 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Pumpedli (26099) 12.08.10 20:42:48 | ||
|
Igen, tényleg kezdünk kihalni, de... ma lehet hozok új részt a H&L-ből, egy sajár Spicy Pie dalszöveggel megtoldva:D | |
| Pumpedli (26099) 12.08.10 22:41:57 | ||
|
7. Fejezet *Andy* Néha elgondolkodom olyan jelentéktelen dolgokon, hogy mit keres egy napszemüveges dísznövény a nappalimban. És miért van az alsónadrágom a cserépre húzva? Erre sosem fogok rájönni, azt hiszem. De talán az a legkellemetlenebb az egészben, hogy ezek a furcsa és nem túl mélyenszántó gondolatok a legrosszabb pillanatokban jutnak eszembe. Ez is azok közé tartozott, hiszen nekem éppen interjút kellett volna adnom Richard Waynek, valami híres riporternek, akinek a lenyalt, zsíros hajától hányni tudnék. Tényleg, mit is kérdezett? - Hm? - kérdeztem vissza roppant udvariasan. - Mit tartasz legjobbnak a hírnévben? - ismételte meg. - Ja... - dünnyögtem. - A sok piát, meg bulit. - Újravesszük! - kiáltotta be a műsor rendezője. - Wood, ezt nem adhatjuk le! Válaszolj valami értelmeset, mondjuk azt, hogy imádod a rajongókat, vagy sokat jelent számodra mások elismerése. - Nem fogok hazudni - horkantam fel. - Arról ne is álmodj... - Márpedig ez nem lehet benne a műsorba. Mindegy, ugorjuk át ezt a kérdést - legyintett idegesen. *** Egyedül feküdtem az öltözőben egy hosszú padon és a plafonra erősített lámpákba bámultam. Úgy döntöttem, lázadok kicsit a szabályok ellen, még ha mindjárt ki is sül a retinám. Ellenállásom nagyjából két percig tartott, aztán becsuktam a szemem és mint valami eszetlen kisgyerek, röhögni kezdtem a kis színes foltokon, amelyek a sötétben táncoltak előttem. Az egyiknek aranyhal alakja volt. God save the Queen... - kezdett el csörögni a telefonom. Irtó idegesítő tud lenni az a kis vacak, egyszer le fogom húzni a wc-n. A kijelzőre pillantottam... Rachel. Na, ez aztán meglepett. - Helló, itt Hasfelmetsző Jack! Miben segíthetek? - szóltam bele. - Erre most nem érek rá, Wood - sóhajtott. - Igazából nem téged akartalak hívni, de nem volt más. Zuhog az eső, így gyalog nem tudok elmenni a suliba. Szóval... esetleg ráérnél? - Csak egy szavadba kerül és elviszlek, édesem - vigyorodtam el. - Tudod ki az édesed... És igen, kérlek, elvinnél? - Hallottam a hangján, hogy legszívesebben agyonütne, de ez szórakoztatott. - Hát persze, drágám. Negyed óra és ott vagyok, remélem annyit kibírsz. - Igen, fél óra múlva kezdődik. Köszi, tényleg. - Azzal lerakta. Még pár másodpercig meredten bámultam a képernyőt, aztán egy hirtelen - és meggondolatlan - ötlettől vezérelve beléptem a névjegyzékbe és rámentem a Myrtl névre. Háromszor kicsöngött, aztán felvette. - Szia! - visított. - Szia! - köszörültem meg a torkom. - El szeretnék mondani neked valamit. - Ki vele, Andy bogyó - fuvolázta. - Megcsaltalak. Rengetegszer. És igazából sosem szerettelek - közöltem vele érzelemmentes hangon. - Nem vagy vicces. Szóval mit akarsz? - vágott közbe. - Nem viccelek, ez teljesen komoly - válaszoltam. - Szóval ezt vedd úgy, hogy szakítottunk. Tudod, csak a gyengébbek kedvéért. Erre konkrétan felsikított, mire én nemes egyszerűséggel kinyomtam. Myrtl kipipálva, most már legálisan is lehetek szerelmes. Ez a gondolat valamelyest feldobott, így felpattantam a padról, felkaptam a fekete bőrdzsekim és kisiettem a folyosóra. A stáb még mindig őrjöngött, amiért nem voltam hajlandó normálisan válaszolni a kérdéseikre, és ennek tetejében még obszcén szavakat is használtam a riport során. Hogy lehetnek ilyen... hogy is hívják ezt? Be kell szereznem egy szótárat. *** Nem tudom, miért vannak úgy odáig az emberek a sportkocsikért. Én teljesen beérem egy átlagos autóval (igaz, az a pisilő űrlényes kis kulcstartó az ablakban sokat dob a hangulatán). Egyenesen Rachel lakása felé vettem az irányt, útközben pedig kikapcsoltam a mobilom, ugyanis félpercenként elindult a My Chemical Romance-tól az I don‘t love you. Igen, Myrtl hívogatott.... Alig tíz perc alatt odaértem, ő már a ház előtt állt, a kezében a könyveivel. Amikor meglátott, rögtön kisietett a védett helyről, ahol eddig állt és hozzám rohant. Ez alatt a pár pillanat alatt is alaposan megázott. Gyorsan kinyitottam neki az ajtót. - Szia - mosolyogtam rá. - Szia - csukta be maga után az ajtót. - Ugye tudod, merre kell