 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Anonymus (1596) 12.01.03 17:01:05 | ||
|
Stef: te már évszázadok óta vezeted, ne próbálj meg átverni, tudom jól, olvastam is  Különben nekem tök fura o.O Még csak 2 nap telt el, máris 3 oldalt teleírtam Word-ben xD Kb olyan naplóim lesznek, mint Johnatan Gilbertnek xD Ez a “mindent-leír-és-rajzol-hozzá-ha-kell“-féle xD | |
| thestral27 (21282) 12.01.03 17:12:34 | ||
|
Damon: menj a tudod hova!xD Olvasgatod a naplóimat? Hát ilyet..xD | |
| pony56club (16581) 12.01.03 17:22:24 | ||
|
Anonymus:én még most is vezetek naplót,de hol leírok ezt-azt,de amolyan rajznapló féleségXDvan benne rajz a történeteimhez meg ilyesmikXD | |
| Anonymus (1596) 12.01.03 17:24:53 | ||
|
Stefan: Ne tegyél már úgy mintha meglepne xD
(am ne offoljunk már xD) | |
| Wolfoxy (21122) 12.01.03 17:28:28 | ||
|
HockeyStriker 2. fejezet befejezés:
-Ki volt ez a nem-normális? – tette fel a logikus kérdést Rei az edzés után. -Ő Sakuraba Shuuichi – magyarázta Atsuya. – A Daiou iskola csapatának a kapitánya, és őt tartják a japán hoki egyik legnagyobb tehetségének. De szerintem csak végtelenül nagyképű. -De tényleg jó játékos – vélte Nobu, aki megnézett már párat a Daiou iskola meccseiből. – Nem tudod megállítani. Sőt, senki sem tudja. Egy pillanat alatt lehagy bárkit, és ha többen jönnek rá egyszerűen lefordul, így! – próbált egy lefordulást mutatni, de a mozgása leginkább egy meglőtt víziló haldoklására emlékeztetett. – Félelmetesen gyors, és ügyesen korcsolyázik! El sem tudod képzelni! -Elég lesz – mordult rá Atsuya Nobura, hogy elhallgattassa a Shuuról való áradozását. Rei bólintott, hogy felfogta agyilag. Átöltözött, és hazament. 3. fejezet 1. rész A csapat elhatározta, hogy beneveznek a novemberben induló országos, iskolák közötti bajnokságba. Ezzel csak egy probléma volt: Rei és Tomoki nem a Seibu iskolába jártak, Subaru pedig nem volt még benne a korosztályban. Végül Tsutomu edző, Atsuya fogalmazásával élve „bedumálta magát a főnököknél”, akik engedélyezték a Seibu Strikers-nek, hogy a Seibu iskola csapataként vegyenek részt a bajnokságban. El is kezdődtek a kemény edzések, hogy felkészülten vágjanak neki a bajnokságnak. Nobu minden napját azzal töltötte, hogy stratégiákat tervezett. Atsuya az amúgy is legendás egyensúlyérzékét fejlesztette azzal, hogy egy lábon csúszva próbált hokifékeket csinálni. Teru és Subaru a kapura lövést és védést gyakorolták. Ők ketten nagyon jó barátok lettek, és kiválóan dolgoztak együtt a védelemben mint jobbszélső és kapus. Tomoki, mivel neki a Daiou iskolában voltak az edzései, kétszer annyit gyakorolt az ottani csapattársaival. Rei az átjutó képességét, és az út-látását fejlesztő akadálypályát állított össze magának. Miközben végigment rajta, elgondolkodott, milyen ellenfelekkel kerülnek majd szembe a bajnokságban. Biztos rengeteg erős csapat van még az országban, gondolta. De a sok erős csapat fölött magasan ott állt a félelmetes Daiou iskola, élén Sakuraba Shuuichivel. Elbizonytalanodott, vajon sikerül-e egyáltalán ejutniuk a Daiou iskoláig, vagy még előtte elbuknak. De rájött, amíg nem adják fel, bármi sikerülhet, még a Daiou iskola ellen is győzhetnek. -Ez olyan Atsuyás volt – gondolta, és elmosolyodott. – De én hiszek abban, hogy sikerülni fog! – azzal folytatta az edzést. Atsuya egyszercsak megállt. -Rájöttem – szólalt meg. – Rájöttem mi hiányzik a csapatból! -Az intelligencia? – kérdezte Rei csípősen. Ugyanis amióta hivatalosan is a csapat tagja volt, azt vette észre, hogy teljesen hülyékkel van