 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Fanday99 (50302) 12.12.09 12:14:15 | ||
|
Dirty Stars
6. fejezet *Rachel* A közönségnek hátat fordítva állok a színpadon mikrofonnal a kezemben és vegyes érzelmekkel küszködve várom, hogy Mickék felérjenek és elkezdjék a diákok elbűvölését. Kicsit kételkedek bennük, magam sem tudom miért, hiszen mindhárom rendkívüli tehetséggel van megáldva. Ahogy felérnek, lemondó sóhajjal nyugtázom, hogy mindhárman fekete, bársony cowboykalapot, éjszín nejlonkabátot, világoskékre koptatott, szakadt és testhez álló farmernadrágot meg persze fekete Converse cipőt hordanak. Jó, Mick egész tűrhetően néz ki, de sem a bátyám, sem Raf esetében nem a legelőnyösebb megoldás. A frontember hozzám lépked, elég közel ahhoz, hogy a füléhez hajolhassak. -Szóljak pár szót helyetted,-kérdezem suttogva és egy bátorító mosolyt villantok rá. -Ha megtennéd.-feleli és bár nagyon igyekszik, én mégis elcsípek két alig észrevehető, gyorsan eltűnő piros foltot az arcán. Eltávolodok Micktől, megpördülök és a szám elé tartom az éjszín mikrofont. -A fiúk nevében köszönöm szépen, hogy eljöttetek-járatom végig a tekintetemet az első emeleten terpeszkedő, lélekszámban körülbelül harminc fiún és az előcsarnokban álló százötven lányon, majd vontatott hangon folytatom-Ez a három, totálisan átlagos srác azért van itt, hogy egy rövid, húszperces koncert keretében ízelítőt adjon tehetségéből. Ők a Dirty Stars, a végzősök garázsbandája. Hagyom a rizsát, átadom a szót Aaron Jacobsnak-táncikálok a tesómhoz és a vállára teszem a kezem. A fiú gyér tapsot kap-Raf Kosravinak-lejtek a doboshoz kecsesen. Gyér taps-És végül de nem utolsó sorban Mick Lloydnak!-a fiú vállára teszem a kezem. Hallucinálok vagy tényleg remeg egy kicsit? Hangos taps és éljenzés közepette a színpad szélére ugrándozok, leülök, a mikrofont magam mellé helyezem és a fiúk felé fordulok *Mick* Amikor Rachel hozzámért, az olyan volt számomra mint egy varázsütés. Miután lelépett a színpadról, úgy éreztem itt hagyott engem. Kicsit megborzongok aztán bal kezembe veszem a mikrofont, letérdelek majd eldőlök-lusta disznó, nem képes állni. Igen, aki ezt gondolja annak igazat adok, hiszen ez nagyon is szerepet játszik a dologban Lehunyom a szemeimet és hallgatom, ahogy a fiúk elkezdik játszani az első számot. One Direction, What makes you beautiful. Én választottam, túl nyálas lelkületű vagyok, tudom. Magamban gyorsan átismétlem a szöveget majd szokatlanul rekedtesen énekelni kezdek. Néhány helyen Aaronék is bekapcsolódnak, a végén pedig felpattanok, leugrok a színpadról majd vissza. Szerény meghajlásokkal köszönöm meg a tapsot. *Aaron* Hogy törne ki egyszer a nyakad, te egoista, álszent elit förmedvény! füstölgök magamban, miközben meghajolok. Még hogy szerény! Felegyenesedek, de nem figyelek és jól beverem az orromat Mick feszes, izmos hátsófelébe. Francba már! Hogy lehet, hogy nekem ma nem sikerül úgyszólván semmi? Az orromat fogva Raf felé fordulok, aki kezét a szájára szorítva igyekszik elfojtani a röhögését. Ezzel természetesen csak annyit ér el, hogy eltörik a dobverője. Rövid, kárörvendő nevetést hallatok, és talán pont ezért dob egy másik verőt a dobosnak a nővérem. Sőt, biztos, mert rám pillant. Jesszusom, ha a tekintettel ölni lehetne! Már épp készülök, hogy ledobjam a gitárom és a porrá taposását követően lelépjek amikor meglátom, hogy valahol a csarnok leghátuljában egy kamera kacsintgat felém. B*sszuskulcs! Ne komoly, hogy felveszik ezt a rakás szerencsétlenséget? Megkopogtatom Mick vállát -Mivan?