menni? - Ühüm... - bólintottam. Kigördültünk a parkolóból. AZ út első fele szótlanul telt. El kell mondanod neki... Ugyan már, jobb mindkettőnknek, ha hallgatok! Te is tudod, hogy ez hülyeség... Lehet, de jó magam azzal áltatni, hogy nem. Legalább a dalt elénekelhetnéd neki, Andy fiú. Igaz, de utálja a zenémet. Úgyhogy azt sem mutatom meg neki. Meg amúgy is, mikor játszanám el neki? Hirtelen lefékeztem, mikor egy másik autó mögé értünk. Először azt hittem, csak pirosra váltott a lámpa, de aztán megpillantottam a hosszú sort magunk előtt. Csodálatos, dugóba keveredtünk. - Ez most komoly? - nyöszörgött mellettem Rachel. - El fogok késni. - Még van kereken nyolc perced - tájékoztattam. - Igazán vicces vagy, Wood... - Tudom, már mondták páran. | |
| Pumpedli (26099) 12.08.10 22:42:13 | ||
|
Pár perces kínos csend következett, én a kormányon doboltam, ő pedig a fekete pólóját igazgatta. Megállapítottam, hogy nagyon jól áll neki. Nem tudom, hogy említettem-e már, de nagyon vékony és kifejezetten az ő színe a fekete. Oké, ezt abbahagyom.
Egyre jobban unatkoztam. Hátranéztem a hátsóülésre, ahol rögtön észrevettem az akusztikus gitáromat, amit még reggel dobtam be - mindig hordtam magamnál legalább egyet. - Mit akarsz csinálni? - vonta fel a szemöldökét Rachel. Csak szélesen rámosolyogtam, de nem válaszoltam rögtön. Gyakorlott mozdulatokkal behangoltam a hangszert, amely az évek során nagyon a szívemhez nőtt. A teste fekete volt, bár néhol lekopott a fáról a festék, és mindenütt matricák és firkák borították. A monogramom, egy LA vignetta, egy shit és egy loser & winner felirat (a losert bekarikáztam), és egyéb apróságok. - Írtam egy dalt. Neked. - A szemébe néztem. - Nekem? - döbbent meg. - Igen, neked. - Nem hagytam, hogy feleljen, rögtön belekezdtem a számba. Hey little girl, where‘s your heart? Is it under the many dirty words? Everyday i walk in the darkness, At the night I feel the sadness. You‘re in my head You‘re in my thoughts You‘re in my hurted heart. You‘re in my brain You‘re in my pain You‘re the air for me. Sometimes I think I‘m a winner But I know, I‘m the biggest loser So don‘t love me, little girl... Where is your love? Where is my friends? Where is my home? Where is the same road for us? Are you know that, little girl? A végén elengedtem a húrokat és hagytam, hogy a hang sokáig bezengje a teret. Rachel csak értetlenül pislogott rám, a tekintetében láttam a zavarodottságot. Nem szólaltam meg, vártam, hogy ő tegye. - Ez... ez... gyönyörű, biztos, hogy nagyon fog tetszeni a rajongóidnak - nyögte ki hosszas hallgatás után. - És neked is tetszik? - billentettem oldalra a fejemet, mint mindig, amikor nagyon kíváncsi voltam a válaszra. - Igen, de... Andy. Köztünk nem lehet semmi. Kedvellek, aranyos srác vagy, de... - De nem szeretsz, értem - fejeztem be helyette. Csak biccentett egyet, de ez az aprócska mozdulat összetörte a szívemet, akármilyen nyálasan is hangzik. Olyan érzés volt, mint amikor egy váza törik össze. Szép lassan a földre ér, megreped, aztán apró cserépdarabokra hasad. - Andy, jól vagy? - Tompán hallottam a hangját. - Olyan sápadtnak tűnsz. Nagyon lassan közelebb hajoltam hozzá. - Igen, jól vagyok, azt hiszem. - Biztos? Elég rosszul nézel ki - ráncolta a homlokát. - Jól vagyok, esküszöm. - Abban a pillanatban követtem el életem egyik legnagyobb baklövését... megcsókoltam. Szinte rögtön rájöttem, hogy ezt nem kellett volna, de egyszerűen képtelen voltam elhúzódni tőle. Egy ideig ő sem mozdult, aztán váratlanul ellökött magától és teljes erőből pofon vágott. Még vetett rám egy utolsó megvető pillantást, aztán kinyitotta az ajtót és elrohant a zuhogó esőben. Nem mertem utána menni. Lejjebb csúsztam az ülésen és a kormányba vágtam a fejem. - Miért... MIÉRT?! Hogy lehetek ekkora idióta?! - De nem hallott senki. Nem volt senkim. Sorry for the bad english lyricsxD! Szóval a dalszöveg nagyon gáz lett, de majd még később javítgatok rajtaxD. Szerintem nyelvtanilag sem helyes, szóval... no commentxD. De azért remélem, a fejezet tetszik nektek:D | |
| hawai (9368) 12.08.10 23:13:17 | ||
|
Pumpedli: jóféle lett :D | |
| Victory (24965) 12.08.10 23:30:15 | ||
|
Kedves Mindenki: Bocsánat, hogy a múltkor 2x küldtem el a történetemet - sajnos a gépem úgy döntött, hogy önálló életet él és úgy cselekszik, ahogy ő akar.
