 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Pumpedli (26099) 12.03.25 17:39:59 | ||
|
Doki, alias 12a: mindenképp kezd el:D! És hamar ám, mert mérges leszekxD! Ja, és Manchee legalább említésszerűen benne lehetne, olyan hülyék voltak ezek kettenxD... Én lelkes olvasód leszek^^. | |
| Ethron (14880) 12.03.25 19:15:11 | ||
|
Köszi Pumpi :) Levélben bővebben is kifejtettem, és most a kedvedért elkezdem... :D | |
| Ethron (14880) 12.03.25 19:57:25 | ||
|
1. fejezet A csillagos eget bámultam. A Hold még alig látszott. Hideg, csípős szél fújt. Hiába, lassan beköszönt az igazi ősz. Zakó volt rajtam, és egy kabát is, alatta pedig egy póló - így nem fáztam. Lenéztem a dombról. Roxmorts fényei világító pókhálóként terültek szét alattam. Október huszonhatodikát írtunk - pont a születésnapom. Harminckettő... Szalad az idő. Az előbb még épp csak elvégeztem a Roxfortot, és most pedig már itt állok, felnőttként... Összeborzoltam amúgy is tiszta kóc barna hajamat, és lassan elindultam, le a dombról. Kevesen ismertek, azok sem közelről, így senkitől sem vártam el hogy felköszöntsön. De azért magamat már csak megünneplem... A Három Seprűbe tartottam. Az ajtó hangosan nyikordult, ahogy beléptem, mégsem törődött velem senki - megszokott volt az, hogy ki-be járkálnak. Ám valaki mégis rámszegezte a tekintetét, rögtön kiszúrtam. Egy nő. Rápillantottam - talán kicsit fenyegetően is. “Ne bámulj!“. De vagy nem értette az üzenetet, vagy nem akarta érteni. Végül, tudomást sem véve róla, odabaktattam egy asztalhoz, és leültem. Biccentettem Madame Rosmerta-nak, aki ebből megértette, hogy hozhatja a szokásos Lángnyelv Whiskey-met. Míg ő elment, hátradőltem a székemen. Kibámultam a fejemből, míg a szemem sarkából meg nem láttam azt a nőt, aki eddig is bámult engem. Felém tartott. Idegesen előredőltem, és rá meredtem. Mit akarhat? - Üdvözlöm! - mosolygott rám, és kérdezés nélkül leült az asztalomhoz. - A nevem Lia. Végigmértem. Az a mosoly, ami a száján játszott, nagyon nem tetszett nekem. Nem is tudom miért... Olyan... Tényleg nem tudom. Cselességet és rafináltságot tükrözött, ami nekem nagyon nem tetszett. Ugyanakkor elgondolkodtam azon is, mit mondjak neki. A tekintetéből arra következtettem, ha azt mondom neki, hogy a nevem a Doktor, akkor kérdezősködni fog. Ugyanakkor utállom, mikor valaki azt hiszi az álnevemre (John Smith) hogy az az igazi... - A Doktor vagyok - mondtam végül, tétovázva. - Milyen Doktor? - A mosoly egy percre sem tűnt el ajkáról - én pedig egyre nyugtalanabb lettem. - Csak simán a Doktor - feleltem idegesen. - Ez talán a munkája? A Szt. Mungóban dolgozik? - Nem. A nevem a Doktor... - Miért? - csapott le rögtön. - Tessék? - lepődtem meg. - Miért Doktor a neve? Ismét végigmértem. Aha, erre megy ki a játék... Talán Voldemortnak dolgozik? - Nem hinném, hogy ahhoz bármi köze lenne - feleltem kimérten. - Tehát titkol valamit? - kértezte izgatottan. - Ha igen, ahhoz sincs semmi köze... - Miért Doktor a neve? - kérdezte ismét, ezúttal már sokkal parancsolóbb hangnemben... Azaz nem is kérdezte, hanem inkább rámparancsolt, hogy mondjam meg. - Semmi köze hozzá! - sziszegtem ismét, és dühösen felálltam. Ám felállt ő is. - Kérdeztem valamit! - mondta higgadtan. - Hát én meg kérek valamit! - feleltem ingerülten. - Hagyjon engem békén! - Addig nem, amíg meg meg nem mondja, miért Doktor a neve! Dühösen rámeredtem. Szóval akkor elkerülhetetlen lesz az, hogy valamit tegyek ellene. Lassan előhúztam a varázspálcám... Komikat pls! :) | |
| Pumpedli (26099) 12.03.25 20:01:08 | ||
|
Dokim, nagyon jó lett:DD! Csak az a baj, hogy túúúúúúl rövidxD! Már várom a folytatást, Mancheet, Voldikát és a többieket:). | |
| Ethron (14880) 12.03.25 20:26:05 | ||
|
Köszi a komit :)
xDD Várjad is, és ez tényleg nagyon röööövid, de siettem tévézni... majd holnap kapsz hosszabbakat, akár kettőt fejit is.. :D | |
| Cynthia12 (56917) 12.03.26 16:53:27 | ||
|
Khmm-khmm..elkezdenék a történetet..címe:Páncél és szerelem...
