 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| lovasíjjász (41190) 11.12.30 13:06:49 | ||
|
thestral: Good beef, mint mindig. Olyan fülbemászó az Estrie szó. | |
| thestral27 (21282) 11.12.30 13:12:11 | ||
|
lovasíjjász: köszi!:) Az is valami mágikus lény,neten találtam.:D Ha gondolod nézz utána,érdekes.(: | |
| zsofi26horses (50515) 11.12.30 14:00:09 | ||
|
Sziasztok itt van a 2. kötet 1. fejezete, és ha kíváncsiak vagytok a 2.- ra, akkor látogassatok el az oldalamra:
www.mwws.bloglap.hu A tűz vérfarkasa- a legsötétebb éjszakák 1. fejezet - Teljesen mindegy, hogy a lóval lépsz, vagy a királynővel - mondtam Maxnek sakk közben. A fiú elég nehéz helyzetben volt, mert körbevettem és nem tudott hová lépni anélkül, hogy ne áldozná fel egyik bábúját. Végül egy rossz lépés és elégedetten kiáltottam, hogy sakk-matt. A hóesés már elállt, vastag hótakaró fedte a tájat. - Gyere, menjünk ki hógolyózni! - kiáltotta és futott is felvenni a cipőjét. Én is igyekeztem, hisz jó kedvem volt, mert nyertem. Többször is játszottunk már, de rég vertem meg. Épp felöltöztem, mire ő beszaladt, majd bekulcsolta az ajtót. - Mi az? kérdeztem felvont szemöldökkel. - Odakinn - szaporán vette a levegőt. - Három vérfarkas van. Körbevettek minket! - kiáltotta, mire én a szájára tapasztottam a kezemet. - Lehet, hogy csak a térképet akarják! - néztem mélyen a szemébe. - Nem hiszem. A holdkövet, minek nekik a térkép, ha itt van előttük rögtön két holdkő! - kicsit veszekedésnek hangozhat, de nem volt az. Gyakran emeltük fel a hangunkat a másikra, de semmi komoly. Az ajtón dübörögtek a farkasok, hallottunk, amint éles karmaikkal tépik a fát. Nagyon féltem, hisz mi maxel csak ketten vagyunk, nem tudjuk megvédeni magunkat egy tucatnyi vérfarkas ellen. Egyszer csak megtörtént az, amitől féltünk. Az ajtó felmondta a szolgálatot és a fehér vérfarkas ránk rontott.a vérengző vadállat felém lépett, mire megszorítottam a holdkövet és átváltoztam én is. Éreztem a gyilkos vágyat, minél előbb végezni akartam ellenségemmel. Leszorítottam a földre, megfogtam a nyakát, fojtogattam, mire csak nyüszített. - Engedj el! - nyögte. - Majd ha fagy! Miért vagytok mindig itt? - kérdeztem. - Mert - nagyon nehezen vette a levegőt - azt a parancsot kaptuk, hogy öljünk meg benneteket. Elengedtem. Nincs értelme öldökölni, rákiáltottam Maxre is. Ő is befejezte. Tanácstalanul néztem a fiú zöld szemébe. - Hanna? Mit csináljunk ezekkel? - kérdezte és a földön fekvő két agyon nyúzott vérfarkasra pillantott. Arcomon ördögi vigyor ült. Az az ötletem támadt, hogy a két farkast lekötözzük és kiszedjük belőlük az igazságot. Egy késsel felszerelkezve léptem oda a fehér vérfarkashoz. - Ki mondta nektek, hogy meg kell minket ölni? - kérdeztem. A farkas hosszú gondolkodás után válaszolt. - A főnök - nyelt egyet - sétáltam az erdőben. Ott volt a legnagyobb, legerősebb vérfarkas, akit életemben láttam. Megharapott, és azóta csak neki dolgozom. Megsajnáltam szegény párát, és leemeltem a kést a torkáról. - Miért akar minket megölni? - kérdeztem még egyszer. A vadállat egy pillanatig habozott, majd ezt mondta: - Valamire veszélyt jelentetek a többi vérfarkasra. Fél, hogy ti hamarabb megölitek őket, mert ti az erősebb fajtából vagytok - nyögte. Bizonytalanul felnevettem.Hogy lehet, hogy mi erősebb fajtájúak vagyunk? Összezavarodtam. A köd lassan felszállt, láthatóvá vállt az avar, majd a fák törzse is előbukkant. Felsóhajtottam, és elengedtem a vérfarkast. A vadállat elfutott, majd eltűnt a fák mögött. | |
