 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| lovasíjjász (41190) 11.11.26 15:44:43 | ||
|
Fanday:Nagyon jó.Nem gondolkodtál még borítón? AM a vesszőfogót nem a cél mögé szokták tenni?Nem akarok akadékoskodni.Ha kartam volna akkor azt mondtam volna:,, Am a 15 méter lehet, nem feltétlen könnyű táv, mert a csigásoknak egyenesen nehéz.‘‘ De am sztem ez teljesen mindeggy, mert gondolom ez tradi verseny.Tömören:Nagyon jó!  | |
| Fanday99 (50302) 11.11.26 15:51:33 | ||
|
Lovasíjjász: gondolkodtam már borítón de én nem tudok olyan jó képeket szerkeszteni csináltatni meg nem szeretnék | |
| Fanday99 (50302) 11.11.26 15:53:57 | ||
|
egyébként köszi:) | |
| Melissa (6505) 11.11.26 16:39:32 | ||
|
Lovasíjjász, Thestral, Fanday: Nagyon jók lettek!
12a: Kezdd el! | |
| Melissa (6505) 11.11.26 16:47:45 | ||
|
1. fejezet A három gyerek némán ült a tűz körül. Ugyanott, ugyanabban a barlangban, csak három órával később. Tesdur lefeküdt Sabrina mögé, mancsaira fektette fejét és behunyta bánatos, lila szemeit. - Szegény nagyon rosszul érzi magát –nézett rá Natie sajnálkozva. - Nem csodálom. Castatnut az öccse volt –dőlt unokanővére a sárkány vörös pikkelyes oldalának. Zelaent is leheveredett társa mellé, majd Crazvina is követte és végül a kis Tsume… vagyis Saphira bújt melléjük. Lassan a gyerekek is odamentek. Álmosak voltak, pedig még csak délután egy óra volt. A halottak látványa kimerítette őket. A tűz halkan lobogott mellettük. - Két óra múlva továbbmegyünk, hogy Grimsurov ne akadjon a nyomunkra –ásította Sabrina és a következő pillanatban már aludt is. „Zelaent önfeledten játszik Crazvina-val egy pusztán. A nap magasan ragyog az ég tetején, egy felhő se zavarja fényét. Zela és Crazvina nagyon összeillenek. Eszembe jut, hogy talán tovább kéne adni valakinek Ogrozny örökségét… Crazvi által. Egyik sárkány se panaszkodna. Hirtelen Tesdur figyelmeztető kiáltása hasít a levegőbe. Én ijedten összerezzenek és abban a pillanatban beborul az ég. A sötétség és a gonoszság leszáll ránk. Heizer és Natie a sárkányokhoz szaladnak, akik már mind egy kupacban állnak, pikkelyeik zörögnek a félelemtől. Egy másodperc alatt jelent meg Grimsurov Surda-val. És Heljalot is ott volt vele, saját sárkányán, a fekete-lila Sotoha-n. Rémülten felsikítok. Surda megtámadta Zelaent-et. Szeretett sárkányom sebesülten és vérezve esik a földre. Rákiáltok Heizer-re és Natie-ra, hogy meneküljenek el a sárkányokkal. Ők engedelmeskednek, hiszen tudják, hogy ez a legjobb nekik. Egyedül Tesdur-t nem bírom elküldeni. Ő a fia mellett akar maradni. Bólintottam, hogy akkor maradjon. Heizer és Natie felültek Crazvina-ra, magukhoz vették Saphirát és sebesen elrepültek. Ahogy visszapillantok Zelaent-re, belém szorul a levegő és a szívem megáll egy pillanatra. Zela már ellenkezni se tud. Csak fekszik tehetetlenül a földön, oldalát felnyársalta Surda éles karma. Sírva kiáltok fel: Ne, Zelaent! De hiába, Sotoha és Surda felkapják ájult sárkányomat és elviszik. Tesdur utánuk akar menni, de liánszerű növények a földhöz szegezik, aztán egy hatalmas és hegyes rózsatüske hatalmas sebességgel a szíve felé megy és…” - Ne! Sabrina leizzadva és lihegve riadt fel rémálmából. Körbenézett. Zelaent és Tesdur sehol nincsenek. Rémület kerítette hatalmába. Remegő lábakkal felállt és a barlang szája felé indult. A párkány üres volt. Falfehéren rogyott a kőfal mellé. Nem álom volt, gondolta reszketve. Zelaent tényleg