 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 12.01.01 19:08:00 | ||
|
XD én mindig próbálom megölni,de nem merem,mert még a végén az olvasók lenyakaznak..XD | |
| zsofi26horses (50515) 12.01.01 19:09:01 | ||
|
Na hoztam a 3. fejezetet, ha lemaradtatok volna, elolvashatjátok a www.mycuteweb.qwqw.hu oldalamon, ami jelenleg új :P
Komikat, már nagyon rég nem kaptam... :( 3.fejezet Másnap már hamar elindultunk, ugyanis Max hallott farkasüvöltést, amiből ki lehetett következtetni, hogy a nyomunkban vannak. Tehát, még a nap sem kelt fel, mi már úton voltunk. Meleg volt az éjszaka, észre sem vettük, minden hó elolvadt. A madarak vidáman csicseregtek, a nap sugara átszűrődött a lombkoronán. - Mikor érünk oda? - nyögtem fel. Max csak megvonta a vállát. Mikor kiértünk az erdőből, egy kis utat pillantottunk meg a búzamező közepén. Olyan volt, mintha nyár lett volna, pedig tegnap még a hó is hullott. Az út sáros volt a két keréknyom között. Nyugodtan lépdeltünk tovább. Egyszer csak, csörgést hallottunk. Egy lovas kocsi száguldott felénk. A kocsis ordítozott, hogy hó, hó!, de a megvadult lovak csak gyorsabban vágtattak. Végül, valahogy, még mielőtt elütött volna minket, sikerült őket megállítania. - Hova, hova? - kérdezte a bajuszos idősebb ember, egy fűszálat rágcsálva. Maxel egymásra néztünk. Mit mondjunk neki? Hogy vérfarkasok vagyunk és menekülünk? Hirtelen eszembe ötlött, milyen módban tájékoztassuk. - Egy falut keresünk. Nincs itt valahol? - kérdeztem, mire az öregember felkacagott. - Kislány, ha tudnád mennyi falu van errefelé! - csapott a combjára. - Elvigyelek benneteket, a legközelebbi az Jánosi - komolyodott meg, majd pödörgetni kezdte bajszát. - Node mit kerestek ti itt? -láttuk, a férfi nagyon kíváncsi volt, de kíméletesen elmondtam neki, hogy nem jó, ha tudja. Végül felszálltunk a kocsira és útnak indultunk. Szinte alig szálltunk fel, már oda is értünk. A falu járdája inkább egy dagonya volt, mintsem út. Egy nő szaladt el előttünk, eltakarta arcát. - Itt mindenki ilyen fura? - kérdeztem a kocsisunkat, aki egy morgással válaszolt. Na ennyi volt gyerekek, kiszállás. -állította meg a szekeret a lehető legnagyobb pocsolyában. Kiszálltunk, majd az ember biccentett egyet, és elhúzott. Sokáig néztem utána, Max megrázta a vállamat, majd az előttünk árválkodó apró kútra mutatott. A kút mellett egy kislány állt. Olyan három-öt éves lehetett. Arca tiszta mocsok volt, ruhája rongyos. Mezítláb állt a sárban, ami ellepte a lábát, bokáig. Tekinete mélyre hatolt és volt benne valami, ami megfogott mindkettőnket. - Ki vagy te? - kérdeztem a lányt, aki csak odajött hozzám, megfogta a kezemet és húzott valamerre. Futólépésben haladtunk egy sötét sikátorban. Hátranéztem, Max szorosan mellettünk futott. Nem akartam hinni a szememnek. A lány, mintha egy szempillantás alatt megnőtt volna, a három évesből tizenhat éves lett. Hosszú barna haja lobogott a vállán. Hirtelen a sötétségből kiértünk és nagy világosság miatt csak hunyorogtunk. - Hol vagyunk? - kérdeztem, mire két lovon száguldó lovas jött felénk. - Átjöttünk az átjárón. Most már biztonságban vagytok - és a fekete ló kantárát átnyújtotta nekem. - De én nem tudok lovagolni! - sipítottam, mire a lány lenyugtatott. - Csak ülj fel, a ló tudja mit csinál. Elég ha úgy teszel, mint azokban a lovagos filmekben láttad -mosolyodott el kedvesen. Max egy gyönyörű pej lovat kapott, könnyen felpattant rá, velem ellentétben, aki egy picit habozott. A ló megindult alattam, én pedig igyekeztem úgy tenni, mint a filmekben. Egész jól ment addig, míg a sziklás fenyőerdőben vágtattunk. Nagyon a ló nyakához kellett tapadnom, hogy le ne essek. - Sietnünk kell - szólalt meg alattam a ló.