 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Póniló15 (15108) 12.11.02 08:36:32 | ||
|
Naty, ha ilyet tudsz írni, akkor tuti, hogy le fogod tenni azt a felsőfokút! :‘D
És én is hoztam egy következő fejezetet. Még ha nem is kapok komit, már csak azért is be fogom tenni. xd Szóval:  7. Fejezet Ahogy egyre beljebb jutottak a városban, a házak hirtelen ijesztővé váltak Cheon számára. Úgy érezte, mintha mindegyik meg akarná fojtani, de legalábbis a vesztét szeretné. Néha óvatosan kitekintett oldalra, de amúgy az idegen férfi hátát bámulta, és követte. Rettentően megalázónak találta ezt a helyzetet: itt van ez az akárki, aki egyszer csak megjelenik a lakhelyén, földig lehordja, aztán teljesen nyugodt hangon megkéri, hogy kövesse valahová... Ráadásul arról nem is beszélve, hogy azt sem tudja, ki ő! Még a nevét sem halotta, és életében összesen kétszer látta eddig. Ahogy így járatta a gondolatokat a fejében, lassan képtelennél képtelenebb dolgok jutottak eszébe. Mi van, ha embercsempész? Vagy rabszolga kereskedő? Esetleg egy gyilkos...? Cheont kirázta a hideg, és hirtelen megállt. A férfi nem látta, hogy ő hátramaradt, így tovább ment. A lány tudta, hogy most akár el is futhatna (ami persze nagy tiszteletlenségnek számítana, de szerinte ez az alak meg is érdemelné), azonban valamiért mégsem tette. Erőtlenül szólt az idegen után. - Uram...! Az egyből hátra fordult. Tekintete meglepettnek látszott, de a szája sarkában gyermeteg mosoly rejtőzött. - Miért álltál meg? A lány tétovázott pár másodpercig, de aztán erőt vett magán, és a férfi szemébe nézett. Ismét rádöbbent, hogy a szempárból mekkora bölcsesség sugárzik. Akkor csak nem rabló... De lehet, hogy egy bölcs rabló...? Elég már, Cheon! - korholta magát. - Bocsásson meg uram, de én így nem megyek sehová. - A lány örömmel vette észre, hogy kezd visszatérni belé a bátorság és az erő. - Kérem, ne haragudjon, ha tiszteletlen voltam, de szerintem csak úgy viselkedtem, ahogy a legtöbb ember viselkedne, ha egy vadidegen állítana be hozzá. Azon kívül pedig, semmit sem tudok magáról! Lehetne akár egy rabló, vagy egy gyilkos is... A férfi csak hallgatta, majd arcára hosszú mosoly húzódott. - Nem is kell tovább mennünk már. Ott az a ház - mutatott a háta mögé -, szeretném, ha bejönnél velem oda. Látta Cheonon, ahogy a szemöldökei összeugranak, és ajkát harapdálva néz hol rá, hol a házra, így közelebb lépett hozzá, és bíztatóan rámosolygott. - Nem vagyok se rabló, se gyilkos. Csak szeretném, ha beszélgetnénk egy kicsit. A lány oldalra fordította a fejét, mire egy tincs kiszabadult hátrafont, fekete hajából, és az arcába hullott. Hunyorogva nézett fel a férfire, és valahogy hirtelen úgy érezte, nem kell félnie tőle. Azért még egy utolsó dolog hátra volt... Előrenyújtotta a kezét, és ökölbe szorított kezéből kinyújtotta a kisujját, amit mellmagasságba emelt. - Biztos? - Kérdezte halálos komolysággal. A férfi elvigyorodott, ahogy felismerte, mit kéne most tennie. Ez az apró gesztus kellemes gyerekkori emlékeket idézett fel benne. Ő is előrenyújtotta a kisujját, és belekulcsolta a lányéba. - Egészen biztos. Miután Cheon megbizonyosodott róla, hogy biztonságban lesz, visszamosolygott az idegenre, és besétált vele a házba. Ahogy belépett már tudta, ez nem egy átlagos lakás. Gyönyörű volt: barnás-narancssárga, fényes agyagpadló, oldalt apró polcok és díszek, valamint vékönyka bambusz rudakra ragasztott papíron kínai írásjelekkel megfestett mondások és bölcsességek voltak a falra aggatva. A lánynak még a lélegzete is elállt, ahogy leült egy kis szobai