 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 11.11.30 17:58:19 | ||
|
pony:köszi!:D öhmm,most fejeztem be a szobám takarítását,tehát nekiugrok írni!:D kb 20:00-20:30-ra várható.:) (most nem csak egy ficakot szeretnék írni..xD) | |
| pony56club (16581) 11.11.30 18:07:14 | ||
|
ok,nagyon várom már^^ | |
| Póniló15 (15108) 11.11.30 18:09:31 | ||
|
Oké hawai! :) Nagyon szép lett ez a videó is. ^^ Olvasd el a honlapomon a pályázat feltételeit, és nevezz! ;) | |
| Wolfoxy (21122) 11.11.30 18:10:03 | ||
|
na jó, nem várom meg a 3 komit, berakom az első részt! kicsit nehéz lehet majd olvasni a japán nevek miatt, de komizzátok!
1. fejezet 1. rész Egy kislány korcsolyázik körbe-körbe a jégpályán.Vállig érő sötétbarna, majdnem fekete haja össze-vissza lobog a pályán fújdogáló hideg szélben. Egyszercsak felgyorsít, átsiklik a csúszkáló nyugdíjas nénik között, majd hatalmasat fékez a bejárat előtt, és lemegy a jégről Mielőtt átvenné a korcsolyáját és hazamenne, a büfés utánaszól. -Hé, kislány! – a lány megfordul. – Nagyon ügyes vagy. Nincs kedved jéghokizni? Na? – kérdezi a büfés. -Köszönöm, de nem – feleli a kislány. – A focicsapat számít rám! – mosolyog. – Viszontlátásra! 6 évvel később -Hokizni fogok – jelentette ki az immár 13 éves Shimizu Reika, vagy, ha úgy tetszik, Rei, a kislány 6 évvel ezelőttről, a jégpályáról. Egy év floorballozás után döntött a hoki mellett, miután floorball-csapatával megnyerték a Japán Bajnokságot. – Hokizni fogok, és kész. -Nem kellett volna egy kicsit korábban rájönni arra, hogy te hokizni akarsz? – kérdezte az apja. – És egyáltalán: Hol akarsz hokizni? Az iskolátokban, ha jól tudom, nincs hoki-klub. -Háát… Fogalmam sincs, hogy hol fogok hokizni – vallotta be a lány. – De nem baj, majd kitalálok valamit! Másnap az iskola aulájában Reinek megakadt a szeme egy felhíváson. -„Gyere hokizni a Seibu Általános Iskola csapatába! Felszerelést tudunk adni, és ha kell korizni is megtanítunk! Jelentkezz a Seibu Általános Iskolában, Aozaru Atsuyánál.” – olvasta. Eldöntötte, ha törik, ha szakad, ott fog játszani. Ott, a Seibu Általános Iskola csapatában. Ekkor rádöbbent, hogy mikor még floorballozott, már szembekerült a Seibu csapatával. Órán meg is kérdezte padtársától, Jintától, hol van a Seibu iskola. -Felszállsz a buszra a suli előtt, leszállsz az ipartelepnél, átmész, azután kábé 100 méter, és ott vagy. – magyarázta a fiú. – De vigyázz! Az ipartelep a helyi BMX-banda területe. Senkit nem látnak szívesen. De ha már itt tartunk, honnan is jött neked ez, hogy floorball után hokizni akarsz? Rei megvonta a vállát. Ez egy olyan dolog, amit senki se tud megmagyarázni. Az ilyen csak egyszerűen jön, és kész. Komikat! | |
| Levnics (20898) 11.11.30 18:17:42 | ||
|
Wolf nagyon rövid... | |
| pony56club (16581) 11.11.30 18:19:26 | ||
|
Wolfoxy:folytasd!nekem tetszik^^ | |
| Wolfoxy (21122) 11.11.30 18:19:52 | ||
|
egy hosszabb részt akartam berakni, mert már meg van írva 3 A4-es oldal, csak ez itt lehetett kb. elválasztani, hogy egy rész legyen, mindjárt berakom a kövit, az hosszabb lesz!
| |
| Levnics (20898) 11.11.30 18:20:49 | ||
|
És túl gyorsan haladsz. 6 év átugrás... xD | |
| Wolfoxy (21122) 11.11.30 18:26:11 | ||
|
Itt is van!
