 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Fanday99 (50302) 11.12.18 12:47:40 | ||
|
zsofi26horses: nagyon jó:) várom a folytatást | |
| zsofi26horses (50515) 11.12.18 12:48:46 | ||
|
jajj mégcsak most látom hogy a címet megváltoztattam a képet nem :/
A címe: A tűz vérfarkasa- a holdkő titka | |
| zsofi26horses (50515) 11.12.18 12:49:14 | ||
|
köszönöm :) lesz folytatás | |
| pony56club (16581) 11.12.18 12:51:36 | ||
|
zsofi26horses:folytasd!nagyon jó lett!
gota:jó hogy szólszXDmár majdnem megírtam a fejezetet,gyorsan még írok hozzá,aztán beteszem^^ha lessz ihletem és több időm,akkor ma dupla feji lessz...X) | |
| kik (5906) 11.12.18 12:55:12 | ||
|
zsofi26horses nagyon jó lettˇˇalig várom a folytatást! | |
| zsofi26horses (50515) 11.12.18 12:59:42 | ||
|
Nagyon köszönöm :) akkor itt is van:
3.fejezet – költözés Tanácstalanul álltunk a semmi előtt. Becsuktam a szememet és elgondoltam magamban, hogy milyen unalmas lenne az életem, ha normális ember lennék. Eszembe jutott, hogy iskolába is kellene járnom. De akkor megtudják, hogy nincsenek szüleim és visszanyomnak az intézetbe… Majd Max helyett megcsinálom a házit, de ezzel még várunk. Fura mi? Iskolába akarok járni, igen. Nem akarok buta maradni, még akkor sem, ha vérfarkas vagyok. - Hanna akkor pakolj össze, nem túl biztonságos ez a szellemház – vigyorodott el és volt benne valami… Tényleg fura ez a ház és nekem sincs kedvem szellemeket idézni. Gyorsan, ami az enyém volt bedobáltam a táskámba és el innen mielőtt a vérfarkas visszajönne és követelné a térképet. Mikorra összeszedtem a motyóimat Max már ajtónak támaszkodva várt rám és órájára pillantott. - Kész vagy –e már? – türelmetlenkedett. Bólintottam. Bekulcsoltam az ajtót és legszívesebben lenyeltem volna a kulcsot. Beismerem, félek. A vérfarkas bármikor visszajöhet és végezhet velem. Most jut csak eszembe, hogy ennek a fehér farkasnak minek a holdkő, ha át tud változni, akkor is, amikor nincs telihold?! Összeszorult a szívem és csak ez járt a fejemben: El innen, de gyorsan! Maxel elindultunk. Az erdő mentén, egy köves úton haladtunk végig. - Messze laksz? – kérdeztem, miközben mellé futottam, mert eléggé lehagyott. - A város másik végén – mondta mire nekem kitágult a szemem. - Akkor minek a sötét erdőn át megyünk, ahonnan bármikor előugorhat egy vadállat?!! – kérdeztem felháborodottan. A fiú lecsitított. - Csss! Halkabban – suttogta és a bokor felől morgás hallatszott. A fehér vérfarkas vöröslő szemmel ugrott ki a bozótból. Vicsorította a fogait és fenyegetően morgott. Max lassan a zsebébe nyúlt. Én mögé szaladtam. A vérengző vadállat nekünk ugrott, mire Max szívbe döfte bicskájával. Rohanni kezdtünk, hiszen mindketten tudtuk, hogy a vérfarkas sebei gyorsan begyógyulnak. Ha végleg végeztünk volna vele, lehet hogy nincs egyedül. Addig futottunk, míg meg nem láttuk a házakat. Szaporán vettük a levegőt. Térdemre támaszkodva vártam, amint Max előkeresi a kulcsokat. Kinyitotta az ajtót, mire mindketten beviharzottunk a házba. Izzadtan feküdtem le a padlóra. Ha farkas lettem volna, biztosan ment volna a futás, de mint ember, nem voltam egy sportos alkat. Szörnyű félelem uralkodott el rajtam és már szinte sehol sem éreztem magamat biztonságban. - Kell az a holdkő! – kiáltottam, majd ránéztem Maxre. Egy olyasmi nem-vagy-komplett arcot vágott, és a mutató ujját a homlokához ütötte. Viszont ha én elszánom magam, abban nehezen lehet megállítani. | |
| Póniló15 (15108) 11.12.18 13:19:31 | ||
|
Hello! :)
