 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.19 21:00:24 | ||
|
-Megint ezt a várost kellett választanod? – kezdtem az ordítozást – 100 éve is pont ezt választottad mikor visszajöttem. Nem tudnál, nem akkor jönni mikor én jövök? -Jók a megérzéseim és szeretlek… - már reménykedtem – bosszantani téged. -Hát ez remek! Megyek beiratkozni – megsértődötten mentem ezután az irodába. Az irodában jelen pillanatba an csak egy nő ült, így jár az aki ebéd időben akarja leadni a jelentkezési lapot. -Jó napot! A jelentkezési lapot szeretném leadni. – kedvesen mosolyogtam a nőre, bár ő éppen nem volt valami jó kedvében. -Rendben. – végig nézte alaposabban – Kihagyta a születési évet beírná? -Ö.. természetesen – kicsit gondolkoztam hogy, mennyinek is kellene lennie – 1998 beírná helyettem? -Természetesen. – beírta és megcsóválta a fejét – itt az óra rended és egy iskolatérkép meg egy lista a tanáraidról és hogy, mit tanítanak. – azzal a kezembe nyomta a papírokat. -Köszönöm. – mondtam hízelgős hangon. -Nincs mit ez a munkám. – kimenetem az ajtón – Sajnos. – ezt már csak én hallottam mivel a vámpíroknak sokkal de sokkal jobb a hallásuk. Mázlimra. Megnéztem a papírokat. A tanárok listáján rajta volt hogy, melyik szekrény az enyém. Megnéztem gyorsan hogy , melyik is az. -Aha, ez megvan. – állapítottam meg. Még megnéztem az termeket és már suhantam is le a kocsimhoz. Holnap irodalommal kezdek gondolkoztam magamban. Mikor felnéztem az arcom hamuszürke lett a látványtól. Fred az ajtónak támaszkodva karba tett kézzel várt hogy, odamenjek. -Mit akarsz itt? – förmedtem rá. -Csak szólni akartam hogy, ma telihold lesz úgyhogy, jobb ha ma nem vadászgatsz az erdőben turistákra. Szóval még mindig emlékszik amikor meglátott éppen vacsorázni az erdőben. -Ezt csak azért mondod mert tudod hogy, úgyis győznék! – vigyorodtam el – Amúgy tök mindegy házhoz is tudok menni. -Ez nem igaz mivel te is tudod jól hogy, ha, farkasként megharaplak másképpen a farkas nyálam vagy éppen egy másik vérfarkasé belekerül a véredbe meghalsz. -Nem ha előbb vagy agyon ütlek vagy megfojtalak vagy satöbbi. De a véredet nem fogom szívni mivel hogy, borzalmasan keserű farkasként a véred íze. Mázlidra. – tettem hozzá halkan. -Ja! Mázlimra! – vigyorodott újra el. -De most húzz innen! – ordítottam rá. -Jól van, jól van megyek! – nézet rám csúfondárosan. Itt a folytatás komit!!!:) | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.19 21:01:04 | ||
|
Bocsi a kihagyásért véretlen volt de komikat kére:)!!! | |
| rekaianett (32539) 11.12.19 21:14:24 | ||
|
thestral, szerintem mielőtt a szívébe szúrná az utolsó cerkát mary, adam ellene fordulhatna, és valamit csinálhatna a lányért az anyjával szemben...
egyébként észrevette, hogy úgy a 3. sorban a tekintetét szó kétszer szerepel. :) | |
| STLPetra (31825) 11.12.19 21:16:00 | ||
|
Sziasztok! Most jöttem fórumra és oltári mindenkié! Csak így tovább!