1. fejezet 2. rész Iskola után Rei úgy tett, ahogy Jinta mondta. Amikor leszállt a buszról, egyből meglátta a táblát: Kawasaki Ipartelep. A lány körülnézett, BMX-esek sehol. El is indult, egyre beljebb a raktárépületek között. Egyszercsak kerekek hangját hallotta. Nem telt bele sok idő, legalább nyolc BMX-es állt körülötte, feltuningolt bringákkal, és meglehetősen ijesztő kinézettel. A banda fenyegetően vette körül a lányt. Egyszercsak félreálltak, utat engedve a bandavezérüknek, aki világoskék bringáján gurult a lány elé. -Mit keresel itt? - mordult rá. – Ide nem léphet be senki. Ez itt a mi területünk. Dobjátok ki! – szólt oda két nagydarab fiúnak. Azok megragadták Reit, és el akarták vinni, de a lány nem hagyta magát. -Engedjetek el alemlősök! – kiabálta, miközben össze-vissza rugdosódva próbált kiszabadulni. -Mi folyik itt? – hallatszott egy hang a raktárépületek közül. Egy szamuráj-ruhás fiú lépett a BMX-esek elé. A kezében egy fakardot tartott. Kissé olyan volt, mint a régi westernfilmek seriffjei. Odalépett a bandavezér elé, és rászegezte a fakardját. -Engedd el – mondta, kardjával Rei-re mutatva. A bandavezér kelletlenül ugyan, de rászólt a két gorillára, hogy eresszék el a lányt. Ezután felemelte bringája első kerekét, megfordult, és elment. A banda követte. Mikor eltűntek, a „szamuráj” Rei mellé lépett. -Jól vagy? – kérdezte. -Igen – felelte a lány. – Ha már itt tartunk, te ki a fene vagy? -A nevem Suzumori Nagi. Magányos szamuráj, aki a BMX-banda elleni küzdelemre tette föl az életét! – vágta ki magát büszkén a fiú. -Ooké… Hát akkor, sok sikert szamuráj! – köszönt el Nagitól Rei, és tovább indult. Kiért az ipartelepről, és meglátott egy hatalmas épületet. -Biztos ez a Seibu Iskola – gondolta. – Ez állat nagy! Egy év, mire megtalálom a hoki-klubot! Bement a főkapun. Már itt is vége volt a tanításnak, üresnek látszott az egész iskola. A lány még beljebb ment, egyenesen a sportpályákhoz. Volt ott focipálya, futópályák, de semmi, ami a hoki-klubra utalt volna. Rei egyszercsak meglátott egy lerobbant kis házat, mellette egy, ha lehet, még lerobbantabb, nagy sátorral. A sátorra ki volt írva egy táblára – meglehetősen csúnya írással - : Jégpálya. -Biztos az ott a hoki-klub! – örült meg a lány. Odament a kis házhoz, és bekopogott. Egy világosvörös hajú fiú nyitott ajtót. -Szia! Aozaru Atsuya vagyok, örvendek! – mutatkozott be, és hevesen bólogatva megrázta Rei kezét. -S-shimizu – a lány is bemutatkozott. – Shimizu Reika. De szólíts csak Rei-nek! Rei végignézett Atsuyán. A fiú a Seibu Iskola barna-piros-kék melegítőjét viselte. A melegítő mindkét térdén és könyökén közel állt a kiszakadáshoz. Orrán egy sebtapasz díszelgett, mint valami „rosszfiúnak”. Sovány testalkata egyáltalán nem vallott kőkemény jégkorongozóra. -Jelentkezni jöttél a csapatba? – kérdezte Atsuya, félbeszakítva a lány gondolkodását. -I-gen – felelte a lány. -Ja, hát akkor szólok Nobunak! Hé, Nobu! – Atsuya kiabálására a belső szobából egy fekete hajú, álmos képű fiú jött elő. -Mi kéne? – morogta. – Mit keres itt ez a csaj? – amikor rendesen kinyitotta a szemét, és jobban megnézte Rei-t, összeszedte magát, a lány elé állt, vigyázzba vágta magát, és bemutatkozott. -Terasaki Nobuta. De szólíts Nobunak baby! – vigyorgott. -Ooké… Hékás, mi az hogy „baby”!? Van nevem is! Shimizu Reika! És mégis mire vegyem ezt, hogy “baby“!? - mérgelődött a lány. -Tudod? Helló baby! -Mi van? -Nobu azt próbálja kifejezni, hogy beléd van zúgva – magyarázta Atsuya. Erre Nobu feldühödve nekiugrott Atsuyának, és megpróbálta megfojtani, miközben le sem vette a szemét Rei-ről, aki közben nem tudta, mit szóljon. Sőt, azt sem tudta, komolyan veheti-e egyáltalán ezt a hoki-csapatot. Ekkor az eszébe jutott valami… Komikat! A következő részt majd csak holnap tudom felrakni! | |
