 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 12.01.22 10:13:42 | ||
|
lovasíjjász: igazad van,már t.nap is néztem hogy mi a..?Ez tényleg nem ebbe a témába tartozik. Szóval Zsebi megkérnélek hogy figyelj a topik nevekre! | |
| hancsi1000 (50548) 12.01.22 10:44:25 | ||
|
thestral:Erre figyelt csak a többire nem.XD | |
| Zsebi (4537) 12.01.22 10:44:36 | ||
|
De ez lehet ide is meg oda is. De tényleg jobb lenne az állatosba mert ott többen néznék meg. | |
| rekaianett (32539) 12.01.22 13:01:02 | ||
|
írjon az, aki írna egy krimit, csak nem tudja még, miről, mert nekem megvan az
ötlete, csak nincs időm leírni... | |
| thestral27 (21282) 12.01.22 14:39:19 | ||
|
Zsebi: Kicsit értelmezni kell. Figyelj. Ez a neve ennek a topiknak:“Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)“ Az kedvenceinknek van másik topik,avagy nem illik ide,érted? Tehát olvasd el kérlek figyelmesen a topik neveket.;) | |
| Anonymus (1596) 12.01.22 15:35:59 | ||
|
Sziasztok!
Ezt egyelőre nem fogom részenként betenni, de gondoltam ezt berakom nektek. A Vágány című regényem eleje  Elég érdekes lett, így visszaolvasva, volt egy kis “agymenésem“, mert ma nagyon rossz volt felkelni xD
Mindannyian ismerjük az érzést, mikor kora reggel csörren meg az óránk… Persze nem tud halkan, szolidan és barátiasan jelezni, hogy ideje felébredni. Nem… Muszáj mindig a lehető leghangosabban, a fülünkhöz legközelebb egy igen irritáló és kifejezetten ellenszenves hangot kiadnia, hogy jól érezze magát. Erre persze mi úgy reagálunk, hogy leütjük. Ekkor az óra leesik az éjjeliszekrényről, közvetlen a padlóra, amin akkorát koppan, hogy kénytelenek vagyunk felkelni. Felkelni a jó meleg takaró alól, kilépni a hidegbe, és elkezdeni a napot… Az ilyen esetek pedig számtalanszor előfordulnak és már-már olyan megszokottá válnak, hogy az ember az óra csörgésekor tudja: ez le fog esni. De mégis leüti, reménykedve abban, hogy tévedett, és az óra a helyén marad, belenyugodva a ténybe, hogy neki most nem szabad megszólalnia. Ám az ilyen reggelek – sajnos – elég ritkák egy átlagos ember életében. Velem például még egyszer sem fordult elő. Egészen a tárgyalás reggeléig… Az órám pontban hajnali hatkor keltett. Én pedig még félálomban csaptam rá, de a kezem fura módon és teljesen véletlenül rajta maradt, meggátolva az esést. A koppanás tehát elmaradt és én, a tárgyalás egyik legfontosabb személye, elaludtam. Csupán nyolckor ébredtem fel, s csak pár percem maradt az indulásig. Két óra késésben az ember ideges, kapkod és elfelejt dolgokat. Én sem vagyok más, és ez rögtön meg is mutatkozott, mikor tizedjére mentem vissza a házban, mert valamit ott hagytam. Mikor már majdnem az állomásra értem, hirtelen eszembe jutottak a papírjaim. A tárgyalás legszükségesebb iratai. [...] Ennyit sikerült összehoznom, remélem tetszik
| |
| Anonymus (1596) 12.01.22 16:01:24 | ||
|
STLPetra: Nem rakhatod be az egész történetet mindig :/ Olvass vissza, vagy várd meg a választ, mert így majdnem egy egész oldalt elfoglalsz....