Egyébként eléggé kihalt ez a téma :/ Hoztam néhány részletet egy hosszabb fejezetből 
A múlt árnyai (Részlet) “Kora reggel ébredtem, odakint még csak szürkült. Kilestem az ablakon. A hold éppen most veszett bele a szürkeségbe. Tekintetem az erdő legközelebbi részére esett. Mintha a fák között elsuhant volna valami, egy szürke árny. Kezdett furdalni a kíváncsiság – ki, vagy mi, vagy valójában? Elhatároztam, hogy még ma megtudom erre a kérdésemre a választ. Gyorsan átöltöztem és elhagytam a szobát. Vígan szökdécseltem le a lépcsőn, fokról-fokra. - Hogy tehetted ezt velem, Magen?! – anya a lépcső tövében állt és megvetően nézett rám. Én meg csak értetlenül néztem le rá, a lépcsőfordulóból. - Miért, mit csináltam? De anya nem válaszolt, inkább elsétált a konyha irányába, én meg utána mentem. Mikor utolértem éppen töltött magának egy csésze kávét. - Anya! – Kérleltem; azonnal tudni akartam, hogy mit tettem, amivel ennyire magamra haragítottam. De ő még most sem szólt hozzám, sőt igyekezet tudomást sem venni rólam. Ám én ennek ellenére tovább nyüstöltem. – Legalább megbeszélhetnénk, mert ez így nem igazán világos számomra. Tudod, még nem sikerült elsajátítanom a gondolatolvasás tudományát…“ “Félve néztem körbe, fogaim össze-összekoccantak, annyira fáztam. Most mintha még hidegebb lett volna itt, mint eddig bármikor. Vacogva meneteltem a mély hóban, mely csak úgy ropogott a lábam alatt. Még jobban összehúztam magamon a kabátot, de ugyanúgy fáztam. Eltökéltem magamban, hogy elnyomom a félelmemet, ami kezdett átmenni rettegésbe. Hamarosan rá kellett ébrednem, hogy eltévedtem. Hirtelenjében miden túl egyforma volt és semmit nem láttam, ami ismerős lett volna. Éreztem amint elönt a kétségbeesés. Kit látnak szemeim? Hopp, egy Magen. Hát te tényleg ennyire szeretsz játszani az életeddel? A mély hang valahonnan a magasból jött, legalábbis úgy véltem, de igazából csupán a fejemben szólt. Megtörten a térdemre zuhantam. Úgy éreztem magam, mint akit rajta kaptak. A hó szinte azonnal eláztatta vastag nadrágomat, melyről az árus egykoron azt állította, hogy vízálló. Nos, most megbizonyosodhattam az ellenkezőjéről. De nem is ez volt a legnagyobb bajom, hanem az, ami most következett. Van kedved játszani? Vagy a múltkori után már nincs? Megértem, egy kicsit eltúloztam a dolgokat. - Mit akarsz te tőlem? – csaptam indulatosan az előttem heverő hókupacba. – Miért kínzol? Egyszer csak úgy éreztem, hogy figyel valaki, mintha egy mély, fagyos szempár szegeződött volna rám. Úgy éreztem valósággal odaszegez a földhöz, mintha fojtogatott volna. - E…eressz el, ha…hallod?! – Krákogtam, miközben levegőért kapkodtam. A torkomat szorongató jeges kéz szorítása mintha engedett volna. Amikor felültem forogni kezdett velem a világ és percekig mindent csak homályosan láttam. Az arcomra szorítottam a kezem és behunytam a szemem, úgy szédelegtem. A szédelgés hamarosan abba maradt és a látásom is kitisztult. De ekkor mintha a körülöttem lévő táj megváltozott volna. Az erdő egészen más arcát mutatta, annak ellenére, hogy a fák ugyanolyan csontszerűek és búskomorak voltak. - Hol vagyok? – Kérdeztem, de a kérdés még egy jó darabig megválaszolatlanul ott lebegett a levegőben. Végül a már ismerősnek mondható idegen lény hangja ütötte meg a fülem. Az erdőben, hol lennél? Tudod, kénytelen vagyok bevallani, hogy…Nehezére esik ezt elmondanom. Szóval: kezdelek megkedvelni, ami nagy hiba, de nem tudok ellene mit tenni. - Na, de jó nekem! De akkor is mond el, mi az igazi célod ezzel?! Hát szórakozni! Na meg ölni, mi más! - Akkor ezért hoztál ide?“ A teljes fejezetért katt:) Kritikát elfogadok, mert biztosra veszem, hogy van benne egy csomó hibám(pl.:szóismétlés...stb.)Szóval, ha valaki erre jár ne kíméljen!xD | |
| százViki9 (34428) 12.08.11 15:17:09 | ||
|
Hello!
