 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| hancsi1000 (50548) 12.03.03 11:53:22 | ||
|
Ja amúgy emberek komikatkat szeretnék kérni!! | |
| thestral27 (21282) 12.03.03 14:32:20 | ||
|
Nah,emberek!:D Eldőlt a szavazás,Angyal lesz az új szereplő.:) Majd igyekszem ma hozni nektek folytatást.:) | |
| Fanday99 (50302) 12.03.03 17:25:15 | ||
|
Nah, kérem. Bár csak egy komit kaptam, elkezdeném cím nélküli történetemet
1792. március. 6. hétfő hajnali 3 A szobámban üldögéltem és gondolkoztam. Gondolkoztam az időről, az elmúlt száznyolcvankét évről, mely alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, fajtársakat ismertem meg és természetesen mentettem az irhámat néha, amikor már csak egy hajszálon függött az életem. A kis kastélyom, melyet rég megboldogult szüleimtől örököltem, most teljesen csendes és üres volt. Rajtam kívül egy lélek sem élt benne, és ez így volt jó. Legalább egyedül maradhattam a titkommal. Ahol most ültem, a dolgozószobám volt. Székem könnyű, faragott trónszék volt, arannyal kiverve. Az ezüstöt már rég lefeszegettem róla, mert mint minden vámpírt, engem is irritál még a puszta látványa is. Asztalom, mely szintén nagyjából harminc évet vett igénybe ahhoz, hogy valaki így kifaraghassa, közvetlenül egy ablak előtt volt, hogy a fény beszűrődhessen. A falakon képek voltak, a legtöbbje olasz festő keze munkáját dicséri. Egyiken például apám volt látható, ahogy felfegyverkezve ül egy ágaskodó, tüzes fekete csataménen, és kardját maga elé tartja. Sokszor megálltam előtte, és csodáltam atyámat vitézségéért és végtelen türelméért. Bár mások elszörnyülködtek volna, hogy leánygyermekük született, ő türelmes volt velem, szeretettel viselte gondomat, megtanított rá, hogyan üljem meg a lovat, forgassam a kardot. Mondhatni, férfit nevelt belőlem, de ez engem nem igazán zavart. Szerettem a törődést akkoriban. Mindegy, térjünk vissza a jelenbe. Ültem az asztalomnál egy papírlap mellett, és gondolataimba mélyedve rajzolgattam, de a papírra még csak nem is figyeltem. Helyette inkább a lúdtoll zizegését, az ébredező madarak fáradt csiripelését hallgattam. Emlékképek százai törtek utat maguknak a fejemben. Borzasztóan kínoztak. Az utolsó cseppet a pohárban az jelentette, amikor egy vérfarkasfiú jelent meg lelki szemeim előtt, és éles fogait a vállamba vájta. Sosem felejtem el azt a kárörvendő tekintetet, majd az elégedett morgást. Még hallottam is a hangokat. A morgás után magamhoz tértem, mintha hideg vizet loccsantottak volna az arcomra. Valami láthatatlan erő kifelé kényszerített. Ki a kastélyból, be az erdőbe. Felálltam, megráztam hosszú, mézszínű hajamat, majd ránéztem a papírlapra. Elállt a szívverésem! Egy jelenet volt rajta. Rögvest felismertem a saját arcvonásaimat, hosszú, sima hajamat és izmos karjaimat. A másik alak egy vérfarkas volt, mely éppen felém rám készült vetni magát, hogy megfojtson. Aztán rájöttem. Ez egy látomás! Figyelmeztetés. Ezek szerint a sorsom megismétli önmagát? Hirtelen elmondhatatlan vágyat éreztem egy kis vérre. Valami kaparta a torkomat, folyamatos nyelkedésre késztetett. A vérszomj. Lekaptam a falról egy hosszú tőrt, és kiléptem a folyosóra. Hát, nem a legjobb, de komikat és címeket kérhetek? | |
