 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| Flémó (80958) 13.11.10 20:17:22 | ||
|
-Anna-: Mire gondolsz? Nem sérdődök meg, csak olyan ritkán kapok kritikát... De maga a sztori jó amúgy? Ez élőbe hosszabb amikor leírtam, csak lerövidítettem, internetes hosszúságra... | |
| Fjord (10419) 13.11.16 20:47:35 | ||
|
Fényember és a csalódás... Azt hittem szerethetsz, De csalódnom kellett. Párnára fektettem, Elbágyadt fejemet. Könnyekbe temettem, Elfáradt lelkemet. Rajtad gondolkoztam, Mégis sírásomban, Más után vágyakoztam. Újra átgondoltam, Rád gondoltam... Pedig már elfeledtem, Hogy lehettem, Úgy önfeledten. Csakis melletted, kellett volna, Vágyakoznom, balga módra. P. Klaudia 2013.11.16. | |
| Flémó (80958) 13.11.17 09:55:39 | ||
|
Sziasztok. Szeretnék kommenteket a Jaguárra, különben nem folytatom... | |
| CsiniVani (63758) 13.11.17 11:07:14 | ||
|
Flémó: tetszik, írd tovább. :) | |
| Flémó (80958) 13.11.17 13:41:27 | ||
|
7. Nem túl sima megérkezés
A két rendőr tartotta a lányt amíg Mrs. Luchinda végigfuttatta rajta a tekintetét. Nem nézett ki jobban mint egy prédára éhes keselyű... Szerzett valahonnan egy gumipálcát, és azzal mutogatott a lány felé: - Ez se lesz más mint a többi -magyarázta a rendőrfőnöknek. -Eleinte az összes ilyen, de majd én megnevelem! Látja? Máris tudja ki a főnök! - Egyenlőre maga - morogta a legyőzött. -De ezt nem ússza meg szárazon. És majd ha rendőrautók százai parkolnak majd a maga ocsmány intézete előtt, és magát viszik majd bilincsben, és hajítják be a kocsiba -mint most engem- emlékezzen rá, hogy én, Jaguárt egyszer szemtől szemben megátkoztam...-és fújt mellé, mint a dühös macska. Jaguárt felkapták a rendőrök, és szó szerint behajították a ,, gyemekszállító‘‘ hátuljába. Rázárták a sújos faajtót. Jaguárnak volt esze, szóval nem kezdte el a falat rugdalni, kaparni, vagy efféle őrültségeket művelni. Inkább kilesett az ablakon. Ugyan az ablakot rég belepte a por, ezért alig derengett át rajta valami, Jaguár mégis kilátott rajta.Mrs. Luchinda mondott valamit a rendőrfőnöknek, amin a termetes férfi nagyot kacagott, de a lány nem értette tisztán a vastag kocsiablakon keresztül. Szó ami szó, az autó belseje tényleg börtönnek nézett ki. Odalról, a falról láncok lógtak. A vezetőfülétők vastag rács, és lukacsos üvegfal választotta el a hátsó teret. Az ajzat ki volt bárnázva, nehogy a szerencsétlen áldozat megüsse magát. Jaguár morgott egyet. Mintha egyszer már látott volna ilyet. És a helikopter vezetője is olyan ismerős volt számára. De nem tudta honnan. A két évvel ezelőtti életéből? Képek jelentek meg az elméjében. Láncok. Egy raktér. Ők rácsok között. Valaki mond neki valamit. Kibálnak utánna. A pilóta nevet. Felszállnak. Megrázta a fejét, és a látomás eltűnt. Kiabálnak utánna... de kik? Felszállnak... de honnan? Fogalma sem volt róla. Akkor... A kocsi elindult. Jaguár kishíján nekivágódott a rácsoknak. Hihetelen, de talpon tudott maradni. Valahogyan mindig egy macska képességei jöttek elő nála. Nem éppen véletlenül... De erről majd később. Bevettek egy éles kanyart. Mrs. Luchinda őrült vezetési stílusa miatt a lány egyszerűen nekiesett a falnak. Szívesen felkiáltott volna fájdalmában, hiszen a sérült lába a fal és a teste közé préselődött, de a világért nem adta volna meg ezt az elégtételt a nőnek. Azonban a becsapódást a háromszemélyes vezetőfülkében is hallani lehetett. Mrs. Luchinda kétkedve nézett Leon-ra: - Ráraktad a láncot? -kérdezte, elrántva a kocsit, hiszen majdnem eltaláltak egy, az út szélén gyanútlaul álldogálló tölgyfát. - Nem... Miért kellett volna? - Kellett volna, te bivaly! -ordította a nőszemély, de akkor már megállt a PGYMI épülete előtt. Jaguár kibámult a hmályos ablakon. Egy nagy kockaalakú épület. Betonkerítés. Szösesdrót a kerítés tetején. Öltönyös őrök. Biztonság kamerák sokasága. Kopár belső udvar, betonnal lefedve. A tetején van egyy szobor Mrs. Luchindáról mintázva. Jaguár új szörnyű otthona... | |
