Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
Deamond (50961) 13.11.30 23:06:00 | ||
|
Újra írni kezdtem xal ide is bepofátlankodom x“d
Csak az előzetest írom ki ide az első részt a blogomon olvashatjátok. Blog link http://blackmistabanda.blogspot.hu/ Dominic és két barátjai egy bandát alkotnak a suliban és azon kívül is. Az egész egy hülyeséggel kezdődik végül az iskolában néhány rendezvényen kezdenek el zenélni,ami nem várt sikert hoz. Ugyan is a “koncert“ felvétel felkerül a youtube-ra ahol egyre több néző és rajongói hozzászólás növeli hirtelen jött népszerűségüket. A névtelen fiú bandából egy hét leforgása alatt híres sztárok lesznek és a sajtó minden kis lélegzet vételüket figyeli. Na,de hogy döntenek a fiúk? Elfogadják a több millió dolláros szerződést és zenész pályafutásra törnek? Vagy csendben meghúzzák magukat amíg elpárolog a nagy felhajtás keltette zűrzavar? És,ha elfogadják,mennyire bírják majd a sikoltozó lánytömeg hadát a sok munkát,fellépést? | |
Deamond (50961) 13.11.30 23:06:38 | ||
|
ahj nem jó alink x“P http://blackmistabanda.blogspot.hu/ akk így xd | |
Flémó (80958) 13.12.10 13:11:42 | ||
|
Sziasztok. Újra itt vagyok. Kell a Jaguár következő? | |
ChiChan (77036) 13.12.11 20:51:01 | ||
|
86 Előszó Év 2208 C.E (Common Eva) A Föld hatalmas átalakuláson ment keresztül. 2048-ban a bolygónkhoz egy idegen, ismeretlen bolygó túl közel ért, s felborította Földünk megszokott légkörét és ritmusát, millió állat és ember életét követelve ezzel. A földön a legtöbb kontinensen iszonyú hideg lett, sok helyen a hőmérséklet a mínusz 40 körüli fokokat mutatott a hőmérő. Szigorú életkörülmények jöttek létre. A változások miatt a hegyek megfagytak, hatalmas jégszobrokat alkotva ezzel. Csúcsaik között minduntalan tombolnak a hűvös, viharos szelek, melyek olykor-olykor lecsapnak a megmaradt városokra, erdőkre és pusztákra is. A Földet gyakorlatilag veszélyes, lakhatatlan területnek lehetett volna nyilvánítani. Ám az emberek mégis találtak menedéket ezen a bolygón. Sok eldugottabb helyen kiépítettek hatalmas körkörös területeket, melyeket “Habitone“ zónáknak neveztek el; ezek a zónák úgy néznek ki mint egy hatalmas emeletes házakból álló város. Ezek a helyek védve vannak a zord szelek, és a dermesztő hideg ellen... Ám nem többek mint egy hatalmas kietlen sivatagot körülvevő jéghegyek. Kopár, élettelen és száraz az összes ilyen város. A kormány átvett mindent ami megmaradt az emberi fajból, beleértve az embereket is, és szigorú ellenőrzés alatt tartja ezeket. Kutyát tartani és használni tilos, a kormány ugyanis haszontalannak, megbízhatatlannak és idegbeteg állatoknak nyilvánította el a kormány. Így minden kutyát elkoboztak, és kísérleti állatoknak tették be őket a Szervezetbe. Később ezekkel a kutyákkal kezdték el járni az utcákat, velük őrizték meg a város rendjét, ha kell, erőszakkal is, habozás nélkül. Eleinte szépen működött minden. Az emberek tudták hol van a helyük, nem használtak erőszakot, szóban figyelmeztették a bűnelkövetőket, a kutyákra nem volt szükség. Aztán néhány embernek bedurrant az agya. A kutyákat csak szórakozásból küldték neki a kisgyerekeknek, időseknek akik idegesítően nevetgéltek. Az emberek elkezdtek rettegni a kutyáktól. Ahogy telt az idő, modernebb lett minden, a kutyákba -hogy tökéletes gyilkoló gépek legyenek- gépi dolgokat operáltak. Gépiesítették őket magyarul, gépesített masinákat, masina kutyákat hoztak belőlük létre. A Szervezet a kormány; ők testesítik meg a félelmet és az erőt, s a Föld csapdába esve belekényszerült az emberi kapzsiság által vezérelt rendszer csapdájába. Bolygónk minden megmaradt energiáját lassan szívják ki ezek a ‘piócák‘. És a világot, amit eddig óvtunk és szerettünk, lassan ellepi a kormány által létrehozott, masina kutya hadsereg. Így az ember legjobb barátjából lassan de biztos, az ember legnagyobb ellensége lesz... | |
Flémó (80958) 13.12.12 15:58:42 | ||
|
Jó lett, FOLYTASD! Kérnék a Jaguárra kritikát, hogy írjam-e tovább. | |
Anitaa (80290) 13.12.12 18:32:27 | ||
|
Flémó nagyon jó :))) Folytasd ;) | |
SzellemVarázs (56562) 13.12.12 20:03:14 | ||
|
Flémó: Folytasd! | |
-Anna- (56551) 13.12.13 17:37:45 | ||
|
ChiChan: Öhm... csak egy kérdésem lenne: ez a sztori nem ez a sztori? (gyengébbek kedvéért, az “ez“ -re kattintva érhetitek el azt amire gondoltam)
Flémó: Alapvetően jól írsz, de ha még figyelmesebb lennél, még élvezetesebb lehetne a történeted annál, ami most. (fú de jól fogalmaztam XD) Egyébként izgatottan várom a kövi részt ;) | |
Flémó (80958) 13.12.14 18:11:49 | ||
|
A fekete macska 12.