asztal elé, szemben a férfivel. - Maga itt lakik? - Kérdezte őszinte csodálattal. - Nos... mondjuk. - Mosolygott az, és sóhajtott egyet. Mivel látta, hogy a lány még órákig képes lenne csodálni ezt a házat, finoman megpróbálta ráterelni a szót a témára. - Amint mondtam... azért hívtalak ide, mert szeretném, ha beszélgetnénk egy kicsit. Cheon mosolyogva ránézett, és bólintott. - Jaj, persze... Bocsásson meg, csak itt minden olyan - széttárta a kezeit, és körbenézett a szobában - gyönyörű! - Örülök, hogy ennyire tetszik - bólintott a férfi. - Szóval... Először is, az én nevem Wantaek, és a Palotában dolgozom. A lány figyelmesen hallgatta, s néha nagyokat bólintott. Mikor azonban meghallotta, hogy a Wantaek nevű férfi a Palotában dolgozik, elkerekedtek a szemei, és a szíve hatalmasat dobbant. Mi van, ha... - A Palotában? - Kérdezte. - Huu, az biztos nagyon jó lehet! Úgy hallottam, a Palota gyönyörű hely. * | |
| Póniló15 (15108) 12.11.02 08:36:39 | ||
|
*
- Úgy bizony... gyönyörű. - Na és mondja csak, esetleg... találkozott már a... úgy értem... - Cheon érezte, ahogy fülig vörösödik. Hogy lehet ilyen tolakodó?! - A koronaherceggel? A lány felkapta a fejét, és a férfi szemeibe nézett. Honnan tudta? Az azonban csak mosolygott, és folytatta. - Igen, találkoztam vele. Sőt - közelebb hajolt, a szemöldökeit felhúzta, s így roppant bizalmaskodó arca lett -, személyesen is ismerem! - Aztán hátradőlt, és vigyorogva várta a reakciót. Cheon a szája elé kapta a kezét, és kikerekedtek a szemei. - T-t-tényleg? | |
| vallerveronika (44891) 12.11.02 11:36:50 | ||
|
sziasztok!
Hoztam egy verset: Hánykolódó tenger Hánykolódik a tenger, nincs egy árva hullám, mely ne hívna engem, gyere el hozzám! Messzire futnék, ha volna erőm. Nagyot kiáltanék, ha volna időm. De kavarog a tenger, s szavam elakad. Mélyből hullámokat ver, majd elapad. S fellángol újra Istenekben a harag, s késztetnek paraszt útra, semmim sem marad. Elmossa a víz házam, s mindenem. Nincs többé vágyam, nincs többé életem. | |
| vallerveronika (44891) 12.11.02 11:48:47 | ||
|
itt van még egy:
Tél Előttünk van a tél, már kopogtat a kapukon, de mindenki látta, aki csak él, hogy vissza fordult a tél. Nagy puttonnyal érkezett, csillogó csizmában. Ide ért, s csak benézett, majd sóhajtott kínjában. Öreg volt már ahhoz, hogy havat szórjon, s nevessen a dalon, amit énekelnek. ő már csak azt gondolta, még vissza vonul egy hóra. Erre jött, és azt mondta, várni kell még a hóra! | |
| vallerveronika (44891) 12.11.02 12:01:21 | ||
|
Am. itt találjátok a verseimet:
http://versira.blogspot.hu/ | |
| thestral27 (21282) 12.11.02 14:25:51 | ||
|
Na, nekikezdtem még hajnali negyed egykor írni.. aztán most is írok még, mert tök felpörögtem.*-* El sem hiszem... végre, két hét után végreeeee rendelhető a manga, amit megakartam venni.*-* És és már le is adtam a rendelést, áááww.*---* Annyira boldog vagyok. Kajra, konkrétan itt vigyorgok,mint valami idióta pszihopata.:$*-*
Na és amúgy ennek a nagy boldogságnak az “örömére“ (XD) hoztam folytatást.:D 