körülvéve. Nemcsak Nobu és Atsuya veszekedései, hanem az, hogy Subaru újabban a mestereként kezdte tisztelni Atsuyát, és mindenhová utána rohangált. Ezek mind túl nagy hülyeségek voltak a lány „szelíd női lelkének ”. Atsuya egyáltalán nem vette fel a megjegyzést. -A szurkolócsapat – mondta jelentőségteljesen. Erre mindenkinek ugrándozó pompomlányok jutottak az eszébe. -Ezt te komolyan gondolod? – kérdezte Nobu, visszatartva a röhögést. -Mégis honnan szerezzünk pompomlányokat? – kérdezte Teru. -Nem muszáj pompomlány, elég ha van valami jó kis figura akit jól meg tudnak jegyezni az emberek – mondta Atsuya. -Én ismerek egy ilyet – jutott Rei eszébe. Még mielőtt tájékoztatta volna a csapatát, kire gondolt, elindult, hogy megkeresse. Pár perc múlva beállított a jégpályára, maga után vonszolva Nagit. A fiú, mint mindig, elmaradhatatlan fakardjával érkezett. -Mi szükségetek van a magányos szamurájra? – kérdezte. Rei elmagyarázta neki, mi lesz a feladata. -Szóval kabalafigura leszek? -Pontosan, te leszel a Seibu Strikers kabalafigurája, az Őrült Szamuráj! – magyarázta Atsuya. –És szükség esetén cserejátékos – tette hozzá. -Tökéletes. Úgyse engedhetem meg Rei-nek, hogy nagydarab hokisokkal lógjon egész nap. Hiszen megígértem neki, hogy az életem árán is megvédem őt! -Nem ígértél te meg semmit! – Rei gyorsan kitessékelte Nagit az ajtón. A csapat értetlen fejjel bámult utána. – Egyszer megmentett a BMX-bandától, és most a lovagomnak képzeli magát – magyarázta. A csapat értetlen arckifejezése egyből, „Jaa, képben vagyunk!”-ra változott, és mind elvigyorodtak. -Idióták – morogta Rei. Komikat! | |
| Anonymus (1596) 12.01.03 17:48:55 | ||
|
Na végre én is tudtam hozni egy nagyon rövid részecskét :D
Az előző részből: “- Érdekes… - tűnődtem. – Ne haragudj, de nekem ez túl varázslatos, én nem hiszek az ilyesmiben. - Én sem hittem, amíg meg nem ismertelek. - Köszönöm, hogy elmondtad. Damy sötétkék szemeit rám villantotta, s hirtelen úgy tűnt, mosolyog. Boldognak látszott.“  3. fejezet - Lylienne (6. rész) Damy sötétkék szemeit rám villantotta, s hirtelen úgy tűnt, mosolyog. Boldognak látszott. Amint ki értünk az ajtónn egy idő után ugyanazt az aggodalmat véltem felfedezni a szemében, amit Cream-ében, mikor elhagyott. Megijedtem. Megálltam, s leguggoltam elé. - Damy, baj van? – kérdeztem. Rám nézett. Hallucinálni kezdtem… Magam előtt homályosan Cream-et láttam, amint nyüszíteni kezd, megígérteti velem, hogy ne felejtsem el, majd rám néz és elszalad. Én pedig dermedten guggolok a járda szélén. Gyorsan felpattantam, átöleltem a husky-t, miközben azt kiabáltam: - Ne! Kérlek, ne menj! Kérlek, maradj! - Semmi baj, Bella! Nyugodj meg! Semmi baj…mégis hová mennék? – nyugtatott Damy. - Hát nem mész el? – kérdeztem, mint aki most szökött a bolondok házából. - Miért mennék? – felelt kérdésemre kérdéssel, nevetve a kutya. – Jól vagy? - Persze, persze, semmi baj – mondtam könnyeimet törölgetve. Hazafelé vettük az irányt. 12 órás hosszú séta után végre elértünk a házam elé. Az eső nem esett, s a nap is felkelt már. Nagyon szép idő volt, de rettenetesen elfáradtam. Bementem a házba a kutyákkal együtt, s rávetettem magam az ágyra. Ha nincs Damy kitűnő tájékozódási képessége, talán sose jutok haza. Néhány percig a plafont bámultam, majd behunytam a szemem, s csak arra tudtam gondolni: végre itthon vagyok. Percekkel később mély álomba merültem. Furcsa álom volt… Tele hollókkal és villanásokkal, nem is igazán értettem meg, hamar felébredtem. De nemsokára sikerült újra elaludnom, s akkor már olyan mélyen