Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
hancsi1000 (50548) 12.03.03 20:45:00 | ||
|
Jaj Fanday úgy sajnálom ajd akkor olvasod amikor már/éppen nem írsz semmilyen történetet;)(Akkor majd számítok rád;)) | |
ghxy (18044) 12.03.03 20:56:39 | ||
|
hancsi: nagyon gyó, tetszik ^^ folytasd majd :) | |
hancsi1000 (50548) 12.03.03 21:10:59 | ||
|
ghxy:Látom te is szereted a véres dolgokat;)Amúgy örülök hogy tetszik^^ | |
tailung (17090) 12.03.04 12:55:04 | ||
|
2.fejezet(1. rész)
Furcsa volt a mai délután…sokkal inkább úgy éreztem magam, mint aki a szerelmével sétál, semmint a testőrével. Már a gondolatba is beleborzongtam. Na igen, ezért volt jó Richi bá‘… mivel arról, hogy ő a hajamba túr, magához ránt és megcsókol, természetesen soha nem fantáziáltam. De Damon…ő más volt, valami sokkal több, mint bárki akit ismerek. Ezalatt a pár óra alatt pedig… csak rá tudtam gondolni. Senki másra. Még akkor is ő járt a fejemben, mikor művészeti órára mentem anyámmal. Persze ő nem festett, csupán tanácsokat adott, hogy hogyan fogjam az ecsetet, milyen szögben döntsem a vastagság szabályozásához. Nem is igazán voltam ott gondolatban, csak fizikailag. Anyám tátott szájjal bámulta a fekete rózsát, amit – a tények szerint – így, kissé kábán festettem. De ez már nem tartozik ide. Igen, a kis híján halálra ijedtem, mikor a szobámba lépve megláttam egy vázát, egyetlen szál fekete, a fényben enyhén csillogó rózsával. A mellette lévő levélen ennyi állt: Örömmel elkapnám ismét… egyszerűen nem bírtam ki nevetés nélkül. Szinte hallottam a gondolataimban azt a mézédes hangját, aminek még a puszta emlékétől is összerándult a gyomrom. Igen, anyám is észrevette, hogy egyszerűen teljesen más vagyok az újonnan felvett testőröm közelében. Leültem az ágyamra, felvettem a hálóingemet, majd elnyúltam és betakaróztam. Most már fáradt voltam, nem is kicsit. Holnap nagy nap lesz, bizony. Végre elmehetek anyám nélkül lovagolni, ami egyszerűen szenzációs! Szívem szerint most ugrálni kezdenék a puha franciaágyon, de már nem volt hozzá energiám. Túl fáradt voltam a pattogáshoz. De nem jött álom a szememre, csak őt láttam magam előtt. Ismét elképzeltem, ahogy azok a kecses ujjai végigzongoráznak rajtam. Igen, tudom, beteges, de nem igazán érdekel. Tényleg szinte éreztem. És ez egész este kísértett, így már reggel fél hatkor kibányásztam magamat az ágyból, előkerestem a lovagláshoz varratott homokszín ruhámat, majd így kora reggel, elég beteg ötlet fogalmazódott meg bennem. Rögtön döntöttem, tehát felvettem a lovagló csizmát, majd bementem a fürdőbe, bezártam az ajtót és kinyitottam az ablakot. Gondolkodás nélkül léptem ki a vastag tölgy ágára, és cseppet sem féltem, még így, 10 méter magasan sem. Óvatosan elkezdtem lemászni, majd mikor az utolsó, körülbelül 2 méter magasan elhelyezkedő ágról készültem leugrani, megéreztem magamon a pillantását. -hova-hova ilyen korán, hercegnő? – vigyorgott rám Damon. -Kérem, ne szóljon anyámnak! – néztem rá ártatlan kiscica képpel. -Nem állt szándékomban. – mosolygott olyan...rosszfiúsan. – le tud jönni? -Egyrészt, uram, örülnék, ha