 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 11.12.25 20:56:44 | ||
|
hancsi: tök igazad van.:)) | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.25 21:05:29 | ||
|
thestral:Ez is akkor született amikor Naty elmagyrázta hogy, többen is olvashatják attól még hogy, nem komiznak:) | |
| Anonymus (1596) 11.12.25 21:17:51 | ||
|
Már nem fogok írni a forumra, max annyira, hogy beteszem a regényem, és elolvasom a műveiteket. Kommentárokat nem írok, mert bármennyire is próbálom úgy leírni, hogy az ne legyen bántó, de egyértelmű legyen, mindig lesznek olyanok, akik sajnáltatják magukat, panaszkodnak, és akik megbántódnak azon, amit írok, ahelyett, hogy átgondolnák, és rájönnének, hogy ha nem is teljesen igaz, de van benne igazság. E helyett majd azonnal még jobban megsértődnek és azt mondják: jó nem is írok többet.
Én az írást nem hagyom abba, csak mert valaki megbántott... Tudom, az se megoldás, ha gyáván abbahagyom a véleményezést. De egy ideig nem fogok írni. Meglátjátok milyen megint csak “jó“ komikat kapni, nem mintha én lennék a szuper tanácsadó, de ahogy észrevettem, rajtam kívül nem sokan írtok hosszú, kifejtős kommenteket. A lényeg, hogy utálom a panaszkodást, mert nem íróhoz méltó. A művész - ha igazi művész - sosem panaszkodik. megjeleníti bánatát, de sosem panasz, hanem műalkotás fomájában. Legyen az vers, festmény, vagy bármi más. A panasz nem íróhoz méltó! Ha nem érzitek magatokat elég erősnek az íráshoz, akkor tényleg hagyjátok abba, és próbálkozzatok vele 1-2 év múlva. hancsi: nagyon örülök, hogy azt gondolod, igazam volt. KÖSZÖNÖM, hogy megfogadtad a tanácsomat. Figyellek azóta, és sokkal jobb az írásod is  Mert nem másoknak akarsz megfelelni, csakis magadnak :) | |
| thestral27 (21282) 11.12.25 21:22:58 | ||
|
Na,emberek,Hamarosan Grow Hill Vámpírja!:D Sietek,még szerintem pár sort gépelek és berakom.^^ | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.25 21:30:47 | ||
|
thestral:Nem kell sietni rá ér betenni:) Bár én már nagyon várom:)
Naty:Köszi és az utolsó mondatodat is megjegyzem mert ez a mondás nekem nagyon teszik és lenne egy kérésem:Az én történetemről légyszi majd adj komt mert ahogy már írtam a tied a legőszintébb és te vagy az egyik kedvencem aki komizza a történetemet:). | |
| Póniló15 (15108) 11.12.25 21:59:46 | ||
|
Jaj máár... Most nehogy már összevesszetek ezen!  (Tudom, most azt fogjátok írni, hogy nem is vesztünk össze)
Inkább valaki írjon valami királyt, és olvassátok azt! Bocsi, de ma már nem nagyon lesz Láthatatlan...  De majd holnap valószínű. Van egy kis novellám, kutyás, de kicsit szomorú... Berakom, és beszélgessetek arról... 
