 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Melissa (6505) 12.05.25 22:00:25 | ||
|
Nigel, asszem xD meg volt Elemér és Huba x“““DDD Ja, am: Viliii xD | |
| Victory (24965) 12.05.25 22:00:45 | ||
|
Kedves Mindenki: Sziasztok! De rég voltam itt, lesz mit olvasnom xD
Am...nem tudom ki emlékszik, de egyszer volt nekem (nem is olyan rég) egy Salvador című történetem amit időhiány miatt félbe/abbahagytam. De nem is akarom folytatni, nem erről van szó csak csináltam hozzá egy új borítótervet és szeretném kikérni a véleményeteket :) (Bocsi, ha nagy a kép mérete)  | |
| thestral27 (21282) 12.05.25 22:03:32 | ||
|
Tök jó Lovas.:D Az ott csak nem Ian S. a bal sarokban?:D:P | |
| Wolfoxy (21122) 12.05.25 22:03:40 | ||
|
Ja, Vilii és az integrált hangkártya XD
Vili a redszergazda a sulinkban, aki a Vaterán vette a dipplomáját XD | |
| Melissa (6505) 12.05.25 22:08:09 | ||
|
Ja xD De lehet, h az Apródról szedte :D Összeillenek Szirénkével xD | |
| thestral27 (21282) 12.05.25 22:58:27 | ||
|
Na, mit hoztaaaam??:PP
1. fejezet - Simon! Megint álmodozol az órámon?! – csapott egyet a biológia tanárom a padomra. Megráztam a fejem, és rágcsáltam tovább a ceruzám végét. - Elnézést tanárnő. – mormogtam az orrom alatt halkan. - Miről beszéltem az elmúlt fél órában? – ment vissza a tanári asztalhoz Mrs.Picket. - A prérifarkasokról? – néztem kérlelően az osztálytársaimra, hogy segítsenek ki, de egyik se volt hajlandó. - Ez kérdés, vagy kijelentés? – dőlt hátra a székben, az enyhén molett nő. Egy ceruzát rakott az ősz kontyába. - Kijelentés… - suttogtam, mert nem telt többre. Éreztem, ahogy elkezd forogni a gyomrom, és elfog a rosszullét. Hirtelen felálltam, és kiviharoztam a táskámmal, és a cuccaimmal a teremből, majd ki az iskolából, és egyenesen futottam az erdőbe. Ott egy ismerős hang szólalt meg: - Még mindig nem adod fel, Lupus? – kérdezte Katharina, és előlépett a bokor mögül, aminek az árnyékába eddig rejtőzött. – Hát nem érted? Nem fogod kibírni az emberek közt! Én adtam neked lehetőséget, hogy csatlakozz a szektánkhoz. – kacsintott egyet szürke szemével. Már majdnem fehér olyan világos szőke hajába belekapott a szellő. Fekete bőrcsizmáján egy kis sárfoltot láttam. - Én meg mondtam, hogy nem! – válaszoltam makacsul. – És pontosan tudod, Katharina, hogy utálom, ha Lupus –nak nevezel. Sosem szerettem, és nem is fogom. Mert nem vagyok az! – rúgtam bele egy kicsit méretesebb kőbe, ami épphogy hozzáért a lány csizmájához. - Jaj, Simon! Hát sosem fogod feladni, igaz? Mindig is ragaszkodni fogsz, az emberi mivoltodhoz. Pedig az csak gyengévé tesz. – suttogta, és közvetlen mellém lépett. Hegyes műkörmeivel végigsimított szabad nyakamon… ahol ott volt a „pecsét”. A kis farkas jel, egy körben, egy „L” betű mellett. Gyűlöltem, ahogy ezt az egészet is. Mindig próbáltam vagy egy sállal, vagy hosszabb nyakú pólóval takarni. – Hm, csinos. Még senki sem vette észre? - Tűnj el. – mondtam határozottan, és lesöpörtem magamról a kezét. – Mit akarsz tőlem? - Segítséget, mit akarnék? Jaj, ugyan már! Két külön faj vagyunk. Csak a Főnök küldött, mert ellenőriznem kellett téged. És egy üzenetet is küldött, mellesleg, nagyon nem áll jól, ez a kockás vacak. – bökött a pólómra, miután átnyújtott egy régi stílusú papírost. - Adaline még mindig nem tud sima nyomtatópapírra írni levelet? Minek bonyolítja agyon? Úgy is miután elolvastam, a szemetesben landol. – mondtam, miközben méregettem az üzenetet. Leszedtem róla a piros szalagot, amivel át volt kötve, és szépen lassan elkezdtem olvasni. Kedves Simon! Nem tudjuk, hogy hogyan is vagy vele, De ez így nem mehet tovább, hogy szekta nélkül járkálsz. Van három napod. Utána küldöm a testőreim.. Adaline Carwrithe - Fogadd meg a tanácsát! A vénszatyor nem hazudik! – kacsintott rám a lány, és egy pillanat múlva már el is tűnt. Lassan rájöttem, hogy elmúlt az émelygésem. Leültem egy fa alá. A levelet a zsebembe gyűrtem, és csak hallgattam a fák susogását. Lassan