 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| rekaianett (32539) 11.12.24 14:53:02 | ||
|
Sziasztok!
Egy kicsit leállt mostanában az Emily See, de majd megpróbálok valamit csinálni, most nincs ihletem. :( De addig is mindenkinek kívánok karácsonyra: - Sok-sok szuper ajándékot, - Sok-sok bejglit és egyéb sütit, - Kétméteres friss havat, - Bosszantó-kistesó-mentességet. Az új évre pedig: - Minnél kevesebb dolgozatot és felelést, - Jó jegyeket és lágyszívű tanárokat, - Rengeteg havat, - Nyárra pedig napsütést, +40°C-ot egy csúszdapark partján, - Lányoknak helyes fiúkat, - És mindenkinek sok-sok lovas percet! :) | |
| Melissa (6505) 11.12.24 17:30:42 | ||
|
Unokatesóm szavaival élve, mindenkinek HAPPY CHRISTMAS!! Buon Natale! Feliz Navidad! Nollaig Shona!Joyeux Noël! És, még ezer nyelven elsorolhatnám :)
Póniló: Ez egyszerűen fantasztikus! Imádom é nagyon tetszik Chimon neve :D Nemsokára lehet, hogy hozok egy Számkivetettet :) | |
| Wolfoxy (21122) 11.12.24 17:57:32 | ||
|
Sziasztok! Merry Christmas mindenkinek! Végre én is tudok hozni egy nagyon rövid kis részt a 2. fejezetből. A karácsonyi készülődés miatt nem tudtam írni a múlt héten, így most 10 perc alatt írtam egy kicsit:
2. fejezet 1. rész Másnap Rei-nek hihetetlenül jó indult a napja. A második emeleten megállította őt a matektanára és közölte, hogy ötös lett a témazáró dolgozata, és ezzel a félévi jegye is. Első órán kiderült: beteg a rajztanár. Rei szívből utálta az a nőszemélyt, mert mindig talált valamit a rajzaiban, amire négyest adhatott. Később azt is megtudta, hogy elmarad az osztályfőnöki óra. -Csak öt órám van, így segíthetek Atsuyáéknak még két tagot keresni – gondolta. Még ugyanis hiányzott a csapatból egy mezőnyjátékos, és ami fontosabb: egy kapus. -A hokikapusok általában nagydarab, erős srácok – emlékezett Atsuya utasítására. – Ha lehet, próbálj egy ilyet keresni! Mikor felébredt a gondolataiból, a busz megállt az ipartelep előtt. A lány már nem aggódott a bent tanyázó BMX-banda miatt. Meglepetésére ugyanis mind kijöttek, és integettek neki. A vezetőjük Rei elé állt, és levette kötött sapkáját. -A nevem Kato Daisuke. Örömmel jelentem be, hogy mostantól a szolgálatodra állunk bármiben! – azzal meghajolt. Rei észrevette Nagit az egyik raktárépület mögött. Egyből rájött, hogy ezt ő intézte. Meglepődött, hogy a BMX-banda ennyire tiszteli Nagit. Mondjuk, ki ne tisztelne egy olyan srácot, aki egyméteres fakarddal mászkál… gondolta, és továbbment. A Seibu iskola kapuján meglátott egy plakátot, „Hokikapust keresünk! Nagy és erős srácok jelentkezzenek!” felirattal. A plakátot nyilván Atsuya és Nobu készítették. Egyvalaki nézegette: egy alacsony, de nagydarab , rövid barna hajú fiú. -Szia! Szeretnél jelentkezni? – szólította meg Rei. A fiú megrázta a fejét. -Nem igazán. Nem hiszem, hogy képes lennék rá. -Ha úgy gondolod, csak gyere! – köszönt el a lány. – Szerintem menne neked! – azzal továbbindult. A fiú csak nézett utána. -Valóban? Szerinted tényleg jó lennék? – gondolta. Komikat! | |
| Póniló15 (15108) 11.12.24 18:27:23 | ||
|
Melissa, köszi! :D
A könyvem ugyebár az Ez élet sötétsége alapján készült... Abban rengeteg gyönyörű angyalnév van, de a Chimon nekem is a kedvencem...♥ Éppen ezért választottam Őt Alexa mellé.  | |
| thestral27 (21282) 11.12.24 21:04:58 | ||
|
Na,hamarosan(22:00-23:00 közt) hozok valamennyit a Grow Hill Vámpírja - Hazatérés - ből!:) | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.24 22:54:35 | ||
|
thestral már malydnem 23:00 de még nem hoztál semmit:(Pedig én annyira szerettem volna olvasni:) | |
| thestral27 (21282) 11.12.24 22:56:27 | ||
|
Írok,írok,de közben olvasok a neten(vámpírokat kutatok) hogy legyen ihletem.:) Lehet hogy csak éjfélre leszek kész,mivel,ugye,kutató munkát végzek közbe.xD De igyekszem-igyekszem.:)) | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.24 22:57:59 | ||
|
Oké akkor megértelek:) | |
| zsofi26horses (50515) 11.12.25 11:15:24 | ||
|
Mindenkié nagyon jó most nincs kedvem neveket sorolni mindenki folytassa!