Csináltam egy új borítót. Milyen lett?  | |
| kik (5906) 11.12.18 13:20:46 | ||
|
tök jó lett! én is hoztam a köv.fejezetet komikat:
Telihold 7. fejezet A nap többi részében Matt-tel és Lucas-sal edzettem. Elég kemény edzés volt, több órán át csak erősítettem, a nap végére minden izmom fájt. Vacsoránál beszélgettünk. - És mi lesz a sulival?- kérdeztem. - Még nem tudom, hogy legyen. 3 lehetőség van. Első kirúgatod magad, második megrendezzük a halálod és úgy kikerülsz és a harmadik… azt még nem tudom. - Nem lenne egyszerűbb az, hogy kilépek a suliból? - Jó ötlet. - Ekkora hülyéket még nem láttam! Megrendezni a halálom?! Jobbat ki nem találhattak volna!- A vacsora hal volt… megint majdnem mindig halat eszünk! - Ízlik? - Aha, csak egy a baj. - Mi lenne az? - Megint hal van. - Nincs más kajánk. - Miért nem rendeltek pizzát? - Pizzát? Rendelni?- kérdezték egyszerre. - Csak azt ne mondjátok, hogy nem tudjátok mi az… - De tudjuk. Kyo itt a főszakács általában. Nem tudunk mi sütni, főzni. - Nincs kedvem csinálni. Előre szólok. - Akkor majd én csinálok! - Jó nekem mindegy. Ezek nem ismerik az etikett szabályait. Azt főleg, nem hogy a lányokkal udvariasan kell viselkedni. - Visszatérve a sulira, holnap reggel bemész az igazgatóhoz meg mondod neki és kész. - Nem ilyen egyszerű ez, mit mondjak, ha megkérdezi, miért megyek el? - Mond azt, hogy semmi köze hozzá. Családi ügy. Ennyi. Ekkor beszállt az ablakon egy fehér galamb. A lábán egy kistekercs volt. Jean leszedte egy elolvasta. - Raymondtól jött. Azt írja, hogy a napokban jön meg. - Végre már hónapok óta úton van. - Elmegyek az erdőbe. - Miért? - Még nem tudom. Kyo ezzel felállt az asztaltól és kiment vitte magával a kardját is. - Sokszor csinál ilyet? - Nem. Valamikor csak néhány nap múlva tűnik fel újra, de történt már olyan is, amikor két hónapra eltűnt. Magamba eldöntöttem, hogy utána megyek. Gyorsan befejeztem az evést és kisiettem. Azonnal a patakhoz rohantam. Senki nem volt ott leültem az egyik sziklára és gyönyörködtem A tájban. Megint megjelent a róka letelepedett szembe velem. - Hát te mit keresel itt? Szólt hozzám valaki valahonnan. - Ki vagy? Nem látlak, gyere elő! Megijedtem, de nagyon. Nem láttam senkit és semmit. Egyszer csak kilépett a bokorból egy farkas. - Na, most már látsz, mit keresel? - Egy olyat, mint te. - Kyo-t keresed? Vadászik. De te honnan ismered? - Egy házba lakom vele. Te vagy Raymond? - Igen. Hallottam már rólad. - Én is rólad. - És miért keresed? - Nem tudom csak úgy. Tényleg találtál kövecskéket? - Igen. Most az úton egy harmadikat is. Meg szeretnéd nézni? Bólintottam. - Menjünk először haza. - Jó. Raymond nagy, szürke farkas volt. A lábai be voltak kötözve, gondolom megsebesült valamikor. - Szóval te tudod a titkunkat. Az egyiket legalábbis. - Igen. - De nem az összeset. Van pár olyan dolog, amit mi se tudunk egymásról de Kyo mindent tud mindenkiről. - Akkor rólam is? - Igen. Siessünk, valaki követ.- suttogta. Amikor hazaértünk mindenki üdvözölte Raymondot. - Kyo hazaért? - Igen, de nincs nagyon jól. Megtámadta néhány ninja. Szerencsére pár karcolással megúszta. - Az jó. Mira elég fáradt lehetsz, feküdj le. - De…én. – megértettem, hogy egyedül szeretnének lenni.- Megyek. Felmentem a szobámba. Most már zavaros volt minden. Ninják? Kövek? Mi jöhet még! A következő napokban mindent megtudhattam. | |
| thestral27 (21282) 11.12.18 13:30:47 | ||
|
kik:kíváncsian várom a folytatást!:D | |
| zsofi26horses (50515) 11.12.18 13:39:50 | ||
|
kik: jó, folytasd!
