 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| hancsi1000 (50548) 12.01.28 12:49:52 | ||
|
Sajnállak gali:SJobbulást^^ | |
| rekaianett (32539) 12.01.28 13:09:57 | ||
|
jó lett mita én még 1 hibát láttam:
Tudták, hogy ők összeillenek, és már sose találnak maguknak sose más szerelmet. Tudták, hogy ők összeillenek, és már sose találhatnak maguknak más szerelmet. De nem is akartak. vagy hasonló | |
| Mita (49495) 12.01.28 16:03:40 | ||
|
Mindjárt jön a szellemsuli 2. része! Ki az, aki már várja? :) | |
| thestral27 (21282) 12.01.28 16:10:02 | ||
|
Kath: Mondom! A nyugtatót neked találták ki,ill.a sárga házba is szerezhetek neked beutaló!Xd
lovas: nincs ihletem a Grow Hillhez.: / majd igyekszem.: ) És köszi.:) mondjuk abból a pár sorból szinte még semmi se derült ki.: PP | |
| Póniló15 (15108) 12.01.28 16:11:18 | ||
|
Készült Frank E. Peretti Ez élet sötétsége című Best Seller-e fontosabb szereplőivel 18. Fejezet Megfáradt, mosolygós sóhaj - Jól van... Figyelj, felhívom Maryt, aztán mindent elmondhatsz, rendben? Amíg Henry előkotorta mobilját, Alexa csak ült lehunyt szemekkel. Még mindig látta maga előtt azt a kedves idegent, akinek folyt a vére, és aki magához ölelte, aki annyira szereti... Elképesztően boldognak érezte magát. A pásztor eközben bepötyögte Mary számát, és felhívta. - Mary! Kérlek, hozz gyorsan a templomba valami meleget, és egy pokrócot! Igen... az jó lesz. De siess! Azzal letette. Alexa pedig kábán, naívan mosolyogva mesélni kezdett. Henry készségesen végighallgatta, közben hol bólogatott, hol hümmögött. - És képzelje el... - A lány lehunyta a szemét, és kuncogva folytatta. - Most itt van bent... Egy herceg van a szívemben! Az én hercegem... A megmentőm... Pár pillanat múlva befutott Mary. Egyik kezében egy bögre forró tea, a másikban egy sötétzöld pokróc volt. - Henry! - Kiáltotta már a folyosóról. Vékony, nőies hangját visszakongták a falak. - Mi történt? Mikor odaért a legelső sorban lévő padhoz, szemöldökei megilletődve ugrottak a magasba. - Ó, hát szia! - Elgyengült, ahogy meglátta a lányt, aki mosolygott, s mindkét keze a szívén volt. A nő értetlenkedve férjére nézett. - Majd később mindent elmagyarázok - formázta ajkaival a szavakat a pásztor, mire Mary elégedetten bólintott, és Alexa kezébe nyomta a teát, aztán körbecsavarta a pokróccal. - Ezt idd meg. - Leguggolt mellé, és mikor a lány végre - továbbra is mosolyogva - kinyitotta mélybarna szemeit, lágyan rámosolygott. - Jobban leszel tőle. - Én már most is tökéletesen érzem magam - ellenkezett az halkan, de azért jó nagyot kortyolt a teából. Abban a pillanatban az ég hatalmasat dördült, s kint zuhogni kezdett az eső. - Nos, én nem tudom, hogy mi folyik itt, de majd minden megtudok - itt Mary a férjére kacsintott - remélhetőleg. Most azonban mennem kell... Henry, kérlek, siess haza! Neked pedig jó éjt, Alexa. - Apró kezét egy pillanatra a lány vállára tette, aztán kisietett a Templomból. Mivel eléggé későre járt már, és feje teli volt furcsábbnál furcsább dolgokkal, Henry úgy gondolta, talán ideje lenne valóban nyugovóra térni. - Alexa, azt hiszem, talán menned kéne... A szüleid tudják egyáltalán, hogy itt vagy? De a lány nem értette a szavait. Hallotta ugyan őket, de értelmüket nem fogta föl. Ismét lehunyta a szemét, és megint arra a férfira gondolt. Még mindig különösnek tartotta, hogy most itt van a szívében. Az új szívében... De ezt a gondolatot mégis annyira gyönyörűnek