| Fanday99 (50302) 12.03.03 17:31:33 | ||
|
Építő kritikák is jöhetnek | |
| hancsi1000 (50548) 12.03.03 18:13:46 | ||
|
99% hogy tudok hozni VVH-ot!! Éd az előzőt látszi komizzátok!!! | |
| thestral27 (21282) 12.03.03 19:25:58 | ||
|
Nah,íme,sok késéssel de meghoztam a GHV-t!^^
Bementem a fürdőszobába, a kádba forró vizet engedtem. Leültem a földre a káddal szembe, lehunytam a szemem, s a víz „csobogását” hallgattam. Sóhajtottam, majd inkább felálltam és beleöntöttem a habfürdőt a kádba. Elkezdtem levetkőzni, már a farmerem nem volt rajtam, csak a francia bugyim. De a pulcsimnál megálltam, mert valami cédula lógott ki a zsebéből. Vajon ki tette azt oda? És hogy nem vehettem észre? Kibontogattam a cetlit. Gyönyörű számokkal volt rajta, egy telefonszám… De… kié? És… mit akar tőlem? Kirohantam a szobámba, a francia bugyimba, s a telefonom kerestem. Az ágyba… nincs… a széken… nincs… Áhh, megvan. A kabátomban volt. Feloldottam a billentyűzárat s bepötyögtem a számot. Kicsit haboztam, majd rámentem a „Hívás” gombra. A fülemhez tartottam a készüléket s vártam. Csörr… csörr… csörr… - Igen, tessék? – a hangja megbűvölt… Annyira ismerősnek tűnt. De honnan? Kicsit hallgattam, majd végre beleszóltam: - Ömm, egy cetlin láttam ezt a számot… a pulóverembe tette be valaki… - mondtam és megvakartam a tarkóm. A vonal végén is csend volt. – Ömm… Szerintem… lerakom… - már majdnem kinyomtam, amikor beleszólt: - Figyelj… össze tudnánk futni valahol? – jól hallottam? Komolyan? Nem is ismerem, és elhív valahova? De… próba szerencse… - Ööö, igen… Igen! – a második már határozott volt. – És hol? - 5 perc múlva, az erdőnél, a sétány elején. – kinyomta. Sóhajtottam. Akkor nem fogok még fürdeni. Visszamentem, elzártam a csapot s felöltöztem. Egy nagyon gyors sminket felraktam magamra, s elindultam. Lassan ahogy odaértem egy alakot vettem ki. Senki más nem volt ott rajta kívül. Amikor közelebb értem, megpillantottam azt az ismerős alakot. Az éjfekete haj, ami a szemébe lóg. Odaértem s megkocogtattam a vállát. Ő „megpördült” s kiesett a fülhallgató a füléből. Rám nézett, s halvány mosoly látszott az arcán. A zene halkan hallatszott. Nem tudtam, hogy milyen szám megy, nem nagyon ismertem fel. - Ohh, látom, eljöttél. – megvakarta a tarkóját, s folytatta. – Egyébként, Damien Lynwood vagyok. – kezet nyújtott. A keze hófehér volt. Már szinte hulla sápadt volt rajta a bőr. Megráztam a kezét. - Karolina… Karolina Kassetti. Tudtam hogy valahonnan ismerős volt a telefonba a hang. – kicsit elmosolyodtam. Végig kémleltem még egyszer Damien –t. Gyönyörű sötétbarna szemein megállapodott a tekintetem. - Ömm… - kicsit elfordította a fejét, így nem tudtam nézni tovább a szemét, ezért a földet kezdtem bámulni. – Sétálunk? – rám emelte kérdőn a tekintetét. Bólintottam, s elindultunk. Szépen, lassú tempóba sétáltunk. Kezdett besötétedni, s köd fátyol ült a városra. Kezdtem fázni, s libabőrös lett a kezem, mert nem hoztam magammal dzsekit. Damien rám pillantott, s levette fekete bőr dzsekijét és a vállamra terítette, s rám mosolygott. Visszamosolyogtam s belebújtam a rám, enyhén szólva nagy dzsekibe. Összehúztam a mellkasomon, s végre nem fáztam. - Köszönöm.. – mondtam