Remélem várjátok,majd vvlmikor hozk részeket : | |
| Ethron (14880) 12.03.26 17:52:39 | ||
|
2. fejezet Lia nem rémült meg. Rezzenéstelen arcal meredt rám. Közben már minden szem ránk szegeződött. Leengedtem a pálcám. Ennyi ember láttára mégsem fogom bántani... Vagy ha most leáll, akkor egyáltalán nem. Képzelheted - persze hogy nem állt le. - Nos? Megmondja? Eddig apadó dühöm ismét fellángolt. - Nem! Megmondtam, hogy nem! - De mondja már meg! - Soha! - sziszegtem. - Itt és most megfogadom, hogy magának soha, soha nem fogom elmondani! SOHA! Lia nem hátrált meg kirohanásomon. Tovább bámult, de most már mosoly nélkül. Szemében lángolt valami, de nem tudnám megmondani, hogy mi. Azt hiszem, talán az, hogy bármit megtesz hogy kiderítsa a “titkomat“. - Addig nem megyek, míg meg nem mondja! Na ez volt az a pont, ahol tényleg betelt a pohár. Szerencsére közel ültem - vagyis most már álltam - az asztalhoz, így mikor elkaptam a torkát, könnyedén kirángattam az ajtón. Meg sem próbált tiltakozni - talán mert olyan erősen szorítottam, hogy félt ha megmozdul, megfullad. Ahogy kiértünk, nekicsaptam a Három Seprű kőtéglás falának. Bevágta a fejét, és láttam rajta, hogy fáj neki, de meg sem mukkant. Ezt a tulajdonságát kezdtem tisztelni. Más nő már akkor sírni kezdett volna, mikor ráordítottam. Aztán belémvillant valami. Mi a fenét csinálok?! Én mindig a jót támogattam. Gyilkos leszek csak ezért, mert ez a nő itt túl kiváncsi?! Na nem! Elengedtem. - Ne haragudjon - motyogtam, és mély levegőt vettem. - Nem tudom, mi ütött belém. Sosem csináltam még ilyet... De tudja, talán attól félek, hogy Voldemortnak vagy más gonosznak dolgozik... - Hogy én?! - kiáltott fel. - Voldemortnak?! Vagy más gonosznak?! - Felnevetett. Én pedig összezavarodtam. De mielőtt bármit mondhattam volna, folytatta: - Gyűlölöm Voldemortot! Minden gonoszt! Egyszerűen csak kíváncsi vagyok. - Kicsit erőszakosan kíváncsi - morogtam. - Ne haragudjon - mondta erre ő is. - A szüleim is mindig mondták, hogy túl kíváncsi vagyok... - Igazuk volt - mosolyodtam el halványan. Aztán felnéztem a sötét égre, ahol felhők gyülekeztek. - Nos, talán nekem mennem kéne... - Hova megy? - kérdezte rögtön, de elkapva pillantásomat lesütötte a szemét. - Elnézést... Elgondolkodtam. A szemében nem láttam hazugságot - és én megérzem, ha hazudik valaki. És az a gyűlölet utánozhatatlan, amit a szemében láttam, mikor Voldemort és a gonoszok kerültek szóba. Nem hazudik, nincs a rossz oldalon. És ahova most készülök, ott elkel a társaság... - Talán velem jöhetne... - Tétován ejtettem ki a szavakat, mint aki most tanul beszélni. - Komolyan? - lelkendezett, és majdnem a nyakamba vetette magát. Majdnem. Szerencsére... - Igen - feleltem továbbra is távolságtartóan. - De ígérje meg, hogy felhagy a kérdezgetésemmel! - Renben - sóhajtott fel. - Megígérem. - De aztán csalafinta mosollyal hozzátette: - Egyelőre. Dühösnek kellett volna lennem, hogy még mindig nem adta fel. De nem voltam dühös. Sőt, el is mosolyodtam. - Azért ne nagyon reménykedjen! - mondtam kacsintva, és őszintén szólva életemben először azt éreztem, hogy valakivel sikerült összebarátkoznom. Pedig alig ismertem... - Nem megyünk vissza indulás előtt egy italra? - kérdezte váratlanul. - Addig mesélhetne valamit magáról... - Ismét elkapta szemem villanását, ezért gyorsan folytatta: - Persze a fontosabb részeket kihagyva. Csak néhány alapdolgot. Ismét elmosolyodtam. - Hát persze. Miért ne? De akkor ön is meséljen magáról! - Erre ő csak rámmosolyogott. Elindultunk vissza, be a Három Seprűbe, én pedig