találta, hogy soha nem akart megválni tőle. Örökre erre akart gondolni. Csak erre. Mikor a pásztor látta, hogy a lány ismét egy másik világban van, fáradtan elmosolyodott, majd felsóhajtott. Tudta jól, hogy min ment most ez a lány keresztül, és a viselkedését is megértette - teljes mértékben. Felállt, és előre sétált. Kivett valamit a pulpitus egyik fiókjából, majd visszasétált, és lehajolt Alexa elé.Továbbra is mosolyogva ismét felsóhajtott, aztán letette a tárgyat a lány térdére, felállt, majd végighaladva a folyosón, kilépett az esőbe. | |
| Wolfoxy (21122) 12.01.28 16:43:05 | ||
|
HockeyStriker 4. fejezet 3. rész
Rei szerencsére nem tudott arról, hogy az öccse éppen a Daiou iskola környékén van osztálykiránduláson. A kis Makoto éppen próbált lépést tartani álmai nőjével, osztálytársával, Yanagida Megumival, aki nagyban rohant előre. -Siess már! Így soha nem végzünk a feladattal! – kiabált neki a kislány. Makoto felgyorsított. Egy kereszteződésben Megumi befordult, Makoto pedig… BUMM! Beleütközött valakibe. Shuu volt az, aki éppen az iskolából indult hazafelé. -Jól vagy haver? – Shuu felsegítette Makotót, aki már rohant is volna tovább, ha Shuu nem fogta volna vissza. – Hogy kerülsz ide? -Osztálykiránduláson vagyok itt, az Inazuma Általános Iskolával. A nevem Shimizu Makoto – mutatkozott be a kisfiú. -Shimizu… Miért olyan ismerős ez nekem? – gondolta Shuu. – Hát persze, Rei-chan! Lehet, hogy… -Sietnem kell! Megumi-chan már vár! – ugrott fel hirtelen Makoto, és megint elindult volna, de Shuu megint visszafogta. -Hé, várjál már! Ez a Megumi-chan a barátnőd? – kérdezte. – Mert ha nem, akkor segítek neked! -Miben? – kapta fel a fejét Makoto. -Segítek neked fölszedni azt a lányt, de csak akkor, ha te szólsz pár szót az érdekemben a nővérednél – magyarázta Shuu. -Te ismered a nővéremet? – kérdezte döbbenten Makoto. -Fogjuk rá.. Ha úgy vesszük, a barátnőm. -Hogyan tudnál te segíteni nekem? Nem látszol éppen egy csajozógépnek – jegyezte meg a kisfiú. Shuu egy pillanatra megdöbbent (hát igen, ilyet se hallott még soha), de folytatta. -Ahogy így elnézem jó esélyeid vannak. Olyan vagy, mint az öcsém. 4 év múlva mást se fogsz csinálni, mint eszel, iszol, és csajozol. -Aludni miért nem fogok? – kíváncsiskodott Makoto. -Majd meglátod. Makoto egy órával Rei előtt ért haza. A lány megint meccsre készült, így sokkal többet edzett, mint egyébként. Már 2 hete, hogy a Seibu Strikers csapatába tartozott, és már egy bajnoki győzelmet is szerzett. Ezért nagyon boldog volt. Visszatérve, Makoto éppen az iskolatáskáját pakolta, mikor Rei benyitott közös szobájukba. -Milyen volt az osztálykirándulás? – kérdezte, majd egyenesen Makoto ágyához ment, és ledőlt rá. -Találkoztam a pasiddal – jegyezte meg a kisfiú, fel sem nézve az órarendjéből. -Milyen pasimmal találkoztál te? – kérdezte Rei, nyomatékosíva a kérdését azzal, hogy a pólójánál fogva felemelte Makoto fejét. -Nem tudom, hogy hívják, de ilyen szőke haja, és zöld szeme van. -Ő nem a pasim! Csak a Shuu Todoroki – motyogta Rei. -Shuu Todoroki? Mint a Verdák 2-ből a kocsi? – Makoto nevetni kezdett. –De ciki! -Ő mondta neked, hogy a pasim? – kérdezte Rei. -Igen. -Jellemző… -De akkor is! Todorokinak hívják! Ez akkora poén! Rei-nek nem volt kedve elmagyarázni egy lassú felfogású 9 éves gyereknek, hogy nem a Todoroki a rendes neve, ígyhát lefeküdt aludni, de nem tudott, mert azon gondolkodott, miért mondhatta Shuu azt Makotónak, hogy ő a pasija. Az utolsó újjászületésében sem lenne Shuu Todoroki barátnője! Ezzel a gondolattal aludt el. Komikat! | |