Hű de régen tettem már be ide alkotást, de én egy rajzot hoztam. Nos, aki játszott a Dota-n annak ez nem lesz ismeretlen ... Jakiro van rajta(egy 2fejű sárkány) 
Azért ecetulle van ráírva, mert ez a devis nevem. Aki elviszi, én azt megölöm -___-“““ xD A pikkelyeivel meg vagyok elégedve :D Nem tudom, hogy melyik fórumtémába kellett volna tenni, így ide raktam  -_-“
(Szal bocs ha nem ide kellett volna ._.“) Komikat, kritiket!(Én most azért nem írtam mert sietek) | |
| csacsizó (47011) 12.08.12 10:36:07 | ||
|
Beraknék egy történetet. Nem éppen misztikus, és kicsit talán túl lányos de remélem tetszik :)
[imghttps://lh5.googleusercontent.com/-jd3YSnd8M6M/UCdmFkNhh8I/AAAAAAAAAEA/j8omTPKwaAg/s431/Csillagozott+k%C3%A9pek19.jpg' /> A farkas egyedül bóklászott az erdőben, amíg meg nem találta párját...- lapozzunk- A lány átalakult farkassá és nekitámadt a másiknak...- következő- mágikus erejét bevetve a sárkány...- a francba. Nincs egy valós történet se? Túl sok a mágikus elem. Mondjuk én is azt olvasok most, pillantottam asztalra, A lány, aki repülni tud című könyvre, amit két ruhatervért és egy doboz ceruzáért cseréltem, de holnap viszem az antikváriushoz, talán az ár nagyobb részét visszakapom, akkor lehet meglesz a havi internetdíj. Feltápászkodtam az asztaltól, kezembe vettem a könyvet, a pulthoz léptem kifizetni a fél órát, majd kopott barna kabátom magamra húztam, és kiléptem a kávézóból a hideg novemberi időbe. A nyirkos levegő bekúszott a kabátom alá és a tornacipőmbe, aminek kezdett lejönni a talpa. Kéne venni egy újat,de ez talán karácsonyig még kihúzza. Kiértem a buszmegállóba, semmi kedvem gyalogolni. Negyed óra fagyoskodás után sikerült felpréselnem magam egy túlzsúfolt járatra, teli idős emberekkel és hazatartó munkásokkal. Három megállóval később, a város végén szálltam le, pillanatnyi lakhelyemtől fél kilométerre. Egy kis ideig családi házak között vitt az utam, már kezdett sötétedni, az ablakokból világosság szűrődött ki. Vacsora illata szállt az esti hidegben, sült krumpli, jól átsütött csirkemell, aranyszínű húsleves, desszertnek palacsinta és gyümölcstorta pudinggal, hmmm... Összefutott a nyál a számban, a gyomrom is megkordult, vehettem volna egy almát, vagy valami kis péksüteményt. Hiába, már hány éve is? Kettő, de lehet, hogy már három? Azóta nem ettem rendesen, mert nem tudtam. Igen, utoljára három éve jutottam ilyen finom kajához. Észre se vettem, hogy megálltam, közben pedig egyre hűvösebb lett. Sietős léptekkel haladtam tovább, kiérve a békés kertvárosból. Egy murvás bekötőútra fordultam, csikorgott lábam alatt a sok kavics. Pár perccel később egy kapu alatt lépkedtem el, lepattogzott vas felirat a fejem fölött: Városi Gyermekotthon. Nos, hát igen, nincs mit ezen szégyellni, egy gyermekotthonban élek, 11 éves korom óta. A szüleim orvosok voltak, egy vírusjárványban haltak meg mind a ketten. Akkor gyömöszöltek ebbe a málló vakolatú sárga épületbe, ami dohos is, mivel a rokonok nem tudtak vállalni. Egy kiváltságom volt, maradhattam a régi sulimban, minden cuccom megtarthattam, külön szobám is volt, illetve ketten lakunk benne, de cserébe csak az étkezéseket biztosítják, semmi mást. A nagybácsik és nagynénik azonnal rábólintottak, hogy lerázzák az unokahugit. Bejelentkeztem a portán, nehogy a kimenő miatt valami baj legyen, majd siettem fel a szobámba. Rém szigorúan veszik. Az ajtó nyitva volt, Lilla biztos átment Ágiékhoz. Íme a szobám! Pici, 9 és fél négyzetméter, fala