A hetek egyre teltek. Jaguár szeme előtt összefolytak a nappalok és éjjszakák, illetve napok hetek. Egyetlen cél lebegett a szeme előtt: szökés! És ebbe a tervébe Bölényszemet is beavatta. Együtt tervezgették a szökést, ugyan köztük és a szabadság között egy fal, és egy elektromos ajtó állt. De ezek ketten sohasem adták fel a reményt. Vészesen közeledett a focidöntőn nyert kirándulás napja. A kiránduláson az állatkertbe mentek volna, ami Mrs. Luchinda szerint a világ ,,legförtelmesebb‘‘ helye. Egyre meg akarta győzni a kirándulás szervezőit, hogy menjenek máshova. Aztán minduntalan hívogatta őket, hogy legalább Jaguárt a ,, rossz magatartása‘‘ miatt. Ezt a kérését is elutasították. Azon a reggelen Jaguár tervvel a fejében ébredt. Fel is keltette indiánbarátját, mielőtt a kamera bekepcsolt volna. A terv az alábbi volt: amikor beérnk az állatkertbe, ők ketten lemaradnak, és elszöknek. Nem egy furfangosan kicselezhetetlen terv, de most, hogy Mrs. Luchinda nem jön, legalább működhet. Felszálltak a buszra, amely a kirándulás színhelyére szállította az ötfős focicsapatot. Útközben mindenki elmesélte a PGYMI előtti életét. Hát Jaguár ebből nem sokat tudott. Amikor rá került volna a sor, csak kínosan feszengett, és elvörösödött. Milyen lenne már, ha bevallaná, hogy mindent elfelejtett? Végül a busz megállt, és ez megmentette a lányt. Az állatkert egy hatalmas kupolával kezdődött, ami alatt ordító oroszlánokat ábrázoló szobrok díszelegtek. Jaguár tudta szerint még sohasem látott igazi oroszlánt. Habár olyan ismerős volt neki... Amint beértek, a lány elbűvölték a rózsaszín, tengerként felrepülő flamingók, illetve a csodálatosan apró kolibrik a madárházban. Amikor az óriási pyton ketrecénél voltak, Jaguárt ismerős érzés fogta el. Lehetséges, hogy ő már látott ilyet? És ahogy a kígyó nyújtogatta a nyelvét olyan érzés fogta el, mintha víz alá nyomták volna. Elindultak az Afrika - ház felé. Ott megnézték a zsiráfot, az elefántot és a tengernyi gazelát. Jaguárt ezek is elbűvölték, de nem tudott szabadulni a víz alá nyomásos érzésétől. Amikor elindultak, Bölényszem rá is kérdezett: - Mond csak, mi bajod? - Ó, semmi... -motyogta amaz. Továbbmentek. A Nagymacska - ketrecek felé indultak. Jaguár alig várta már, hogy láthassa a fennséges vadászokat. A tájékoztató cédula szerint az első üvegfal mögött a feketepárduc lakott. Először nem látszott semmi sem. Aztán a bokrok sűrűje rezegni kezdett és... ... akkor meglátta. A bokrok közűl előjött az ismerős macska. Fel s alá járt ketrecében, amit Jaguár túl szűknek talált. Felemelte a tekintetét, amely találkozott a lányéval. Jaguár zavarodottságot, dühöt, majd megnyugvást fedezett fel benne. Aztán a macska elforult, be a bokrok mögé. Az istenért Jaguár, menj már! Nem akarom, hogy így láts! - Te vagy az Bölényszem? - kérdezte a fiútól. - Én nem mondtam semmit... - felete amaz. Jaguár visszanézett a macska ketrecére. És egyszeriben minden amit elfeledett a múltból, újra az agyába villant. Feljött a víz alól, és értelmet nyert az élete. Hála a feketepárducnak... | |
Flémó (80958) 13.12.14 18:12:53 | ||
|
Kissé rövid, de következőben megtudjátok honnan származik Jagu. Bocs amúgy, már tegnap is írtam valamit ide, de a gép meg kilépett... | |
Flémó (80958) 14.01.13 15:16:13 | ||
|
A múlt szövevényes szálai 13.
