 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| rekaianett (32539) 11.12.20 17:12:19 | ||
|
örülök hogy tetszet, thestral, de kár hogy csak egyedül neked...
| |
| hancsi1000 (50548) 11.12.20 17:17:55 | ||
|
rekaianett:Nekem is nagyon tetszett:)Bocsi hogy eddig nem komiztam:S | |
| zsofi26horses (50515) 11.12.20 17:18:02 | ||
|
4. fejezet Max egyre csak rázta a fejét, míg én már a fejemben tervezgettem az utat. - Először is! – járkáltam körbe-körbe a pici szobában. Max arcát a tenyerébe fektette és sóhajtozni kezdett. - Ne jajgass! Így nem lehet gondolkodni!- szóltam rá. - De jajgatok! Igenis jajgatok, mert én sajnálni foglak, ha felfal a vérfarkas! – mentegetőzött. - Ó köszönöm, de ha engem felfal, akkor téged miért hagyna életben? – kérdeztem és csípőre tett kézzel álltam igazam. - Én nem megyek – jelentette ki. - Dehogyisnem, velem jössz! – emeltem fel a hangomat. Max szemei tágra nyíltak. Így néztünk egymás szemébe egy ideig, majd a fiú megadta magát. - Na jó, hogy akarsz belevágni? – kérdezte gondterhelt arccal. Leültem mellé és elmondtam neki a terveimet. Max elhúzta a száját és rám nézett. - Igen, jó. De hogy fogunk védekezni a farkas ellen? –kérdezte, mire nekem egy ördögi vigyor ült le az arcomra. - Könnyű. Odaadjuk nekik a térképet, mi meg magunkkal visszük a másolatot. Vagy fordítva, hogy a másolat lesz náluk – nagyon okosnak éreztem magam és igyekeztem kiélvezni ezeket a pillanatokat. - Szerinted nem fogják sejteni, hogy nem vagyunk tökkel ütöttek? – vágott vissza, mire én csak megvontam a vállamat. - Engem az nem érdekel. Nekem a holdkő kell! – dühöngtem, amiért a fiú így értetlenkedik. Így ültünk egymás mellett tanácstalanul. Majd megkértem, vezessen a szobámba. Felmentünk a lépcsőn, ahol egy takaros szoba várt, fehér fallal, egy ággyal meg egy íróasztallal. Levágtam magamat az ágyra attól félve, hogy még beszakad. Nem lett semmi baja. A fáradságtól elaludtam, és nagyon furát álmodtam. „Ott voltam a semmiben. Én, egyedül. Morgást hallottam, de semmit sem láttam. Végül valahonnan előugrott a fehér vérfarkas. Mellettem volt Max is. A fiú átváltozott és harcoltak. A fehér győzött. Max véresen emberként feküdt a földön.” Felébredtem. Éreztem, hogy sírtam álmomban. Tartott egy kis ideig, míg felfogtam, hogy reggel van. A nap meleg sugarai bevilágították és aranyra festették a hófehér szobát. Most azonnal látni akartam Maxet. Felugrottam, beszaladtam a fiú szobájába. Nem volt ott senki. Leszaladtam a konyhába, ahol az asztalon egy levél feküdt. Ha nem rakod este a térképet a régi házad lábtörlője alá, a fiú nem élheti meg a holnapot. Üdvözlettel: Csak egy mancsnyom volt. Egy akkora, mint a kezem. Érdekes, nem estem pánikba. Pedig meg volt rá az okom. Ökölbe szorítottam a kezemet, elhatároztam, hogy odaadom nekik a térképet, de Max akkor is fontosabb nekem a holdkőnél. Végül is: van egy másolatom, amivel szépen megszerezhetjük a követ. | |
| zsofi26horses (50515) 11.12.20 17:18:38 | ||
|
5.fejezet
Félhomályban bátran nekifogtam az utamnak. Nem tudtam, mit is kezdjek magammal. Szomorú is voltam, meg nem is. Bátor voltam, mégis féltem. Az erdőben összeszorított ajkakkal haladtam. A tegnapi zápor után a levelekről csepegett a víz. Síri csend volt, egy madár sem mert megszólalni. Csak az én szapora lépteim hallatszottak. Ránéztem az órámra. Lassan kifutok az időmből, futásnak eredtem. Hamar odaértem a házhoz, körülnéztem. Egy árva hangot sem hallottam. Becsúsztattam a levelet a piszkos zöld lábtörlő alá. Mikor megfordultam, megláttam azt, amitől féltem, a fehér vérfarkast. - Jó kislány, és most pedig… - nem tudta befejezni a mondatot. Rajtam akkora düh ment keresztül, hogy a szemem szinte égett, és átváltoztam magamtól vérfarkassá. Rátámadtam, és innen nézve nem tűnt túl nagy ellenfélnek. Egyformán erősek voltunk. A harc egyre erőteljesebb lett és mindkettőnk vére vörösre festette a talajt. Téptük egymást, és éreztem, hogy a fehér farkas gyengül. Én persze csak erősödtem, sebeim egymás után gyógyultak be. Véget vetettem a csatának, egy erős harapással a farkas nyakába. Ellenfelem végül összeesett, majd a fáradságtól én is eszméletemet vesztettem. Lassan ébredeztem. Teljesen besötétedett, csak a hold vékony sarlója világított. A fehér farkas még mindig nehezen lélegezve feküdt mellettem. Odaszaladtam hozzá és megkérdeztem, hol van Max. Nem mondott