- Nincs sok időnk, ti vagytok az utolsó vérfarkasok ebből a fajtából és azok a nyomorultak a nyomunkban vannak - hátra néztem, nem volt senki. Max biztosan lemaradt. De nem, fej-fej mellett vágtattunk. Meglepődni sem volt időnk azon, hogy beszél a ló. Mint a szél, repültünk, fogalmam sincs merre és hova. | |
| Anonymus (1596) 12.01.01 19:14:09 | ||
|
pony56club: köszönöm, de úgy érzem mindkét említett ágban azért még fejlődhetnék - nem is kicsit xD Nálam itt vannak sokkalta jobb írók, a kommentárjaim pedig a véleményeimet írják le egy kicsit változatosan megfogalmazva, és ilyen alapon ha valaki veszi a fáradságot és nekiáll véleményezni egy művet, simán ír egy-két ilyen kommentárt xD de azért köszi ^^
| |
| Wolfoxy (21122) 12.01.01 19:14:47 | ||
|
itt is van a rész!
HockeyStriker 2. fejezet 4. rész Az első hivatalos edzés a Seibu – immár Seibu Strikers néven futó – jégkorongcsapatában, sok meglepetést tartogatott. Kezdve ott, hogy amikor Rei, Atsuya, Nobu és a többiek megérkeztek, a pálya már foglalt volt. Három fiú hokizott a jégen. Egyikük a kapuban állt, a másik kettő meg neki próbált gólt lőni. Rei, a fiúk fehér-arany mezéből gyorsan rájött, hogy nem a Seibu-csapathoz tartoznak. Az egyikük, akinek a mezén a 19-es szám díszelgett, észrevette Rei-t, megállt, levette a sisakját, megrázta szőke haját, és egyenesen a lányra villantotta smaragdzöld szemeit. Odakorcsolyázott a pálya szélére, és egy nagy hokifékkel megállt egyenesen Rei előtt. -Mi dolgod van itt ezekkel a bénákkal? – kérdezte, Atsuyáék felé mutatva. – Inkább, gyere el randizni velem! Most úgysincs semmi dolgom! – azzal egy laza mozdulattal kisöpörte a haját a homlokából. Erre a lánynak minimum el kellett volna ájulnia, de… - Egy fenét!– mordult rá meglehetősen egyszerűen Rei. – Inkább takarodj szépen lefelé a pályánkról, a haverjaiddal együtt! -Hé, csak nyugi kislány! – mondta a fiú, megvillantva „ellenállhatatlan” mosolyát. – Semmi gond! -Így van, Shuu, kopjatok le – kontrázott Atsuya. – Ez a mi pályánk, nem emlékszel? És Rei-t is békén hagyhatod! -Nicsak, kit látnak szemeim! Monkey! - a Shuunak nevezett fiú Atsuyára vigyorgott. Élvezettel figyelte, ahogy Atsuya felrobbanni készül. -Tudod, ki a Monkey! Na gyere játsszuk le! – Atsuya elindult, hogy megmutassa Shuunak, ki a főnök, de Rei az útjába állt. -Én majd lerendezem – mondta Atsuyának. –Hallod, Shuu Todoroki? -Hogyne, Rei-chan, hogyne… - vigyorgott a fiú. – Várjunk csak… Azt mondtad, Todoroki!? -Pontosan! – kiabálta Nobu, aki semmiképp nem akart kimaradni a buliból. – Csapj oda neki Rei! -Hát ez hihetetlen – gondolta Shuu. – Beszólt nekem egy nő. Azt hiszem, szerelmes vagyok! – intett a társainak. – Hatake, Mishima! Lefelé! A két másik fiú lement a pályáról, Rei pedig bement, hogy lealázza a nagyképű „Shuu Todorokit”. De ekkor megjelent Tsutomu edző, aki amint meglátta Shuut, mérges arckifejezésre váltott. -Sakuraba Shuuichi – szólalt meg, valamiért szándékosan a teljes nevén szólítva a fiút. – Mit keresel itt? Jobban mondva: takarodj innen! Nem látunk szívesen! Shuu morogva, de végül elment a haverjaival együtt. De a csapat nem értett semmit az egészből. Hogy miért lett mérges Tsutomu edző, amikor meglátta Shuut? Miért utálja a fiút ennyire? És még sok kérdés, amire egyáltalán nem tudták a választ. Komikat! | |