| Mita (49495) 12.01.28 17:03:26 | ||
|
A szellemsuli
Második rész Anna visszatért a tíz gyerekhez. Egy ládában hozta azokat a lepedőket, amiken ki volt vágva három lyuk, kettő a két szemnek és egy az orrnak, plusz volt egy hely a szájnak is. - Dina, Zsófi, Laura, Lilla, Peti, Martin, Marci, Matyi, Meli, Evelin! Figyeljetek! A ma éjjeli feladat az lesz, hogy felveszitek a szellemruháitokat, amiket készítettetek! Én bezárom az ajtót, hogy teljes sötétség legyen a szobában! Mindenki leül a sötét szoba ágyára, és én szólítok egy párost! A szoba két sarkába álljatok! Az egyikőtök lesz a fogó, és el kell kapni a másikat! A lámpátokat és a telefonotokat használhatjátok világításra! Értitek? Mind a tíz tanuló bólogatott, majd úgy tettek, ahogy Anna mondott. Amikor mind az öt páros végzett, Anna megengedett nekik egy kis szabad szórakozást, és kiment a szobából. Matyi és Peti az ágyon kártyáztak. Meli leült egy sarokba. - Hé, te a sarokban szoktál üldögélni? Szerintem annak semmi értelme! - nevetett Martin, Melire nézve. - Hahaha, nagyon vicces! - mondta komoly hangon a lány, majd felállt. - Hát akkor mit csináljak? Ebben a sötét szobában nincs is normális játék, maximum a szellemkártya, de azzal már Matyi és Peti játszik! - Igaz, de világítani lehet! Fedezzük fel a sötét szoba titkait! - ajánlotta Marci. A két fiú és Meli fogták az elemlámpájukat, és bekapcsolták azokat. - Hátha rábukkanunk valami érdekesre - vélekedett Marci. A két társa bólintott. - Szerintem induljunk el háromfelé! Kiabáljatok, ha találtok valamit! - mondta Meli, és elindult az általa választott irányba. A két fiú is két különböző irányban haladt. Martin a falon próbált találni valamit, Marci pedig a szekrényekben. Melinek viszont teljesen más elképzelései voltak. Óvatosan elhúzta a sötét szoba függönyét, és kinézett az ablakon. Az elé táruló látvány nagyon meglepte. Ugyanis a sötét szoba egy olyan helyén volt a Ghostville-i Szellemsulinak, ahol más szoba nem volt a közelben. Olyan helyre lehetett rálátni, amely a suli semelyik másik részéből nem volt látható. A hold ugyanúgy látszott, de észre lehetett venni egy misztikus kertet. Nagyon különleges volt. Melinek az az érzése támadt, hogy szellemek lakják, holott semmilyen különleges lényt, és semmilyen mozgó árnyékot sem észlelt. - Különös hely ez, de én egyszer be szeretnék jutni oda! - mondta magában. Azonban nem könnyű feladat bejutni oda. A kertet minden oldalról több méter magas fal zárta körbe, és ha valaki megpróbálna létrát támasztva feljutni, leesne a létráról. Olyan képességekkel bírt ez a kert, hogy meg tudta akadályozni a bejutást az emberek számára. - Tényleg szellemek lakhatják! - mondta csodálkozva Meli, majd kiabált: - Marci, Martin, gyertek ide! Találtam valamit! A fiúk észbontó sebességgel rohantak a lány felé. - Mit találtál? - tette fel a kérdést lihegve Martin. - Egy kertet, amit lehetetlen megközelíteni! Csak a sötét szobából lehet látni! Nézzétek! - válaszolta, és megint elhúzta a függönyt. - Hű! - csodálkozott Marci, mihelyst meglátta a kertet. - Kísérteties! - Azta! Csodálatos! - mondta a másik fiú. - Szerinted bejuthatunk oda, Meli? - Nem hiszem! Nézzétek, milyen magas falai vannak! Ja és olyan érzésem van, hogy ennek a kertnek van egy képessége, amivel megakadályozza a bejutást az emberek számára! Szellemek lakhatják! Komizzátok a sztorit! | |
