőnek tisztelettel jelentem az osztály létszáma 18, nem hiányzik senki! - Köszönöm! - 7. osztály felkészült a dolgozatra? Remélhetőleg igen! Kiosztották a lapokat. Megírtuk. A törtekről szólt. Szerintem olyan 4-eskörüli az enyém, de majd meglátjuk! Még egy tesink, és egy idegen nyelv óránk volt( nekem német), és mehettünk haza. Annának egész nap be nem állat a szája, de én nem rá figyeltem, hanem az álmom megfejtésére vágyakoztam. Busszal jöttem haza. Végre itthon gondoltam! Megírtam a leckémet (szerencsére csak történelemből volt),és leültem a gépem elé, hogy megnézzem az interneten a lovakat. Bekapcsoltam. Hangos zümmögéssel indult be. Megjelent a háttérkép, és a kis sorba rendezett ikonok. A jobb oldali sarokban megnézem az időt. Már 5 óra, akkor még egy órát tölthetek itt. A lovaimmal végeztem, és már meg is fürödtem. Még csak fél nyolc volt. Lemegyek vacsorázni, mert érzem jó illatok szálnak felfele. A vacsi, melegszendvics. Visszamentem a szobámba, és az ágyamra ülve bámultam a tévét, nem ment semmi érdekes, csak valami nyálas vacak. Anya be szólt hogy feküdjek, mert fél tíz van! Nem merek, megint bennem van a félelem , hogy ott leszek abban az elveszett világban, mint eddig minden éjjel. Fázom. A hideg kirázott, szóval bebújtam a takaróm alá. Bárhogyan is ellenkeztem, hogy elaludjak szemeim lassacskán lecsukódtak. Belecsöppentem megint! Most egy virágos réten voltam, ültem a fűben. Egyszer csak a föld megemelkedik alattam, és a virágok húsevő növényekké változtak. Szívem majd kiugrott a helyéről. Reszkettem, mi lesz itt, ha Karát ma nem jön el?! De ott volt, ki ugrott az egyik virág mögül, és mögém állt, amikor egy virág bekapott volna, a bimbó előtt a száron leharapta. Ezt addig fojtatta, amíg nem fogyott el az összes. Hozzám bújt, és megint szemeimbe nézett. Ugyan az a bátorság mint tegnap. Jól esett tudni, hogy itt van velem. Még mindig remegtem. Aztán film szakadás. Csak anya hangját hallottam amikor keltett. - Kicsim elkésel a suliból! Álmos szememet ki nyitottam, és végigéztem anya fülig érő mosolyán. -Ma van a nagy nap! -Mert, mi van ma?- kérdeztem kicsit magszeppenten - A 13. születésnapod! Elfelejtetted? -Ömmm nemmmm!- de közben teljesen ki ment a fejemből Anya kicammogott a szobámból. Ma lenne a szülinapom? El is felejtettem. Reggeli után fogat mostam, felötöztem, és apa elvitt a suliba. Csak Anna hozott egy tábla csokit, a többiek szokás szerint elfelejtették mint én. A nap átlagosan telt, nem írtunk semmiből a kocsink órák után begördült az udvarra, és haza vitt. Út közben elő hoztam a tmát, amit nagyon féltettem: -Apa hétvégén mehetek lovagolni? - Igazából azt mondanám, hogy a matek jegyedtől függ, de mivel ma van a szülinapod, szombaton mehetsz! -Kösziiii! Haza értünk, felmegyek a szobámba megírni a leckét, és olyan 3 óra fele lementem a konyhába egy pohár vízért. Anyáék készenlétben álltak a marcipános torta mellett, amikor hallották hogy jövök le és egyszerre mondták: -BOLDOG SZÜLINAPOT! -Köszönöm, nem kellett volna! -És most jön a legjobb: Mivel már évek óta hajtogattad, hogy kertes házban lakunk, de nincsen semmilyen állatunk, ezért: Elmegyünk venni! Torkom elszorult, örültem, és a szüleim nyakába ugrottam, halkan suttogtam, köszönöm. De hirtelen be villant egy kép a gazdátlan kutyákról. -Anya, apa én nem tenyésztőktől, hanem az állat menhelyről szeretnék kutyát. Apának kicsit ki kerekedett a szeme, de azt mondták, hogy jól van! Ahogy beléptünk az állatmenhely kapuján nagyot dobbant a szívem. Egész végig az járt a fejemben, hogy milyen fajta kutyát válasszak. Nem szeretem a kis ölebeket, inkább a nagyobbakat bírom. Fájt, ahogy bent megláttam a hosszú sorba rendezett ketrecekben a kutyákat. Mint ha mindegyik azt kérdezte volna: Nem engem akarsz haza vinni? Az egyik állatvédős hölgy vezetett körbe, és közben mondta a saját szövegét: -Sok itt a Dalmata, Németjuhász, a Berni pásztor…. Én nem nagyon foglalkoztam vele, mert lekötött, hogy nézzem az ebeket, de hirtelen nagyon gyorsan kirázott a hideg, és közben azt a kérdést, amit csak magamban akartam feltenni önkénytelenül is kimondtam: - Vannak itt Labradorok is? | |
| vallerveronika (44891) 11.11.12 13:07:01 | ||
|
Komikat!
