Hokalovi - Fórum

Fórum - Alkotók Kuckója

» Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 8672

Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)

pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26

látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:

1.fejezet
Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be...
Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé.
Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen.
Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam.
Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként.
Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját.
-Triss,gyere kész a kaja!
-Oké!-ordítottam le a szobámból.
Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be?
Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk.
-Dehát nincs is új szomszédünk.
-Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e.
-És?
-Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba.

Anymore (63736) 12.08.05 21:53:46

hawai:Nem.Csak már lusta voltam írni,mert szerkesztgettem ezt-azt,aztán pakolásztam...de,ha holnap géphez jutok akkor folytatom.

Anymore (63736) 12.08.06 09:14:19

1.rész

Egyedül voltam.Tisztán emlékszem.Esett a hó,és talán december eleje lehetett.8 éves voltam.

A tó tükrén tisztán láttam magamat.Mosolyogva jártam rajta,néha lopva magamra pillantva.Boldog voltam,hogy végre esett a hó.A gondolataimba voltam merülve,s hirtelen hátraestem.Egy fehér oroszlán bukkant fel szinte a semmiből.Talán nagyobb volt mint én,de semmit nem láttam belőle,elvakított a fehér fény,ami immáron kavargott a havas táj helyén.Halványan kivehető volt az alakja.Tekintete hideg,hívogató és rejtéjes volt.Rögtön felálltam,hiszen mintha elkábított volna szemeivel,szó nélkül haladtam felé.Többre nem emlékszem.

-*10 évvel később*-

-Nem,én nem láttam.-csaptam az asztalra dühösen.Már megint eltűntek a lámpások.
-De,csak is te tehetsz róla!Te jártál utoljára ott,is biztosan megint szabadultak ki szellemek,és elvitték!Kotródj innen te féreg!-üvöltött rám az oroszlán.-18 éves vagy.Gondolkodtál már valaha?Tudod mekkora felelősség szellemeket elfogni..?Segítettél valaha?Lusta tinédzser vagy mint a többi!-morgolódott,majd a terem másik felén lévő nagy ajtón sétált ki.A beszélgetés a végéhez ért.Csak némán néztem hűlt helyét,majd dühösen utánarohantam.

-*Folytatás következik hamarosan*-

hawai (9368) 12.08.06 12:13:35

10. fejezet

A tűz már csak pislákolt, úgy kezdte elhagyni a fényét, mint ahogy mi lassan átzökkentünk az álomvilágba. Mindenki a maga ágynak nevezett kis pokrócába csavarva kereste az álmát. Phil már rég elaludt, s halk horkolással ezt tudtunkra is adta. Katynek nehezebb volt az alvás, folyton forgolódott, nem találta a „helyét”, s azt mondta, hogy hiányzik az ágya, hiányzik neki egy rendes ágy, és itt most nem a kemény kövekre terített pokrócra kell gondolni, hanem a puha, négy lábon álló kényelmes ágyikót.
- Hmm… - sóhajtottam egy nagyot, mire a válasz egy köhintés volt. Rögtön felkaptam a fejem, s keresni kezdtem a sötétben a hang forrását. Jason a takaróján ült, s engem nézett. Intett, hogy menjek oda hozzá, a kialudni készülő tűz másik oldalára, majd szemével jelzett, hogy üljek mellé.
- Te sem tudsz aludni? – nézett rám zöld szemeivel, miközben arcán egy félmosoly jelent meg.
- Túl sok minden van a fejemben ahhoz, hogy aludni tudjak- mondtam nevetve. Zöldellő szemei egyszer csak megremegtek, mint ahogy a szempár gazdája is. Egyből vettem a jelzést, s tekintetemmel a még parázsló tábortűzbe néztem. Pár pillanattal később a tűz eredeti méretében égett, s ontotta a meleget. – Köszönöm – mondta, mire válaszul csak bólintottam.
Csendben ültünk egymás mellett, én a tüzet figyeltem, melyről az otthonunk jutott eszembe, Jason pedig ismét valahova máshova révedt a távolba. Ujjaimmal a nyakamban lógó függővel szórakoztam, miközben néhány kósza pillantást vetettem Phil felé, aki a legmélyebb álmai egyikében lehetett éppen. Szomorúan gondoltam arra, hogy a medalion, mely az eljegyzés jelképe, nem tőle van, hanem mástól, Lucastól. Jason is észrevette, hogy figyelem az alvó társunkat, s a nyakéket fogom.
- Szereted őt igaz? – biccentett Phil felé, mire én csak bólintottam.
- Igen, azt hiszem…- mondatom vége már csak suttogás volt, de ő így is megértette a szavaim.
- És a bátyámat nem… - ez inkább kijelentésnek, mint sem kérdésnek sikerült.
- Pontosan – adtam neki igazat. Ez után egy hosszú csend következett, melyet ismételten Jason tört meg.
- Mikor kicsik voltunk apánk sokat mesélt a legendáinkról, óra hosszúságú történeteket mesélt, melyek mind valahogy a népünkhöz kötődött. Mesélt arról is - mutatott a kardra, mely a pokrócom mellett feküdt. – Elmesélte a történetét.
- Igen, azt mindenki tudja, anyám kardja volt, és egy zöld lávakő ereje van benne- foglaltam össze egy mondatban a mesét.
- Nem, én a teljes történetre gondolok – nem nézett rám, csak a fejét rázta.
- Milyen teljes történetre? – kérdeztem szemöldök felvonva.
- Már nem sokan emlékeznek az egész történetre, ezért csak azt a verziót mesélik tovább sokan, melyről te is tudsz. Scarlet kardjának keletkezéséről mindig is vitáztak az emberek, mert sosem látták még készítőjét. Hisz, csak úgy nem keletkezik magától mágikus kard, nem de? – mosolyodott el, majd folytatta a történetmesélést- Apám mesélte el, azt, amit ő is az apjától, aki annak az apjától tudott meg, hogy a kardot, Scarlet kardját egy mester készítette, mikor ő a fentiek ellen harcolt…
- A fentiek ellen? – szakítottam félbe- az lehetetlen, legalább száz éve nem volt ütközet az idegenekkel, és anyám nem volt annyira öreg – érveltem a mondottak ellen.
- Igen, természetileg lehetetlen, ám édesanyád nem csak a tüzet képviselte, tudod, hogy miért olyan ritka és értékes a kék és zöld színű lávakő? – nézett mélyen a szememben.
- Mert nagy varázserejük van – válaszoltam.
- És ki az-az ember, aki talált egyet? – tett fel egy újabb kérdést.
- Az anyám – hangom halk volt, én pedig gondolataimba merültem, s jött rám a felismerés. Ezek szerint anyám, a halálakor, mikor én születtem, legalább nyolcvan éves volt. – Szóval, azt mondod anyám a kő erejét arra használta, hogy örök fiatalságot kívánjon magának?
- Nem, örökké senki sem élhet, van, amit a kő sem tud teljesíteni. A történet szerint Ő azt kérte, hogy addig éljen a teste, míg meg nem születik első gyermeke. S miután te megszülettél a kőtől való kívánság is beteljesült.