tegezne, mert 220 évesnek érzem magam a magázódástól. Másrészt pedig éppen leugrani készültem, ha nem látta volna. – fújtattam, majd leugrottam. Érdekes képet vághattam, mikor nem talpon a földön landoltam, hanem egy bizonyos férfi karjaiban. -Csak óvatosan, drága hercegnő. – mondta, és annak ellenére, hogy letett, egyelőre nem láttam jelét, hogy el szándékozna engedni. -Uram…ez nem igazán illendő, ugye tudja? -Ahogyan az sem illendő, hogy kimásztál a fürdőszoba ablakán. – vigyorgott még mindig azzal a mosollyal. - és a pokol szerelmére, tegezz! Ha nekem nem szabad magázódnom, akkor neked sem. Az nem lenne fair. -Igen, igen, tudom. De elengednél végre? Ki kéne mennem az istállóba, gyűlölöm, mikor a lovász nyergel helyettem. Netán..lenne kedved elkísérni? – ragyogott fel az arcom. -Biztos, hogy jó ötlet ez? -Tökéletesen, na gyere már! Kérlek! -Na jól van. Nehogy én legyek az ünneprontó. – forgatta a szemét. Hamar az istállóhoz értünk, amiből persze az következett, hogy berontottam Démonhoz, a frízemhez, és agyon puszilgattam. Az a ló szinte a testvérem volt, még ha hülyén is hangzik. Feltettem rá a kötőféket, kivezettem, majd kikötöttem és lassú, tapasztalt mozdulatokkal elkezdtem lekefélni a szőrét. Kifésültem a sörényét, majd a patáiból is kikapartam a köveket. Kihoztam a nyerget, feltettem, eligazítottam, majd meghúztam a hevedert. Aztán feltettem a kantárt és eligazítottam a zablát a ló szájában. A drága testőröm, már a lova hátán ült, és érdeklődő pillantással nézte, mit csinálok. Fülig vörösödve másztam fel a nyeregbe, majd elindítottam az erdei ösvény felé. Sokáig ha nem hallom a másik ló patáinak ritmikus dobogását, el is felejtettem volna, hogy nem vagyok egyedül. Végül ránéztem a mellettem lovagoló fiúra. | |
Póniló15 (15108) 12.03.04 15:01:26 | ||
|
Nos, mivel jó ideje nem kaptam visszajelzést...
A Láthatatlant nem fogom berakni. Ha esetleg érdekel valakit, a honlapomon (bridgestory.honlapom.com) megtalálja. | |
pony56club (16581) 12.03.04 15:22:00 | ||
|
tialung:nagyon jó lett!!:D
köszi hancsi,Fanday^^máris elkezdek írni^^ hancsi:mikor lesz folytatás?mert ez nagyon jó!*-* | |
hancsi1000 (50548) 12.03.04 17:20:31 | ||
|
Pony:Látom te is szereted a véres dolgokat:D | |
Victory (24965) 12.03.04 17:24:17 | ||
|
Első fejezet Kalandos utazás (Részlet)[/centre] “Álmatagon pillantottam ki a kisbusz ablakán, mely eddigi folytonos ringatózása hirtelen abbamaradt. Kényszeredve tapasztaltam, hogy megérkeztünk a következő pihenőhelyre. Ez alatt a hatalmas parkolókat értem; benne büfékkel, padokkal és asztalokkal, valamint illemhelyekkel. Fáradtan nyújtóztattam ki elgémberedett tagjaimat, bevallom ülve aludni nem túl kényelmes és hamar elege lesz belőle az embernek, főleg ha hosszú az út. Márpedig a mi utunk már napok óta tart. Álmosan néztem el osztálytársaim nyúzott arcát, tehát nem csak engem viselt meg az utazás. Osztályfőnökünk, egy köpcös alak kérte a figyelmünket, s mivel mindannyian olyanok voltunk mint az élőhalottak, hamar meg is kapta. - Kedves diákjaim! Újabb pihenőhöz értünk, itt is csak pár órát fogunk eltölteni, aztán folytatjuk az