 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| musztángimádó88 (51116) 12.07.26 21:01:01 | ||
|
lovas111:én olvasnám és a borító is király ^^ | |
| Victory (24965) 12.07.26 23:31:08 | ||
|
Kedves Mindenki: Köszönöm a komikat :) És nem kell megijedni, ez nem olyasfajta paródia lesz, mint a PiRosszka. De én szeretnék bele tenni néha-néha egy-egy poént, már ha sikerül olyat is összehoznom, mert ez (belátom) nem az erősségem. Na, de nem is szövegelek tovább...
Az erdő széli házikó (Részlet) “Késő délután volt már, amikor is arra ébredtem, hogy a monoton ringatózásnak vége szakad. Nagyokat pislogva néztem ki a fejemből, mert nem tudtam mire vélni a dolgot. - Ébredj, Magen! Megérkeztünk. Anya hangja valahonnan egészen távolról szállt felém, pedig csak az anyósülésen ült. Értetlenül kémleltem ki az ülések mögül, ugyanis teljes kényelemben heverésztem a hátsó ülésen – már amennyire az lehetséges. Miután valahogy kikászálódtam a kocsiból, tekintetem megakadt a házikót körülvevő erdőn. A fák szorosan álltak egymás mellett, s dús koronájuk némely ága búskomoran bólogatott felénk. Fázósan összehúztam magamon vékonyka kabátomat, melynek piros színe bizalmasan ölelt körbe. - Szólnál Nagymamának, hogy megérkeztek a fáradt vendégei és nagyon is örülnének egy kis harapnivalónak. Ez már apa volt, ő mindig csak a hasára tud gondolni. Talán ezért is olyan nagydarab, míg anya sokszor törékeny porcelánbabának tűnik mellette. Rólam már nem is beszélve, mert szégyenszemre még anyánál is alacsonyabb vagyok, és ha az lehetséges, még vékonyabb. Vigyázva, hogy meg ne csússzak a házhoz vezető havas ösvényen szökdécseltem. Nagyon izgatott voltam, mert már vagy fél éve nem láttam Nagymamát. Miután többször is megkopogtattam a díszes tölgyfaajtót s válasz nem érkezett, kinyitottam és beléptem az előszobába.“ A folytatásért:Katt!;) | |
| pony56club (16581) 12.07.27 19:09:33 | ||
|
lovas:nagyon jó a borító is,és a történet is,nekem nagyon tetszik,folytasd:D | |
| thestral27 (21282) 12.07.27 19:17:03 | ||
|
Helló!:D Hazaértem, vannak ötleteim, de most Secrets-et fogok írni.:)) Majd holnap nekikezdek, aztán berakom.:) | |
| thestral27 (21282) 12.07.28 19:59:31 | ||
|
1. fejezet Keserű vágy 1862, London, Augusztus Szobám falai közt, egy széken ültem, és a kedvenc regényemet olvastam, amikor belépett a szobalány. - Miss Glamor! Hetek óta nem jött ki innen! – mondta, miközben lerakta a lepedőket, és egyebeket az ágyamra. - Ó, Alice! Ha tudná, mekkora az én bánatom! Maga se menne napvilágra! – panaszoltam. Felálltam a székemről, és a nagy fehér ruhámban, a könyvemet a mellkasomhoz szorítva megpördültem. – Bár olyan könnyű lenne minden, mint a történetekben vagy mesékben! – a könyvespolchoz perdültem, és visszahelyeztem a helyére a művet, amit a kezemben tartottam. - Darling, ne ábrándozzon könyvbéli hősökről! Még a végén, úgy fogja ön is végezni, mint én! Magányosan, cselédként. – sóhajtott a törékeny nő. Barna haja feszes kontyban volt a fején. Egyértelműen jobban festett nálam. A hajam össze-vissza állt a fejemen. - Drága Alice, egyetlen szobalányom! – fordultam