semmit, ezért hagytam a dolgot. - Hanna? – hallottam Max suttogását, de magát a fiút nem láttam. - Igen, hol vagy? – kérdeztem, mire a ház mögé húzott két kar. Először megijedtem, utána rájöttem, hogy ki az. - Halkabban! – mondta, majd oldalra nézett. - Körülvettek minket! – suttogta, de nekem még mindig nem volt világos, ami velem történik. - Veled mit csináltak? – kérdeztem meglehetősen hangosan, mire ő csak a számra tapasztotta a kezét. - Majd elmondok mindent, de gyere, nézzük meg tiszta –e a levegő – Max körülnézett. Síri csend uralkodott, éreztem, én is csak egy nagy üresség vagyok. A köd lassan leszállt, ahogyan az éjszaka is. Csak a hold világított. Megláttuk. Egy óriási vérfarkas sziluettjét. A pulzusom az egekbe emelkedett, majdnem sírógörcsöt kaptam, semmi kedvem nem volt harcolni. Maxel egymásra néztünk. Amikor visszanéztem a farkasra, már hűlt helye volt. - Gyere, menjünk. Út közben elmondok mindent. | |
| Póniló15 (15108) 11.12.20 17:55:05 | ||
|
Köszi Melissa, és: Számkivetett. :)
Amúgy éppen egy mézeskalács-házikó készítés közepén vagyok! xD Majd ha kész lett, lehet, hogy rakok fel róla képet. Szurkoljatok!  | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.20 17:58:52 | ||
|
Póniló:Én szurkolok:)
Egy olyan 10 perc és jön a folytatás a ,,Vámpír és vérfarkas harca - Újból egy helyen“ című könyvemből. | |
| thestral27 (21282) 11.12.20 18:05:47 | ||
|
hancsi: alig várom!*-*
Póniló: szurkolok!:P:D | |
| rekaianett (32539) 11.12.20 18:10:09 | ||
|
én is drukkolok póniló! am hamarosan emily elmegy bulizni... | |
| rekaianett (32539) 11.12.20 18:17:56 | ||
|
amúgy van egy új fórumaláírásom, akinek nem túl drága az életéből fél perc, lécci olvassa el és komizza! köszi! | |
| thestral27 (21282) 11.12.20 18:22:57 | ||
|
rekianett: alig várom Emilyt!*-* és klassz a fórumaláírásod!^^ | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.20 18:28:03 | ||
|
Ő elment én meg végre bemehetek a házamba. Ledobtam a táskámat és mentem is vadászni. Vagy 7 utcányival találtam egy ki házat aminek az volt felírva az oldalár egy táblára nagy belükkel:HEXTONÉK 5 SZEMÉLYES NAGY CSALÁDJA Hüm, remek öt ember és még csak nem is kell sokat mennem értűk. – gondoltam magamba. Becsengettem a házba és nem kellett hozzá sokat várnom hogy, ajtót nyissanak. -Szia mit szeretnél? – kérdezte kedvesen egy 40-es körüli nő. -Jó napot. Veretlenül átdobtam a gumilabdámat amit dobálgattam a kezembe a kertjükbe bemehetnék érte? – kérdeztem megjátszva a kedves ki ártatlant. -Ha… - sóhajtott egy nagyot – Jól van gyere be a hátsó ajtón ki tudsz menni a kertbe. -Köszönöm. - mondtam kedvesen és amint beléptem a házba gonosz vigyor ült ki az arcomra. A nő értetlenül nézet rám és mielőtt még mondhatott volna valamit előbújtak éles szemfogaim, az arcom egyre lesötétült és befogtam a száját hogy, ne sikoltozzon. A Fogaimat belemélyesztettem a nyakába és elvágta az nyaki ütőerét ahol a legtöbb vér megy és innen lehet a leggyorsabban végezni az áldozattal. A nő holtan rogyott össze előttem. A család többi tagját a második emeleten találtam meg akik békésen tévézgetve várták volna vissza az ötödik családtagot. Még velük is gyorsan végeztem. Aztán hazafele mentet eszembe jutott még valami ami szórakoztatna. Ha most bemegyek az erdőbe 99.99% hogy, találkozok Freddel az erdőben. – elvigyorodtam és ráléptem a gázra. Otthon leparkoltam és futottam az erdő felé ahogy csak bírtam oda ahol Fred mindig át szokott változni. Egy kisebb hegyre ahová pont rásüt a telihold fénye. A számításaim jók voltak már majdnem feljött a telihold mikor megjelent Fred valakivel. Valakivel?! – sikoltottam magamban a meglepődéstől. Amint odaért hozzám kezdtem faggatni a lányról. -Beszélhetnénk négy szem között? – kérdezte szúrósan Fredtől. -Felőlem csak siess! - azzal gyorsan elmentünk egy fához. -Talán ő is vérfarkas? -Nem. Csak meg akarom neki mutatni hogy, mi vagyok valójában. -Hát ezzel okoztál nekem egy jó hírt és egy rosszat is. -Rossz hír:Harcolni akartam veled más néven ha úgy vesszük játszani akartam a szemgolyóiddal. Jó hír:Végignézhetem ahogy egybe lenyeled a barátnőd. – vigyorodtam el | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.20 18:30:54 | ||
|
-Ezzel ne viccelődj! – parancsolt rám – Én is éppen ettől félek úgy hogy, légy szíves ígérj meg nekem valamit gyorsan mielőtt átváltozom. – könyörgött nekem.