Jaguár szédülni kezdett, és nem tudta hol van. A látomás nem olyan volt, mint egy álom, hanem olyan, mint egy emlék. Egy emlék, amibe benne ragadt az emberben, és nem tudta felszínre hozni. Azonban, most újra megvolt. Volt múltja, és volt jövője. Jaguár képzeletben a dzsungelben járt. Azt nem tudta melyik földrészen, de szinte biztos volt benne, hogy egy őserdőben jár. A fák az égbe magasodta, hosszú vastag indák lógtak a földig. Egzotikus madarak rikácsoltak a fák között, a lány szeme előtt elröppent egy rajnyi papagáj. Majmok ugráltak a fákon, gyümölcsöt ettek, és időnként mélyet huhogtak. A földön ezerféle növény, és páfrány nőtt, mellettük színes mérges kígyók, és tarka békák mozogtak, elborították az egész erdőt. Aztán a lány meglátta önmagát. Ez nagyon furcsa volt. Minthogyha a saját életét látná a testén kívül. Nem egyedül volt, egy megtermett feketepárducon lovagolt, megismerte, ez volt az állatkertben látott macska. A feketepárduc, még a nevére is emlékezett, Fraddi. Így hívták. Élete hajnalán élte át ezt az emléket, a dzsungelben, szülőhazájában. A feketepárducot egy jól megtermett hím oroszlán követte dús sörénnyel, mellette kisoroszlán játszadozott. Lemaradva tőlük, pettyes jaguárok, és leopárdok. - Biztosan ezt akarod tenni? - kérdezte morgó hangon a párduc. Jaguárt a legjobban az lepte meg, hogy érti. Igen! Mindig is tudta, valahol mélyen tudta, hogy beszéli a macskanyelvet. Eddig nem volt lényeges. Erre tessék, kiderül, tizenegy éves koráig a dzsungelben élt, mint Maugli. Csak ez még bizarrabb volt, mivel ez a valóság. - Biztosan. - felelte magabiztosan ő, vagyis a korábbi énje. Nem kell megtenned - mondta a hatalmas oroszlán, Alex. Már tudta is mi a neve a kölyöknek, Leo. És azt is tudta, mit nem kell megtennie. Elmenni a fehérbőrű emberekkel, akik ki akarják irtani az esőerdőt. Akik azt mondták, hogy semminek nem esik bántódása, ha Jaguár velük megy. Akkor még nem tudta a lány, mekkora tévedés is volt ez, a naiv macskalánytól. Tudta mi következik. Odaértek a helikopterhez, aminek berregő rotorja elriasztotta az erdő állatait. A levegő kavargott, a fű ide-oda repkedett, az erős szélben. A pilóta jót ismert volt, nem más, mit a PGYMI pilótája. Ezek szerint Mrs. Luchinda is tudott a gyászos múltjáról! És eltitkolta. De, hogy lehet, mindezt elfelejteni? Jaguár gondolkozott, és nem nézett oda. Aztán mégis a szeme az eléje táruló látványra tévedt. A lány leszállt a macskáról, és átlépett az öt öltönyös ember gyűrűjéhez. A férfiak mosolyogtak. Nem kedves, jóakaró mosoly volt, hanem egy torz vigyor. Jaguár régi önmaga a macskák felé fordult: - Viszlát, barátaim, ne felejtsetek el! A macskák nem felejtettek. De ő elfelejtett mindent. Ez nem lehet véletlen. Nem természetesen felejtette el. Valami, ami erősebb a természetnél. Egy gép. Bizonyára, egy emlékezettörlő gép. Jaguár régi önmaga odalépett az öltönyös emberekhez. - Az egyezmény... - mondta egyikük. A lány korábbi énje lesütötte a szemét. - Tudom, elfogadom... Feláldozom magam a dzsungelért... - mondta halkan. Ekkor két fekete ember durván megragadta, és taszigálni kezdték a berregő helikopter felé, amely akkori szemében hatalmas vasmadár lehetett. Jaguár, azaz a régi