| Melissa (6505) 11.12.30 14:00:28 | ||
|
Thestral: Nagyon jó lett :) Azt a szöveget latinra fordítottad, igaz? | |
| Melissa (6505) 11.12.30 14:03:56 | ||
|
Ja, nem! Inkább olaszra hasonlít :) | |
| thestral27 (21282) 11.12.30 14:19:49 | ||
|
Melissa: köszi,és igen,olasz.:)(vagy latin? nem tudom már..xD) | |
| lovasíjjász (41190) 11.12.30 14:23:15 | ||
|
Ma is hoztam egy rövidke fejezetet. Remélem tetszik:
9.Fejezet Farkasok Szórakozottan bambultam ki az ablakon. Agyam önkénytelenül is ismételgette a szót: ,,Félvér’’. Körül, belül fél óra múltán, két fa közt furcsa árnyat láttam elmenni. Olyan alakja volt, mint egy..mint egy farkasnak. Nem. Az nem lehet.. Swan Hillben nem élnek farkasok. Lerohantam a lépcsőn és dermedt arccal álltam Lola elé. - Mi az? – kérdezte – Szellemet láttál? - Nem. – jelentettem ki Felrohantunk a szobámba. A farkas-árny kimerészkedett a fa mögül, Lolára pedig átragadt a merevségem. Kihajolt az ablakon és egyértelműen a holdat nézte. Telihold volt. Kiugrott az ablakon és a farkashoz lépet: - Vérfarkas. – mondta egy morgás kíséretében A farkas egy – talán 15 éves – fekete hajú és szemű, rézbőrű gyermek alakját vette vissza: - Tévedsz – Lola kissé rémülten hátrált – Alakváltó. De nem olyan, mint amire te gondolsz. – tette hozzá félreértés elkerülése végett – Csak farkassá tudunk válni – ezek szerint többen vannak – de nem csak teliholdkor. Nem a hold gyermekei vagyunk. - Miért vagy itt? – kérdezte Lola A kérdezett ügyesen tért ki: - Mert ideküldtek. Aztán megfordult és eltűnt. Lola pár másodpercig habozott, majd újra mellettem termett, de nem nagyon foglalkozott a jelenlétemmel. Lesietett a lépcsőn én pedig követtem. - Kupaktanács! – ordította, hogy a nagy ház minden szegletében hallják Mindenki azonnal ott termett, és Lolát figyelték , aki elkezdte a beszámolót. Egy javaslattal indított: - El kell tűnnünk innen! – mondta mereven – Nyakunkon az alakváltók. - Miket beszélsz? – szólt közbe Isabell – Hisz már 83 éve, hogy egyet se láttunk. - De most itt vannak. Az imént leskelődött egy Alice ablaka alatt. Megérezhették, ami vele történik, és meg fogják támadni. El kell tűnnünk. - Minek? – kérdezte David – Hisz úgyis megtalálnak. Szembe kell néznünk velük. - Hisz Alice – en csattanna. – védett Lola - Számlálást javaslok. – vetette fel Edmond – Csak utána döntsünk, ha már tudjuk hányan vannak. Ezt mindenki helyeselte és megbeszélték, hogy másnap Edmond, Lola kíséretével elmegy az indiánokhoz. Kiejtés: Alice:Elisz Isabell:Iszábell (Mostantól csak azon nevek kiejtését írom le amelyeket nem ugyanúgy kell kiejteni, mint ahogy írják) | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.30 14:30:10 | ||
|
lovasíjjász:Elolvasom amit írtál ha lesz rá időm:)
thestral:Nagyon jó lett*-*Bocsi hogy eddig nem írtam komit csak pont megjött a magántanárom és az t már nem tudtam írni:) | |
| thestral27 (21282) 11.12.30 14:40:03 | ||
|
lovasíjjász:kivácsi vagyok hogy hányan lesznek.^^
hancsi: köszi!:)) Semmi gond.:) | |
| rekaianett (32539) 11.12.30 14:43:22 | ||
|
thestral, írtam levelet, és ez is olyan remek lett! na megyek főzőcskézni! ;) | |
| thestral27 (21282) 11.12.30 14:53:50 | ||
|
Köszönöm!:) | |
| bogee2000 (54215) 11.12.30 14:54:01 | ||
|
Sziasztok! Én még új vagyok az oldalon és a történetek írásában is! Kérlek olvassátok el és írjatok komit! Adjatok tanácsot miben változtassak! Köszönöm!