miközben sétáltunk tovább. Felnéztem az égre. Már látszódott a telihold… telihold… farkas… Adam… Magamba megborzongtam s Damien –re pillantottam. Vettem egy mély levegőt, s amikor az út végére értünk megálltam, s még egy pillantást vetettem a nagy kerek holdra. Damien is megállt s felém fordult. - Sajnálom… De muszáj mennem… - levettem a dzsekit és a fiú kezébe nyomtam. – Majd még találkozunk. – elindultam visszafelé. - Várj! – Damien elkapta a csuklóm s maga felé fordított. – Holnap este lesz egy kis „party” egyik haveromnál. Gondoltam, te meg én… - a kezével miközben mondta az utolsó szavakat rám mutatott, majd magára. Kicsit haboztam hogy mit válaszoljak. Végigpillantottam rajta, majd bólintottam. - Rendben… Majd találkozunk… Most viszont komolyan muszáj mennem! – elpillantottam Damien válla felett a holdra s már el is indultam pár lépést hátrafele. Utána egy utolsó mosolyt vetettem a fiúra, s megfordultam és egy pillanat múlva már otthon voltam. Magam mögött hangosan becsaptam a nagy fehér ajtót, s annak dőlve lecsúsztam a földre. Belemarkoltam a hajamba, s magamba ha tudtam volna imádkoztam volna, hogy most ne jöjjön egy vérfarkas se a közelembe. Hirtelen nagy hangzavar hallatszódott az emeletről… Kommikat!!:) | |
| pony56club (16581) 12.03.03 19:31:35 | ||
|
na kivel is kezdjemXD
lovas:kezd el!engem érdekel,nagyon is:D hancsi:már nagyon várom^^:D Fanday:nagyon jó lett!folytasd mihamarabb!:D thestral:*-*eszméletlen jó:D Na,új ihlet szállt meg,amivel egy darabig asszem‘ elleszekXDNa tehát: -Cím még nincs- A nevem Rukaku Black.Nem vagyok egy hétköznapi ember,ezt már régóta tudom,ugyanis én démon vagyok...legalábbis részben.Na de ne olyanokra gondoljunk,mint a őrjöngő,nyáladzó,nagyszájú,hosszú tűhegyes fogsorú és hosszú karmú lényekre,hanem valami emberibbre.Emberi kinézet,csak kisebb eltérésekkel:démonszerű fül,de emberi fül nagyságú,és vámpírokhoz hasonló két hosszabb szemfog,plusz kettő kicsit szintén hosszabb szemfog ugyanott,csak alul.Az emberek furcsálják is,és az orvosok meg legfőképp...na de ez most lényegtelen. Egy kicsit a családomról...nos,van egy apám,illetve nevelő apám,aki kómában fekszik egy kórházban.Anyám,testvéreim és nagyszüleim pedig már öt éve meghaltak. Sokan utálnak,és meg akarnak ölni,amiért egy démon vagyok,na de ez már szinte normális,ha onnan nézzük,hogy elméletileg a démonok hírneve elég rossz,és nem is hiába.Kevesen vagyunk,akik elég normálisak ahhoz,hogy tisztességes életet éljen...én ezek értelmes lények közé tartozom,noha még így is üldöznek,hiába írtom a saját fajtámat...ráadásul itt vannak ezek a szerencsétlenek is,akik folyton azon gondolkoznak,mikor kéne eltörölni a démonokat...vele eggyütt engem is... Nos,ez amolyan harc a világ ellen féleséges lenne majd,ebből ugyan nem derül ki semmi,majd az első fejezetből többet meg lehet tudniXD Addig is..KOMIKAT!:) | |
| thestral27 (21282) 12.03.03 19:35:06 | ||
|
pony: köszi^^:) | |
| hancsi1000 (50548) 12.03.03 19:37:55 | ||
|
Thestri:Nagyon csúcs lett;)Levélben kérdezek tölled valamit! | |
| hancsi1000 (50548) 12.03.03 19:40:49 | ||
|
pony:Engem érdekelne!Kezdj bele;) | |
| thestral27 (21282) 12.03.03 19:41:47 | ||
|