Fejlemény: Csak szerdán jön új fejezet (lehet beszúrok néhányat ha ráérek) csak rendet kell tennem a magánéletemben... + Az önvédelemben szinte mindent lehet (még tanár ellen fordulásban is jogos ha ő kezdett) ha kegyes! | |
| Póniló15 (15108) 11.12.19 22:13:00 | ||
|
Ömm...Nem tudom, hogy csak nálam van-e így, de pony Moonlight-ja minden oldalon ott van a legelső posztként... Ez direkt? :) | |
| thestral27 (21282) 11.12.19 22:57:28 | ||
|
Póniló: nekem is.o.o | |
| thestral27 (21282) 11.12.19 23:02:13 | ||
|
hancsi: perfekt!:D Kíváncsi vagyok hogy mi lesz a folytatás!:)
rekianett: direkt van még úgy mert lusta voltam szinoníma szótárat fogni és keresni szinonímát rá.xD De persze majd javítom,nem hagyom így,mivel engem is frusztrál.:P | |
| thestral27 (21282) 11.12.19 23:04:46 | ||
|
nah,itt van kijavítva^^:
A harag és a düh egyre erősödött, és amikor már be akartam nyitni a házamba sarkon fordultam és egyenesen Adam házához loholtam. Éppen hogy beléptem a telekre vasfűvel teli víz ömlött a lábamra. Amilyen gyorsan csak tudtam visszarántottam, és a fájdalomtól felnyögtem. Felpillantottam a házra. A földszinti ablakon megláttam Mary kárörvendő arckifejezését, az első emeleten meg Adam elkínzott és sajnálkozó tekintetét. | |
| rekaianett (32539) 11.12.20 07:54:41 | ||
|
így sokkal jobb, thestral! | |
| rekaianett (32539) 11.12.20 08:37:11 | ||
|
készen lettem, de komizzatok!!! XD
Július 10., szombat Itt jön Hanry a képbe Ma úgy döntök, elmegyek császkálni a városba egy kicsit. Bemegyek majd egy plázába (persze semmit nem veszek), de csak úgy lézengek ott, kirakatokat nézegetek, szökőkutakat, és divatbemutatókat. De nem akarok úgy kinézni abban a flancos áruházban, mintha egyenesen Queens-ből jönnék.* Ezért bevetem a parókát, a melltartót, a miniszoknyát és a szivárványszínű pólót is, no meg a napszemüveget és a szandált. Aztán irány a buszmegálló, ami elröpít (na, jó, elvonszolja magát) a plázába. Amint felszállok, leülök az első helyre. Van mellettem még egy üres ülés, és egészen a harmadik megállóig nem száll fel ott senki, de akkor… … Akkor egy ismerős arc vergődi fel magát a tömött * Queens New York legszegényebb része járműre. Ez nem lehet! Ez… … Hanry! Hanry Woderfull! De nincs egyedül, valami haverjával jön, azt hiszem Michael-nek hívják. De a haverjai csak Micky-egérnek cukkoljál az elálló fülei és a vékony hangja miatt. Önfeledten beszélget a két fiú, én meg megpróbálom eltakarni az arcomat. Elfelejtem, hogy észbontóan nézek ki, tehát nincs mitől tartanom. Micky-egér váratlanul felém néz, és hallom, ahogy azt mondja Hanry-nek: - Te, együtt jársz még Mary-vel? - Mary egy olyan lány, aki a 6 pontból a 6-ot ér el. A bőre olyan fehér, egy kósza anyajegye sincs, egyenes vörös haja minduntalan a zöldeskék szemébe lóg. - Nem, kidobott. - mondta, bár egy pici csalódottságot sem tartalmazott a hangja. Miért van az, hogy a csajok hetekig áztatják a szőnyegpadlót a könnyeikkel, ha a fiújuk szakít vele, a srácok meg ilyen könnyen veszik ezt az akadályt? Michael felém mutat, és így szól barátjához: - Azt a csinibabát nézd, ott az elsőn! - Hanry felém néz, és én attól rettegek a legjobban, hogy felismer. Véletlenül belenézek a szemébe. - Ja, tényleg egy csodacsaj… - jól hallottam? CSODACSAAAJ? Ilyet még sohasem mondtak rólam! - De nem merem megszólítani… totál lúzernek nézne. - OK, de akkor ne számíts rá, hogy megvárom, amíg összeszeded magad. Stipp-stopp! - kiáltja, és máris felém tart, hogy rám vethesse