 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 11.11.26 12:24:12 | ||
|
Itt az első fejezet befejezése és egy kicsit visszaraktam hozzá abból amit előzőleg tettem be, mert így értelmes.:)
- Meghalt. Ahogy ti is megfogtok. – hangom az egekben játszott, és gúnyt sugárzott. – Csak nem gondoltátok, hogy élve elhagyjátok még ezt a házat?! Szerintetek olyan ostoba volnék, hogy pár fiatal piást kiengedek innen, az után, hogy az egyikkőjüket megöltem? – fél szemöldököm felhúztam, és úgy mozgattam jobbra-balra a fejem. – Na, most menjetek fel az emeletre a 3. szobába. – mondtam nekik és közbe meghipnotizálni is sikerült őket. Lassan, akár az élőhalottak, felmentek. Én is követtem őket és rájuk zártam az ajtót. Azért kapták a 3. szobát, mert az az egyetlen helyiség ahol nincs ablak. Gonoszan elmosolyodtam majd én is bementem a szobámba. Átöltöztem a rövidnadrágos kék, pizsamámba és én is lefeküdtem aludni. | |
| Fanday99 (50302) 11.11.26 12:29:26 | ||
|
thestral: szupi | |
| thestral27 (21282) 11.11.26 12:40:14 | ||
|
Köszi.:) | |
| lovasíjjász (41190) 11.11.26 12:56:03 | ||
|
thestral:Nagyon jó! | |
| Victory (24965) 11.11.26 13:00:40 | ||
|
Koszi a komikat!:D Hamarosan az elso fejezet | |
| thestral27 (21282) 11.11.26 13:34:25 | ||
|
lovasíjjász: köszi.:)
lovas111: alig várom már.*-* | |
| lovasíjjász (41190) 11.11.26 14:15:01 | ||
|
lovas111:
Én is alig várom. =). Itt egy újabb fejezet az Egy kívülálló naplójából, amit könnyek között írtam, de azért remélem nem hiába és legalább egy embernek tetszeni fog: 
14.Fejezet Gyász-1.reggel Még mindig értetlenül álltam a történtek előtt, bár most már nem otthon, hanem az iskola kapujában. Lehorgasztott fejjel, lassan léptem be a folyosóra, majd észbe kaptam. Rohanni kezdtem, keresztül a folyosón, miközben a válltáska csak pattogott a hátamon. De nem érdekelt. Miért rohantam? Mert 6:45 volt.,,De hát az pont, hogy korán van!’’Ezt akartad mondani nem? Egyszerű: Az osztály már mindent tudott. Eggyel korábbi busszal jöttem, hogy mindenkit megelőzzek. Senkivel sem akartam találkozni. Dorinával is megbeszéltem, hogy hozassa be magát az apjával 6:50-re. Ledobtam a táskámat a pad mellé és kirohantam az ajtóhoz. Dorina épp akkor szállt ki a kocsiból. Korábban jött. Ahogy belépett az ajtón megragadtam a karját és a WC-be húztam. Olyan gyorsan futottam, mint ahogy még soha. Hajtott az adrenalin. Szinte hátamon éreztem Dorina meglepett pillantásait. Köszönni se hagytam időt. Végigrohantam vele a hosszú folyosón, majd bekanyarodtam a lány WC-be. Becsaptam magunk mögött az ajtót és kifújtam magam. - Mi folyik itt? – kérdezte Dorina lihegve, meglepetten. - Én becsengetésig ki nem megyek innen. – tereltem a szót. - Miért? – éreztem ahogy a kérdésre könnyek szöknek a szemembe. Elsírtam magam. – Mi baj? Csak sírtam. Mikor végre megnyugodtam, mindent elmeséltem neki könnyes szemmel, elejétől a végéig. - Úr Isten! – kapta kezét a szája elé. Egy darabig még csöndben állt velem, majd megszólalt: - Beviszem a táskám. - Én ki nem megyek innen. – csóváltam a fejem - Sietek. Mindjárt jövök. – nyitotta ki lassan az ajtót, mire rábólintottam Kiviharzott. A fejem hangjai a sarokhoz szorítottak, amint egyedül lettem: ,,Egyedül maradsz!’’ ,,Kihal a családfa!’’ ,,Dorina is itt hagyott.’’ ,,Senki nem kíváncsi rád.’’ Képtelen voltam sarkamra állni és kikiáltani: Elég! A sarokban összerogytam, fejem a térdem közé szorítottam és egyre csak azt suttogtam magamnak: - Ne! Nem akarok egyedül maradni! – közben nyílt az ajtó, Dorina pedig kétségbeesetten mellém térdelt - Amy! Amy semmi baj! Nyugodj meg! Szinte meg se hallottam: - Nem akarok…! Nem! Majd Dorina felrántott, s mintha ezzel elhesegette volna a hangokat. Megtöröltem a szemem, majd becsöngettek. Lassan léptünk ki az ajtón és végigkémleltük a végtelennek tűnő folyosót. Tiszta a levegő. Miután az osztályom ajtajához értem, nem volt lelki erőm lenyomni a kilincset. Leültem a padra, ahol a cipőket vettük át és újra összerogytam. Tán csak pár perc telt el, mikor a hátamon finom érintést éreztem. Felemeltem a fejem és a tanárra pillantottam elvörösödött, könnyekkel teli szememmel. Megcsóválta a fejét és egy zsebkendőt nyomott a kezembe: - Borzasztóan nézel ki. Mért nem vagy már a teremben? - Nem tudtam bemenni. – mondtam szipogva. Tudta, hogy értem Felsegített én pedig beléptem a terembe. Senki nem mondott semmit. Nem sokkal utánam a tanár is bejött és kezdetét vette az óra. Komikat!Pls! | |
| Ethron (14880) 11.11.26 14:26:40 | ||
|
Bevezető
Üdv,kedves halandó olvasó!A nevem Kerberosz.Valószínűleg hallottál már rólam.Tudod,én őrzöm az Alvilág kapuját a görög mitológiában.Nos,azt kell mondjam,ez nem egészen mitológia...Sőt,egyáltalán nem az.Poszeidón,Zeusz,Hádész-ők mind léteznek.Ahogy én is. Ebben a könyvben szeretném történetem elmesélni. Mint tudod,három fejem van...Vagyis nekem csak egy,a másik kettő úgymond “fejtestvérem“,mert őket nem én irányítom.Én,a középső fej irányítom a testet,de a másik kettő alaposan belebonyolít.Te hogy képzeltél el engem?Fekete masztiff?Hülyeség. Leginkább egy mamut nagyságú rottweilerre hasonlítok.Az én szemem mélykék,a bal oldali tesvéremé sötétbarna,a jobbnak sárga. Nos,most hogy ilyem remek kis leírást adtam magamról,térjünk a lényegre. Miért kezdtem el ezt a történetet? Mert az istenek közt háboró tört ki.Pesze sejtettem,hogy Árésznak előbb-utóbb sikerül,de hogy ilyen hamar... Zeusz és Poszeidón a két “főkolompos“,miattuk van ez az egész.Az istenek egyik fele Poszeidón,míg a másik Zeusz felé hajlik. Gazdám,Hádész,csak gúnyosan röhög rajtuk,elvégre ő ezt akarta.A fúriái és még fene tudja milyen lényei ugyanígy vannak ezzel. De én... Nos,be kell valljam,én nem.Én Poszeidón pártján állok. Azon vesztek össze,hogy valaki ellopta Zeusz egyik ruháját(mágikus erejű páncél...na de ez akkor is röhejes!),és a főisten Poszeidónt gyanúsítja-elvégre az nem ereklye,azt el lehet lopni. Hogy tudok én a tenger istenének segíteni,és miént alakul a háború miatt az emberek sorsa? Megtudhatod... Kerberosz Komikat pls!:) Elkezdjem? :) | |