- Ronald! – üvölt rám a menedzserem. - Huh? Valami rosszat tettem? – fél szemöldököm kérdőn felhúzom. - Öltözz, te agya lágyult! Elfelejtetted, hogy ma szabadtéri kiskoncert lesz?! – mentegetőzve felemelem magam elé a kezeim, és a szobámba oldalazok. Becsukom magam mögött az ajtót, s egyből a földre hajítom törülközőm, majd szekrényemhez ballagok. Előkotrok egy alsógatyát, és a fellépő dresszem: fehér csőfarmer, fehér ing, rá az ugyan ilyen színű zakó, és az elhagyhatatlan kalap, na meg a Ray Ban napszemüveg. Mérgelődve rángatom magamra a cuccokat, mert semmi kedvem nincs hallgatni az őrjöngő rajongókat. Persze, minden rendben van azzal, hogy szeretnek meg mi egyéb… de az már azért elég beteges – szerintem -, hogy anélkül, hogy ismernének, azt akarják, hogy „vegyem el őket feleségül”. Hihetetlen… még nem akarom elkötelezni magam, köszönöm. - Ron – nyit be kopogás nélkül szobámba Jack. - Szerencséd, hogy már fel vagyok öltözve – ingatom jobbra majd balra mutatóujjam. - Hehe, vicces. Figyu – lehuppan az ágyamra, s haja szétterül fehér takaróhuzatomon. – Délután kölcsön adnád a motorod? - Melyiket? Mert Austin-ról le is tehetsz, őt nem adom oda senkinek! – a zsebembe dobom fekete IPhone-om. - Kell a fenének az a szőke idióta! Különben is, mióta beszélünk róla? Én a motorodat kértem kölcsön, nem azt a féleszűt! – felül, s forgatja szemeit. - Árgh, ne legyél ennyire hülye! Minden motoromnak neve van. A feketét Austin-tól kaptam, és gondoltam, akkor az lesz a neve – sóhajtok. – Szóval, melyik kell? - A piros – csillannak fel szemei. Rábólintok, mire ujjongva felugrik, és megölel. Oldalra húzott szájjal tolom el magamtól. - Óvatosan a kezekkel! Ez a test – mutatok végig magamon – a jövendőbelimé. Jack hatalmas hahotázásba kezd, mire mérgesen dobbantok a lábammal. Odadobom neki a piros motorom slusszkulcsát. - Nesze, de vigyázz rá. És most húzzál kifelé, mielőtt meggondolom, hogy odaadom-e Rob kulcsait… - Már ne haragudj, de most komolyan – a motorhoz tartozó kulcsokat zsebébe süllyeszti. – De tényleg halál komolyan. Kérdezhetek tőled valamit? Nem a motorokkal, meg ilyenekkel kapcsolatban – arca átrendeződik, s már előre érzem, hogy apám helyett akar apám lenni. - Persze, mondjad – sóhajtok, mert tudom, hogy ezt nem fogom egykönnyen megúszni. - Miért szoktál Austin-nal néha napján kedved szerint kikezdeni? Nem akarlak megbántani, hisz testvéremként tekintek rád, de aggódom, hogy ez kezd nem csak játék lenni. Felnőttél, nem vagy már egy gyerek. Tudom, hogy gyerekkori barátod Austin. De Ronald… azok a régi gyerekkori játékok már nincsenek. Ez teljesen komoly kezd lenni. Nem az a játék már, hogy elvetted a fél pár cipőjét, és nem adtad vissza. Nem. Ez teljesen más, és kezdem úgy érezni, hogy nem lesz jó vége. Austin teljesen máshogy tekint rád, mint akkor, nem fogod fel? - De, már rég felfogtam! – kiabálok rá. – És tudom, ó de még mennyire, hogy Austin, hogyan is érez irántam! Felfogtam, jó?! – sóhajtok. – De én… áh, hagyj békén, és húzd ki az apáskodó hülye fejed! – hátradőlök az ágyamra, és lehunyom szemem. - Annyira hülye vagy, tesó – mosolyodik el. – De ne tedd tönkre magad! Vagy fogadd őt el, vagy keress egy csajt, és add tudtára, hogy neki is ezt kéne tennie – kimegy a szobámból, s az ajtóm kattanására, hasamra gördülök. Miért én?! Utállak Austin! Hogy rohadnál el – morgom magamba. Ha nem lenne, sosem születtek volna ezek a gyomorforgató gondolataim. Hamarosan kopogásra kapom fel a fejem, majd egy szőke idióta lép be szobámba. - Zavarok? – leül az ágyam szélére. - Kellően – bólogatok hevesen. – Szóval amilyen gyorsan bejöttél, olyan gyorsan ki is mehetnél – vigyorgok rá, az ajtóra mutogatva jobb kezemmel. - Nem csevegni jöttem – mordul fel. – Öt perc és indulunk a koncert helyszínére! Szóval kitolhatnád a segged, és esetleg akkor el tudnánk indulni! – megragad egy párnát, és hozzám vágja. | |
| thestral27 (21282) 12.11.02 14:26:42 | ||
|
- Aúcs – nyögök fel álmosan. – Jó, felfogtam. Megyek, egy pillanat… - Austin továbbra is halál nyugodtan ücsörgött az ágy sarkában. – Menjél már kifelé! – ásítok egy hatalmasat.