-fordul hátra -Kamera leghátul-sziszegem -Kösz.-morogja. Hátrébb lépek és elkezdem játszani az Angel of Darknesst. Ezt a számot már én választottam. Igen, igen, az elején nagyon elleneztem, de megszerettem. Mick a 1D számnál ezerszer rekedtesebben kezdi énekelni. Jézusom! Megijedek, hiszen mindig teljesen magasan énekel, most meg akarata ellenére mélyen, érdesen és rekedten hagyjják el az ajkait a szavak. Azzal vigasztalom magam, hogy tuti a klausztrofóbiás dolog miatt maradt ilyen és tovább játszom a dallamot. Amikor végzünk meghajolok. Még egy dal van hátra az életemből, utána jön a francia szám, ami a totális lebőgést jelenti a számomra. *Raf* Őszintén szólva szánalmat érzek Aaron iránt. Nagyon jól ismerem és tudom, hogy ezerszer jobban beszél angolul mint az anyanyelvén, Mick mégis elvárja tőle, hogy ő énekeljen, amikor a hangja hagy némi kívánnivalót maga után. Szerintem ez több mint ijesztő dolog. Mick sajnos kicsit erőszakos, de ez van. Én a rossz tulajdonságaival együtt bírom. Ha tökéletes lenne, fix, hogy enyhe pánikrohamot kapnék | |
| Fanday99 (50302) 12.12.09 12:38:47 | ||
|
Nos, mindegy. Lassan végigjáratom a tekintetem a nézőkön és észreveszem az öcsémet, a tizenöt éves Robertet. Könnyű felismerni, hiszen az egész suliban csak kettőnknek van égővörös, punkosra zselézett hajunk és átható, mentazöld szemünk. Rávigyorgok, aztán elkomorodok és lehunyom a szemem. Amikor kinyitom, még éppen láthatom, hogy Mick lerúgja a cipőit. De minek? Nem mondhatnám, hogy szép látvány az a fekete lábtyű. Sóhajtok és aaronra pillantok. Éppen kicseréli a gitárt basszerra. Szóval mégis a Green Day 21 Guns című számát játsszuk le. Igazán szólhattak volna. akkor nem Justin Bieber Baby-jére készítem fel a lelkemet
-Aaron!-hallatok egy bizonyos suttogó-kiabáló hangot és jól hátsófélen billentem a dobverőmmel. Ugrik egyet és felém fordul -Mi a franc van már? -Kezdünk? -Nem, szerintem dumcsizgassunk még, égessük már le magunkat idő előtt.-morogja -Jól van-ütök egyet a dobra. -Várjál már!Hangolnom kell-dörmögi ingerülten. Gyorsan hangolni kezsd. Jesszus. Olyan, mint amikor rálépnek egy macska farkára. -Megvagy? -Meg-ugrik terpeszbe és játszani kezdünk. Hallgatom, ahogy Mick énekel. Rekedt erőteljes és... Hamis?! Mi történt vele? Néhány hang hamis, pedig ő pont a hangja tisztaságáról híres. Lehet, hogy lebetegedik? Nem. Kizárt. Ahogy haladunk a vége felé, egyre jobban lehalkul, eltűnik a hangjából az erő, végül-szerencsére az utolsó hangoknál-teljesen elcsuklik. Feszült csend áll be.Kész, ennyi volt. Már épp le akarom csapni a verőket, amikor az előzőeknél háromszor hangosabban tör fel a vivátozás a torkokból és a taps a tenyerek jóvoltából. Természetesen Rachel és Robert tapsol. Mély levegőt veszek majd a gitárosra vigyorgok. -Tied a pálya. -Na nem mondod?