| Fanday99 (50302) 11.11.26 14:32:03 | ||
|
12a: kezd el! kezd el! kezd el! kíváncsi vagyok | |
| Fanday99 (50302) 11.11.26 14:32:40 | ||
|
bocsi lovasíjjász hogy te kimaradtál: nagyon jó a tied is | |
| lovasíjjász (41190) 11.11.26 14:34:05 | ||
|
Köszi Fanday | |
| Ethron (14880) 11.11.26 14:36:10 | ||
|
Köszi Fanday :) | |
| Fanday99 (50302) 11.11.26 14:36:51 | ||
|
ja tényleg elfelejtkeztem a történetemről na nem baj mindjárt bepótolom | |
| Fanday99 (50302) 11.11.26 15:07:36 | ||
|
Íj és vesszők
4. fejezet Mindenki felállt, és nagy körben kartávolságra nyitódtunk, mert kezdtük a bemelegítést. Csoportunk legjobb íjásza, Zenon állt középen, őt kellett követnünk, bár én nem értem, hogy néhány kar- és törzskörzést minek kell megmutatni. Zenon egy nagyon helyes fiú volt, bevallom szerelmes is voltam belé. Szőkésbarna hajával, csábos kék szeme volt és egyszerűen nem tudtam neki ellenállni. Ahányszor csak hozzámszólt, remegni kezdett a lábam és nem tudtam egy épkézláb mondatot kinyögni. De ez mindegy. Végeztünk a bemelegítéssel és húztunk egy sorszámot. 10 emberből állt a közepes csoport és mindenki eljött, nekem pedig sikerült a 10-es sorszámot kihúzni, de én örültem neki, mert szerettem utolsó lenni. Zenon húzta ki az 1-es sorszámot, így megfogta az íját, és a vesszőfogó elé állt. 15 méterről kellett lőni, ami egy elég könnyű táv volt. Figyelmesen néztem, ahogy Zenon ráteszi a vesszőt az idegre, beáll rendesen, kihúzza az ideget, céloz és lő. Az oldás után nem vette el a kezét, így a vessző céltévesztés nélkül a vesszőfogó közepében landolt irtózatos erővel. Minden vessző jó helyre talált és Zenon elégedetten állt arrébb. Mindenki ellőtte a vesszőket, kisebb-nagyobb hibákkal. Már csak Selma és én maradtam. Selma állt a vesszőfogó elé. Nagyon szorítottam neki, de több kisebb hiba után egy nagyobb következett, ami az utolsó vessző volt és ez még a vesszőfogóba sem ment bele. Szomorúan állt Zenon mellé. Az utolsó ember következett, vagyis én. Minden oldásom hibátlan volt, de egyik sem talált a célba, én mégis örültem. Az eredményhirdetés következett. Mindenki feszült csendben várta, hogy mi lesz. Végül kiderült, hogy az első helyezett lett Zenon, második Miranda, de neki csak szerencséje volt, ő Sophie csatlósa, a harmadik helyen pedig én végeztem. Selma kaján mosollyal fogadott. Nem értettem miért mosolyog ezért megkérdeztem tőle. Erre méginkább elmosolyodott és Zenon felé mutatott, aki hirtelen rámnézett, és odajött hozzám. - Szia, Sandy. Nagyon jó voltál. Volna kedved eljönni velem moziba ma este? Én fizetek. Erőlködtem hogy ki ne törjön belőlem az éljenzés, és a lehető legnyugodtabban válaszoltam: -Igen. Jó lenne. Köszi a meghívást. -Remek. Akkor hétre érted megyek. Ennél jobb napot el sem lehet képzelni! komikat! | |
| pony56club (16581) 11.11.26 15:21:30 | ||
|
mindenkié nagyon jó!folytassátok!^^ | |
(aktuális oldal: [ 34 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