| dodzso (17884) 12.01.01 21:27:40 | ||
|
Szasztok! Aki eddig olvasta a Bukottak-ot annak rossz hírrel jövök... Most sajnos nincs se időm, se ihletem tovább írni a regényt...De szerintem nem sokan olvasták.. | |
| lovasíjjász (41190) 12.01.02 11:35:02 | ||
|
Anonymus:( jó későn írok, de no problem.) Igazad van, tényleg nem illett oda egy-két szó, kifejezés. Egy kicsit a végét is összecsaptam (szerintem) de örülök, hogy ez neked nem tűnt föl. Mint mindenki én is örülök a kommentjeidnek, mert te írod a legőszintébb véleményeket, és szinte az egyetlen vagy aki építőkritikákat ír. Ráadásul tényleg jobb ha valaki neveket ír, mert például az írónak is jobban esik, ha névszerint dícsérik, és jótanácsokkal látják el.
(Ui.: Ha megengeded lehet, hogy én is rövidítenék Nathi-ra.) | |
| STLPetra (31825) 12.01.02 11:46:25 | ||
|
zsofi26horses! Nagyon jól felépítetted a fejezetet. Nagyon jól is írtad le a környezetet. Nekem bejön! Bár annyit hiányoltam, hogy Max eléggé keveset szólal meg benne.Egy kis párbeszéd és ezt a hibát ki tudod küszöbölni. | |
| STLPetra (31825) 12.01.02 11:47:49 | ||
|
Én meg elhoztam az új fejezetet. Ezentúl igyekszem pótolni a lemaradásomat.
Jég test, Tűz szív 14.fejezet.Nagy rétek,Óra: 6:40. Ahogyan vágtáztam, a szél belekapott az éjfekete sörényembe, a patám halkan puffant amikor talajt fogott. Játszi könnyedséggel ugrottam át a sziklát. A friss hó csak úgy szétszakadt közeledésemre, mellettem két oldalt szárnyakat formálva egy pillanatra, hogy aztán újra a földet érjen. Szálltam. Olyan jó volt szabadnak lenni! Semmisem állhatta utamat! Aztán az egyik dombocskán megálltam. Fehérség, amerre az ember ellát. Itt minden végtelen. A hó alatt meglapuló legelő is. Felágaskodtam és megjelentek a tollas szárnyaim. Mint a hollónak, fekete. Érdekes volt, mivel az alapszínem fehér. Csak azokon a helyeken vagyok fekete ahol a pejek is. Egyet ugrottam és már a levegőben voltam. Az egész világ alattam terült el. Innen már látni azokat a dombokat, amelyeknek a nagytesói közt nyugszik a köz. Arra vettem az irányt. Egy nyuszi riadt fel az odújából az árnyékomra. Ahogyan az erdő fölé értem, szarvasok, őzek és egy rókacsalád is elszaladt alattam. Szálfás,Óra: 7:23. Leszálltam a Véres sziklára és lóként mentem tovább. Az a kőorom, onnan kapta a nevét, hogy a háborúsabb időszakban onnan védik a völgysorozatot. szám szerint 4 nagyot, 6 kisebbet. A falai mentén és a tetején még mai napig találni nyílhegyeket, vasgolyókat, fém alkatrészek sokaságát. Tovább ügettem. Orromat megcsapta a kellemetlen dögszag. Még friss! Követtem a bűzt és hamarosan egy disznó 1-2 napos tetemét találtam a forrásánál. Átnéztem. Az elejtő nem közülünk való. A húsban közepes fognyomok árulkodtak arról, hol tépte az a valami a darabokat. A lenyomatok alapján talán a laposabbik térségen élő ejthette el. Ezután elhaladtam egy mély lábnyom mellett. Bűzlött az is. Követtem egy