 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Melissa (6505) 11.11.25 20:16:02 | ||
|
Rekianett: Érdekesnek hangzik, kezdd el :) | |
| Melissa (6505) 11.11.25 20:20:23 | ||
|
5. fejezet Itt-ott még égett a tűz, egy két piros kis foltban, de minden más csak füstölgött. Az egész falut szürke hamu, vér és holttestek borítottak. Csend volt. Hullabűz és égett hús szaga terjengett a levegőben. A három gyerek előtt, akik csupán tizenöt és tizennégy évesek voltak, ott állt a halál. A legszörnyűbb, legfájdalmasabb halál, amire senki se gondolt. Léptem egyet előre. Szemem megakadt füstölgő házamon és úgy éreztem, menten sírva fakadok. A kedves, mindig melegséget árasztó ház most egy büdös, égett szagú, lelketlen szénkupac volt mindössze. Benyitottam a roskadozó épületbe. Vagyis, beléptem az ajtókeret maradványán. Mindenhol csak a bútorok maradványa volt. - Anya… -szóltam halkan. –Apa… Nagyi… Mind odavesztek. Még utoljára végigfuttattam tekintetét a házon, majd megfordultam és kimentem. Nem akartam így emlékezni egykori otthonomra. A kopár földön, ami valaha zöldellő kertünk volt, most egy hamuval borított sárkány haldoklott. Szüleim egyetlen Castatnut-ja, aki mindig kedves és jóságos volt mindenkivel. - Szia, Casta –térdeltem le mellé elhaló hanggal. –Ne félj, minden rendben lesz. Bosszút állunk, ígérem. Castatnut száját sóhaj hagyta el és szeméből patakzani kezdett a könny. - Vendar etaient. Ont bilo tues. Tout vsi monde izguble. –morogta halkan, hogy csak én hallhattam és még pár másodpercig folytatott egy rejtélyes szöveget, majd lehunyt szemeiből egyetlen árva könnycsepp csordult ki, benne egy lila lánggal. Gyorsan elkaptam. - Tesdur, hozd a táskámat –suttogtam és egy utolsót simítottam Castatnut poros, élettelen testén. Furcsa volt most ilyen sebezhetőnek látni, hiszen mindig erős és határozott volt. Tesdur mellém lépett, nyakában a táskával. Kinyitottam, kivettem belőle egy erszényt és beleraktam a könnycseppet. Még szükség lehet rá, gondoltam, és meghúztam a kötelet. - Zelaent magában hordozza Ogrozny vérét –fordultam végül társaimhoz. - A legendás sárkányét? –kérdezett vissza Heizer. - Igen. Őt keresték. Meg akarják szerezni a vérét. És Tsumeeda… –fordultam a kissárkány felé, akit nagyon lehangolt a hely. –Ő Saphira reinkarnációja. Castatnut azt mondta, nagyon vigyázzunk rájuk. - Van valami történet is, vagy csak ennyi? - Heljalot egyhamar rá fog jönni a dologra. És ha véletlenül megszerzi magának Saphira-t és Ogrozny-t, eljön a pillanat, amikor elindíthatja a háborút. Mindenki jól tudja, hogy mindig is erre várt. Levegőföld után Növényföldet is az uralma alá vonta. És a faluból ítélve –tekintettem körbe -, most a Tűzföldet akarja megtámadni. Az otthonunkat. El kell mennünk a Lángkastélyba, hogy szóljunk az uralkodóknak. Csak ők segíthetnek. Rövid, kínos csend következett. - Megyünk végre? –kérdezte Natie és tenyerét Crazvina zöld nyakára tette. - Igen –bólintottam. –Egy apokalipszis közeledik. És nekünk kell megállítanunk. Komikat! | |
| Melissa (6505) 11.11.25 20:22:32 | ||
|
Hupsz! Ez lemaradt:
Jelentések: Castatnut - Gesztenye Vendar etaient. Ont bilo tues. Tout vsi monde izguble. - Itt voltak. Öltek. Mindenki odaveszett. Csak ti maradtatok... | |
| vallerveronika (44891) 11.11.25 22:12:47 | ||
|
Itt van ez a legújabb, a harmadik fejezet elje, most írtam:
