 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 12.03.11 13:16:54 | ||
|
hancsikám,úgy merészelek hogy a monitorom tönkre ment,a TV-t meg nem fogom a gépes asztalra feltornázni..xDD
és milyen temetésem,és miért?o.O xddd | |
| rekaianett (32539) 12.03.11 14:53:09 | ||
|
na, tessék, de nekem komizni, mert jön egy váratlan fordulat! hamarosan...
Július 19. hétfő Egy rémesen rózsaszín nap Ez a nap borzalmas lesz. Előre gyűlölöm. Anya kitalálta, hogy menjünk el a Díva-saloon-ba, ahová tényleg csak az affektáló pénzeszsákok járnak. Keresni akar egy „alkalomhoz illő” ruhát nekünk. Kérem, sőt, könyörgök, hogy ne tegye, de egyik fülén be, a másikon meg ki… Szóval… Mindent bedobok, amit csak lehet. A paróka, a szivacsos melltartó… Elég az hozzá, hogy az az eladónő először beleerőltet egy szűk nagyestélyibe. Csupa fodor, csipke, megy kristály az egész. És ez még csak a kisebbik baj. Az egész olyan rózsaszín, mintha Barbie lehányta volna. Aztán még egy sor habos, uszályos ruhát aggatnak rám. - Anya - szólok rá - nem fogok férjhez menni, ez csak egy gálaest! - Gála? Mért nem ezzel kezdte! Rengeteg ez alkalomhoz illő modellünk van! - és mutat egy pár ruhát, kiegészítőkkel. Anya teljesen odavan egy levendulaszínű selyem-kisestélyitől. Nincsenek szerencsére fodrai, így én is elviselem magamon. - Milyen frizura illik ehhez? - kérdezi Páratlan Anyám. - Hát… nekem nem ez a szakterületem, de itt a szomszédban van egy fodrászszalon… - Ó, nem szükséges! - védekezek. Ha a paróka leesik én meghalok a szégyentől! - Majd megcsinálom magamnak! - Igen? - kérdi az eladó. - Igen? - kérdi Anyám. - Igen. - felelek. - Hát jó. - von vállat a nő. Anya ezután választ magának egy másik ruhát, ami olyan sokba kerül, hogyha nekem, ha fizetnének tízszer annyit, se venném fel! Aztán cipőt, ékszert és egyebeket vásárlunk. Nagyon fárasztó ám ez! Félholtan rogyok le egy szökőkút melletti padra. Lábamhoz ejtem a papírzacskókat és felsóhajtok. 20.05 Alig bírom nyitva tartani a szememet. Nagyon fáááááradt vagyok. (Ez áááááásítáááááás volt.) Azt hiszem én most… | |
| thestral27 (21282) 12.03.11 15:15:15 | ||
|
rekaianett: már várom a folytatást.:D Nagyon kíváncsi vagyok arra a váratlan “fordulat“-ra.:D | |
| Noémi2000 (49199) 12.03.11 17:04:24 | ||
|
rekaianett: Még mindig nagyon bírom az alkotásaidat! Folytathatod! Mármint légyszíves! Ja, am Az árva fiú naplóját is folytathatnád! Köszi! | |
| Wolfoxy (21122) 12.03.11 17:14:00 | ||
|
Hogy végre tudjatok jót röhögni kedvenc hokicsapatunk kalandjain, itt a HockeyStriker!