| Wolfoxy (21122) 11.11.30 18:27:38 | ||
|
levnics: az az elején csak egy visszaemlékezés volt, semmi köze sincs igazából a történethez | |
| Ethron (14880) 11.11.30 19:41:40 | ||
|
Bevezető
A hatalmas szikláról a fél Gondamnise birodalmat látni lehetett. A sziklán egy fiú és egy farkas állt. A fiún farkasbőr mellény, szakadt vászonnadrág, és egy rongyosra járt szandál volt. Csakhogy egy kard volt bal oldalára kötve, ami határozottan azt jelente, nem olyan szegény és ártatlan, mint amilyennek látszik. A kard fenyegetően megvillant a napfényben. Gyémántos ragyogását messziről látni lehetett. A levegő vibrált körülötte - tele volt nem evilági erővel. Markolata fehér koponya, hegyes fogai közt vörös rubin. A szeme helyén a kék minden árnyalatában játszó drágakő csillogott. Neve a kardlapon villogott: Sodnos. Ez a kard eleve megért vagy tízezer aranyat. Ha az erejét nem vesszük hozzá. De ebben akkora erő lakozott, mellyel az egész világot el lehetett volna pusztítani. Az egyszerű, halandó pajzsokat és páncélokat már akkor felszakította, ha csak meglegyintették előtte. Ez a fegyver nem emberekre lett szabva. A fiú szénfekete haja földöntúlian világító kék szemébe lógott. Syldendave [Szildendév] jobb kezét karjda markolatára tette. A Sodnos még erősebben kezdett fényleni. A veszély egyelőre elmúlt. Az alvilág gonosz szörnyetege, Tardin, egy időre visszavonult. Syldendave döfte át mocskos szívén a kardját. Csakhogy az a démon halhatatlan, ezt a fiú is tudta. VIssza fog térni. De akkor ő már nem lesz ott, hogy megvédje ezt a gyenge emberi fajt. Ő nem. De az utódja... Ő meg fogja menteni a világot. Syldendave kihúzta a Sodnost a tokjából. Még utoljára, alaposan megnézte... Aztán hátat fordított a hatalmas szakadéknak, mely alatt Gondamnise terült el, és teljes erejéből elhajította a kardot. Az pörögve szállt, és belevágódott egy sziklába. Senki sem tudja majd kihúzni. Csak az, akit a Sodnos megfelelőnek tart... Aki majd Syldendave reinkarnációja lesz. A nevem Dave Sylden, tizenkét éves vagyok. Egyszerű srác Angliából. Van egy farkaskutyám, Hades, és egy lovam, Lost Time. Egyelőre csak ez a két sor magamról. A történetem pedig hamarosan elkezdem - csak rajtad múlik, elolvasod-e, vagy nem... És még annyit el kell mondanom: a történet igaz. Valóban megtörtént mindez. Nem várom el tőled, hogy elhidd. Valószínűleg én sem hinném, ha más szájából hallandám. De ezt tisztáznom kellett. Nos, ha kíváncsi lettél... Akkor tarts velem. A múlt démona Komikat pls! :) Elkezdjem? :) | |
| thestral27 (21282) 11.11.30 20:05:16 | ||
|