Jaguár, fújt, mint a dühös macska, de fogva tartói nem törődtek vele. Keményen belökték a gép nyitott hátuljába, és rácsukták az ajtót. A lány régi önmaga kinézett a csapóajtó ablakán. Szomorúnak tűnt, de nem sírt. Sohasem sírt. Nem tudott sírni, még évekkel utána, emlékvesztetten sem. Az őserdő fái közül is csupa szomorú arc nézett rá. Így váltak el. Csupa szomorú arc mindenfelől, tudták, hogy nem találkoznak többet. A helikopter zümmögve repült fel, egy helyben között egy ideig, majd felemelkedett a felhők fölé. Apró gépszúnyognyira zsugorodva tűnt el a nagymacskák szeme elől. Örökre. Jaguár ismét szédülni kezdett. Hátraesett, de valami megtámasztotta. Egy üvegfal. A látomás véget ért. Ismét az állatkert komor falai között volt, Fraddi ketrecének üvegfalának dőlve, Bölényszem pedig aggódóan nézte. - Jól vagy? - kérdezte az indián. - Jobban, mint hinnéd! - mondta a macskalány visszanyerve egyensúlyát. Felugrott és a fiú szemébe nézett. - Mindent tudok! Már mindenre emlékszem. Annak ellenére, hogy el akarták feledtetni velem! | |
SzellemVarázs (56562) 14.01.13 19:17:07 | ||
|
Flémó: Jó lesz, szerintem folytasd. | |
Flémó (80958) 14.01.13 20:29:59 | ||
|
Bocs hogy sokáig nem írtam, azt hittem nem vagytok rá kíváncsiak... | |
Boszy9 (32975) 14.02.05 18:58:48 | ||
|
1.fejezet Az nap este Kíra nagy nehezen botorkált le a hegyekből. Vérzett a lába a farkas harapásától, fázott és úgy érezte, hogy meghal. A lábai alig tudták megtartani, gyönyörű barna haja csomókba fagyott, szempillái is lefagytak a szeme szürkébb volt a holdnál is. A lábai már nem tartották meg és könnyű teste a téli hóba zuhant. Kíra már nem fázott a testét elnyelte a hó, azt hitte hogy meghalt de ami vele történt annak köze sincs a halálhoz. Mikor újra felébredt már egy kórházban feküdt távol a hegyektől, az otthonától.A hegyeket otthonának mondta, mert imád ott csatangolni szereti ha a friss hó ropog a talpa alatt ha halhatja a farkasok szomorkás énekét a holdnak. Barna haja a kórházi ágyon szét terült akár egy víz alatti sellő haja, de Kíra más utakon járt távol a kórháztól, sőt a világtól ő egy teljesen hihetetlen világban amihez csak neki van kulcs, ahol mindig tél és ősz van a kedvenc évszakjai, a hideg jelzői. Az ahol különféle lények élnek az Unikornisoktól kezdve az apró homoki vadakig. De ő mégis a A a farkasokat szerette a legjobban. Szerelmes volt beléjük. Ebbe a világba ritkán jutott el hisz mikor lett volna ideje?! A suli, és a kutatások mellett. A képzelődésből egy hosszú nyálcsík ébresztette fel ami nem származhatott mástól mit Vadóctól, egy selymes szőrű keverék hosszú szürke bundájú kutyusától. Ha valaki nem ismeri akkor könnyen farkasnak nézhetné, de mindenki tudja hogy jámbor. -Vadóc! Lábhoz!- egy szőke hajú nő lép be a szobába, haja oldalfonásban nyúlik le a válláig, erős tekintete a kutyáéba fúródik, aki megadja magát és leugrik a műtős ágyról. (Sziasztok.Ha szeretnétek tovább olvasni akkor itt a blogom linkje:http://ittvagyok.ucoz.hu/ és hagyjatok nyomot h ott jártatok a vendnég könyvben ) | |
Boszy9 (32975) 14.02.05 19:30:30 | ||
|
Véleményeket nyugodtan:D sőt jól is esnének:) az első fejezetet csak ízelítőnek szántam :D tényleg,köszi hogy elolvasátok |