| Flémó (80958) 13.11.17 13:41:53 | ||
|
Kérek rá véleményt... | |
| SzellemVarázs (56562) 13.11.17 18:08:52 | ||
|
Flémó: Nagyon jó lesz, Folytasd...! | |
| Flémó (80958) 13.11.18 14:27:53 | ||
|
8. Szabályok végtelen útvesztője
Jaguár a szobájában volt. Azt a kétórás küzdelmet amíg kivonszolták a kocsiból, átvitték az udvaron, és felrángatták az emeleti lépcsősoron inkább nem részletezném ennél különösebben. Gondolom értitek... A szoba is inkább kutyakenel volt mint szoba. Abalak, az nem volt rajta. A padló szürke, és unalmas sima. A fal fehér. Két ágy a fal mellett. A helység maga nem volt csak háromméter átmérőjű, ugyanis a két ágy között alig volt egy keskeny folyosó. A plafonról ócska lámpa lógott le, unalmas és szürke. Az ajtó egy nehéz betonajtó, amibe áramot is vezettek, amit este bekapcsoltak. A lámpában kamera volt felszerelve. Az egész olyan otthonos volt mint egy börtön, talán még annyira se... Jaguár körülnézett, és kedve lett volna nekimenni egyszer-kétszer annak az áramos ajtónak. Jó lenne ha volna ablak, gondolta. De amilyen az én formám, az is be lenne rácsozva... A láppa alatti gyér fényben is tudta, hogy be van zárva. Bár az ajtón nem próbálta ki. Mostmár veszve volt az gés, ezt is tudta jól. Nem tud kiszökni, hiszen figyelik. Legalábbis még nem tud... Zörrent a kulcs, nyílt az ajtó. Két nő. Hosszú fehár ruhájuk, és vérvörösre rúzsozott szájuk van. Intenek, és a lány kimegy. Az egyik meg akarta fogni. Jaguár rámordult, mintha csak a nyakát akarta volna elnyisszantani. A nő visszarántotta a kezét. Elkísérték az alagsorba, ahol egy nagy szobában megálltak. Hangok jöttek a szobából kivezető ajtó felől. Bementek. Egy ici-pici helyre érkeztek, ami leginkább egy igazgatói irodára hasonlított. Leültették egy kényelmetlen székre. Jaguár egy pillanatnyi vonakodás után leült. Azonban ismerte a mocskos trükköket. Még időben rántotta el a kezét, mielőtt a két vasgyűrű a székhez szegezte volna a nevét. Az asztalnál, ami elé leültették ott ült Mrs. Luchinda. Fanyar vigyor jelent meg az arcán. - Látom, voltál már ilyen helyen...-mondta. Jaguár nem szólt. Valójában nem volt még ilyen helyzetben. Legalábbis életének azon részében, amit ismert. - Nos jobb ha tőlem tudod, hogy ezek az emberek a vigyázónők- magyarázta.- Ők vigyáznak, hogy minden szabályt betarts! Amikor nem helyesen viselkedsz, nem jöhetsz el a városba, vagy le kell menned a Büntető-helyiségbe. Szóval: kezdjük azzal: a széken való nem egyenesen ülésért is büntetést kapsz. Jaguár nem szólt, csak kihúzta magát. Tudta: nincs értelme ellenkezni. De nem adja fel. Megszökik ő még ebből a börtönből. Egyszer... Nem hitte volna hogy egyszer vége lesz a szabályok végtele halmazának, amiket Mrs. Luchinda sorolt. Méghozzá mindenféle könyv nélkül. Mert szabályból egész könyvnyi állt rendelkezésétre: - Végezetül: 5431. pont az iskola egész területén TILOS a csoszogással történő haladás. Jaguár olyan erővel állt fel, hogy a súlyos szék hátraesett, és nagyot koppant a betonpadlón, beleremegett az épület. - Levegőt venni szabad?! -kérdezte és elviharzott. A két vigyázónő hamar megtalálta és visszakísérte a szobájába. Nem is sejthette, hogy egy életreszóló barátság várja majd őt, abban a szűk vakandlyukserű börtöncellában... | |
| Flémó (80958) 13.11.18 14:28:52 | ||
|
vakandlyukserű= vakondlyukszerű | |
| SzellemVarázs (56562) 13.11.18 20:34:58 | ||
|
Flémó: Mást nem tudok mondani, mint hogy csodálatos és Folytasd, folytasd, folytasd...! | |
| Száncsengő (69564) 13.11.18 21:32:16 | ||
|
Nesze nektek a legdepisebb novellaszerűségem. Komikat, építőkritikákat! Figyelem! 10-12 év alatt ne nagyon olvasgassátok Elég leamortizálódott hangulatban írtam...