Egy kis emlékeztető: -Te idióta! Te most komolyan azt akarod, hogy egy ágyban aludjunk? – kérdezte a lány kissé elpirulva. -Van választásunk? -Nem igazán – vont vállat Rei, és leült az ágy szélére. Shuu engedelmesen arrébb húzódott. -De akkor tisztázzunk valamit – mondta Rei, és a két párna közé mutatott. – Ha ezt a vonalat átléped, meghalsz. Világos? -Jó, jó, felfogtam – motyogta álmosan a fiú, azzal a másik oldalára fordult, és egy perc múlva hangos szuszogás jelezte, hogy elaludt. Rei, aki még mindig rémesen hülyén érezte magát ebben a helyzetben, aludni próbált, de csak sokkal később sikerült úgy-ahogy elaludnia. HockeyStriker 4. fejezet 7. rész Odakint fújt a szél, és a fák ágai táncoló árnyékokat vetettek az ablakra. Mindez, úgy, hogy az éjszaka közepén ébredsz fel a szél hangjára, elég ijesztő tud lenni. Nem csoda, hogy még Rei is megijedt tőle. A fejére húzta a takarót, de még mindig félt.Shuu ott volt mellette, de Rei sajnos őt nem olyannak ismerte meg, hogy meg tudná védeni őt. De mégis felé fordult, és megfogta a kezét. A fiú viszonozta a Rei kezének szorítását, mintha azt mondaná: Ne félj, itt vagyok! A lány lassan megnyugodott és elaludt. Másnap reggel… -Kjááá! – hallatszott Rei sikolya visszhangozva a kis szobában. -Mi van már? – morogta Shuu álmosan, felült, majd lenézett, és meglátta, hogy még mindig egymás kezét fogják. Erre ő is bekapcsolódott a „Kjááá”-zásba. -Neked meg mi bajod van? – kérdezte mérgesen a lány. -Azt hittem, hogy legalább egy jó csaj kezét fogom, erre felébredek, és csak te vagy – mondta Shuu csalódottan. -Mi az, hogy „csak te”? – kiabálta a lány egyre mérgeseben. – Bunkó! – azzal elfordult, mint egy dühös kisgyerek. Shuu felsóhajtott. -Nők… Ekkor Leo nyitott be a szobába. -Gyertek! Bemutatlak titeket a mesternek! – azzal megragadta Shuu és Rei karját, és elindult velük kifelé. A szobában, ahová Leo vitte őket egyvalaki volt: egy öreg kb. ötven éves bácsika, aki Reit egy kiöregedett amerikai focistára emlékeztette. Shuu egyszercsak megszólalt mellette. -Nagypapa? – kérdezte hitetlenkedve. -Shuuichi? – kérdezett vissza a bácsi. -Nagypapa!? – értetlenkedett Rei. – Úgy tetszik érteni, hogy maga a Todoroki… izé Shuu nagyapja? -Sajnos – mondta a bácsi, akit Rei magában Shuu nagypapának nevezett el. – Shuuichi, tökéletlen vagy, mint mindig – mondta nem túl kedvesen unokájának. -Ho-hogy érti azt, hogy tökéletlen? – kérdezte Rei, aki még mindig nem értett semmit sem az egészből, de feldühítette, hogy Shuu nagypapa így beszél a fiúról. –Todoroki… izé Shuu egyáltalán nem tökéletlen. A legjobb hokis, akit valaha láttam! Még ha a nagyapja is, akkor sem nevezheti tökéletlennek, mert különben… - mérgében előre mozdult, de Shuu elé lendülő karja megállította. -Hagyd békén – mondta halkan,de indulattal a hangjában, azzal megfordult, fogta magát, és kiment a házból. -Shuu, hová mész? – Rei kétségbeesetten futott a fiú után. Shuu megfordult. Zöld szemei dühösen villantak a lányra, úgy, hogy az szinte megijedt. Ottmaradt ahol állt, és nézett a lassan eltávolodó Shuu után. Pár perc céltalan sétálgatás után Rei úgy döntött, megkeresi Shuut, és beszél vele. Meg is találta a háztól nem messze egy kis füves dombon ülve. Rei leült mellé. -Mi baja van veled a nagypapádnak? – kérdezte. Shuu egy percet várt, majd halkan megszólalt. -Amikor kicsi voltam, a nagypapa miatt kezdtem el hokizni – kezdte. – Nagypapa már Kanadában élt, amikor megszülettem. Amikor annyi idős volt, mint én, a Seibu Hatosban játszott. -Tényleg? – csodálkozott Rei. – Jó játékos volt? -Olyan, mint én – mondta Shuu némi büszkeséggel a hangjában, majd folytatta. – 4 éves lehettem, amikor megtaláltam a hokiütőjét, és akkor úgy éreztem, nekem is hokiznom kell. Amikor anya meglátta, megtiltotta nekem, de aztán később megengedte, hogy