 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| rekaianett (32539) 12.02.22 19:17:06 | ||
|
galopp, valahol az elején megtalálod...
| |
| galopp4000 (1515) 12.02.22 19:49:29 | ||
|
Tessék megkapaszkodni...
2.fejezet Az új fi9ú, Chuck nem igazán jött ki újdonsült padtársával. Emily megpróbált vele levelezni, de miután Chuck nem válaszolt neki, elkezdte igen feltűnően méregetni. Ezalatt Béla a francia forradalmat elemezt. Szeretem a történelmet, általában odafigyelek órán, hogy ha később felszólítanak, élethűen tegyek úgy, mintha gondolkoznék a megoldáson. Most viszont érdekesebb volt Chuck reakcióit figyelni. Amikor Mike jött hozzánk, és Emily mellé ült, megunta a dolgot, és a kezébe vette az irányítást.Ez annyit tesz, hogy jobbról megkocogtatta a lány vállát (a bal oldalán ült), és amikor Emily elnézett jobbra, a lány előtti padfelületre köpött. Végezetül megfogta a lány tarkóját, és erőteljesen a nyálmintába lökte Emily-t. Nem hagytam volna ki még egy ilyen történelmi eseményt. Végülis töri óra van, nem? Sajnálatos módon Chuck tűrőképessége határtalannak bizonyult. Még akkor sem csinált semmit, amikor Emily beszólt neki Béla háta mögött, hogy “Nálunk a parasztok tudnak beszélni... kivéve ha borkóstoló után próbálják“, nyilván nagyon humorosnak szánta. Erre Lewis bekiabálta, hogy “Csúcs! Bél... Tanárnő, mikor megyünk borkóstolóra?“ (Béltanárnő? Találó.) Bélának először nem esett le, hogy mi van, és utána sem óhajtott válaszolni a kérdésre, csak valami olyasmit motyogott, hogy már nincsenek kérdései Lewis származását illetően. - Mi van? - értetlenkedett a fiú. - Arra céloz, hogy paraszt vagy - világosította fel Shameeka. - Ó... - Ennyi paraszt egy rakáson - bukott ki belőlem akaratlanul, és jót röhögtem magamon. Béla mit sem törődve velünk, jegyzetelt tovább a táblára. Öt perc elteltével, amikor még mindig fennhangon beszélgettünk, épp hátrafordult volna, hogy leszidjon minket, de a tekintete megakadt az órán. - Szünet - sóhajtotta, majd egy gyorsvonatot megszégyenítő sebességgel sietett ki a teremből. Nem törődtünk vele sokat, a legtöbben Chuckkal próbáltak közös hangot találni. Csak próbáltak. Chuck igyekezett ezt elkerülni, feltűnésmentesen araszolt az ajtó felé. Nem volt szerencséje. Regina odaszökkent hozzá. - Szia Chuck, Regina vagyok - mutatkozott be, túláradó lelkesedéssel. - Őőő... mi a neved? - Szia Regina, a nevem Chuck. Ennyi volt hozzánk az utolsó szava, ezután szótlanul elhúzott. Éppn időben, mert egy tanár bejött jelenteni, hogy valami nemzeti ünnep miatt (nem a mi nemzeti ünnepünkről volt szó. Talán az Afro-amerikai törzsekről tett említést a fazon...) elmaradnak az órák. Kiáradó lelkesedéssel pacsiztunk, aztán elindultunk a kávézó felé. Igazából ez egy köralakú helység puffokkal és kis asztalokkal. A bejáratnál van egy kávéautomata, de egyébként van pult is, néhány neves napon önkéntsek szolgálnak fel nekünk. A Corvorum területén négy ilyen társalgó helyezkedik el, a négy “sarokban“. - Ezt meg mi lelte? - kérdezte Blair. Nekem kis időmbe