Grimsurov karmaiban van és Tesdur tényleg… An allt ceart lagi? A lány felkapta fejét. Zelaent állt a párkány másik végén. Sértetlenül és egészségesen. - Zela! –ugrott fel és odarohant a sárkányhoz. Örömkönnyekkel teli szemmel karolta át a zöld pikkelyes nyakat. –Csak egy rossz álom volt. Kas ar juhtus? –jelent meg Tesdur is. Sabrina őt is átölelte. - Gyerünk, srácok, keltsük fel a többieket. Fél óra múltán már készültek, hogy Norwaváros felé repüljenek, ahol fel tudják fejleszteni Saphirát. Úgy egyértelműen több hasznát veszik majd. - Merre megyünk? –kérdezte Heizer, miközben összepakolta a táskáját. - Először északra –felelte Sabrina. –Megkeressük Norwavárost. - Minek? Mi van ott? - Ott tud Saphira felfejlődni. - Hogy van ez? Nem értem. - Azt látom… Tehát, kezdem elölről. Saphira Norwavárosban tud felfejlődni, hogy felnőtt legyen, mint Zelaent, Tesdur, vagy Crazvina. Már érted? - Nem. Miért csak most? - Mert tegnap tanult meg repülni. Csak utána tud felnőni. Néhány sárkánynál ez alapból megy, de Saphira még mindig csak kölyök. - Értem –motyogta Heizer, de bárgyú tekintetén látszott, hogy még mindig nem fogta fel a hallottakat. - Annyira sötét vagy! –csapott homlokára Sabrina. Natie persze nevetett. Örült, hogy visszatért a szívükbe a boldogság. Amióta a lerombolt falujukban jártak, úgy érezte, hogy ő és az unokatestvére teljesen elidegenedtek egymástól. De most újra a régiek. - Ideje indulnunk –mosolygott Sabrina. Saphira kis jégfiguraként kötött ki Heizer táskájában. A gyerekek felültek a sárkányokra. - Kom aan! –panaszkodott Tesdur, amikor a fiú ült fel rá. - Jól van –engedett Sabrina -, akkor most én ülök Tesdur-ra, tied Zelaent. Helyet cseréltek. Zela rögtön forgolódni és morogni kezdett. - Kérlek! Csak most az egyszer! –kérlelte Sabrina a sárkányt. - Nigdy! Eppudu! - Igen, tudom, hogy egy idegesítő idióta, de kérlek, Zela! - Sare –hagyta annyiban a sárkány. Heizer még morgott valamit, aztán elindultak. Jelentések: An allt ceart lagi? - Jól vagy? Kas ar juhtus? - Történt valami? Kom aan! - Ne már! Nigdy! Eppudu! - Nem! Soha! Sare - Igen Komikat! | |
| Melissa (6505) 11.11.26 16:48:39 | ||
|
Á! Elfelejtettem átírni saját szemszögbe! Bocsi, majd később kijavítom! | |
| Melissa (6505) 11.11.26 17:03:32 | ||
|
Nah, megcsináltam:
A három gyerek némán ült a tűz körül. Ugyanott, ugyanabban a barlangban, csak három órával később. Tesdur lefeküdt mögém, mancsaira fektette fejét és behunyta bánatos, lila szemeit. - Szegény nagyon rosszul érzi magát –nézett rá Natie sajnálkozva. - Nem csodálom. Castatnut az öccse volt –dőltem a sárkány vörös pikkelyes oldalának. Zelaent is leheveredett társa mellé, majd Crazvina is követte és végül a kis Tsume… vagyis Saphira bújt melléjük. Lassan mi is odamentünk. Álmosak voltunk, pedig még csak délután egy óra volt. A halottak látványa kimerített minket. A tűz halkan lobogott mellettünk. - Két óra múlva továbbmegyünk, hogy Grimsurov ne akadjon a nyomunkra –ásítottam és a következő pillanatban már aludtam is. „Zelaent önfeledten játszik Crazvina-val egy pusztán. A nap magasan ragyog az ég tetején, egy felhő se zavarja fényét. Zela és Crazvina nagyon összeillenek. Eszembe jut, hogy talán tovább kéne adni valakinek Ogrozny örökségét… Crazvi által. Egyik sárkány se panaszkodna. Hirtelen Tesdur figyelmeztető kiáltása hasít a levegőbe. Én ijedten összerezzenek és abban a pillanatban beborul az ég. A sötétség és a gonoszság leszáll