Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
Mita (49495) 12.01.29 10:31:21 | ||
|
Kösz Fanday :)) | |
rekaianett (32539) 12.01.29 11:10:07 | ||
|
mita, nekem bejön, csak kicsit sok benne a szóismétlés. egyébként úgy, hogy
szóközök nélkül! | |
rekaianett (32539) 12.01.29 11:11:14 | ||
|
azaz folyamatosan szóköznélkül
remélem így jó | |
rekaianett (32539) 12.01.29 11:12:22 | ||
|
ááágggggrrrrrr!
nézd, ahol írni lehet ott van egy Felhasználható makrók, ott találod, fennről a 4. | |
Wolfoxy (21122) 12.01.29 12:37:11 | ||
|
HockeyStriker 4. fejezet 4. rész
A Seibu Strikers szekere nagyon beindult. Már a hátuk mögött volt az összes selejtező mérkőzés, három győzelemmel. Már nevetve gondoltak vissza arra, mennyire féltek a bajnokságtól. De amikor a sikerült győzniük a Mihashi ellen, hihetetlenül magabiztosak lettek. Lehettek is, hiszen a nyolcaddöntőkig még hátravolt több, mint egy hónap. November vége volt, és a legközelebbi meccsük Január 4-én volt. Erre az időre Tsutomu edző egy érdekes ötlettel jött elő. -Srácok, mi lenne, ha látogatást tennénk a hoki szülőhazájában? -Úgy érti… Kanadában? – kérdezett vissza Atsuya. -Kanadában – bólintott Tsutomu edző. – Remélem, a szüleitek nem bánják. Már megvannak a repülőjegyek. Három nap múlva indulunk! Rei szüleinek meggyőzése nem volt nehéz feladat. Úgysem lettek volna otthon, és Makoto elmehetett volna egy hétre a nagymamájához. Az iskola is elfogadta volna Rei hiányzását. Az osztálytársai irigykedve nézték, ahogy a lány mosolyogva átadja a kikérőjét a hírhedten szigorú osztályfőnöknek, aki gondolkodás nélkül aláírja. Atsuyának már nehezebb dolga volt: édesanyja már annak sem örült, hogy egyetlen kisfia egy olyan „veszélyes” sportot játszik, mint a hoki. De az apja végül megengedte neki, hogy a csapattal tartson. Még Subarunak, a csapat legfiatalabb tagjának is sikerült elérnie, hogy szülei elengedjék. Három nap múlva mindenki teljes egy hétre való cuccal megérkezett a repülőtérre. Mindenki megdöbbent, Atsuya ugyanis legalább 4 táskával plusz a hokifelszerelésével érkezett. -Nem túlélőtáborba készülsz ember! – röhögött Nobu. – Egy luxushotelben fogunk lakni, nem Bear Grllys-szel egy erdő közepén! -Honnan veszed, hogy luxushotelben? – kérdezte Rei. -Ja, téged inkább ketrecben kéne tartani! – hallatszott egy hang Rei mögül. Shuu jelent meg, ő is teljes útifelszerelésben. – Ja, amúgy meg a zseniális edzőtök nem jön. -Ne dumálj itt nekem! – Atsuya mérgesen nekiugrott Shuunak. – Mi az hogy nem jön?! -A felesége azt mondta – erre mindenki megdöbbent. Életükben el nem tudtak volna képzelni olyan épeszű nőt, aki összekötné az életét az edzőjükkel. Ugyanis bár kitűnően értett a hokihoz, meglehetősen alkoholista, és lusta fickó volt. Sokszor kellett Atsuyának edzést tartania, mert Tsutomu edző rendszeresen csak a sarki kocsmáig jutott el, onnan pedig senki sem tudta volna kirángatni. -Akkor valószínűleg ezért vagy itt – morogta Atsuya. – Az edző ugyanis ki nem állhat. -Pedig okos, és kedves kisfiú vagyok – vonta meg a vállát Shuu. – És jóképű! A felesége meg imád. Ezért vagyok most itt! Na, meg, hogy boldogítsam Rei-chan életét! -Szálj le rólam – morogta a lány. Ekkor megjelent Shuu mögött egy hatalmas árnyék, aminek a gazdája egy még hatalmasabb nő volt. Úgy nézett ki, mint akinek 12 palotapincsije van otthon, és Shuu az egyik. Hogy miért? Mert egyből őt kezdte el ölelgetni, amint meglátta. -Himura néni! Nem igazán kapok levegőt! – nyögte a fiú. – Mentsetek meg! – a csapat nem mozdult. Ekkor a hatalmas nő észrevette a többieket is. -Biztos ti vagytok a férjem tanítványai. Én Himura Fumiko vagyok, de szólítsatok Himura néninek – mondta. A gyerekek bemutatkoztak, és elindultak a repülő felé. Atsuya és Shuu közben szúrós szemmel méregették egymást. -Kötözködni akarsz, Monkey? – morogta mérgesen Shuu. -Beszólsz, Todoroki? – morogta még mérgesebben Atsuya. – Nehogy azt hidd, hogy én kibírok veled egy egész hetet! Komikat! | |