hawai (9368) 12.08.06 12:14:56

/folytatás/

- És ehhez, hogyan jön a kard? - tértem vissza az eredeti témához, mivel minden egyes anyám haláláról való szó nagy lyukat ütött bennem.
- Nos, most, hogy tudod a háttértörténetet, gondolom sejted, hogy édesanyád a kolónia alapítói egyike volt. Ő is azok közé tartozott, akik fentről menekültek le. Ám mint tudjuk, ez koránt sem volt veszélytelen. Őket is követték, s akkor találkozott egy lentivel – szünetet hagyott, a reakciómat figyelte.
- Lentivel? Akkor hát nem ők voltak az első emberek? – néztem ismét kérdőn rá.
- Azt nem mondtam, hogy emberrel találkozott. Csak azt, hogy egy lentivel. Sajnos a lenti kilétéről semmit sem tudunk, csak azt, hogy ő készítette és adta édesanyádnak a kardot. Innentől már te is tudod a történetet. Az a lenti olvasztotta egybe azt az acélt és édesanyád zöld lávakövét, melyből a penge készült, ezért is vörös a penge, mely a láva, vagyis a tűz erejét hordozza, s a vörös a tűz színe.
Meghökkenve hallgattam a történetet. Anyám legalább nyolcvan éves volt, mégis ifjú maradt, az én születésem az ő halálát jelentette, s most még ez a titokzatos lenti is. Még milyen titkok derülhetnek ki? Mit nem mondtak még el? De… ezek szerint apám is tudta ezt, és ő sem mesélte el. Miért? – Úgy gondoltam, tudnod kell ezt. Nem tudom miért, de volt egy olyan érzésem, hogy el kell mondanom – zöld szemeivel engem fürkészett, én pedig a tűzbe bámulva elvesztem.
- Köszönöm- tértem magamhoz, majd megfogtam a kezét és megszorítottam- köszönöm, hogy elmesélted nekem- ismételtem meg az első szavam, majd visszamentem a pokrócomhoz, s lefeküdtem. Jason nem zargatott tovább, tudta, hogy most gondolkodnom kell. Át kell gondolnom minden egyes dolgot a fejemben. Mindent.

másodszorra teszem be, kijavítva azt a nagyonnagy hibát melyet betétel után láttam meg XD @__@ az első betételt töröltettem egy modival :) szóval erre, erre már kérek komit, építőkritikát... vagy valamit :)

Victory (24965) 12.08.06 15:37:23

Kedves Mindenki:Gondoltam hozok néhány új fejezetet:)

Versenyfutás az idővel
(Részlet)

