Switch to English Hírek Rólunk
Nick: Jelszó:
Lónevelde
Az összes üzenet megtekintése

Fórum - Alkotók Kuckója

 » Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 8672  

Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)







  pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26    
pony56club

látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:

1.fejezet
Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be...
Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé.
Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen.
Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam.
Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként.
Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját.
-Triss,gyere kész a kaja!
-Oké!-ordítottam le a szobámból.
Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be?
Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk.
-Dehát nincs is új szomszédünk.
-Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e.
-És?
-Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba.


  Pumpedli (26099) 12.05.16 16:44:25    
Pumpedli

BJfan:neeeem, te az asszisztensem vagyxD. Nagyon jó az avatarod, Billie*.*! Amúgy hogy tetszett az új fejezet^^?


  BJfan (60089) 12.05.16 16:48:39    
BJfan

Mrs. Armstrong: a hugod és az aszisztensed...na min1
köszönöööm szépeeeen :D ^^
féltékeny vagyok... XD


  Pumpedli (26099) 12.05.16 16:50:11    
Pumpedli

BJfan:ne legyél, már te is felkerültél a turnébuszraxD. Na, de ne offoljunk, mert kitiltanak minketxD...


  BJfan (60089) 12.05.16 16:51:27    
BJfan

Mrs. Armstrong: jójó XD


  BJfan (60089) 12.05.16 16:57:19    
BJfan

Mrs. Armstrong: Mikor írod a kövi fejezetet?


  Pumpedli (26099) 12.05.16 17:50:17    
Pumpedli

Ma este 8-9 környékén, ha minden igaz, jön az új rész:).


  BJfan (60089) 12.05.16 17:55:49    
BJfan

Mrs. Armstrong: küldtem facen egy linket : wake me up when september ends ...
na ezt a videót mondtam h ebből csinálhatnának filmet is :D
am na nem tudsz feljönni facere akk itt van: http://www.youtube.com/watch?v=NU9JoFKlaZ0&feature=relmfu
jaaa... és am DUDIkkal mi lesz? :D


  Wolfoxy (21122) 12.05.16 18:00:35    
Wolfoxy

Na jó, most már elegem van! (magamból, hogy nem hozok új fejezetet XD) Itt van a 18. fejezet! Ja, és végre alkottam egy borítót hozzá.

Egy kis “előző rész tartalmából“:

-Te nem ismerheted, mert a Seibu csapatában játszik. A neve: Shimizu Reika.