Légyszives, nagyon kellene, hogy egyáltalán folytassam-e? | |
| hawai (9368) 11.11.12 16:26:08 | ||
|
sziasztok! unatkoztam és írtam egy gyors novellát. a novella nyomokban tartalmaz valós személyeket, vonásokat! :)
Az a nap is úgy indult, mint a többi. Én még pizsamában feküdtem az ágyban, s néztem a kedvenc meséimet a tévében, mint a hozzám hasonló 8 évesek, mikor megszólalt a csengő. Annak ellenére, hogy szombat volt a szüleim dolgoztak, és csak én voltam otthon a bátyámmal. Az emeletről lebotorkálva nyitottam ajtót, majd néztem ki a teraszról, hogy ki lehet az. A kapuban egy ismerős arc mosolygott rám, kezében valamit tartva. A férfit örömmel üdvözölve köszöntöttem, hisz úgy szerettem, mintha az apám lett volna. A család egy nagyon közeli barátja volt az, majd mikor odaért hozzám letette a földre a kezében lévő csomagot. Nem egy megszokott csomag volt az, amit letett elém, hanem egy kiskutya. Fekete szőrét megrázva nézett körbe az apróság, én pedig izgatottan léptem oda hozzá. Kiderült, hogy a kiskutyát én nekem szánta Krisztián, miután látta, hogy mennyire oda vagyok az ő németjuhászáért, nekem is hozott egyet. Sajnos a férfi kutyája nemrég elpusztult, s az elvesztett ebet egy új kölyökkel próbálta pótolni, aki az én kiskutyám testvére. Miután az apámként szeretett férfi elment a testvéremmel felhívtuk aput, hogy ha jön haza hozzon kutyasampont, kutyatápot és miegymást, azt persze nem mondtuk miért, ezért is furcsállta apu a dolgot, hisz ő még mindig abban a hiszemben volt hogy nekünk nincs kutyánk. Délután mikor a szüleim hazajöttek csodálkozva néztek az energikus kiskutyára, aki rögtön szívünkbe lopta magát. Végül Fanninak kereszteltük el, Krisztián kutyája után. Ezek után az unalmas szobában töltött délutánokat felváltotta az izgalmas és vicces játékok, melyeket az udvarban vittünk véghez kiskutyánkkal. Emlékszem az első napra, mikor beszorult a kis bolond feje a farakás alá, s nem tudta kihúzni, vagy mikor először fürdettük meg, s alig bírtuk betenni a vízbe. Az óta is utálja a vizet, sosem sikerült becsalogatnunk. Aztán az évek teltek. Én is és Fanni is nagyobbak lettünk. Engem valahogy lefoglaltak már a barátok és az egyéb haszontalan dolgok, ő pedig láncra került. A játékos délutánjaink eltűntek, már nem mentem ki hozzá, hogy együtt fussunk az udvarban pár kört. Ennek ellenére, hogy én elfeledtem ő nem feledett, s minden nap farok csóválva ugrott fel a földről, mikor meglátott a kapuban iskola után. Én persze akkor sem mentem oda hozzá, hanem minél hamarabb a házba siettem. Majd ismét csak teltek az évek, s én még mindig köd fedte szemmel fordítottam hátat egykori kiskutyámnak. Egyik télen aztán 7 apróság várt minket idehaza. Fanninak kölykei születtek s minden egyből megváltozott. Folyton mellette voltam, filmet néztünk, volt, hogy felolvastam neki a könyvemből, miközben ő a kölykeit melengette. Miközben a kicsik nőttek egyre inkább Fanni kölyökkori mi voltját kezdtem bennük felfedezni, s ismét folyton együtt voltunk. S miután a kölykök elkerültek tőlünk még hosszú ideig így voltunk. Folyton mentünk sétálni, annak ellenére, hogy ő majdnem letépte a kezemet úgy húzta a pórázt én mégis élveztem. A szántáson át futottunk egymás mellett, míg én el nem fáradtam, bújócskáztunk a szántás melletti bokrok között. Mindig elbújtam előle mikor nem figyelt, s neki mindig sikerült