sárga, padlója barna, rajta egy fakó piros szőnyeg. Az ajtótól jobbra-balra egy-egy ágy fehér huzattal, fölöttük kis polc, végükben íróasztal, meg két beépített szekrény. Lilla asztala rendes és tiszta, egy kupacba rakva a könyvek, míg az enyémen cetlik, ruhatervek, szórólapok hada szerte-széjjel. Különösen az egyik lapot tartottam szem előtt. Leraktam a kabátom az ajtó melletti fogasra, lehúztam a cipőm, hogy szakadt és agyonfoltozott, de meleg papucsomra cseréljem, aztán leültem az íróasztalomhoz. Elővettem a legjobb rajztömböm, spirálos(!), hogy folytassam a munkát. Megszállottja voltam a ruháknak, imádok tervezni. Fél óra szorgos munka után egy újabb kollekció került ki kezeim alól. Elégedve szemléltem, majd fejemet a kezembe rakva gyönyörködtem a szórólapban. London Style iskola felvételt hirdet külföldi diákoknak, jelentkezni november 15-ig, további részletek az iskola honlapján! Ez volt az álmom! Apa angol volt, így perfektül megy a magyar-angol, suliban németet tanulok. Előhúztam nadrágom zsebéből a négyrétbe hajtott jelentkezési lapot, hogy nekilássak kitölteni. Név: Vadász Rebeka; születési hely: Gravesend, és így tovább. A végén aláírtam, majd szépen összehajtva egy kisebb borítékba tettem. A telerajzolt spirálfüzetet egy nagyobb borítékba helyeztem, megcímeztem, belehelyeztem a kisebb borítékot, és az egészet szépen becsúsztattam az íróasztalom fiókjába. Ha megtalálják, lőttek az egésznek, hiszen én nem hagyhatom el az intézményt, de ha felvesznek, lelépek. | |
| csacsizó (47011) 12.08.12 10:36:52 | ||
|
Borító lemaradt:
 | |
| Melissa (6505) 12.08.12 16:04:51 | ||
|
Hali, emberek :DD Bocsi a kimaradásért, de nyaralni is voltam, meg nem volt ihletem, nem írtam semmit xD Meg lusta is voltam feljönni XD Szóval nem megyek bele a részletezésbe, mindenkié jó lett, bár vannak, akik még némi fejlődésre szorulnak ;) Köztük én is xDD Mind1, hamarosan jön az új GD fejezet :3 | |
| Melissa (6505) 12.08.12 16:07:46 | ||
|
Jah, és majd felteszem a Blue-s rajzomat :33 (BeeJ gitárja xD) | |
| Melissa (6505) 12.08.12 20:02:59 | ||
|
Na, itt is van a beígért fejezet ^^ Egy kicsit hosszú lett ez is xD Viszont kaptok kép- és videómellékletet is :D
Green Day 12. fejezet: Rögtönzött koncert Később elküldték Mike-ot és Billie-t vásárolni. Tudták, hogy valószínűleg semmi jó nem fog kisülni belőle, de a kutyát nem hagyhatták BeeJ közelében, Tré-t meg egyedül hagyni, vagy elküldeni életveszélyes. Nem csak magára, de másokra nézve is. Julie a földön ülve dobálta Hapcinak Tré egyik dobverőjét, amit a kutya mindig vissza is hozott. A dobos mondjuk ezt nem nézte túl jó szemmel, de inkább csak magában duzzogott, nem szólt egy szót se. Azért figyelte őket, hogy ne legyen semmi probléma a dobverőjével. Gwen közben pizzát próbált rendelni. A gumicukrostól ismételten kiakadtak, ráadásul a hotelszoba se volt éppen megfelelő cím nekik. - Nem értelek –csóválta a fejét Jul. –Ez a pálcika a kutya szájában volt, gondolom, nem szándékozol többet használni. - Az nem pálcika, hanem Vladimir! –vágta rá Tré. Julie teljesen lesápadt, a keze megállt a levegőben. Hapci erre megértette, hogy vége a játéknak. Leheveredett a szőnyegre és rágcsálni kezdte a dobverőt… vagyis Vladimirt… - Mi van? –nézett Tré értetlenkedve a lányra. - Ugyan, semmi –rázta az a fejét. –Az tényleg normális dolog, ha nevet adsz a dobverőidnek. - Billie is elnevezi a gitárjait! - A gitárokat! De nem dobverőket, amiket ledobál a közönségnek, meg