-ejti le tettetett bambasággal az állát majd levágja a basszert a földre, kitépi a mikrofont Mick kezéből és dacosan előrébb lépdel. *Rachel* Jézusom! Aaron, miért vagy ilyen? bámulom hatalmas szemekkel a tesómat. Tudom, hogy kicsit agresszív de a haverjaival sosem ilyen. A szája elé helyezi a mikrofont -Nos, utolsó dalunkhoz értünk. Engedjétek meg, hogy szóljak róla pár szót. Mi írtuk, francia nyelven van és az elválásról szól, csupán két versszakos, úgyhogy gyorsan túl lesztek rajta. Ezúttal le kell váltanom a frontembert, remélem senkinek nem szúr szemet nagyon a dolog.-mondja furcsán dallamos hangon és leveszi a nejlondzsekit. Áhh, megvakultam! Miért épp azt a melegrózsaszín inget kellett felvennie? borzasztó. Mickre nézek, aki nyugisan lelépdel a színpadról, és és a hófehér zongora elé ül amelyet mindig ugyanott találunk. Leüt egy hangot, majd mégegyet és mégegyet. Végül gyönyörű dallamívekkel vegyítve elkezd játszani egy kellemes dallamot. Aaron halk, kellemesen zengő hangon énekelni kezd. (-írói megjegyzés: a dalt magyarul írom le-) A nap nyugodni tér, Leszáll a csendes éj, Már búcsút mondunk. A tölgy a bérc alatt, Oly búsan bólogat, Mert el kell válnunk. Olvadozok. A dal gyönyörű, a tesóm remekül énekel, bár az igaz, hogy a magasabb hangok kcsit hamisak. Mick ezekree viccesen torz pofákkal reagál a zongora mögül. Raf a dobok mögül figyel. Ő nem kapott szerepet ezúttal. Ha jő a pirkadat és újra kél a nap Én ébren várlak Ha zeng majd Száz madár Sa selymes pille száll, hát újra látlak. A dal legvégét megtoldja egy lágy jejeje-vel majd mély levegőt vesz és meghajol. Mick fellépdel a színpadra, Raf feláll, felállok én is. -Nos, ők voltak a Dirty Stars. Tetszett az előadásuk?-kérdezem -Igen!-üvölti a tömeg -Hát akkor tapsoljuk meg őket! a közönség lelkes vivátozása közepette lelépdelünk a színpadról. -Jaj, Mick isteni voltál-ugrok kicsit később a frontember nyakába és két puszit adok az arcára -Most megsértődtem-vigyorog Raf így ő is kap egy puszit meg egy ölelést. Aaron ölelést kap, és lassan elsomfordálun a hátsó kijáratig. Noh, ilyenformán könnyítettem a lelkemen:) | |
| Ethron (14880) 12.12.09 16:37:48 | ||
|
Sziasztok! Hú, de régen írtam ide... Nos, ha nem baj, beraknám ide egy történetemet. :)
Ez volt életem legelső gépre írt története, kilenc évesen írtam. Kicsit modernizáltam, ez már a mostani stílusommal van írva, de az alapok, a történet maradt. Remélem, tetszeni fog! Bevezető Aznap éjjel különösen sötét éjszaka volt. A csillagok halvány fénnyel ragyogtak, az égen néha árnyak tűntek fel. Az Elátkozottak Erdejében három rémfarkas baktatott egymás mellett. Szénfekete szőrük csillogott, vörös szemük megvilágította az utat. Hatalmas karmaik mély gödröket hagytak a földben. A harmadik hím farkas azonban acélszürke színű volt, jegeskék szemekkel. Nos, ez lennék én. A nevem Ranger. Egyike vagyok a maradék harminc rémfarkasnak, akik elszántan küzdenek az erdőért, amiben élnek. Tudod, nem árt tudnod, hogy ez az erdő nem volt