felé, és két vállára helyeztem vékony karjaim. – Bánatom oly nagy, de olyannyira nagy..! Szívem se bírja! - Ó, Miss Glamor. Hát, ha búja-baja ekkora, akkor azt csak egyetlen dologgal orvosolhatja! – húzta mosolyra a száját, a kis, alacsony nő. - Mivel? Mondja meg! Mivel? – lelkesedtem fel, egy röpke másodperc alatt. - Egy csodálatos séta a parkban, egyből életet fog magába csalni. Csak gyorsan mosakodjon meg, mert kezd kellemetlen illata lenni. – erre kicsit felfelé görbült a szám, majd egyből vissza alaphelyzetbe. - Nem… oda nem mehetek! – sóhaj kíséretében lehuppantam az ágyamra. - Kisasszony! Kérem, mondja el nekem, mi nyomja a lelkét ennyire! Így lehetetlen a kedvére tenni! – dobbantott egyet kicsit mérgesen a lábával. - Ő, a bajom! Ő a bánatom okozója! Miatta vagyok bús, miatta vagyok keserű, mint a citrom! – rákönyököltem a térdemre, és úgy támasztottam meg a fejem. - De ki azaz „Ő”, kisasszony?! – Alice most már tényleg kezdett mérges lenni. - Mr.Potestatem! Ő a bajom! – jött ki a név végül a számon. - Frederick úrfi? De hát… mit ártott az a fiatal legény magácskának? – nagyon megdöbbent a nő. - Elutasította a vacsora ajánlatot! - Az majdnem két hónapja volt, Miss Glamor! Ne legyen már ilyen buta! Akkor kérje meg őt újra! - Újra? - Igen, újra! Ne miatta legyen ilyen! Legyen boldog! Annyi lehetősége van még! - Hát… - felálltam. – Legyen. - kis szünetet tartottam. – Alice, kérem, eressze meg nekem a meleg vizet. – szinte egyből ugrott, és hallottam, ahogy elkezd csobogni a víz. Alig tíz perc elteltével, már a forró kádban ültem. Addig lecsúsztam, amíg az államat nem súrolta a víz. Négy fehér gyertya égett minden sarkon. A lángok unottan táncoltak, ahogy be, majd kifújtam a levegőt. A jobb lábamat kiemeltem a vízből. Majdnem olyan fehér volt, mint a kád. Sóhaj hagyta el ajkaim. Visszaeresztettem lábam, s lebuktam a vízbe. Szemem ösztönösen behunytam. Pár másodpercig lent maradtam, majd kiemelkedtem. Végigsimítottam a hajamon, és a pár tincset, ami az arcomba hullott, odébb söpörtem. Megfogtam a kád szélét, s felálltam. Először a jobb, majd a bal lábammal léptem ki. Leemeltem az akasztóról a fehér törülközőm, és belecsavartam magam. Kimentem, s Alice már meg is jelent egy fésűvel a kezében. Leültem a székre, s a lány máris ott termett és fésülgetni kezdte a hajam. Új ruhám tökéletes volt. Teljesen feketéből szabták. Ujjának vállamig ért, végén csipke díszelgett. A fűzője vérvörös volt, tekergő rózsákkal. Ehhez egy vörös rózsás magas sarkú cipőmet vettem fel, s ugyan olyan színű rúzs került ajkaimra. Parfümöm francia országból való volt. - Szóljak Alfonso –nak, hogy készítse a hintót? – erre végignéztem magamon a tükörben. Meg kellett hagynom, hogy mesésen néztem ki. - Ne. – válaszoltam. – Nem szeretném… vagyis inkább félek. Mit fog szólni vajon Mr.Potestatem? Mi van akkor, ha megint lemondja? - Gondolkodjon pozitívan, darling! – a kis törékeny lány már el is tűnt. Még egyszer a tükörbe néztem, majd felálltam, s kisétáltam. Begördült a lovas kocsi. Nem sok, de kommikat.:) | |
| vallerveronika (44891) 12.07.28 20:06:37 | ||
|
Sziasztok!
