 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Fanday99 (50302) 12.01.24 15:20:14 | ||
|
Sziasztok. Ugye már mondtam, hogy új történetet kezdek A bűvös amulett címmel. Most beteszem az első fejezetet, de utána egy jó időre el fogok tűnni. Ennek oka: ki sem látszok a tanulás alól, ráadásul egy versenyre is készülnöm kell, egyszóval be vagyok táblázva. Mindegy, hagyjuk a rizsát elkezdem gépelni és hamarosan olvasható lesz a történet | |
| Fanday99 (50302) 12.01.24 15:57:06 | ||
|
A bűvös amulett
1. fejezet Egy zord őszi éjszakán magányos lovas kanyarodott egy kővár felé. Az illető százhatvanöt centiméter magas, vállas és erős, nagyjából huszonöt esztendős ifjú volt. Haja színe furcsa módon természetes kék, szemei hatalmasak, jéghideg világoskékek, hegyesen nézők.Arcán értelem fénylett. Komolynak és rendkívül érettnek látszott korához képest. Arca szép metszésű volt, vonásait mintha egy ügyes szobrász faragta volna márványból. Délcegen megülte hófehér, angyalszárnyú paripáját. Tartása egyenes volt és büszke. Díszes bőrdolmánya és oldalára kötött, drágakövekkel dúsan kirakott kardja úri származásról árulkodott. Ahogy a várkapuhoz ért, mosoly suhant át az arcán. - Ismét itthon.- hangja halk, határozott volt, acélos, de mintha egy kis keserűség is bujkált volna benne. Leszállt furcsa lováról és ettől fogva kantáron vezette. A várkapu előtt őr állt, de álltában hortyogott, így lovasunk kiabált, hogy az meghallja, bár egyáltalán nem szeretett ordibálni. - Adjisten! Kigyelmed miért alszik mikor őrködnie köllene?! Hát nem megmondtam, hogy egy Ifinből vagy máshonnan érkező csapat a legkisebb óvatlanság végett is romba döntheti a várat?! Szégyen, gyalázat! Az őrszem fölhorkant álmából, és mivel fölismerte ura hangját, és tudta, igaza van, rögvest sajnálkozni kezdett. - Ah, nagyuram, igencsak sajnálom. Többet nem fordul elő. Az őr megnyitotta a kaput, mélyen meghajolt, és addig úgy maradt, ameddig a vitéz el nem tűnt szem elől. A számunkra még mindig ismeretlen ifjú, akiről kiderült, hogy várkapitány, végigvezette lovát a köves várudvaron, majd ahogy az istállóhoz ért, kinyitotta annak a kapuját. Kellemes szénaillat csapta meg orrát, melyből mélyet lélegzett, és komolyságából kissé jobb kedvre derült. Hallgatta az angyalszárnyú paripák állkapcsának őrlését. - Évekig el tudnám ezt hallgatni- mondta inkább magának, mintsem az állatoknak. Az istálló végében volt egy üres állás. Friss széna borította a padlót, az etető és itató meg volt töltve friss élelemmel és vízzel. Ide bevezette a lovát és búcsúzólag végigsimított azon a kecses nyakon. - Ég veled, Maus. Nem biztos, hogy visszatérek. Nehéz szívvel, de kilépett az istállóból, és végigsétált nyugodt, kimért léptekkel a várudvaron. Egy sárgára mázolt palotafélénél megállt. Belépett, és szolgák tucatjai özönlötték el, levették róla a bőrdolmányt, majdhogy szét nem tépték örömükben, és kérdezgették, hol maradt ilyen sokáig, mire ő csupán a fejét rázta mosolyogva. - Az alkalom nem épp megfelelő. Kérek egy cseber vizet a szobámba. További jó éjtszakát. Ahogy beért a szobájába, vagy inkább lakosztályába, észrevette a csöbör vizet, melyet hű szolgái egy pillanat alatt bevittek. Megmosdott, néhány másodperc elteltével pedig eltűnt! Egy kis mesebeli patak partján kicsiny házat találunk egy erdő mellett. Bizonyára azt gondolhatod, kedves olvasóm, hogy favágó lakja a házat, vagy más efféle. Ugyan, dehogy! Egy huszonhárom esztendős leány él itten,kit mindenki kedvel. Az erdőben vörös hajú, jégkék szemű férfi