telt, mire rájöttem, hogy a Csákóról beszél. - Biztos gyomorrontása volt... - jegyezte meg félvállról Shameeka. A kezembe temettem az arcom. Christian viszont rohadt viccesnek találta ezt az elméletet, és öt percen keresztül hallgathattam az idióta röhögését. Miután abbahagyta, kihalásztam egy kis aprót a zsebemből, és vettem magamnak egy forrócsokit. Épp ültem volna vissza a helyemre, amikor Nora kikapta a kezemből a poharat, és kiitta a tartalma felét. Utána bociszemekkel nézett rám, és a kezembe nyomta a poharat. Csúnya tekintettel méregettem, de nem szóltam semmit. Megittam a maradékot, aztán tétovázás nélkül összepréseltem a poharat Nora fején. Most rajta volt a sor, hogy csúnyán nézzen rám. A reggeli incidens óta kissé feszült volt köztünk a hangulat, ki tudja, miért. Tudjátok, amikor mindkettőnek elege van a másikból, de megpróbálnak úgy tenni, mintha semmi ilyesmiről nem lenne szó. A rosszabbik az, amikor levegőnek nézik egymást, és elhitetik magukkal, hogy remekül megvannak a másik nélkül, közbe nem. Szerencsére ez nálunk nem következett be, és ha rajtam múlik, nem is fog. Utálom az “öri-hari“ hangulatot. Csak tudnám, mi a baja. Ezen gondolkodva ültem le a puffomba, és rögtön kezdtek lecsukódni a szemeim. Egy ideig próbáltam éber maradni, de végül feladtam, és lehunytam a szemem, azzal a logikával, hogy inkább most alszom öt percet, mint büntetőmunka közben. Ebből a fejezetből van még bőven, de egyelőre ennyire futotta, ha minden jól megy, talán holnapra hozok újat :) Kommentekkel dobáljatok. | |
| Mita (49495) 12.02.22 20:05:30 | ||
|
Kitti naplója
Hatodik fejezet Reggel felkeltem, de már nem ecsetelném a reggeli teendőimet és az utamat az iskoláig. Az első szünetben Fruzsinával lementünk a tanáriba. Kati néni, a matektanár megkérdezte, kit keresünk. - Erzsike nénit - válaszolta Fruzsina, én pedig bólogattam hozzá. - Fruzsikám, sajnos Erzsike néni nem lesz a héten, mert beteg. Majd hétfőn, amikor már lesz, elmondjátok neki, amit szeretnétek. Jó? - Igen, tanárnő - válaszolta a barátnőm. Amikor már felfelé mentünk a lépcsőkön, megszólaltam: - Ez nem lehet igaz! - Hát nem! Pont most beteg Erzsike néni, amikor szükségünk lenne rá? - Biztos van más tanár is, aki tud az ügyről. Neki megmutathatjuk a bizonyítékot - ajánlottam. - Vagy a többieknek! - Á, nem. Nagyszünetben Fruzsina nem jött ki, mert bent kellett maradnia egy fontos dolog miatt. A hetedikes barátnőink pedig az osztályukkal bábszínházba mentek, tehát velük sem lehettem. Unatkozva sétáltam az iskolaudvaron, időnként egy-egy kavicsot rugdostam. Amikor megszólalt a nagyszünet végét jelző csengő, örömmel álltam be a sorba és amikor a mi osztályunkra került a sor, bementünk az iskolába. A következő szünetben viszont már a barátnőmmel együtt sétáltunk az iskola épületén belül. Elmentünk WC-re is, nézegettük a faliújságot, időnként köszöntünk tanároknak, gyerekeknek, akikkel találkoztunk. Éppen a falnál álltunk, amikor Fruzsina megszólalt: - Hogy oldjuk meg akkor mégis ezt a lopásügyet? Bizonyíték van, de