spontán elhajigálja! - Mindegyiket ugyanúgy hívják. Vladimir és Francesco. Jul felsóhajtott. - Oké, ha nem haragszol, inkább nem mondok erre semmit. - De igen, haragszom –fonta össze Tré a karjait a mellkasa előtt. Nagyon átlátható volt. Nem túl jó színész, az biztos. - Kérlek, Cool, ne csináld ezt! Nincs most hangulatom hozzá. - Akkor mihez lenne hangulatod? –ült le mellé Tré egy perverz vigyorral az arcán. Julie úgy nézett rá, mint ahogy egy hóhér szokott az áldozatára. - Megszólalsz, meghalsz! –emelte felé fenyegetően az ujját. A dobos csak tovább vigyorgott. Jobban élvezte, mint ahogy az egészséges lenne. Halál nyugodtan tűrte Julie tekintetét, közben előre-hátra billegett a szőnyegen ücsörögve. - Nem csinálunk valamit? –kérdezte egy idő után és Julie-ra emelte kék szemeit. - Mire gondolsz? A perverz ajánlataidat nem akarom és nem is fogom meghallgatni, előre szólok. Cool egy darabig gondolkozott, aztán felpattant és bezárkózott a mosdóba. Onnan beszédfoszlányok szűrődtek ki, de teljesen érthetetlenül. Néhány perc múlva ragyogó szemekkel és széles vigyorral jött vissza. - Mi az? –kérdezte Gwen, aki már befejezte a pizzarendelést. Szerencséjükre sikeresen. - Mike és BJ mindjárt visszaérnek, majd akkor meglátjátok. Erre mindketten odarohantak hozzá és nyúzni kezdték, hogy beszéljen. Tré csak röhögött és meg se szólalt. Vagy elutasította őket. Nagyon jól szórakozott. De ezzel együtt reménytelen eset volt. *Gwen* Az első sorban álldogáltunk Julie-val a koncerten. A fiúk nagyjából két óra alatt szervezték meg a város főterére. Nem voltak többen hat-hétszáznál, mert gyorsan jött és mellesleg kicsi is volt a hely. Mike megkért minket – Billie és Tré akarata ellenére -, hogy maradjunk a kordonon kívül. Mikor rákérdeztünk, hogy miért, nem válaszolt, csak valamit morgott és a fejét csóválta. Annyit tudtunk kivenni az egészből, hogy Billie meg fog ölni valakit. Bíztató… - Mennyi az idő? –fordult felém Julie. A telefonom kijelzőjére pillantottam. - Kilenc múlt tíz perccel. Miért? - Elméletben már húsz perce játszaniuk kéne és még semmi. Egyszer láttam Tré-t elszaladni a hátsó kontrolládák és erősítők mögött, de azon kívül senki. - Történhetett valami? –ráncoltam a homlokom. - Nem tudom –csóválta meg a fejét. Körbenéztem. A többi ember mögöttünk vagy idegeskedett, vagy csak értetlenül és kíváncsian nézelődött. Nem értették, hogy mi van. De, ami azt illeti, mi se. És ez kicsit zavaró volt. Hiszen, több hónapja velük turnézunk, én együtt vagyok Billie-vel, Jul meg Tré-vel és mi is éppen olyan bambán állunk itt, mint mindenki más. - Hátramenjünk? –vetettem fel. Julie a fejét rázta. - Mike azt mondta, maradjunk itt. - De… Már nem tudtam befejezni, mert BeeJ rohant fel a színpadra, aztán Mike. Tré a dobszékre állva, szokásához híven a dobverőivel játszotta a karmestert a fúvósok ritmusára. Ugyanúgy viselkedtek, mint bármikor máskor. De még így is látszott, hogy feszültek, Dirnt ráadásul elég bűnbánó képet vágott. Ezt egy külsős talán nem vette volna észre, sőt, szerintem tényleg nem tűnt fel senkinek. Azonban én rögtön kiszúrtam. És Jul arcát látva ő is. BJ gyorsan elnézést kért a késésért és vigaszdíjként felajánlott plusz időt, aminek a rajongók nem kicsit örültek. Aztán belefogtak az első számba, ami ezúttal is az American Idiot volt. | |
| Melissa (6505) 12.08.12 20:03:28 | ||
|
Hátrapillantva egy kicsit megijedtem. Mögöttünk ott voltak a pogózósok, akiktől a bennragadós eset óta eléggé félek.