Dimenziók között I.fejezet Az egész egy kis városban kezdődött. Esős idő volt, az utcák ki voltak halva. Az egyik házban dúlt a veszekedés. Ez Sabrina Othen-ék házában történt. Édesanyja nem tűrte hanyagságát, visszabeszélését, ezért sokszor leszidta. Most épp az volt a baj, hogy Sabrina nem nagyon barátkozott a vele egykorúakkal, és egész nap csak otthon kuksolt. - Nem hogy mennél a barátnőiddel vásárolgatni, inkább itthon ülsz a számítógép előtt! Olvass, vagy tanulj meg hétfőre! De ne egész nap a gépet nyomd! - Anya, nem emlékszel! Nekem nincsenek barátaim!- és sírva beszaladt a szobájába. Úgy csapta be az ajtót, hogy az egész ház belerezgett. Odabent gondolkozott. Nem tudta mit csináljon. Már nagyon unta a szülei kiabálását, ezért elakart költözni otthonról. A nagyszüleivel nem tartják a kapcsolatot, barátnői meg ugyebár nincsenek. Tovább törte a fejét. - Hová menjek?- gondolta magában. Erre eszébe jutott az a szép buvóhely, ahova elszokott menni megnyugtatni magát. Egy gond volt, hogy ez a hely az erdőben volt, odakint meg szakadt az eső. Mégis átgondolta, fogta az esernyőét, kimászott az ablakon, és már ment is a város melletti erdőbe. Pár perc múlva meg is érkezett. Megéhezett, ezért elakart menni a boltba egy kis nassolni valóért, de eszébe jutott, hogy nincs egy árva fityingje se. Ezért fogta magát és elindult valami finomságot keresni. Az erdőben a köd uralkodott. A falevelek a földön hevertek. Csak azt lehetett hallani, hogy a a lábai alatt hogy zörögtek a levelek. Ahogy gondolkozott, észrevett valamit. Egy fát látott. Törzse vastag volt, közepén egy óriási nagy lyukkal. Ebből a résből megmagyarázhatatlanul kirepült egy fehér galamb. Nem értette hogy lehet ez. Nem mögüle repült elő, hanem egyszer csak előjött valahonnan. Elkezdte vizsgálni a nagy tölgy fát de semmi furcsát nem látott rajta. Visszajött a madár, és ahogy jött ugyan úgy el is tűnt. Sabrina a lyuk elé ált, és egyszer csak hirtelen magába szippantotta őt a rés. | |
| rekaianett (32539) 11.12.30 16:14:41 | ||
|
na, készen lettem, de kérlek olvassátok el, és komizzatok!
Bevezetés: Helló! Szólíthatsz Zack-nak [ejtsd: Zák]. A nevem igazából Zackarias [ejtsd: Zakariás], de nem hív így senki. Illetve csak Paul [ejtsd: Pól], az árvaház bömbölő hústornya, amikor engem gúnyolt. Igen, jól gondolod. Árva vagyok. Úgy döntöttem tegnap éjjel, hogy leírom az összes történetemet, ami velem valaha megesett, ide. A naplómba. Kezdve a két életemtől egészen mostanáig… Két életem: a régi alkonya és az új hajnala: Furcsa, hogy az ember mikre emlékszik, és mikre nem. Hogy magamat hozzam fel példának - a saját naplómban - én például, alig tudok visszagondolni az első életemre. Ahol még én is pont olyan gyerek voltam, mint más… Hadd meséljek egy kicsit magamról, illetve felmenőimről. Én sohasem voltam bőbeszédű, és nagy szókinccsel rendelkező fiú. Persze tudtam beszélni, csak nem tudtam annyi mindent, mint a többi 7 éves fiú. Felismertem a tárgyakat, mint kenyér, üveg, ház… De a fogalmakkal már bajban voltam. Anyámról keveset tudok. Szinte semmi. Apámról még ennyit sem. De azért én leírnám… Édesanyám egy boltban dolgozott a városkám szélén. Szegények voltak édesapámmal, így még mindenórásan is eljárt az üzletbe. Gyalog… Egy nap estefelé indult el, és szörnyen esett az eső. Tüdőgyulladást kapott, és az orvos azt mondta: - Őszinte leszek. Ha nem tudjuk még pár napig életben tartani, mind a ketten odavesznek. Az anya is, a gyerek is. Így mindenféle gyógyszerekkel nyújtották anyám szenvedéseit. Egy hét múlva egészséges fiúnak adta az életét. Nekem. Pár nap múlva a láz, és a tüdőgyulladás elvitte szegényt… Apám erre a hírre tejesen megváltozott. És nem jó irányba. Eltartott, de volt, hogy egész nap nem láttam. Reggel hatkor már az