lehunytam a szemem, és mélyen a gondolataimba merültem. Vajon miért ilyen fontos Adaline –nak, hogy benne legyek valamelyik szektában? – kérdeztem magamtól. Egy madár gondolatban válaszolt: - Halál, édes halál! Vigyázz Fiú, vigyázz, becsülj meg minden percet, mert ennek bármikor vége lehet! – csicseregte a gondolataimba. Nem értettem, mit akart ezzel kifejezni, de nagyon sántított nekem ez az egész. Lassan feltápászkodtam a földről, és elsöpörtem a szemembe hulló kék hajam. Elindultam komótos tempóban hazafelé, mielőtt a szobatársam keresni kezdene. Mondjuk, minek keresne? Két teljesen más faj vagyunk. Én Alvilági lény vagyok, ő nem. Kicsit vagyunk csak egymással ellentétek. Mégis remekül kijövünk. Persze, megvannak mindig az ellentétek. Tehát, volt már rá példa, hogy egymás torkának ugrottunk, de pár nap alatt le is zártuk az ügyeket. Éppen egy tankönyv fölé magasodva magoltam be a főiskolai jelenlegi anyagait. Elég érdekes, főleg ha Angyal iskolába jársz, ami nehezebb, mint akármi. Leginkább azért, mert a Bibliából kell konkrét részeket megtanulni. „Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.” Éppen az utóbbi idézetet tanultam, amikor hangosan kivágódott az ajtó. Én egyből felugrottam a székről ijedtemben. - Nyugi Angyalka, csak én vagyok az, Simon! – zárta maga utána be az ajtót a kék hajú fiú, aztán lehuppant a kis nappaliban lévő fotelre. – Mizu? – kérdezte szlengen, s elővett a zsebéből egy kis fiolát. | |
| thestral27 (21282) 12.05.25 22:58:41 | ||
|
- Simon! Kopogni téged sosem tanítottak? És én, veled ellentétben, tanulok! – mordultam rá, és visszaültem a székre. Megint a könyvem fölé hajoltam, és olvasni kezdtem.
- Jaj, ne már! Megint Bibliát magolsz? Nem unalmas? – a fiola tartalmát a szájába csorgatta. Egy kicsi, vöröses csepp a pólójára ment. - Te meg megint vérrel tömöd a fejed? – forgattam a szemem, és elolvastam újra az előző mondatot. - Tudod, az Alvilágiaknak szükségük van valamennyi vérre. Még nekem is, bármennyire vagyok vérfarkas, nem vámpír. Egy kevés mennyiségre szükségem van. – vonta meg a vállát, és a fiolát a fotel mellett lévő kukába dobta. - Maradj csak nyugton! Tudod jól, hogy egy perc alatt el tudlak intézni, és akkor volt Simon, nincs Simon. – kacsintottam az idétlen külsejű fiúra. - Na, ma mi lesz a vacsi? Te főzöl, ugye tudod? – piszkálgatni kezdett egy díszpárnát. - „És szól, s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre, az ő atyjafiára, és megölé őt.”- olvastam fel hangosan a jelenlegi mondatot. – Bocs, de még mindig nem zavar, hogy tanulni szeretnék? - Szerethetsz tanulni, nekem mindegy, csak mond meg, hogy mi lesz este a kaja! – mormogta a fiú rendíthetetlenül. - Jaj, az Isten szerelmére már! Majd összeütök valamit! Még nem tudom mit! Végre, tanulhatok?! – csattantam fel élesen. Hihetetlen, hogy már öt perce, két soron rágom magam. - Ó már. – sóhajtotta a fiú, és utána inkább bekapcsolt magának egy videó játékot. Hangosan lehetett hallani, ahogy a hangszóróban egy farkas felüvölt. - Vedd halkabbra! – rivalltam rá. - Maradj csendbe Justin! Éppen egy vámpírral harcolok! – elmélyülten nyomkodta a kis játékkonzolt. - Ki fogom húzni! – fenyegettem meg. Erre Simon kelletlenül le Pause- zta, és felállt, majd lassan a TV –hez sétált, és lejjebb vette a hangerőt. – Mindjárt jobb. – mondtam elégedetten, és megint beletemetkeztem a Bibliába. Simon megint leült a kanapéra, és folytatta a játékot. Olyan tíz perc múlva hangosan megszólalt: - Ó a francba! A gyökér vámpír megölt! El tudod ezt hinni? – siránkozott a fiú. – Meghaltam. A fene essen bele! – rúgott egyet a levegőbe. - Ne nyavalyogj már, az csak egy játék, Simon! – mondtam, és becsaptam a Biblia könyvet, mert végeztem a tanulással. Kommikat elfogadnék.:$ | |
| BJfan (60089) 12.05.26 08:48:07 | ||
|
Mrs. Styles: nyagyon jóóóó ^^ csak azt nem vágom h most melyik a Simon..... mert az elején az ő szemszögéből volt ... a végén meg a szobatársa lett a Simon....