Ne haragudj, de ez nem szabályos! | |
| Póniló15 (15108) 12.01.22 16:09:00 | ||
|
Készült Frank E. Peretti Ez élet sötétsége című Best Seller-e nyomán 15. Fejezet Álom Alexa végül felemelte a fejét. Tekintete remegett, de bennsőjéből feltörtek a szavak. - Ki vagy Te? Hallassz? Karjai is megremegtek, könnyei pedig a földre csöppentek. Mély levegőt vett, és folytatta. - Ha hallassz... Kérlek, segíts nekem! Te biztosan ismersz, de én nem ismerlek Téged... Szeretnélek meg... én... szeretnélek megismerni! Abban a pillanatban, ahogy szavai hófehér nyalábokként elhagyták a száját és két harcossal kísérve felvitorláztak az égbe, Alexa úgy érezte, mintha valaki fejbevágta volna. De nem fájt neki: csöndes volt és óvatos... Egy hatalmas rét. Ezernyi, csillogó virág. Az ég türkizkék. Minden olyan tökéletes. Érez. Hall. Lát. Boldog. Elnézek a távolba: ott áll valaki. Egy magas férfi. Ruhája fehér, mint az első hó. Bőre rikító, mint a színtiszta arany. Elindulok felé. Kinyitom a szám, és lélegzem. Dobog. Néz. Lép. Érdeklődő... Egyre közelebb érek hozzá, és Ő is közelít hozzám. Az ég kék, a virágok csillognak. Egy szabad, kósza szellő végigsuhan a réten. A fű hajlong. Észrevesz. Csodálkozik! Korona! Egy aranysárga, csillogó korona van a férfi fején. A kezei! Sebesek... Megáll előttem, és ahogy kinyújtja kezeit, észreveszem a sebeket. Dobban. Szív... Könnyek és Hála. Én is kinyújtom a kezem. Nyújtom és nyújtom, de a király nem éri el! Mi a baj?! Aztán meglátom. Kétségbeesés. Fájdalom... Félek. Megpróbálok a férfire nézni, de a fényességtől nem látom az arcát. Aztán a saját kezeimre tekintek. Elkezdenek feketedni... És terjed. Egyre rosszabb lesz! A férfi szívében zokog. Segíteni szeretne nekem... De nem tud! Mi ez? Ijedtség. Megnyílik. Zuhan. Hirtelen elkezdek lefelé zuhanni. Az ég elsötétül, a fű elszárad. A virágok siránkoznak... Egy hosszú hosszú alagútban zuhanok. Fájdalom! Kiáltás! Reccs... Egy padkán találom magam. Megtörtem... A gonosz feketeség megtört. Tönkretett engem... Az alagút aljáról forróság, és kétségbeesett kiáltások jönnek. Átkozódó, szitkozódó, és könyörgő lelkek kiáltásai... Felnézek. Reszketés. Ráutaltság. Segíts! A férfi még mindig ott áll. Sebes tenyere felém fordul: Ő még mindig hófehér. Ragyogóan tiszta. A felszíne hatalmas szél kerekedik. De Ő csak ott áll. Mi az...? Valami folyik a falon... Nahát! Henry Busche a kanapén ült, és éppen az Ashton Hírmondó aznapi számát lapozgatta ismét végig. Mary a konyhában sügött-forgott: bedobott a mikróba egy popcornt, és két bögre forrócsokoládét is készített. Férjével úgy tervezték, hogy ma este beszélgetnek egy jót. De Krioni ezt másként gondolta. Ott állt a kanapé mögött, majd áthajolt fölötte, és megszólalt. Egyenesen a pásztor szelleméhez beszélt. - A Templomba kell menned! | |
| Fanday99 (50302) 12.01.22 16:12:28 | ||
|
Póniló: Eszméletlenül jó:) | |
| Zsebi (4537) 12.01.22 16:31:42 | ||
|
Folytatom az Árva Lány A Titanicon-t! Csinálok egy új fejlécet, hogy ne foglaljon nagy helyet. | |
| Zsebi (4537) 12.01.22 16:39:10 | ||
|
| |
| Zsebi (4537) 12.01.22 17:08:37 | ||
|
2. fejezet Jenny még nézni akarta a gyönyörű báltermet, de ki kellett mennie a fedélzetre. Csakhogy ez lehetetlen volt mivel még az ajtón se tudott kimenni akkora volt a tömeg. Ezért inkább bent leült egy padra. A bálterem lentebb volt oda két csavart lépcső vezetett le a galériáról. A falak selyemből voltak, piros színűk szinte vakított. A falakon mindig egy téglalap alakú arany szegély volt. Miközben Jenny bámészkodott és Barna ruháját törölgette egy hölgy lépett elé. - A maga jegy nem az első osztályra szól, ugye? –kérdezte a szőke hajú néni. - Igazából fogalmam sincs, hogy hová szól! –mondta Jenny szégyellősen. - Akkor megnézzük! Mi a neve? - Jenny. - A teljes neve? - Nem tudom. –mondta elkeseredve. - Csak nem… - nem bírta befejezni a mondatot. - Árva? De az vagyok! - Elnézést! - Semmi gond már megszoktam! - És nem fél? - Nem. - Csak mert idegenekkel lesz egy kabinba, felnőttekkel! Ez bizonyára nem annyira kellemes dolog és még unalmas is lehet. - Majd megoldom a dolgot! - Rendben! De most próbálj meg kimenni! Hamarosan indul a hajó! - Akkor hát indulok is ki! Viszlát! - Viszlát! Még találkozunk! Jenny leporolta hosszú, egyszerű barna egybe ruháját, fölvette barna bőröndjét és elindult kifelé. Két ember közt látott egy kis helyet oda befurakodott és ő is integetni kezdett. Hatalmas volt mindenhol a tömeg, nagy volt az öröm. Az óceán vize csillogott. Egyszer csak megindult a hajó. Lassan ment, de mindenki kapaszkodni kezdett. Dudálni kezdtek. Volt, aki füttyült, kiabált mindenkinek hatalmas élmény volt látni a Titanicot indulni. (Ez rövidke lett de kérek építőkritikákat és dicsérteket is ha van!) | |
| rekaianett (32539) 12.01.22 17:12:51 | ||
|
ano, elolvastam, és nagyon jó mindaz amit leírsz! az olyan hétköznapi dolgok mint ez az óra, olyan megfogalmazást kapnak a személyedben, hogy nem lesz unalmas és volntatott tőle! ERRE születni kell! gratula! | |
| rekaianett (32539) 12.01.22 17:15:55 | ||
|
zsebi, tök ugyan az, mint anonál! | |
| hancsi1000 (50548) 12.01.22 17:18:03 | ||
|
Naty:Edig érdekesen kedődik folytasd*.* | |
(aktuális oldal: [ 189 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [186] [187] [188] [189] [190] [191] [192] [193] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