mindig ilyen. Nem volt a neve mindig „Elátkozottak Erdeje”. Régen, nagyon régen olyan volt, mint bármelyik más ember által felfedezetlen terület. A rémfarkasok is csak egyszerű farkasok voltak. Ám akkor érkeztek Ők. Szőrük olyan volt, mint a sötét éjszaka, szemük tűzvörösen villogott. Ahogy most nekünk. Patájukkal sok állat életének véget vetettek, orrlyukaikból füst tört elő. Sörényük és farkuk lángolt, ha akarták. Egy átlagos lónál sokkal magasabbak voltak, és marjukból sárkányszárny nőtt ki. Az embereknél is sokkal intelligensebbek voltak. Persze a kétlábúak nem tudtak róluk. És Ők nyugodtan elfoglalhatták erdőnket, az embereknek fel sem tűnt. Varázsburkot vontak köré, senki nem juthat se ki, se be. Aki mégis megpróbálja, meghal. És irtanak minket. Már csak harmincan maradtunk. Fajunk alkalmazkodott, bundánk elszíneződött az örökös éjszaka birodalmában. Csak az enyém maradt szürke. Szemünk vörössége nem kapcsolódik az alkalmazkodáshoz, ez egy fertőzés. Csak az enyém színeződött kékre vörös helyett. Ők ragasztották át ránk. És mi most harcolunk. Vissza akarjuk kapni az otthonunkat. Ehhez viszont le kell győznünk Őket. Őket, akiknek nevét senki nem tudja. Őket, akiknek származását senki nem ismeri. Őket, akik ránk vadásznak. Őket, akik elvették a hazánkat… Ám mi csak harmincan vagyunk. Ők többezren. Mire készülnek? Miért rejtőztek el ebben az erdőben? Miért? Mennyi, mennyi kérdés… És mindre választ kaphatsz. Kövesd nyomon kalandjaimat! Ranger, a farkas története | |
| Wolfoxy (21122) 12.12.09 16:54:22 | ||
|
12a: kezdd el, érdekesnek hangzik! amúgy a Ranger névről: a baseball-csapatot amiben játszom Rangers-nek hívják XDD | |
| thestral27 (21282) 12.12.09 19:05:40 | ||
|
Fanday: tökjó lett.*-* A dal szövege fú, az nagyon tetszett.*o*
nah, és amúgy sikerült döntenem, hogy mit írok..xDD és meg is íródott belőle a folytatás.xDD remélem tetszeni fog.:DD amúgy elég vicces, mert ezalatt, miközben írtam, végig rockot/Blood on the dance floor -t hallgattam.:“) (a BOTDF nem az érzelgős zenéiről híres.XD de én imádom.:3) nade, nem jártatom a számat..XDD 
- Bonne nuit – duruzsolom fülébe. – Ez franciául, hogy jó éjt. - Neked is – egyik lábam átrakom az övén, majd lassan álomba merülök. Holnap se lesz semmi, hisz este lesz az idei záró koncert – röppen át még egy gondolat a fejemben. - Mmmm – nyújtóztatom ki reggel végtagjaim, majd erőtlenül az ágyra huppanok. Fejem a párnába nyomom, de alig pár perc múlva rájövök, hogy így nem kapok levegőt – mily’ meglepő -. Körbe nézek, de sehol nincs Austin. Még csak a szöszi tincseinek sincsenek nyomai. – Austin? - Jóóó reggelt! – kiabál. Hol az istenbe van ez?! – Ma koncert! Kipihented magad? – egy tálcával lép be a szobába, s törökülésben leül az ágyra. A fehér műanyagot felém nyújtja. Lassan ülőhelyzetbe tornázom magam, és elveszem tőle. Pár nutellás palacsinta és egy bögre kávé. – Én sütöttem meg csináltam az egészet –hatalmas vigyor ül arcára. - Komolyan? Nekem..? – hol a reggelire, hol szöszimre nézek. - Ühüm – bólogat nagyokat. - Köszönöm! – megfogom az egyik palacsintát, s felé nyújtom. – Ennyit képtelen vagyok