18. fejezet

Miyu-chan teljesen ledöbbent. Most aztán emberére talált, Vagyis, szerelmi riválisára.
-É-és hogy…
-Mit „hogy”? – kérdezett vissza Shuu értetlenül.
-Hát izé… hogy mit szeret Shuu-sama abban a lányban?
-Hát ez bonyolult lesz… Először is Rei-chan okoskodó, idegesítő, ráadásul még hülye is. – kezdte a fiú. Miyu-chant megdöbbentette, hogy bár nem mond túl kedves dolgokat a lányról, de mosolyogva beszél róla. – A legjobban az ijeszt meg benne, hogy tökéletesen hidegen hagyom. De viszont olyan dolgokat mond nekem, amiket eddig senki.
-Például?
-Azt, hogy hülye vagyok. És dilettáns. Egészen eddig azt sem tudtam, mit jelent ez a szó. De mégis… valahogy úgy érzem, Rei-chan az egyetlen, aki igazán megért engem.
-Ez övön aluli volt – gondolta Miyu-chan. – Én eddig soha nem gondoltam arra, hogy megértsem Shuu-samát. Ez a lány pedig nem is ismeri őt, és mégis Shuu-sama azt mondja, hogy megérti. Ilyen nincs! Egy igazán veszélyes szerelmi rivális!
-Na jó – Shuu megfordult, és elindult az ellenkező irányba. – Szia, izé… pompomlány!
-Miyu-chan! – kiabált utána a lány. – Különben is, mi az, hogy valaki ekkora vallomást ad elő, aztán meg csak úgy lelép!?
Szombat délután a Seibu Strikers csapata a klubházban gyűlt össze, Tomokira várva, hogy meghozza a Daiou-Senshakichi meccs eredményét. Már majdnem halálra unták magukat, amikor Tomoki rontott be az ajtón.
-Nagy baj történt! – zihálta. – A Daiou iskolát leverték!
-Micsoda? – kapta fel a fejét Atsuya. – Veszítettek?
-Akkor azt mondtam volna – mondta Tomoki összeszedve magát. 4-3-ra győztek, de ennek a győzelemnek nagy ára volt: Shuu senpai megsérült! – erre mindenki még jobban ledöbbent. Főlge Rei, akit, maga sem tudta miért, de aggódás fogta el.
-Mi történt vele? – kérdezte halkan.
-Semmi komoly. Csak a bal karja törött el.
-Mi az, hogy csak!? – kiabált rá Rei dühösen.
-De hiszen Shuu senpai jobbkezes!
-Te tényleg nagyon bunkó vagy… - jegyezte meg Nobu. – Hol itt az együttérzés? Mondjuk, nekem nyolc. Úgyis idegesített a feje.
-És még ő dumál együttérzésről – morogta Rei. – De akkor is, így Todorokinak legalább két meccset ki kell hagynia. Mi van, ha nem tud játszani a döntőben?
-Akkor lesz egy sima győzelmünk – mondta Teru, de Atsuya ezt másképpen gondolta.
-Dehogy lesz! Most odamegyek, és közlöm vele, hogy játszani fog a döntőben, még ha megrokkan, akkor is! – azzal már el is indult, hogy a tervét véghezvigye, amikor Rei megállította.
-Hadd menjek el hozzá én! Hol lakik? – kérdezte Atsuyát.
-Egy társasházi lakásban az anyjával, meg a testvéreivel. Itt a cím – mondta, azzal Rei kezébe nyomott egy összegyűrt cetlit. – Ha akarsz, elmehetsz hozzájuk. De mi nem vállaljuk a felelősséget érted.
-Ezt meg hogy értsem? – értetlenkedett a lány.
-Te most Shuu Todorokiról beszélsz – mondta Atsuya.
-Ja, kit tudja, mi történhet – tette hozzá Nobu.
-Paranoiásak – morogta Rei.

Komikat! Ja, és lehet, hogy én is “férjhez megyek“, én leszek Mrs Todoroki XD Na jó, azt azért nem...


  Pumpedli (26099) 12.05.16 18:01:32    
Pumpedli

BJfan:megnézem majd:). Azt nem itt kéne megtárgyalni, és nem tudom, az sem biztos, hogy lemegyünk. A jegyvásárlást meg aztán végképp nem tudom... Ki fognak tiltani téged, meglátodxP.


  BJfan (60089) 12.05.16 18:14:57    
BJfan

Mrs. Armstrong: de miééért??? o.O


  hancsi1000 (50548) 12.05.16 19:02:41    
hancsi1000

Mrs. Armstrong(ne, a végén már én is megadtam magamXD):Eddig nem komenteltem mert, hát csak sunyiban járok fel hétköznaponkéntXD Amúgy nagyon jók lettek és én is kíváncsían várom a “változásokat“^^ Csak úgy hozzáteszem, hogy laladsz a nevekkel csak egy picikét kevesebbet írt a “frontember“ szót;)
Mrs.Styles:Nagyon jók lettek^^
Jaj lépnem kell jöttek az ősök...


  thestral27 (21282) 12.05.16 19:04:18    
thestral27

Köszönöm hancsikám!:D


  Melissa (6505) 12.05.16 19:12:19    
Melissa

Mrs. Armstrong: Folytasd :D Nagyon jó lett, imádom :)

Ma hozok fejit, mert teljes írói lázban égek :D


  rekaianett (32539) 12.05.16 19:18:09    
rekaianett

készen van az ötödik rész első fele, remélem bejön, de még majd jön még egy kb. ilyen hosszú rész ebből.

V.