hokizzak. Nagypapa küldött nekem korcsolyát, hokiütőt, meg mindent, de aztán egyszer csak, amikor általános iskolás lettem, már nem foglalkozott velem. Pedig ő volt a példaképem – lesütötte a szemét, és megint elszomorodott. Rei hirtelen nagyon megsajnálta őt. Ekkor egy zseniális ötlet jutott az eszébe. -Miért nem mutatod meg a nagyapádnak, milyen jó vagy? -Hogyan? – kérdezte a fiú csodálkozva. -Nem tudom. Én nem értek az ilyen dolgokhoz – vonta meg a vállát Rei. Shuu felpattant. -Megyek is! – azzal elrohant a nagyapja háza felé. -Olyan jó végre a régi Shuut látni – gondolta Rei, miközben lassan, sétálva követte a fiút. – Ez a depizés annyira nem illik hozzá… Komikat! | |
| Sennala (35031) 12.03.11 17:19:08 | ||
|
rekainett: Kíváncsian várom a folytatást. Ez a rész nagyon jól sikerült és a többi kommentből ítélve sikeres a történeted. ^^
Wolfoxy: Mindenképpen folytasd,mert nagyon jó. ;) | |
| hancsi1000 (50548) 12.03.11 17:59:30 | ||
|
reka:Nagyon tetszik^^ Én is mint mindenki nagyon kíváncsi vagyok a fordulatra*o*
Mindenki!Ma biztos hogy hozok VVH-t és lesz benne 2 új (jelentősebb/fő)szereplő és 4 (nem jelentős mellék) szereplő! | |
| hancsi1000 (50548) 12.03.11 18:54:42 | ||
|
Ma csak enyit hozok:
- Dave, de barátoknak csak EMÓ. – vigyorodott el - Látom, egyfajtából származunk, meg azt is, hogy valami nyomja a szívedet. – sóhajtott fel. - Tényleg kíváncsi vagy rá? - Hmm, ühm. – bólintott - Amúgy csak szólnék, hogy egy karó áll ki a lábadból. – ezt befejezve lehajolt és kirántotta a kiélezett fát a lábamból. - Aú! – szisszentem fel - Köszi. A történetre rátérve röviden ennyi: Volt egy barátom, aki vérfarkas és régen együtt jártunk aztán mikor nem hitt nekem, szakítottunk. Most van vagy inkább már csak volt egy barátnője, akit átváltoztatott és mikor meg akartam ölni arra ébredtem, hogy ők ketten smárolnak, én meg egy székhez vagyok láncolva. Mikor visszanyertem az erőmet széttéptem a láncokat és letéptem a fajét a csajnak aztán beléd botlottam. – hadartam el gyorsan ezt a kis sztorit. - Aszta ez aztán a szép kis történet! Te meg, most ha jól értettem azért vagy ilyen feszült, mert letépted a volt pasid barátnőjének a fejét? - Nem, nem azért. Hanem mert, otthagytam a barátomat a vérfarkas testvérénél. Plusz most nyírtam ki a barátnőjét, úgyhogy nagyon dühös lehet. - Aha, értem. Figyelj, tudnál valamit mondani, amin utolérhetlek? - Mobilszám? - OK. - mosolyodott el. A kezébe tuszkoltam egy vérvörös cetlikét és hazafelé vettem az irányt. Amint berohantam az ajtón rögtön kulcsra is zártam. Nem azért mert féltem, hanem inkább olyan érzésem van, hogy nem tudnám bántani Fredet. De szerintem ez természetes. Kár volt ezt gondolnom, mert hirtelen eszeveszett dörömbölés hallatszódott az ajtóm felöl. Nem gondolkoztam csak kimásztam az egyik hátsó ablakon és felugrottam a tetőre, hogy biztos távolságból lássam a betolakodót. Fred. - Azonnal nyisd ki! – ordította. Kezéről csöpögött a vér, szeméből pedig könnyek záporoztak. - Ide fönn vagyok! – préseltem ki a torlomból. - Akkor gyere le! –erre leugrottam az első emeleten lévő teraszra (kétemeletes a ház). – Még lejjebb! - Minek? - Tudod te azt jól! - Nem, el kellene magyaráznod. – játszottam a tudatlant. - Ó, csupán letépem a fejed semmi egyéb. –vigyorgott bár inkább vicsorgásnak tűnt. - Hol van Jack? - Szerinted? - Meghalt? - Viccelsz tettem egy ígéretet. – nevetett fel kínjában. - Betartottad? –merevedtem le döbbenten. - Te vagy az egyetlen, aki miatt képes vagyok visszafogni magam. De, nehéz! - Ez aranyos, de éppen a fejem és a testem külön akarod választani, úgyhogy ettől nem leszek boldogabb. - Csak egy kis fájdalom! – amint ezt kimondta rögtön le is támadta valaki. Dave. Erre leugrottam és leszedtem a nemrég ismert barátomat az áldozatáról. - Megőröltél? – kiáltottam. A