lépdel. Egy díszes selyeminge volt, bőr lovaglónadrágja és drágakövekkel kirakott kardja. Ez a vitéz, akit nem olyan régen láttunk abban a kővárban. Bizonyára azt kérdezed, hogyan lehet az, hogy most vörös a haja és nem kék? Hajszíne átváltozott, amikor terrán földről magyar helyszínre lépett. Terránia Amerika kontinensen túl egy eldugott szigeten épült. Apró városka, melyben furcsa lények élnek, és most van azon a földön középkor. Nyelvük kissé régies magyar, a nevek azonban összevisszák.. Onnan jött a terrán várkapitány. A patakot egyszerűen átlépte és bekopogtatott a ház ajtaján. Várt néhány másodpercig, majd kilépett rajta a egy huszonhárom éves, vörös hajú és kék szemű nő. - Jó estét. Bizonyos Révész Borbálát keresek.-mondta a terrán nemes, és a nyakából kis medált vett elő. A Borbálának nevezett lány először az ifjút nézte meg. Jégkék szemeiről azonnal tudta, hogy terrán származású. Ez nem lepte meg. Szemügyre vette az amulettet és elmosolyodott. A hatalmas veres rubint szélén apró kristályokból összeálló angyalszárnyak voltak: egy jelkép. - Én vagyok Borbála. Ön bizonyára Perez Alfonz. - Ez igaz. Holnap napkeltekor elkezdhetjük az amulett keresését. Van néhány használható információm és a munkaadója is bizonyára megkönnyíti a dolgunkat. - Jöjjön be, és mondjon el mindent, de ne csak az amulettről. Önről is meg szeretnék tudni mindent. háááááááááát | |
| Zsebi (4537) 12.01.24 17:20:42 | ||
|
Fanday: Nagyon jól írsz és a story is jó= gratula :) | |
| rekaianett (32539) 12.01.24 17:22:20 | ||
|
fanday, tetszik, nagyon szép, kerek és meseszerű a történet! | |
| thestral27 (21282) 12.01.24 17:38:26 | ||
|
Sziasztok!
Úgy döntöttem,pici szünet lesz a GHV-H ben,és elkezdek írni egy újat,ami még a 18-19Szd-ben játszódik,Firenzében.:) Mit szólnátok hozzá?:) | |
| Zsebi (4537) 12.01.24 17:40:30 | ||
|
Én kíváncsi lennék :)
Hamarosan kész a 3.fejezet! És amit még sosem kérdeztem: Várjátok? | |
| Sennala (35031) 12.01.24 17:48:07 | ||
|
thestral(remélem jól írtam xD):Én szívesen olvasnám az új történeted,mert a Grow Hill Vámpírjáról lemaradtam. -.-“. | |
| Sennala (35031) 12.01.24 17:50:20 | ||
|
lovasíjjász: Tedd fel,mert nagyon jónak hangzik xD. | |
| thestral27 (21282) 12.01.24 17:52:59 | ||
|
Sennala: Jól írtad.;)) A Grow Hill-t megtalálod az oldalamon ha gondolod,ott behozhatod.;))
Egyébként nyugodtan szólíthattok egyszerűbben: Stefan.;) Mostanába sűrűn használom ezt a nevet.^^ | |
| Zsebi (4537) 12.01.24 17:53:30 | ||
|
3.fejezet Jenny kicsit előbb beindult a hajóra azzal az indokkal, hogy nem akarja azt, hogy eltapossák. Megnézte a jegyét és nehezen kiolvasta belőle, hogy a legalsó szinten lévő 98-as szobát kapja. Elindult le a díszes lépcsőn, majd még több lépcsőn. Végre leért és meglátta a liftet. „Ezért sétáltam ennyit?” –gondolta. Túltette magát ezen és elindult a szoba felé a kulccsal. Nagy nehezen megtalálta a szobát. A legalsó szinten a leghátsó szoba volt. Nem a legjobb, de megteszi. Lenyomta a kilincset és meglepetésére nyitva volt az ajtó. „Nem nagyon vigyáznak a szobákra.” –gondolta. Belépett a szobába. Nem volt túl szép, a bálteremhez képest egy putri. De ha nem hasonlítjuk össze, akkor egész jó szoba lehet. Volt benne egy vaskeretes emeletes ágy. A fal és a padló teljesen fehér volt, mindkettő műanyagból készült. A falon egy villanykörte lógott. Jenny az egyik alsóágyra lerakta holmijait és a mosdó felé vette az irányt, hogy ott is körülnézzen. Kinyitotta az ajtót és egy férfit látott, meg aki éppen törölközőket pakolt. - Üdv