7.fejezet Rózsaszín felhők borították reggel az eget. A fehér szoba azonnal átváltozott barbie-színűvé. Kinyitottam az ablakot, hagy jöjjön be egy kis friss levegő. Amint kitártam sarkig az ablakot, hűvös szellő csapott be, és majdnem lefújta az ágytakarót. Lementem a konyhába, senki nem volt ott. Kerestem a fiút, de nem találtam sehol. Nagyon megharagudtam, hisz tegnap megbeszéltük, hogy napfelkelte előtt elhagyjuk a házat. Dühömben felkaptam a hátizsákot, benne a térképpel és egy kis innivalóval. Beszaladtam az erdőbe. A fogaim kocogtak a dermesztő hidegtől, de én csak meneteltem tovább, ki tudja hová. Annyira haragudtam a fiúra, hogy észre sem vettem, gőzöm sincs hová keveredtem. A rózsaszín varázs eltűnt, helyette egy végtelen felhő ereszkedett a tájra. Három fenyőt láttam egymás mögött a ködfátyolban. Egy pillanatra megálltam. „Mintha valaki énekelt volna…” Gondoltam és körülnéztem. Sehol senki, de a dallam nem hallgatott el. - Van itt valaki? – kérdeztem bátortalanul. Nem válaszolt senki. „Csak képzelődöm” –dühöngtem magamban, de a lelkem mélyén tudtam, hogy nincs igazam. Elindultam a hang forrása felé. Egy szakadékhoz értem. A másik oldal meglehetősen messze volt, úgy tíz méterre. Ugyanaz az erdő volt azon az oldalon is. A szakadék mélyét nem tudtam megállapítani, mert a köd oda is leszállt. Tanácstalanul álltam a szakadék szélén, néztem jobbra, balra, de hidat nem láttam sehol. Felkaptam egy követ, és eldobtam. Nem hallottam, mikor esik le, ami nem túl jó hír. A szél egyre csak erősödött. Végül már a gondolataimat is alig hallottam. Hirtelen egy forgószelet vettem észre, ami rohamosan közeledett felém. Végül felkapott és bedobott a szakadékba. Sokáig zuhantam. Végül nagy meglepetésemre egy tóba estem. A vize kristálytiszta volt, egy vízeséssel mellette. Két óriási ginkgó fa állt mellette. A víz dallamosan zuhogott, csillogott ahogyan átvilágította a holdfény. Kiúsztam a partra és megszárítkoztam. Néztem egy ideig a vízesést, majd észleltem valami villanást a belsejében. Közelebb léptem és megláttam, hogy a vízesés mögött egy barlang van. A vízfüggöny és a kőszikla közötti résen nyugodt szívvel besurrantam. A barlang láttán tátva maradt a szám. Telis-tele volt óriási holdkődarabokkal, amiken átsütött a holdsugár. „Varázslat!” – gondoltam és megérintettem a holdkövet. Felkaptam egy közepes méretűt, és ki akartam lépni a barlangból. Eszembe jutott Max. Biztosan neki is kellene. Felkaptam hát még egyet és zsebembe csúsztattam őket. Kereső | |
| zsofi26horses (50515) 11.12.25 11:16:04 | ||
|
Komizzátok lécci:)
És bocsánat, a “Kereső“-ért :P | |
| Anonymus (1596) 11.12.25 11:26:07 | ||
|
Sziasztok!