Te voltál a legjobb barátom. Boldog voltam veled, és annyira nagyon szerettelek! Tudom, hogy te is így éreztél. Mindig veled voltam, és ha bárki bántani merészelt volna, azt azonnal darabokra szaggattam volna. Az sem érdekelt, ha ezért én kapok büntetést, hiszen te mindennél fontosabb voltál nekem. Az életemhez tartoztál, a másik énem voltál. Minden szavadat értettem, és te is tudtad, hogy mit akarok neked mondani. Reggelenként, miután felkeltél hajnalban, megetettél valami finommal, aztán cirógattál egy darabig, és pedig örömmel csaholtam. Utána pórázt csatoltál a nyakamra, és együtt mentünk sétálni. Folyamatosan beszéltél hozzám, és ha egy másik kutya közelített felénk, én támadásba lendültem. Te viszont nyugodt maradtál, és megnyugtattál. Aztán haza mentünk, te a hátadra vettél egy táskát, és elmentél egy helyre, amit csak iskolának neveztél. Mindig azt mondtad előtte, hogy „szeretlek!”. Én pedig hittem neked. Minden szavad ígéret volt a számomra, és biztos voltam benne, hogy nagyon szeretsz most is, és örökké szeretni fogsz engem. Tévedtem. Csak telt múlt az idő, és egyik nap, mikor felkeltél, enni adtál. Már más voltál. Én öreg voltam, te pedig fiatal. Azon a napon nem csak a cirógatás maradt el, de még az eső is eleredt. A szokott módon pórázt csatoltál a nyakamra, aztán elindultunk. Én vártam a hangodra, de nem szóltál semmit. Csöndben voltál, és a fejedre húztad a fekete pulcsid kapucniját. Az útvonal, amin haladtunk, érdekesnek tűnt. A jobb oldalunkon minden merre erdő volt, nagy, zöld fákkal. A bal oldalon hatalmas autók közlekedtek szédítő gyorsasággal. Elértünk egy rudat, ahol megálltál. A szememmel követtem a kezedet, amely annyi éven át gondoskodott rólam. Megfogtad a kék pórázomat, és a rúdhoz kötöttél. Miért? Az eső szakadatlanul csak zuhogott, te pedig elindultál visszafelé. Hosszasan néztem utánad, de te még egy röpke pillantásra se méltattál. Olyan rideg voltál velem! Egy kissé haragudtam rád, de aztán más gondolatok vették át a fejemben helyedet. Miért hagytál itt? Kissé megijedtem, de rögtön meg is nyugtattam magamat. Biztosan csak azért, hogy ne otthon kelljen unatkoznom. Kihoztál ide, hogy amíg az iskolában vagy, én nézelődhessek. A szívemben melegség lett, és büszke voltam rád. Ismét rádöbbentem, hogy mennyire szeretlek. Ha nélküled kéne meglennem, azt nem élném túl. Eltelt rengeteg idő, és az óra már ott járt, mikor haza szoktál érni. Ismét megnyugtattam magam, hogy ahhoz is idő kell, hogy ide érj. Így tovább vártam, Hiába; csak nem jöttél. Így elkezdtem rángatni a pórázt, amely mivel körülbelül egy idős volt velem, könnyen megadta magát. Elszabadultam, és kiestem az útra. Öreg csontjaim nem bírták, így kellett egy kis idő ahhoz, hogy végre lábra tudjak állni. Mikor sikerült, pont a két sáv között voltam. Megpróbáltam visszarohanni arra az oldalra, ahonnan jöttem, de nem sikerült. Egy autó majdnem elütött, de sikerült kikerülnöm. Folyamatosan ugattam, hátha itt vagy valahol, meghallasz, és értem jössz. De ismét csak nem jöttél. Megint egy autó jött felém, de azzal már nem volt ilyen szerencsém. Nekem jött, és elütött. Elsötétedett előttem minden, és csak a saját lélegzetvételemet hallottam. Olyan volt minden, mintha hirtelen éjszaka lenne. Az eső esett, és összetapadt, öreges szőröm a vérrel vegyített víztől még bizarrabb lett. Ott feküdtem az úton, és mindenki látott. Mégsem, egyikőjük sem állt meg. Utolsó erőmet összeszedve még vonítottam egyet, aztán lehunytam a szemem. Legutolsó gondolatom az volt, hogy hol vagy... Miért nem jöttél vissza értem? Miért voltál ilyen kegyetlen hozzám? Aztán többé nem láttam semmit. És most itt ülök. Itt vagyok fent, ahol már soha többé nem bánthat senki. A szívemben két dolog gyűlik. Bánat, és düh. Mikor több év hűség után úgy bánnak veled, mint egy darab szeméttel. (Erre is kérek ám komikat! ;D) | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.25 22:20:12 | ||
|