ránk. Heizer és Natie a sárkányokhoz szaladnak, akik már mind egy kupacban állnak, pikkelyeik zörögnek a félelemtől. Egy másodperc alatt jelent meg Grimsurov Surda-val. És Heljalot is ott volt vele, saját sárkányán, a fekete-lila Sotoha-n. Rémülten felsikítok. Surda megtámadta Zelaent-et. Szeretett sárkányom sebesülten és vérezve esik a földre. Rákiáltok Heizer-re és Natie-ra, hogy meneküljenek el a sárkányokkal. Ők engedelmeskednek, hiszen tudják, hogy ez a legjobb nekik. Egyedül Tesdur-t nem bírom elküldeni. Ő a fia mellett akar maradni. Bólintottam, hogy akkor maradjon. Heizer és Natie felültek Crazvina-ra, magukhoz vették Saphirát és sebesen elrepültek. Ahogy visszapillantok Zelaent-re, belém szorul a levegő és a szívem megáll egy pillanatra. Zela már ellenkezni se tud. Csak fekszik tehetetlenül a földön, oldalát felnyársalta Surda éles karma. Sírva kiáltok fel: Ne, Zelaent! De hiába, Sotoha és Surda felkapják ájult sárkányomat és elviszik. Tesdur utánuk akar menni, de liánszerű növények a földhöz szegezik, aztán egy hatalmas és hegyes rózsatüske hatalmas sebességgel a szíve felé megy és…” - Ne! Leizzadva és lihegve riadtam fel rémálmomból. Körbenéztem. Zelaent és Tesdur sehol nincsenek. Rémület kerített hatalmába. Remegő lábakkal felálltam és a barlang szája felé indultam. A párkány üres volt. Falfehéren rogytam a kőfal mellé. Nem álom volt, gondoltam reszketve. Zelaent tényleg Grimsurov karmaiban van és Tesdur tényleg… An allt ceart lagi? Felkaptam a fejemet. Jól hallottam? Zelaent állt a párkány másik végén. Sértetlenül és egészségesen. - Zela! –ugrottam fel és odarohantam a sárkányhoz. Örömkönnyekkel teli szemmel karoltam át a zöld pikkelyes nyakat. –Csak egy rossz álom volt. Kas ar juhtus? –jelent meg Tesdur is. Őt is átöleltem. - Gyerünk, srácok, keltsük fel a többieket. Fél óra múltán már készültünk, hogy Norwaváros felé repüljünk, ahol fel tudják fejleszteni Saphirát. Úgy egyértelműen több hasznát vesszük majd. Egy kölyök sárkánnyal nem sokat érünk. - Merre megyünk? –kérdezte Heizer, miközben összepakolta a táskáját. - Először északra –feleltem. –Megkeressük Norwavárost. - Minek? Mi van ott? - Ott tud Saphira felfejlődni. - Hogy van ez? Nem értem. Felsóhajtottam. - Azt látom… Tehát, kezdem elölről. Saphira Norwavárosban tud felfejlődni, hogy felnőtt legyen, mint Zelaent, Tesdur, vagy Crazvina. Már érted? - Nem. Miért csak most? - Mert tegnap tanult meg repülni. Csak utána tud felnőni. Néhány sárkánynál ez alapból megy, de Saphira még mindig csak kölyök. - Értem –motyogta Heizer, de bárgyú tekintetén látszott, hogy még mindig nem fogta fel a hallottakat. - Annyira sötét vagy! –csaptam a homlokomra és magamban sírva fakadtam. Natie persze nevetett. Tudtam, hogy örül, hogy visszatért a szívünkbe a boldogság. Amióta a lerombolt falunkban jártunk, mindketten úgy éreztük, hogy teljesen elidegenedtünk egymástól. De most újra a régiek vagyunk. - Ideje indulnunk –mosolyogtam. Saphira kis jégfiguraként kötött ki Heizer táskájában. Erre sok sárkánylovas képes volt. Vagyis, mindenki, aki megtanulta a Mágiaképzőben. Heizer eljutott idáig. A Jadu még neki se szabadult el. Felültünk a sárkányokra. - Kom aan! –panaszkodott Tesdur, amikor a fiú ült fel rá. - Jól van –engedtem -, akkor most én ülök Tesdur-ra, tied Zelaent. Helyet cseréltünk. Zela rögtön forgolódni és morogni kezdett. - Kérlek! Csak most az egyszer! –kérleltem a sárkányt. - Nigdy! Eppudu! - Igen, tudom, hogy egy idegesítő idióta, de kérlek, Zela! - Sare –hagyta annyiban a sárkány. Heizer még morgott valamit, aztán elindultunk. | |