Póniló15: szép:) akkor én meg egy kövi fejezettel rukkolok elő: 4. fejezet Max egyre csak rázta a fejét, míg én már a fejemben tervezgettem az utat. - Először is! – járkáltam körbe-körbe a pici szobában. Max arcát a tenyerébe fektette és sóhajtozni kezdett. - Ne jajgass! Így nem lehet gondolkodni!- szóltam rá. - De jajgatok! Igenis jajgatok, mert én sajnálni foglak, ha felfal a vérfarkas! – mentegetőzött. - Ó köszönöm, de ha engem felfal, akkor téged miért hagyna életben? – kérdeztem és csípőre tett kézzel álltam igazam. - Én nem megyek – jelentette ki. - Dehogyisnem, velem jössz! – emeltem fel a hangomat. Max szemei tágra nyíltak. Így néztünk egymás szemébe egy ideig, majd a fiú megadta magát. - Na jó, hogy akarsz belevágni? – kérdezte gondterhelt arccal. Leültem mellé és elmondtam neki a terveimet. Max elhúzta a száját és rám nézett. - Igen, jó. De hogy fogunk védekezni a farkas ellen? –kérdezte, mire nekem egy ördögi vigyor ült le az arcomra. - Könnyű. Odaadjuk nekik a térképet, mi meg magunkkal visszük a másolatot. Vagy fordítva, hogy a másolat lesz náluk – nagyon okosnak éreztem magam és igyekeztem kiélvezni ezeket a pillanatokat. - Szerinted nem fogják sejteni, hogy nem vagyunk tökkel ütöttek? – vágott vissza, mire én csak megvontam a vállamat. - Engem az nem érdekel. Nekem a holdkő kell! – dühöngtem, amiért a fiú így értetlenkedik. Így ültünk egymás mellett tanácstalanul. Majd megkértem, vezessen a szobámba. Felmentünk a lépcsőn, ahol egy takaros szoba várt, fehér fallal, egy ággyal meg egy íróasztallal. Levágtam magamat az ágyra attól félve, hogy még beszakad. Nem lett semmi baja. A fáradságtól elaludtam, és nagyon furát álmodtam. „Ott voltam a semmiben. Én, egyedül. Morgást hallottam, de semmit sem láttam. Végül valahonnan előugrott a fehér vérfarkas. Mellettem volt Max is. A fiú átváltozott és harcoltak. A fehér győzött. Max véresen emberként feküdt a földön.” Felébredtem. Éreztem, hogy sírtam álmomban. Tartott egy kis ideig, míg felfogtam, hogy reggel van. A nap meleg sugarai bevilágították és aranyra festették a hófehér szobát. Most azonnal látni akartam Maxet. Felugrottam, beszaladtam a fiú szobájába. Nem volt ott senki. Leszaladtam a konyhába, ahol az asztalon egy levél feküdt. Ha nem rakod este a térképet a régi házad lábtörlője alá, a fiú nem élheti meg a holnapot. Üdvözlettel: Csak egy mancsnyom volt. Egy akkora, mint a kezem. Érdekes, nem estem pánikba. Pedig meg volt rá az okom. Ökölbe szorítottam a kezemet, elhatároztam, hogy odaadom nekik a térképet, de Max akkor is fontosabb nekem a holdkőnél. Végül is: van egy másolatom, amivel szépen megszerezhetjük a követ. | |
| zsofi26horses (50515) 11.12.18 14:00:05 | ||
|
A történetemet itt is követhetitek:
www.mwws.bloglap.hu | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.18 14:14:38 | ||
|
Mindenkié nagyon jó:) | |
| Póniló15 (15108) 11.12.18 14:28:17 | ||
|