szobatárs! –mondta a fekete hajú, barna szemű férfi. - Üdv! Jenny vagyok! –nyújtotta kezét, de a férfi nem fogott vele kezet. - Nekem azt mondták, hogy férfi szobatársam lesz és nem azt, hogy egy kislány. –mondta kényesen. - Csak nem betyárra gondol? - De rá! De tisztázzunk egy két dolgot! Tegeződjünk! És miért van nálad betyár jegye? - Nyertem pókeren! Nem mert hajóra szállni a rendőrök miatt! - Értem. És egy kislány győzi le pókeren? –a férfi kacagni kezdett. - Igen. Megtudhatnám, hogy hogyan hívják? - Murray Michael-nek hívnak! És te hány éves vagy? - Tizennégy! - És hol vannak a szüleid? - Nem tudom, sose tudtam. - Elnézést! Én 22 és én se tudom, hol vannak, de 19 évesen még tudtam! - Én most megyek! Majd még találkozunk! Michael intett egyet és Jenny kiment a folyósora. Kihúzta a lift ajtaját, megrántotta a kart és elindult felfelé. Ahogy ment fel egyre szebb szobákat látott. Végre felérkezett. Sétálni kezdett a bálteremben majd neki ment egy férfinek. - Jaj, elnézést! –mondta Jenny ijedten. - Semmi baj! Nem találod a szüleidet? –kérdezte a fekete hajú férfi, aki bizonyára a személyzethez tartozhatott. „Hagyjanak már békén a szüleimmel!” –gondolta. - Nincsenek itt a szüleim! –ahogy Jenny kimondta néhány szempár ránézett, de szerencsére nem bámulták olyan sokan. - Ha nem haragszol erre a történetre kíváncsi vagyok! Gyere velem és beszélgessünk egy kicsit! - Miért akar velem beszélni? - Kíváncsibb vagyok az ön történetére, mint a grófnőkéjére! - Értem! A férfi megfogta Jenny karját és egy szobába tessékelte. Az ajtóra az volt ráírva, hogy BELÉPNI TILOS. - Ide nem szabad bejönni! –mondta Jenny félénken! - De a kapitánynak igen. –mondta a férfi miközben két széket húzott oda. - Maga a kapitány. - Igen! A nevem Edward John Smith! De hívjon csak Edwardnak! - Rendben! Az én nevem Jenny és a többi nevemet nem tudom! - Értem! –Edward kacagni kezdett. - Milyen történetet kell elmesélnem? - Azt, hogy miért kerültél ide! - Hát egy pókeren nyertem a jegyet egy férfitől és így. - Azt hittem, hogy hosszabb lesz, de a lényeget értem! - És itt hol lehet enni? Csak mert este hat óra és reggel óta nem ettem semmit! - Jöjj velem! Megmutatom! Edward és Jenny elindultak a bálterem felé. | |
| Zsebi (4537) 12.01.24 17:53:51 | ||
|
Komikat és építőkritikákat kérek, remélem tetszik! | |
| Sennala (35031) 12.01.24 18:05:21 | ||
|
Zsebi:A történet témája nekem tetszik,de néha nagyon rövid 4-5 szavas mondatokat írsz. A második mondatban a “hogy“ helyett használhattál volna másik szót,mert az előző mondatba már írtad+nekem egy kicsit furán hangzott. A párbeszédekkel nincs semmi gondom xD,sőt még tetszenek is a néha rövid válaszok ^^. Az “Értem“-et is sokszor használod,de ez nekem még nem baj.
Na igen...Nem vagyok valami nagy író,úgyhogy úgy nézd a kritikákat x“D. | |
| Zsebi (4537) 12.01.24 18:07:13 | ||
|
Köszönöm a kritikákat és nem fogok megsértődni vagy ilyesmi mert ha ezekre figyelek akkor jobb lehet a regény :) | |
| Sennala (35031) 12.01.24 18:07:51 | ||
|
Stefan:Ok. Elolvasom a részeket,de ha nagyon tetszik,akkor követelni fogom a folytatást,úgyhogy készülj rá. xD | |
| Anonymus (1596) 12.01.24 18:12:03 | ||
|
Stef: ha elkezded a történetedet és nem zúdítasz ránk napi 2 oldalas részeket, szívesen olvasnám, de sajnos többre nincs időm >< az előző történetedet még elkezdeni sem tudtam  | |
(aktuális oldal: [ 193 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [190] [191] [192] [193] [194] [195] [196] [197] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
