Hokalovi - Fórum

Fórum - Alkotók Kuckója

» Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 8672

Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)

pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26

látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:

1.fejezet
Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be...
Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé.
Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen.
Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam.
Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként.
Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját.
-Triss,gyere kész a kaja!
-Oké!-ordítottam le a szobámból.
Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be?
Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk.
-Dehát nincs is új szomszédünk.
-Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e.
-És?
-Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba.

Anonymus (1596) 11.12.28 15:12:25

thestral: mit értesz? xD

Fuuu, most kezdek gépelni :D Ma is fordítok valamennyit Brdige, szeretném befejezni az olyan oldalakat, amik nem történeteket tartalmaznak.

kik (5906) 11.12.28 15:39:35

nagyon jó mindenkié!!(nem sorolok neveket mert túl sok lenne)
elég rég voltam fenn de hoztam a következő fejezetet:komit rá!
Telihold
8. fejezet
Az éjszaka nem aludtam semmit. Csak az ágyamban forgólodtam, lassan közeledett az éjfél, amikor a tető felől hangokat hallottam. Valaki fenn járt, a hold ezüstös fénye bevilágított a szobámba. Megbabonázva néztem, ahogy a fény csillog a sötétben. Egy lágy dallam hallatszott az éjben. Hatalmába kerített az ösztön. Mintha nem én irányítottam volna a testemet. Nem sokkal később éreztem valami változik, de nem tudtam mi az. Még egy hangot hallottam az erdőből. Az erdő hív. Gondolkodás nélkül leugrottam az ablakból és a sűrűbe vetettem magam. Felébredt bennem a gyilkolás vágya. Valami belül tiltakozott ez ellen. A fejem zúgott, mindenem fájt. De hajtott az ösztön és tovább futottam. A patak mellett egy fiatal bak nyúl csemegézett a fű csomókból. Lelapultam, izmaim megfeszültek és pár másod perc múlva már a nyúl hátán voltam. Gyorsan elharaptam a torkát és enni kezdtem. Soha nem éreztem ilyen felemelő érzést. Miután megettem kinyújtóztam és elindultam felfedezni a környéket. Legalább egy óráig barangoltam, amikor kiértem egy gyönyörű tisztásra. Mivel közeledett a hajnal a fűszálakon harmat cseppek ültek. Ekkor valami megrezdült a bokorban. Tudtam, hogy futnom kell, de földbe gyökerezett a lábam. Ezután a fülem mellett egy golyó. Ez lő rám! Elkezdtem rohanni, de már késő volt. A lábamba éles fájdalom hasított és minden elsötétült.
- Halló, Mira. Ébresztő! Kelj fel. Jól vagy?
- Mii... Mi van? Au, a fejem, nagyon fáj.
- Hm… Ezt gondoltam.
Felültem az ágyba és körül néztem. Ott volt Lucas és Kyo. Fel akartam kelni, de visszanyomtak.
- Ne, még ne kelj fel, pihenned kell.
- Mi történt?
- Hát, öhm hogy is mondjam. Nézd meg te magad.
Ezzel odahozott egy kistükröt. Amikor belenéztem megijedtem. Egy farkas képe nézett vissza rám. Ez lennék én? Egy ilyen farkas?
- Nem tudom, hogy de sikerült átváltoznod. Mit csináltál?
- Én semmit. Tegnap éjjel kint voltam az erdőbe és…
- És meglőttek. A lábadon, de szerencsére nem fúródott be a golyó nagyon mélyre így ki tudtuk venni beavatkozás nélkül. Most már csak vissza kéne változtatni… valahogy.
- Miért nem próbálod a régi módszerrel?
- Hm… Igazad lehet, jó próbáljuk meg Luc.
Ezzel a vállamat megroppantották és meg könnyebbültem, sokkal jobban éreztem magam. Kicsit megmozgattam a végtagjaimat. Valahogyan lecsúszott a kötés a lábamról. Semmi se látszott egy kis heg se volt a lábamon.
- Szóval öngyógyításod van és ezzel együtt szokott járni a vakon látás is. Úgy értem a becsukod a szemed akkor is érzékelheted az embereket.
- Aha és ti milyen képességgel rendelkeztek?
- A természeti erők mozgatása és formálása, de sok esetben csak évek múlva alakul ki a többi képességünk.
- Az éjjel hangokat hallottam. A tetőről és az erdőből is.
- Milyen hangokat?
- Nem is tudom… ismeretlen nyelven volt olyan hívogató. Akkor ébredt fel bennem valami.
- Értem, mindjárt visszajövünk.
Kintről kiabálásokat hallottam.
- Nem! Nem ez nem lehet igaz! Tegnap volt telihold, hogy gondolhattam volna az egész az én hibám!
- Nyugi Kyo hiszen nem történt semmi baj. Láttad a lábát , teljesen begyógyult.
- Tudom de… nem tudom, mit higgyek. Várjunk csak azt mondta, hogy az erdőből is hallott valamit.
Újra benyitottak.
- És az erdőből milyen hang is jött?
- Az más volt. Olyan félelmetes és hátborzongató volt.
- Akkor mért mentél be az erdőbe?
- Azt hiszem éhes voltam…
- Ez érthető. De nem tudod mit akartál enni vagy, hogy mi vonzott oda?
- Amikor bent a sűrűben futottam egy kis sárga pontot láttam, de lehet, hogy csak a szemem vibrált, de tényleg nem emlékszem sok mindenre.
- Nem, semmi baj. Most feküdj le és próbálj meg aludni. Jót fog tenni.
- Ha te mondod.
Ezzel kimentek és megpróbáltam aludni. Fáradt voltam így elnyomott az álom.
Furcsa érzésem volt, amikor felkeltem. Minden olyan csendes és nyugodt volt ez nyugtalanított.