vagy.. nem tom..... szólj ha nem XD | |
| Pumpedli (26099) 12.05.26 09:54:29 | ||
|
Mr. Styles:folytatást, most*.*!Nekem is csak annyi a bajom, mint BJfannak, de ha jól értettem, akkor a felétől szemszöget váltottál, ugye:D? | |
| thestral27 (21282) 12.05.26 12:50:38 | ||
|
Mrs.Armstrong&BJfan: Köszönöm és akkor elmagyarázom: Igen, ott valahogyan jelzem is, hogy szemszögváltás történt, mivel egy sort szépen kihagytam.:“) De lehet, hogy átszerkesztem még egy kicsit, és 3db *-ot fogok odatenni, hátha úgy egyértelműbb lesz a dolog.:D
És amúgy egy kis szereplő magyarázás: Simon: Vérfarkas, elég önfejű, és bele van habarodva Luciana -ba Luciana(őt még nem ismeritek, majd a folytatásban;) ): Mágustanonc, nem olyan régibe kezdett bele a varázslás és bájital főzés tanulásába, és ezáltal otthagyta a sima iskolát. Simont gyerek kora óta ismeri, és legjobb barátok is. Justin: Angyal, nem nagyon jön ki Simonnal, ez meg is látszik, minden piti dolgon összeugranak. Sokat tanul, amivel általában szobatársa idegeire megy. Katharina: Nemes vérfarkas vérvonalból származik, a legnagyobb szekta úgymond “titkárnője“. Lassan már 300 éves, de amióta megharapták egy évet sem öregedett. Adaline: A fő szekta vezetője, nagyon szeretné, ha mellé szegődne Simon, de eddig minden próbálkozása sikertelen volt. Na, ennyit elárulok a szereplőkről, de többet nem.:P És amúúúgy, ma még megyek egyet be Pestre, utána meg ha hazaértem megint írok.:) (végül nem maradtam a lovas versenyen, mert annyian voltak, hogy fúú..-.- lovagolni is alig tudtam..-.-) | |
| rekaianett (32539) 12.05.26 17:27:33 | ||
|
nah, egy napja nem vagyok fenn, és átolvashatom a délutánt! viszont n em tudom, lesz-e új rész... egyébként csináltam egy magazint, szóval, akit érdekel, írjon rám, osztán kapja az első példány ingyen, ha meg tetszett, akkor vehettek a júniusiból! :) | |
| thestral27 (21282) 12.05.26 17:36:35 | ||
|
Én egy délelőttöt nem voltam fent a múltkor, és majdnem estig olvastam.xDDD
Amúgy mi a témája az újságodnak?:) | |
| rekaianett (32539) 12.05.26 18:31:24 | ||
|
hát, egyenlőre a lovakon tesztelem magam, de lehet, hogy csinálok másmilyent... küldjek egy példányt? :) | |
| thestral27 (21282) 12.05.26 18:48:41 | ||
|
Aham, sztem olvasnám.:D Megköszönöm, ha küldesz egyet.^^ | |
| rekaianett (32539) 12.05.26 19:17:40 | ||
|
oké, csak előbb beteszem ezt:
VIII. Rachel Smith és Kim Large már javában beszélgettek a szekrényük mellett, amikor odalépett hozzájuk Jessica. - Jess! - sipították egyszerre, majd úgy ölelgették , mintha a háborúból hazatérő hőst látnák, akiről hajdan azt gondolták, nem marad más belőle, csak a szép emléke és pár fénykép… - Csajok! - utasította rendre barátnőit a fulladozó lány, mire azok elengedték, és tettre készen várták a szavát. De Jessica nem szólt. Csak csendben kinyitotta a szekrényét, betette a földrajzkönyvét, és kivette az angol holmiját. - Minden oké? - kérdezte meghökkenve Rachel, és megrázta vörösesszőke, hullámos loboncát. - Aha, persze… - kezébe vette a reggelijét, és halkan rágni kezdte az állatfigurás kekszének maradékát. - Képzeld - mesélte Kim lelkesen. - Hogy Robby azt mondta, hogy hallotta, amikor Clara arról beszélt, hogy… De Jessica kivételesen nem figyelt a lányok legújabb pletykájára, ami meglehetősen szokatlan volt tőle. - Mi van veled? Föld hívja Jesst! - Rachel próbálta feléleszteni a lányban szunnyadó pletykavadászt, de ez alkalommal nem volt sikerélménye. - Ühüm… - bólogatott magában Jessica, és továbbra is az állatos kekszét ette. - Robby és Clara járnak. - jelentette ki Rachel, amire azt a reakciót várta, hogy kiejti a kezéből a zacskót barátnője, és egy hangos „Na, nem mondd!”