 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Póniló15 (15108) 11.12.29 17:54:35 | ||
|
Komikat kérek! *-*  11. Fejezet Társalgás Alexa megállt az ajtóban, és egyenesen Henry szemébe nézett. Egy hosszú pillanatig csak állt, tekintetével szinte keresztülszúrta a lelkészt. Aztán végül a férfi megszólalt. - Szia! - Köszöntötte szívélyesen, közben kezet nyújtott, és mosolygott. Alexa továbbra is állt. Nem akart kezet fogni. Vagyis nem ő nem akart, hanem a három démon, akik még most is kétségbeesetten kapaszkodtak. Miután Henry látta, hogy a lánynak esze ágában sincsen barátkozni, inkább a szüleinek nyújtott kezet. - Üdv! A nevem Henry Bushce, a helyi lelkész vagyok. Most költöztek ide? - Igen - fogott vele kezet Tom Meenson, s közben egymás mellett sétálva egyre beljebb jutottak a barátságos templomban. Henry hátul összekulcsolta a kezét. - Pontosabban tegnap költöztünk. A lányom miatt meg... - Bökött fejével lánya felé, aki helyet foglalt az egyik hátsó sorban, s onnan pásztázta a jelenlévő embereket -, elnézését kérem. Tudja, nagyon megváltozott tegnap óta... Henry szemöldökei összeszaladtak. - Megváltozott? Hogy érti? - Hát tudja... - Tom megvakarta a tarkóját, majd vadul hadonászni kezdett, mintha ezzel jobban le tudta volna vázolni azt, hogy Alexa mostanában hogy is viseli magát. - Nem is tudom. Olyan, mintha gyűlölne minket. Pedig higgye el nekem, tegnap reggel még semmi, de semmi baja nem volt! Ő olyan lány, aki boldogan hagyatkozik a szüleire. Bízott bennünk, és mindent elmondott nekünk. Aztán mikor tegnap hazajött, és elindultunk, a feleségem, Ashley megpróbált vele beszélni, de a lány úgy felhúzta magát, hogy szó nincs is rá...! Olyanokat ordibált, hogy gyűlöl minket, meg hogy tönkretesszük az életét... Szegény Ashley halálra rémült, én pedig hirtelenjében nem tudtam mit tenni, rákiabáltam Alexára. Attól csöndben maradt, én pedig rosszul éreztem magam. Nem szoktam kiabálni. Soha sem kiabáltam rá még azelőtt... De nem is volt rá szükség. Nála jobb gyereket nem láttam még életemben. Pedig, tudja milyenek a kamaszok...! Henry készségesen hallgatta Tom beszámolóját, s közben nagyokat bólintott és hümmögött. Megálltak a pulpitus előtt. A lelkész Alexára nézett, aki búskomoran, magába roskadva nézelődött. Anyja ott ült mellette, és éppen kedélyesen beszélgetett Maryvel. Henry ujjai közé fogta csupasz állát, majd egyik kezét zsebébe csúsztatta. - Nos ez, ahogy most így elmondta, meglehetősen tömör volt. Azt hiszem, át kéne gondolnom. Mondja csak, megadná a telefonszámát? Tom lediktálta a számát, aztán még egy darabig beszélgetett Henryvel. A templomban idővel egyre több ember lett, és sorra mindegyik odament Ashelyhez, aki mindenkivel jókedvűen, barátságosan elbeszélgetett. Alexa pedig csak ült és ült... Némán hallgatta a társalgást. Tal a fal mellett állt; bölcs szemeivel alaposan végigmérte a lányt. Látta a három démont, akik szemtelenül locsogtak, és folyamatosan kénes gőzt eregettek magukból. Szemeik ide-oda forogtak, a három kis lény néha idegesen fel is kacagott. - Kapitány - Lépett mellé egy alak, de Tal fel se nézett. Gondolatai túlságosan magukkal rántották. - Kapitány... Ööö... Tal kapitány! Az alak finoman oldalba bökte, mire Tal felkapta a fejét, s egyenesen az idegen szemeibe bámult. Azonnal felismerte az ezüstös szempárt. - Igen? - Halványan elmosolyodott, mikor Chimon is mellé dőlt a falnál. - Miért kellett idehozni? - A harcos összevonta szemöldökeit, és felnézett a halvány sárgára mázolt plafonra. Tal hümmögött egyet. - Azért, hogy találkozzon Buschéval. - Azt tudom. De a démonok miatt? - Igen. Azonban most nem lesz jó. A háromnak akkor kell távoznia, mikor nincs itt senki. Chimon nem kérdezett vissza. Ugyan ennek semmi értelmét nem látta, de ha Tal azt mondja, akkor biztos nem véletlen...! - Szóval akkor mikor hozzam vissza? - Még nem tudom. Egyenlőre jó, hogy itt van. Itt biztonságban van. Majd szólok, ha ismét ide kell hoznod. | |