Egy nagyon rövid részt tudok betenni :/ Ennyire volt időm sajnos... Előző részből: “ Figyelmes lettem. Mi lehetett ennyire titkos? De nem volt más választásom. Még 40 percnyi sétát elviselni nem tudtam volna. Úgyhogy jobb kezem szívem fölé helyeztem, bal karomat a levegőbe emeltem. Még mielőtt megszólaltam volna, Lylienne megértette a testtartást és csak annyit mondott: - Rendben. Majd füttyentett...“  3. fejezet - Lylienne (2. rész) Néhány pillanattal később lódobogást hallottam viszonylag közelről. Úgy gondoltam, bizonyára csak képzelődöm. Majd hirtelen egy óriási, izzó-fénylő folt elvakított, s mikor eltűnt, a szám tátva maradt. Mozdulni sem tudtam, egyetlen szó sem jutott eszembe, ami leírhatná az érzést, amit akkor éreztem. Egy gyönyörű fehér és egy még csodálatosabb fekete egyszarvú pegazus állt előttem. Azt hittem, képzelődöm. Lenyűgözőek voltak. A két ló teljesen különbözött. A fekete férfias, éber és vad, izmainak vonalai tökéletesen kirajzolódtak. A fehér karcsú volt és nyugodt, fiatalos. Egyben azonban tökéletesen hasonlítottak: mindkettőnek a nyakán élénk sárga színű félhold volt. Lylienne lassan a lovak elé ment, alázatosan meghajolt előttük. Erre ők is – mintha csak köszönteni akarták volna a lányt – meghajtották fejüket. - A szürke kanca North, a fekete mén East-Rider. Róluk senki sem tudhat – figyelmeztetett még egyszer. – Tudsz lovagolni? – kérdezte lágy, viszonylag halk hangon. - Tudok. Valamennyire – nagyon meg voltam szeppenve. Rettentő fura volt a két állat. Mintha csak egy mesében éltem volna, ahol bármi – és tényleg bármi – megtörténhet. - És melyiken szeretnél ülni? - Amelyik biztonságos – válaszoltam bizonytalanul. Nekem mindegy volt, melyikre ülök, a lényeg ugyanis: hogy eljussak az étterembe. Nem értettem, mire jó ez a kis bemutató… - North nyugodt és barátságos, biztonságban vagy a hátán – mondta Lylienne, s a kancára mutatott. Úgy beszélt velem, mintha vagy 100 éve ismernénk egymást. Meglepő volt, hiszen még a munkatársaimmal is objektívebb a viszonyunk, de ő… mást volt. Lassan elindultam North felé, s felültem a hátára pontosan úgy és olyan szakértelemmel, ahogyan még 10 éves koromban megtanították nekem. Bár kicsit nehéz volt a dolgom nyereg nélkül, sikerült megoldanom, s érdeklődve figyeltem, hogy addigra Lyly is felült Rider-re. A lovakon ekkor aranyszínű kantár jelent meg, zabla nélkül. Már nyúltam volna utána, amikor Lylienne hangosan rám kiáltott: - Ne! Amint megérinted a kantárt, a ló elindul! Az alattam nyugodtan, békésen álló lóra néztem, majd vissza a lányra, s tekintetem valami ilyesmit fejezett ki: „ő elindul?”. - Figyelj és csináld pontosan azt, amit én! – folytatta. Kurtán bólintottam. Ezen szavak hallatán – ami azt illeti - kicsit megrémültem. Figyeltem Lyly-t, aki lágy mozdulatokkal köröket rajzolt kezével lova nyakán. Követtem példáját, s úgy tűnt, North kimondottan élvezi, amit csinálok... Hát elég hülye lezárása lett, de ez van, ha lesz időm, még teszek be, és elolvasom a tieteket is :) További kellemes napot ^^ | |
| zsofi26horses (50515) 11.12.25 12:09:03 | ||
|