Kiválasztottam a kedvenc farmeremet és pólómat. Mire teljesen készen lettem már csak a fekete, bőrdzsekimet vettem fel és a táskámat, és már indultam is az iskolába. Beszálltam az autómba és már hajtottam is a Kobleroni High Scool – ba. Már fél úton tartottam, amikor elnyomott a hatalmas éhség. Rápillantottam fehér, svarowsky kövecskés karórámra. 7: 40. Talán belefér egy kis ivászat. Szerencsére még volt a csomagtartómban, kicsi palackban tegnap estéről vér. Lehet, hogy nem friss, de emberi! Ami mindennél jobb… Hevesen belekortyoltam a kis félliteres flakonba. Teljesen megittam az egészet. Egyet magamhoz vettem, hogy ebédre is legyen. Persze, egy olyat, amibe előtte zöld tea volt (mivel azoknak zöld a palackjuk is). Az iskolában tele volt az összes folyosó. Elővettem a papíromat, amit kaptam és megkerestem rajta, hogy merre is van az én szekrényem. 2. emelet, 18. szekrény. Automatikusan megkerestem a lépcsőt és felsiettem rajta. Itt nem használhatom a „különleges képességeim”. Megtaláltam a szekrényt, pont mikor csöngettek. Gyorsan kinyitottam és bedobtam az összes könyvem a történelem felszerelésen kívül. Szerencsémre itt lesz az órám. Megkerestem a termet. Még a tanár nem ért be. Benyitottam mire mindenki megbámult. Erre egy szokványos mosoly suhant át az arcomon és kerestem egy helyet. Végül a leghátsó sor, bal szélső székét választottam. Leraktam a padra a cuccaimat, és vizsgálgatni kezdtem az osztályt. Akaratom ellenére is keresni kezdtem Adam – et. Végre megláttam. Éppen felém közeledett. Gondolom megjegyzett tegnapról. - Szia Karoline! – üdvözölt széles mosollyal az arcán. Ahogy mosolygott kis gödröcskék jelentek meg az arcán. - Szia Adam! Nem mintha idegesítene meg minden, de miért bámul mindenki? – kérdeztem. Persze elnevettem magam a hangom hallatán. Félig suttogtam, ami nevetségessé tette. - Friss „hús” vagy a többiek számára. Ennyi. Nálunk ez amolyan Murpy törvénybe vonaglik át. – kicsit még nevetett de bejött a tanár. – Majd szünetben körbe vezetlek! – súgta még oda és visszasietett a helyére. Bólintottam és minden erőmmel próbáltam a tanárra koncentrálni. Annyit tudtam kivenni a szavaiból, hogy Mr. Davidson – nak hívják és, hogy az Európai történelemmel fogunk foglalkozni. A többi már csak homályos szófoszlány maradt. Elterelte a figyelmem a sok járkáló „étel raktár”. Ezek közé még Adamat is besoroltam. Amiért szégyellem is magamat, de egyszerűen az ő vére is vér! Ez ellen nem tudok mit tenni… Végre kicsengettek. Kirohantam a teremből egyenesen a női mosdóba, persze, a térkép segítségével. Berontottam az egyik ajtón és a falat kezdtem ütni. Sikerült leszednem a falról a vakolatot de nem számított. Vettem egy mély levegőt és kimentem egyenesen a szekrényemhez. Kivettem belőle a kevéske vért, amit magammal hoztam és visszarohantam a WC – be. Ugyan oda bezártam magamat és megittam a palackom tartalmát. Kommikat!:) | |
| Melissa (6505) 11.11.30 22:04:54 | ||
|
Thestral: Folytasd! :D | |
| Melissa (6505) 11.11.30 22:08:41 | ||
|
3. fejezet - Semmi. Csak rosszat álmodtam –sóhajtottam válaszképpen. Szemenszedett hazugság volt. - Mint tegnap? Gondolatban a falhoz vertem a fejemet, de azért válaszoltam. - Igen. –Heizer-re nézett. Az még javában aludt. –Beszélhetnénk négyszemközt? Natie bólintott. - Kávét? - Igen, kösz. Natie elment, én meg elvonultam az ágytól legtávolabb eső sarokba és a vállamra húztam a takarómat. Valamiért hideg volt, pedig Tsumeeda nem volt kiengedve a jégfigurából. - Tessék –hozta unokahúgom öt perc múlva a kávét, és leült velem szembe. –Akár bele is vághatsz. - Tehát… Egy réten voltunk. Zelaent és Crazvina játszottak. Nagyon aranyosak voltak. Aztán megjelent Grimsurov és Surda és rátámadtak a sárkányokra. Téged, Heizer-t, Crazvina-t és Saphirát elküldtelek, el is mentetek, de Tesdur maradt. Zela-t megverték… elájult és elvitték. Tesdur meg… -A hangom elcsuklott. Tudom, hogy nem valóságos, de nem bírtam