magát. - Helló, baybeee! Tetszem neked? Erre kíméletlenül felelek: - Nem igazán Micky-egér, a haverod dögösebb! - erre képére fagy a mosoly, és úgy kérdi rebegve: - Ho-ho-ho-honnan tudod a ne-ne-nevemet? - hoppá! De kivágom magam: - Ne nézz teljesen hülyének! Elég rád nézni, és vagy egy tucat ilyen jut az ember eszébe. Visszabattyog Hanry mellé, és úgy morogja neki, hogy nem csípem. - Szia! - köszönök barátságosan a félénken mellém penderedő fiúnak. - Szia! Hanry vagyok. - Én… Ömm… Susy. - Nem akartam előre elárulni a kilétem. Majd ha fülig belém esik, akkor! - Susy? Szép név! - Kösz! - felelem és a busz a lerobbanás szélén állva még befordul az utcasarkon… | |
| Póniló15 (15108) 11.12.20 09:23:45 | ||
|
rekaianett, jó lett! ^^ | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.20 10:03:15 | ||
|
Bocsi elnéztem az évszámot:S
-Megint ezt a várost kellett választanod? – kezdtem az ordítozást – 100 éve is pont ezt választottad mikor visszajöttem. Nem tudnál, nem akkor jönni mikor én jövök? -Jók a megérzéseim és szeretlek… - már reménykedtem – bosszantani téged. -Hát ez remek! Megyek beiratkozni – megsértődötten mentem ezután az irodába. Az irodában jelen pillanatba an csak egy nő ült, így jár az aki ebéd időben akarja leadni a jelentkezési lapot. -Jó napot! A jelentkezési lapot szeretném leadni. – kedvesen mosolyogtam a nőre, bár ő éppen nem volt valami jó kedvében. -Rendben. – végig nézte alaposabban – Kihagyta a születési évet beírná? -Ö.. természetesen – kicsit gondolkoztam hogy, mennyinek is kellene lennie – 1994 beírná helyettem? -Természetesen. – beírta és megcsóválta a fejét – itt az óra rended és egy iskolatérkép meg egy lista a tanáraidról és hogy, mit tanítanak. – azzal a kezembe nyomta a papírokat. -Köszönöm. – mondtam hízelgős hangon. -Nincs mit ez a munkám. – kimenetem az ajtón – Sajnos. – ezt már csak én hallottam mivel a vámpíroknak sokkal de sokkal jobb a hallásuk. Mázlimra. Megnéztem a papírokat. A tanárok listáján rajta volt hogy, melyik szekrény az enyém. Megnéztem gyorsan hogy , melyik is az. -Aha, ez megvan. – állapítottam meg. Még megnéztem az termeket és már suhantam is le a kocsimhoz. Holnap irodalommal kezdek gondolkoztam magamban. Mikor felnéztem az arcom hamuszürke lett a látványtól. Fred az ajtónak támaszkodva karba tett kézzel várt hogy, odamenjek. -Mit akarsz itt? – förmedtem rá. -Csak szólni akartam hogy, ma telihold lesz úgyhogy, jobb ha ma nem vadászgatsz az erdőben turistákra. Szóval még mindig emlékszik amikor meglátott éppen vacsorázni az erdőben. -Ezt csak azért mondod mert tudod hogy, úgyis győznék! – vigyorodtam el – Amúgy tök mindegy házhoz is tudok menni. -Ez nem igaz mivel te is tudod jól hogy, ha, farkasként megharaplak másképpen a farkas nyálam vagy éppen egy másik vérfarkasé belekerül a véredbe meghalsz. -Nem ha előbb vagy agyon ütlek vagy megfojtalak vagy satöbbi. De a véredet nem fogom szívni mivel hogy, borzalmasan keserű farkasként a véred íze. Mázlidra. – tettem hozzá halkan. -Ja! Mázlimra! – vigyorodott újra el. -De most húzz innen! – ordítottam rá. -Jól van, jól van megyek! – nézet rám csúfondárosan. Kijavítottam!!:)Komit:) Mindenkié nagyon jó:) | |
| Póniló15 (15108) 11.12.20 10:25:46 | ||
|
Jó lett, hancsi! :)
És nemsokára jön a következő Láthatatlan!  | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.20 10:31:49 | ||
|
Ez szuper:) | |
| Póniló15 (15108) 11.12.20 11:04:02 | ||
|