a tanárnőnk nincs itt! - Ha bizonyíték van, tanárnő nincs, ha tanárnő van, bizonyíték nincs, ha meg mindkettő van akkor meg nincs mit bizonyítani - mondtam viccből. Fruzsina felnevetett. Viszont megszólalt a csengő és rohannunk kellett a terembe. Amikor vége lett az utolsó órának, Fruzsina bejött hozzánk. Azt terveztük, hogy nálunk alszik, és felhívtuk a szüleimet, akik azzal a feltétellel egyeztek bele a dologba, hogyha Fruzsina szülei is megengedik. Szerencsére ők is megengedték. Kitti Komizzátooook! :) | |
| rekaianett (32539) 12.02.22 20:34:02 | ||
|
galopp, nagyon eredeti, színes, és igazán a 21. századba illő a történeted! | |
| ghxy (18044) 12.02.22 20:34:46 | ||
|
Mita: nem rossz :)
galopp: *-* nagyon jó :DD | |
| galopp4000 (1515) 12.02.22 20:55:55 | ||
|
dankesööön :D *hajlong*
am ghxy jó az avatarod xdxd | |
| thestral27 (21282) 12.02.22 21:18:52 | ||
|
Valaki kíváncsi lenne,a “Toldi“ 4.ének(vagy melyik is az),fogalmazásomra?:D
Mert irodalomra ezzel a címmel kellett írnunk:“Legyőztem a farkasokat“. Ha valakit érdekel,szívesen begépelem.(: | |
| Póniló15 (15108) 12.02.22 21:38:17 | ||
|
DÁVID CSILLAGA Rebeka hatalmasat sóhajtott, majd ismét az ablakpárkányra támaszkodott, és elnézett a távolba. Hatalmas, fekete szemei haragosan összeszűkültek, és majdnem fel is nyögött. - Miért? - Suttogta maga elé. A csípős februári levegőben még látszott a lehellete, ami elszállt pár centimétert, aztán eltűnt. Sok száz méterrel odébb, a Duna másik oldalán pont látszottak a Normafa hófödte domborulatai. Olyan egyszerű, és mégis milyen elkápráztató... DE most nem volt az. És a héber származású Rebeka haraggá formálódott félelme éppen ebből adódott. Az egész tájat vörös-feketére festette a sok ember és a sok zászló, valamint a hangok. Huszárok és katonák, vörös karszalagok... A lány hátán végigfutott a hideg. Már 2012-t írtak, de némelyek még minidg úgy viselkedtek, mint a barbárok. Fajgyűlölő barbárok. Rebekának ez volt a véleménye, amihez hűen tartotta is magát. - Gyere már! - Hallatszott Efraim, a lány öccsének kisfiús kiáltása. - Ha nem jössz azonnal, itt hagyunk, mert elolvad a hó! - Megyek már, nyugi! - A lány még egy utolsó pillantást vetett a borzalmas látványra, aztán becsukta az ablakot, és elindult. Szülei kitalálták, hogy ma bizony ők a Normafához mennek síelni. Tudták ugyan, hogy milyen gyűlés folyik éppen ott, de nem is foglalkoztak vele. Azt mondták, hogy nekik is joguk van ott lenni, és ott is lesznek, hiszen már régóta tervezik ezt a családi kikapcsolódást. Az autó gyorsan haladt, s Rebeka nem sokára már föl is húzta a lábára a sílécekre csatolt cipőt, és öccse után indult, aki őrültként, gyermeki játékossággal és gondtalansággal vetette bele magát a fehér és csillogó hóba. A délelőtt lassan átcsúszott a tizenkettes másik oldalára, és elfolglalta helyét a délután. A lány számtalanszor elhúzott a tarkopasz vagy tüskehajú, fekete baseball sapkás, többnyire húszas éveiket taposó férfiak és nők mellett, akik csupán pár tíz méterrel a pálya mellett