| Póniló15 (15108) 11.12.29 18:29:47 | ||
|
Lol, kinyomtattam az eddigi Láthatatlan-t, és 10-es betűmérettel 11 lap lett... xD♥ | |
| Wolfoxy (21122) 11.12.29 18:40:59 | ||
|
melissa: de az! amúgy Japánban egy csomó embert hívnak Suzukinak, meg Hondának XDna meg Subarunak is | |
| lovasíjjász (41190) 11.12.29 18:50:08 | ||
|
Póniló: Bevallom eddig nem olvastam, de most ahogy így unalmamban megnéztem, nagyon tetszett! Levélben leírnád nekem tömören az eddig történteket? | |
| thestral27 (21282) 11.12.29 20:37:29 | ||
|
Ma mégiscsak csúszok(sokat) mivel angolra fordítok.^^ | |
| Melissa (6505) 11.12.29 21:03:35 | ||
|
Póniló: Nekem egyre jobban tetszik! Még az általában unalmas leírásokat is bírom (ebben mondjuk nem volt olyan sok). Tal-t pedig kezdem megkedvelni. (Vagy hozzászokni? :D) Eddig nem nagyon bírtam. | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.29 22:22:37 | ||
|
thestral:Kár mert mennem kell lefeküdni:S
Dr viszonz van egy jó hírem aki szereti a történetemet:) Íme: Holnap Vámpír és vérfarkas harca!!!  | |
| Póniló15 (15108) 11.12.30 10:17:41 | ||
|
Köszi, Melissa! :)
Örülök, hogy tetszik a történet. Talhoz meg hozzà kell szokni, mert az egyik kulcsszereplő... Elvégre csak ő a kapitàny.  | |
| Wolfoxy (21122) 11.12.30 11:01:01 | ||
|
most egy ideig nem lesz új rész, mert elutazunk szilveszterezni, de most még van egy kicsi:
HockeyStriker 2. fejezet 3. rész Úgy tűnt, Atsuya is észrevette Subaru ügyes védéseit, és véget vetett a tesztnek. Ekkor egy ismerős hang hallatszott. -Már kapusotok is van? Ez nem semmi! Tomoki jelent meg a pálya szélén nagyapja kíséretében. -Szép kis csapatot hoztál össze Atsuya – szólalt meg az öreg. – Tudtam én, hogy nem adod fel ezt a hoki-klubot ilyen könnyen. Már csak egy edző hiányzik, nem? – kérdezte. -De igen. Valamint egy balszélső a védősorban – felelte Atsuya. -Micsoda véletlen Tomoki fiam – mondta a nagypapa unokájára pillantva. – Hiszen te pont ott játszol! A balszélen a védősorban. -Mi-mit akarsz tőlem nagypapa? – kérdezte Tomoki félrehúzódva, és gyanakvóan nézett nagyapjára. -Nem akarsz jótékonykodni egy kicsit? – kérdezte az öreg. -Úgy érted álljak be ezekhez? – Tomokit a szívroham kerülgette. Az „ezek” minden szeme rászegeződött. -Miért ne? – somolygott a nagypapa. – Lehetnék én az edzőtök. Egyébként a nevem Himura Tsutomu. – mutatkozott be. – Szólíthattok Tsutomu edzőnek, de a „mester” is megteszi. A gyerekek inkább maradtak a Tsutomu edzőnél, de örültek, hogy van egy teljes csapatuk, és egy edzőjük is. Rei gyorsan előrukkolt egy csapatnévvel. -Mostantól legyünk mi a Seibu Strikers! – a csapat egy hatalmas Strikers-csatakiáltással örült a névnek. -Innen már csak egy lépés a bajnokság! – gondolta Atsuya. – És akkor úgy feltöröljük a padlót a Daiou iskolával, hogy csak leshetik! -Ne éljétek bele magatokat annyira! A hokisoknak mindig jó erőben kell lenniük! Na gyerünk, 10 kör futás a focipályán! – adta ki a parancsot Tsutomu edző. A gyerekek felsóhajtottak, és beletörődve indultak ki átöltözni. Nemsokára megjelenik egy új fontos szereplő is, aki szerintem a legjobban eltalált karakter, akit valaha kitaláltam Komikat! | |
| thestral27 (21282) 11.12.30 12:05:31 | ||
|
hancsi:*___* már várom.:D Ma én is hozok és ahogy mondtam: új titok derül ki,amiről még a titok hordozója sem tudott.^^ | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.30 12:07:05 | ||
|
[Úgy mint a hülyék:)A..sz..t..aaaaa*-*
Amúgy már nagyon várom:D | |
| thestral27 (21282) 11.12.30 12:14:29 | ||
|
Sietek.:) Már csak olyan 4-5 sort hozzátoldok és berakom.(: | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.30 12:21:37 | ||
|
Mikor végzel???????!!!!!!