  Mi folyik... itt? - Mi a baj, kincsem? - Kérdezte Alexa anyja, s gyengéden megszorította a lány kezét. Arca eltorzult, ahogy a magába süppedt lányt tanulmányozta. - Olyan csöndes vagy... Csak nincs valami baj? A lány ordítani tudott volna. “Ó, dehogy van baj! Dehogy is! Elvégre csak éppen most téptetek ki a megszokott környezetből, a barátaim tárasaságából, és cipeltetek el egy teljesen idegen helyre. De amúgy jól vagyok!“ Gondolatai helyett inkább csak halványan megrázta a fejét. - Nem. Nincsen baj. Apja azonban máshogy gondolta. Megigazította a visszapillantó tükröt, s szemeit hol a lányon, hol pedig az úton tartva szólalt meg. - Hagyd csak. Még mindig duzzog. - Azzal nagyot sóhajtott, Alexa pedig szorosan lehunyta szemeit. Ő nem... duzzog... csak... Könnyei ismét előbuggyantak, s kétségbeesetten próbálta őket visszatartani. Ezt a tulajdonságát gyűlölte; egyetlen egy rosszulirányzott szótól képes volt zokogásban kitörni. Hatalmas kínok árán aztán megnyugodott, s a könnyek is eltűntek. - Sírj csak te gyáva, semmirekellő szellem! Az egyik démon könyörtelenül nagyot rúgott a Alexa szellemébe. Hatalmas karmai felhasították az elgyengült lelket, s így annak már fikarcnyi ereje sem maradt. - Ne aggódj, drágám. - Ashley Meenson végigsimította Alxa ökölbe szorított, elfehéredett kezét. - Nem lesz olyan rossz Ashtonban, meglásd! Majd a Templomban találsz barátokat! A lányban lévő démonok egy csapásra összerezzentek. Ijedten néztek egymásra, mintha a másiktól várnák a magyarázatot. - Hogy mi? - Kiáltott fel végül Alxa torkán keresztül egyikük - Templomban? Én nem megyek semmiféle templomba!! Gyűlölöm a tempolomokat! - De hiszen nem is voltál még soha templomban...! - Anyja próbált nyugodt maradni, de a lány hangja olyan erővel hasította a levegőt, hogy a hullámok ide-oda cikáztak a kocsi lezárt légterében. - Nem! Nem érdekel! Nem érdekel!! - Kétségbeesés megragadta a lány öklét, kitépte anyja kezéből, majd hangos csattanással nekivágta az ablaknak. Alexa hagja és keze idegességtől és haragtól remegett. - Gyűlöllek titeket. Tönkre tettétek az egész életemet! A lány apjának elege lett. - Tőlünk kaptad az életedet, Alexandra Meenson! A három démon elhallgatott. Tudták jól, hogy a lány apjának nincsen igaza. Alexa nem a szüleitől kapta az életét, hanem... Ezt a nevet még kiejteni sem akarták. Teljes énjükből gyűlölték, hiszen ez az egy név tudta őket legyőzni. Ez volt a fény a sötétségben, a Hajnalcsillag az égen, a csónak a viharos tengeren, és a víz a Szaharában. Az egyetlen mentőöv... amivel az emberek megmenekülhettek. Minden belőle indult ki, és hozzá is tért vissza. Idegesség, Kétely, és Kétségbeesés végül elhallgatott hát, de szemeik szikrákat szórtak, s fülüket-farkukat behúzva, agyaraikat csattogtatva ültek a lányon. Jobbnak látták, ha most kicsit meghúzzák magukat. A lány anyja időközben csöndesen előrefordult. Az előttük álló négy óra is csöndben telt. A család mindhárom tagjának fejében vészes gyorsasággal kavarogtak a gondolatok. Ashley Meenson mereven bámulta az előtte véget nem érő, szürkésfekete aszafalt utat, s közben azon gondolkozott, hogy vajon lánya ezentúl mindig ilyen lesz-e... Őszintén reméle hogy nem, és ez csak ideiglenes állapot. Tom Meenson fejét is hasonló gondolatok árasztották el, míg Alexa csak nyelte szűnni nem akaró könnyeit. Maga sem értette a helyzetet. Mégis, mi történik itt? | |
(aktuális oldal: [ 93 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [90] [91] [92] [93] [94] [95] [96] [97] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