megtalálnia. Annyira boldogok voltunk. S beköszöntött az ősz. Én kimaradtam az általánosból, s középiskolás lettem egy messzi iskolában, ahol kollégiumba költöztem. A hétköznapjaimat máshol töltöttem, a hétvégék pedig túl gyorsan mentek el. Péteken mikor hazajöttem a családdal foglalkoztam. Vagyis azt hittem, hogy a családommal, hisz egy valaki hiányzott mindig a körből, Ő. A szombatjaim már csak az enyémek voltak, s önző módon nem óhajtottam másra fecserélni. Mindig azt hajtottam magamnak, hogy majd holnap kimegyek hozzá, majd később. Ám a vasárnap sem hozta el azt a holnapot, amelyre oly régóta várt Ő. Hisz délután utaztam vissza, délelőtt pedig még inkább ki akartam élvezni a maradék kis itthon töltött időmet. Most pedig, hogy már van időm, hisz felnyitódott a szemem már késő. A holnap igaz eljött, bár ő már ezt nem élhette meg. Mikor belépek, a kapun már nem ugrik fel, hogy a farkát csóválva üdvözöljön. Már nem hallom a szobámból, ahogy ugat, s engem hív. Már nem vár. Miért is várna, ha eddig nem jöttem? Mikor kilépek, az udvarra csak a házát látom s az üres láncot. Ám Ő nincs ott a lánc végén. Ő már nincs. Elvesztegettem azt a sok időt, melyet együtt tölthettünk volna, s Őt is elvesztettem. Pedig Ő hitt bennem, s várt rám, de sajnos nekem túlkésőn jutott Ő eszembe. Most már túl késő, hogy bepótolhassam azt a sok elvesztegetett értékes percet. Ő már csak egy emlék, egy emlék, ami mindig ott lesz a szívemben. S most hogy tudom micsoda ostoba voltam, hogy elfelejtettem már nem fogom elfelejteni, Soha! Mert Ő hű volt hozzám, míg élt, s én is hű en őrzőm majd az emlékét. | |
| sziucska (36560) 11.11.12 16:55:40 | ||
|
thestral: jó lett X) | |
| vallerveronika (44891) 11.11.12 17:33:01 | ||
|
fojtatás:
-Igen, három pont itt megyünk el melletük!Elnéztem oldalra, és egy öreg, egy kölyök, és egy pontosan közép korú kutyát láttam. Egy villanás amikor először ránézek a közepesre! Az összes eddigi álmom, amit Karáttal éltem át lepergett előttem. Az nem lehet, hogy Ő AZ! Hiszen ezek csak puszta álmok…. azt hiszem! Remegő hangon, de megszólaltam: - Őt hogy hívják?-és rá mutattam - Nem nevezzük el a kutyákat, és ezen még nyakörv sem volt! -Értem!- szólaltam elmélázva. A szüleimazt hiszem közben észre vették, hogy ez a kutya mennyire lekötött, de ők már ki szemeltek egy kis Foxit. -Ezt a kutyát szeretnéd Vivi? Nem tudtam mit kéne felelnem, mert őt szerettem volna haza vinni, de féltem. Vártam, majd í válaszoltam: -Igen, és a neve legyen Karát! -Hé hűtsd le magad!-szólalt meg apa- hiszen még azt sem tudod szuka-e vagy kan, és hogy hány éves, mert öreg kutyát nem viszünk haza, hoszen ha elpusztul a szíved fáj utána! - Az nem érdkes! Nekem ő kell, és kész! A gondozóvágott bele hirtelen fellángolásomba: -5 éves, szóval nem túl öreg, és kan, akkor kell? Anya, és apa hosszas családi kupaktanács után azt mondták IGEN! | |
| thestral27 (21282) 11.11.12 17:51:05 | ||
|
sziucska:köszi..:PP | |
| iekev (15676) 11.11.12 21:50:31 | ||
|
Sziasztok!Na, komizok én is!:D
Szóval: Blacky:Fantasztikus, szupeeer..:D várom a folytatást :) Rekaianett:Érdekes, és jó lett!:) (mármint az elsőre értem) Thestral :DD Dezsőke ás János XD Jó lett am!:) Amúgy én 6.a-s vagyok! :D | |
| thestral27 (21282) 11.11.12 22:09:40 | ||
|
iekev: este nem jött jobb név..XDD én is,hehe..:PP | |
| százViki9 (34428) 11.11.13 14:50:44 | ||
|
Sziasztok!
