 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| rekaianett (32539) 12.02.24 12:02:06 | ||
|
okéé... akkor itt van, de olvassátoook! ja, és komizzatok kérlek!
Július 14. szerda Mámor és csalódás Boldogság… eljött hozzám, mint egy angyal, aki felkarolni jött, erről a világról. Kezdem azt hinni, hogy az életem felfelé ível, egészen a Göncölszekérig, (aminek rejtelmeibe Csodálatos Apám avatja be a diákjait) és a Fiastyúkig. (akiből Páratlan Anyám a világegyetemért sem főzne valamit) Ma lazítok. Semmit nem teszek, csak a naplóm írom, a függőágyamban, és még Makó rágcsálása sem térítheti el mámortól ittas figyelmemet! Pár óra múlva: Nem fogjátok elhinni azt, amit most leírok. De azért lekörmölném. A naplómat egy kicsit letettem az asztalra, hogy kimenjek egy pici rágcsáért, de elkövettem egy nagy hibát. Nem lakatoltam le, és zártam be a kis könyvecskét, hanem az asztalomon hagytam. Amikor pedig visszamentem csak hűlt helyét találtam! Semmi mást! Kirohantam. És ki olvasta a saját naplómat?! ANYA! Tudtam, hogy ne bízhatok meg benne, eddig nem csinált ilyeneket, de most úrrá lett rajta a kíváncsiság. - Anya! - Emily! Ez igaz? - Mi? - Ez az egész. Minden. A kettős életedről, a tanfolyamról és… - elcsuklott a hangja. - …és a főztömről? - Sajnálom. - csak ennyit tudtam mondani. - Ígérj meg nekem valamit! - Jó! - Mostantól mindent elmondasz, és akkor… - Anya! - vágok közbe - Azért egyeztem bele ebbe az egészbe, mert nem értetted meg… Mit mondjak? Inkább éhen vesznék, minthogy a te kajádat megegyem? Vagy azt, hogy van egy szerelmem, akiről te mit sem tudsz? Vagy azt, hogy én nem akarok Gimibe járni, hanem csak írni? Melyiket hallanád?! A végén már én is sírtam. Kikaptam a kezéből a naplóm, és bezárkóztam a szobámba. Kicsit később: Anya kopog. nem engedem be, mert eljátszotta a bizalmamat. - Emy, kérlek! Nem nyitom ki. Duzzogok… Úgy kell neki… | |
| Victoria (18651) 12.02.24 13:29:43 | ||
|
12a: ez is nagyon jó lett, csak van benne pár szóismétlés. amúgy már nagyon várom a folytatást :D | |
| thestral27 (21282) 12.02.24 15:02:50 | ||
|
rekaianett: megint remek.:) Bár nekem egy ilyen üvöltözésért anyum leütné a fejem a helyéről.:“) de nagyon klassz,csak így tovább.(: | |
| Victoria (18651) 12.02.24 15:58:56 | ||
|
rekaianett: jók lettek:) | |
| Sennala (35031) 12.02.24 16:36:19 | ||
|
rekainett:Tetszik, ahogy részletesen megfogalmazod a mondatokat, csak egy ici-picit lehetne hosszabb is,hogy belekössek >.<. A történet témája jó,de az első részben alig történt valami. Kicsit eseménydúsabbra írd meg. Amúgy meg szerintem elfogadható és érdekes. :) Folytasd!
| |
| pony56club (16581) 12.02.24 16:55:39 | ||
|
Póniló:hát nem tudok beléd kötni,nagyon jó lett!xD
12a:már nagyon vártam a folytatást^^nagyon jó lett,folytasd mihamarabb:D rekaianett:jól fogalmazol,folytasd mert nekem is tetszik;D Nem tudom,rossz hírnek számít-e,de egy bizonyos ideig most nem tudok hozni szinte semmit sem a történeteimből,mint észrevettétek-ha észrevette valakiXDEz azért van,mert sajnos nincs elég ihletem,hogy írni tudjak,vagy pedig ha van,akkor nem tudom leírni,mert nem vagyok gépközelben...  talán a hétvégén tudok írni,de ez sem biztos,és lehet,hogy majd folytatom egy régi történetemet,amit épp az utolsó két fejezet előtt hagytam abba,azt a történetet,amit az előző verzióban is már sokan olvastak,és remélem hogy valakinek beugrik,ha azt mondom,hogy:Félvér^^ | |
| galopp4000 (1515) 12.02.24 17:40:02 | ||
|
Emberek, gépeljem a corvorum folytatását? :D | |
| galopp4000 (1515) 12.02.24 18:14:55 | ||
|
am visszaolvastam: rekaianett, tetszik, bár eddig nem olvastalak...