kinyitottam Lia előtt az ajtót, és intettem, hogy menjen be. - Vigyázz, Doki! - nevetett, ahogy elment mellettem. - Még a végén azt hiszik, hogy belémzúgtál! Meghökkentem. Aztán kulloghattam utána... Doki... Még senki nem szólított így. Miért nem? Mert nem mertek. Miért nem mertek? Mert képes vagyok elég durva átkokat használni. Akkor őt miért nem átkoztam ki a világból? Úgysem komiz senki más Pumpin kívül... Szóval Pumpi, hosszúságra elég, vagy még mindig nem? xD Egyébként más lesz az egész történet, nem egészen az, amit Natival produkáltunk... :D Csak a szereplők azok, és az ötlet jött onnan. :) (ja, és amit a történet végére írtam, az nagyon kellett oda.. xDD) | |
| Áfonya123 (57290) 12.03.26 18:05:00 | ||
|
12a:nagyon jó ez a történet!nekem tetszik! | |
| Ethron (14880) 12.03.26 18:17:04 | ||
|
Köszi Áfonya123... Igazából ide már csak Pumpedli miatt raktam fel, de ha te is olvasod, az még jobb :)) | |
| thestral27 (21282) 12.03.26 19:34:33 | ||
|
Sziasztok emberek!:D
Úgy döntöttem hogy most még egy hétig szünetel a GHV,és most addig az FF-em írom.:) Remélem nem nagy probléma.:$$ | |
| thestral27 (21282) 12.03.26 20:37:31 | ||
|
Hoztam a Fan-ficből annyit amennyit..:PP
- Ki vagy te?! – kiáltottam a semmibe. Éreztem magamon Elena tekintetét. Hallottam, ahogy leguggol mellém, és éreztem, rá teszi a kezét a hátamra. - Stefan… Jól vagy? Minden rendben? – kérdezte nagyon lágyan, s én nem tudtam megállni, a fejembe nyilalló fájdalom ellenére, ránézzek. Tekintetem tekintetébe fúródott, s éreztem itt a vég, a szikla szélén állok. Most már senki se tud visszarántani. Érzem, hogy lezuhanok most a mélybe. És érzem, hogy meg fogom bánni. Tudtam, hogy most nem fog megállítani semmi. 70 év után, még mindig szeretem! S arcunk addig közeledett egymáshoz, míg ajkaink össze nem értek. Ennyire életemben nem élveztem csókot. Egyszerre volt visszafogott és szenvedélyes. Mint az első csókunk, annak idején. Magam előtt felderengett a kép. De szerte is foszlott, ahogy Elena elhajolt, és a szájára rakta a kezét. - Ó istenem, mit tettem… - motyogta az orra alatt, miközben felállt, és odébb ment egy kicsit. Felkászálódtam én is a földről, majd mellé léptem, és a vállára tettem a kezem. Magam felé fordítottam, s mélyen a szemébe néztem, mintha onnan próbálnám leszűrni a választ. - Mi a baj? – kérdeztem meg végül. Nem értettem hogy miért. Vagy… talán mégis,… de nem, az nem lehet! Az egyszerűen lehetetlen! Vagy mégsem? Talán mégis… Ó, istenem, milyen balga vagyok… - Stefan, tudnod kell hogy 70 év, az 70 év. Ami nagyon hosszú idő. Nem tudtam, hogy visszajössz valaha. Olyan hirtelen mentél el… - könnyek csillantak meg a szemében, s a farmerja zsebében nyúlt, s kihúzott belőle egy zsebkendőt, és kifújta az orrát. – Körülbelül 1 éve van… valakim. – nyelt egy nagyot, és folytatta. – Luka Klarson, ha érdekel… Nagyon sajnálom. – egy gyors röpke utolsó csókot lehelt az ajkamra, még utoljára rám nézett könnyes szemekkel, s elsuhant. Még percekig ott álltam, és bámultam azt a helyet ahol az előbb még Elena állt. Nem tudtam feldolgozni, hogy van valakije. És olyan eszméletlenül sápadt is volt most ő. Vettem még egy mély levegőt, visszaültem az autómba, és elindultam a Grillbe. Már majdnem ott voltam, amikor lefékeztem, mert nem volt erőm akkora társaságba menni. Inkább visszafordultam és úgy döntöttem, hogy a Salvatore hát előtt fogok éjszakázni, az autómba. Lassan hajtottam, hátha látni vélnék egy ismerős arcot… De nem, senkit sem ismerek innen. Leparkolok a kocsifelhajtóra, leállítom a motort, s csak nézek