 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| Unikornis1999 (29546) 13.07.17 17:32:41 | ||
|
A kovácsoltvas kerítés kulcsra volt zárva, ezt azt jelentette, hogy egyedül leszek addig, amíg anyáék az irodából, vagy a bátyám ööö… honnan is? Nem lényeg, valahonnan hazaér.
- Szia, Luca! Üdvözöltem a Német Dogomat, aki vidáman körözött körülöttem, miután visszazártam a kiskaput. Eldobáltam neki néhányszor a labdát, de miután úgy tűnt sosem fárad el, inkább behoztam őt is a házba. A fa bejárati ajtóra is ráfordítottam a kulcsot, majd a konyhát vettem célba. Hiába menzáztam, most is kicsit éhesnek éreztem magam. Az ajtótól elindultam a folyosón, és rögtön balra bementem a konyhába, amivel szemben a jobboldali boltív mögött az étkező lapult, mellette a fürdővel. Gyorsan kiszedtem a hűtőből egy tegnapról megmaradt gofrit és a folyosó végén elértem a hatalmas nappalit. A bőrgarnitúrát kikerülve elszambáztam a lépcsőig, nyomomban a kutyával, aki már kiszemelte az uzsimat. Az emeletre érve, kis rumli fogadott a fönti nappaliban, ahol még dobozok álltak. A halvány falaknak köszönhetően nagyon világos volt. A négyzet alakú szobából négy ajtó nyílt: a szüleim hálója, a bátyám szobája, az enyém, és a „vendégszálló”. Mindenkinek volt saját fürdője így elég volt az egy lenti is közösnek. Benyitottam a szobámba, és az a tipikus ’elfelejtettem bármit is nyitva hagyni’ fülledtség csapott meg. Luca rögtön lecsapott a kosarára, és lefeküdt. Az égszínkék falak frissen voltak festve, és design tapétázva, így még ezeknek a szaga is keveredett a helység levegőjével. A szürke sulis táskámat a franciaágyra dobtam, hogy kiszedjem belőle a bioszt. - Most mit nézed el tőlem a gofrimat, nem neked kell házit írni! Luca csak addig nézett, míg az utolsó falat az övé lett. Mintha nem kapna enni. Kezdtem a matekkal, majd az irodalommal, magoltam egy kicsi nyelvtant, és az íróasztalomhoz ülve nekiláttam a dupla borzalmas büntetésnek. Azonban meglepődésemre húsz perc alatt megoldottam a feladatokat, de gépelni nem volt kedvem, így kereshettem meg a telefonom USB kábelét, hogy inkább fotókat küldözgessek a többieknek a háziról. Visszamentem a nappaliba, és beletúrtam az Elektronika, Lilla feliratú dobozba. Kábelek, töltők sokasága legalján bújt el a kis fekete zsineg, amit kerestem. Benyomtam a laptopot, és kicsit ledőltem az ágyra. Hétfőig még két szénrajzot kell csinálnom a szakkörre. Az egyik modell Luca lesz, de a másik… Talán megkérem Annát, hogy szobrozzon nekem. Bambulásomból az operációs rendszer megszokott „köszönése” riasztott fel. Gyorsan letámadtam szegény friss laptopot, (ballagásra kaptam) és már jelentkeztem is be Facebookra. A sok esemény közül leginkább a régi osztálytársaim posztjai fogtak meg, akik otthon maradtak, hogy a közeli város gimiébe mászkáljanak be busszal. „Wááá buli van a sulibaaa!” Írta az egyik régi fiú osztálytársam Peti. A mostani Peti, kicsit sem hasonlít hozzá. Ő inkább csendben ül, és a szemüvege mögé bújik, főleg Bodrogi óráin. Pedig ő okos! Lényegtelen. A többiek mind tombolnak, van egy csomóismerős, barát. De én még mindig jobban jártam, mint Kati, aki szintén elköltözött, de vele nem ment a legjobb barátnője családostól. - Töltődj, töltődj! Parancsoltam rá az utolsó képre is. Végre valahára kikapcsolhattam mindent, és egyedül összekuporodtam az