Miért ide rakjátok ezeket a történeteket? Hiszen a Nem lovas irományok, versek ,novellák..-ban lenne a helyük, oda meg alig teszi be valaki! | |
| thestral27 (21282) 12.07.28 20:10:41 | ||
|
vallerveronika : Kezdetektől kezdve ide rakjuk be őket. Ide IS be lehet rakni a regényeket ugyan úgy. | |
| Sennala (35031) 12.07.28 20:15:13 | ||
|
Mrs.Styles(thestral27):Nagyon tetszik! *-* Alig várom,hogy folytatást hozz,mert ez tényleg kicsit kevés volt. >< Am a citrom az nem inkább savanyú,mint keserű? ^^
lovas111: Gondolom később tele lesz izgalmakkal. ^^ Várom a folytatást,mert nagyon tetszik. El tudom képzelni a tájat,a környezetett. :) | |
| thestral27 (21282) 12.07.28 20:20:13 | ||
|
Mrs.Payne (Sennala) : Őőő.. most elgondolkodtattál... kijavítom szerintem..:“) Mielőtt elfelejtem.xD am Köszi.:) | |
| Melissa (6505) 12.07.28 20:38:36 | ||
|
Mrs. Styles: Nagyon jó lett :D De a citrom mióta keserű? xddd
Lovas: Nekem nagyon tetszik, érdekes :D Jó lett a tájleírás, folytasd :) Na, én meg meghoztam a következő fejezetet :D Most megint röhögőgörcsös lesz, a felelősséget ismételten elutasítom xD 
Green Day 11. fejezet: A természet lágy ölén - Miért?! Miért, miért, miért??!! –rugdosta BJ idegbeteg módon a busz kerekét. –Miért pont itt kellett lerobbannunk?! Ez itt a semmi közepe! Még csak térerő sincsen! - Igen, mert mondjuk egy erdőben vagyunk a hegyek alatt? –morogta Gwen, akit már nagyon kezdett kiborítani a frontember hisztije. –Itt ne is várj semmi civilizációt, Billie! - De miért?! –nyöszörgött. –Miért pontosan az erdő közepén kellett lerobbanni?! Gwen lemondóan Julie-ra pillantott. - Ne nézz így rám, a te pasid! –felelt a lány, majd elindult a buszba. –Hozzuk ki a maradék kaját és induljunk el gyalog a város felé. Tré nekiállt mondani valamit, de végül inkább nem szólt semmit. Nagyon sunnyogott a csomagtartó körül, és ez mindenkinek feltűnt. - Tré, mit csináltál már megint? –fordult felé Mike. - Semmit –vágta rá a dobos és készült elspurizni, de ezt senki nem nézte jó szemmel. Mike és BeeJ elkapták és lenyomták a földre. - Beszélj, vagy meghalsz! Cool elnyúzott fejjel nézett rájuk, mint aki szellemet látott. - Én… megettem a maradék kaját… -motyogta. Pár pillanat hatásszünet következett, vagy csak ennyi ideig tartott a másik kettőnek felfognia, hogy mit mondott. Aztán dühösen üvöltözve, morogva püfölni kezdték. A zajra még a lányok is kijöttek a buszból. - Először is, engedjétek el szerencsétlent –szólalt meg Julie. –Másodszor meg hová tűnt a kaja?! - Tré mindent felzabált! –sziszegte Mike. –Ezért meg kell halnia! - És akkor ki fog dobolni a következő koncerteken? - Majd te! –vágták rá Billie-vel egyszerre. - Álmodoztok, kedveseim. Na jó, szálljatok le róla! Majd keresünk bogyókat az erdőben. BJ lemászott Tré-ről és összefont karokkal duzzogni kezdett, meg morogni, hogy ő bizony nem fog bemenni az erdőbe, mert nem indián és nem is bennszülött. Erre már tényleg senki nem tudott jobb választ adni annál, hogy akkor egyedül marad itt, hogy megegyék a medvék. Ez már nem tetszett neki annyira, sőt! Visítva bújt Gwen-hez, hogy nem akar medvevacsi lenni. *Julie* - Utállak titeket –morogtam. - Furcsa, mert én nagyon szeretlek –röhögött Tré és egy puszit nyomott az arcomra. Erre csak tovább morogtam. A három hülye kitalálta, hogy menjünk az erdőn át, mert arra rövidebb. Aha, persze. Öt perc után úgy eltévedtünk, hogy azt se tudnám megmondani, északra, vagy