Anonymus (1596) 11.12.28 15:50:59

Huh, azért ez nekem kicsit álszent:
“Jó lett mindenkié, de nem sorolok neveket, mert nincs kedvem / mert túl sok lenne. Folytassa mindenki!“ - nagyon sokan írtok ilyet. Nem akarok megint veszekedést szítani, de ennek ellenében azok is, akik ilyet írnak, elvárják, hogy az ő művüket név szerint kommentáljuk...pff
Ez olyan, hogy be akartok rakni egy történetet, de bunkóságnak tartjátok nem megdicsérni a többieket, ezért odaírtok valamit előtte, és így folytatódik:
“Itt a...... legújabb része! Komizzátok!“
Azért kérem szépen, legyen már bőr képünkön kritizálni másokat, mert EZ a bunkóság. Akkor inkább ne írjatok semmit

Ráadásul az ilyen megnyilvánulások megint csak arra engednek következtetni, hogy el sem olvassátok mások irományait, csak hogy úgy tűnjön, hogy milyen kedvesek vagytok, “odaböfögtök“ egy “jó lett“-et.

FIGYELEM! Akinek nem inge, ne vegye magára. Szerintem nagyon jól tudják, kiknek szólt ez, és felháborodást nem várok rá, inkább nézzetek magatokba.

És még mielőtt bárki is elkezdene szidni, hogy én sem kommentelek, meg hogy én is bunkó vagyok, stb. Igen, az vagyok, de én legalább megpróbáltam és elolvasom a történeteket, még ha nem is fejtem ki a véleményem, de ilyet, hogy “nincs kedvem neveket írni, mert túl sok lenne“ - SOHA nem írtam és soha nem is fogok...

thestral27 (21282) 11.12.28 16:14:22

Anonymus: azt értem h miért van minden oldal tetején az első bejegyzés..x)) am szerintem k tök iagazad van. Mondjuk ha tényleg jó akk én is csak annyit írok h “ jó lett, várom a folytatást“ de én becaülettel elolvasom és ha kritikám van azt se hagyom ki.:) de ha vlkit az zavar h csak annyit írok felőlem nyugodtan tegye szóvá,nem harapom le a fejét.; )

Anonymus (1596) 11.12.28 16:52:26

Az előző részből:
“...Pillantása azonban természetes volt, barátságos.
- Szia! – köszöntött.
- Bocsáss meg, ha ez a hely foglalt, csupán…már megyek is – válaszoltam köszönés nélkül.
Már a táskámért nyúltam, és félig felálltam, mire ő villámgyorsan elkapta a kezem, s rám kiáltott:
- Maradj!“