ágyamon. Miért is jó otthonnak nevezni egy olyan házat, ami csak két hete a miénk, ha már ilyen hangok vannak benne? Kaparászás, valahonnan lentről. Nem, nem az ágyam jött a mumus jelzése. Ez biztos a földszintről hallottam. Körülnéztem. A kutyát legszívesebben magammal vittem volna, de inkább behajtottam a szobaajtót, nehogy aztán ő hangoskodjon, amíg én 007-et játszok. Kapar, kapar, és bumm! Egy rúgás. Na, jó, még is viszem a kutyát. Éppen leértem a nappaliba, amikor Luca kielőzött, és a farkát csóválva indult el a bejárat felé. Minek örül ennyire? De tény és való, valaki azon az ajtón akar bejönni. Odalopakodok. Ráhajtom a fejemet az ajtófélfára, amikor megszólalt a csengő. A szívem a torkomba dobogott a hírtelen jött jelzéstől, és a nagy visszahőkölő lendülettől a földre estem. - Lalu beengednél? Áron hangja kezdett türelmetlenül hangzani. Még jó, hogy a bátyám az üveg miatt nem látta a zakózásom, csak én láthattam őt. Én bolond, a kaparászás a kulcs miatt volt, amit az ajtóban hagytam, a rúgás, meg biztosan tőle származott. Azt hihette rossz az ajtó. Beengedtem a testvéremet, aki csak ledobta magáról a táskáját, és egy köszönéssel elviharozva mellettem lelépett a konyhába. Hát jó. A biztonság kedvéért még egyszer megnéztem, hogy kivettem-e a kulcsot a zárból, és Lucát magam után hívva elindultam fölfelé. - Kíváncsi vagyok milyen lesz a holnap. Majd elviszünk titeket sétálni. Hiányzik Mandula ugye? Megsimogattam a buksiát és újra ledőltem az ágyamba. Az első hét mindig fárasztó. Corn voltam c(: | |
| DorisMcStephen (75731) 13.07.18 22:08:59 | ||
|
Hozom is a IV.fejezetet :D
IV.fejezet -Kelj fel!-halottam egy üvöltést amire azonnal fel is riadtam.kinyitottam a szemeimet és megláttam Davet aki éppen belökte mellém Adamet. Szegény teljesen gyenge volt így a földön landolt.Mellé térdeltem és megnéztem, hogy él e még egyáltalán , szerencsére pár kék-lila folton kívül nem volt semmi baja. Davere néztem mert úgy éreztem, hogy akar még valamit. -Öltözz fel!Dolgom van!-csapta be maga után az ajtót.Annyira elegem volt már belőle pedig csak 1 napja voltam a ,,rabja‘‘.Adamet felfektettem az ágyra majd a szekrényhez mentem és kinyitottam.A tegnap estéhez képest tele volt számomra ismeretlen ruhadarabokkal.Kivettem egy kék ujjatlan pólót egy rövid farmer nadrágot.Levedlettem magamról a tegnapi koszos ruhát és magamra húztam az ujjat. -Honnan tudja a méretem?-néztem a ruhadarabokra amik pont passzoltak.Levettem egy hajgumit a csuklómról és egy laza konytyba fogtam vörös hajamat.Persze teljesen szét állt a göndörség miatt de most ez nem zavart. Legugoltam az ágy mellé és vártam, hogy Adam magához térjen. Nemsokára lassan kinyitotta a szemét és rámnézett. Felült és magához rántott majd megölelt. -Jól vagy?-tolt el annyira , hogy a szemembe nézhessen. -Persze!-mosolyodtam el-Ezt inkább tőled kéne meg kérdezni!-néztem rajta végig és találtam pár új sebet/lila foltot. -Addig jól vagyok amíg nem bántanak téged!-fogta meg az arcom és megcsókolt.Ahhoz képest, hogy egy perccel ezelőtt még féltem most már nem éreztem.Adam közelsége minden rosszat elkergetett a körülöttem lévő légtérből.A hideget a meleg váltotta fel a félelmet pedig a boldogság.Minden jó volt egészen addig amíg mögöttem ki nem vágódott az ajtó. Dave lépett be és amint meglátott minket dühösen elrántott az ágytól majd szó szerint kidobott az ajtón.Olyan erővel csapta be, hogy az egész épület beleremegett.Mellém lépett és felrántott állásba. -meg ne lássam az ilyet még egyszer!