kimondani. - Értem –felelt halkan Natie, kék szemét a falra vetve. - És ez ma is megtörtént. Ha este is így lesz, én megőrülök. Attól félek, hogy ez afféle megérzés. - Ja, lehet… - Félek aludni, Natie. Egyszerűen félek, pedig még csak kétszer történt meg. Natalia felsóhajtott. Ez a dolog eléggé bizarr, de valahogy csak kibírjuk. Mindenesetre legalább azt tudhattam, hogy hisz nekem. Láttam rajta. - Jól van, keltsd fel Heizer-t, takarítsunk ki, aztán menjünk tovább. - Igazad van. Nincs vesztegetni való időnk –álltam fel és az ágyon hortyogó Heizer-hez léptem. Enyhén félrebillentett fejjel, szánakozó szemmel néztem rá, majd felrántottam a lepedőt, mire a fiú a földön kötött ki. - Jaj, anyu, csak még öt percet! –nyögött fel, majd aludt tovább. Alig bírtam visszafogni a nevetésem. Finoman rugdostam a lábammal, hogy felébredjen végre. De az csak aludt tovább. - Az Istenit!! Kelj már fel!!! - Mi van?! –pattant fel Heizer kótyagosan. - Takarítanunk kéne. A fiú felnyögött és feltápászkodott a földről. - Lássunk neki –szólt Natie. - Kéne… - Nagyon köszönöm, gyerekek –fogott kezet a néni velünk, amikor már menni készültünk. - Nincs mit, Mary néni –mosolygott Natie. - Menjetek. Greenwood professzor már biztosan vár benneteket. Elbúcsúztunk és elindultunk a városba. A négy sárkány ott baktatott mögöttünk. Heizer kiengedte Saphira-t, aki halálra bosszantotta Tesdur-t. Igaz, hogy ő is felnevelt már egy sárkányt, név szerint Zelaent-ot. - Isteni ez a hely! –nézett körbe Natie ragyogó szemekkel. Még soha nem jártunk városban és a látvány nagyon tetszett neki is, ahogy nekem is. Sok ember – és sok sárkány. Hamarosan a labor ajtajához értünk. - Legalább nem kellett sokat sétálnunk –nézett Heizer az üvegajtóra. Istenem! Beléptünk. A hatalmas labor egy helységből állt egy óriási ajtóval, amin még a legmagasabb sárkányunk – azaz Tesdur – is befért. A professzor a dolgozóasztalánál ült, bozontos, ősz mikulásszakállát vakargatva. - Jó napot –köszönt a gyerekekre. –Sárkányfiókát hoztak nekem? - Jó napot, Greenwood professzor. Saphira áttört az emberi lábak között és mosolyogva, boldogan a professzorhoz futott. Greenwood felkapta, majd hozzánk fordult. - Mi a neve? - Saph… vagyis Tsumeeda –felelt Heizer leleményesen, amitől mindenki meglepődött. - Tsumeeda… Forduljatok meg. A fény megvakíthat titeket. Engedelmeskedtünk. Öt percig álltunk így, majd egy éles villanás után visszafordulhattunk. Saphira gyönyörű volt. Hosszú, vékony nyak, kecses fej, tengerkék pikkelyek és sötétkék taréj. Lassan, büszkén lépdelt Heizer felé. - Sumama, rideers –mondta kellemes, lágy hangján. –Harapin olurlar. - De én… - Maaari onlar sa iyo. –Saphira türelmesen várt a válaszra. Heizer ránk nézett. - Most meg mi van? –szóltam le. –Menjél! Ha kell segítség, majd üzenünk. - És hogyan? - Te tényleg ennyire sötét vagy, vagy csak játszod magad? - Sumama, rideers –ismételte Saphira. –Gitmely kami. Heizer felsóhajtott. - Sziasztok. Majd találkozunk. Kezét a sárkány nyakára fektette és eltűntek előlünk. - Könnyen jött, könnyen megy –szóltam egy perc után. Valójában nem így gondoltam. Egészen hozzászoktam Heizer okosságaihoz. - Azért hiányzik majd. - Nyugi, Natie, találkozunk még vele. És szerintem nagyon hamar… Komikat, lécci! | |
| Melissa (6505) 11.11.30 22:09:12 | ||
|
Hopsz, kicsit hosszú lett... Akk legyen a 3. és a 4. fejezet egyben. | |
(aktuális oldal: [ 43 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