megenni. Legalább egyet egyél te is. - Hát jó – megfogja, s hamar benyomja. Én szép lassan megeszegetem őket, és megiszom a kávém. - Amúgy nem pihentem ki magam, válaszolva így utólag a kérdésedre – vonom meg a vállam. - He? Tényleg nem? Ó… akkor feküdj vissza aludni. Még van pár órád a pihené-… A tálcát lelököm az ágyról, ami nagy csattanással ér földet, s Austin-ba fojtva a szót, megcsókolom. Közelebb kúszok hozzá, és elterítem a nagy ágyon. Haja, mint valami glória, terül szét feje körül. Mellkasomnak nyomja kezét. - Nem-nem! Azt mondtam, hogy ma este. Nem reggel! – sunyi vigyor kúszik arcára. - Fordulj fel – dacból megcsókolom még egyszer. – Amúgy Mr. Diablo, mikor van karácsony? Mármint, még hány nap? - Négy. Ami annyit tesz, hogy holnap elmegyünk Jack-kel moziba, aztán meg miénk a ház – megböki az orrom, s kicsusszan alólam. - Hogy lehet, hogy holnap megyünk moziba? – nézek furcsán. - Úgy, hogy ma vasárnap van, utána meg hétfő, ami már jövő hét – csókot nyom a homlokomra. - Jaj, igaz. A mozi után meg egyből megy haza Jack, igaz? – oldalra húzom a szám. - Igen – bólint egyet, majd elindul kifelé az ajtón. – Öltözz fel! - Mi a jó anyámnak? Még van két órám! – mérgelődök. - Kabátot is vegyél fel! – mint aki meg sem hallotta, amit előtte mondtam. Sóhajtva felöltözök, s kimegyek a nappaliba. Austin belém karol, s mosolyogva kivisz az erkélyre. – Nézd! – fehér… minden fehér. Hó! Havazik! Úristen, de gyönyörű… - Aszta! – ocsúdok fel. - Szép, mi? – mosolyog rám, s a zsebéből előhúz egy ágacskát. A magasba emeli, pontosan kettőnk fölé, majd megcsókol. – Mindig is akartam fagyöngy alatt csókolózni – mondja, miután elhajol. Fülig pirulok, mintha még életemben ezelőtt nem csókolóztam volna. Megfogom a kabátom kapucniját, s a fejemre rántom. A pulcsimat felrángatom az orromig, és lesütöm a szemem. Annyira kínos ez a dolog! De most komolyan… rühellem, amikor elpirulok. És még csak arra se foghatom, hogy ’a meleg miatt’, mert legalább mínusz tíz fok van. Austin felkacag, s magához ölel. - Engedj eeel! – eltolom magamtól, majd hátat fordítok neki. – Elmegyek s-sétálni – kifutok a lakásból, de a lépcsőn elesek. – Aúúú – nyögdécselem. - Ronald! –Austin egyből utánam fut, amikor meghallja a puffanást és a jajveszékelésem. – Atyaég, jól vagy? – letérdel mellém a földre. Még mindig érzem, hogy teljesen el vagyok pirulva. - S-semmi bajom… - Nekem nem úgy tűnik – lehámozza rólam a kapucnit, s megcsókolja a homlokom. – Mid fáj pontosan? - A h-hátam – ha lehetséges, hogy még vörösebb legyek, akkor ez megtörtént, abban a pillanatban, ahogy hozzám érintette remegő ujjait. - Itt? – amikor rábólintok, elkezdi óvatosan masszírozgatni. – Gyere, bent megnézem, hogy nem-e horzsoltad fel – feláll, s nyújtja a kezét, hogy segítsen nekem is felkelni. Megragadom, de nem sikerül, mert a hátamba fájdalom nyíllal. Ahogy látja, hogy szenvedek, felemel, és úgy bevisz. – Minek futkosol, ha minden tiszta hó és jég? – a szobámban leültet az ágyra, s felhúzza a pólóm. | |
| thestral27 (21282) 12.12.09 19:05:54 | ||
|
Erre csak morgok, mert nincs kedvem neki normálisan válaszolni.