álltak. Éppen egy ilyen alkalommal történt, hogy valaki felállt a porondra, és a szájához igazította a mikrofont. Rebeka egy hirtelen ötlettől vezérelve megállt, és csak fülelt; figyelte az eseményeket. A középmagas, testes férfi két kicsi, mogorva szemével végignézett a tömegen, aztán szája mosolyra húzódott. Krákogott egyet, és megszólalt. - Honfitársak! - Ökölbe szorított kezét a magasba emelte. - Büszke vagyok arra, hogy itt vagytok most! Ez azt jelenti, hogy készek vagytok a harcra? - Kivillantotta a fogait, ahogy az összegyűlt, felbőszült tömegen vad morajlás és éljenzés futott végig. Mikor aztán a hangok elhalkultak, tovább folytatta. - Úgy látom, így van. Fiatalok vagyunk, és erősek! Rebeka felhorkant. - Fiatalok... Erősek, hát persze. Csak a szátok nagy. A férfi folytatta. - Itt az ideje, hogy megmutassuk: képesek vagyunk irányítani Magyarországot, és vissza tudjuk szerezni a Nemzetünk becsületét! Valaki hirtelen beleordított a beszédbe: - Teljes revíziót! Számoljunk le a cionistákkal! Erre ismét éljenzés futott végig az embertömegen. - Akkor hát - folytatta a férfi -, hajoljunk meg a magyarok istene, és a nemzeti lobogó előtt, felvállalva ezzel elkötelezettségünket! Aztán a fitatalok követték a porondon álló alak példáját, aki jobb kezét a szívére helyezte, és féllábra ereszkedve meghajtotta magát. Azután valami különös dolog történt. Valami olyan dolog, amit Rebeka soha, de soha nem felejtett el, amíg csak élt. Látta, amint megmozdul a porond, aztán csak egy kezet látott, mely élettelenül lógott ki a fa állvány mögül, és terült el a sárban. Aztán azt is látta, ahogy egy furcsa alak, aki egyáltalán nem illett ezek közé a nácik közé, felsétál a porondra, majd több hatalmas rántással felvonja a lobogót. De az nem bomlott ki még. Össze volt csavarva, noha semmi sem tartotta. - Éljen a haza! Éljen sokáig a magyar nemzet! Ebben a pillanatban kibomlott a láthatatlan kötél, ami eddig egybetartotta a zászlót. Rebekának még a lélegzete is elállt, hiszen ismerte jól ezt a lobogót. De ez nem volt piros, se zöld. Ez a zászló kék volt és fehér, egy hatalmas, ragyogó és gyönyörű Dávid Csillaggal a közepén. A szél büszkén belekapott, ahogy a sok száz zsidóellenes, náci magyar meghajtotta magát előtte. | |
| Póniló15 (15108) 12.02.22 21:42:57 | ||
|
Jha, és hallgassátok közben EZT ^^ | |
| ghxy (18044) 12.02.22 22:04:10 | ||
|
Póniló: jó lett :D csak én közbe Riot-t hallgattam x)
galopp: thx x‘) | |
| Zsebi (4537) 12.02.23 07:19:39 | ||
|
therstal(ha jól írtam): mi is írtunk 1000 ilyen fogalmazást. Most fejeztük be az egész Toldi-t. Volt olyan, hogy mi bikák voltunk :) | |
| horvátfruzsi (55870) 12.02.23 09:25:15 | ||
|
Új sztorit kezdek!! :))
A címe: Megmentelek, Rebeka! Rebeka egy ötéves kislány, aki rossz szülőknél él. Azért rosszak, mert nem törődnek vele eleget. Rebi sokat sír emiatt. A szomszédjukban él egy Marci nevű kisfiú, aki hatéves, és ő elhatározza, megmenti a kislányt. Elkezdjem? | |
| rekaianett (32539) 12.02.23 10:14:54 | ||
|
na, akkor itt az ismétlő rész!