Nem vagyok valami jó várakozásba:DDDDDD | |
| thestral27 (21282) 11.12.30 12:39:48 | ||
|
Ééés itt van!^^
Az Estrie Én is lehoztam vagy 20 könyvet, amiből megtudhatunk érdekesebb dolgokat. Némelyiknek meg volt sárgulva a lapja, de még használható állapotban volt. Egymással szembe leültünk a szőnyegre és elkezdtük lapozgatni a könyveket. Ár majdnem az egészet végiglapoztuk, amikor megpillantottam egy fontos anyagot. Mielőtt szóltam volna Rosi – nak végiglapoztam. Ebbe benne volt az én családfám és az Abbey család is. Mindegyik taghoz volt valamennyi leírás. - Rosi ez lesz a megfelelő könyv! – szóltam neki. – Gyere, itt van a tied! – mondtam neki. Feltérdelt és úgy jött oda. Leült mellettem és elkezdtük magunkba olvasni. Egyre furcsábbnak tűnt az egész. Tovább olvastam majd megakadt a tekintetem egy Helena Abbey nevű nőn. Felpillantottam Rosi – ra. Az ő arca egyre fehérebb volt. Valószínűleg ő is azt olvasta el, amit én. - E… e… ez mi? – kérdezte akadozva miközben a szövegre mutatott. Értetlenül megráztam a fejem és lassan felálltam. - Mindjárt jövök. Várj meg itt! – mondtam és már fent is voltam a „Könyves” szobámban. Hihetetlenül gyors tempóval hajigáltam le a könyveket, a megfelelőt keresve. Volt minden. Régi naplók, használhatatlanul régi könyvek, régi sorozatok, jegyzetfüzetek, tankönyvek, … stb. Már majdnem elmerültem a sok könyvbe, amikor végre a kezembe akadt a megfelelő. „Természetfeletti lények” cím volt nagy kacifántos, arany betűkkel a barna bőrkötésű könyvre írva. A könyv egy kis lakattal volt lezárva. Lerohantam vele a lépcsőn és már le is ültem az egyik fotelba. Biccentettem a még mindig döbbent Rosi – nak hogy üljön fel ő is. Elkezdtem lapozgatni a könyvet. - Mi az az Estrie? – kérdezte több perc után Rosi. Megvontam a vállam és lapozgattam tovább. – És hogy lehet, hogy ilyen gyorsan felmentél és lejöttél? - Majd elmondom. Most egyelőre foglalkozzunk az Estrie – vel. – mondtam monoton hangon, miközben belemerülten lapoztam a vastag bőrkönyvet. Már a 254. oldalon tartottam, amikor végre megtaláltam. – Itt van. – átfutottam a szememmel a szöveget és a lényeget elmondtam. – Te … te… te egy Estrie vagy! Az Estrie egy alakváltó „lény”. Vagyis akármilyen állattá átváltozhatsz! Ez szuper! - De ez hogy lehet? – kérdezte kicsit remegő hangon. - Ez a véredben van. Öröklődik. Az Abbey családé a legtisztább vérvonal eddig. Itt azt írja… - mutattam az ujjammal a 4. bekezdésre. – hogy úgy tudsz „átváltozni” hogy nagyon erősen a kiválasztott állatra gondolsz. Amikor meg sikerült, hát azt magadtól is észreveszed. Egy állat bőrébe addig maradhatsz, ameddig szeretnél. Visszatérni meg úgy tudsz az emberi alakodba, hogy annyit mondasz magadba: Ritorno alla forma umana. – Rosin látszódott hogy próbálja bemagolni a szöveget. – Na, próbáld ki! - Először mond meg hogy Te mi vagy! – mondta határozottan. - Ha csak ennyit szeretnél tudni… Vámpír vagyok. Ezért vagyok olyan gyors. De téged nem bántalak, mert barátnak tekintelek. – elmosolyodtam. Rosi kicsit habozott majd bólintott. - Értem. Na akkor próbáljuk ki, hogy mit tudok… - lehunyta a szemét. Kicsit összeráncolta a homlokát, olyan erősen rágondolt az állatra. Egy perc se telt el és Rosi helyébe egy fekete leopárd lépett. Az állat megvizsgálta magát majd leült a földre. Kecsesen mozgott akár egy gazella. Ettől éhes lettem. A leopárd észrevette mire behátrált a sarokba és ott lehajtott fejjel leült. Nem kellett sok idő, és már nem a nagymacska volt ott, hanem a szőke hajú Rosi. - Elmegyek enni. Várj meg! – rákacsintottam és már mentem is ki az ablakon. | |
| thestral27 (21282) 11.12.30 12:41:24 | ||
|
Ez lemaradt: Kommikat!: ))
Ja meg még valami: Ritorno alla forma umana.[Ejtsd:Ritorno állá formá umáná] = Jelentése: Térjek vissza emberi alakba. | |
(aktuális oldal: [ 133 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [130] [131] [132] [133] [134] [135] [136] [137] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