-vetette rám szikrázó tekintetét én pedig újra csak a félelmet éreztem , csak is azt. Valószínüleg ha kutya lettem volna behúzott farokkal nyüszítettem volna de hát mégis ember vagyok így ezt nem tehettem meg.Kirángatott a napfényre ami teljesen elvakított.Rég láttam igazi fényt.Egy fehér autóba szálltunk be.Meg se várta, hogy bekapcsoljam az övem azonnal elindult.A legtöbb helyen túl léptük a sebesség határt de így is biztosan fogta a kormányt. Nemsokára megérkeztünk egy lepukkant bárhoz (ami még mindig működött).Már örültem, hogy legalább egy valamennyire normális találkozó helyet beszéltek meg...amikor Dave a mellette lévő sötét sikátort célozta meg.Megtorpantam és nem mozdultam.A fiú visszajött hozzám és maga után rángatott.A sikátorban egy nagy néger férfi várt minket. -Rendben te várj itt amíg a pasid meg én üzletelünk!-vigyorgott rám gonodzan.A ,,pasid‘‘ szónál kicsit megszédültem.Hogy mi van?Ki a pasim,Dave tuti nem az.Ellenkezni akartam de bele gondoltam, hogy mi lesz abból ha szólok.Becsuktam a számat és egy gondolat béli lakatot tettem rá.Sokat álltam egy helybe és már a lábam is zsibbadt amikor végre indulhattunk...volna, ha nem tetszem meg a négernek. -És Dave?Őt nem adod kölcsön?-bökött felém a nagy tokás fejével én pedig újra az ájulás szélén álltam.Nem bírtam mozdulni. Dave rám nézett majd elmosolyodott. -Hát...bocsi de nem!Úgy nem érne semmit!-intett és beszálltunk az autóba. Egészen ,,otthonig‘‘ nem kaptam levegőt. Amikor kiszálltunk még mindig volt egy kis kombóc a torkomba de legalább nem fulladoztam. Dave szokás szerint bezárt a szobámba én pedig elkezdtem keresni Adamet. Amikor nem láttam sehol elfogott a félelem és a fáradtság. -Este soha se engedik, hogy itt legyen?!-gondolkodtam. Abban a mocskos és izzadt ruhámban amiben voltam egész nap, bedőltem az ágyba.pár forgolódás után szerencsére elaludtam.Volt az este alatt pár üvöltözés amire felriadtam de annyira fáradt voltam, hogy 1-2 perc múlva újra aludtam. Sajnos csak most tudtam felrakni, mert tegnap begépeltem meg minden aztán már elküldtem volna amikor leállt a gépem -.- Mindegy most itt van! Innentől egy fejezet egy napot fog jelenteni ha nem baj!Így sokkal jobb :D Most pár napig nem rakok részt mert megyek nyaralni és nem vihetek laptopt -.- Ha leszek jelentkezem az 5.fejezettel :D A következő részig jó nyaret! ^^ | |
| Unikornis1999 (29546) 13.07.19 11:10:02 | ||
|
Doris:
Ez a réz különösen tettszett, kíváncsi vagyok mi lesz ebből... Wááá itthon várom a folytatást, és addig is jó nyaralást ;D | |
| DorisMcStephen (75731) 13.07.26 11:38:38 | ||
|
Na jó!Csak hogy ne fejezzetek le inkább így a nyaraláson is hozom az 5.fejezetet :D Unikornis örülhetsz xD