délre megyünk-e. Nagyon jó lesz, ha az avarban kell éjszakáznunk. - Oké, ha valaki tudja, merre megyünk, az elárulhatná –szólt Gwen. - Én tudom! –vigyorgott Mike. –Előre! - Na nem mondod? Azt hittem tolatunk, mint a rákok –vágtam rá. Csendben mentünk tovább, amit nem is bántam. Ha valamelyik hülye megszólalna, képes lennék leütni. A fiúk elég hamar elfáradtak. Konkrétan három órát voltak képesek sétálni, ami végül is, hozzájuk képest tényleg elég nagy teljesítmény. Kénytelenek voltunk tábort verni az erdő kellős közepén. Megjegyezném, hogy szeptember kellős közepén jártunk, Montana államban, ahol olyan hideg volt, hogy az hihetetlen. Nem mellékesen egyetlen egy pokrócot tudtunk elhozni, mert a többi használhatatlan volt. Mike azt mondta, majd megoldjuk. Semmi kedvem nem volt vitatkozni egyikükkel se. Ha valakit megesz a medve, azt az ő számlájukra írjuk. - Rendben van –ültem le a földre és a hátamat egy fának támasztottam. –Hogy akarjátok öt felé osztani az egy darab pokrócunkat? - Sehogy –vágták rá egyszerre, mire mi Gwen-nel összenéztünk. Ezek miről beszélnek? - Akkor most hogy is vagyunk? –kérdezte Gwen. - Mi majd melegítjük egymást Julie-val, ti meg Billie-vel –vigyorgott szélesen Tré. –Mike meg kapja a pokrócot. Felsóhajtottam. - Végül is, ez is egy megoldás –feleltem elnyúzott képpel. Meg fogok fagyni… Tré lehuppant mellém és átkarolta a vállamat. Közelebb húzódtam hozzá, mert tényleg fáztam. - Így jó lesz? –nyomott mosolyogva egy puszit az arcomra. - Megfelel –bólintottam. - Csak megfelel?! –nézett rám tettetett felháborodással. –Ez tökéletes. - Biztos vagy te ebben, Tré? - Nem nagyon… Elég hideg van. –Hirtelen témaváltás. Tipikus Tré Cool. –Nem fázol? A fejemet ráztam. Naná, hogy fáztam. Öt fokban egy vékony kardigánban, naná, hogy majd’ megfagyok. De erről neki nem kell tudnia. Megfogta a kezemet. - Ki vagy hűlve –állapította meg, majd levette a pulóverét és a vállamra terítette. Hatalmas szemeket meresztettem rá. | |
| Melissa (6505) 12.07.28 20:39:11 | ||
|
- Mi az? –vigyorodott el.
- Semmi –ingattam a fejem. –De te meg fogsz fázni. Vállat vont. Nem úgy nézett ki, mint akit ez nagyon érdekelne. Megint nekidőltem a vállának. Abban legalább szerencsém van, hogy ők itt vannak velem. Jobb többen fagyoskodni, mint egyedül. Meg… alapból jobb társaságban élni, mint magányosan, akár hideg van, akár meleg. Ha nem lenne Gwen, meg ez a három jómadár én most teljesen egyedül ülnék otthon a szüleim és a testvéreim nélkül. Olyan jó lenne most valakivel beszélgetni… Gwen-ékre pillantottam. Ők már egymáshoz bújva aludtak. Mike is nagyban húzta a lóbőrt. Maradt Mr. Cool. - Tré –szóltam halkan, nehogy felébresszem, ha esetleg már elaludt volna. - Hm? Ezek szerint ébren van. - Meséltem már neked a testvéreimről? A fejét csóválta. - Nem hinném, eddig azt se tudtam, hogy vannak testvéreid. - Mert nincsenek is. Vagyis… hát igen… Voltak. Két bátyám, ikrek. Matt és Dave. De ők is meghaltak, ugyanúgy miattam, mint a szüleim. - Először is, a szüleid halála még mindig nem a te hibád. Úgy tűnik, hiába próbáltam beleverni a fejedbe, nem nagyon sikerült. Másodszor meg… szeretnél beszélni róla? - Igen… Nem… Lehet… Nem tudom. - Te is egy határozott ember vagy –nevetett fel. –Na, mesélj. Mi történt a bátyáiddal? Felhúztam és átkaroltam a lábaimat. - Nyolc éve volt –fogtam bele. –Egy buliban voltam, valamelyik barátomnál. Meg volt beszélve, hogy