Ti írogattok én rajzolgatok... Na ez egy kis előzetes a művemből: Eddig milyen?(Amm a sok kör majd nekem a színezéshez kellesz)Nem elvihető!Még nincs kész de szerintetek,hogy haladok vele?(egy kicsit lestem is...) | |
| SilverSpurRanch (26369) 11.11.13 16:37:25 | ||
|
Viki: nekem nagyon tetszik :D | |
| pony56club (16581) 11.11.13 16:44:32 | ||
|
nekem is tettszik!;D
Mindenkié nagyon jó lett!Neveket nem sorolok,mert ez mindenkiire vonatkozik!Nagyon jókat irtok és folytassátok!:) | |
| len (20724) 11.11.13 17:28:13 | ||
|
Hawai nagyon jó!Igaz szomorú. | |
| százViki9 (34428) 11.11.13 18:45:57 | ||
|
Na készen vagyok a képpel!:)
Itt is van: Ez sem elvihető!(c)jelet nem akartam rá tenni... Na de komikat! A kép háttere:morguefile.com a fekete macská:100%-g én csináltam(Csak a hátteret nem de a benne levő cicust igen)(színezést,rajzolást) Nekem tetszik!Nektek?Komikat! | |
| százViki9 (34428) 11.11.13 18:47:10 | ||
|
Ja és köszönöm aki eddig komit adott!:)Meg azét is aki majd fog...(ha fog) | |
| Ethron (14880) 11.11.13 19:37:47 | ||
|
Bevezető fejezet
Ők a mágia korában éltek.A levegő tele volt varázserővel,már-már istennek érezhették magukat.Három vezetőt választottak:Lidont,Kopot és Locadont.Ők mindenki közül kimagasló tehetséggel bírtak. Ám ahogy az emberek fejlődtek,fokozatosan feltalálták azt,hogy hogyan világítsanak,mivel süssenek... A mágia gyémántvizű forrása szép lassan apadni kezdett,az emberek elfeledkeztek a tudásukról. Csakhogy a forrás nem tűnt el teljesen.És ha már nem is minden emberben,de némelyikben ott lakozik az az erő,amivel isten lehetne az emberek között...Csakhogy a többség ezt nem tudja... -Alexis!Alexis!Hallasz te engem egyáltalán?!-Alexis Alpha anyja szorgalmasan igyekezett fölkölteni gyerekét-nem sok sikerrel. A tizenkét éves fiú morgott valamit(amit szerencse,hogy az anyja nem hallott),és átfordult a másik oldalára. -Alexis,ne csináld már!Lekésed a buszt! Alex nem zavartatta magát.Az se érdekelte volna,ha a fejére szakad a plafon,csak hagyják már békén... Az anyja megfogta,és megrázta a vállát. -Ébredj már föl,nem érted?! Alexnek kezdett komoölyan elege lenni.Persze,az anyjának van igaza...Részben. A busz fél nyolckor indul,és a fiúnak mindig elég tizenöt perc az elkészüléshez-de ezt Mrs. Alpha nem tudta felfogni,ezért mindig negyed hétkor ébresztette. -Anya!-morogta dühösen.-Miért nem lehet felfogni,hogy nem kell mindig másfél órával hamarabb felébreszteni?!Tizenöt perc,és kész vagyok!Tegnap is egy órám volt még indulás előtt... -Igen,de szeretem tudni,hogy minden útra kész! -Én meg azt szeretem tudni,hogy legalább szombaton és vasárnap békén fogsz hagyni-dörmögte bele a párnába Alex. Mrs. Alpha ezt szerencsére nem hallotta,de ettől függetlenül elkapta a fiát és talpra rántotta. -Anya,ez komolyan röhejes!Apa bezzeg... -Ne gyere nekem az apáddal!-mondta elvörösödött arcal az anya.Nem rég összevesztek-pont azért,mert Diego szerint tényleg nem kéne ennyire túlzásba esni az aggódással,a számonkéréssel és az örökös vitával. -Miért ne?-feleselt Alex,aki őszintén megmondva nem szerette túlzotan az anyját.-Ő legalább mindig normális velem,nem úgy mint te! Egy darabig úgy tűnt,Mrs.Alpha ordítani fog-de végül egy hatalmas pofont kevert le fiának. Azaz kevert volna. Merthogy Alex egy belső hang késztetésére hanyatt vágta magát a párnán,pont abban a másodpercben,mikor az anyja megpróbálta felpofozni. Mrs. Alpha elkerekedett szemmel bámutl a fiúra,aki igyekezett nem kárörvendően vigyorogni. Az anyja ismét felényúlt,de hirtelen-minden jel nélkül-felrobbant az éjjeli szekrényen álló kislámpa. Alexnek nem ez volt az első eset.Mostanában egyre több furcsa dolog történt vele... Komikat pls!:) | |
(aktuális oldal: [ 23 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