V.fejezet Fura módon reggel senki se ébresztett fel.Az ajtóm hoz lépkedtem és megpróbáltam kinyitni.Egy nagy rántással már elém is tárult a látvány ami az ajtóm előtt volt.Három fiú véresen feküdt a földön.Elsikítottam magamat és elkezdtem futni.Nem tudtam merre megyek annyi volt a szemem előtt hogy minél gyorsabban jussak ki innen. Egy kis bolyongás után kilökve magam előtt a bejárati ajtót megláttam az egész bandát.Dave megpördült és rámvetette szikrázó szemeit majd vissza fordult a bandához és dühösen elordította magát. -Ki a fene felejtette el bezárni az ajtót?-ordította és erre az összes fiú összerezzent.Egy szőke zöld szemű fiú lassan felemelte a kezét. -Gratulálok!-maszírozta az orrnyergét majd felém fordult-Mindegy...Melody...annyit kell tudnod, hogy költözünk.Adam elszökött de ez most nem a legnagyobb bajom.Szállj be a kocsiba mindjárt megyek!-mutatott a nagy Ford felé.Elindultam az ajtó felé majd beszálltam.Még beszéltek pár dologról majd beszállt mellém és elindultunk.5 kocsi jött mögöttünk.Kicsit nagy a banda... Nem mondhatnám hogy keveset utaztunk.Szerintem az út felét átaludtam, mert amikor megáltunk Dave megrázott én pedig felriadtam.Amint kiszálltam körbe néztem.Nem tűnt ismerősnek a hely.Bementünk a nagy semmi közepén álló épületbe.Én azonnal kaptam egy szobát. Sokkal jobb állapotban volt mint régi.Volt rajta ablak és a bútorok is felújítottnak néztek ki. -Ó hogy az a...-halottam Dave hangját a hátam mögül így oda fordultam és elmosolyodtam.Nem volt zár az ajtómon.Végre lehetőség a szökésre.-Najó...Melody most az egyszer megbízok benned...úgyis mindenhol a fiúk mászkálnak...-hagyta nyitva az ajtót és eltűnt a folyosón.Kinyitottam az ablakot és kihajoltam hogy szívjak egy kis friss levegőt. Lehunytam a szemem és egy sokkal jobb helyzetet gondoltam el...ahol nincs ott Dave és senki a bandából.Otthon voltam az ágyamon ültem és a régi kis füzetembe írogattam.Mindig is író akartam lenni...aztán megismertem Davet és mindent tönkre tett.Apukám megígérte, hogy ha elég nagy leszek bevesz a cégébe.Bár akkor még nem tudtam hogy bérgyilkos.A gondolatomban az ágyamon ültem és boldog voltam, most meg itt vagyok és egy hülye szivárogtató miatt a családom széthullott én pedig több ezer km-re tőlük próbálom túl élni ezt az egészet. Kinyitottam a szemem és vettem egy mély levegőt.Éreztem, hogy valaki közeledik felém.Megfordultam majd egy nagyot ugrottam a meglepetéstől. -Tomy!?-suttogtam mert közben befogta a számat , hogy ne sikítsam el magam. -Igen!-mosolyodott el és elenkedett.-Rég láttalak!Hogy kerülsz te ide?-nézett furán a szemembe. -Apa!-nyögtem ki.-Dave rabolt el...-öleltem át. Csak hogy értsétek ki is Tomy: Ő is a múltamból egy személy.Miután majdnem megöltem a barátnőmet Dave miatt ő egy időre magához vett és megpróbált visszaváltoztatni.Azalatt az idő után elkezdtem iránta többet érezni a barátságnál de ő mindig csak a hugaként nézett rám.Viszont egy idő után Alisha beköpött a rendőrségnek ők pedig le akartak tartóztatni.Tomy mentett meg.Azt mondta , hogy ő kényszerített erre és így őt vitték börtönbe.Azóta nem láttam.Nagyon sokat változott.Haja hosszab lett és a szemébe lógott.Egy fejjel magasabb lett nálam pedig akkor még egymagasak voltunk. Amikor elengedtem megfogta a kezem és kifelé indultunk az ajtón.Megtorpantam és nem mertem tovább menni. -Gyere!Elviszlek innen.Elmegyünk hozzám majd hazaviszlek!-nézett rám vissza.A lábaim engedtek.Követtem ki az ajtón, át a folyosón majd a bejárati ajtón.Beszálltunk egy nagy ajtóba és gyorsan el is indultunk. -Melody!-halottam egy üvöltést és amikor belenéztem a tükörbe Davet láttam meg.Szerencsére nem indult meg utánunk.A szállástól jó messze álltunk csak meg. -Itt vagyunk!-mutatott egy nagy fehér ház felé.-Amíg nem találok más szállást addig itt leszünk!