Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
thestral27 (21282) 12.01.28 19:38:22 | ||
|
:P Hát istenem,nem lehet mindig időnk rá/ihletünk.XD Ennyii..xdd | |
hancsi1000 (50548) 12.01.28 19:47:47 | ||
|
Igaziból van csak ha leűlök a gép elé valami mindig eltereli a figyelme.XD | |
Zsebi (4537) 12.01.29 07:47:50 | ||
|
Folytassam az Árva lány Titanicon-t? | |
Fanday99 (50302) 12.01.29 07:53:15 | ||
|
Zsebi: igen:) | |
Mita (49495) 12.01.29 09:31:06 | ||
|
Mit szóltok az én sztorimhoz? A Szellemsulihoz? Most több szálon fut a történet
Komikat! | |
Fanday99 (50302) 12.01.29 09:40:57 | ||
|
Mita: nekem tetszik:) | |
Mita (49495) 12.01.29 09:41:30 | ||
|
Fanday99: köszi
Várjátok már a folytatást? :) | |
Fanday99 (50302) 12.01.29 09:46:23 | ||
|
Mita: én igen:)
akit érdekel, hamarosan jön egy kis Bűvös amulett | |
alixsik (21610) 12.01.29 09:50:52 | ||
|
Mita szupii! | |
Mita (49495) 12.01.29 09:53:55 | ||
|
Mindjárt jön a Szellemsuli negyedik része! | |
Mita (49495) 12.01.29 09:54:06 | ||
|
Köszi Alixsik | |
Mita (49495) 12.01.29 10:15:46 | ||
|
A szellemsuli
Negyedik rész - Lilla, én mostantól a barátod leszek! - mondta Dina, és Lilla felé nyújtotta a kezét. A lány ránézett, és elmosolyodott. - Köszi, Dina! Sose hittem volna, hogy lesz ebben a suliban legalább egy barátom is! - Márpedig most van! - nevetett Dina. - Na gyere! Sétáljunk egy kicsit! Lilla felállt. Az előbb még teljesen szerencsétlennek érezte magát amiatt, amit műveltek vele a csajok, de most már ez az egész kiment a fejéből. A négy fiú az udvaron focizott. - Passzolj! - kiáltott Martin Marcinak, aki odarúgta a focilabdát neki. Ügyesen vezette a lábával, kicselezte a kapuban álló Petit, majd berúgta a kapuba a labdát. - Góóóóól! - kiáltott fel. Marci boldogan rohant oda, és ráugrott a másik narancssárga mezes fiúra: - Szép volt, haver! Majd tovább folytatták a meccset. Délután hatkor le kellett feküdni az összes tanulónak, hogy maradjon energiájuk az éjszakai oktatáshoz. Ugyanis a szellemsuliban éjszaka és nappal is volt oktatás, de közte mindig volt alvásidőszak. Este tíz órakor felkeltek. Megvacsoráztak, és indultak a sötét szoba felé, ahol Anna már várta őket. - Sziasztok! Ma komoly feladatunk lesz! - mondta nekik. Leültek körbe, és elmondták a szokásosat, amit az első fejezetben már leírtam. - Kedves Ghostville-i Szellemsuli tanulók! Ma kaptok egy lapot, amin a szellemekről megtanulandó dolgokat olvashatjátok! Legyetek szívesek holnapra megtanulni őket! Osztályzatot kaptok majd rá! - A szellemek nagyon különleges lények - kezdett olvasni Marci. - Éjjel aktívak, de nappal eltűnnek a szellemkertbe. A fiú ekkor ijedten nézett fel. - A szellemkertbe? - kérdezte, és Melire nézett. Meli egyből megértette, mire gondol Marci, de nem mondta ki hangosan, hogy ők tudnak a szellemkertről. Anna biztosan nagyon haragudna érte - gondolta magában, majd belemélyedt az olvasásba. | |
Fanday99 (50302) 12.01.29 10:19:00 | ||
|
A bűvös amulett