A Különös lány Nibaroxid városában él Nelly, akit mindenki csak Különös Lányként ismer. Pedig ő nem csinált semmi rosszat! Sőt... Ami azt illeti semmit sem csinált. Talán ezért a gyanakvás. A jegyei átlagosak, de a tanárai sem kedvelik. Szegényke egész nap csak ül magában, másodpercenként közeledve a halálához. Amikor erre gondol, rögtön jobb lesz a kedve, és magában somolyog. Ezért sokan még őrültnek is nézik. A legrosszabb, hogy senki sem ismeri igazán, mégis úgy tesznek, mintha a veséjébe látnának. Pedig Nelly szereti a babákat. Vagdosni. A teazsúrok szerinte túl kislányosak, és vidámak. Nelly pedig nem szeret örülni. Ezt meg is mondta a szüleinek, de őket nem érdekelte, és még azon sem lepődtek meg, hogy a hangját hallják. Bosszúból belevágott szép hosszú hajába, ami most csomókban rövidebb. Véletlenl még a lábán is ejtett egy sebet, de meg sem érezte. Elterelte figyelmét a szívében tátongó lyuk, amit a környezetében élő emberek ejtettek rajta. Akik még a hangját sem hallották soha. | |
| Flémó (80958) 13.11.19 14:59:52 | ||
|
Köszönöm zépen. Most mennem kell, de talán estefelé berakom a következő fejezetet amiben színe lép... hogy ki, az nem mondom meg. | |
| Flémó (80958) 13.11.19 17:47:24 | ||
|
9. Indián
Jaguár nem tudta mi ütött abba a fiúba, akit ott talált a szobájában az ágya melletti falnál. Amit rugdosott. Noshát, a lány akkora szemeket meresztett az idegenre, hogy belefájdult a szeme. És értetlen is volt. Szóval kezdjük onnak ahol befejeztem: Jaguárt elkapták (nem tudom már hanyadjára, mindenesetre sokadszor történt már vele ilyesmi) és felvitték a szobájába, majd rázárták az elektromos ajtót. Akkor találkozott először a különös fiúval. Amaz ott állt a falnál, és azt rugdosta, mintha aki arra számít, hogy annyit rugdoshatja amíg papírredönyként omlik össze. Na persze semmi ilyesmi nem történt. Jaguár meg csak állt mint egy szobor. Még sohasem látott ilyesfajta fiút. Napbarnított szőre volt, mintha egyenest a nyárból rángatták volna elő. És fura bőrből varrott ruhát viselt. Mint valami vadnyugati westernhős. Persze leszámítva azt, hogy tizenkét éves kor körül volt. Aztán a lányra emelte nagy fekete szemét. Csakugyan úgy nézett ki mint egy indián. Amint meglátta a lányt, abbahagyta a fal bántalmazását, és ugyanolyan banbán nézett Jaguárra, mint az őrá. - Jól van, valamit tisztázzunk -mondta amint felocsúdott az első ámulatából. - Ki vagy először is? És miért rugdalod azt a falat, mit ártott az neked? A fiú sóhajtott: - Nem vagyok egy álomjelenség- halvány mosoly jelent meg az arcán. -De azthiszem indin vagyok. Valahonnan Wyoming mellől származom, ott éltünk egy ideig a családommal, titokban. De aztán megtaláltak minket- az a halvány mosoly is lefagyott az arcáról, ami eddig rajta volt.- Nem tudom őket hová vitték, de engem elvittek egy árvaházba. Aztán egyik helyről a másikra vittek. Végül, hát te is ládod, itt vagyok. Jaguár -ha lehet- mégnagyobb szemeket mersztett mint eddig. Egy ilyen történet után mást nem igen lehet enni. Hiszen az indiánok már évszázadok óta kihaltak! Erre, tessék! Itt az élő bizonyíték, hogy nem! Ez egy kicsit zagyva volt neki. - Jaguár.-nyújtotta felé a lány a kezét. - Bölényszem. A lány nevetni kezdett. Egy ilyen nevet! Végülis mire számított? Indiánnak indián név... Még ezen a borús, mondhatni ismert élete egyik legborúsabb napján is nevetnie kellett rajta. A fiú zavarban volt. - Bocs, nem akartalak kinevetni. És elmesélte a saját életének történetét. Nem tudta miért önti ki életének történetét egy vadidegennek. De érezte, hogy bízhat benne. Végülis társaságnak éppen megfelel. Legalábbis addig, amíg meg nem szökik, és be nem váltja az ígéretét Mrs. Luchindának. És talán még egyikük sem tudta, csupán érezték, hogy egy életrszóló barátság alakul ki köztük. Egyszer... | |
| Flémó (80958) 13.11.19 17:47:58 | ||
|
Sajna kicsit zagyva lett, de kérek rá komikat! | |
| SzellemVarázs (56562) 13.11.19 18:37:18 | ||
|
Flémó: Jó lesz az!  | |
(aktuális oldal: [ 37 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]