| Fanday99 (50302) 11.11.26 17:24:44 | ||
|
Melssa: nagyon jó;) | |
| Fanday99 (50302) 11.11.26 19:26:46 | ||
|
íme a folytatás
Íj és vesszők 5. fejezet Zenon és a bandája már elment, és a kezdők versenye zajlott, így én és Selma is elindultunk. - Egyébként miért mosolyogtál ilyen kajánul? Ez egy normális dolog. - Dehogy. Amíg te a díjat átvetted, nekem bevallotta hogy beléd van zúgva és bármit megtenne érted és ez nem tréfa. Tényleg ezt mondta. - Értem. Eközben már az én utcámban voltunk, ahol lakom. Selma elbúcsúzott és ment tovább mert ő három utcával arrébb lakik. Még egy kevés séta következett majd megérkeztem otthonomba. Otthon, édes otthon. A bronzkupával kezemben, és húsz dollárral a zsebemben benyitottam. Nyalóka és Dolly már rég bent voltak mert féltek a sötétben, így csak Rawen, az én hű társam várt engem. Különleges ismertetőjele az, hogy mind a négy mancsán fehér csillag van. Megsimogattam, és besétáltunk a házba. A konyhában anyu és apu fogadott: -Szia kicsim. Jó volt a verseny?-kérdezték kórusban. -Igen. Harmadik helyezést értem el.-Feleltem, majd előhúzrtam a kis bronzkupát és beletettem a húsz dollárt. - Ügyes vagy édesem. Történt még valami? - Igen. Hétkor felszívódok mert moziba megyek egy barátommal. -Rendben menj csak. Azt szeretem a szüleimben, hogy nem kérdezősködnek annyit, mert az biztos hogy a falra másznék tőlük. Kimentem a konyhából az előszobába majd a felmentem az emeletre. Lealljzottam az íjamat majd készülődni kezdtem mert már hat óra volt. Felvettem a kedvenc estéji ruhámat- igaz még sosem vettem fel mert különleges alkalmakra tartogattam, szőke hajamat kifésültem és kiengedve hagytam, majd kinéztem az ablakon. Már ott állt a piros BMW a házunk előtt benne Zenonnal. Felvettem egy kopogós cipőt, és már a fent se voltam. Kiléptem a házból, a kerítésen kívül pedig Zenon fogadott. - Szia. Szép vagy. - Köszönöm. -Mehetünk?-kérdezte Zenon. -Igen Beültem az anyósülésre, majd elindultunk a moziba. komikat! | |
| rekaianett (32539) 11.11.26 19:34:04 | ||
|
elfogyott az ihlet...
ok, akkor mi legyen?: a, a Fairy Fire b, emily see naplója c, egy teljesen új történet, a címe: ősi testvérgyilkos amelyiknek előbb lesz 3, azt folytatm/ kezdem el. | |
| Fanday99 (50302) 11.11.26 19:53:41 | ||
|
rekaianett: Ősi testvérgyilkos szerintemm | |
| vallerveronika (44891) 11.11.26 20:01:26 | ||
|
Ide is be teszem, mert a nem lovas irományok elég kihat topik:
Karát 2. fejezet vége: Haza értünk, felmegyek a szobámba megírni a leckét, és olyan 3 óra fele lementem a konyhába egy pohár vízért. Anyáék készenlétben álltak a marcipános torta mellett, amikor hallották hogy jövök le és egyszerre mondták: -BOLDOG SZÜLINAPOT! -Köszönöm, nem kellett volna! -És most jön a legjobb: Mivel már évek óta hajtogattad, hogy kertes házban lakunk, de nincsen semmilyen állatunk, ezért: Elmegyünk venni! Torkom elszorult, örültem, és a szüleim nyakába ugrottam, halkan suttogtam, köszönöm. De hirtelen be villant egy kép a gazdátlan kutyákról. -Anya, apa én nem tenyésztőktől, hanem az állat menhelyről szeretnék kutyát. Apának kicsit ki kerekedett a szeme, de azt mondták, hogy jól van! Ahogy beléptünk az állatmenhely kapuján nagyot dobbant a szívem. Egész végig az járt a fejemben, hogy milyen fajta kutyát válasszak. Nem szeretem