Sorra jöttek a számok. Holiday, Julie kedvence. Jesus of Suburbia, az én kedvencem. 21 Guns, a közös kedvenc. Hitchin’ a Ride, Minority, Platypus, Wake Me Up When September Ends, King for a Day, az örök koncertkedvenc és utoljára a Good Riddance. Már azt hittük, hogy vége van, sokan el is indultak kifelé, de Billie elkezdte pengetni Blue-t. Mindenki visszafordult. - A következő számot két embernek küldenénk, akiket mindhárman nagyon szeretünk, és remélhetőleg még jó darabig segítenek minket. Alig láthatóan felénk mosolygott, aztán tovább játszottak egy számunkra még ismeretlen számot. - Oh Love Oh love Won‘t you rain on me tonight Oh life Oh life Please don‘t pass me by Don‘t stop Don‘t stop Don‘t stop when the red lights flash Oh ride Free ride Won‘t you take me close to you Far away Far away Waste away tonight I‘m wearing my heart on a noose Far away Far away Waste away tonight Tonight my heart‘s on the loose Oh lights And action I just can‘t be satisfied Oh losers And choosers Won‘t you please hold on my life Oh hours And hours Like the dog years of the day Old story Same old story Won‘t you see the light of day Far away Far away Waste away tonight I‘m wearing my heart on a noose Far away Far away Waste away tonight Tonight my heart‘s on the loose Talk myself out of feeling Talk my way out of control Talk myself out of falling in love Falling in love with you Oh Love Oh Love Won‘t your rain on me tonight Oh ride Free ride Won‘t you take me close to you Far away Far away Waste away tonight I‘m wearing my heart on a noose Far away Far away Waste away tonight Tonight my heart‘s on the loose A végén mindannyian meghajoltak és levonultak a színpadról. A hely elkezdett kiürülni, csak mi maradtunk még ott. Nem szóltunk egymáshoz, mindketten egy kicsit zavarban voltunk a dal miatt. Amint az utolsó ember is elment, hátravonultunk az öltözőkhöz. Mindenki egyszerre kezdett beszélni, egymás szavába vágva. Aztán elhallgattunk. Mike elvonult a szoba egyik sarkába gitározni. Elég idegesnek tűnt, a cigi is kilógott a szájából. Julie Tré-vel ült az egyik padon. Csókolóztak, ez természetes. Mi meg Billie-vel csak álltunk egymással szemben. Néhány másodperc után magához ölelt. - Tetszett a szám? –suttogta a fülembe. - Nagyon –szorítottam magamhoz. –Komolyan nekünk írtátok? - Nem, a szomszéd Helga néninek és a macskáinak. Naná, hogy nektek! Elhúzódtam egy kicsit tőle. - Billie, történt valami? Idegesnek tűntetek. Elkomorult a tekintete. A többiek felé fordult és intett nekik. Mind az öten átvonultunk egy másik szobába. Csak egy nagy tárgyalóasztal volt ott székekkel, a tetején egy halom magazinnal, meg képekkel. Leültünk köré, Billie-t kivéve. Ő állva maradt. - Nézzétek meg őket –fötört szét mindent BeeJ. Próbált higgadt maradni, de elég ingerültnek tűnt. Felemeltem egy magazint. A borítóján két kép, az egyike Jul és Tré, a másikon meg mi BJ-vel. Mindkettő félreérthetetlen. Hozzá a szöveg: „A Green Day punkzenekar két tagja is igába hajtja a fejét?” Felnéztem. - Szóval rájöttek. És? Valóban nem egészen értettem, mi ezzel a probléma. Hiszen tudtuk, hogy ez úgyis meg fog egyszer történni. Billie elém csúsztatott egy másik újságot, kinyitva. Szinte ugyanaz a szöveg. De… mi az, hogy a harmadik tag nyilatkozása? Julie-val összenéztünk, valószínűleg egyre gondoltunk. Mindketten Mike felé fordultunk. Ő lehajtott fejjel gubbasztott a székén, nagyon lehangoltnak tűnt. - Mi ez? –kérdezte Jul. Tré felkapta a magazint és olvasni kezdte. - „Mike, mi a véleményed a barátaidról?” „Ez egyszerű. A haverjaim, mindenben mellettük állok.” „De a mostani állapottal hogy vagy?” „Sehogy. Tré-nek és Billie-nek barátnője van. Ez szerintem abszolút nem probléma. Minden normális ember csajozik.” „És itt van még a kérdés, amit sok rajongó feltett magának, és most én is megkérdezek tőled. Szerinted tartós kapcsolatok lesznek, vagy csak rövidtávúak, mint a legtöbb eddigi?” „Nem szokásom az ilyenekbe belekontárkodni és most se fogok. A fiúk a barátaim, szinte sülve-főve együtt vagyunk, és jól ismerem őket. De a lelkükbe és a fejükbe nem látok bele. Nem tudom, mire gondolnak, vagy mit éreznek. Viszont tekintettel arra, hogy menni ideje ismerjük egymást, meg minden… nem sok jót ígérhetek a lányoknak.” Itt megállt egy kicsit. Kínos volt a csend, ami beállt közöttünk. Mindenki Mike-ot nézte, aki egyre lejjebb csúszott a székében. | |
| Melissa (6505) 12.08.12 20:06:01 | ||
|
- „Tehát a mostani barátnők is egyszer csak eltűnnek, mint a kámfor?” –folytatta Tré. –„Ja. Én is kedvelem, meg szeretem őket, tényleg nagyon összehangolódtunk. Már-már húgaimként tekintek rájuk. De Billie-t és Tré-t ismerve nem fogják sokáig velünk tölteni az idejüket. Ez a jelenlegi véleményem, és ez az idő folyamán még változhat, szóval senki ne vegye készpénznek.”