hancsi: oké,és kössszönöm szépen.^^:) | |
| hancsi1000 (50548) 12.03.03 20:17:07 | ||
|
Íme itt is lenne:
Ezt már nem bírtam tovább oda suhantam és nyakéba mélyesztettem fogam. Kortyoltam egyet véréből és megízleltem azt: keserű volt. Éreztem, hogy émelygek majd a földre zuhantam. 3.fejezet EMÓ Arra ébredtem, hogy egy székhez vagyok láncolva. Mikor kinyitottam a szemem elsőnek Krisztált pillantottam meg amint egy teljesen vörös rongyot szorít a nyakához. Másodjára Jack-et amint visszanéz rám. Végül utolsó sorban Fredet amint éppen odament a csajához és szorosan átöleli, majd vadul megcsókolja. – tudta, hogy menyire utálom ezért és most még csak bosszantani akart. Csak most vettem észre, hogy a láncok perzselik, szinte égetik a bőrömet. Valamivel be voltak kenve - Vasfű – hát ez remek – gondolkoztam. - Valamelyikkőtök elárulná, hogy mi a fene volt ez? – kérdeztem dühösen. - Összesen csak annyi, hogy tettem egy két ó intézkedést. – felelte Fred nyugodtan. - Pl. mit? – és még hozzátettem. – Ha kiszabadulok, innen kinyírlak, nem érdekel, hogy belehalok, de akkor is meghalsz! – sziszegtem fenyegetően, de ő csak nevetett. - Átváltoztattam. - Mint már mondtam meg fogsz halni! – makacskodtam. -Ó, tényleg? – azzal felkapott a mellette lévő asztalról egy karót és egyenesem engem célzott meg vele. A karó gyorsan száguldott felém, de valahogy mégis a lábamban landolt. Felnyögtem mivel még gyengült voltam. - Miért a lábamba? - Mert ott nem éred el, és mert így nehezebben tudsz elfutni. – vigyorodott el. - Áh, tökmindegy. Amúgy mit is mondtál milyen ó intézkedéseket tettél? - Átváltoztattam. - Mi van? Megőrültél?! - Muszáj volt nem hagyhattam, hogy megöld. – nyögött fel. - Az lehet, hogy te nem akartad, hogy megöljem, de akkor válassz közülünk. – mondtam neki erőteljesen, majd nyeltem egyet. - Hát, hát, ö… nem tudok. Éreztem, hogy visszanyerem az energiámat. Mikor már biztos voltam benne, hogy már nem vagyok legyengülve, széttéptem a láncokat. Mielőtt még észbe kaptak volna oda rohantam a Krisztálhoz és letéptem a fejét, majd kirontottam a házból aztán besuhantam az erdőbe. Az erdőbe addig rohantam, míg bele nem mentem egy velem szemben száguldó srácba. - Bocs. –mondtam és már talpon is voltunk. A fiúnak az arcába lógott a fekete haja. - Nem gond. – mondta életteljesen. – Hogy hívnak? - Kristina. Na és te? - Dave, de barátoknak csak EMÓ. - vigyorodott el - Látom, egyfajtából származunk, meg azt is, hogy valami nyomja a szívedet. – sóhajtott fel. Komikat!! | |
| Fanday99 (50302) 12.03.03 20:17:48 | ||
|
pony: köszi, és engem érdekelne a történet;) | |
| hancsi1000 (50548) 12.03.03 20:17:53 | ||
|
Ez most tudom egy kicsit kevéske lett de most este csak enyit tudtam összedobni:) | |
| Fanday99 (50302) 12.03.03 20:23:54 | ||
|
jaj, hancsi, annyira el szeretném olvasni a történetedet, de nem tehetem, mert rossz tulajdonságom, hogy ha elolvasok valamit, ami tetszik belőle, azt beépítem a saját történetembe. Ezt persze meg tudom állni,hogy ne tegyem, de nem árt az elővigyázatosság | |
(aktuális oldal: [ 250 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [247] [248] [249] [250] [251] [252] [253] [254] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