hawai (9368) 12.01.29 12:40:51 | ||
|
Sziasztok! Emlékeztek még a Szellemfarkasok köteteimre? Ha nem akkor most beteszem a leírásokat + szereplőket és a legújabb rész leírását, s ha elnyerte tetszéseteket (amit komival kérek visszaigazolni) akkor elkezdem megírni a 4. részt! :)
| |
Mancika3773 (36287) 12.01.29 12:47:17 | ||
|
Mita: Jó lett a Szellemsuli, várom a folytatást! :) | |
Mita (49495) 12.01.29 13:25:31 | ||
|
Köszi, Mancika3773 :)
Hamarosan jön a folytatás :) Én is írok leírást a szereplőkről :) Hawai ha nem baj hogy én is írok leírást róluk | |
Szelid222 (2352) 12.01.29 14:04:14 | ||
|
hawai engem érdekel a 4.rész.:)
és majd elkezdem előről az egészet elolvasni.:) | |
Sennala (35031) 12.01.29 14:11:56 | ||
|
hawaii:engem érdekelne a 4.rész. Ez is biztos érdekes és izgalmas lesz,mint a többi írásod ^^ | |
Sennala (35031) 12.01.29 14:13:11 | ||
|
wolfoxy:folytasd mindenképp. Pont jókor hagytad abba xD,az izgi résznél...A vitánál xD | |
lovasíjjász (41190) 12.01.29 14:25:01 | ||
|
hawai: Nagyon érdekes! Kezdd el!
Lehet, hogy ma tudok hozni a Dark Break -Kétféle halál között- ből | |
Lilla-Lulu (53854) 12.01.29 15:03:37 | ||
|
lehet hogy hozok egy történetet még nem tom | |
lovasíjjász (41190) 12.01.29 15:16:08 | ||
|
Na akkor, mint ígértem, kb. egy hónap kiesés után ismét...
13.Fejezet Előkészületek Lola mögött rohantam, néha ráfigyelve. Bár követtem, s tekintetem így egész idő alatt rajta pihent látva őt, tudatomig mégsem jutott el létezése, hisz mással voltam elfoglalva. Elmém úrnője nem engedett be senkit szemeim követeitől, nehogy megzavarják konzíliumát memóriámmal és gondolataimmal. Memóriám épp az Edmond és Lola hazatérése után nem sokkal történteket mesélte: ,, - Búvóhelyet?! – méltatlankodtam – Tán nyűg volnék csupán? - Nem erről van szó. – próbált nyugtatni Henry – Nem veled volna gond, hanem azzal amit a szíved alatt hordasz. Tekintetemet lesütöttem, tudván, hogy tényleg semmi okom a méltatlankodásra. Lassan bólintottam. A csendet Edmond szakította félbe, feladatokat osztva: - Hát jó. David: Te menj és üzenj pár ismerősnek! Minél többen gyűlünk össze, annál jobb! – ezután a férfi jobbján állő nőre nézett nézet – Isabell! Te keress táborhelyet! Meg kell előznünk őket! – tekintete, egy kurta bólintás után ismét tovább vándorolt – Lola! Ti Alice-el keressetek megfelelő búvóhelyet. Ne találják meg! – ismét egy bólintás, majd Edmond Henryre mutatott – Te pedig velem együtt kémleled majd a korcsokat. Minden nap.’’ - Alice! Figyelsz egyáltalán? Alice!!! – szakította félbe Lola a memóriámat. Elmém úrnője képtelen volt beengedni a hangokat, s félbeszakítania konzíliumát: - Bocs. Kicsit elbambultam. – küldte hangos üzenetét a számon keresztül - Nézd csak! – mutatott vidáman egy kisebb dombra, melynek elejét benőtte a borostyán - Mi ez? – kérdeztem Lola válasz helyett széthúzta a borostyánt, meny függönyként omlott a hosszú barlangrendszerre, mely szemünk elé tárult. - Na? – kérdezte - Tökéletes. Lola elégedetten összecsapta tenyerét: - Akkor hát ezzel meg is volnánk. – mondta majd elindult visszafelé. Ekkor elmém úrnője visszavonult szemem ablakaitól, s visszaült tudatom bársonyos aranytrónjára, hogy folytassa konzíliumát memóriámmal és az eddig néma, de egyébként bőbeszédű gondolataimmal, kik most maguknak kérték a szót. Kérdéseket tettek fel, melyeket az úrnő figyelmen kívül kellett hagyjon, saját érdekében. Miután gondolataim befelezték, s memóriámmal együtt távoztak agyam megfelelő lakosztályába, melynek új elhelyezkedése, s hihetetlen tágassága szokatlan volt számukra, érzékszerveim követei is szót kaptak végre. Komikat | |
lovasíjjász (41190) 12.01.29 15:17:38 | ||
|
Kicsit hiányoltam már a sztoryból a megszemélyesítéseket, szóval tettem bele párat. Remélem nem ment a rovására. |