- Basszus, Ronald. Majdnem az egész hátad lehorzsoltad! Mondjuk annyira nem gázos… mindegy. Feküdj hasra! - Mi?! – csattanok fel. – Mit akarsz csinálni? - Fú, ne gondolj már mindig rosszra – elfekszek, mire ő a hátsómra ül. - Mi a jó istent csinááálsz?! - Fogd már be – keze végigsuhan az egész hátamon, majd lassan masszírozni kezdi. A lapockáimnál kezdi, s egyre lejjebb halad. Annyira lágyak és óvatosak a kezei! – Jobb? - Aha, sokkal – hátranyúlok nehézkesen, megragadom és magam mellé rántom. Hevesen megcsókolom, mintha rohannom kéne. Hihetetlen gyorsasággal ragadom meg, hogy véletlenül se menjen el. Erősen szorítom magamhoz. Egyik lábamat az övére rakom, és hozzásimulok. – Austin… Je t‘aime tellement! - Fordítsd le, te bolond – átkarol, és összeérinti homlokunkat. - Annyira szeretlek! Sosem hittem volna… a legvadabb fantáziámban se szerepelt sose olyan kép, hogy egyszer belőled és belőlem, „mi” lesz. Ezelőtt mindig is csak egy nagyon fontos barát voltál… de felnőttünk. Az apró játékokból végül komoly dolgok lettek. Annyira vicces, nem? Én mindig csak félvállról vettem, és direkt szórakoztam veled. Most meg nézz rám… - felnevetek. – azt sem akarom, hogy elengedj. Úristen! Adj egy papírt! – felcsillan a szemem, s legurulok az ágyról. A fiókomból előveszek egy papírt meg tollat. – Á, egy isten vagy! Eszembe jutott az új meglepetés számunk címe! - Na, és mi lesz? – leül mellém a földre, s a papírra pislant. - Never let me go – vigyorgok rá. – Hm… kezdődhetne úgy, hogy : When I see your face, I die. I feel, you are my destiny. And now, you kiss me. I wish, this moment will stay forever – ezt a pár sort elénekeltem neki. – Na, eddig milyen? - Nagyon jó! – mondja, s csókot nyom az arcomra. Véleményeket kritikákat elfogadok.:DD | |
| thestral27 (21282) 12.12.09 20:17:06 | ||
|
jaj, ez lemaradt... .-.
nézzétek mit találtam pár napja..:DD (bár fogalmam sincs, hogy ez milyen animébe van, de csórták a karaktereim, pff..XD) tisztára mintha Austin és Ronald lenne.:D (annyi eltéréssel, hogy Austin-nak barna a szeme) A kép: Katt!:D | |
| Fanday99 (50302) 12.12.10 09:36:06 | ||
|
thestri: köszi, de a dal szövege az valójában egy német népdal magyarra fordítvax)) lusta voltam szöveget írni, úgyhogy végül felhasználtam a kottámat és a dalszövegemet. De köszi, és igyekszem folytatást hozni:) | |
| Fanday99 (50302) 12.12.10 13:14:07 | ||
|
jah és thestri: Story lenni király:)
12a: juhujj érdekes story:) nah, ezt a két komit azért kapjátok, mert el kell terelnem magamról a figyelmemet | |
| thestral27 (21282) 12.12.10 17:06:37 | ||
|
Fanday: Ó, hát nem baj.:D akkor is nagyon gyó az a dalocska.:“DD