darabig. Az egyik lábára sántít. Itt rendes, ott csámpás. Végül otthagytam az egészet és hazavágtattam. Nagyfalu,Óra: 7:45. Fenyő tér Ott találtam magam a tömeg közepén. Hát persze! Vasárnap van! Gyűlés! Ilyenkor a sok ember (vagy állat) a tereken kirakott közlemények közé sereglik. Mivel a drága polgármester nem hajlandó szónokolni és egy vagy két póznával gyarapítani a hirdető helyek nagyságát, így a sokaság minden héten egyszer idecsődül ahelyett, hogy megvárnák a hétfőt, amikor még kint vannak a díszes papírra nyomott hírek. De nem, a pletykás mindenüket nagyobbra tartják annál. Miután elolvasták, csámcsogtak rajta egy kicsit, aztán az egész völgy arról beszél. Enyhén szólva, kiborítóak. Köz,Óra: 8:2. Holdacska tér Otthon, édes otthon. Barátok itt, barátok ott, mulatás az egész nap. De az iskola árnyéka vetül rá……. | |
| Anonymus (1596) 12.01.02 12:22:48 | ||
|
lovasíjjász: Nem, nekem nem tűnt fel :) Bár én soha nem is a hibákra vagyok kiélezve, csak ami feltűnő, azt írom le. De örülök, hogy mindenkinek számít amit írok, nekem már ez is elismerés  (nem kell sok a boldogságomhoz xD)
Amint tudok, olvasok majd mindent tovább  | |
| zsofi26horses (50515) 12.01.02 12:53:49 | ||
|
STLPetra köszi :) Igen, Max inkább tűnik mellékszereplőnek :/ Máskor majd jobban igyekszem, és engedni fogom neki is, hogy beszéljen XP
Jaj dejó már van 1 komiii :DDDDD | |
| Wolfoxy (21122) 12.01.02 15:32:41 | ||
|
hopsz, elfelejtettem odaírni, hogy a Shuu Todoroki a Verdák 2-ből a japó kocsi XD | |
| pony56club (16581) 12.01.02 16:11:12 | ||
|
Nagyon jó lett mindenkinek!:) | |
| iekev (15676) 12.01.02 16:20:40 | ||
|
Sziasztok!Még kb. novemberben írtam ezt a verset:
Téli táj Csendes a tél, Hullik a hó, Őz megtorpan épp, Szél a szőrébe havat szór. Zúzmarás a farengeteg, Szarvasbika éppen arra megy, Gondosan nézi a földet, Hátha élelmet szerezhet. De a talaj havas és szikár, Táplálék rajta alig van már. Beköszöntött már ott a tél, Az étel mennyisége pedig gyér. Vörös róka hóban szalad, Ő is ehető dolog után kutat. Észrevesz egy lábnyomot, Ez emberé ,gondolta, s elfutott. Távol zaja erdő mélyére hatol, Énekkórus karácsonyi dalt gyakorol. Összerezzen minden állat, Ez meg mi?Vajon bánthat? De, hogy nem történt semmi, Lenyugodott megint mindenki, Szépen lassan tették dolgukat, A túlélésért harcot folytattak. Szerintetek milyen lett?Írjatok komikat kérlek.. :DD
| |
| zsofi26horses (50515) 12.01.02 16:50:49 | ||
|
iekev nagyon jó :) végre egy vers, amelyik rímel és értelme is van ;) | |
| pony56club (16581) 12.01.02 16:51:51 | ||
|
iekev:nekem nagyon tetszik,nagyon jó lett!^^
és itt is van a beígért fejezet:XD
8.fejezet:Az Utasítás Árgus szemekkel figyeltem az öcsémet,miközben futásra készen állt az ajtóban. -Nem mered.-suttogtam. Ravaszul rámvigyorgott,majd felkapta a mankómat és futásnak eredt. Csalódottan néztem a mankóm után,amit most már megkaparintott az én szeretett kisöcsém.Már megint elvitte a mankómat,ma már vagy ötödjére.Őszintén szólva kezdtem unni a dolgot.Még csak öt napja,hogy a mankóval kell járnom,de már most rühellem.Ekkor megcsörrent a telefonom.Felkaptam és unottan szóltam bele:-Liv vagyok,ki az? -De kedvesen tudsz köszönni.-szólalt meg a vonal túlsó végéről egy ismerős hang.Az ő hangja,Alec volt az.