ki a szélvédőn. Hihetetlen. Elena még ezzel is kínzott, hogy viszonozta csókom. Nem tudom elhinni. Igaza volt, annak az akárminek vagy akárkinek a fejembe. Hogy is hihettem, hogy még valaha együtt lehetek vele? Én balga! Idegesen kitártam az ajtaját a kocsinak, és kiszálltam. Úgy döntöttem elmegyek egy kis sétára az erdőben, mert ezt így nem fogom bírni. Ezzel a hévvel elindultam be az erdő sűrűjébe, és csak bolyongtam. Leültem egy színpatikus fa alá, s éreztem, ahogy könnyek csorognak le végig az arcomon, rá a pólómra. S egyre nagyobb foltba volt ázott a szürke felsőrészem. Halk léptek hallatszottak mögöttem, de nem volt erőm se kedvem megfordulni. Inkább sírtam tovább, felhúzott térdekkel. De a léptek hangja egyre erősödött. Mintha felém, jönne valaki. De ki? És miért? Nem volt időm tovább gondolkozni, mert hátulról megkocogtatta a vállam, s lágy hangon a nevemet mondta. - Stefan? – a lány (mint sejthettétek) leguggolt mellém, s átölelte a vállam. Annyira ismerős illata volt. De honnan? Már nem emlékszem. Viszont nem cécóztam, visszaöleltem, s még jobban feltört belőlem a sírás. Erősen magamhoz húztam a női testet, mert úgy éreztem magam karjaiba, mintha megnyugodhatnék. – Hé, nyugi Stefan… Mi történt? Felpillantottam hogy megnézzem végre, ki az kit ily’ lelkesen ölelek. Katherine… Mennyire megváltozott… Nem külsőleg… Most olyan kedvesebb. Máskor nem ölelt volna, meg hogy megnyugtasson. Most viszont itt ül, mellettem, és igéző barna szemeivel néz. Néz, mint kiéheztetett vad, az áldozatára. - Katherine… - suttogtam nevét erőtlenül. Nem értem miért teszem ezt. Pedig nem akarom, de késztetést érzek, arra hogy így beszéljek hozzá. – Semmi nem történt… Semmi… - Akkor miért hullatod ennyire könnyeidet? – kezével arcomhoz nyúl, és letöröl párat. Egy pillanatra a lány szemébe néztem, de nem bírtam. Nekidőltem óvatosan a vállának, s azt kívántam bár tényleg megnyugvásra lelhetnék. – Hogy hogy visszajöttél ide Mistyc Falls-ba? – kérdezte, miközben helyezkedett, és készült leülni a piszkos avarba. | |
| thestral27 (21282) 12.03.26 20:37:46 | ||
|
- Lényegtelen… - nyeltem egy mélyet. – Csak visszajöttem. – erőltettem magamra egy mosolyt. Katherine már csúsztatta is ki a lábát, hogy telepedjen a mocsokba, de én gyorsan arra fordultam, hogy pont az ölembe érkezzen. Fogalmam sincs milyen felindulásból csináltam. De Katherine csak elmosolyodott, és a mellkasomnak dőlt.
Kicsit megrezzentem, mert rég éreztem ilyen melegséget. Rég éreztem, hogy egy lány ilyen közel bújna hozzám. Mert az a csók Elenával, az… az csak gyöngéd volt, de nem volt benne közelség. Ebben viszont, hogy Katherine az ölemben ült, és hozzám bújt, nagyon sok volt. Kommikat!:D | |
| Pumpedli (26099) 12.03.26 20:43:59 | ||
|
Doki(12a) : nagyon jó, de terjedelemre kb. 20 oldal után lenne elégxD... vagy még akkor sem. Dokit még mindig szeretjük, Liat is, Mancheet szintén(célzás), Tomot is(úgyszintén), Bellat(áááá, véletlenül sem célozgatok), mer Rose-t(ez sem az volt)xD. | |
| Ethron (14880) 12.03.26 21:30:14 | ||
|
Pumpi: na! :D Ez még csak a második fejezet volt, még sehol sem tartunk! :D és egyébként Bella és Rose nemigen kell, miel Doki csak a végén fog összejönni Liàval, kicsit átköltöttem az egészet... :D
Thestral: sajnos most telefonrol vagyok, de ígérem holnap elolvasom! :D | |
| thestral27 (21282) 12.03.27 14:56:34 | ||
|
12a:okés.:) | |
(aktuális oldal: [ 264 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [261] [262] [263] [264] [265] [266] [267] [268] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