-mosolygott majd közelebb jött hozzám-Bántott?-kérdezte aggódva. -Nem!-ráztam a fejem hogy megnyugtassam.-Viszont nem tudom, hogy Adammel mit tett. -Ki az az Adam?-ráncolta a homlokát. -Apám munkatársa.Velem együtt rabolta el!-magyaráztam hogy megértse. -Ne félj!Őt nem bántotta.Barna haj, szürke szem?Ugye?!-mosolyodott el. -Igen!-néztem rá furán-Találkoztál vele?- -Fent van!-nézett az egyik ablakra ami az ő lakásából nyílik.Ahogy meghallottam hogy mit mondott berohantam a házba fel a lépcsőkön majd be abba a lakásba amelyiknek az a ablakára mutatott.Adam háttal nekem ült.Hozzá rohantam és hátulról átöleltem...de ő nem mozdult.Ahogy elé léptem sikítottam egy nagyot. | |
| DorisMcStephen (75731) 13.07.26 11:43:15 | ||
|
-Adam!-guggoltam le elé majd megráztam.Nem mozdult bár erre már számítottam.A fején volt egy véres golyó által ütött lyuk.Ahogy Tomy is felért elrántott a foteltől és megnézte hogy mi zaklatott fel.Adam meghalt én pedig zokogva térdeltem a szőnyegen.
-Melody, nyugalom!-ölelt át Tomy és kivitt a szobából.-Nyugodj meg!-fektetett le egy másik szobában és leguggolt mellém.Lassan kifáradtam a sírástól és csak bámultam a nagy barna szemeibe.Nem voltam nyugodt.nem értettem hogy mi történt.A gondolataim zavarosak voltak.Össze vissza cikázott minden az agyamban.AZ egész nap összekeveredett és nem bírtam tovább.Úgy éreztem hogy szétrobban a fejem. -Kérlek adj valamit, mert nagyon fáj a fejem!-nyöszörögtem ő pedig azonnal elővett egy algopirynt.Ahogy bevettem elálmosodtam szemeim lecsukódtak és végre egy jó érzés fogott el.Aludtam és már nem fájt a fejem se.Halottam ahogy Tomy kiment és becsukta az ajtót. | |
| DorisMcStephen (75731) 13.07.26 11:43:49 | ||
|
Na és akkor most már télleg nyaralok és nem írom meg a 6.fejezetet addig amíg haza nem jutok :) | |
| Fanday99 (50302) 13.07.26 14:17:47 | ||
|
Doris.. én leütlek... Hogymerészeltedkinyírniaztataszerencsétleneset? *idegbeteg* de tessék folytatni | |
| Sheni (69155) 13.07.26 15:37:15 | ||
|
fancy me USS le meet nem less folytatas xD Azert meet kill a storyhoz a halal a! :) | |
| Sheni (69155) 13.07.26 15:37:57 | ||
|
amugy Doris voltam csak a hugom regisztraciojaval! | |
| Sheni (69155) 13.07.26 15:39:33 | ||
|
Fandy ne uss le* | |
| Unikornis1999 (29546) 13.07.27 12:58:08 | ||
|
Jaaaj Doris, végre folytatááás! Bár szomorú :‘( Szegény Adam...Mi lett vele? Öngyilkos lett? Huh várom, hogy itthon legyél, és igen örülök x)
Viszont szakmai szemmel: Beszálltunk egy nagy ajtóba és gyorsan el is indultunk. Ajtóval utazni?Hmm...ez még nekem is új xD -Tomy!?-suttogtam mert közben befogta a számat , hogy ne sikítsam el magam. -Igen!-mosolyodott el és elenkedett.-Rég láttalak!Hogy kerülsz te ide?-nézett furán a szemembe. -Apa!-nyögtem ki.-Dave rabolt el...-öleltem át. Apa? Hogy kerül ide?Ez itt kicsit zavaros volt... De nekem nagyon tettszett! ;) | |
| DorisMcStephen (75731) 13.07.27 15:27:55 | ||
|
xD Ezt észre se vettem de azért kösszentyű
Onnan hogy az Apja monkája miatt!Tomy mindenről tud! | |
| DorisMcStephen (75731) 13.07.27 15:28:45 | ||
|
Ja és nem árulom el miért halt mert ahhoz kicsit sokat kéne elárulnom az egész történetből. | |
| DorisMcStephen (75731) 13.07.27 16:45:03 | ||
|
És akkor még mindig unatkozom így tablettel a tengerparton mint egy hülye elkezdek gépelni xD Pár ember már hülyén nézett rám...