- Biztos, hogy nem. Addig itt fogom „rontani a levegőt” amíg nem jössz – mérgelődve felültem, s durcásan kinyújtottam rá a nyelvem. Tágra nyíltak Austin szemei. - Mi van? Tudod, az embernek van nyelve – morgolódok tovább, s felrángatom magamra barna converse cipőimet. - Mióta? – kis szünetet tart. – Mióta van a nyelvedben az? – arca falfehér. Én idióta! Elfelejtettem, hogy nem kéne ilyeneket csinálnom… bármennyire is kicsi az a pötty benne, attól még így látszik! Hülye! - Jaj, csak véletlenül a számba ment valami vacak – legyintek, és megszeppenve vakargatom a tarkóm. - Nem, az határozottan egy piercing volt. Ronald, nem tudod letagadni, hisz a saját szememmel láttam! - Tudom, hogy szeretsz képzelődni, na de ennyire? – forgatom szemem, s erőltetetten nevetek. - Hagyjuk… - legyint lemondóan. Egy pont nekem, mínusz egy neki. – Gyere, mert kajak el fogunk késni… - Úristen, mióta mondasz ilyeneket, hogy „kajak”?! – nézek rá tágra nyílt szemekkel. - Gyere már! – szól rám elnyújtottan, és kituszkol az ajtómon. A nappaliban Jerry, a menedzser már a haját tépi az idegességtől. Amint megpillant, elereszt egy gunyoros mosolyt, s a limuzint hívó csengő megnyomása után kiviharzik a bejárati ajtón. Értetlenkedve nézem, hogy mi baja lehet, de nem találok logikus megoldást. Elhagyta a barátnője? Nem hiszem… - egyáltalán volt neki olyan? - Őőő… Fontos személy lesz a rendezvényen? Ugyan… Akkor mi baja lehet? A kocsiban hátul foglalunk helyet a srácokkal: én az egyik ablaknál, velem szembe Austin, mellettem Jack. Csendesen utazunk, mindannyian saját elvarázsolt világunkban álmodozunk. Végül Piroska töri meg az egész idilli csöndet: - Melyik számmal kezdjünk? Mert én képtelen vagyok dönteni… lehetne a This is love, de az nem tudom… inkább a végére kéne. Viszont a Blind women meg túl pörgős nyitásnak… aztán ott van az About these things… - elgondolkodva néz végig rajtam és Auxtin –on. - Szerintem tökéletes nyitásnak a This is love – kacsintok rá. – Hiszen az nem is gyors, nem is lassú… pont fel fogja kelteni a rajongókat – mosolyra húzom rá. Austin egyetértően bólogat. – Amúgy a Remember is, ha már itt tartunk tökéletes nyitáshoz. Annak imádom a dalszövegét. - Abba nem is énekelsz, csak a refrént – néz rám felhúzott szemöldökkel Jack. - Tudom – forgatom szemem. – De az akkor is egy remek szám lett – vonom meg vállam. – Mindegy, kezdjünk a This is love-val. - Ha te mondod – sóhajt Jack, s homlokát a hideg, sötétített üvegnek támasztja. Milyen lett?:D A következőt is igyekszem hozni, de ahhoz dalszöveget kell írnom.*-*:D | |
| Félholdfarm1 (39419) 12.11.02 15:03:48 | ||
|
Dett: imádooom *-* asszem fanlettem ebböl is :D siess a folytatással | |
| thestral27 (21282) 12.11.02 15:05:12 | ||
|
Dia: örülök, hogy tetszik.:D Igyekszem vele, de egyenlőre szórakozok gépemmel, és mentek mindent pendrive-ra.:“DDD | |