“Lélekszakadva robbantam ki az erdőből; a csontszerű, kopasz fák vendégszeretettel telve nyúltak utánam horgas ujjakra emlékeztető ágaikkal.
Fejemben egyre csak egyetlen gondolat cikázott: meg kell előznöm őt!
Az, hogy különféle rémképek kezdtek megjelenni lelki szemeim előtt, még több erőt adott. Egy mély levegővétel után minden erőmet megfeszítve rohanni kezdtem a ház felé.
- Nagymama, anya, apa! – kiabáltam már messziről. – Vigyázzatok, a…!
Nem tudtam befejezni a mondatot, mert nem voltam képes megnevezni azt, ami úgy incselkedett velem az erdőben. Felérve a verandára már ugrottam is az ajtóhoz, miközben tovább kiabáltam családtagjaim után. De hiába feszegettem, a vastag tölgyfaajtó nem engedett.
Elkéstem, gondoltam. Úgy tűnt már túl késő. De még nem adtam fel. Megkerültem a házat, végignézve valamennyi földszinti ablakot, de nem volt szerencsém. Egyik sem volt nyitva.
Kétségbeesetten kapkodtam levegőrét, amikor visszatértem a verandára.
- Hahó! Valaki! – Dörömböltem az ajtón, ám az még csak meg se moccant. Odabentről pedig egyetlen hang sem szűrődött ki.“

Erdei vendégszeretet
(Részlet)

“- Magen, merre vagy? – Apa és anya hangja a veranda felől szállt felém. Kétségbeesetten csúszkáltam oda hozzájuk. Nem akartam, hogy lássák, aminek én korábban szemtanúja voltam. Hiszen Nagymama biztosan szívbajt kapna, ha látná a házát. Azt a sok vért és felfordulást. De vajon tényleg mind a kutyusé? – miközben ezen rágódtam kis híján anyának ütköztem. Riadtan eszméltem fel.
- Bocsánat, nem akartam.
Anya tekintete tele volt aggodalommal, míg apa a mi autónk mellett parkoló járműből pakolt ki.
- Segítenél?
- Persze. – Egyeztem bele és már ugrottam is a kocsihoz. Azt már amúgy se akadályozhattam meg, hogy ne lássák, ami odabent várja őket. Hiszen Nagymama régóta eltűnt az ajtó mögött. Akkor lepődtem meg igazán, amikor az idős asszony vidám hangja ütötte meg a fülem.“

Folytatás(ok)ért katt!;)
Ha már arra jársz, kérlek hagyj nyomot a Vendégkönyvben(ha van kedved)

Victory (24965) 12.08.06 15:37:23

Kedves Mindenki:Gondoltam hozok néhány új fejezetet:)

hawai (9368) 12.08.06 16:28:32

lovas111 nagyon jók ! :)

Lajura (15249) 12.08.06 23:07:47

Jó estét!

Ma nem volt épp jó napom... És... Ezt egy versben töltöttem ki:

“ Érzed, harcod hiába való,
A rusnya megérzéseknek adod hited.
Látod már, úgy sem menekülhetsz,
Menned kell, bár magyarázat nincs rá.“
Ha érdekel KATT IDE.

Lajura (15249) 12.08.06 23:14:21

Pont a legrosszabbra sikerült fejezetet tettem be. >< Megköszönném, ha valaki moderálná.
-----------------------------------------------------------------------------
Tehát... A legelső komolyabb versem:

“ Úgy érzed, hátat fordít Neked a világ,

Úgy érzed, minden vészve van már.

Szorongva keresel menedéket,

De szeretteid nem segítenek.“

Ha érdekel a “Kényszer“, az oldalamon megtalálod.
shorrel.riding

BlackRosy (7932) 12.08.07 00:26:26

Laju :nekem tetszik de az utcsó sort én így írtam volna:
De szeretteid nem segítenének

Pusher (48392) 12.08.08 12:50:14

Egy igen rövid ismertetőt írtam és gondoltam beteszem. A történet címe Csalódott lélek. Ha valakit érdekel írjátok le mert egy oldalra teszem fel. Komikat is szereték kapni :) Meg persze kritikákat :D Na itt van:

A szakadó esőben álltam, már vagy fél órája, de senki se jött utánam, hogy visszamenjek. Hisz egy hasztalan élet, mit számít nekik? Így álltam ott egyedül,és csak a szomorúságom volt velem. A szemem könnyes volt, mert amikor azt hittem hogy minden összejött hirtelen az egész életem a nagy semmi. Lehet-e így élni?

SzellemVarázs (56562) 12.08.08 15:14:47

HollandSporti nekem sikerült felkeltenie az érdeklődésemet a bevezetőd, és kváncsi lennék az egész történetre.

Victory (24965) 12.08.08 21:38:47

HollandSporti: Engem is érdekelne, főleg, mert sokszor az én életem is ilyen xD :)

pony56club (16581) 12.08.10 16:08:06

Visszatértem!XD
Tudom,hogy mostanában aligha vagyok,de sok dolgom van már pár hete-írni is alig van időm...
DE,olvasom mindenkinek a történetét,és mindenki folytassa,aki pedig új történetet kezdene,az is folytassa,mert imádom a történeteiteket!:D
Ja igen..mostanában nagyon kihalt ez a topik...

SzellemVarázs (56562) 12.08.10 17:17:19

pony56club egyetértek veled. már aig szoktatok írni, mostanában például Melissa sem vmi aktív, pedig az ő története tetszik a legjobban.

(aktuális oldal: [ 439 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [436] [437] [438] [439] [440] [441] [442] [443] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]