srác bőrdzsekije ujjával letörölte a vért ajkairól. - Most mi van megéheztem, ő meg akart ölni téged, úgyhogy ez jól jött ki. – mondta értetlenül miközben megnéztem, hogy Frednek még van e pulzusa. Mázlimra még volt, de gyenge. - Hogy, hogy nem ájultál el? – kíváncsiskodtam mikor eszembe jutott, hogy én a földre zuhantam az után, hogy ittam egy vérfarkas véréből. - Majd elmesélem… - legyintett – miért véded őt? – mutatott a földön szenvedő testre. - Mert… mert… csak! – préseltem ki a szavakat. - Ja, biztos, na, ezen túllépve hoztam egy két barátot. Ezekre a szavaira kilépet 6 vámpír az erdőből. Pontosítva 2 leugrott a fákról, 1 meg egy kicsi késéssel szinte kirobbant a törzsek közül és már mellettünk is termett. Ahogy jobban szemügyre vettem legalább két fejjel kisebb volt nálam. A fiú megrázta barna haját, amiből rekedtek a vízcseppek szanaszét, még rám is ment egy-kettő. Majd, mit sem törődve nekidőlt Dave-nek és engem méregetett. - Igazad volt tényleg jó darab. – mondta elismerően és rám kacsintott. Erre én felmordultam, de nem igazán izgatta a dolog. | |
| Fanday99 (50302) 12.03.11 19:01:32 | ||
|
Sziasztok. Nem tom miért, de megihletett a szerdai aikido-edzés. Mindjárt leírom a furcsa novellácskámat, ami készült belőle | |
| pony56club (16581) 12.03.11 19:07:14 | ||
|
12a:kezd el!érdekesnek ígérkezik:D
Hella:nagyon szééép*-* rekaianett:nagyon jó lett:D most ennél a vásárolgatósnál kicsit magamra ismertemXD Wolfoxy:nagyon jó!várom a folytatást!^^ hancsi:végre*-*nagyon jó lett!folytasd!:D Fanday:én kíváncsi lennék rá^^ | |
| thestral27 (21282) 12.03.11 19:38:45 | ||
|
hancsi: hát én az ezelőtti részt nem olvastam,majd behozom,de ez nagyon jó volt!:D ahogy elképzeltem hogy a tetőről dumál Freddel,vicces látvány..:“)
Egyébként hamarosan GHV!!:D | |
| hancsi1000 (50548) 12.03.11 19:47:56 | ||
|
thestri:Én is elépzeltem de én föleg azon nevettem hogy elképzeltem úgy is hogy leül a tetőre vagy éppen fekszik(hassal) és úgy kezd beszélni.XD
A GHV- nak meg örülök^^ | |
| thestral27 (21282) 12.03.11 20:35:13 | ||
|
És íme,a folytatás!:D Remélem tetszik..:“) mondjuk,szerintem most nem a legjobb, de azért örülnék pár komminak..><
A sarokban, ahol dohányoztak, ott volt egy köpcösebb hát, olyan jó 20 –as éveiben járó csávó. Nagy szivar lógott ki a szájából. Mellette egy fiatalabb, platina szőke lány állt, alakjára feszülő a neonos fényben csillogó pink toppban, és fekete cica gatyában. Őt hátulról egy barna vasalt hajú srác ölelte át, akinek színes cigaretta lógott ki a szájából, és ahogy a fejét néztem, már nagyon be volt piálva. Visszajött Damien, jobb kezében pezsgővel és whisky –vel, a bal kezében 2 pohárral. Az egyiket átnyújtotta nekem, majd meglengette a kettő italos üveget. - Melyik legyen először? – kérdezte, s közben elvezetett a nappali közepén lévő egyik asztalhoz, a sok közül. - Hmm… Legyen pezsgő, aztán a whisky. – Damien már nyitotta is a nagy zöld üveget, s töltött mind a két pohárba. Biccentettünk egymás felé, s belekortyoltunk az italba. Majd, amikor kiürült a pezsgősüveg, a whisky –t is felbontottuk. Damien meglengette az orrom előtt, én meg mosolyogva bólintottam. A fiú meg akarta tölteni a poharam én viszont kikaptam a kezéből az üveget. - Minek a pohár? – nevettem, s beleittam az üvegbe. Amikor már úgy a felét megittam, Damien –nek adtam az üveget. – Idd meg. – rákacsintottam s miközben ő ivott, én elsurrantam ki a folyosóra. Hallottam, ahogy lerakja az üveget, és elindul. Én háttal álltam, ott az ajtónak, és megvártam, amíg mögém, jön. Nem kell mondanom, már most elég „spicces” voltam. S meleg, ölelő karokat éreztem a derekam körül. A fejem hátrafordítottam, és nem volt meglepetés, hogy Damien állt mögöttem. Kacéran vigyorogtam, és megpördültem, hogy szembe kerüljek a fiúval. Játékosan