Cool lehajította az újságot az asztalra, majd hátradőlt a székén és a karjait összefonta a mellkasa előtt. - Mi ez, Mike? –suttogta Julie vagy fél percnyi feszült némaság után. - Én csak… -fogott bele a basszista, aztán elhallgatott. - Komolyan így gondoltad? Armstrong és Cool meg se szólaltak. Szerintem ők már régen lebeszélték ezt vele. Képzelem, hogyan… - Ezt az interjút több mint két-három hónapja adtam –kezdte el darálni a mondandóját. –Amikor még csak éppen, hogy velünk voltatok és mint párok kezdtetek összejönni. Nem tudhattam, mi fog kisülni a dologból. Én válaszoltam a kérdésekre, teljesen őszintén. És ahogy ott is mondtam, a véleményem változhat, ami meg is történt. Nem tudom, miért csak most került be az újságba, vagy hogy melyik hülye tette egyáltalán bele. És… én sajnálom… komolyan… Nem voltam és nem is leszek haragtartó típus. Most se voltam úgy igazán mérges Mike-ra. Csak megbántva éreztem magam. Julie-ra pillantottam. Ő is éppen olyan tanácstalanul nézte a basszistát, mint én. Nagyon jól láttam, hogy Billie ideges és szerintem Tré se a legnyugodtabb perceit élte, bár rajta ez annyira nem látszott. - Semmi baj –szólalt meg hirtelen Julie. Tré majdnem leborult a székéről, Billie meg csak szimplán hatalmas szemeket meresztett rá. - De… hogy… mi… -hápogta a dobos. - Mondom, semmi baj –ismételte meg Jul. –Mike azt tette, amit a normális emberek. Őszintén válaszolt a kérdésekre, amiket feltettek nekik. És ha akkor ez volt a véleménye, akkor ez volt. Ennyi. Hallottátok, hogy ez változott mostanra. Rövid csend következett. - Gwen? –fordult felém Billie. - Egyetértek Julie-val –vontam vállat. –Nem tudok mit hozzáfűzni, ugyanaz a véleményem, mint neki. Tré megköszörülte a torkát. Mindannyian ránéztünk. - Ez esetben bocs a verésért, Mike. Remélem Kicsi Dirnt működőképes maradt. Jul az asztallapba verte a fejét és nyöszörögni kezdett. Szerintem a Miatyánkot mormolta. - Komolyan bántottak? –fordultam a basszusgitáros felé felvont szemöldökkel. Csak a fejét rázta, még mindig eléggé bűnbánó fejet vágva. Egy darabig biztos nem fog megnyugodni. Ezzel ellentétben Billie és Tré már egész jól elröhögcséltek egy héliumos lufit szopogatva, amit az Isten tudja, honnan szereztek. - Akkor áll a béke, Mike? –emelte fel a fejét Julie. A homlokára rá volt ragadva egy fénykép. Összenéztünk Mike-kal és hangosan nevetni kezdtünk. - Most meg mi van? –pillantott Jul egyikünkről a másikra. A nevetéstől nem tudtam beszélni, ezért csak a fejére mutattam. Odanyúlt és leszedte a fényképet. Aztán, amikor meglátta, mi van rajta, ő is röhögni kezdett. Felénk fordította. Billie volt rajta, egy üveg sörrel a kezében. - Olyan, mint egy maki! –törölgette Mike a könnyeit. - Igen, BeeJ-nek nem trollface-e van, hanem makiface-e –röhögött Julie. Az este hátralévő részében jól elvoltunk. A fiúk, nem tudom honnan, de beszereztek vagy harminc darab héliumos lufit. Ott pusztultunk a röhögéstől, végigénekelték a Homecoming-ot, mi Julie-val meg Alejandro-s szappanoperát játszottunk el. Amikor elfogyott, felbukkantak a vicces fényképek. Nem egy darab volt belőlük. Közben egész jól elsörözgettünk, én persze mértékkel ittam. Meg szerintem Julie is. Hiszen, ki vigyázna a srácokra, ha mi nem lennénk? És a mellékletek xD Oh Love videoklip: http://www.youtube.com/watch?v=H_05XAPR8q8 Makiface xDDD:  | |
| Noémi2000 (49199) 12.08.12 20:31:50 | ||
|
Meli: Ez nagyon klasszra sikeredett! És az a kép!!! Majdnem lefordultam a székről! | |
| Melissa (6505) 12.08.12 20:33:19 | ||
|
Noémi: Köszi ^^ Igen, szerepen kezdtünk el szórakozni vele, miután betettem x“D Egyszerűen nem tudtam kihagyni xDD | |
(aktuális oldal: [ 440 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [437] [438] [439] [440] [441] [442] [443] [444] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