4. fejezet Ifin országa a Terrán-félszigettel párhuzamosan, nagyjából három tengeri mérföld távolságban helyezkedik el, természetesen az is egy szigeten. Piszkos, kicsiny falvak vannak ott, és sötétség. Miért is? Azért, tisztelt olvasóm, mert itt az emberek elől menekülő fényérzékeny vámpírok, vérfarkasok és egyebek élnek. Mondanom sem kell, hogy a terránoknak is úgy hiányzik ez az ország, mint a púp a hátukon. Az onpori várnál, másnap hajnalban már indulásra készen állt a két griff. Tollas sasszárnyuk dértől fehérlett. A pletykafészek Bartos mint mindig, most is fecsegett Fedoonak. A két madárszerű lény kiejtése egyáltalán nem volt régies, sőt, szinte szlenges volt. - Fidikém. Neked szimpatikus az a pipi, akit Alfonz fölszedett magának? Tudod, hogy nekem jó szemem van az ilyenekhez, és az én mindent látó sasszemem azt súgja, hogy ebből még a végén családalapítás lesz.- mondta a nagyobbik és apró szeme élénken csillogott. - - Igen, Barti, nekem nagyon szimpi, de ebből még nem következik az, hogy családot alapítanak, te nőcsábász! Testvérek voltak. A testesebbik a hatszázharminckettedik életévét töltötte be egy hónapja, a kisebbik négyszázkilencvenkettő esztendős. Mindig csipkelődnek, de imádják egymást, és Bartos nagyon sokat segít öccsének, főként a vadászatban. Fedoo még folytatta volna mondókáját, de aztán meglátta, hogy a várkapitány és Borbála kéz a kézben, halkan beszélgetve közeledtek az udvaron. - Nehéz menet lesz- hallották Alfonz nyugodt hangját.- Téged Bartosra bízlak. Idősebb, nyugodtabb, megbízhatóbb... - Khm... Khm... Nem indulhatnánk? A végén még nem fér bele a bőrébe a rengeteg dicsérettől- mondta a fiatalabbik lény. Utálta, ha bátyját dicsérik, mert az beképzeltté és rámenőssé válik, nem mintha még nem lenne eléggé az. A nő odatérdelt a kis griff mellé, és megsimogatta. - Fedoo, én téged is szeretlek, ne legyél ilyen kis nebáncsvirág- mondta és rámosolygott az oroszlántestű szárnyas lényre. - Igazad van, egyébként drága jó kémem- vigyorgott a griffek gazdája, és ez most, Borbála nem csekély örömére több ideig tartott. Mármint a mosoly. Felültek az állatokra és elindultak. A két lény szorosan egymás mellett haladt. Ha jól megnézzük, észrevehetjük, hogy az utasok egymás kezét fogják és néha, ahogy egymásra pillantanak, tekintetükben a szerelem lángja lobban fel. Ahogy a Csendes-óceán felett repülnek, és ahogy lenéznek, láthatják a gyönyörű zölden fodrozódó víztükröt, ugyanakkor az agyukon az is átvillan, hogy nem lenne jó beleesni. Már csak fél tengeri mérföld volt hátra. Alfonz azt tervezte, hogy amikor partra szállnak, mintha kémek lennének, a mocsarasabb területeken (a férfi ismeri itt a jó kémhelyeket) keresztül igyekeznek, megkerülve Ifin egyik legfőbb várát, majd mennek a tízezer méter magas működő vulkánhoz, ahol elvileg az amulettet megtalálják. A hegyet Agarnemonnak hívják, és bár mindenki azt hiszi, hogy a Csomolungma a világ legmagasabb pontja, ez nem igaz. Ott tartottunk, hogy fél tengeri mérföld volt már csak hátra. Ekkor Bartos két szárnyának tövéből ömleni kezdett a vér, azután pedig zuhanni kezdett a vörös hajú nővel együtt! hát... Nem a legjobb. Kissé összecsapott | |
Fanday99 (50302) 12.01.29 10:26:13 | ||
|
Mita: tetszik:) | |
Mita (49495) 12.01.29 10:31:08 | ||
|
Am hogy kell ide képet beilleszteni? |