Július 11., vasárnap Lebukás-veszély, vad buli és hideg víz Csörög a mobilom, majd’ szétesik a nagy izgalomtól, már ha egyáltalán érezhet egy ilyen roncskupac, amit már csak a Szent Lélek tart egyben. A képernyőn csak ennyi jelenik meg: ÉDES H. Igen, ez valóban Hanry-t takarja, de nem CSAK azt jelenti, hogy édes Hanry, hanem annak a rövidítése, hogy Én Drága Egyetlen Sármos Hanry-m. Ja, ezt még nem említetem: tegnap óta én, vagy inkább Susy együtt jár vele. Gyorsan felkapom a telefonom, és beleszólok: - Szia, Hany. Mizu? - ezt a becenevet adtam este a fiúnak. - Szia Sus. - ez ugyanis az én becenevem. - Lesz egy őrült buli este a klubban. Arra gondoltam elmehetnénk… - Szuper ötlet! És hol is van az a… Hirtelen Anyám szólongatni kezd, úgy hogy: Eee-miii-lyyy!!! a vér is megfagy bennem, amikor másodjára ordítja az elnyújtott nevemet. - Ki az az Emily? - kérdezi tőlem meglepődve az udvarlóm. - Emily a… az… unokanővérem. Nálunk vakációzik, és igazából csak két héttel vagyok fiatalabb nála, de úgy viselkedik, mintha ő 18 én meg 10 lennék. Irtó idegesítő! - befogom a lukacskákat a mobilon, amikbe beszélni kell, és azt kiáltom Anyámnak, hogy: mindjárt megyek! - Hasonlít a hangotok - állapítja meg Hany. - Persze, egy a nagyink… hol is van az a klub? 20.00 - Ha akarod, hazakísérlek - ajánlja fel Hanry, míg én megpróbálom a kólás üdítőt felitatni a nadrágomról. Nem sikerül. Feladom, semmi esélye a szalvétának a festékes itallal szemben. - Sajnálom, nem kellett volna annyit ökörködnöm Billy-vel. Ha tudom, hogy a tálcán lévő poharak eláztatnak… - Hé! Semmi gáz… Tényleg. - óvatosan felállok, és így szólok - Anya csak tízre vár haza. Csináljunk valamit addig? - Elmehetnénk az uszodába! Nyolc után féláras a jegy… - De nincs is nálunk fürdőruha! - Nem is kell! Kölcsönzünk majd egyet, jó? - megadom magam, és felemelem a két kezemet. - Oké, merre van az a híres vízi paradicsom? 20.20 Meglepően hamar odaérünk az uszodába, és a recepciósnő mutogatja a bénábbnál is bénább gatyákat és úszódresszeket. Én végül egy kékeslila csíkos bugyit, és egy zöldpöttyös felsőt választok, de csak azért, mert ez az én méretem. Hanry-ét már nem látom, mert felmegyek öltözni. Tényleg! A póthajammal és a melltartóval mi lesz? Vadul nézek a szekrények és padok alá, hátha találok valamit, ami segít. És igen! Találok! Egy pici úszósapka az, elég szűk, de ha a paróka nincs a fejemen, még eltűrhető. Legalább nem esik le rólam! Most viszont a másik gond. A felsőben semmiféle szivacs vagy más nincs, így a fantáziámra hagyatkozom. Ahogy leveszem a csipkés fehér neműm, egyszer csak reccsen valami. A belsejét ki lehet szedni, és az van rajta, hogy vízálló! Gyorsan felveszem, és ráhúzom a pettyes vacakot is. Még gyorsabban lerobogok, ahol már vár rám Hanry. Senki nincs a hatalmas medence közelében rajtunk kívül, tán ezért tűnik úgy szembe a srác, mosolygó narancsos úszónadrágja. Egyszerűen felnevetek, mire ő így felel: - A te rucid is pont ilyen csini. Erre már együtt nevetünk. - Akkor úszunk, vagy csak nézzük egymást? - Nem is tudom, mindkettő szórakoztatóan hangzik… Még jobban kacagunk, és én elindulok a medence felé. Beledugom a lábujjam a vízbe és felsikkantok: - Ez hideeeeg! - Nem baj, majd megszokod! - kiáltja el magát a fiú, és belelök a jeges medencébe. Hatalmas csobbanással tűnök el