Akkor itt az utolsó fejezet, majd meglátom, hogy lesz e kövi kötet. Legyen? 8.fejezet Körülnéztem. Félelem suhant át rajtam, hogy most nem jutok ki innen. Hirtelen álmosság tört rám és azonnal elaludtam. Amikor felébredtem, a szakadék szélén találtam magamat. Nagyon a sarkán voltam, óvatosan hátrálva felálltam. Megtapogattam a zsebeimet, hogy ott vannak -e a holdkövek. Megnyugodtam, mikor éreztem a kerek köveket. Visszapillantottam, de a lábnyomaimat nem láttam, ezért a szaglás érdekében átváltoztam vérfarkassá. Könnyen megtaláltam a saját szagomat és követtem egészen hazáig. Mikor megtaláltam a hazavezető övényt, visszaváltoztam és hazagyalogoltam. Nem gondoltam, hogy ilyen könnyű lessz, ráadásul térkép nélkül mentem! A nap elbújt a felhők mögött. Fázni kezdtem, még havazni is elkezdett. A hónak hála letértem az útról, és lerogytam az útra, akár egy élettelen rongybaba. Azt álmodtam, hogy meghalok. A hó lassan eltemet, majd valaki keres, de nem talál. Félálomban mondogattam magamnak, hogy muszáj felébrednem, különben halálra fagyok. Sírni kezdtem, és a könny jéggé vált arcomon. Erőt vettem magamon és átváltoztam vérfarkassá. Éreztem az erőt, és kiugrottam a hó alól. Nagy ugrásokkal igyekeztem kijutni, nem sok sikerrel. Sűrű bundám nem volt hóálló, ezért egy kicsit fáztam, de nem annyira, mintha ember lennék. Elfáradtam, kicsit lefeküdtem a hóra. Ekkor meghallottam Max aggodó hangját. - Hanna! - kiáltotta és odafutott hozzám. Átváltoztam emberré és odaadtam neki a holdkövét. Éreztem, fogy az erőm, elájultam. A kályha melegére felébredtem. A vendégszobában feküdtem, fülig betakarva, egy forró teával az asztalon. A tea párája lassan felszállt a levegőbe, majd eltűnt. Csend volt, csak a tűz ropogását hallottam. Odakinn olyan hóesés volt, hogy alig láttam az erdő szélét. Belenyúltam a zsebembe, kivettem a holdkövet. Lassan felálltam és kinyitottam a fiókot. Kerestem benne egy vastag cérnát, egy könnyű szerű nyakláncot készítettem belőlle, majd nyakamba akasztottam. Ekkor belépett Max az ajtón, sapkája és kabátja a hótól nagyon vizes volt. - Hát te? - kérdezte és felnevetett. - Egy- egy az állás - mondtam, miközben bekapcsoltam a rádiót. Max kérdőn nézett rám. - Te itthagytál, de megmentettél, így nem haragszok- mosolyodtam el. A fiú megvakarta a fejét. - Bocs, dolgom akadt. És, hát köszi a holdkövet, nem érdemeltem volna meg- láttam ahogyan elpirul, de úgy tettem, mintha észre sem vettem volna. - De akkor ne veszítsd el - mondtam halkan - nem volt könnyű megszerezni. Felsóhajtottam, és éreztem mennyi kaland vár még ránk. | |
| Póniló15 (15108) 11.12.25 13:16:27 | ||
|
Naty, jó lett, mint mindig! Olyan, mint egy tündérmese... *-* | |
| SilverSpurRanch (26369) 11.12.25 17:49:59 | ||
|
Rajzoltam szabadkézzel: Monster High- Frenkie Stein...Szerintetek ki is szinezzem?
 | |
| Anonymus (1596) 11.12.25 17:56:08 | ||
|
Bridge: 12 évesen az ember még a mesék világában él, jóhogy olyan xD Különben a könyv 2. fejezete az egyik legfontosabb fejezet :D
lovasíjász: nem szeretem ha valaki mártírkodik. Attól, hogy nem komizzák a művedet, 1: nem jelenti, hogy rossz, 2: nem kell abbahagyni! Nem azért kezdted el írni, hogy 1000meg1000 komit kapj, hogy jó - gondolom. De ha igen, akkor jó is hogy befejezed, mert nem húzta volna sokáig. Nem fogom leírni újra, amit már 1000féleképpen megfogalmaztam itt a forumon, de attól, hogy kiírjátok: “FONTOS, hogy befejezem a művem“, senki nem fog megsajnálni - mivel saját döntés -, és senki sem fog jobban támogatni...ezt jó ha megjegyzitek. Nem akarok offolni, nem akarlak megbántani, nem is írok többet. De utálom ha valaki szegénynek képzeli magát, miközben tök jókat ír  | |
(aktuális oldal: [ 117 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [114] [115] [116] [117] [118] [119] [120] [121] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