3. fejezet - Lylienne (4. rész)

Lassan visszaültem. Miért beszélt olyan hangosan? Bárki meghallhatta volna…
- Miért? – kérdeztem közönyösen.
- Rossz asztalhoz ültél, kedvesem – mondta, s tekintete akár egy sorozatgyilkosé, szegeződött a mellkasomra. – Nézz körül! Mondd el, mit látsz!
Nézelődni kezdtem. Te jó ég! Senki nem volt körülöttünk, a semmi kellős közepén egy nagy fehérségben „lebegtünk”. Pislogtam párat, s újra visszajött minden, mindenki.
- De miért? És hogyan? – dadogtam.
Akkor először a szemembe nézett. Zöld, rémisztő szeme abban az időtöredékben elkápráztatott, megigézett.
- Sok emberrel találkoztam már, de hozzád hasonlóval még csak néhány alkalommal. Végre egy ember, aki át tudja érezni a helyzetemet, s ugyanúgy segítségre szorul, akár jómagam.
- Bocsáss meg, de nem értem, miről beszélsz – válaszoltam lesütött szemmel.
- Dehogyisnem! A nevem Daniel O’Way, de most tételezzük fel, hogy mégsem. Robert Forward vagyok.
Ledöbbentem ezen szavak hallatán. Mi az, hogy tételezzük fel, hogy ő Robert?
- Évek óta őrzöm a titkomat, amit ha el is mondanék bárkinek, nem hinne nekem senki. De a titok. A titok, amiről most beszélek, tehozzád is tartozik, téged is kísért. Tudom.
Úgy beszélt, mintha tudna rólam mindent, mintha ismerné a legmélyebb valóságomat is, annak ellenére, hogy soha nem látott még.
- A kérdés az, ki mondja ki hamarabb. Ha elmondod, nem faggatlak tovább, békén hagylak mindörökre, s úgy érzed majd, sose találkoztunk – folytatta.
Sose találkozom vele többet, úgyis bolond, mindegy, mit mondok neki – gondoltam.
- Rendben. Megértem az állatokat – mondtam sietősen, csak hadd menjek már.
Egy cseppet sem látszott meglepettnek, szája féloldalas mosolyra húzódott, bólogatni kezdett, miközben mélyen a szemembe nézett. Majd tekintetével végigmért, s hátradőlt a székben, mintha épp most fejezett volna be egy több millió értékű projektmunkát.
- Mi olyan vicces? – kérdeztem ridegen, mert egyre inkább kezdett idegesíteni a bólogatásával.
- Nos, nem gondoltam, hogy ilyen hamar elmondod. De nem gond, elmehetsz.
Amint felálltam, megint elkapta a kezem, s egy villanás után – ami miatt kénytelen voltam megdörzsölni a szemem – újra az asztalra néztem, amin két üres tányér volt. Elkerekedett szemekkel bámultam az edényeket. Egy pillanat alatt mellettem termett egy fiatal lányka, fekete ruhában és kötényben, egy tálcát tartott a kezében, amin vékonyka papír hevert. A számla.
- 47 javielon – mondta.
Daniel illedelmesen a pincérhez fordult:
- Én fizetek! – jelentette ki, s a pénztárcájába nyúlt egy 50-esért.
Értetlenül, de rosszallóan néztem rá, bár örültem, hogy fizetett, hiszen nálam csak egy 20-as volt. De feltett szándékom volt őt kérdőre vonni az itt történtekről, ám az étteremben ezt nem tehettem. Körülnéztem, majd gyanúsan, erőltetett mosollyal fordultam felé. Siettető pillantást vetettem rá. Ő pedig kezével alig észrevehetően intett, s elindult a hosszú folyosó felé. Követtem. Miután már elég messze kerültünk az ebédlőtől, Daniel megállt.
- Látom, dühös vagy. Megtudhatnám az okát? – kérdezte, mint aki tényleg nem érti, miért vagyok rá mérges.
- Nem tudom, mi történt odabent – válaszoltam fejemet rázva, keresztbe tett karokkal.
Elmosolyodott, majd próbálta visszaerőltetni a komoly arckifejezést, ami – hát – nem nagyon ment neki,
- Semmi rossz nem történt, nem akartalak megijeszteni. Szerettem volna megtudni, hogy az előítéleteim veled kapcsolatban mennyire voltak igazak. Te pedig megtudhattad, hogy Robert Forward is őrzi az Arany Lipicai lelkének egy aprócska darabját.
Szemöldökeim az égbe szöktek, s meghökkenve kérdeztem vissza:
- Arany Lipicai?