jade: mindig is imádtam az írásaidat :D:D ez sem kivétel | |
| Mita (49495) 12.02.24 18:36:15 | ||
|
Kitti naplója
Hetedik fejezet Fruzsival a nyitott ablaknál álltunk. Nyugodt, csendes, szép este volt. A csillagok fényesen ragyogtak, és telihold volt. Én sem szóltam hozzá, és ő se hozzám, de így is megértettük egymást. Aztán mennünk kellett aludni. Lefeküdtünk, és körülbelül húsz percet még beszélgettünk. Az éjszaka közepén Fruzsina rázott fel. - Kitti, ébredj! Én lustán kinyitottam a szemem. - Mi van? - kérdeztem. Legszívesebben aludtam volna tovább. - Gyere az ablakhoz! Siess! - hadarta nyugtalanul Fruzsi, és ő már futott is. Feltápászkodtam, és álmosan az ablakhoz mentem. A látványtól egyből magamhoz tértem. Az egész osztályunk (minket kivéve), Erzsike nénivel az élén az udvarkapunk előtt álltak. Sajnos Ruben észrevett minket, és megbökte a mellette álló Bálint vállát. - Bálint! - mondta neki. - Ott van a két tolvaj! - és felénk mutatott. Erre az egész osztályunk felnézett, még Erzsike néni is. - Kitti, Fruzsina! - kiabált föl Erzsike néni. - Gyertek le most, azonnal, vagy pedig engedjetek be minket! - Miért, tanárnő? Éjfél körül jár, aludni szeretnénk! A lopásüggyel kapcsolatban pedig már mondtam, hogy nem mi vagyunk a tettesek! - ordított le Fruzsina és bezárta az ablakot. Óvakodva néztünk ki a csukott ablakon. Az osztályunk már megindult kifelé. - Most mit tegyünk? - kérdeztem halkan. - Le fognak cseszni minket a suliban holnap! - Hát akkor ne menjünk suliba! - vágta csípőre a kezét Fruzsi. - De hogy vegyük rá a szüleinket? - Majd megoldjuk! Hé! - csapott a homlokára, elővette a mobilját és gyorsan lefotózta az osztályunkat. - Na, itt a bizonyíték! - mutatta nekem büszkén a képet. Mosolyogtam. - Jó, de most már feküdjünk le! - mondtam. Fruzsina bele is egyezett, és visszafeküdtünk. Kitti | |
| hancsi1000 (50548) 12.02.24 18:41:32 | ||
|
]b]Három embert keresnék aki jelentkezne arra hogy elolvassa az elejét a történetemnek amit be akarok rakni!!!
Ok, részletek levélben!!! | |
| Noémi2000 (49199) 12.02.24 18:42:47 | ||
|
Mita, rekaianett: Nagyon-nagyon jó, mind a kettő! | |
| hancsi1000 (50548) 12.02.24 18:46:35 | ||
|
Három embert keresnék aki jelentkezne arra hogy elolvassa az elejét a történetemnek amit be akarok rakni!!!
Ok, részletek levélben!!! ---hancsi1000------------------------------------------------------------------- | |
| thestral27 (21282) 12.02.24 19:38:47 | ||
|
Nah,kis emlékeztető gyanánt,ami az “Estrie“ fejezetbe volt eddig,azt is hozzárakom.:) Remélem még olvassátok.^^
Estrie Én is lehoztam vagy 20 könyvet, amiből megtudhatunk érdekesebb dolgokat. Némelyiknek meg volt sárgulva a lapja, de még használható állapotban volt. Egymással szembe leültünk a szőnyegre és elkezdtük lapozgatni a könyveket. Ár majdnem az egészet végiglapoztuk, amikor megpillantottam egy fontos anyagot. Mielőtt szóltam volna Rosi – nak végiglapoztam. Ebbe benne volt az én családfám és az Abbey család is. Mindegyik taghoz volt valamennyi leírás. - Rosi ez lesz a megfelelő könyv! – szóltam neki. – Gyere, itt van a tied! – mondtam neki. Feltérdelt és úgy jött oda. Leült mellettem és elkezdtük magunkba olvasni. Egyre furcsábbnak tűnt az egész. Tovább olvastam majd megakadt a tekintetem egy Helena Abbey nevű nőn. Felpillantottam Rosi – ra. Az ő arca egyre fehérebb volt. Valószínűleg ő is azt olvasta el, amit én. - E… e… ez mi? – kérdezte akadozva miközben a szövegre mutatott. Értetlenül megráztam a fejem és lassan felálltam. - Mindjárt jövök. Várj meg itt! – mondtam és már fent is voltam a „Könyves” szobámban. Hihetetlenül gyors tempóval hajigáltam le a könyveket, a megfelelőt keresve. Volt minden. Régi naplók, használhatatlanul régi könyvek, régi sorozatok, jegyzetfüzetek, tankönyvek, … stb. Már majdnem elmerültem a sok könyvbe, amikor végre a kezembe akadt a megfelelő. „Természetfeletti lények” cím volt nagy kacifántos, arany betűkkel a barna bőrkötésű könyvre írva. A könyv egy kis lakattal volt lezárva. Lerohantam