a habok között, de azonnal fel is bukkanok. - Ezt még megkapod, te…! - szitkozódok, és kimászok a mini Jeges-tengerből. Leülök egy padra, és magamhoz veszem Hanry törölközőjét. Gyorsan belebugyolálom magam, és átmelegszek. - Ez meg mire volt jó? Miért kellett belöknöd? - Csak úgy. De ha akarod, visszaadhatod nekem. - Komolyan? - hitetlenül nézek rá, egészen addig, amíg a medence szélére áll, és befogja az orrát, becsukja a szemét. Feltámad bennem a bosszú édes érzése, és ledobom a puha törülközőt. Mikor már nekilendülök, hogy megfürdessem a srácot, hirtelen megfordul, elkapja a kezem, és együtt zuhanunk a kétméteres mélységbe. Alig van levegőm, és egy kicsit rá is játszok, had legyen bűntudata Hanry-nek, az sohasem árt egy ilyen fiúnál! Elsüllyedek a mélybe. Csak pár buborék jelzi útvonalamat lefelé. Pont, amikor már nincs több lélegzetem, így visszafordulnék, de feltűnik a homályból Hanry alakja… Folyt. Köv. | |
| rekaianett (32539) 12.02.23 10:15:30 | ||
|
Folyt. itt
Pár perccel mindezek után: - Jól vagy? Susy! Sus, nyisd ki a szemed! Kérlek! Bágyadtan résnyire nyitom ki a szemhéjaimat, és valamit motyogok. Még mindig a vízben vagyunk, engem Hany tart az erős karjaiban. Jó érzés, még ha majdnem meg is fulladtam miatta. Valami ilyesmit mondok neki: - Azért, ha már majdnem kinyiffantam miattad, legalább mondhatnál valamit. - Nagyon fázol? - kérdezi tőlem erre. Én így felelek: - Igen, de nem tudom, mi… - nincs időm befejezni a mondandómat, mert Hanry puhán és melegen ajkát az ajkamra helyezi, és finoman megcsókol. Olyan felejthetetlen ez a pillanat, ahogy engem félholtan a fiú tart a karjában, akin vigyorgó narancsos fürdőgatya van, rajtam meg egy felemás bikini. Hirtelen már nem is fázok, belülről tüzelek. Lángol a szíven, az egész testem, mindenem… Gyengéden elhúzza arcát az enyémtől, és úgy kérdezi: - Így már jobb? - bólintok, a fiúm pedig fél kézzel engem fog, a másikkal pedig a létrán húzza fel magunkat. Olyan édesen erős, és erősen édes! Letesz a padra és rám teríti a törölközőmet, de még az övét is. Hirtelen felpattanok. - Úszni jöttünk, nem? - kérdezem, azzal már ugrok is egy szép fejest a vízbe, és még hallom, ahogy Hanry követ engem. Hamar a végére értem a medencének, és amint megérkezik a fiúm is, átölelem, és adok neki egy szájra-puszit. Csakhamar ez is egy édes, és forró csókká válik, és mintha forrna a víz is körülöttünk… 21.00 Most már ismét a rendes ruháimban vagyok, és mikor bezárom a szekrényemet, felfigyelek a kulcsra. Nem nagy varázs, csak egy egyszerű, barna biléta lóg rajta, azon csak annyi áll: 22. Olyan ismerős… de nem jut eszembe, honnan… | |
| rekaianett (32539) 12.02.23 10:16:53 | ||
|
És az új, rövidke rész:
Július 12., hétfő Tabló Szerválok egy szép, karamella színű papírt, ne kérdezzétek, honnan. Erre ragasztom a szépen lekörmölt ismertetőt, a csikós képet, és az ágaskodót is. Nagyon jól néz ki, de hát érthető! Én csináltam! ☺ Na, mindegy, ma már nem csinálok mást, csak játszok a számítógépen! Sajna a majmocskám minduntalan beleesik egy gödörbe, belefut egy vadászba, vagy egy fába ütközik… ☺ Mindenesetre el kell dugnom ezt Makó elől… | |
(aktuális oldal: [ 234 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [231] [232] [233] [234] [235] [236] [237] [238] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