Póniló:Írtó de írtó jó lett!!!Igazad van tényleg nem vasztünk össze semmin max azon lennék képes összeveszni hogy, Naty nem akar több komit írni egy időr:SÉs én meg azt szeretném hogy, írjon és mások meg ne sértődjenek meg azigazságon:)(második mondat:*határozott hang*) | |
| thestral27 (21282) 11.12.25 22:26:55 | ||
|
Pls,aki olvassa a Grow Hill Vámpírját, az véletlen nem tudja hogy milyen napnál tartok benne?XD mert ha nem,akkor visszaolvasom..x) | |
| thestral27 (21282) 11.12.25 23:19:32 | ||
|
Na mára ennyi.:P
- És ez még csak a kezdet! – mondtam és felhúzott orral bementem a házamba. Ledobtam a táskám a nappali egyik foteljére majd felmentem a „Könyves” szobámba. Ott csak könyvek vannak. Ahogy keresgéltem lentről hatalmas reccsenést hallottam és állatias morgást. Riadtan suhantam ki a szobából. Kár volt, mert valaki megragadott a torkomnál fogva és fojtogatni kezdett. Az erős ujjakat bárhogy próbáltam nem tudtam lehámozni magamról. Végre megpillantottam az arcát. Sebastian. - Miért? – préseltem ki rekedtes hangon a torkomból. Sebastian tekintete bíborvörös volt, arca sötét a dühtől. Ajkai szétnyíltak és már meglátszottak hegyes szemfogai. - Annyi évtizeden átvártam ezt a pillanatot, amikor láthatom kihunyni a szemedben az életet. Amikor többet nem kelsz fel, hanem örökre a pokolban ragadsz! És senki sem menthet meg! – megint szorított a torkomon. Alig kaptam levegőt. A szemeim lehunytam és vártam hogy letépje a fejem. A fejtépés helyett fájdalom nyílalt az oldalamba. – Ahogy te mondtad… Ez még csak a kezdet! – kisuhant a házból. - Pfú… - lélegeztem fel végre. Megnéztem az oldalamat, ami tiszta vér volt. Felszisszentem, ahogy felemeltem a pólóm hogy szemügyre vehessem a sebet. Hatalmas volt, de már elkezdett begyógyulni. Lassú léptekkel bementem a szobámba hogy lecseréljem a pólóm. Dühösen az ágyhoz vágtam a vérben tocsogó pólót. A szekrényből kivettem egy másikat és felvettem. Utána a telefonomért nyúltam a zsebembe. Megkerestem Rosi számát. Írtam neki egy SMS - t hogy tegyük át a családfakutatást holnapra. Elküldtem és már indultam is ki egy kicsit vadászni. Most nem volt kedvem messze gyalogolni, a szokásos helyemre mentem, a parkba. A nap már kezdett lefele menni. Egy vagy két óra és átveszi a hold a helyét. Komótosan sétálgattam, zsebre tett kézzel, és rugdostam a kis kavicsokat az aszfalton. Meglepetten figyeltem hogy alig van 4-5 ember a sétányon. A fák takarásába húzódtam és kivártam, amíg elsétál egy ember előttem. Végül az összessel végeztem. Elégedetten ballagtam hazafele. Az utcai lámpák már fel voltak kapcsolva. Benyitottam a nagy fehér ajtón és felmentem a hálószobámba. Átvettem a hálóingem és befeküdtem a francia ágyamba. Magamra húztam a takaróm és elaludtam. | |
| Graceful (44315) 11.12.25 23:28:06 | ||
|
Thestral27: Az olvasók között vagyok én is. Nagyon jó lett ez a rész is, folytasd!: D
| |
| thestral27 (21282) 11.12.25 23:30:39 | ||
|
Graceful: köszönöm!:) Na,egyre több olvasóm van.^^ | |
| lovasíjjász (41190) 11.12.26 08:14:51 | ||
|
Anonymus: én nem akartalak elküldeni innen de ami a szivemen az a számon, és most legszivesebben inkább én mennék el innen, hgy te maradhass, mert nekem ebben a tppikban csak 2 barátom van, te meg mindenkivel kijössz nekem edig nem hiányzik még egy hely ahol mindent elrontok. Akkor inkább én tűnök el | |
| lovasíjjász (41190) 11.12.26 08:32:47 | ||
|
hancsi1000:én nem megsértődtem, csupán kicsit rosszul esett, hogy pont a legényegtelenebb indokom miatt lettem, úm. leszidva. Tudom, hogy nincs igazam, de meg van az okom arra, hogy ijen gyengelelkű és érzékeny legyek. | |
| Melissa (6505) 11.12.26 09:29:01 | ||
|
Huh... Most nem akarnék neveket sorolni, mindenkié jó lett! Folytassátok!
Pár perc és Számkivetett 3. fejezet! | |
| Melissa (6505) 11.12.26 09:33:20 | ||
|
Jah, és Anonymus, én kérek komikat a sajátomra :) A tied a legjobb. És nekem nem olyan egyszerű a lelkembe gázolni :P | |
(aktuális oldal: [ 119 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [116] [117] [118] [119] [120] [121] [122] [123] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