-dal visszatér közéjük. De nem így történt. - Rachel! - lökte meg finoman Kim, azzal kisöpörte saját arcából a csokoládébarna haját. - Hiszen nem is kárnak! Te el tudod képzelni az a gyönyörű lányt azzal a pattanásos labdaszedővel?! - Nem figyel ránk. - jelentette be Rachel, majd ismét a kekszet magába tömő lányhoz fordult. - Kim az óvodában akar dolgozni nyáron. - az említett személy hatalmas csapást mért a könyvével barátnője fejére, majd sikítozni kezdett: - Mit fognak rólam gondolni most?! - Mondom, hogy nem figyel ránk. Nézd! Jessica újabb „ühüm” suttogásával bizonyította be az előbbi állítást. Rachel kezdett elfelejtkezni róla, amikor váratlanul egy olyan mondat hagyta el a száját, amire teljesen feléledt Jessica. - Te tudtad, hogy abba az új srácba bele van szerelmesedve a fél gimi? - Jess először úgy érezte, nem rágta meg a legutolsó zsiráfot rendesen, mert egy hatalmas gombócot érzett a torkában. Majd lejjebb küzdötte a gyomrába. - Milyen új srác? - kérdezett vissza, és bezárta a maradék kekszét a szekrényébe. - Nocsak, nocsak… Jessica Taylor visszatért közénk! - Nem vagy vicces, Rach! - utálkozott egy kicsit a lány, de azonnal vissza is fordult. - Milyen új srác? - Louis Flower, a gazdag, menő végzős. A saját évfolyamából csupán minden lány ráhajtott, és hát… még itt vagyunk mi is… - A nővéremé, tehát: Sarah pasija, rá se nézzetek! - utasította őket ujjával fenyegetődzve, miközben elsietett az órájára. Hiszen ha Sarah pasija - gondolta közben. - akkor az én pasim is… Mindent megosztunk egymás között, a szobát, a ruhákat… eggyel több vagy kevesebb igazán nem számít! Jessica szombat este mindent megtett annak érdekében, hogy Sarah randija meghiúsuljon. Louis nem mondhatja le újra a találkát, az túl feltűnő lenne… - elmélkedett, miközben idegesen kefélte a haját. - De ha Sarah… ha Sarah nem megy el, lehet, hogy rájön, a srác nem hozzá való, és otthagyja… Így hát a WC illatosítójának és a lányok kedvenc dezodorának címkéit összecserélte, hogy bűzölgő, citromos szaga legyen testvérének, elrejtette az előző este kikészített ruhát, és uzsonnára hagyma-mártásos kétszersültet készített. Mindennek sikerülnie kellett. Legalábbis azt gondolta. Sarah úgy döntött, hogy az édesanyja parfümjét használja, mégsem a fekete ruháját veszi fel, hanem a fehéret, a lila virágosat, és előre látó módon nem evett a mártásból. Jessica füstölgött mérgében. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?! - toporzékolt, majd hirtelen kettétörte a fésűje nyelét. De most nem bánta. Semmi más nem érdekelte, csak az, hogy megkaparintsa magának Louis Flowert. Hiszen tudta, hogy a többi lány nem jelenthet akadályt, mert ők a legszebbek mindenki közül, csak a nővére miatt aggódott cseppet. Amint Sarah kilépett a házból Jessica átvette a ruháit, majd egy bézsszínű ballonkabáttal és kalappal takarta el arcát, és egyszerűen kisétált az utcára, egyenesen a diszkó felé. pár komment jót tenne... | |
(aktuális oldal: [ 356 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [353] [354] [355] [356] [357] [358] [359] [360] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