ivóban volt, és éjfélig haza se jött. De nem inni ment oda. Eleinte nem. Csapos és pincér volt. De összebarátkozott pár dolgozóval… Zárás után ott maradtak, kártyáztak, és fogadtak. Ez még nem olyan vészes, de… lopták a kocsma whisky-jét. Sokszor apám egész napi keresetét elvesztette, nem volt mázlija. De egyszer rá mosolygott a szerencse: blöffölt egy nagyot, és kétheti bérét nyerte el egyik társának. Közölte a vesztes, hogy nem fizet. Apám erre jól elverte… Ez nagy hiba volt. Másnap már nem volt állása, a főnök így küldte el: - Tudok mindent. Az ivóm italát iszod, verekszel és kártyázol! Én egyiket sem tűröm el a dolgozóimtól! Bezzeg a kis pondró társa nem árulta el azt, amiket ők műveltek… Á, dehogy! Akkor láttam utoljára. Nem sejtettem, mi lett vele, öngyilkos lett, új életet kezdett, börtönbe került… Semmit nem tudtam róla. Csak úgy kisétált az életemből… Itt ért véget első, viszonylag normális életem. És itt kezdődött a második, nyomorult életem. ~*~ | |
| rekaianett (32539) 11.12.30 16:16:40 | ||
|
Azon az esős novemberi estén is úgy tettem, mint máskor (nem szerettem az esőt, és a mai napig nem tudok vele megbarátkozni). Jártam a macskaköves utcákat. Hitvány cipőmön két lyuk is tátongott: elöl a nagy lábujjamnál egy, és hátul, a sarkamnál is egy. Megnövesztettem volna a körmömet, helye az volt. De ha akartam és tudtam volna, akár sarkantyút növesztettem, mint a kakasok, a cipőm sarka nem gátolta. Vörösesbarna hajam a fejemhez tapadt a sok víztől. Még egy ideig baktattam az úton, mikor egy nagy, zord téglaépülethez értem. A pislákoló lámpánál alig lehetett elolvasni a feliratot, főleg annak, aki nem tud olvasni… A táblán viszont láttam két kezet, amik egymást fogják, és egy szívet mögöttük. Nem emlékszem, miért, de bekopogtam a súlyos faajtón. Egy mogorva tekintetű nő nyitott ajtót. Őszes haját hátrafogta, óriási szemüvege görbe orrán ült. Hálóköntöst viselt, és rám dörrent: - Mit akarsz? Valami gondolatfoszlány futott végig az agyamon: tényleg, mit is akarok? DE már feleltem is, kissé dadogva. - Én… én… be szeretnék… menni… Elkerekedtek a hölgy szemei, akkorák voltak, mint két üveggolyó. - Te ide szeretnél bemenni? Öcsi, ez az árvaház, nem a cukorkabolt. Ide csak az árvák jönnek, és ők sem szívesen. Elgondolkodtam. Árva? Ezt a fogalmat - szégyen, hisz én is az voltam - nem ismertem. Mit jelenthet? - Mi az az árva? - kérdeztem halkan és őszintén. Erre az asszony szeme még nagyobbá vált, vetekedett két tyúktojás termetével. - Te nem tudod, mit jelent az, hogy árva? - erre csak a fejem ráztam. - Az árváknak nincs apjuk, anyjuk, vagy aki gondjukat viselje. Már éppen befelé fordult volna, mikor csak úgy magamnak megjegyeztem: - Szerintem én árva vagyok… Visszafordult és betessékelt. Először egy kis fehérre meszelt falú szobába jutottunk. Nyílt belőle pár szoba, az egyiknek zárva volt az ajtaja. Valami írás állt rajta. A nő kinyitotta, és beléptünk. Meggyújtotta a lámpát, csak akkor láttam belülről a helységet. Nem volt benne több, mint egy szék, egy asztal, két parányi szekrény (az egyiken repedt tükör) és egy szófa. - Ma éjjel itt fogsz aludni - mondta, és kivett egy párnát és pokrócot a tükrös bútorból, majd a szófára terítette. - Holnap reggel hétkor keltelek, lemész enni, és fél nyolcra beviszlek az igazgatóasszonyhoz. Feljegyez téged. Ez volt az utolsó szava, leoltotta a lámpát, és engem magamra hagyott a sötét kis szobában. Nem tudtam elaludni. Azon gondolkoztam, helyesen tettem-e amit tettem… | |
| thestral27 (21282) 11.12.30 16:45:59 | ||
|
rekaianett: szegény.:S Egyébként jó lett.(: | |
(aktuális oldal: [ 134 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [131] [132] [133] [134] [135] [136] [137] [138] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