a kis ölebeket, inkább a nagyobbakat bírom. Fájt, ahogy bent megláttam a hosszú sorba rendezett ketrecekben a kutyákat. Mint ha mindegyik azt kérdezte volna: Nem engem akarsz haza vinni? Az egyik állatvédős hölgy vezetett körbe, és közben mondta a saját szövegét: -Sok itt a Dalmata, Németjuhász, a Berni pásztor…. Én nem nagyon foglalkoztam vele, mert lekötött, hogy nézzem az ebeket, de hirtelen nagyon gyorsan kirázott a hideg, és közben azt a kérdést, amit csak magamban akartam feltenni önkénytelenül is kimondtam: - Vannak itt Labradorok is? -Igen, három pont itt megyünk el melletük!Elnéztem oldalra, és egy öreg, egy kölyök, és egy pontosan közép korú kutyát láttam. Egy villanás amikor először ránézek a közepesre! Az összes eddigi álmom, amit Karáttal éltem át lepergett előttem. Az nem lehet, hogy Ő AZ! Hiszen ezek csak puszta álmok…. azt hiszem! Remegő hangon, de megszólaltam: - Őt hogy hívják?-és rá mutattam - Nem nevezzük el a kutyákat, és ezen még nyakörv sem volt! -Értem!- szólaltam elmélázva. A szüleimazt hiszem közben észre vették, hogy ez a kutya mennyire lekötött, de ők már ki szemeltek egy kis Foxit. -Ezt a kutyát szeretnéd Vivi? Nem tudtam mit kéne felelnem, mert őt szerettem volna haza vinni, de féltem. Vártam, majd í válaszoltam: -Igen, és a neve legyen Karát! -Hé hűtsd le magad!-szólalt meg apa- hiszen még azt sem tudod szuka-e vagy kan, és hogy hány éves, mert öreg kutyát nem viszünk haza, hiszen ha elpusztul a szíved fáj utána! - Az nem érdekes! Nekem ő kell, és kész! A gondozóvágott bele hirtelen fellángolásomba: -5 éves, szóval nem túl öreg, és kan, akkor kell? Anya, és apa hosszas családi kupaktanács után azt mondták IGEN! | |
| vallerveronika (44891) 11.11.26 20:02:01 | ||
|
3. fejezet eleje:
El sem hiszem! Van egy kutyám! Anya azt mondta, amíg nem szoba tiszta a lakásba a mancsát sem teheti be! Tudom az álmok…, de mit tehet az ember amikor megkapja élete első háziállatát?! Félek, félek, mi is lesz este. Kint ültem a verandán csodálva az alkonyodó nap sugarainak elhalványuló fényét. Karát hamar megbarátkozott új környezetével, de úgy döntöttem, akármilyen békésnek tűnik, első nap nem dögönyözöm meg nagyon. Holnap úgy is szombat, hát ráérek. Elbóbiskoltam, azt hiszem de még nem járhatott későre, mert az ég alja még mindig sárga volt. El szottyadva néztem az idillt mikor valami hideget éreztem a karomhoz dörzsölöni, majd a dörzsölődés erősebb böködéssé vált. Oda pillantottam. Karát az alkarom alatt próbálta befúrni magát a látókörömbe. Elmosolyodtam. Felemeltem a kezemet . A kutyám a lábamra tette a fejét, majd nagy barna szemeivel felfele nézett, mint ha valamit várna. - Tudom mit akarsz. - szólaltam meg Lassan el kezdtem simogatni a fejét. Csontos, de aranyos állapítottam meg. Kis idő után már a füle tövét vakargattam, és úgy ültünk ott kint a már eléggé szürke ég alatt, mint két jó barát, akik már ezer éve ismerik egymást. Nem gondoltam semmi másra, mint hogy ez a kutya, akinek én a fején nyugatom a kezemet az enyém. Pontosabban nem is így fogalmazva. Ő nem az enyém. Ő egy élőlény, ő nem lehet tulajdon. Ő inkább nekem az akit fél óra után úgy ismerek mit a tenyeremet, pedig egy árva szót nem szólt hozzám. | |
| Melissa (6505) 11.11.26 20:02:43 | ||
|
Fanday: Köszi, a tied is naon jó! | |
| Fanday99 (50302) 11.11.26 20:29:14 | ||
|
köszi Melissa:) | |
(aktuális oldal: [ 35 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