utunkat. Mint ti is tudjátok a mi drága sofőrünknek is pihennie kell valamennyit. Mi megértően bólogattunk, mert nagyon többre már nem tellett energiatartalékinkból. A sofőr kinyitotta a busz ajtaját és türelmesen megvárta amíg lekecmeregtünk a járműről. Bevallom eltartott egy ideig mire kimásztam az ülések és az időközben rám zúdult csomagjaim alkotta börtönből. Úgy kászálódtam ki a kisbuszból mint valami holdkóros alak. Leérve pedig alig bírtam megállni reszkető lábaimon. Igen, furcsa volt újra biztos talajt érezni magam alatt és, hogy milyen is a mozgás érzése, annyi ülve töltött óra után. Váratlanul nevetésre lettem figyelmes, a hátam mögül. Kíváncsian fordultam a hangok irányába, s megkönnyebbültem amikor rájöttem, hogy nem én vagyok a poén tárgya. Mert hát én valahogy mindig kilógok a sorból, most sem volt ez másképp. Amikor megláttam min nevetnek a többiek nekem is mosolyra húzódott a szám. Az egyik fiú, Tony amint leért a kisbuszba vezető lépcsőfokokról térdre borult és megcsókolta a parkoló betonozott talaját. Nem vitás, ő a legviccesebb mindannyiunk közül. Tony örömmel nyugtázta, hogy újabb nagy sikert ért el az osztály körében és annak főleg örült, hogy a lányok figyelmét sem kerülte el mutatványával. A fiú ünnepélyesen meghajolt, majd beletúrt szőke hajába. Bár igyekezett idétlennek tűnni, volt egy olyan érzésem, hogy nagyon értelmes alak. Még ha nem is ismerem annyira jól, hiszen csak pár hete érkezett, viszont azzal már az első pillanattól mindenki tisztában volt, hogy kedvelni fogjuk őt. A többieket még régebbről ismerem, mert én már év eleje óta vagyok velük, de azt tudtam, hogy ők nem ismernek engem. Ráadást nem is barátkoztak velem, nem mintha én keresem volna az ő társaságukat. Valahogy jobban szeretem a magányt, na meg a kalandot – ezért is jelentkeztem az osztálykirándulásra. Ó, bocsánat! Én modortalan, még be sem mutatkoztam. A nevem Rose Cazador, tudom furcsa, mert a jelentése rózsa vadász. Hát igen, ez egy érdekes kombináció, melyet a felmenőimnek köszönhetek. Még említenék magamról pár szót, mert úgy gondolom, hogy szeretnéd tudni ki a csoda történetét olvasod, vagy tévednék? Na mindegy! Tehát: törékeny alkatom van, a többiekhez képest még alacsonynak is tűnök, azt mondják, hogy érzéketlen vagyok, mert az arcom sokszor nem tükrözi azt amit éppen érzek. A külsőmről még annyit említenék, hogy barna szemem van és egészen sötétbarna, majdhogynem fekete, hullámos hajam, benne egy ezüstös tinccsel. Szóval, ennyit rólam.“ Kedves mindenki: Sziasztok! Íme az Egyedül c. történetem első fejezetének egy részlete.Sajnos az egészet nem tudtam ide betenni,mert meghaladja a karakter számát.Ha viszont érdekel a folytatás akkor: Egyedül Engem pedig a véleményed érdekel, lehetőleg építő kritika, de bármi jöhet.Tehát kérlek komizz!:) | |
pony56club (16581) 12.03.04 17:46:47 | ||
|
lovas:végigolvastam,és eszméletlen jó*-*folytasd miharabb!^^
hancsi:jaXD Ja,megvan a címe a történetemnek-amiben szintén van egy bizonyos szó,amiből felismerhető szerintem hogy harcos,kicsit véres lesz...XDa cím pedig:Démonvér.Hétkor amennyit tudtam írni,azt beteszem^^ | |