El sem hiszem! Van egy kutyám! Anya azt mondta, amíg nem szoba tiszta a lakásba a mancsát sem teheti be! Tudom az álmok…, de mit tehet az ember amikor megkapja élete első háziállatát?! Félek, félek, mi is lesz este. Kint ültem a verandán csodálva az alkonyodó nap sugarainak elhalványuló fényét. Karát hamar megbarátkozott új környezetével, de úgy döntöttem, akármilyen békésnek tűnik, első nap nem dögönyözöm meg nagyon. Holnap úgy is szombat, hát ráérek. Elbóbiskoltam, azt hiszem de még nem járhatott későre, mert az ég alja még mindig sárga volt. El szottyadva néztem az idillt mikor valami hideget éreztem a karomhoz dörzsölöni, majd a dörzsölődés erősebb böködéssé vált. Oda pillantottam. Karát az alkarom alatt próbálta befúrni magát a látókörömbe. Elmosolyodtam. Felemeltem a kezemet . A kutyám a lábamra tette a fejét, majd nagy barna szemeivel felfele nézett, mint ha valamit várna. - Tudom mit akarsz. - szólaltam meg Lassan el kezdtem simogatni a fejét. Csontos, de aranyos állapítottam meg. Kis idő után már a füle tövét vakargattam, és úgy ültünk ott kint a már eléggé szürke ég alatt, mint két jó barát, akik már ezer éve ismerik egymást. Nem gondoltam semmi másra, mint hogy ez a kutya, akinek én a fején nyugatom a kezemet az enyém. Pontosabban nem is így fogalmazva. Ő nem az enyém. Ő egy élőlény, ő nem lehet tulajdon. Ő inkább nekem az akit fél óra után úgy ismerek mit a tenyeremet, pedig egy árva szót nem szólt hozzám. | |
| vallerveronika (44891) 11.11.25 22:13:21 | ||
|
légysz komikat, ha valakit érdekel a másik kettő fejezet is ott van a Nem lovas irományokban | |
| thestral27 (21282) 11.11.25 23:42:43 | ||
|
Önteltséggel néztem végig a szobákon, amiket visszaalakítottam. Mikor kigyönyörködtem magam visszamentem a „zsákmányaimhoz”. - Hmm, ki legyen az első? – gondolkodtam el és nézegettem őket. Végül a középső lányt választottam. – Gyere. Hogy hívnak? – kérdeztem nyájas hangon és elsétáltam vele a kőpadlóig, ami a folyosó kezdetét jelzi. - Rosalinda… - felelte félénken. Bólintottam és a háta mögé mentem. Szemügyre vettem a nyakát. Jól beleszimatoltam az ereiben keringő vér édes illatába. - Szóval Rosalinda… Ugye tisztában vagy azzal, hogy most mi is lesz veled? – eközben már szinte érintette az ajkam nyaki ütőerét. Éreztem minden egyes szívdobbanását… - Me… me… meg fogsz ölni? – már szinte karjaimba hullott úgy félt. Szíve szaporábban kezdett verdesni, a vér gyorsabban áramlott ereiben. - Okos, okos… Hát akkor… Fejezzük be a kis játékot! – erre belemélyesztettem fogaim a nyakába. - Ááá..! – sikoltott még egy utolsót, majd kiszívtam belőle az utolsó csepp vért is. Az élettelen test lerogyott a földre, és többet nem mozdult. Most már csak el kell temetnem a hullát, a többit meg bezárni a vendégszobába. Felemeltem Rosalinda testét és oda vittem ahova a többit is eltemettem. Kiástam egy gödröt, és beledobtam. Visszaástam és már mentem is haza. Otthon a többi gót gyerek egyből hozzám vágott millió kérdést. - Hol van Rosalinda? - Mi lett vele? - Csak nem meghalt? - Elengedted? … … … - vagy 30 kérdés egyszerre. A dühnek hála, elsötétült az arcom és gyilkos tekintettel néztem, ahogy elhallgatnak. - Meghalt. Ahogy ti is megfogtok. – hangom az egekben játszott, és gúnyt sugárzott. – Csak nem gondoltátok, hogy élve elhagyjátok még ezt a házat?! Szerintetek olyan ostoba volnék, hogy pár fiatal piást kiengedek innen, az után, hogy az egyikkőjüket megöltem? Hát ma csak ennyit hoztam,de holnap igyekszem többet írni.:) Egyenlőre erre a ficakra kérnék kommit.:$$ | |
| lovasíjjász (41190) 11.11.26 10:02:50 | ||
|
thestral:Nagyon jó lett!
| |
| thestral27 (21282) 11.11.26 10:27:37 | ||
|
Lovasíjjász, köszi.: ) | |
| Fanday99 (50302) 11.11.26 10:29:12 | ||
|
thestral: nagyon jó:) | |
| thestral27 (21282) 11.11.26 11:42:26 | ||
|
Fanday99:köszi.:) | |
| Melissa (6505) 11.11.26 11:47:04 | ||
|
Thestral: Nagyon jó lett! Folytasd! | |
| thestral27 (21282) 11.11.26 11:55:31 | ||
|
Melissa,köszi.: )) | |
| Fanday99 (50302) 11.11.26 12:00:10 | ||
|
thestral: mikor lesz a folytatása? | |
| thestral27 (21282) 11.11.26 12:07:10 | ||
|
Huhh,neki kezdek és akkor olyan 2 körülre beteszek még.:) | |
| Fanday99 (50302) 11.11.26 12:16:49 | ||
|
oké:) | |
(aktuális oldal: [ 33 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