| pony56club (16581) 12.01.28 17:27:16 | ||
|
Póniló:nagyon jó lett!folytasd!:D
Wolfoxy:nagyon jó!folytasd!;) Mita:folytasd!nagyon jó lett!:) ha ma még meg tudom írni azt az egy fejezetet amit ígértem a MoonLight-ból,akkor beteszemXDmert már kezdem magam szégyelni hogy visszanézve az oldalakat mien rég ígérem...  | |
| Mita (49495) 12.01.28 17:42:38 | ||
|
Pony56club, köszi!! :DD | |
| Mita (49495) 12.01.28 17:57:24 | ||
|
A szellemsuli
Harmadik rész A szabad szórakozás után a tanulóknak menni kellett aludni. Holnap, reggel 9-kor megint normális suli kezdődik, és délután 2-ig tart. - Hát ez az éjszakai szórakozás nagy volt! - mondta Martinnak és Marcinak. - Jaja, - válaszolta Martin - de sajnos holnap normál suli következik... Marci is sóhajtott. Ki nem állhatta a normális sulit. Az nem olyan jó, mint az éjszakai oktatás! Mindenki fáradtan dőlt az ágyába. Másnap reggel elkészültek, és párosával sorakoztak az ajtónál. Anikó néni, a nappali iskola vezetője benyitott: - Jöhettek! A tíz gyerek elindult. A suli unalmasan telt, sokat írtak az órákon a füzetekbe, és három olyan óra volt, amin dolgozatot írtak. A délután viszont már jobb volt. Suli után boldogan rohantak vissza a szobájukba a gyerekek. - Megyünk focizni? Marci, Peti, Matyi, jösztök? - kérdezte Martin, hóna alatt a focilabdával. Mindhárom srác beleegyezett, és kimentek az udvarra. - Mi mit csináljunk, csajok? - kérdezte Meli. - Játsszunk valamit, de Lillát kizárjuk! - válaszolta unottan Zsófi. - Ő nem való közénk! Laura odament Lillához: - Figyelj ide, te! Most azonnal kimész a szobából! Lillamentes délutánt szeretnénk! - nevetett. - Csajok, én nem szeretnék! - válaszolta Lilla. - Csakugyan? Akkor kénytelenek leszünk - mondta gúnyos mosollyal Meli, majd az öt lány elkezdte üldözni Lillát. Laura utánakiabált: - Menj el minél távolabb! Ne gyere vissza, amíg nem hívunk! - és nevetve zárta be az ajtót. Dina ledobta magát az ágyra. Kezébe vett egy újságot, és szomorúan olvasni kezdte. - Dina, mi a baj? - kérdezte Meli. - Nagyon lehangoltnak látszol! - Nem csoda - válaszolta kedvtelenül Dina. - Nem bírom tovább, amit szegény Lillával műveltek! - Akkor menj csak utána, te buta liba! - ordított Laura, és Dinához vágta a párnáját. A lány kiment a szobából, majd futni kezdett a folyosón. Levágtatott a lépcsőn, ki, az udvarra. Lillát egy padon találta, sírva. Leült mellé. - Lilla, én melletted állok! - mondta neki, és Lilla vállára tette a kezét. - Igazán? - kérdezte a lány. - Te nem a másik négy csajjal vagy? - Nem, Lilla - válaszolta Dina. - Amióta ide járok, a szellemsuliba, sose csíptem őket, de hát... ők ragaszkodtak hozzám! | |
| lovasíjjász (41190) 12.01.28 17:59:22 | ||
|
Póniló: Nagyon jó lett! | |
| Fanday99 (50302) 12.01.28 18:04:45 | ||
|
Mita: Nekem tetszik, de a szóismétléssel gondjaim vannak | |
| starzoci13 (55455) 12.01.28 19:28:47 | ||
|
Szóismétlés? | |
| thestral27 (21282) 12.01.28 19:31:57 | ||
|
pony: és én??:P Én is annyit ígérgettem,és...semmi sem lett belőle.:/ csak új “könyv“.xd | |
| hancsi1000 (50548) 12.01.28 19:33:54 | ||
|
Stef:Velem is ez lett XD.De az új könyvemmel is alig jutottam valahová és már annak is miót ígérgetem hogy hozok belölle | |
(aktuális oldal: [ 207 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [204] [205] [206] [207] [208] [209] [210] [211] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