végighúztam a körmöm az arcán, és ráengedtem a fejem a mellkasára. Éreztem, ahogy hirtelen nincs föld a lábam alatt. Kinyitottam a szemem, amit időközbe becsuktam. Damien a karjaiban tartott. Nagy szemekkel néztem a fiú arcát amint rám, mosolyog. Egy röpke ásítás hagyta el a számat. Mintha Damien a gondolataimba olvasott volna. - Menjünk haza, rendben? – kicsit bólintottam, s ő már vitt is kifelé. Felültünk a motorjára, s én a vállának támasztottam a homlokom, és élveztem, ahogy a szél az arcomba csap. Szorosan öleltem magamhoz. A házamnál lefékezett… a házamnál… Honnan tudja hogy itt lakom? De nem volt erőm gondolkodni. Túl spicces voltam hozzá. A karjaiba bevitt a házba, lefektetett a nappaliba, és búcsúzásul egy csókot nyomott a homlokomra. - Holnap benézek. – suttogta, s elindult kifelé. Én viszont utána nyúltam, és esetlenül megfogtam a lábszárát. - Maradj! Nem merek egyedül maradni… Kérlek… - esdekelve pillantottam rá. Ő megfordul, leguggolt előttem, úgy hogy az arcunk már majdnem összeért. Megbűvölten néztem gyönyörű barna szemeit, melybe felfedeztem arany pettyeket. Ilyen szép szemeket még életemben nem láttam. Majd az érzéki ajkait szóra nyitotta, de én odaemeltem a mutatóujjam és óvatosan a szájára helyeztem. – Sss… Meg ne merj szólalni. – suttogtam, alig hallhatóan. Valahogy egy mozdulattal felültem, és a két kezembe fogtam a fiú arcát. Majd mélyen arany pettyes szemébe néztem, s ajkaim ajkaihoz érintettem. S ő olyan lágyan csókolt, mint eddig még senki! Beletúrt a hajamba, s eldöntött a fotelon miközben a teste fölém került. Majd újra megcsókolt, most szenvedélyesen. Végighúztam a jobb kezem a gerince vonalán, s eljátszottam a gondolattal hogy vajon mennyire gyönyörű lehet a meztelen felsőteste. Majd a gondolatmenetből kizökkentett egy kattanás. Az ajtó felé pillantottam, s hullánál is sápadtabb lettem. Damien is meghallhatta az ajtókattanást, mert lekászálódott rólam. De későn, mert az alak, aki benyitott már be is lépett a nappaliba. Adam… Hogy képzeli hogy kopogás nélkül bejön?! A fiú fal fehéren pillantott hol rám, hol Damien -re, aki mindeközben halál nyugodtan leült, és a lábamat az ölébe rakta. Adam mint egy méregzsák jött be a szobába, és Damien arcába hajolt, s szinte sziszegve beszélt hozzá. - Ha közeledni mersz hozzá, a két puszta kezemmel öllek meg, megértetted? – s meglendítette az öklét, hogy behúzzon Damien –nek. De a fiú még mielőtt a csapás célba ért volna, elkapta Adam öklét, s láthatóan nagyon erősen megszorította. - Elkéstél barátom… - mondta nyugodt hangon, s kárörvendő mosoly ült ki arcára. – Ahol az imént bejöttél, távozhatsz is… - kacsintott, majd elengedte Adam öklét, ami tiszta vörös volt. A fiú gyilkos pillantást vetett Damien –re, majd rám. Aztán felszegett állal sarkon fordult s kiment. Mélyet lélegeztem, amikor hallottam, hogy az ajtó zára kattan egyet. Kommikat.:) | |
| Póniló15 (15108) 12.03.11 20:37:30 | ||
|
Tudom, hogy itt sokan szeretik a vámpírokat, és arra szeretnék megkérni minden ilyen szenvedéllyel író írótársamat, hogy írja meg nekem levélben (tárgy: Azért, mert...), miért szereti ezeket a lényeket! Ha kérhetem, fejtsétek ki bőven! Köszönöm! | |
| hazza (34194) 12.03.11 20:50:54 | ||
|
Sziasztok!
Lassan lesz időm és elkezdek egy lovas könyvet. Az éden tanya lovastáborairól fog szólni. (első rész bevezetés) Lili egy tanyán él édesanyjával, mert apukája és anyukája elvált. Mindössze két lovuk van Szikra Lili lova és Éden Krisztina lova(Lili anyja). Krisztina nem sokat gondolkodik, ezért most 5 rakoncátlan pónit vett. Vajon elbírnak - e velük amikor megjönnek a táborlakók? Író: adus9 | |
(aktuális oldal: [ 257 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [254] [255] [256] [257] [258] [259] [260] [261] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