Sarah nagyon remélte, hogy nem késik el a találkáról. Mrs. Strongot alapjában véve szerette, mert meg tudott vele beszélni mindent, mintha a nővére lenne, ami kissé ironikus, ha arra gondolunk, hogy a tanárnő több mint negyven éves, és Sarah ehhez képest akár a lánya letett volna a maga tizenhat évével.
De most nem örült a beszélgetésnek. Félt, hogy elszalasztja az újdonsült barátját, Louist.
De nem volt elég neki Mrs. Strong által elbeszélgetett idő behozni, még a drága kishúga is megállította:
- Nem jössz haza? Segítened kéne nekem lenyírni a füvet! … - Sarah nem akart menni. Ha segített Jessicának, akkor az abból állt, hogy először megmutatta, hogyan is kell azt a feladatot elvégezni, aztán vagy csörgött a telefon, és őt keresték, vagy eszébe jutott valami halaszthatatlan dolog, így minden tennivaló Sarah vállát nyomta.
Ezért hát gyorsan szedte a lábait, és a port felkavarva, már-már kocogott, amikor a sportpálya lelátójához ért.
Ott azonban nem várt rá senki, legkevésbé a fiú, akinek a mosolyától elgyengült a karja.
Jaj, nem! Csak nem elkéstem? - aggódott magában, és az órájára pillantott. Csupán tíz perce csengettek. Tíz perce? Ó, tíz végzetes perce! - Bizonyára megunta, hogy rám várjon, és eltűnt…
Sarah azonban elhessegette a pesszimista gondolatokat, és úgy döntött, vár még tíz percet, ha addig nem jön, akkor szépen hazamegy, és telesírja a párnáját.
Kilenc gyötrelmesen hosszú perc után, már éppen indulni készült hazafelé, a terve megvalósításához, amikor feltűnt a gyepen egy fiú alakja.
- Louis! - köszöntötte meglepetten a lány, és megkönnyebbülten letette a táskáját, amit az imént a vállára kapott.
- Szia! - köszönt, és Sarah legnagyobb meglepetésére átölelte, a találkozás örömére.
Tetszem neki! - gondolta, és viszonozta a srác ölelését, ami meleg volt, simogató és puha, akárcsak a forrócsokoládé az ember torkának télen.
Amikor Louis elengedte a szorításból Saraht, mélyen a szemébe nézett, és elmosolyodott. Kezét még akkor is a sajátjában tartotta, és duruzsoló hangon, szinte suttogva kérdezte:
- Hogy lehet valakinek ilyen szép keze? - bár rá sem nézett, csupán érintette, amiről beszélt, amitől a lány gerincén végighullámzott a gyönyörűség.
- Nem tudom - suttogta ő is. - Mit csinálsz a szabadidődben ilyenkor? - kérdezte hirtelen.
Louis meglepődött, ám kivágta magát.
- Lemegyek a partra, és igazgyöngyöket keresek. - Sarah értette a célzást.
- És, találtál már?
- Itt fogom a kezemben. - a lány a közelben lévő hatalmas tölgyfához nyomta hátát, mire Louis felé lépett. Lágyan és lassan végigfuttatta kezét Sarah karján, ettől enyhe borzongás futott végig a lány egész testén. Amint a fiú keze a szőke szépség vállához ért, a lapockáihoz nyúlt, és simogatni kezdte őket. Sarah leszegte fejét, mintha szégyellné magát valamiért, de állát egy meggörbített ujj felemelte. A tekinteteik kereszteződtek, és Louis lassan elkezdett közeledni a lány arca felé.
Amikor az ajkaik már csak pár centinyire voltak egymástól, hirtelen egy borzalmas, és kegyetlen hang csapta meg a pár fülét:
- Hé, Louis! A fát ölelgeted, vagy van ott más is?
- Nem mutatsz be minket a barátnődnek, Tölgyikének? - kérdezték gúnyosan a focisták, akik abban a pillanatban jelentek meg a pályán.
Louis arca kissé eltávolodott Sarahétól, és azt suttogta:
- Most mennem kell. Legyél ma hétkor a parton.
- Melyiken? - kérdezte még Sarah, de a fiú már elment a csapathoz, és ő egyedül maradt a fa tövében.

néhány visszajelzésnek örülnék.


  Noémi2000 (49199) 12.05.16 19:26:14    
Noémi2000

reka: nagyon jó! Folytasd!



(aktuális oldal: [ 327 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [324] [325] [326] [327] [328] [329] [330] [331] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]



lónevelde információk