vele a lépcsőn és már le is ültem az egyik fotelba. Biccentettem a még mindig döbbent Rosi – nak hogy üljön fel ő is. Elkezdtem lapozgatni a könyvet. - Mi az az Estrie? – kérdezte több perc után Rosi. Megvontam a vállam és lapozgattam tovább. – És hogy lehet, hogy ilyen gyorsan felmentél és lejöttél? - Majd elmondom. Most egyelőre foglalkozzunk az Estrie – vel. – mondtam monoton hangon, miközben belemerülten lapoztam a vastag bőrkönyvet. Már a 254. oldalon tartottam, amikor végre megtaláltam. – Itt van. – átfutottam a szememmel a szöveget és a lényeget elmondtam. – Te … te… te egy Estrie vagy! Az Estrie egy alakváltó „lény”. Vagyis akármilyen állattá átváltozhatsz! Ez szuper! - De ez hogy lehet? – kérdezte kicsit remegő hangon. - Ez a véredben van. Öröklődik. Az Abbey családé a legtisztább vérvonal eddig. Itt azt írja… - mutattam az ujjammal a 4. bekezdésre. – hogy úgy tudsz „átváltozni” hogy nagyon erősen a kiválasztott állatra gondolsz. Amikor meg sikerült, hát azt magadtól is észreveszed. Egy állat bőrébe addig maradhatsz, ameddig szeretnél. Visszatérni meg úgy tudsz az emberi alakodba, hogy annyit mondasz magadba: Ritorno alla forma umana. – Rosin látszódott hogy próbálja bemagolni a szöveget. – Na, próbáld ki! - Először mond meg hogy Te mi vagy! – mondta határozottan. - Ha csak ennyit szeretnél tudni… Vámpír vagyok. Ezért vagyok olyan gyors. De téged nem bántalak, mert barátnak tekintelek. – elmosolyodtam. Rosi kicsit habozott majd bólintott. - Értem. Na akkor próbáljuk ki, hogy mit tudok… - lehunyta a szemét. Kicsit összeráncolta a homlokát, olyan erősen rágondolt az állatra. Egy perc se telt el és Rosi helyébe egy fekete leopárd lépett. Az állat megvizsgálta magát majd leült a földre. Kecsesen mozgott akár egy gazella. Ettől éhes lettem. A leopárd észrevette mire behátrált a sarokba és ott lehajtott fejjel leült. Nem kellett sok idő, és már nem a nagymacska volt ott, hanem a szőke hajú Rosi. - Elmegyek enni. Várj meg! – rákacsintottam és már mentem is ki az ablakon. Körülbelül 20 perc múlva hazaértem. Rosi egy fotelben ült és olvasta azt a könyvet, amibe megtaláltam a családfáját. Leültem egy másik fotelra. - Szia Rosi. Találtál valami érdekeset? – kérdeztem. - Szia. Igen… A Te családfádat is megtaláltam. De veled véget ér… És nem most… Még 1795-ben. Azóta nincs több leszármazott a Kassetti családban. – hangja kisebb rémületet tükrözött. Erősen gondolkozni kezdtem azon, hogy most elmondjam-e neki vagy sem. Ráncoltam a homlokom, majd beugrott a megfelelő válasz. - Több Kassetti családot nem találtál? – kérdeztem reménykedve. - Egyet találtam még, de ott nincs egy Karolina sem. – falfehéren pillantott rám. Hol a földre, hol a plafonra pillantottam, mintha ott lenne, amit mondanom kéne. Majd talán a legokosabb dolog, amit tehettem… az ez… | |
| thestral27 (21282) 12.02.24 19:38:58 | ||
|
- Gyere egy kicsit közelebb… megsúgom miért… - intettem neki mutatóujjammal hogy jöjjön közelebb. Rosi félve, de oda jött. Két kezembe fogtam a megrémült lány arcát… Sóhajtottam s mélyen a szemébe néztem majd monoton hangon, ezt mondtam, miközben magamban gonoszan kacagtam: - Most elfogod felejteni az elmúlt pár órát. Te éppen az erdőben sétáltál, ahol nagyon beütötted a fejedet, és elájultál… - Rosi mielőtt pislanthatott volna, felkaptam és elsuhantam vele az erdőbe. Gondosan letettem egy fa tövébe, pár levelet a hajába szórtam, és mintha mi sem történt volna, hazasuhantam.
Elégedett mosoly ült ki arcomra, miközben leültem a fotelbe. Elővettem a telefonom és ezt pötyögtem Rosi –nak SMS –be: Sajnálom, a mai nap mégsem lesz jó. Majd máskor. Tényleg bocs… Elküld… Kész. Bepötyögtem Adam számát is, s felhívtam. Csörr… csörr… csörr… | |
| galopp4000 (1515) 12.02.24 19:47:51 | ||
|
threstal: tetszik, bár nem olvastam az előzményeket :) | |
(aktuális oldal: [ 236 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [233] [234] [235] [236] [237] [238] [239] [240] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