-És miért tennék neked ilyet? – kérdeztem gonoszan. -Mert majd jövök neked egyel és azt én meg fogom neked csinálni. Kifogások nélkül. -Hm… oké. – egyezetem bele – Mit kéne csinálnom? -Ha megakarnám támadni Krisztált akkor vidd el olyan gyorsan ebből az erdőből amilyen gyorsan csak tudod. Jó? -Oké de viszont majd neked is meg kell tartanod a szavadat. -Köszi. Ja igen… - fordult még vissza hozzám - …és ezután folytatódik a harc köztünk. -Hát persze hogy, mit hittél hogy, egy ígérettől meglágyul a szívem? -Természetesen nem hittem ezt. – mosolyodott el. -Remek és legalább már mondtad neki hogy, mi lesz? -Igen és azt mondta hogy, megnézi ahogy átváltozom én mondtam neki hogy, nem jó ötlet de ő ragaszkodott hozzá. – sóhajtott fel. -Ilyenek a lányok akaratosak. -Te is az voltál. -Na persze. Nem én nem akartam hinni neked hogy, nem akarsz kinyírni. Hanem fordítva. – emlékeztettem Fredet. -Most is harcolni jöttél velem úgyhogy, nincs okom a magyarázkodásra. -De most viszont az a különbség hogy, utállak. -Ebbe nem megyek most bele mindjárt feljön a telihold és neked meg kel tartanod a szavadat. -Jól van megvédem Krisztált. – sóhajtottam. Fred adott egy amolyan búcsú csókot a barátnőjének és felment a kis hegynek a közepére és hagyta hogy, a holdfény rá süssön. Egyre szőrösebb lett teste és végtagjai még hosszabbak és erősebbek lettek. Fülei meghosszabbodtak arc formája át deformálódott farkas kinézetűvé és tompa emberi fogai meghosszabbodtak és élesebbé váltak. Gyönyörű ég kék szeme sárgává változott és fekete bunda borította majdnem egész testét. Gyönyörű látvány volt és egyben félelmetes is. Krisztál meg is rezzent mikor meglátta szerelmének farkas pofáját. -Nyugi nem fog bántani. – próbáltam megnyugtatni – ha meg is támadna én megvédelek téged megígértem neki. -De te is csak egy ember vagy mit tehetnél értem téged is ugyan úgy széttéphet. Nem? -Nem. Mert vámpír vagyok. -Ö… ez fura de egy vérfarkas barát mellet. Nem igazán lepődök meg rajtad. -Mi van? Nem is félsz tőlem? -Nem igazán. Ránéztem Fredre mert hallottam hogy, már nagyon morog. Éppen ugró félben volt felénk úgyhogy, felkaptam Krisztált és rohantam ki vele az erdőből. -Ez gyors volt. De nem emlékszem hogy, ilyen könnyű lennék. – csodálkozott. -Ez az egyik előnye hogy, vámpír vagyok. Mindent nagyon könnyen feltudok emelni és nagyon gyorsan tudok futni de nálunk is van egy határ. -Értem haza viszel? -Aha. Gyere. – tártam szét a karom és ő meg beleugrott. Már futottam is hozzájuk és megálltam a házuk előtt leraktam a kezemből és már futottam is haza. Komit most csak két belyetzébe fért bele:) Remélem erre több komit kapok:) | |
| thestral27 (21282) 11.12.20 18:38:47 | ||
|
hancsi: én kinyírtam volna a csajt bosszúból(a Krisztált).xD Amúgy jó!:D Hamarosan én is hozok annyit amennyit..xD | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.20 18:42:57 | ||
|
thestral:Nekem is eszembe jutott de aztán jött egy másik sokkal jobb ötletem.(Ha gondolod megírom neked üzibe.De csak ha te akarod és max csak neked!!:)) | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.20 18:43:36 | ||
|
Ja ezt kifelejtettem várom a folytatást a te könyvedből:) | |
(aktuális oldal: [ 95 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [92] [93] [94] [95] [96] [97] [98] [99] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