tizenegyre hazamegyek, de elszaladt az idő. Anyámék aggódni kezdtek, elküldték értem Matt-éket. Amikor még két óra múlva se értek haza, már a rendőröket hívták. Én rohantam hazafelé, mert akkor már tudtam, hogy késésben vagyok. Konkrétan beestem az ajtón, ahol négy rendőr meredt rám, anyám meg a nappaliban zokogott. Apám is kisírt szemekkel állt a négy járőr mellett, én meg nem értettem semmit. Órákig nem akarták elmondani. Aztán végül kiderült, hogy karamboloztak egy busszal és az úgy bepréselte őket maga alá, hogy lehetetlen volt megmenteni őket. Eléggé ki voltam bukva. - Azt elhiszem –nyomott egy puszit a homlokomra. –De mit szólnál, ha most én mesélnék egy kicsit? Ez már most gyanús volt nekem, de azért beleegyeztem. Meg nem tudnám mondani, hogy miről, mennyit és hányszor mondott el, mert az elsőnek a felénél bealudtam. Valami nedves csorgott a kezemre, aztán meleg levegő fújta meg, végül valami… megnyalta? Lassan, nagy nehézségek árán kinyitottam a szemeimet. Az első, amit megláttam, egy nagy, jámbor fej volt. Aztán egy test, végül három láb. Egyenesen egy boxerrel néztem farkasszemet, aki előttem ücsörgött és kíváncsian méregetett. Hiányzott a teljes bal mellső lába. Ahogy meg tudtam állapítani, orvosilag távolították el neki. Szelídítettnek tűnt, emberek közelében élő kutyának. - Ömm… Tré –kezdtem el rázni a dobos vállát, aki nyitott szájjal, nyáladzva (pfuj) horkolt mellettem. –Mr. Cool, ébresztő! –Semmi haszna nem volt. Végül tarkón vágtam. Ez már jobban hatott. - Mi van? –nézett rám kótyagosan, majd megtörölte magát, mert enyhén „elázott”. - Egy kutya –böktem a lábamnál ücsörgő boxerre. Tré felvisított ás hátrálni kezdett, mire a szegény kutya rémülten lekushadt a földre. - Maradj már, Cool! –csaptam a mellkasára. –Nem bánt ez senkit. Nyöszörgést és mocorgást hallottam. Remek, kedvenc dobosunk felébresztette Billie-t és Mike-ot a sikonyálásával. Meg, ahogy elnézem, Gwen-t is. - Mi a franc van már? –ült fel Armstrong a szemeit dörzsölve. Atyám, hogy nézett ki a haja… Akkor meglátta a kutyát. Ő is felsikított és magához szorította a még éppen ébredező Gwen-t. –Egy farkas!! A homlokomra csaptam. Szegény boxer annyira hasonlít egy farkashoz, mint egy csivava… - A nénikéd a farkas, nem ez –morogtam és közelebb másztam a kutyához, mire az elkezdte csóválni a farkát. - Ha bántani mered a csajomat, velem gyűlik meg a bajod –fenyegette meg Tré. Mit ne mondjak, nagy hatása volt. - Igen, Tré, mert egy háromlábú kutyának csakis a te csajod kell –grimaszolt Gwen, aki már levakarta magáról Billie-t. Mike váratlanul füttyentett egyet, mire a kutya felugrott és odakocogott hozzá. - Szasz, blöki –dörgölte meg vigyorogva a kutyát. Végre, egy normális ember van ebben a bandában. Azt hiszem… -Megtarthatjuk? Légysziiiiiii! - Nem! –hördült fel Billie. –Hova tesszük?! - Megjegyezném, hogy te egyszer egy kecskét fuvaroztattál a turnébuszban. Ráadásul a kutyák okosabbak. Ő nem fog odaszarni az ágyamba, mint a te faunod. - Faun? –röhögtem. - Igen, azt hitte róla, hogy faun. | |
| Melissa (6505) 12.07.28 20:39:42 | ||
|
BJ erre felháborodottan morogni és ellenkezni kezdett. Ezt Tré lezárta egy tudjuk, hogy részeg voltál, nem kell mentegetőznöd mondattal. Erre az duzzogni kezdett és nem volt hajlandó semmire válaszolni. Ezért úgy döntöttünk, hogy velünk marad a kutya, ugyanis az egyetlen, aki ellenkezni akart éppen csendkirályt játszott saját magával.