amúgy köszönöm szípen.:D én, hátőőő... remélem, tudok hozni folytatást mihamarabb, de hát őőő... eléggé lefoglalt ma az, hogy egyik barátnőm full beflegmázott, és hatalmasnak képzeli magát, mert “elkezdett tanulni“..-.- meg fúú, nagyon felhúzta az agyam.:“) beszól, hogy sz*rul állok, irodalomból, énmeg így ilyen “You don‘t say?!“ fejet vágtam közbe...-.- hát fúú.. mintha magamtól nem tudnám.:“D de a legjobb, hogy az indokaimat nem tudja, hogy miért is van az, ami van ... :“DD áh, meg a kedvencem az volt, amikor elkezdett papolni, hogy ő velem ellentétben hajt egy jó sulira, hogy felvegyék... tyűha, most komolyan.. oda ne rohanjak! x“) én is hajtok, de egyelőre nem abban a suliban, ahol most vagyok (már nem sokáig.*-*).. mert kis édes, hogy “ő tud mindent“, de azért én vagyok a hülye, aki nem tanul...:“D érdekes, 4. évvégéig kitűnő voltam, és csak utána lett 4-es az átlagom..:“) érdekessss, neki meg sokkal, khmm, rosszabb volt az átlaga..“) de végülis, attl, mert idén jobb az átlaga, nagy arcúnak kell lennie..XD najó..XDD visszatérve a lényegre: igyekszem írni, bár még van pár dolgom:D. De sztem mindent holnapra halasztok, mert inkább írni van kedvem.oO | |
| SzellemVarázs (56562) 12.12.10 17:44:05 | ||
|
thestral tisztára olyan volt ez a szitu mint az én legjobb barinőmmel folytatott beszélgetéseim, azzal ellentétben, h én szoktam mindig unszolni, h tanuljon. De most komolyan: sztem tökre igaza van a bnőd csak segíteni szeretne. Sztem fogadd meg a tanácsát. 
Egyébként, h ne legyen [off: Nem hiszem, h mostanság hoznák bármit is. Egész hétre be vagyok táblázva, mindennap írunk a héten vmiből nagydolit, ugyh hajtanom kell. | |
| hawai (9368) 12.12.10 18:47:29 | ||
|
thestral: imádtam :D már várom a következőt ^^ istenemre mondom ez a legjobb langyi-s sztori amit eddig olvastam :P | |
| thestral27 (21282) 12.12.10 19:32:10 | ||
|
Hawai : haha, koszonom:DD.
SzellemVarazs: ez edxig oke, de neki olyan nagy arca lett h szornyu..://meg anyam is most felhuzta az agyam ha ez nem lett volna nekem eleg... Hihetetlen ,ez ma nagyon nem az en nappm...:||| | |
| GoldAngel (58717) 12.12.11 15:57:56 | ||
|
Thestral: egyszerűen imádom a történeted :)Remélem, lesz folytatása hamarosan.
És igen, 8-ban állandóan megy az unszolás, meg a különféle betegségek, és felvilágositó órák ( nálunk már 5-től). Ha belegondolok, kiráz a hideg is. 12a: nagyon izgalmas történet lesz :)Kezdd el! Fanday: Nagyon tetszik, folytasd! Egyébként általános hiba szinte mindenkinél ( elvileg ninccs vele probléma, meg annyira nem akarok tanárosnak tűnni, csak az én agyam(?) már teljesen ráállt erre a szabályra) szóval, az, hogy ami egyes szám harmadik személyben -ik re végződik, az egyes szám első személyben -m re kell hogy végződjön. pl. eszik-eszem alszik-alszom amennyiben nem -ik es a szó: fut-futok kap-kapok Természetesen írhattok úgy, ahogy eddig megszoktátok, csak gondoltam, megmutatom, hogy ez nyelvtanilag így lenne helyes :) Bár most már kezd eltűnni ez a szabály, de elvileg még életben van. | |
| Ethron (14880) 12.12.11 18:16:25 | ||
|
Köszönöm a komikat! :) Mostanában nincs olyan sok időm, de majd igyekszem folytatni.  :D | |
(aktuális oldal: [ 498 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [495] [496] [497] [498] [499] [500] [501] [502] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