| thestral27 (21282) 12.11.02 22:23:37 | ||
|
Naőő.. ezt a videómhoz csináltam a képet.:“) De egyenlőre nem tudom feltölteni, mert nekem nagyon kínai a konvertálás .-. De igyekszem.XD
Szóval!... Megcsináltam a banda lemezének a borítóját (az alap kép netről van, nem én rajzoltam, én csak szerkesztettem). És! Meg van a banda neve is.*-* (mielőtt berakom: nem, az alap storyban az emberek nem animék.XD rendes emberfajzatok.XD csak a boritójukon egy anime van.*-*xd)  | |
| thestral27 (21282) 12.11.03 21:40:05 | ||
|
Na, hát végre elkészült - feltöltődött a videóm.*----*
Itt van, akit érdekel.:) Katt!:DDD | |
| GoldAngel (58717) 12.11.03 23:42:48 | ||
|
Wow Thestral! Ez remek videó lett. :D meg a történetet is olvasom, és alig várom a folytatást. | |
| thestral27 (21282) 12.11.04 00:22:36 | ||
|
GoldAngel: Köszönöm.*-* Örülök, hogy tetszik.:D
A történetből szerintem max. hétfőn hozok folytatást... :| Mert én hülye, minden tanulni valóm holnapra hagytam.:“) (vagyis....mára, csak később..XDDD) | |
| Ramee (57283) 12.11.04 17:00:45 | ||
|
Prológus A *limfa sima tükrén megtörik a holdfény és egy nő ,mint űzött vad szalad partján nyomába pár lovas katonával.A sötétség siet a hölgy elé és ,mint védelmező férfi kar ölelése magába rejti.A lovak patájának kopogása egyre csak halkult majd elhalt .Egy kis ösvényre tért rá az Üldözött ami egészen egy fáig vezetett.Almóneréből elővett egy kisebb tőrt melynek nyele sárkányalakzatra volt formálva.Megvágta a tenyerét és a fa törzsére illesztette.Pár percig néma csend.Nem történt semmi és ekkor ,mint egy varázsütésre a fa kettényílt felfedve a benne rejlő lépcsőt.Ahogy lefele igyekezett a lépcsőt közrezáró falon felgyúltak a fáklyák és végül egy kis terembe érkezett.Az ott lévő férfi feláll a székéről maga mögött hagyva éppen azt amit csinált és kezet csókolt a hölgynek.A hölgy szeméből záporozni kezdtek a könnyek. Terhes vagyok-suttogta.A férfi szeme a nő hasára csúszott és látta,hogy kedvese terebélyesebb ,mint múltkor. Semmi baj nem lesz.Elveszlek feleségül és boldogan élünk majd -mondta mély ,férfias hangján és szeretetteljesen nézett a nő szemébe ,majd megcsókolta.A nő eltolta magától a férfit. Hát elfelejteted?-kérdezte riadtan Mit ?-kérdezett vissza az Úr Midőn a gyermek megfogant az anya méhébe a hordozó test szépen lassan leépül ,végül a gyermek születésével végleg elhal-a végét már alig tudta kimondani az újra rátörő sírógörcs miatt ... *limfa:tiszta vizű tó Sziasztok kérhetek rá komit? | |
| GoldAngel (58717) 12.11.04 20:00:44 | ||
|
Ramee: engem érdekelne, szerintem kezdd el | |
(aktuális oldal: [ 480 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [477] [478] [479] [480] [481] [482] [483] [484] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