Fanday99 (50302) 11.12.28 17:00:19

sziasztok. beteszem a történetem.

Aikido- Az önvédelem mestere

4 nappal később...

Az immár barnaöves lányok feszülten figyelték Yukyt, aki a patak partján, egy kövön ülve hozta meg döntését, hoogy megadja-e tanítványainak a fekete övet.
Amióta nem láttuk őket, megváltoztak, de nem külsőleg. Nyugodtabbak lettek, tartásuk egyenesebb, büszkébb. Fejüket hátravetették. Kívül nem látszott, de nagyon izgultak. Számukra egy örökkévalóságba telt, de néhány perc elteltével mesterük végre leült eléjük, és átadta az öveket.
- Hát, ez is eljött. Csak néhány napja ismertük meg egymást, de máris jóban lettünk, és talán két nap múlva elszakadunk egymástól. Néhány információ, mielőtt Japánba mennénk. A démonok halandóként támadnak, szemük vörös. Fontos, hogy mindig a közelemben küzdjetek, de ezt nem várom el tőletek. Én, mint a vezetőtök, a démonok urát próbálom kiiktatni, a ti dolgotok a többi, én azonban mindenhol ott szeretnék lenni. Egy dologra figyeljetek. Nekünk csak a fakard és a fakés van, azonban a démonoknak íjaik is vannak, amiket nem félnek használni. Nos. Aki utoljára ér Japánba, az egy nyamvadt démon!- mondta Yuky, azzal elteleportálta magát.
Viki, Lili és Fatime felnevettek, és szinte egyszerre teleportáltak mesterük után. Egy felhőkarcoló előtt találták meg.
- Üdvözöllek benneteket a szálláshelyemen.-mondta, és betessékelte őket.

ennyire futotta

Póniló15 (15108) 11.12.28 17:02:10

Hüh, lesz mit olvasnom... O_O
De most jelenleg csomó dolgom van, szóval írni sincsen időm... Bocsi! Holnap megpróbálok pótolni! :)

hancsi1000 (50548) 11.12.28 17:20:20

1.Naty:1.Teljesen igazad van mindenben:)De én nekem neem szokott gondok lenni anyira a történetekkel, hogy belekritizáljak. Bár én nagyon kritizálós tipus vagyok

2.Még egyenlőre írok a storymhoz, de utánna elolvasom mindenkiét:)

thestral27 (21282) 11.12.28 17:55:32

Hancsi: ugye ma biztos hozol a könyvedből??^^

Éna ma nem bizti h hozok.: /

hancsi1000 (50548) 11.12.28 17:58:02

thestral:1000000%

Melissa (6505) 11.12.28 20:15:31

Huh... Hát, oké... Folytassa mindenki! (Neveket inkább nem sorolok)

Anonymus (1596) 11.12.28 20:26:45

Melissa: és miért is nem? :)

Hihetetlen... itt van ezen az oldalon a bejegyzésem az ilyenekről, ... Erre írod, hogy mindenki folytassa. Ne haragudj, de elolvastad egyáltalán valamelyiket? Őszintén érdekelne xD

thestral27 (21282) 11.12.28 20:32:52

Anonymus:Ott a pont!xD

hancsi1000 (50548) 11.12.28 20:35:03

Jah!!!xD

Még egy keveset írok hozzá és hozom a kövi részt!!!

thestral27 (21282) 11.12.28 20:36:21

Már nagyon nagyon várom.*-* (Tegnap óta alig várom..xD)

(aktuális oldal: [ 129 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [126] [127] [128] [129] [130] [131] [132] [133] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]