- Nevet kéne neki adni –simogattam a boxert. - Legyen Gusztáv! –csillant fel Tré szeme. - Szegény kutya! –nézett Gwen haragosan a dobosra. –Nem lesz Gusztáv! - De! Könyörgöm! Hadd legyen Gusztáv! - Nem! –vágtam rá most már én is. –Ha annyira akarsz egy Gusztávot, kereszteld át Józsit! Amikor leesett neki, hogy mit mondtam, úgy meredt rám, mintha most dobtam volna le egy atombombát a családjára meg az éves fűkészletére. - Legyen Melák. Vagy Mázli –mondta Mike. Ez megbetegedett, vagy tényleg ennyire szereti a kutyákat? - Te nem macskás vagy? –néztem rá felvont szemöldökkel. - De, igen –bólintott. –Ezért kapott Gravy a Kerplunk-on megemlékezést és köszönetet. - Szóval… Gravy a te macskád volt? –sápadt el Gwen. Hónapokig ezen törtük a fejünket és nyomoztunk, hogy ki lehet az a Gravy. Szerintem egyikünk se erre a megfejtésre számított. - Igen. Akkor mi lesz a neve a kutyának? - Gusztáv!! –rikoltott fel Tré ismételten, mire fenyegetően felemeltem a kezemet. - Még egyszer kimondod, hogy Gusztáv, olyat kapsz, hogy nem kell felzselézni a hajad, mert magától áll majd égnek! Természetes, hogy rögtön nekiállt bevetni a cuki-kék kiskutyaszemeket. Felsóhajtottam és nyomtam egy puszit az arcára. - Mindjárt okádok –öklendezett Mike. - Pofán váglak, Dirnt! –mordultam rá, majd gyorsan témát váltottam. –Akkor, mi legyen a neve? Senki nem tudott normális nevet adni neki. Komolyan, nagyobbnál nagyobb hülyeségeket találtak ki, úgyhogy végül Hapci lett a neve. Tré legnagyobb örömére, mivel ő találta ki. De, gondolom ezt mondanom se kell. - Nem megyünk tovább? –vigyorgott ránk Billie. Nagyon haragtartó. Komolyan. Öt percig duzzog, aztán, mintha mi se történt volna. - De, igen. Ma nem nagyon szeretnék a földön aludni –bólogatott Gwen. –Fáj a hátam, mint az állat! - A te hátad fáj? –horkant fel BeeJ. –Egész éjjel rajtam feküdtél! - Mert te aztán sokkal kényelmesebb vagy a földnél. *** Késő délutánra kiértek az erdőből és bementek a legközelebbi szállodába. Gyorsan kifizették a szobákat, aztán felmentek. Habár Hapcit nem nagyon akarták beengedni az épületbe, némi plusz pénz megtette a hatását. Egyesével lezuhanyoztak és rendbe tették magukat, ami több órán keresztül eltartott, aztán – Billie külön kérésére – lefürdették a kutyát is. - Nem tudom, hogy ez mire kellett –csóválta a fejét Julie, miközben a meglepően lelkes, háromlábú Hapcit törölte meg, hogy ne vizezzen össze mindent. - Azért, hogy ne legyen minden szutykos –vágta rá BJ. Gwen a szemeit forgatta és a férfi háta mögül jelezte Julie-nak, hogy: „Ez nem normális”. Ami persze igaz is volt… Megint kicsit hosszú lett XD Azért komikat, pls :“)) | |
| vallerveronika (44891) 12.07.28 21:42:11 | ||
|
Ok, akkor berakom ide is, hátha többen kommenteizk. Sziasztok! NAPLÓ!