VI.fejezet Halk suttogásra nyitottam ki a szemem.Elég homályosan láttam így párat pislogtam és már jobb is lett.Lassan még mindig az ágyban fekve körbe néztem.Ugyan vízszintes pozícióból elég furának nézett ki az egész de azt meg tudtam állapítani, hogy ott keltem fel ahol elaludtam.A fejem még mindig sajgott így szép lassan hogy nehogy megrázzam felültem.A fájdalom most sem hagyott alább.Fellöktem magam az ágyról és elindultam hogy körbe nézzek.Az ajtóban először jobbra indultam ahol az előszoba és még egy szoba volt.Az előszobai tükörben megnéztem magam.Arcom sápadt, hajam szerteszét álló volt.Ahogy a földre néztem megláttam egy női cipőt Tomy cipője mellett.Az én cipőm az ágyam melett tettem le így ez nem lehetett az enyém.Nem törődtem vele sokat benéztem a szobába.Azonnal felismerte a helyet.A szoba kellős közepén egy nagy üveg asztal amin most nem voltak kis zacsik fehér porral tele, tűk és a kis mérleg. -Abbahagyta volna?-gondolkoztam el.Az asztal melletti fotellel szembeni falra néztem.Eléggé leesett az állam.Egy kép volt bekeretezve a fehér falon.A képen én ,az édesapám és Tomy voltunk.Lassan a kép elé léptem és megnéztem a dátumot.4 éve készült kép volt amikor hazavitt és apám annyira boldog volt, hogy akart egy képet...soha nem értettem minek csinálta. Egyre hangosabban halottam a suttogást amikor a folyosó másik vége felé indultam.Egy női és egy férfi hang ütötte meg mindig a fülem.Ahogy már szinte tisztán halottam az állam újra leesett.Kiléptem a fal árnyékából és a Tomyval szembe ülő lányon megakadt a tekintetem.Már a hátáról felismertem.Erre a hátra fogtam rá a pisztolyt és sütöttem el 4 éve. -A...Ali...Alisha...-nyögtem ki.Tomy szemei rám vetődtek és a lány is megfordult a fotelben.Úgy éreztem, hogy mindjárt ott helyben összeesek amikor hozzám rohant és átölelt.Nem értettem mi történik így lefagyva, mereven álltam miközben ő majdnem eltörte a gerincemet.4 évvel ezelőtt ezt most azért csinálta volna hogy kinyírjon de most éreztem ebben a szoros ölelésben a szeretetet.Mikor elengedett én hátráltam pár lépést és nyitottam a számat hogy megkérdezzem ,,Mi van?‘‘ amikor Alisha megszólalt és belém fojtotta a szót. -Már tudok mindenről...Tomy elmondta hogy miért tetted...-nézett a mögötte álló fiúra és én teljesen megdermedtem-Tudom, hogy Dave mit tett...Annyira sajnálom!-ölelt át még egyszer és most én is viszonoztam.Az ölelés közben Tomyra néztem aki mosolygott.Tátogtam egy ,,Köszönöm‘‘-öt neki majd eltoltam magamtól Alishát és a szemébe néztem. -Fura hogy 4 éve még meg akartál ölni...