2. Fejezet Látod azt, ott? Úgy zokogott, mint egy ágy mögé beesett rongybaba, akit örökre elfelejtettek. Senki sem volt kíváncsi a véleményére, vagy arra, hogy mit érez. És valljuk be őszintén, ez a szülei részéről így is volt. Ki se kérték a véleményét, meg se kérdezték lányukat. De a lánynak esélye sem volt. Szülei már döntöttek; és ő ezellen képtelen volt bármit is tenni. A fülei zúgtak, úgy érezte magát, mint aki egy hullámvasút kellős közepén ül, s kétségbeesetten kiabál segítégért... De senki sem hallja. Senki, csak a három láthatatlan, sötét szellem. Ott ültek Alexa mellett, s önelégülten vigyorogtak. Milyen büszke is lesz árjuk Lucius! Kétely harsányan felkacagott. - A dolog elejét vettük, még mielőtt a Mennyei Seregek tudtára jutott volna! - Olyan büszke volt magára, hogy keblei csak úgy dagadtak. Undorító önvillogtatásának az iskolai csengő kiabálása vetett véget. Csörr! Csörr! Csörr! Alexa abban a pillanatban kiszakadt a merev, magával rántó sírásból. Pár pillanat alatt kétlábon termett, a három démon pedig felugrott a hátára. A lány a csempével beborítótt falra rögzített tükörbe nézett, s megigazította összegumizott, vállig érő ébenfekete haját. Aztán megnyitotta a csapot, s pár csepp vizet fröcskölt az arcára. Aztán két kezével megtámaszkodott a kagyló szélén, s a tükör segítségével belenézett saját, mélybarna szemeibe. - Ki... vagy... te? - Kérdezte magától halkan, tagoltan. Ajkai remegtek, s ismét sírhatnákja támadt. Kétsgbeesés a fejére mászott. Alexát abban a pillanatban erős kétségbeesés ragadta magával. Hátrahőkölt. Eddig soha, de soha nem érzett ilyet! Teljesen összezavarodott. Megragadta a kilincset, s feltépve a fehér ajtót, elrobogott a termébe. Már senki sem volt ott. A terem lassan mély, hétvégi álomba merült, s most mintha a falak is csak szemrehányást téve meredtek volna a lányra. Az felkapta a táskáját, és amilyen gyorsan csak tudott, kilépett a teremből. Aztán csak ment... és ment... és ment. Minden egyes lépés mérföldeknek tűnt. Érzékelte ugyan, hogy gyerekek tucatjai rohannak el mellette, de nem fogta föl a dolgokat. Úgy érezte magát, mint egy élőholt, ki kétségbeesetten próbál úrrá lenni lehetetlen helyzetén. Idegesség megragadta Alexa elgyengült szellemét, s olyan erővel taszította hátrafelé, hogy annak esélye sem volt talpon maradni. Aztán a démon a lány fejére ült, s miközben vigyorgott, hiányos, rothadó fogai közül kénes lehellet szivárgott elő. Lassan leömlött a földre; majd eltűnt a semmibe. A szellem két apró, tömzsi ujjakban végződő kezét a lány szeme elé tette, s közben hegyes, bőrkeményedéses, felrepedezett sarkát Alexa füleibe dugta, hogy szelleméhez semmilyen megfogható információ se jusson el. Aztán csak vigyorgott, míg két társa a lányon rohangált: hol a lábát harapdálták, hol a kezein csünggtek. - Látod azt, ott? - Scema egyik ujját előre mutatta, míg a másik kezével erősen megragadta apró drágakövekkel kirakott kardja markolatát. Ujjai Alexára, s a rajta tanyázó három démonra mutatott. A fehér gyolcsot viselő angyal szemben álló társa, Patmos felé intézte szavait. A hatalmas férfi - kinek derekát társáéhoz hasonló, halványkék fonal fonta körül ezzel jelezve, hogy őrangyal -, felemelte a fejét. Egyik világosbarna, csinos szemöldöke a magasba ugrott, szintén barna szemei pedig érdeklődve figyelték a lányt, és a három démont. | |
| thestral27 (21282) 11.12.18 14:44:34 | ||
|
Póni: nagyon jó!*-* Várom a folytatást!:D | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.18 14:49:21 | ||
|
Póni:Nagyojó* *
° | |
(aktuális oldal: [ 87 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [84] [85] [86] [87] [88] [89] [90] [91] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