álmodtam, hogy vágyaim legmerészebbjeit jelenítette mega tudatalattim előttem. Csodálatos volt! Teltek a napok, s én boldogan éltem otthon Damy-vel. Egy reggel azonban különös zajra ébredtem. Hirtelen kinyitottam a szemem, s nem tudtam eldönteni, mi volt az, amíg újra meg nem szólalt. Damy vad csaholással jelezte: csengettek. Megnyugodtam, s álmosan kikecmeregtem az ágyból. Mire átértem a nappalin, a Nap sugarai szinte égették a szememet. Elhúztam a függönyöket, s felkapcsoltam néhány lámpát. Alig-alig lépkedtem előre, de a tudat, hogy már reggel van, erőt adott, és céltudatosan mentem az ajtó felé. De, jaj! Valami átszaladt a lábaim között, és halálra rémített. Először hangod kopogást hallottam, majd ugatásokat. Az ajtóra néztem, s Damy volt az. - Csendet! – ordítottam, már amennyire hangosan tudtam akkor beszélni. Az ugatás elnémult, a csengő nemes hangja pedig újra megszólalt. - Bella! Van itt valaki. Nyiss ajtót! – feleselt nekem újdönsült házikedvencem és legjobb barátom. Álmosan lépkedtem tovább, mígnem óriási súly landolt a vállamon... Térdre rogytam, de magamhoz tértem. Amint a kutyám leszállt rólam, felálltam, s az ajtón lévő kis nyíláson át néztem meg, ki keres kora reggel. Ő volt a házam előtt… Beengedtem a váratlan vendéget. Komikat pls 
| |
| Sennala (35031) 12.01.03 18:01:59 | ||
|
Anonymus: Nekem nagyon tetszik! ^^ Érdekes. Elolvasom az előző részeket is,hogy tudjam miről van szó,de eddig nagyon jó. :) | |
| Anonymus (1596) 12.01.03 18:03:56 | ||
|
Sennala: Nagyon örülök, hogy tetszik neked  ITT megtalálhatod a többi részt :) Ha ráviszed az egeret a The Stary of The Sky menüpontra jobb oldalt, megjelennek az almenüpontok és azokra kattintva olvashatod az előző részeket  | |
| rekaianett (32539) 12.01.03 18:23:34 | ||
|
Ano, egyébként hogy csináljátok ezeket a zöld izéket, amik elrepítenek a honalig? egyébként már a fejemben megvan a kövi rész, csak be kell gépelni. | |
| Anonymus (1596) 12.01.03 18:26:52 | ||
|
Elrepítenek xD
Különben így: [ url=ahonlap linkje]Ide a szöveg, amire rákattintva egy külső hivatkozásra érkezel[/url ] Csak a zárójelek előtt és után nincs szóköz xD | |
| pony56club (16581) 12.01.03 18:37:37 | ||
|
Anonymus:nagyon jó lett,mint mindig:)
Wolfoxy:nagyon jó lett,folytasd! Sennala:én komiztam volna,de sajnos nem volt rá időm...=(de nekem nagyon tetszik,és ha tudod,akkor még kezd el!:) enyémre szokás szerint nem jött komi.... | |
| rekaianett (32539) 12.01.03 18:38:41 | ||
|
fú, köszi, ezt ki kell próbálnom!
Katt ide! | |
| Anonymus (1596) 12.01.03 18:44:21 | ||
|
pony56club: ne haragudj, de én egyelőre nem tudom elolvasni az írásodat és mivel nincs türelmem visszakeresgélni a forumban, lehet, hogy nem is fogom  Ha esetleg megvan valahol egészben, akkor kérlek mondd meg hol találom, és úgy majd nekiállok, ha több időm lesz. Különben köszönöm :)
Wolfoxy: Csak így tovább, kezded elérni a tökéletes történet írója címet 
rekaianett: igazán nincs mit, és szupi az oldalad | |
| pony56club (16581) 12.01.03 18:46:05 | ||
|
Anonymus:semmi baj^^most pillanatnyilag készítek egy blogot,amire felteszem a történeteim nagy részét...ha kész lesz,akkor majd kiírom a címét^^ | |
| Anonymus (1596) 12.01.03 18:46:49 | ||
|
Áh, nekem már csak pár bekezdés és befejezem a 3. fejezetet *_* Mondjuk csak a 6. fejezettől lesz “izgi“ a történet, de teljes erőbedobással teperek a 6. felé | |
(aktuális oldal: [ 143 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [140] [141] [142] [143] [144] [145] [146] [147] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