-mosolyodtam el.Alisha is mosolygott mint egy vadalma.Igen...ez az igazi Alisha.Az én régi barátnőm.Már amikor hátba lőttem már akkor megbántam amit tettem. Leültünk a konyhába ami szembe volt a nappalival, és Tomy fözött hármunknak egy kávét.Lassan ittam ugyanis tűz forró volt és nem akartam úgy járni mint Tomy aki azonnal gyorsan megitta az egészet és leforrázta az egész száját.Egészen addig maradtunk csöndben amíg ez nem történt meg.Akkor kitört belőlünk a nevetés...ezek után meg már a földön fetrengtünk ugyanis ivott egy nagy adag hideg vizet hogy lehűtse a száját de félre nyelt és ott fuldoklott.Már sírtunk a nevetéstől amikor mindkettőnket felrántott a földről és kizárt a konyhából. -Hé, Tomy!-kiáltottam még mindig nevetve.-Tomy!-kiáltottam újra amikor nem érkezett válasz. -Nyugi...jól vagyok csak...mindegy...leöntöttem magam a többi kávéval!-felelte majd egy száll boxerben jött ki az ajtón és ment be a fürdőszobába.Szemem véletlenül is a felsőtestére tévedt.Hogy is mondjam.Igen már láttam félmesztelenül mielőtt miattam került börtönbe de most...Sokkal izmosabb lett.Igen én azonnal levörösödtem amit szerencsére nem vett észre.Bementem a szobámba és leültem az ágyra majd megpofoztam magam.Hogy érezhetek én még bármit is iránta.4 éve is mindig csak a hugaként gondolt rám...most se változhatott sok.Sőt most még amiatt is mérges, hogy miattam került börtönbe.Amikor következőre láttam szerencsére volt rajta ruha így kimerészkedtem a szobából.Alishát kísérte éppen ki az ajtón majd amikor bezárta a lány után felém fordult. -Annyira sajnálom a tegnap estét!-húzott magához és megölelt.Nekem azonnal rosszabb kedvem lett.A mosoly lelohadt az arcomról és a szomorúság váltotta fel a boldogságot. -Kérlek ne beszéljünk erről!-néztem rá fel.-Ne rontsd el a kedvem.-bújtam hozzá. -Rendben!-mosolyodott el-Vigyelek haza?-kérdezte a szemem pedig felcsillant.Hevesen kezdtem bólogatni. -Vedd fel a cipőd és mehetünk!-nevetett fel és a lábamra nézett amin tényleg nem volt cipő.Berohantam a szobába és már cipővel a lábamon mentem ki az ajtón amit közben kinyitott.Beszálltunk a kocsijába és elindultunk.Fura módon nem kanyarodott le a házam felé hanem ment tovább egyenesen. | |
| DorisMcStephen (75731) 13.07.27 16:50:35 | ||
|
-Hova viszel?Ez nem haza felé megy...-szólaltam meg amikor 4 km múlva se fordult meg.
-Én azt mondtam haza nem a pót családodhoz!-nézte még mindig az utat. -Hogy mi van?-néztem nagy szemekkel. -Majd megtudod ha oda értünk de ma még nem érünk oda mert nagyon messze kell mennünk úgyhogy ajánlom hogy próbálj elaludni.-nézett rám egy kicsit majd megint az utat figyelte és felhajtott az autópályára.Nem hittem a fülemnek...Mi az hogy pót családom.De hisz Anya és Hanga az én családom nem pedig a pót családom. Megint egy csomó kérdés keringett bennem én pedig lassan elálmosodtam amikor besötétedett.Nekidöntöttem a fejem a fejtámlának és lehunytam a szemeim. -Még meddig megyünk?-kérdeztem az utolsó erőmből de a választ már nem halottam.Elaludtam a kocsiban miközben még mindig az autópályán hajtottunk 130-al. | |
(aktuális oldal: [ 31 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]