hancsi1000 (50548) 12.03.04 17:50:08 | ||
|
pony:Várom már és jó lett a címe^^ | |
thestral27 (21282) 12.03.04 18:13:18 | ||
|
lovas: Eszméletlen,nem találok rá szavakat! Tökéletes! Gyönyörűen fogalmazol!*___* Nagyon várom a folytatást,csak így tovább!:)))) | |
hancsi1000 (50548) 12.03.04 18:31:58 | ||
|
lovas:Dettó az mint tehestri^^Egyszóbval kifogástalan és nagyon tetszik^^ | |
pony56club (16581) 12.03.04 18:40:49 | ||
|
Démonvér
Bevezető -A démonok olyan gonosz lények,amelyek az emberiség elpusztítására és a Föld romba döntésére törekszik...-mondta Mrs.Brown tanárnő,a történelem tanárom.Mint mindig most is eltért az eredeti tárgytól,és helyette vagy tíz percig ha nem több ideig egy másik témáról fog beszélni,amit inkább nem részleteznék. Démonok.Pont a démonokkal jön elé,és pont ma,amikor végképp az idegeimre mennek ezek a kis..-morogtam magamban,miközben letettem a tollamat,és kifele kezdtem bámulni az ablakon. Kint hét ágra sütött a nap,tagadni sem lehetett,hogy itt a nyár,és mindenhol kis fekete bogárszerű lények repdestek.Az emberek észre sem vették őket,hisz nem láthatják azokat a teremtményeket,elvégre,ők nem rendelkeznek azzal a képességgel,hogy lássák őket.Én igen.Hiszen,én démon vagyok,még ha nem is olyan mint a többi,mert hogy én a saját fajtám ellen lázadtam fel,és amióta az eszemet tudom,küzdök ellenük,noha közéjük tartozom.És fő célom hogy megakadályozzam hogy elpusztuljon a világ,amiben az emberek is élnek.Jó kis cél,mi? Végre megszólalt a csengő,és mindenki kifele kezdett el kiözönleni az iskolából. Na igen,végre nyári szünet!Nincs több tanulás és unalmas órák,amiken néha el is alszok. Hirtelen egy éles sikítás hallatszott.Gyorsan megperdültem,és a hang irányába kezdtem el rohanni,olyan gyorsan,amennyire csak tudtam. Pillanatok alatt az iskola udvaron termettem,és megláttam a hang forrását.Egy kislány a földön feküdt,fölötte pedig egy kétfejű démon kutya vicsorgott le rá. Azonnal odaszaladtam,és lerúgtam róla a lényt.Sarkamat a torkába vágtam,ami miatt felnyüszített,majd elporladt.A kislányhoz fordultam,de az már nem volt ott,elszaladt. Felsóhajtottam-Na tessék,megint rémtörténeteket fognak híresztelni rólam.A fenébe a démonokkal!-motyogtam magamban,miközben zsebre dugott kézzel,válltáskámmal a vállamon az iskola kapuja felé kezdtem el sétálni. Nos..hát ez lenne a bevezető rész...remélem jó lett^^rövid lett,de most ennyi tellett tőlem,holnap talán többet tudok hozni^^“ | |
Victory (24965) 12.03.05 11:09:14 | ||
|
Köszönöm szépen a komikat:D
Örülök, hogy tetszik Hamarosan lesz folytatás(amint lesz rá egy kis időm - valószínűleg a hétvégén) pony56club:Nekem nagyon tetszik a történeted,mert démonokkal foglalkozik és nekem ők is nagy kedvencem.Még a kutyám is a Démon névre hallgat:) Egyébként meg mindenki története tök jó, csak sajnos nem mindig van időm olvasgatni...(na de ez már az én problémám) | |
pony56club (16581) 12.03.05 13:35:48 | ||
|
lovas:köszi^^legalább nem vagyok egyedül,mert nekem most a démonok jönnek be a legjobban a vérfarkasok mellettXD(és szólíts pony-nak!^^-ez mindenkire vonatkozottX)) |