Új történet, címe még nincsen, remélem tetszik!: Június 20. Minek is írok én naplót? Hmmmm… nem tudom. Szerintem sok izgalmas dolog fog történni a következőkben, fogjuk rá, hogy ezért. Most gondolom felcsigáztalak, hogy mik a dolgok amik történni fognak. Hát nem húzlak tovább: Elköltözünk! Vagyis hát úgy néz ki. Mert anya szerint semmi nem biztos addig, amíg meg nem történt. Szóval hát előszö is, mivel semmit nem tudtok rólam, ezért bemutatkozom: A nevem Bárdossy Eszter 12 éves vagyok (és 9 nap múlva töltöm a 13-at) .Barna a hajam, zöldes barnás a szemem. 168 cm magas vagyok, és imádom az állatokat,főleg a lovakat. Nagyon szeretek rajzolni is. Van egy papagályom : Jani, és egy kisöcsém: Ferike. A szüleimet Annának, és Imrének hívják. Nahh, remélem ennyit elég volt megtudnotok rólam. Visszatérve elmesélném, hogyan is kezdődött ez a költözéses téma: Apu dolgozott, anya pedig a ruhákat vasalta ki az öcsém a földön játszott, én pedig a mosott ruhát teregettem a szárítóra. Anya szép lassan beadagolta a témát, mi pedig totál beleéltük magunkat, hogy milyen lehet kertesházban lakni, nem ilyen túl városi emeletes házban. Nem arról van szó, hogy nem szeretem az otthonunkat, csak a várost nem szeretem avval a nagy forgalommal. Mondjuk most is városba költöznénk, sőt a megyénk székhelyére, csakhogy társasházba! Nyugodt környezettel, és végre lehetne SAJÁT szobám, ami csak az enyém (meg persze Janié, mert őt nem engedem magam mellől)!!!! Azóta még nem beszéltünk erről anyával, de majd holnap elmegyünk megnézni a házat! Már nagyon kíváncsi vagyok. Június 21. Mi volt az első benyomásom a házról? Csak ennyi: ODA KELL KÖLTÖZNÜNK! Egyszerűen fantasztikusan nézett ki. Már a hely is ahol volt egy csöndes utcácskában. Ahogy haladtunk a házak között bámultam kifelé az ablakon. Mikor odaérkeztünk lassiítani kezdett apu, és én a nyakamat nyújtogatva néztem kifelé.Egy hatalmas ház előtt álltunk meg. Persze Feri egyből felkiáltott, hogy ez itt maind amiénk lesz, de anya elmagyarázta neki, hogy csak fele. Egy kis lépcsőn felsétáltunk az ajtóig, ahol anya becsengetett, és egy idős házaspár jelent meg az ajtóban. körbevezettek a házban. Négy szoba, két fürdő, egy nappali, padlás, konyha, spájz, étkező, és egy kis télikert volt benne.Egyik szoba, és fürdő lennt a másik fürdő, és a többi szobák fennt. Mindegyik tágas volt, és szép, de egy különösen a szívemhez nőtt. Bár nem ez volt a legnagyobb, de ablaka a kertre nyílt (ami elég nagy egy kutyának is a jövőre nézve, és szerencsére el van választva a szomszédokétól a társasházban), és a fürdővel szemben volt. Hazafelé a szüleink egyfolytában azt kérdezgették tőlünk, hogy tetszett. Én áradoztam róla, hogy milyen szép, de amikor Feri rá jött, hogyelköltözünk, szóval itt fogunk lakni lázadt, hogy ő nem hagyja ott a mostani otthonunkat! Nagynehezen felfogta, hogy innen is ugyan abba az oviba járhat, én pedig a régi sulimba, hiszen még közelebb is van, mint a mostani otthonunk. Itthon már terveket rajzoltam a szobámról, hogyan fog kinézni ha berendezem. Azóta ez jár a fejemben. Szerencse , hogy nyári szünet van,mert nem tudni a suliban egyhelyben maradni. Elmeséltem már janinak is a költözést, mikor hazajöttünk, és ő csak annyit mondott végig, hogy Szia!, vagy Helló!, de néha ki mondja azt is, hogy Jani.Ezeket több éves munkával tanítottam neki. Nagyrészben ezért választottam ara papagájt, hogy tudjon beszélni (na meg Jani egyből elbűvölt, amikor megláttam). Totál fel vagyok pörögve! Na, de most már azért lefeksze, mert 11óra van . | |
| thestral27 (21282) 12.07.28 22:10:55 | ||
|
Mrs.Cool:mindj olvasom a sztorid éés: a honlapomon már kijavítva van, jóó?XDDD | |
| Sennala (35031) 12.07.29 10:28:07 | ||
|
Mrs.Styles(thestral27):Most már jó lesz. xD
Mrs.Cool(Melissa):Szét röhögtem a fejemet. x“D Nagyon jó folytatást. | |
(aktuális oldal: [ 437 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [434] [435] [436] [437] [438] [439] [440] [441] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