-Tudtam hogy ki az,azért nem köszöntem.Remélem hogy fontos,ugyanis halaszhatatlan öcsi nyúzásra készülök. Halk nevetés hangzott,amitől kicsit recsegni kezdett a vonal.-Gyere ki az erdőbe,fontos hírem van..jobban mondva,üzenetem. -Jó,és mégis hogy menjek ki mankó nélkül?Menni ugyan tudok,de a lépcsőn simán lezúgok nélküle...-még mondani akartam valamit,de félbeszakított. -Akkor felmegyek érted és lemegyünk eggyütt.-és már le is tette.Hitetlenkedve néztem a telefont.Ez hülye.-gondoltam,de alighogy ezt kigondoltam,azonnal lépteket hallottam,és az ajtóban megjelent a fiú. Már épp mondani akartam hogy nem kellett volna eljönnie,de egy másodperc alatt előttem termett és felhúzott a székről.Alám adta a mankót,és húzni kezdett lefelé maga után a lépcsőn.Az utolsó lépcsőn megbotlottam,majdnem elestem,de megtámasztott,és maga után kezdett vonszolni,ki az udvarra,át a főúton egyenesen be az erdőbe.Már bennt jártunk az erdőben,amikor megtorpant,én meg a hátának ütköztem.Kirántottam a kezemet az övéből,és morcosan néztem rá,miközben próbáltam megtalálni az egyensúlyt a mankómra támaszkodva.-Minek kellett ezt csinálni? -Beszélnünk kell...-nyugtalannak látszott.Ez kezdett aggasztani. -Hát akkor gyerünk!Ki vele,beszélj,mi volt olyan fontos,amiért kirángattál ide? -Eltűnt...vagyis eltűntek... -Eltűntek a micsodák? -Az...uralkodók.-aggódva figyelte hogy milyen reakciót vállt ki belőlem. Felvontam a szemöldököm.Síri csend telepedett az erdőre.-Ennyi?-kérdeztem kis idő múlva.-Milyen uralkodók?Azt se tudtam,hogy vannak-e vagy nincsenek királyaitok. Meghökkenve nézett rám.-Nem tudtad?Na de...ezt az egész alvilági nép tudja!ennyire hülye azért nem lehetsz! -Bocs,de...az a helyzet,hogy amióta a farkaskór vagy mi a fene előjött,akkor tudtam meg,hogy a nagybátyám is farkas volt,akit kivégeztek,így nem igen tudtam semmit meg az alvilágról,legfeljebb könyvekből.Amikben mindig ugyanazt írják. -Akkor elmagyarázom... Összesen öt világ létezik,A tündék és tündérek világa,az alvilág,a földvilág-mármint ez,a szellemvilág és a börtön világ.Az első négyet gondolom meg lehet érteni,az ötödik viszont már bonyolultabb...ide azokat száműzik,akik a törvényeket megszegték,vagy valami olyasmit tett,amit nem lehet megbocsátani.A világ több szintből áll.Legalulra mennek az elítéltek,akiket halálra ítéltek,a felette lévő szint a még eldöntetlen sorsúaké,a felette,az az a harmadik szinten a életfogytig tartó bűnhődésre váróké,a második szintén az ítéletre váróaké,az első pedig a banditáké,fosztogatóké és az egyéb bűnösöké,akiket oda szállítottak...Csakhogy,most az alvilág vezetője,III.Lucifer világuralomra akar törni,és ezért elrabolta a királyokat... -És ennek mi köze hozzánk?Oké,alvilágiak vagyunk meg minden,de... -Egyedül a Földvilágon tartózkodóak tudnak pillanatnyilag ellenállni és cselekedni,mindenkit arra utasítottak,minket is,hogy menjünk el a Szellemvilágba,oda ahova nem tud minket követni.Tehát ha akarsz,ha nem jössz te is.Ha ellenállunk,mehetünk az Elítéltek világába(a Börtönvilágba).Most pedig,-mondta és kihúzta magát.Egyik kezét ráhelyezte az egyik fatörzsre,amin hirtelen egy kapu nyílt ki.-indulunk! komikat kérekXD | |
(aktuális oldal: [ 140 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [137] [138] [139] [140] [141] [142] [143] [144] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
